Gondolatmorzsák a teremtésről az "ember" felelősségéről és feladatáról!

1Mózes 1,26-31 „26Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. 27Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. 28Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! 29Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! 30Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. 31És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap”.

Olvasva a bibliai teremtéstörténetet, meg kell állapítani, hogy sok mindent sejtet, azonban konkrétumokról keveset mond a mai kor emberének. Gondoljuk csak végig, amikor a Szentírók a Bibliát lejegyezték, az akkori kor emberének nem a teremtés mikéntje volt a fontos, hanem annak teológiai mondanivalója.

A teremtéstörténet olyan időszakról vall, amelyet emberi tapasztalat nem támaszthat alá. 

Valójában a teremtéstörténet nem természettudományos írás, hanem a világ isteni eredetéről tanúskodik. Ebben az értelmezésben viszont üdvtörténet szempontjából kell megközelíteni, és értelmezni. A fő hangsúly így fogalmazható meg: Minden, ami csak van, a létezését Istennek köszönheti.

Olyan sokatmondó a felolvasott 1 Mózes 1,26 „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik”. Ebben az igeversben három nagyon fontos közlés van.

Az első az, hogy Isten többes számban beszél, „alkossunk embert”. Ebből logikusan következik, hogy a teremtés aktív résztvevői: Atya, Fiú és Szentlélek. 

János 1,3 a testté lett Igéről, Jézus Krisztusról így tudósít, „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött”. Tehát, Krisztus is aktív részvevője a teremtésnek!

A másik ilyen fontos közlés, hogy: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá”. Hogy jobban megértjük, mit is jelent képmásnak lenni, megkérdezem, kedves olvasó, kinek a képmása van a húszezer forintos bankjegyen? Úgy van, a képmás hasonlít Deák Ferencre, de közel sem azonos vele.

Az embert Isten teremtette saját képére és hasonlatosságára, jónak és igaznak (1Móz. 1,26-27, 5,1, Préd. 7,29). Megvan-e bennünk ma is az „istenképűség”? Pál apostol a (Róma. 8,29-ben) célként állítja elénk. Ha a magam esetét veszem alapul, szeretnék és vágyom hasonlítani Krisztus ábrázatához. „Csak vákuum”-ként van jelen Isten a természetes emberben. Az „Isten alakú vákuum” Krisztus által szüntethető meg, ő töltheti be csupán. Amit az Édenben a bűnbeesés követeztében elveszített az ember, azt egyedül csak Krisztusban tudja visszakapni. El lehet érni az istenképűséget, de csak Krisztus által”. A keresztyén embernek kitűzendő, elérendő célnak kellene lenni a hasonlóvá válás, de ez csak Krisztussal szeretetközösségben és feltétel nélküli engedelmességgel érhető el.

A harmadik nagyon fontos közlés, amint bevezetőben jeleztem a felolvasott 1 Mózes 1,26 versében „uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik”.

Az ember feladata és felelőssége ebben az igerészben hangsúlyozottan előtérbe kerül. Igei nézőpontból értelmezve uralkodni ezen az Isten által teremtett gyönyörű földgolyón azt jelenti, felelősséget érezve feladatom, hogy megőrizzem olyannak, amilyennek Isten teremtette. Az űrhajósok áradozva elmondták, hogy a világűrből, talán fogalmazhatok úgy is, hogy egy kicsit Isten nézőpontjából nézve olyan a földgolyónk, mint fekete bársonyon egy gyönyörű színes gyöngy. Csodálatos alkotás, igazi mestermű a kék bolygónk, hiszen földünk kétharmadát óceánok borítják.

1Mózes 2,15 „Fogta tehát az ÚRisten az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” De legtöbb embert az édeni bűneset óta csak a saját önző érdeke vezérli, számára az uralom azt jelenti, minél többet birtokolni a körülötte lévő javakból. 

És mindannyian megtapasztalhatjuk, mivé tette az ember a világ nagy részén Istennek ezt a csodálatos alkotását, amit művelni és őrizni kellene. Az ember uralmának eredménye hatalmas méretű szinte már visszafordíthatatlan környezetszennyezés, rengeteg kipusztult, és veszélyeztetett állat és növényfaj. 

A Sátán fejedelemségi övezetében élő ember ma sokkal inkább hajlamos a környezetének kizsákmányolására, mint őrzésére és művelésére.

