Én vagyok a szőlőtő és ti a szőlővesszők!

 

János 15,1-8 1Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 2Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 3Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. 4Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 5Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 6Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. 7Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. 8Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.

2025.08.31. Igehirdetés hangfelvétele.

https://drive.google.com/file/d/14NDaN6CBjiCVTNHopypr8d1s3qdY_IoN/view?usp=sharing

Számunkra, akik sokat olvassuk, vagy hallgatjuk Isten Igéjét, nem szokatlan az, hogy Jézus úgynevezett szóképekben tanítja követőit. Ebben a szóképben Jézus önmagát „az igazi szőlőtőnek” nevezi, a követőit pedig szőlővesszőknek, amelyek csak akkor teremnek gyümölcsöt, ha a szőlőtőkén maradnak. Röviden fogalmazva a lelki gyümölcstermés azt jelenti, hogy Istenhez méltó jellem fejlődik ki bennünk.

Úr Jézus az előbb felolvasott Igeszakaszt kimondottan a tanítványaihoz intézte, nem a farizeusoknak, nem a szaddaceusoknak, nem az ellenségeinek, hanem a hívőknek mondta. A tanítványait tanítva ezt mondja nekik: János 15,1 Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Számomra felettébb érdekes, ahogyan Jézus Krisztus minősíti magát, „Én vagyok az igazi”, ez azt is jelenti, az eredeti, minden mástól különb, minden más csak hamisítvány „és az én Atyám a szőlősgazda”. Szőlősgazda, a Mennyei Atya garantálja Jézus a szőlőtő eredetiségét, mert az ő szava maga a minőségi bizonyítvány amikor ezt mondja „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!” Máté 17,5

János evangéliumának az előző fejezetében János 14,30 olvashatunk arról, Jézus tudva, hogy földi küldetésének a végéhez közeledik, ezért kezdi már felkészíteni tanítványit erre a nehéz időszakra, ezt mondja nekik: „30Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma”. Kérdezem, ki tudja, hogy ki az itt említett világ fejedelme?

Pál apostol így próbálja óvni a Korinthusi gyülekezetet a nagy megtévesztőtől, 2Korinthus 11,14 „14Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. 15Nem meglepő tehát, hogy szolgái az igazság szolgáinak adják ki magukat; de végük cselekedeteikhez méltó lesz.”

Így az Ige fényében érthetjük csak meg igazán, miért hangsúlyozza Jézus a tanítványainak, hogy Én vagyok az igazi szőlőtő!

János 15,2 „Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.” Ha úgy általában belegondolunk, minden embernek van valamilyen gyümölcstermése. Adakozik, szereti azokat, akik őt szeretik, minden vasárnap elmegy a templomba, imaházba, jól akarja érezni magát, ezért énekkel, zenével dicsőíti Istent, ha valamire szüksége van, vagy beteg, imádkozik Istenhez, és még hosszan sorolhatnám a test cselekedeteiből fakadó gyümölcsöket.

Közelmúltban olvastam egy idős nyugdíjas lelkipásztor visszaemlékezését. Még Kádár János által fémjelzett rendszerben a rendőrség beidézte őt. Megpróbálták beszervezni, de ő erre nem volt hajlandó. Volt egy időszak, amikor a lelkészi hivatásától is eltiltották. Elmondta, hogy abban az időszakban, Rákosi és Kádár rendszerben, szinte minden gyülekezetben volt egy vagy két besúgó, aki rendszeresen tájékoztatta a gyülekezet ügyeiről a hatóságokat. Azt hiszem ez egyenlő a feljelentéssel, eladta a hívő társait 30 ezüstért. Magukat hívőknek tettető besúgók nem a szőlőtőkén, vagyis nem Jézus Krisztusban teremték kétes értékű gyümölcseiket.

De figyeljük meg milyen érdekes, ahogy Jézus mondja; „Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi;” Értitek drága testvéreim, a neki tetsző gyümölcsöt egyedül csak őbenne tudjuk megteremni. Minden Krisztus nélkül termett valami, a mennyi Atya szemében értéktelen és azt lemetszi. Megfigyeltem, az újszövetségi Bibliában, minden valódi áldást hozó ígéret csak Krisztusban van! Például, hogy csak egyet említsek: Efézus 1,3 „Áldott a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket …”.

