Mit mond az Írás?

 

Azt kérdem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Isten előtt vádat emel Izráel ellen: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek.” Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.” Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; ha pedig kegyelemből van, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna kegyelem. Róma 11,1–6

Isten kegyelméből sok történetet tudunk, ismerünk a Bibliából, nehogy úgy járjunk, nehogy úgy reagáljunk a körülöttünk történő eseményekre, mintha nem ismernénk a bibliai történéseket!

Pál apostol Krisztus után 57 körül írhatta levelét a rómaiakhoz, feltételezik, hogy harmadik misszió útja vége felé Korinthusban Gájusz vendége volt és ott Terciusz segítségével vetette papírra üzenetének sorait.

Az apostol Istentől kapott küldetésével összefüggésben írta a Római levelet, Isten ugyanis arra hívta el őt, mint zsidót, hogy a pogányoknak (a nem zsidó nemzeteknek) is elvigye Jézus Krisztus üzenetét. Aggasztó híreket kapott a római birodalom fővárosában élő keresztyén gyülekezetből. Ugyanis a római gyülekezet pogány származású testvérei úgy vélték: Isten teljesen elvetette a kiválasztott zsidó népét. Úgy vélem nem voltak elég körültekintőek, amikor kialakították ezt a véleményüket.

Őszintén elmondhatom, megtérésem óta a zsidó nép mindig közel áll hozzám, azon egyszerű oknál fogva, mert Urunk Krisztus Jézus a Messiás is zsidó volt, ők pedig Isten kiválasztott népe.

Milyen okokra vezethető vissza, hogy a római keresztyén gyülekezetben kialakult ez a vélemény? Úgy vélem az egyik oka évezredek távolába vezethető vissza. Nagy zavarkeltő, a Sátán már egészen a kezdetektől napjainkig folyamatosan minden követ megmozgat, hogy antiszemita, zsidóellenes indulatokat gerjesszen a kiválasztott nép környezetében. Izrael történelmének napjainkban történő eseményei, és az elmúlt 76 év történései is ezt a véleményt támasszák alá.

Kérdezem, hogy veletek történt-e olyan, hogy egy másik nemzethez, népcsoporthoz, vagy más felekezethez tartozó ember tisztességtelenül megbántott, esetleg megkárosított benneteket. Velem megtörtént, első reakcióm a harag és neheztelés, aztán úgy szépen, lassan kezdtek bennem helyére kerülni az érvek, és vele az érzéseim. De hát Jézus Krisztus értük is meghalt a kereszten, bár most a Sátán rabságában élnek, aztán végül eljutok oda, hogy imádkozzak azért az emberért, aki megalázott, aki belém gázolt. Utólag már könnyebb így beszélni róla, de akkor melegében iszonyú küzdelem zajlik az emberben a feltörő érzelmekkel. Megérte rendezni magamban Isten akaratával megegyezően az ügyet, mert újból békességem lett.

Határozott véleményem, hogy egy keresztyén ember nem lehet antiszemita, ha mégis antiszemita, akkor már nem keresztyén, csak annak mondja magát. Tudjuk először Antiókhiában nevezték Krisztus Jézus követőit keresztyénnek. Tehát a Keresztyén kifejezés azt jelenti, hogy Krisztusi, Krisztus követő.

Szerintem a másik ok, amiért a Rómában élő keresztyén gyülekezetben kialakulthatott a zsidóellenes hangulat, mert a zsidók nem, vagy nagyon nehezen tudnak beilleszkedni az általuk pogánynak tartott népek közé. Miért van ez így?

