Termőre fordult életek!

Kolossé 1,3-8 3Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk, 4mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek. 5Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból. 6Mert ez hozzátok is eljutott, és ahogyan az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik, ugyanúgy közöttetek is, attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok, és igazán megismertétek Isten kegyelmét. 7Így tanultátok ezt Epafrásztól, szeretett szolgatársunktól, aki Krisztus hű szolgája értetek. 8Ő hozott nekünk hírt a Lélektől kapott szeretetetekről.

Kolossébeli gyülekezetre is ugyanazok a veszélyek leselkedtek, mint a többi gyülekezetre, pl. a laodiceaiakra, akikért az apostol térdeire ereszkedve sokat küzdött, hogy eljussanak Jézus Krisztus ismeretének teljes gazdagságára. Pál apostol óvta őket a hamis tanítóktól. Mert voltak olyan problémák, amit hamis tanítók hoztak a gyülekezet életébe. Nem azt volt a baj, hogy elvetették volna Jézust, hanem, hogy keverték egyéb tanításokkal, pogány, vagy zsidó szokásokkal, vagy misztikus tanokkal. Hamis tanítók szerint, amit Epafrástól hallottak az nem elég ahhoz, hogy egy ütőképes keresztény életet éljenek, ki kellett volna egészíteni, ilyen-olyan elképzelésekkel. Az apostol sokszor hangsúlyozza, egyedül Jézus Krisztusban van üdvösség.

Galáta 1,6-9 „6Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; 7pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. 8De ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amit mi hirdettünk, átkozott legyen! 9Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!”

Pál apostol szívén viseli a plántált gyülekezetek sorsát, amikor rabsága idején személyesen nem tudja meglátogatni azokat, akkor mindig küld valakit maga helyett és maguk nem szűnnek meg imádkozni értük.  Az Apostol sok mindent tudott a kolossébeli gyülekezetről, mert levelében ezt írja, Kol 1,3 „3Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk, 4mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek.”

A Rómaiakhoz írt levél 1,9-10 így nyilatkozik Pál apostol: „9Mert Isten a tanúm, akit lelkemből szolgálok Fia evangéliumának hirdetésével, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok, 10mindenkor kérve imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok.”

Az apostol megértette, megérezte, hogy milyen hatalmas ereje van a közbenjáró imádságnak, ezért élt ezzel az óriási lehetőséggel. Ha Jézus Krisztus drága vérén megváltott hívő térdeire ereszkedik és Isten akarata szerint őszinte hittel könyörög, akkor a menny megmozdul az imájára és sátán remegni kezd.

Milyen hatalmas erővel munkálkodott a Szentlélek a Kolossébeli gyülekezet tagjaiban, ha az Apostol ezt írta: „értetek imádkozunk, 4mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek.”

Csodálatos és felemelő visszaigazolás, ha egy gyülekezet közösségéről így nyilatkozik valaki, mint Pál apostol a Kolossébeliekről.

Ha egy gyülekezet tagjai nyitott szívvel engedik beáradni életükbe Jézus Krisztus felülmúlhatatlan szeretetét, akkor egy idő után szívük megtelik, sőt túlcsordul és áradni fog belőlük is a szeretet. Az ilyen gyülekezet pedig akarva, vagy akaratlanul növekedni fog, mert a lényükből visszatükröződő krisztusi szeretetnek vonzása van.

Ha egy hívő ember életében és egy gyülekezet életében központi helyen van az igazság beszéde, az evangélium, akkor ott ugyanúgy, mint az egész világon növekedés és gyümölcstermés van. Isten kegyelméből ez egy törvényszerűség! Így működött ez a kolossébeli gyülekezetben és ugyanúgy működik napjainkban is.

Van még egy hatalmas felhajtóerő a hívő ember életében, amely nem engedi elmerülni a bűn óceánjában. Biztosan fürödtek már mély vízben, ahol könnyen elmerülnének. A II. világháborúban egy amerikai hadihajót az ellenséges tengeralattjáró megtorpedózta és az elsüllyedt. A süllyedő hajóról rádión leadták a vészjelet, a túlélésre való reményt ott az óceán közepén egyedül a mentőmellény jelentette. A legjobb úszó is csak órákig bír a víz színén maradni mentőmellény, vagy kapaszkodó nélkül. Két napig hánykódtak az óceánban, egy csoportban maradtak, de így is cápák tizedelték őket. Két nap után megjelent az égen egy felderítő repülőgép értesítette a kutatóhajót.

A hívő ember életében ilyen mentőöv, ilyen felhajtóerő az a reménység, amelyet a Bibliából ismerünk, amely készen van számunkra a mennyben. Ezt maga az Úr Jézus ígérte: János 14,1-3. „1Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! 2Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? 3És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”

Van még egy másik felhajtóerő, reménységre való ok, de annak is szinte kizárólagos feltétele a szeretet, mégpedig a drága megváltónk, Krisztus Jézus iránti szeretetünk: János 14,15-17. „15Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, 16én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: 17az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.”

Világossá vált előttem, hogy Jézus Krisztus iránti szeretet egy öngerjesztő folyamatot indít el az életemben. Ugyanis, ha őszinte szívvel szeretem, aki meghalt értem a golgotán, akkor nem esik nehezemre, hogy engedelmeskedjek, hogy megtartsam az Ő parancsolatait és akkor ajándékul elküldi az igazság Lelkét, aki elvezet minden igazságra.

Igazából hány parancsolatot kell betartani? ……….. Nem tízet, csak kettőt! Az Úr Jézus nem maximalista, megelégszik kettővel. Mi a nagy parancsolat?

Máté 22,35-39 35”Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: 36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” 38Ez az első és a nagy parancsolat. 39A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” 40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” Csak szeretnem kell!!!!!!

Ha a múltunkban felismerjük a működő törvényszerűségeket, akkor az törekvéseinkben, céljainkban meghatározza jelenünket. Ha olvasom az Ószövetségi írásokat elejétől a végéig, csak a balga ember nem ismeri fel a kiválasztott nép életében, és a világban működő törvényszerűségeket. Mégpedig: V. Mózes 28,1 „Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak Istenednek szavára, parancsolataira, …… áldást bocsátok rátok …….!”

V. Mózes 28,15 „De, ha nem hallgatsz az Úrnak, Istenednek szavára, ……. reád szállnak mindezek az átkok és kísérni fognak!” Kedves barátaim, ezek ma is működő törvényszerűségek a világban és ugyanúgy a mi egyéni életünkben is.

Tehát ismerhetjük a múltunkat, annak tükrében érzékelhetjük, megérthetjük a jelenünket. A jövő számunkra még ismeretlen, ha viszont ott van szívünkben Jézus Krisztus ígéretében való élő reménység, akkor jövőnk felfelé mutató irányvonalát sejthetjük.  Jézus Krisztus gyümölcstermésre hív bennünket! Leszakítható, megkóstolható, fogyasztható gyümölcsök termésére, amelyek elhintett magvai majd kikelnek, szárba szökkennek és azok is gyümölcsöt teremnek. Leszakíthatót, megkóstolhatót, elfogyaszthatót. Valóság legyen ez mindannyiunk életében!

„SOLI DEO GLORIA”