1 Mózes 1,28 „Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet …”.

Az ember, páros lény, férfivá és nővé lett teremtve, csak így volt képes benépesíteni a földet. Európában és az úgynevezett jóléti államokban egyre fogy a népesség. Az ember egyéni önző jóléte érdekében egyre kevesebb gyermeket (utódot) vállal. Megtapasztalásom, hogy ahol több gyermeket nevelnek egy családban, ott a gyermekekben nagyobb a szeretet és hála a szülők és testvéreik iránt.

Az ember a küldetését betölteni csak úgy képes; ha teremtőjével állandó szoros kapcsolatban van, harmóniában az őt körülvevő világgal együttműködő szeretetközösségben embertársaival végzi feladatait.

Isten, amikor elhatározta az ember teremtését, akkor egy tökéletes embert tervezett és alkotott az Ő képmására, ahogy írja a biblia, „hozzánk hasonlóvá”. Az, hogy ez így is történt, bizonyítékot magában a bibliában találjuk.

A teremtés napjaiban az első naptól az ötödikig bezárólag, amikor a dicsőséges teremtő Isten a nap végén végigtekint alkotásán, azt így összegzi, „És látta Isten, hogy ez jó”.

Olyan ez, mint amikor otthon, a munkahelyen, vagy az iskolában alkotunk valami nagyszerű dolgot, amikor az kész van, elégedetten hátradőlünk, és azt mondjuk, hogy ez jó. Tehát a teremtésben, mind az öt nap végén Isten elégedetten, úgy summázta alkotásainak lényegét, hogy ez jó.

Nem tudom, feltűnt-e a bibliát olvasó barátaimnak, hogy az ember teremtésének napján, a hatodik nap végén, amikor Isten végignézett alkotásán, nem azt mondta, hogy ez jó, hanem azt, hogy (1 Mózes 1,31) igen jó. Tehát Isten az emberben, valami nagyszerűt, különlegeset, egyedülállóan értékeset alkotott. Kimondhatjuk nyugodtan: az ember úgy, ahogy van Isten megfejthetetlen csodája, ily tökéleteset csak Ő képes alkotni. Teremtmények közül egyedül az ember képes kapcsolatban élni Istennel.

Kedves Barátaim, ebből számomra az következik, hogy minden emberben a teremtő Isten egyedülállóan csodálatos alkotását kell tisztelnem. Akkor is, ha éppen részegen fekszik az út szélén, mert lehet, hogy éppen ő Isten kincstárának eltévedt, besározódott gyöngyszeme. Tudom, annak, aki ezt világmindenséget legyen szavával alkotta, van hatalma arra, hogy az ilyen embert fölemelje, Jézus Krisztus kereszten kifolyt drága vére elég arra, hogy megtisztítja minden bűntől, minden szennytől.

Megtapasztaltam saját életemben, hogy milyen nehéz előítéleteink saját magunk emelte korlátai mögül kitörnünk, életemnek ezen a területén már többször meg kellett szégyenülnöm.

1 Mózes 1,29-30 „Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt.”

Az igeversből úgy tűnik, mintha az embert vegetáriánusnak teremtette volna Isten (eledelül minden maghozó növényt, gyümölcsöt). Mert, ha az állatok is zöld növény ettek, akkor nem voltak ragadozó, húsevő állatok sem. 

Azonban az édeni bűneset után Isten megátkozta a földet (nem az embert, 1 Mózes 1,17) és akkor a teremtett világban valami mélyreható változás következett be, vége lett az édeni állapotnak.

Mindez addig fog tartani, amíg a második Ádám, Krisztus Jézus hatalommal és dicsőségben vissza fog jönni és helyreállítja az „édeni állapotot” a földön. Erről tanúskodik a Biblia Ézsaiás 11, 6-9-ben „6Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. 7A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. 8A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét. 9Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az ÚR ismerete, ahogyan a tengert víz borítja.”

Tehát újból összegezve: Isten bölcsességgel és hatalommal ruházta fel az embert, hogy uralkodjon a föld minden teremtményén, hogy bölcsen kormányozza a teremtettséget. Sajnos mára már ezt a megbízást kevésbé tartja érvényesnek, hiszen az ember egyre jobban pusztítja a reá bízott földünket, sodródunk az ökológiai katasztrófa felé.

Az ember a küldetését betölteni csak úgy képes; ha teremtőjével állandó szoros kapcsolatban van, harmóniában az őt körülvevő világgal (természettel), embertáraival együttműködő szeretetközösségben, végzi Istentől kapott feladatait.

„SOLI DEO GLORIA”

A feltámadás tanúi!

1 Kor 15,1-8 1Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. 2Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 3Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, 4eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint. 5és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. 7Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 8Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.