A zsidó nép többségében napjainkban is kiemelten fontos a vallási hagyományok ápolása, megőrizni identitásukat, mindig törekednek a felnövekvő nemzedéknek átadni a maguk értelmezésében az Ószövetségi egyisten hit lényegét és hagyományaikat. Úgy tartják, a zsidó valláson kívüliek mind pogányok. Az, hogy ők a kiválasztott nép Isten tenyerén, büszkeséggel és ebből fakadó gőggel töltötte el őket. Lelki vakságuk miatt nem ismerték fel, és többségük ma sem ismeri fel és nem fogadja el az Istentől küldött Krisztust, mint Messiást, pedig Ézsaiás több mint hatszáz évvel korábban megjövendölte, hogy az eljövendő Messiás megvilágítja az igazságra vezető ösvényt, és a megváltás fénye égő fáklyaként fog egyik nemzetről a másikra terjedni (60-66 fejezet.).

Az egész Bibliában a Római levél foglalkozik legerőteljesebben azzal, hogy a zsidók elvetették Krisztust (néhány kivétellel, akik elfogadták Messiásuknak, vagyis üdvözítőjüknek), és azzal, hogy Isten kegyelmi terve majd végül visszakanyarodik Izraelhez (9-11. f.).

Pál apostol levelében egy nagyon fontos érvet hoz fel a római nem zsidó származású keresztyének téves megítélésével szemben.

1Azt kérdem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. 2Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Róma 11,1-2

„…avagy elvetette-é Isten az ő népét?” Erre a kérdésre válaszolva Pál először a maradékra irányítja a figyelmet. Mert mindig volt és mindig lesz Istenhez hűséges maradék! A kegyelmi elhívást annak bizonyítékaként említi, hogy Isten nem vetette el népét. A megváltás mindenki számára elérhető, aki elfogadja Istennek Krisztusban felkínált kegyelmét, legyen akár zsidó, akár pogány.

Ne feledjük, hogy az első keresztények szinte mind zsidók voltak – gondoljunk csak a pünkösd napján megtérőkre. Pétert is csak egy különleges látomás és csoda győzte meg arról, hogy a pogányoknak éppúgy joga van Krisztus kegyelmére, tehát a kegyelmet hozzájuk is el kell juttatni.

Pál apostol nem ért velük egyet, és ezért rámutat egy hasonló bibliai esetre. Amikor azt mondjátok, hogy nem maradt belőlük senki, hasonlóak vagytok Illéshez. Nem olvastátok? Ő is ugyanazt mondta, mint ti, de ahogyan ő rosszul látta a helyzetet, ugyanúgy ti is.

Illés magának Istennek vázolta a helyzetet, és ragaszkodott is a látásához: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek.” Viszont Isten kijelentette neki az ő verzióját: „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.”

Izráelben a hit szempontjából rendkívül nehéz időben is mindig volt maradék, mint ahogy a babiloni fogság idejében is, és ahogy mindig is lesz, mert Isten ilyen hűséges. Van itt még valami: Isten kegyelme bármikor, számunkra meglepő módon is felülírhatja azt, amit megérdemelne egy ember vagy egy nép. A Bibliában olvasottak tehát arra valók, hogy formálják az istenképünket, és megszabják például az ő népéről való gondolkodásunkat, ahelyett, hogy a saját látásunk szerint viszonyulnánk hozzájuk!

A történelmet tanulmányozva szintén eljuthatunk a válaszhoz. Izrael engedetlensége ellenére még mindig létezik. Persze sokan mondják: ez igaz, itt vannak közöttünk, de jobb lenne, ha nem lennének. Ezt nevezzük antiszemitizmusnak. Isten másként gondolkodik! Izrael azért létezik, mert mind a mai napig ők Isten kiválasztott népe, akikkel szövetséget kötött. Akik elvetettségükben is kitartanak abban az értelemben, hogy nem reagálnak az evangéliumra, azok el fognak veszni. De Isten ígérete a nép dicsőséges jövőjére nézve továbbra is fennáll! „…és így üdvözülni fog a maradék Izrael.” (Róm 11,26)

Ha Izrael történelmét követjük, akkor létezésük egyetlen magyarázata csak az Ige fényében érthető meg. Tanulmányozd Izrael történelmét! Isten igazságosan oltalmazó kezét kell meglátnunk ennek a népnek történelmében mind a mai napig, mert mindig volt és lesz Izrael népéből Istenhez hűséges maradék.

