Márk 8,22-26 22Amikor
Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. 23Ő
pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette
kezét, és megkérdezte: Látsz-e valamit? 24Az
felnézett, és így szólt: Látom az embereket, amint jönnek-mennek, de mintha
fákat látnék. 25Azután
Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult,
tisztán látott mindent. 26Jézus
ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: Még a faluba se menj be!
Igehirdetés
hangfelvétele:
https://drive.google.com/file/d/15qQj5Zv7sX3cpi2tgpheCFinQO7kfBLq/view?usp=sharing
Nem tudjuk mi
volt a közvetlen indítékuk azoknak az embereknek, akik ott Bétsaidában Jézushoz
vitték a vak embert. Lehet, hogy iránta való féltő szeretet volt az indíték,
mint amikor a tetőt megbontva leeresztették Jézus elé a bénát, és ő
meggyógyította. Elképzelhető, hogy csak azért vitték oda, hogy valami csodát
lássanak Jézustól a „vándor gyógyítótól”.
Ez a Bétsaidai
eset az egyetlen példa, amikor Jézus fokozatosan gyógyít és arra tanít, hogy
nem minden gyógyulás következik be azonnal. Olykor nehezen értjük meg a
fokozatos gyógyulást, mégis őszintén megoszthatjuk helyzetünket, szükségeinket
azokkal, akiben bízhatunk.
Isten Igéje
világosan kijelenti, hogy mindenki szellemileg vaknak születik, és szüksége van
arra, hogy szemünk megnyíljon az igazságra. Jézus gyógyító csodáiról való
beszámoló elég egyszerű ahhoz, hogy egy gyermek is megértse. Jézus csodás gyógyításainak
szem és fültanúi voltak a farizeusok és írástudók is, mégis nyilvánvalóvá válik
a vallási vezetők lelki vaksága és a tanítványok átmeneti vaksága is. Jézus így
feddi a tanítványait „Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek,
mégsem hallotok? És nem emlékeztek,” Márk 8,18. Bevallom e tekintetben egy csöppet sem érzem magam különbnek
Jézus akkori tanítványainál, szükségem van arra, hogy szemgyógyító írt adjon
Jézus, hogy lássak.
Kedves
igehallgató gyülekezet, van egy csodálatosan jó hírem, Jézus Krisztus lelki
vakságot is gyógyít. Aki fizikailag vak az tudja, hogy nem lát. A lelki vak
azonban legtöbbször képtelen felismerni a valóságot, sőt meg van győződve, hogy
saját látásmódja a helyes és egyedül hiteles. Ha a lelki vakság irigységgel és
rosszindulattal jár együtt, ez a legveszélyesebb párosítás, azonnali gyógymódra
van szüksége.
Én már
személyesen hallottam olyan megnyilatkozást, mikor Jézusnak engedelmeskedőket
ketyósoknak, Krisztus gyülekezetét tébolydának nevezték. Enyhébb változat, ha azon
csodálkozik valaki, hogyan tudnak az emberek szó szerint hinni a Bibliában,
abban a jézusos mesében.
A Bétsaidai
vakot más emberek vitték Jézushoz. Jézus gyógyításának eredménye az első
lépcsőben korlátozott látás. Majd amikor ez az ember felismerte korlátozott
látását, következett Jézus újbóli érintése és teljes látást kapott. De sokan vannak,
akik Jézus első érintése után saját lelki látásukat a legtökéletesebbnek
hiszik. Miről ismerhetem fel, hogy korlátozott a lelki látásom? Ha sokszor
keveredem olyan szituációba, amikor lelki látásmódomból fakadóan úgy reagálok,
úgy nyilatkozom, úgy cselekszem, hogy azt legtöbbször meg kell bánnom.
Mi a gyógymód
a korlátozott lelki látásra? Jézus újbóli érintése, mely a Szentlélek
befolyásában, vezetésében nyilvánulhat meg.
A vak embert
mások vitték Jézushoz. Imakarjainkon vigyük drága Urunkhoz Krisztus Jézushoz
azokat, akikért felelősséget érzünk, akiknek szükségük van Jézus első,
érintésére a gyógyulásért, vagy a korlátozott lelki látásmódból való
gyógyulásért. Imakarjaidon vittél már valakit Jézus Krisztushoz, mert testi és
lelki gyógyulásra volt szüksége?
Tegnapi nap
Máté 7,31-ben olvashattunk a süketnéma meggyógyításáról. Krisztus Jézus nem
csak testi betegségeket gyógyított, hanem a lelkeket is gyógyította,
emlékezzünk a gadarai megszállottra, gyógyulása után azonnal követni akarta
Jézust.
Drága
testvérem, barátom, ha Jézus a lelkedet gyógyítja, akkor szavaidból is élet fog
áradni.