Advent első vasárnapja a mai nap. Advent, várakozás, de mi nem csak a karácsonyt várjuk, mint sokan ebben az adventi időszakban, hanem Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelét. Hogy ez mikor lesz, azt nem tudhatjuk, de Pál apostol leveleiben több utalás van rá, hogy már az ő idejükben is várták. Mindig készen kell lennünk, mert nem tudhatjuk mely napon, mely órában jelenik meg az Úr Jézus az égen angyalseregei élén dicsőségben.

1 Kor 15,1 „Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok.”  Fontos az apostolnak, hogy a szenzációsnak ható újdonságok helyett az eredetire, az igazi evangéliumra emlékeztesse a korinthusi gyülekezetet: emlékezetükbe idézi azt, amit kezdettől is hallottak, amit három éve már tanított nekik. Mert ezen az evangéliumon kívül nincs más üdvösségre vezető hiteles tanítás!

Pál apostol hitvallását is híven kifejezi Ap.csel 4,12 amikor Péter apostol a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztusról ezt mondja a Jeruzsálemi nagytanács előtt: „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

A keresztyénség történetében időnként újra és újra vannak divatos tanítások, amik az újdonság erejével hatnak, de a valóság az, hogy a krisztuskövető keresztyéneket ezek sohasem sodorják magukkal, mert ők kizárólag a régihez az eredetihez ragaszkodnak! Ez a réginek tűnő, de örökké friss és aktuális tanítás a teljes BIBLIA, a kanonizált Ószövetség és az Újszövetség.

Ma is fellelhető olyan törekvés, amikor a reformon azt értik, hogy mindenfélét megújítunk, új szabályokat hozunk; szétverjük a régit, akár működött, akár nem. Ez azonban nem lehet reform már csak nyelvi okokból sem! Ez csak deform ― elformálódás, félreformálódás, az eredetitől való elhajlás! A re-form mindig visszaformálódást jelent, azaz a régihez az igazihoz való visszatérést.

Luther ezért volt a szó igazi értelmében reformátor: nem hitújító volt, nem új vallást gyártott, még csak nem is új tanításrészlettel gazdagította a régit. Ő egyszerűen Isten igéjéből felismerte, hogy az akkori egyház mérhetetlen módon letért az Istennek tetsző helyes útról és eltért a biblikus tanítástól, ezért visszatéríteni igyekezett a kisiklott egyházat.

Kora emberének valóban újdonság volt, amit Luther mondott, de csak azért, mert annyira eltávolodtak már a helyes hagyománytól, hogy nem is tudták, mi az igaz keresztyénség, mi az igaz egyházi tanítás, mi az igaz kegyesség, mi az igaz teológia. Csak azokat lehet tartósan megtéveszteni, akik nem olvassák rendszeresen a Bibliát.

Ezért most hajtsuk oda fülünket Pál apostolhoz: Így mondja, eszetekbe juttatom azt az evangéliumot, amit eredetileg is hallottatok! Ezáltal van egyedül üdvösségetek, feltéve, hogy nem hajoltok el tőle!

Ez a jó lehetőségekkel rendelkező, de rendkívüli veszélyek között élő Korinthusi gyülekezet sorsfordulóhoz érkezett. Vagy elfogadják az apostol által leírt jobbítási lehetőségeket, vagy el fognak veszni az akkor éppen divatos tévtanítások erdejében.

Eltelt három év a gyülekezet megalakulása óta, ennyi idő alatt bizonyosan sokat felejtettek az apostol tanításából. Ezért írja „eszetekbe juttatom testvéreim az evangéliumot, amit hirdettem nektek, amit be is fogadtatok”.

Gondoljunk csak bele, az evangéliumok akkor még nem voltak megírva, nem állt rendelkezésükre az Újszövetség, mint nekünk. Akkor csak az Ószövetség könyvei voltak írásba foglalva, az is korlátozott példányban és nem egységes gyűjteményben. Azt is tudnunk kell, hogy nagyon kevesen voltak abban az időben, akik írni – olvasni tudtak. Az írástudók nem biztos, hogy értették a héber illetve a héber-arám nyelvet, amelyen írták az ószövetségi bibliát alkotó tekercseket.  Tehát hallották Pál apostoltól az örömhírt, elfogadták Jézus Krisztust, bűnbánatra jutottak és megtértek.

Az elmúlt kétezer év történelmében, keresztyén gyülekezetekben is sokszor megtörtént, hogy Jézus Krisztus személyének kiemelkedő fontossága elhalványult. Időnként olyan módon, hogy más, szentnek nevezett személyek léptek a helyébe. Esetleg más közbenjáró lépett elő, akihez oda lehet fordulni Jézus Krisztus helyett, elhalványítva ezzel kiemelkedő, pótolhatatlan helyzetét és dicsőségét. 1Tim 2,5 „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,” 

A feltámadás kérdése az Ószövetségben ritkán homályosan jelentkezett. Abban a korban ezért sokan nem is hitték, sőt tagadták Krisztus Jézus feltámadását. 1 Kor 15,17-20 „7Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. 18Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. 19Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.  20Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” Krisztus kereszthalála és feltámadása az egyetlen alapja a keresztyén hitnek ― minden más legfeljebb ennek következménye lehet. Krisztus feltámadása pedig a sarokpontja mindennek.

Most olvassuk fel Pál apostol csodálatos hitvallását, 1Kor 2,1-2 „Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.”

Nemcsak a megfeszített Krisztusról prédikál, hanem újra és újra szól a feltámadott Megváltóról is. Jézus Krisztus megfeszíttetése és feltámadása ugyanis Isten üdvtervében szorosan összekapcsolódó, és elválaszthatatlan fogalmak.

Amiképpen az Úr Jézus halála érettünk történt, ugyanúgy a feltámadás is, nem önmagáért, hanem érettünk is végbemenő örökérvényű esemény volt. Pál másutt (Róm 4,25) így foglalja össze a keresztyénség lényegét: „Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért és feltámasztatott a mi megigazulásunkra.”

 A ma felolvasott igében Krisztus Jézus feltámadásának hiteles tanúit írja le az apostol, ezeket az eseményeket, mint vitathatatlan történelmi tényeket tárja elénk. Az is vitathatatlan tény, hogy testben támadt fel.

Korinthusi gyülekezet tagjai a feltámadás tényében jócskán elbizonytalanodtak és ezt akarta Pál apostol Korinthusiaknak írt levelében helyretenni. Több, úgynevezett misztériumvallás próbálta megnyerni az embereket. A gnosztikusok abban az időben azt tanították, hogy Jézus Krisztus feltámadása csak egy szellemi esemény volt, nem testben támadt fel. Tanításuk szerint a megtért embereknél, bemerítés során a lélek feltámad, és azonnal mennybe megy. Ezt követően az ember testben itt marad, az Istentől nyert lélek és a feltámadásba vetett reménység nélkül. Ebből következik, hogy megtérése után testben bármilyen becstelenséget tehetne, mert a lelke már visszavonhatatlanul Istennél van, teste meg itt marad. Ez egy igazi ördögi tanítás! Ezektől a tévtanításoktól nagyon sok jóhiszemű korinthusi testvér is elbizonytalanodott.

Pál apostol számára fontos, hogy a korinthusiak emlékezzenek, az általa hirdetett örömhírre, mint a legtisztább forrásból származó evangéliumra. Ezzel kapcsolatosan a Galátákhoz írt levelében ez a véleménye: Galáta1,6-9 „6Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; 7pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. 8De ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amit mi hirdettünk, átkozott legyen! 9Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!”

Pál apostol levelében ezért idézi a hiteles szemtanúkat, elsősorban a tanítványokat, az ötszáz testvért, majd legutoljára írja saját megtapasztalását, Jézussal való találkozását, melyet átélt a damaszkuszba vezető úton. Tehát hitünknek három szükséges alapja van: a szemtanúk, az Írás, és Isten közvetlen munkája személyes életünkben.

Lukács 24. fejezetében olvashatjuk, amikor az emmausi tanítványok visszatértek Jeruzsálembe és elbeszélték a többi tizenegy tanítványnak, mi történt velük, hogy találkoztak a feltámadt Úr Jézussal. Amikor beszélgettek hirtelen a semmiből előbukkanva maga Jézus állt meg közöttük, megrettentek, és félelmükben azt hitték valami szellemet látnak.

Lukács 24,38-43 „38Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? 39Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. 40És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit és a lábait. 41Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok? 42Ők pedig adtak neki egy darab sült halat. 43Elvette és szemük láttára megette.”  Hinni kellett a szemüknek, mert szellemtestben nem lehet halat enni!

Majd így szólt hozzájuk: Lukács 24,44-48 „44Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. 45Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, 46és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, 47és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. 48Ti vagytok erre a tanúk.”

Pál apostol szerint Jézus Krisztus feltámadására első bizonyíték a tanúk sokasága. Második bizonyíték, hogy minden az előre megjövendölt írások, próféciák szerint teljesedett be.

Testvéreim, Pál apostol levelével eszünkbe juttatja ma is ezt az evangéliumot, amely közvetíti számunkra Jézus Krisztusban az üdvösséget. Ragyogjon életünkben az evangélium fénye, és világítsa be minden gondolatunkat, szavunkat és tettünket. Így leszünk Urunk feltámadásának hiteles mai bizonyságtevői. 

„SOLI DEO GLORIA”

Okos Istentisztelet!

Róma 12, 1-8

 Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. 

A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.

Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelét 58-ban vagy 59-ben Korintusban írta, amikor éppen Jeruzsálembe készült. Ekkor még nem járt Rómában, noha „sok esztendő óta” vágyott arra, hogy lássa az ottani hívőket. Hogy miként kezdődött az evangélium munkája Rómában, arról semmi bizonyosat nem tudunk. Bibliában nem olvashatunk arról, hogy Pál, vagy valamelyik apostol munkája nyomán alakult volna ott gyülekezet, de biztosan Isten bölcsessége rendezte így a dolgokat. A végtelenül bölcs és hatalmas Isten indította az Apostolt, hogy levelében mélyrehatóan ismertesse Rómabeliekkel az evangélium alapigazságait.

A reformáció folyamata 500 éve kezdődött, ennek kapcsán az Áhítat eheti anyagát szerkesztő testvér azt a címet adta a mai napra, hogy „Megreformált gondolkodás szolgálatáért”.

Róma 12,1. „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos Istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”.

A megreformált gondolkodás lényege és eredménye, hogy „okos Istentiszteletként odaszánjuk testünket élő és szent áldozatul Istennek”. Fontos, hogy nemcsak testünket, hanem vele együtt egész lényünket.

Kérdezem, bárki képes erre? (okos és balga szüzek esete) Én úgy vélem, hogy csak az okos ember képes erre! Következő, szinte magától értetődő kérdés pedig az, hogy ki az okos ember, mi az okos ember jellemzője? Általában azt mondják, okos ember az, aki sokat tanult. Ebben a vonatkoztatásban én nem csak az iskolapadban történő tanulásra gondolok, rendkívüli sokat lehet tanulni a Bibliából, aztán ha az ember megtapasztalásai alapján értelmezi az események, történések összefüggéseit, azok törvényszerűségeiből képes tanulni, méghozzá sokat tanulni az okos ember. Van erre egy jó magyar közmondás, mely frappánsan megfogalmazza, hogy mi jellemző az okos emberre? (okos ember más kárán tanul)

Bírák könyvében Izrael népére vonatkozóan hét különböző időszakról olvashatjuk szinte ugyanazt a megállapítást, csak a hetediket olvasom fel: Bírák 13,1 „Izrael fiai ismét azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR, ezért az ÚR a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre”. Bírák ideje alatti időszakban ez volt a hetedik alkalom, hogy Isten engedetlenségük miatt büntette őket, majd további számtalan hasonló esetet jegyeztek fel a krónikások és próféták. Mikor a hosszútűrő Istennél végleg betelt a pohár, Titus római hadvezér (aki később császár), 70-ben ostrom alá vette Jeruzsálemet és a Nagytemplommal együtt azt leromboltatta. Több mint 1800 évre megszűnt a zsidó államiság léte.

A bibliai történések fényében, az idézett eseményekkel kapcsolatosan kérdezem, Izrael fiai okos emberek voltak? Biztosan sok értelmes ember volt közöttük, de NEM voltak okosak! Amikor nyomorúságuk a rabság idején már elviselhetetlen volt, akkor őszinte bűnbánattal az Úrhoz kiáltottak, Ő akkor szabadítót támasztott közöttük és újból szabadok lettek. De a következő generáció általában mindig okosabbnak hiszi magát az elődeiknél, de mégsem tanulnak atyáik hibáiból, azt teszik, amit rossznak lát az ÚR, ezért szinte törvényszerűen következik újból és újból Isten büntetése.

Nem csak Izrael népének életében, hanem a mi életünkben is működik ez a törvényszerűség, ha azt tesszük, amit rossznak lát az ÚR. Érdemes ilyen összefüggésben szemlélni az Ószövetség könyveit, vagy Magyarország történelmét, de gyülekezeteket, vagy egyes emberek életét még saját életünket is, és felettébb érdekes összefüggéseket találunk.

Az okos istentisztelet egyben logikus istentisztelet is. Abból indul ki, ha azt teszem, amit rossznak lát az ÚR és a világtörténelemben ennek mindig büntetés volt a következménye, akkor az Isten igazságossága szerint én sem lehetek ez alól kivétel. Tehát okos és logikus istentisztelet, ha minden erőmmel, tudásommal azon vagyok, hogy azt tegyem, amit jónak lát az ÚR. Ennek megvalósításához a teljes útmutatást megtalálom Isten igéjében. Néha kétség foghat el, amikor nem egyértelmű számomra, hogy mit lát jónak az ÚR. (Rá kell hagyatkozni!)

Zsoltárok 32,8 által ezt üzeni nekünk is Istenünk: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod”. Itt egy érdekes másik fogalom, kérdezem ki a bölcs ember? Aki többet tud, mint amit tanult. De hogyan lehetséges ez? Mit tanít erről a Biblia? Zsoltárok 111,10 „A bölcsesség kezdete az ÚR félelme.  A józan eszűek mind eszerint élnek”. Tehát a Szentlélek teszi azt velünk, hogy többet tudjunk, mint amit tanultunk.

Olvastunk még egy érdekes fogalmat: „szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”. Az áldozatnak ez a formája élő áldozat az ószövetségi véres áldozattal szemben, amelynél megölték az állatot. A mi élőáldozatunk is lehet Isten előtt jó illatú áldozat. Nem csak a lelkünk váltatott meg és lett Isten tulajdona, hanem a testünk is drága áron vásároltatott meg és rá van bízva Istenre, hogy feddhetetlenül őriztessék meg (1Thesz 5,23).

Róma 12,2 „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” 

Az apostol szinte könyörögve kéri, hogy változzunk meg értelmünk megújulásával, mert csak úgy tudjuk megítélni, hogy mi az Isten akarata. Ha valaki nem tudja, vagy szándékosan nem akarja megtudni, hogy mi Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes, az törvényszerűen e világ gonosz fejedelméhez a Sátánhoz igazodik. Aki volt katona az tudja mit jelent jobbra, vagy balra igazodni.

Pál apostol ezzel a személyes odaszentelés további fontos elemét emeli ki, a magunk megőrzését a világ gonosz befolyásától. Magunk megőrzését attól a hatalmas rendszertől, amelyet a Sátán létesített, amely jelenleg is a környezetünk, ahol élnünk kell.

Aki a világhoz igazodik az bűnben él! János 16,9 (Jézus mondja) „A bűn az, hogy nem hisznek bennem”. Jézus Krisztus a mi bűneinkért meghalt a kereszten, aki ezt teljes szívvel elhiszi, és okos döntésével kéri, hogy Ő legyen élete ura, az megbánt bűneitől Isten előtt teljesen szabad lesz.

Urunk arra hívott el bennünket, hogy ebben az istenellenes világban Isten akaratát cselekedjük, ezért nem elég formálisan elszakadni e világtól, szüntelenül meg kell újulnunk értelmünkben, elhatárolódni a gonosz korszellemtől, az olyan emberek befolyásától, akik Istent nem ismerik és lelki sötétségben élnek. Csak így nőhetünk bele Istennek jó, neki tetsző, és tökéletes akaratába.

Mai gonosz korszellemnek nagyon erős a sodrása! Egy lelkipásztor, aki közös ismerősünk, azt mondta: „a lelkipásztoroknak három hatalmas kísértése van, pénz, alkohol és sex”, sokan elbuktak már, hogy e kísértésekkel szemben alulmaradtak. Tudjuk, hogy ez a három kísértésforma mai világunkban minden keresztényre rendkívül veszélyes. A tisztességtelen haszonszerzés, alkoholfüggőség ugyanúgy bűn, mint a paráznaság.

Róma 12,3 „A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.” Jézus követése valamilyen szinten mindig önmegtagadással jár együtt, ezért jobb esetben fel sem merül bennünk, hogy önmagunkat többnek gondoljuk, mint amilyenek valójában vagyunk. Tudjuk, hogy maga Isten adott nekünk képességeink szerinti szolgálatra megbízatást és ezt igyekszünk örömmel Isten dicsőségére végezni. Ez indítja az Apostolt, hogy ebben a levélben először és egyetlen alkalommal beszéljen „Krisztus testéről”. (1Korintus, Efézus, Kolosséi levelekből ismerjük)

Róma 12,4-5 „Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” A felolvasott igerészből logikusan következik, hogy nekünk Isten által kijelölt helyünk van ebben a világban, és mint Krisztus testének tagjai szorosan összetartozunk, sőt egymásnak tagjai vagyunk. Tapasztalatból tudjuk, ha egy testrész megfárad, megbetegszik, nem jól végzi el feladatát, azzal rontja az egész test hatékonyságát. Krisztus testének tagjaként minden megváltott hívő kapott szolgálatra, képességeinek megfelelő lelki ajándékot. Ne ássuk el kapott talentumainkat, hanem kamatoztassuk azt Isten dicsőségére! Amire kaptuk a szolgálat ajándékát, abban buzgólkodjunk.

Mi is a Sátán rabszolgái voltunk, de Krisztus feladva mennyei hatalmát, dicsőségét, életét sem kímélve Jézusként kiváltott, kereszten kifolyt vére árán megvásárolt bennünket, akik elfogadtuk és elfogadjuk felkínált kegyelmét. Ezért joggal várja el tőlünk, hogy értelmünk megújulásával az Ő tökéletes akarata szerinti szolgálatra szánjuk oda magunkat testestől, lelkestől, mint, akik hálából, örömmel végzik feladatukat. 

„SOLI DEO GLORIA”

Az Egyház erkölcsi tanítása és a távoli öröklődés.

Telegónia, (hullámgenetika)

Érdekes és egyben igen elgondolkoztató összeállítást mellékelünk, mely „Telegonia” címen az öröklődés egy általánosságban ismeretlen, mégis tudományosan igazolható vonalára hívja fel a figyelmet. Külön érdekessége ennek az összeállításnak, hogy ez az Egyház erkölcsi tanításának genetikai igazolását adja. Első olvasásra hihetetlennek tűnik, mert viszonylag új, általánosságban nem ismert tudományos megfigyelésekre alapozódik. Azonban az a tény, hogy a 19. század elejétől ez a „telegonia” már az állattenyésztésben jól ismert jelenség, az inkább megerősíteni látszik azt, hogy a „hullámgenetikát” az ember esetében is igen komolyan kellene vennünk. Az erkölcsi nevelés mellett gyermekeinkkel a keresztény etikának ezt a tudományos alátámasztást is meg kell ismertetnünk.

Telegonia (hullámgenetika)

A fiatalok szexuális nevelése folyamán nem térnek ki egy fontos, az öröklődést nagyban befolyásoló jelenségre, a telegoniára. Megjegyzem, hogy telegoniával foglalkozó magyar nyelvű irodalmat csak elvétve találni. (Az internetes Google kereső 3550 találatából csak 6 a magyar nyelvű, és a hat közül 5 lexikonokban található szócikk.)

A telegonia („tele” – távoli, messzi, „goneia” – születés, keletkezés) azt jelenti, hogy, az utód örökölheti a nőstény előző szexuális partnerei tulajdonságait is. Az utód tulajdonságaira legerősebben hat az anyja első szexuális partnere. Elsősorban ő alapozza meg az utód tulajdonságait és nem az utód fizikai apja. Ha figyelembe vesszük, hogy az első szexuális kapcsolat gyakran a szórakozás utáni alkoholos vagy narkós állapotban történik, akkor sejthetjük, hogy milyen lesz az utód „minősége”. Ha egy józan életű és egészséges fiatal családban beteges gyerek születik, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy ez egy régi vidám buli visszhangja.

Kell-e tudni erről a jelenségről a fiataloknak?

Természetesen! Ugyanúgy, mint ahogy a dohányzók is tisztában vannak a dohányzás káros hatásával, a fiataloknak is ismerniük kell a telegonia hatását.  A telegoniára, mint jelenségre, először Angliában figyeltek fel több mint 150 évvel ezelőtt. A lótenyésztők elhatározták, hogy a lovak fizikai tulajdonságainak javítása céljából a lovakat zebrákkal keresztezik. A kísérletet többször is megismételték, de fogamzás nem történt. Ma már tudjuk, hogy miért, de akkor még nem ismerték a kromoszómák inkompatibilitásának elvét. Később, amikor már ezek a kísérletek szinte feledésbe mentek, néhány, a kísérletben részvevő kanca csíkos utódot hozott világra a hímlovaktól. A tudományos világ meg volt döbbenve. Ezt a jelenséget telegoniának kezdték nevezni. Akkor még nem ismerték a telegonia mechanizmusát. (Megjegyezzük, hogy még ma sincs egyértelműen elfogadott magyarázata.) A tapasztalt állattenyésztők azonban nem csodálkoztak ezen, mivel ismerték a telegonia gyakorlati hatását. Ők már régóta, a telegonia (megfigyeléseken alapuló) hatásait figyelembe véve igyekeztek megóvni az állataik fajtisztaságát. Az ebtenyésztők már régóta tudják, hogy ha egy fajtiszta szukának legalább egy kapcsolata volt nem fajtiszta kannal, akkor később ez a szuka már nem hoz világra fajtiszta utódokat. A fajtiszta kutyáknál nagyon szigorú a szelekció. A tenyésztők több nemzedékre visszamenőleg vezetik a törzskönyveket, ezért itt jól megfigyelhető a telegonia mechanizmusa. Hasonlóan jól dokumentált a galambtenyésztés is. A XIX. században Flint, Felix Le-Dantek és más tudósok különböző állatokkal kísérleteztek és megerősítették ezt a fenomént. Le-Dantek ezt az „Individuum, evolúció, örökölhetőség és neodarwinisták” című könyvének „Telegonia, avagy az első hím hatása” fejezetében írta le.

