Imádkozzunk: Mennyei Atyánk,
örökkévaló dicsőséges Istenünk! Hódolat, hálaadás, magasztalás, minden mi szép,
mi nemes, mi dicséretre méltó, szálljon Uram trónusod elé, szívünkből
lelkünkből és elménkből. Hálásak vagyunk, hogy a mai napon, itt és most
testvéri, baráti körben együtt lehetünk, köszönjük, hogy az idevezető úton
oltalmaztál bennünket.
Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus a
te nagy nevedet hívjuk most segítségül, vezess ma bennünket, hogy szívből
őszintén tudjunk örülni neked és ritkán látott testvéreinknek, barátainknak.
Kérünk Urunk áldd meg együttlétünket, és add meg nekünk, hogy szeretet,
békesség töltse be szívünket, lelkünket, de úgy, hogy mindez a te akaratod
szerint és a te dicsőségedre legyen. ÁMEN
Sok - sok szeretettel
köszöntelek benneteket, akik közelről és távolról érkeztetek a több évtizedes
hagyománnyal rendelkező „Szőkepusztai” találkozóra. Öröm és szerető Istenünk
iránt érzett hála tölti be a szívemet, lelkemet, hogy ebben a vadregényes
környezetben újból együtt lehetek veletek. Együtt emlékezhetünk az idő
távlatában megszépült eseményekre!
Ez a régi, közel
száz éve épített imaház, mai nevén „Zarándok kápolna”, most újból élettel telik
meg. Újból Istent dicsőítő zene és ének hangja csendül fel itt az ódon épület
falai között. Ha a falakban lévő téglák beszélni tudnának, akkor ujjongva
mondanák egymásnak, látod, Isten kegyelmes hozzánk, hogy nem kerültünk
szemétdombra, nem építettek belőlünk alantas célokat szolgáló építményt, hanem
jelenlétünk még mindig Isten dicsőségét szolgálja.
E rövid kis bevezető
után hadd köszöntsem körünkben Horváth Gábor polgármester urat, aki
jelenlétével megtisztelt bennünket. Kérlek Polgármester úr szólj pár szót a
„Találkozó” résztvevőihez! …….
Most pedig hadd
köszöntsem a számunkra „különleges” státuszban körünkben lévő Kovács Árpád
testvérünket, aki Isten kegyelméből ennek a nagy múltú „Imaháznak”, mai nevén
Zarándok kápolnának és hozzá tartozó ingatlannak az új tulajdonosa.
Mielőtt szót adnánk
Kovács Árpi barátunknak, felolvasom Dr. Almási Mihály testvérünk
levelét. Felolvasás! ……
Most pedig kedves
Árpi, kérünk tájékoztass bennünket további terveidről, az „Imaház épülettel” a
„Szőkepusztai Baráti Kör” további működésével kapcsolatban! ………
Igehirdetés!
János 14,27„Békességet hagyok
nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ
adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!”
Biztosan voltatok
már olyan helyzetben egy közösségen belül, az lehetett munkahelyi, vagy
bármilyen más közösség, amikor egy ember idegesen kifakadva reagált egy olyan
körülményre, ami másokat csöppet sem zavart. Kérdezem, miben különbözött ez az
ember a többiektől? …. Így van, nem volt békessége. Van még egy
kérdésem, jelentkezzen az, aki egyáltalán nem is vágyik arra, hogy békesség
legyen a szívében és gondolataiban. ….. Örömmel tölt el, hogy egy kéz sem
lendült a magasba.
A mai
kiszámíthatatlan, rohanó világunkban, mintha felértékelődött volna az
emberekben a maradandó békesség utáni vágy. Így olvastuk: „Békességet hagyok
nektek, az én békességemet adom nektek!” Értitek kedves barátaim,
valódi mélységében ezt az ígéretet, emberi értelemmel a maga teljességében
szinte felfogni sem lehet. Filippi 4,7-ben ezt írja Pál apostol: „és Isten
békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és
gondolataitokat Krisztus Jézusban”
Ez a csodálatos
ígéret, „Békességet hagyok nektek”, Jézus szájából hangzott el, amikor
mennybemenetele előtt tanítványaitól búcsúzott. Számunkra igazán jó hír, hogy nekünk,
mai tanítványoknak is szól ez a nagyon szimpatikus üzenet. Hogy miért is
állítom ezt ilyen bizonyossággal? János 17,20 Jézus főpapi imádságában
így könyörgött az Atyjához: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért
is, akik az ő szavukra hisznek énbennem.”