János evangéliumában Jézusnak hét „Én vagyok” kezdetű kijelentése van. Most értettem meg a maga valójában (János 14,6) kijelentését a mai igehirdetés alapigéjének összefüggésében: „Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”

Vajon milyen gyümölcstermésre gondolt Jézus Krisztus, amikor tanítványainak azt mondta: „és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja”? Igei összefüggésben, ha megvan bennünk az Istenhez való feltétlen hűség, engedelmesség, akkor szinte automatikusan megtermi a hívő ember a Lélek gyümölcsét. Ismeritek! Ebben a hónapban augusztus 9-én fejeztük be a kilenc hétig tartó Igehirdetés sorozatot a Lélek gyümölcséről. „22A lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, 23szelídség, önmegtartóztatás.” Kedves testvéreim, nem árulok el titkot, nekem is célom a gyümölcstermő élet! Pál apostollal együtt kijelentem. „Filippi 3,12 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus.”

Minden más gyümölcs idegen a szőlősgazdának és a nem termő szőlővesszőt lemetszi. A gyümölcstelen vessző (akár termett korábban, akár nem) azokat jelképezi, akikből hiányzik a kitartó hitből és Krisztus iránti szeretetből fakadó lelki élet.

Van egy törvényszerűség, a szőlővessző csak akkor teremhet gyümölcsöt, ha a szőlőtőkén marad. Ebből világosan következik, csak Krisztusban teremhetünk Istennek tetsző gyümölcsöt. Ha az Atya lemetszi a nemtermő szőlővesszőt, akkor elszakadnak tőle, vagyis nem maradnak Krisztusban és Krisztus sem őbennük.

Drága testvéreim, a szőlővesszők mi vagyunk, tisztában kell lennünk azzal, csak a Krisztusban termett gyümölcsnek van Isten szemében értéke. Aki pedig Krisztus Jézusban terem gyümölcsöt, azt Mennyei Atyánk, mint szőlősgazda megtisztítja, hogy még több értékes gyümölcsöt teremjen.

János 15,3 „3Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.” Ezt az Igeverset nem értettem a maga valójában, ezért ennek utánanéztem. Találtam egy utalást Efézus 5,25-27a: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az Ige által megtisztítva megszentelje; így állítja maga elé az egyházat”. Isten drága Igéje újjászül bennünket élő reménységre, megtisztít minden bűnünktől Krisztusban, majd döntésünkre pecsét a bemerítés.

János 15,4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Emberi értelemmel alig felfogható, hogy a golgotai hős, a világteremtő és hatalmas Krisztus azt mondja, neked, nekem: „4Maradjatok énbennem, és én tibennetek.” Micsoda megtisztelő státusz királyi gyermeknek lenni, de azt világosan tudnunk kell, hogy a nemesség ettől kezdve kötelez bennünket. Ha engedelmeskedünk Krisztus parancsainak, azzal kifejezzük mennyire szeretjük őt. Ha nem engedelmeskedünk parancsainak, abból világosan tudja, hogy nem szeretjük őt, legfeljebb valami érdekből teszünk úgy, mintha követnénk!

Olyan egyértelműen kijelenti Jézus Krisztus: Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Ne legyenek illúzióink, mert Jézus itt világosan azt mondta, "úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem".

János 15,5 „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”

Szőlőtő és a szőlővessző igazi szimbiózisban élnek, mindkettő együtt egy kölcsönös egységet alkot a gyümölcstermés érdekében. A szőlővessző értéktelen valami a szőlőtőke nélkül, a szőlőtőke kell ahhoz, hogy így együtt tudjanak gyümölcsöt teremni.

Ha jól belegondolok ez emlékeztet engem a teremtéstörténetben leírt nagyívű eseményre. 1Mózes 2,24 „24Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.” Nézzük meg mit takar ez a keresztyén körökben sokat idézett igevers.

Isten az első és legfontosabb földi intézményként rendelte el a házasságot és a családi egységet. Házasságra vonatkozó terve egy férfit és egy nőt foglal magában, akik „egy testté” válnak – egyesülnek testileg és lelkileg. Hűséges szerelmük gyümölcse a gyermekáldás. Ez az utasítás kizárja a házasságtörést, a többnejűséget, a homoszexualitást, az erkölcstelen életmódot és a Biblia tanításával ellentétes válást.

János 15,6 „Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik.” Úgy érzem, egy szőlővesszőnek sem célja, hogy tűzre vessék, csak egyszerűen nehezére esik a gyümölcstermő engedelmesség. Az ÚR soha nem tanított olyat, hogy ha valaki egyszer üdvözül, akkor mindig megmarad az üdvösség állapotában.

Mennyei Atya a szőlősgazda ítéli meg, hogy ki az, akinek Krisztusban gyümölcstermő az élete, ki az, akit le kell metszeni a szőlőtőkéről, Jézus Krisztusról. „Máté 7,21 „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Luk 6,46: 13,26-27)

Ebből következik, hogy saját érdekünkben keresnünk kell az írásokban, hogy velünk kapcsolatban mi a mennyei Atyánk akarata, elvárása.