Belegondoltam
milyen rossz lehetett süketnémának. Nem hallott, nem hallotta Jézus tanítását
és ezért nem is tudta elmondani, továbbadni. Abban a korban az írás – olvasás
tudása kevesek kiváltsága volt. Aki írni, olvasni tudott annak rangja volt, azt
írástudónak is nevezték. Drága testvérem hálás vagy Istennek azért a csodálatos
kiváltságért, hogy hallhatod a szél zúgását, a madarak csicsergését látod a kék
eget, olvashatod Isten Igéjét és azért, hogy Jézus Krisztus lelked
gyógyításával egyben a tested gyógyulását is akarja végezni benned?
A lelkileg
süket ember nem hallja, nem is érti Isten Igéjét, ezért nincs is mit elmondani,
továbbadni az embereknek. Lelkileg nem látja, nem érti az evangélium mélyebb
összefüggéseit, az örömhír lényegét, ezért nem tudja, de nem is akarja
megosztani az emberekkel. Van, aki nagyon jól ismeri a Bibliát, de magára
mégsem tudja, vagy nem engedi alkalmazni a Biblia igazságait.
Azok az
emberek, akik ezt a vak embert Jézushoz vitték, arra emlékeztetnek minket, hogy
nekünk is hasonló felelősségünk van abban, hogy másokat is Jézushoz vezessünk.
Imakarjaidon,
vagy kézen fogva vittél már valakit Jézus Krisztushoz, mert testi és lelki
gyógyulásra volt szüksége? Ha a kórház intenzív osztályára kerül valaki, vagy
szerettei közül valaki, akkor biztosan kitartóan képesek vagyunk imádkozni
gyógyulásért. De, miért nem készülünk erre előre, minta hogyan Dániel is tette?
Dánielről tudjuk, hogy naponta háromszor kitárta emeleti szobájának ablakait és
térden állva imádkozott és dicsőítette Istenét, ahogyan azelőtt is szokta.
„Ekkor a (perzsa) király parancsára
előhozták Dánielt, és az oroszlánok vermébe dobták. De a király ezt mondta Dánielnek:
A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged!
Pirkadatkor aztán fölkelt gyorsan a
király, és az oroszlánok verméhez sietett. Amikor odaért a veremhez,
szomorú hangon kiáltott […]: Dániel, aki az élő Isten szolgája vagy! A te
Istened, akit olyan állhatatosan tisztelsz, meg tudott-e menteni az
oroszlánoktól?
Dániel így felelt a királynak: Király,
örökké élj! Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok
száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged
sem bántottalak meg, ó, király, semmivel.
Erre a király nagyon megörült, és megparancsolta, hogy húzzák ki
Dánielt a veremből.
Ki is húzták Dánielt a
veremből, és egyetlen sérülést sem találtak rajta, mert hitt Istenében.” (Dániel 6:11–12, 17, 20–24)
Az Áhítat című
könyvünkben a mai napra a lap alján van egy idézet George MacDonaldtól: „Nem
nincs menekvés. Nincs olyan mennyország, amelybe csipetnyi pokol keveredik; nem
dönthetünk úgy, hogy megtartunk valamennyit az ördögből a szívünkben vagy a
zsebünkben. Le a sátánnal szőröstől bőröstül!” Mindenképp választanod kell,
vagy az egyik, vagy a másik!
Ha elfogadtad
Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét és őszinte megtérésben volt
részed, akkor újjászülettél és egy teljesen új értékrend jellemzi az életedet. Az
új értékrend egy teljesen új életcélok kitűzésével és megvalósításával jár
együtt, nem a régi folytatása. Ha a világi értékrend egy részét, szórakozását,
erkölcsét megtartjuk a szívünkben akkor a menyországba akarjuk a „csipetnyi”
pokolt magunkkal vinni. Ez így nem működik! Ismeritek a közmondást: „Egy seggel
két lovat nem lehet megülni”. Krisztus Jézus a szívek és vesék vizsgálója, őt
nem lehet megvezetni, megtéveszteni.
Vizsgáljuk meg
mindennapi életünk gyakorlatában, milyen arányban van életünkben a világ
erkölcsromboló hatása (mely a médiákból árad), az Istennel csendességben
töltött idővel?
Szommer
Hajnalka írta „Áhítatunkban” a felolvasott alapigénkkel kapcsolatosan a mai
elmélkedést. A bevezető vastagbetűs sora így hangzik: „Azért mert nem tudsz
valakit kiemelni a szakadékból, ne taszítsd még mélyebbre”. Ha nem tudunk
valakin segíteni, legalább ne ártsunk neki.
Kedves
Testvéreim, legyünk hálásak a végtelenül bölcs, hatalmas és szerető Istenünknek
a lehetőségért, hogy Jézus Krisztusban gyermekei lehetünk. A gonosznak az a
célja, hogy sebeinket nyalogatva keseregjünk a magunk helyzetén. Gondoljuk csak
végig, ami nekünk keserűségre ad okot, azt hány ember irigylésre méltó
helyzetnek értékeli. Akivel azt közli az orvosa, hogy végstádiumú daganata van,
az irigyel bennünket és szívesen cserélne velünk.
Adjunk hálát
és dicsőítsük a szerető Istenünket mindenkor, mindenért! ÁMEN.