Az Ószövetség ígéretei be fognak teljesedni. Robert Louis Stevenson mondta egyszer: „Nem értem, hogy ti teológusok és igehirdetők miért alkalmazzátok a gyülekezetre azokat az ígéreteket, melyeket az Írások szerint Isten egyedül kiválasztott népének, a zsidóknak adott és melyek a népre és a Szentföldre vonatkoznak. Ezek a jövőben fognak beteljesedni.

Rómában élő keresztyénekre nagy hatással voltak a tévtanítók, ezért kezdtek névleges keresztyén gyülekezetté válni. Pál apostol Isten üzeneteként írott levelével tudta csak ezt a nemkívánt folyamatot megállítani, illetve helyretenni. Első névleges keresztyén nemzet 391-ben a római birodalom lett, és ezzel egyben erkölcstelensége miatt megindult a lejtőn lefelé. Majd 95 év múlva 486-ban a nyugat Római birodalom, mint nemzet megszűnt, megbukott.

A névleges keresztyén nemzetek, gyülekezetek számára a vasárnapi istentiszteletetek, a kenyértörés, csapdává lett, mert Isten Igéjére nem helyesen reagálnak. Ha Isten igazsága csak látszat marad, akkor az áldásból átok lesz.

1900-as években az Amerikai Egyessült Államok is kezdett névleges keresztyén nemzetté válni. Donald Grey Barnhouse mondta el egyszer, hogy a japánok tanulmányozták, hol van Amerika leggyengébb, sebezhető pontja, mielőtt Pearl Harbort bombázták a II. világháborúban. Úgy döntöttek, hogy egy vasárnap reggel támadnak, amikor az előző pénteken a katonák már megkapták a zsoldjukat.

A háború után a japán katonai levéltárban megtalálták az erre vonatkozó vizsgálatok iratait. A japánok tudták, hogy a zsold kifizetése után a katonák pénteken és szombaton dorbézolni fognak, berúgnak és vasárnap reggel fogják kialudni mámorukat. Ekkor lehet őket meglepni, ilyenkor nem lesz ellenállás. Japánok megtalálták az amerikai katonai támaszpont gyenge pontját az erkölcstelen életmódjukban, meglepetésszerű támadásukkal iszonyú pusztítást végeztek az amerikai támaszponton. Kikötőkben lebombázták, elpusztították a még megmaradt repülőgép hordozó anyahajókat és a hozzá tartozó hadi készleteket. A Sátán nagyon jól ismeri a névleges keresztyének gyenge pontjait és ott támad, ahol legsebezhetőbbek. (Midway-i csata)

– Sok évvel ezelőtt még vasárnap volt az a nap, amikor az emberek a gyülekezetben, az istentiszteleten erőre kaptak. Az áldásból most átok lett. Isten Igéjét hallgatni, annak üzenetét megélni, megfontolandó dolog. Ha csak formalitás, akkor átok lesz belőle. Az Ige hallása által minden ember megváltozik, vagy javára áldásként vagy megkeményedik és átokká, csapdává lesz számára.

Kedves igehallgató gyülekezet! Soha ne feledjük, szerető Istenünknek az a vágya, kifejezett óhaja, hogy Fiában Krisztus Jézusban megtérve, minden embernek örök élete, üdvössége legyen.

Kérjük Urunkat, Igéjével, Szentlelkével erősítsen, vezessen el bennünket minden igazságra, hogy az istentiszteleteken való részvétel, őhozzá való engedelmességben és hűségben kiteljesedve valódi áldássá váljon számunkra. Istentiszteleti alkalmaink, és az úrvacsora mindannyiunk számára, Isten Igéjére helyesen reagálva testi, lelki erőgyűjtés, és Krisztusban való kiteljesedés alkalma legyen. ÁMEN