János 15,7-ben van Jézus Krisztustól egy csodálatos, de feltételekhez kötött ígéret, mely így hangzik! „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.”

Nem élhetünk lelkileg termékeny imaéletet, ha nem ismerjük, és nem tettük magunkévá, életünk zsinórmértékévé Jézus Krisztus tanításait, vagy mert nem hiszünk bennük. Hallottam már olyan kifogásokat keresztyénektől, nem kell azt szó szerint venni, mert a Biblia tanítása az akkori embereknek szólt, ma már egészen más világot élünk. Ezeket a kifogásokat biztosan nem a Szentlélek sugallja, hanem valami olyan lélek, akinek semmi köze nincs Istenhez.

Az annyira vágyott igazi békességet és vele szerető Istenünk gazdag áldását, csak engedelmesen Krisztusban maradva, vele szoros gyümölcstermő közösségben élhetjük meg Istenünk dicsőségére. Egyes egyedül csak Krisztus Jézusban tud igazán gyümölcstermővé kiteljesedni az életünk!

ÁMEN

2025-08-10. Szőkepusztai találkozó, köszöntő és Igehirdetés!

 

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, örökkévaló dicsőséges Istenünk! Hódolat, hálaadás, magasztalás, minden mi szép, mi nemes, mi dicséretre méltó, szálljon Uram trónusod elé, szívünkből lelkünkből és elménkből. Hálásak vagyunk, hogy a mai napon, itt és most testvéri, baráti körben együtt lehetünk, köszönjük, hogy az idevezető úton oltalmaztál bennünket.

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus a te nagy nevedet hívjuk most segítségül, vezess ma bennünket, hogy szívből őszintén tudjunk örülni neked és ritkán látott testvéreinknek, barátainknak. Kérünk Urunk áldd meg együttlétünket, és add meg nekünk, hogy szeretet, békesség töltse be szívünket, lelkünket, de úgy, hogy mindez a te akaratod szerint és a te dicsőségedre legyen. ÁMEN  

Sok - sok szeretettel köszöntelek benneteket, akik közelről és távolról érkeztetek a több évtizedes hagyománnyal rendelkező „Szőkepusztai” találkozóra. Öröm és szerető Istenünk iránt érzett hála tölti be a szívemet, lelkemet, hogy ebben a vadregényes környezetben újból együtt lehetek veletek. Együtt emlékezhetünk az idő távlatában megszépült eseményekre!

Ez a régi, közel száz éve épített imaház, mai nevén „Zarándok kápolna”, most újból élettel telik meg. Újból Istent dicsőítő zene és ének hangja csendül fel itt az ódon épület falai között. Ha a falakban lévő téglák beszélni tudnának, akkor ujjongva mondanák egymásnak, látod, Isten kegyelmes hozzánk, hogy nem kerültünk szemétdombra, nem építettek belőlünk alantas célokat szolgáló építményt, hanem jelenlétünk még mindig Isten dicsőségét szolgálja.

E rövid kis bevezető után hadd köszöntsem körünkben Horváth Gábor polgármester urat, aki jelenlétével megtisztelt bennünket. Kérlek Polgármester úr szólj pár szót a „Találkozó” résztvevőihez! …….

Most pedig hadd köszöntsem a számunkra „különleges” státuszban körünkben lévő Kovács Árpád testvérünket, aki Isten kegyelméből ennek a nagy múltú „Imaháznak”, mai nevén Zarándok kápolnának és hozzá tartozó ingatlannak az új tulajdonosa.

Mielőtt szót adnánk Kovács Árpi barátunknak, felolvasom Dr. Almási Mihály testvérünk levelét. Felolvasás! ……

Most pedig kedves Árpi, kérünk tájékoztass bennünket további terveidről, az „Imaház épülettel” a „Szőkepusztai Baráti Kör” további működésével kapcsolatban! ………

Igehirdetés!

János 14,27„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!”

Biztosan voltatok már olyan helyzetben egy közösségen belül, az lehetett munkahelyi, vagy bármilyen más közösség, amikor egy ember idegesen kifakadva reagált egy olyan körülményre, ami másokat csöppet sem zavart. Kérdezem, miben különbözött ez az ember a többiektől? …. Így van, nem volt békessége. Van még egy kérdésem, jelentkezzen az, aki egyáltalán nem is vágyik arra, hogy békesség legyen a szívében és gondolataiban. ….. Örömmel tölt el, hogy egy kéz sem lendült a magasba.