Mi mindannyian
kedvezményezettjei lehetünk ennek az első hallásra is kívánatos ígéretnek.
Ennek csupán egyetlen feltétele van, így fogalmazta meg Krisztus Jézus: „akik
hisznek énbennem”. Hinni nem csak azt jelenti, elhiszem Jézus
létezését, ezt az ördögök is elhiszik. Jézus szerint, hinni azt jelenti, hogy
őszinte bűnbánattal és bizalommal jövök hozzá, kérem őt legyen életem Ura és
Megváltója, aztán hűséggel követem őt.
Most vizsgáljuk meg
úgy általában milyen az emberek békessége? Ha elvárásaink szerint
alakulnak a körülmények, ha az életünkben úgy igazából minden a helyén van,
akkor szinte mindannyiunk szívében békesség honol. Ez a békesség ne tévesszen
meg bennünket, mert ez csak a felszínen lévő békesség. Ifjúkoromban még voltak
szakszervezeti beutalóval kéthetes családi nyaralások. Egy ilyen alkalommal,
amikor az utolsó nap csomagolni kezdtünk, megfogalmazódott bennem, de jó volna,
ha ez mindig így maradna, mert nyugalom, kényelem és minden megvolt ott, amire
éppen szükségünk volt, hogy jól érezzük magunkat.
Ám az igazi békesség
nem akkor mutatkozik meg, amikor minden rendben van, hanem amikor semmi sincs
rendben, de mégis teljes nyugalom honol a szívünkben. Ez már igazi, nem
felszínes, hanem úgynevezett mélységi békesség. Van egy énekünk, melynek
szövege találóan fogalmazza meg ezt az állapotot, így hangzik: „Ha Isten
békéje lakja a szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem”.
Gondviselő Istenünk
azt soha nem ígérte, hogy a hívő embereket nem érik veszteségek, tragédiák, de
azt igen, hogy átvezeti őket minden nehézségen. Itt Szőkepusztán élő
nagyszüleink életét értelmezve, bizonyos, hogy Isten kegyelméből a nagy
sorscsapásokat is el tudták viselni. Gondoljatok csak bele, Nagyszüleim,
Lehoczki család 1930-ban torokgyík járvány miatt egy héten belül, három
gyermekét temette el, egy felnőtt gyermekük pedig a Dón kanyarból soha nem jött
haza. Ennek ellenére Istenhez való hűségük és abból fakadó békességük
megmaradt. Én személy szerint édesanyámnak négy testvérét még ismerhettem,
közülük csak egy nem fogadta el Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét.
Általában az őszinte
szívű hívőkre jellemző, hogy ha nyugalmuk nincs is, de békességük van. Mondok
erre egy példát, (ApCsel 16,23-26) Pál apostolt és Szílászt Filippiben a
hatóság elfogatta, sok ütést mérve rájuk megbotoztatta, börtönbe záratta, mert
megtérésre hívták az embereket.
A biztonságos belső
börtönbe vitték őket, lábukat pedig kalodába zárták. Az biztos, hogy ebben a
helyzetben nyugalmuk nem volt. Erre ők mit tettek? Panaszkodtak? Nem!
Éjszaka közepén imádkoztak és hangos énekkel magasztalták az Istent, és a többi
fogoly pedig hallgatta őket. Erre csak az képes, akinek szívét Istentől kapott
békesség töltötte be.
Visszaemlékezve ma
is csodálattal tölt el, Lehoczki nagymamám, akinek legcsúnyább szava, amit
hallottam tőle, ez volt „a csuda vigye el”. Átélték a 2. világháború
borzalmait, mindenükből kiforgatva elvették birtokukat, nyugalmuk nem volt, de
Jézus Krisztus ígérete szerinti békességük az megmaradt. Soha – de soha ne
feledjük, mit ígért Jézus Krisztus „Békességet hagyok nektek, az én
békességemet adom nektek,”
Van még egy
csodálatos ígéret Isten gyermekei számára, Róma 8,28. „Azt pedig
tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál,”
Ezt a kis rövid
igehirdetést azzal kívánom zárni, hogy Jézus Krisztus ígérete itt és most
mindannyiunknak szól, csak őszinte hittel el kell fogadnunk. ÁMEN.
Találkozón készült képek
https://photos.app.goo.gl/SU2pU1Vc8GhDTJiU8
Joó István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése