Megnyílt az ég!

 

Máté 3,13-17 13”Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. 14János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? 15Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki. 16Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke, mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. 17És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”

Hangfelvétel meghallgatható:

https://drive.google.com/file/d/1IajMeeiargwNrjH1zm8nPLPOVwXgwrfy/view?usp=share_link

(Máté 3,13 újból felolvasni.) Jézus a Galileai Názáretben nőtt fel és ott lakott történetünk idejéig Édesanyjával és Testvéreivel. Jordán folyóról tudjuk, hogy Szíria déli részén ered, a Genezáret tavába torkollva azon átfolyik, hosszában szinte végigfolyik Izrael földjén, több kisebb patak vizét gyűjtve végül a Holt tengerbe ömlik.

Bemerítő János Jeruzsálem közelében a folyó túlpartján Betániában lévő folyószakasznál tevékenykedett, melyről a Máté 3,5-6-ban így tudósít bennünket Isten Igéje: ”Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke;  és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.”

Jézusnak Galileából három napig tartó út során közel 120 kilométert kellett gyalogolni, míg elérte azt a folyószakaszt, ahol János keresztelt.  

Január 6. vízkereszt napja. A keresztyén hagyomány szerint január 6-át szokás Jézus bemerítése ünnepének tekinteni. Tudvalévő, hogy ez egy évszázadokkal később a naptárkészítéskor megállapított dátum, ugyanúgy, mint a születésének december 24. dátuma. Nem is fontos igazából, hogy valójában az év melyik napjára estek ezek a nagy horderejű események. Ami fontos, sokkal inkább az: meghalljuk-e magunknak a történések üzenetét, ha igen azok megváltoztathatják-e gondolkodásunkat és életünket?

Jézus bemerítése! Nem véletlen, hogy mind a négy evangélista beszámol Jézus bemerítéséről. Mindegyik kicsit más szemszögből, de a lényege ugyanaz. Máté és Márk szinte ugyanazokkal a szavakkal írja le az üdvtörténet szempontjából igazán nagy horderejű eseményt. Jézus az Isten Fia szolgálata ott és akkor kezdődött, amikor János a Jordán vizében alámerítette és galamb formájában leszállt rá a Szentlélek.

Máté 3,14-15 14”János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? 15Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki.” Jézus teljes mértékben emberré lett, és teljes mértékben Isten volt. Minden szinten azonosulni akart velünk, kivéve a bűnt. Földi létében is példaértékű engedelmes tiszta életet élt.

Jogosan felmerülhet az a kérdés, ha Jézus Isten Fia, aki maga is Isten, akkor miért van szüksége bemerítésre? Annál inkább, mert Jézus Jeruzsálemben a templomszentelési ünnepen kijelenti magáról „Én és az Atya egy vagyunk” (János 10,30). Tehát marad a kérdés, mégis miért volt szüksége bemerítésre?

Jézus bemerítkezésére a következők miatt volt szükség, erre Jézus maga adta meg a választ Jánosnak: „Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk”.  Tehát azért, hogy betöltsön „minden igazságot”. Krisztus a vízkeresztséggel, bemerítéssel máig szóló példával kinyilvánította, hogy Isten céljaira lett elkülönítve, és készen áll rá, hogy eleget tegyen Isten elvárásainak. Földi küldetése során mindent az Atya akaratának alárendelve végzett. Tehát ez a bemerítés lényege és célja.

Máté írásaiból tudjuk (Máté 3,7-8), hogy Farizeusok és szaddaceusok is mentek a Jordánhoz bemerítésre, de ők számításból.  Ha valakinek nincs bűnbánata és a bemerítést nem előzi meg őszinte bűnvallás, akkor bemerítése után ugyanúgy, ugyanott folytatja, ahogyan előtte élt, mert nem született újjá, ezért nem lett Isten céljaira elkülönített. Ebből következik, hogy esze ágában sincs Istennek tetsző „szent” életet élni. Kornya Mihály parasztpróféta vallott így élete utolsó éveiben: „Csak Isten tudja, hogy hány ördögöt merítettem be.”

Drága testvérem én tudom, és te is tudod, amikor valóban újjászülettél, akkor a mi Urunknak Krisztus Jézusnak Istene és Atyja a Krisztusban megáldott minden olyan szellemi áldással, amiről valaha is álmodtál. Ha nem hiszel nekem, akkor vedd elő a Bibliát és lapozd fel Efézus 1,3-nál: Áldott a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket. (Én a Csia fordításból idéztem).