A mai kiszámíthatatlan, rohanó világunkban, mintha felértékelődött volna az emberekben a maradandó békesség utáni vágy. Így olvastuk: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek!” Értitek kedves barátaim, valódi mélységében ezt az ígéretet, emberi értelemmel a maga teljességében szinte felfogni sem lehet. Filippi 4,7-ben ezt írja Pál apostol: „és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban”

Ez a csodálatos ígéret, „Békességet hagyok nektek”, Jézus szájából hangzott el, amikor mennybemenetele előtt tanítványaitól búcsúzott. Számunkra igazán jó hír, hogy nekünk, mai tanítványoknak is szól ez a nagyon szimpatikus üzenet. Hogy miért is állítom ezt ilyen bizonyossággal? János 17,20 Jézus főpapi imádságában így könyörgött az Atyjához: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem.”

Mi mindannyian kedvezményezettjei lehetünk ennek az első hallásra is kívánatos ígéretnek. Ennek csupán egyetlen feltétele van, így fogalmazta meg Krisztus Jézus: „akik hisznek énbennem”. Hinni nem csak azt jelenti, elhiszem Jézus létezését, ezt az ördögök is elhiszik. Jézus szerint, hinni azt jelenti, hogy őszinte bűnbánattal és bizalommal jövök hozzá, kérem őt legyen életem Ura és Megváltója, aztán hűséggel követem őt.

Most vizsgáljuk meg úgy általában milyen az emberek békessége? Ha elvárásaink szerint alakulnak a körülmények, ha az életünkben úgy igazából minden a helyén van, akkor szinte mindannyiunk szívében békesség honol. Ez a békesség ne tévesszen meg bennünket, mert ez csak a felszínen lévő békesség. Ifjúkoromban még voltak szakszervezeti beutalóval kéthetes családi nyaralások. Egy ilyen alkalommal, amikor az utolsó nap csomagolni kezdtünk, megfogalmazódott bennem, de jó volna, ha ez mindig így maradna, mert nyugalom, kényelem és minden megvolt ott, amire éppen szükségünk volt, hogy jól érezzük magunkat.

Ám az igazi békesség nem akkor mutatkozik meg, amikor minden rendben van, hanem amikor semmi sincs rendben, de mégis teljes nyugalom honol a szívünkben. Ez már igazi, nem felszínes, hanem úgynevezett mélységi békesség. Van egy énekünk, melynek szövege találóan fogalmazza meg ezt az állapotot, így hangzik: „Ha Isten békéje lakja a szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem”.

Gondviselő Istenünk azt soha nem ígérte, hogy a hívő embereket nem érik veszteségek, tragédiák, de azt igen, hogy átvezeti őket minden nehézségen. Itt Szőkepusztán élő nagyszüleink életét értelmezve, bizonyos, hogy Isten kegyelméből a nagy sorscsapásokat is el tudták viselni. Gondoljatok csak bele, Nagyszüleim, Lehoczki család 1930-ban torokgyík járvány miatt egy héten belül, három gyermekét temette el, egy felnőtt gyermekük pedig a Dón kanyarból soha nem jött haza. Ennek ellenére Istenhez való hűségük és abból fakadó békességük megmaradt. Én személy szerint édesanyámnak négy testvérét még ismerhettem, közülük csak egy nem fogadta el Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét.

Általában az őszinte szívű hívőkre jellemző, hogy ha nyugalmuk nincs is, de békességük van. Mondok erre egy példát, (ApCsel 16,23-26) Pál apostolt és Szílászt Filippiben a hatóság elfogatta, sok ütést mérve rájuk megbotoztatta, börtönbe záratta, mert megtérésre hívták az embereket.

A biztonságos belső börtönbe vitték őket, lábukat pedig kalodába zárták. Az biztos, hogy ebben a helyzetben nyugalmuk nem volt. Erre ők mit tettek? Panaszkodtak? Nem! Éjszaka közepén imádkoztak és hangos énekkel magasztalták az Istent, és a többi fogoly pedig hallgatta őket. Erre csak az képes, akinek szívét Istentől kapott békesség töltötte be.

Visszaemlékezve ma is csodálattal tölt el, Lehoczki nagymamám, akinek legcsúnyább szava, amit hallottam tőle, ez volt „a csuda vigye el”. Átélték a 2. világháború borzalmait, mindenükből kiforgatva elvették birtokukat, nyugalmuk nem volt, de Jézus Krisztus ígérete szerinti békességük az megmaradt. Soha – de soha ne feledjük, mit ígért Jézus Krisztus „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek,”

Van még egy csodálatos ígéret Isten gyermekei számára, Róma 8,28. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál,”

Ezt a kis rövid igehirdetést azzal kívánom zárni, hogy Jézus Krisztus ígérete itt és most mindannyiunknak szól, csak őszinte hittel el kell fogadnunk. ÁMEN.

Találkozón készült képek

https://photos.app.goo.gl/SU2pU1Vc8GhDTJiU8

Joó István