Hogy velem együtt mindezt eddig nem tapasztaltad? Ezzel egyetértek! Újjászületett szellemünkbe mindezt Istenünk belénk plántálta, Ő nem hazudik, ha Isten Igéje mondja, akkor az megcáfolhatatlan igazság. Az elmúlt péntek este értettem ezt meg igazából, ezért mondok egy példát. Mindenkinek van telefonja, tabletje vagy számítógépe. Samsung Galaxy A70 telefonhoz letöltöttem a „Felhasználói kézikönyvet”, mit gondoltok hány oldalas, elárulom 206 oldalas. Mindez a sok lehetőség bele van programozva, egyedül csak rajtam múlik, hogy ebből mennyit tudok, vagy mennyit akarok használni.

Szerető Atyánk a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott bennünket újjászületéskor Krisztus Jézusban. Értitek, az újjászületett szellemi részünkbe mindez bele van programozva, egyedül rajtam és rajtad múlik, hogy mindebből mennyit tudsz, mennyit akarsz használni és kamatoztatni Isten dicsőségére.

Tehát azért is volt szüksége Jézusnak a bemerítésre, hogy azonosuljon a bűnösökkel, jóllehet ő maga soha nem vétkezett, ezért neki nem kellett bűneit megvallva megtérnie, vagy változtatni életvitelén.

Még azért is volt szüksége a bemerítésre, hogy közösséget vállaljon a bemerítő János által indított új mozgalommal, mely megtérésre hívja az embereket: ha Isten országához akarnak tartozni, akkor hagyják el a maguk útjait, fogadják el Krisztust, és kövessék Istent.

16Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke, mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. 17És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Máté 3,16-17.

A ma felolvasott alapigéből kiemelt fő gondolat: Megnyílt az ég! A Bibliát olvasó és ismerő emberek tudják, ha megnyílik az ég, akkor mindig valami nagy horderejű esemény, vagyis Isten és ember közötti élő kapcsolat történik.

Lukács evangélista Jézus bemerítési eseményének leírásában megemlít egy érdekes mozzanatot, amelyik a másik három evangéliumban nincs leírva. Így hangzik: „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég,” Lukács 3,21.

Kedves Testvérek! Közületek ki vette észre a kicsinek tűnő, de nagyon lényeges különbséget? Bizony itt van leírva, hogy Jézus bemerítése után imádkozott és utána van csak írva, hogy megnyílt az ég, galambhoz hasonló testi alakban Jézusra leszállt a Szentlélek, és hang hallatszott a mennyből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”

Ha egy eseményről több szemtanú beszámolóját meghallgatjuk, vagy leírását elolvassuk, csak akkor áll össze a teljes kép.

Igen, Jézus most is, mint földi küldetése során oly sokszor, a Jordán folyóban való bemerítése után imádkozott. Sosem felejtem el életem nagy eseményénél, a bemerítésem után én a térdeimen voltam, fölöttem Mónus Dániel és Nagy Sándor lelkipásztorok kezeiket fejemre téve áldáskérő imádságban fohászkodtak a mindenség dicsőséges Urához. Ott, akkor hallva imádságukat, meghatódva közben én is imádkoztam, Úr Jézus, kérlek hallgasd meg értem mondott imádságukat. Hogy miért tettem mindezt? Mert életem legnagyobb horderejű őszinte döntésére került pecsét akkor a bemerítésemmel.

Mennyei Atyánk az őszinte szívből jövő imádságra mindig válaszol és én tudom, hogy az akkori imádságom is meghallgatásra talált.

Jézus Krisztus bemerítése utáni imájára válaszul megnyílt az ég, Szentlélek galamb formájában leszállt rá, és mennyei szózat hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3,17b).

Következő kérdés, ami felmerült bennem, miért kellett Isten Lelkének galamb formájában aláereszkedni és rászállni Jézusra?

Jézus emberi testben sem szűnt meg Istennek lenni. Azonban emberi testben és emberi gyengeségében Jézusnak, mint embernek szüksége volt újból és újból Szentlélekkel való betöltekezésre. Neki is szüksége volt újból és újból a Lélek erejére.

ApCsel 10,37-38 Péter apostol prédikálja Kornéliusz házanépének: „Ti tudjátok, mi történt, Galileától kezdve egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: a názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele.”

Jézus minden tettét – prédikációit, gyógyításait, szenvedését, illetve a bűn és a Sátán feletti győzelmét a Szentlélek erejével vitte véghez. Jóllehet egészen Isten volt, mégis kész volt félretenni, korlátozni jogait és kiváltságát, és egészen emberré lett, hogy úgy boldoguljon, ahogy nekünk kell, vagyis Isten Szentlelkére támaszkodva, az Ő erejével és hatalmával.

Gondoljuk csak végig, mielőtt tanítványait a tizenkettőt kiválasztotta, az egész éjszakát imádkozással töltötte. Ebből azt következtetem, hogy az Istenember a tévedhetetlen döntéshez az Atyától bölcsességet kért, és a Szentlélek megadta számára tanítványai kiválasztásához ezt. A Gecsemáné kertben elfogatása előtt órákig imádkozott, amíg a tanítványai újból és újból szundikáltak. Imádkozott, mert neki is szüksége volt a Szentlélek erejére, hogy helyettünk ki tudja inni Isten haragjának a poharát.

Kedves testvéreim, ha Isten Fiának Jézus Krisztusnak szüksége volt a Szentlélektől való bölcsességre és erőre, akkor nekünk kegyelemre szoruló teremtményeknek még inkább. Ha nem érzitek a Szentlélek jelenlétét, hatalmát életetekben, ha nincs ott bennetek a Lélek gyümölcse, akkor nem is olyan biztos, hogy hozzá tartoztok. Pál apostol felsorolja a Lélek gyümölcsét: Szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség.

János apostol első levelében bíztat bennünket, vizsgáljuk meg magunkat, hogy valóban Krisztustól vagyunk-e? Képesek vagyunk-e, hogy tovább romboljuk az ördög munkáját? ApCsel. 4,31-ben olvassuk, „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.”

Kedves testvérek, aki a gyülekezet falain kívül szégyelli Isten evangéliumát, azt nem töltötte be a Szentlélek, és nem a Szentlélek vezetése alatt éli az életét. Akin az Isten lelke van, ott meg kell mutatkozzon az Isten ereje. Ha imádkozunk, ne csak a Szentlélek jelenlétét kérjük, hanem azt, hogy betöltsön bennünket. Ne feledjük, ha Jézusnak szüksége volt, hogy betöltse a Szentlélek, akkor nekünk még inkább szükségünk van rá.

Megnyílt az ég! Bárcsak megértenénk mindnyájan és mindazok az emberek is, akikért valaha imádkoztunk, akiknek bizonyságot tettünk Jézus Krisztusról. Bárcsak megragadnánk az alkalmat, hogy velük együtt bemenjünk addig, amíg a megnyílt ég nyitva van. Olyan döbbenetes a tíz szűz példázatában olvasható történet, amikor az öt balga szűz zörget az ajtón: „Uram nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket” (Máté 25,11-12).

A felolvasott Máté 3,15 alapigénkben azt olvastuk, hogy megnyílt az ég, még ezen kívül is olvashatunk több hasonló eseményről a Bibliában.  A keresztyén emberek számára Jézus Krisztus földre születése hatalmas esemény volt, amikor megnyílt a menny, angyalok sokasága kísérte el Isten Fiát (János 1,1-2). Bibliában több esetben olvashatunk a megnyílt égről. A három tanítvány számára ilyen megdöbbentő csoda volt a megdicsőülés hegyén történt esemény és az Atya szózata. István apostol a zsidó nagytanács előtt közölte vádlóival ApCel 7,56 „Íme látom az eget megnyílva és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll”.

Isten ígérete szerint a közeljövőben meg fogy nyílni az ég, de az olyan hatalmas természetfeletti esemény lesz, hogy azt kivételesen minden ember meglátja, amikor Krisztus Jézus nagy hatalommal és dicsőséggel visszatér.

Istenünk felénk irányuló csodálatos, minden emberi értelmet felülmúló szeretete és kegyelme lett nyilvánvalóvá Jézus Krisztus földre jövetelében. Mert Isten nem akarja a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy minden ember megtérjen és éljen. Ma még tart a kegyelmi idő, még nyitva a menny minden megtérő bűnös ember előtt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket.

Jézus így válaszolt Nikodémusnak a zsidó főpapnak: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg Isten országát” (János 3,3). Tudjuk, ha Jézus Krisztus tanításában úgy kezdte mondatát, „bizony, bizony, mondom néked”, akkor ez azt jelentette, hogy halmozottan nyomatékosította az üzenetét, akkor az megmásíthatatlan örök igazság.

Ha bűnbánó szívvel elfogadtad Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, ha Szentlélek által újjászülettél, akkor megélt valóság számodra is a Zsoltárok 23,6-ban Dávid király bizonyságtétele „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján”. Tudjátok kedves testvérek mit jelent ez, „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján?” Velem van, mellettem van, körülvesz Isten „jósága és kegyelme”, mint amikor napfényes időben az árnyékunk elválaszthatatlan tőlünk. „Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” Zsoltárok 34,9.  ÁMEN