A XIX. század második felében a tudósokat az kezdte érdekelni, hogy érvényes-e a telegonia az emberekre is. Intenzív fiziológiai, antropológiai és statisztikai kutatások kezdődtek. Még kísérleteket is hajtottak végre. A tudomány válasza erre a kérdésre az lett, hogy „a telegonia az embereknél is megfigyelhető”. A XX. század 60-as éveiben a tudósok már azt is tudták, hogy az embereknél a telegonia hatása erőteljesebben mutatkozik meg, mint az állatoknál. Ezt azzal magyarázzák, hogy az embereknél egy fogamzásra sokkal több szexuális kapcsolat jut, mint az állatoknál.

A XX. század 90-es éveiben egy új tudományos irányzat jelent meg, a hullámgenetika, amelynek alapján a telegónia megmagyarázható. A hullámgenetikát P.P.Garjaev fejlesztette ki, és az elméletét a „Волновая генетика ( Hullámgenetika)” című könyvében írta le. (P.P. Garjaev a biológiai tudományok doktora, az Orosz Tudomá- nyos Akadémia Fizikai és Műszaki Problémák Intézetének munkatársa.) Több éven át a DNS molekulákat tanulmányozta a lézer spektroszkópiai módszer alkalmazásával. A lézer fotonok, miután átjutottak a DNS oldaton, „leírják”, rögzítik az információt a molekulákról. Az információ számítógépes feldolgozása után az spektrumok formában jelenik meg a monitoron. 1985-ben Garjaev egyszer a műszerből kivette a DNS molekulákkal tele kémcsövet és figyelmetlenségből egy üres kémcsövet tett a műszerbe. Észrevéve a tévedést, ki akarta cserélni az üres kémcsövet, amikor meglátta, hogy olyan spektrumjelek jelentek meg a monitoron, amelyek a DNS spektrumára hasonlítottak (igaz alacsonyabb intenzitásúak). Úgy tűnt, mintha a lézersugár áthaladt volna valamilyen láthatatlan struktúrán, amely a DNS molekulákról tartalmazott információt. Így fedeztek fel egy szenzációs effektust – a DNS eltávolítása után a műszerben megmarad a DNS nyoma, egy „fantom-DNS”. Ez a DNS nyom még sokáig megfigyelhető. Garjaev további kutatásai egy új tudományos irányzathoz vezettek, amelyet hullámgenetikának neveznek. Garjaev kísérletei azt is sejtetik, hogy a kromoszómában tárolt információ nem elegendő egy élő szervezett kialakulásához és fejlődéséhez. A DNS, mint egy antenna, állandóan kell, hogy kapjon ,,külső” információt, hullámalakú parancsokat, amelyeknek ismeretlen a forrása. Ugyanúgy a DNS is képes kibocsátani hullámalakú információt.

A hullámgenetika megmagyarázza a telegonia mechanizmusát (igaz csak hipotetikusan), mivel egy szexuális kapcsolatnál figyelembe veszi a hullám jellegű kölcsönhatásokat is. Furcsa helyzet alakult ki: a telegoniáról főleg az állattenyésztők tudnak, de az emberek nagy része előtt gyakorlatilag máig ismeretlen. A telegoniát egy rizikó faktornak kell tekinteni, mivel nem mindegy, hogy egy nőnek kik voltak a házasság előtti partnerei mielőtt a férjétől világra hozná a gyermekét. Ezt már a XIX. század végén felismerte a tudomány.

Igaz, később a „szexuális forradalom” korszakában a médiából eltűnt a telegonia említése. Ellenkezőleg, a média nagy része azt sugalmazza, hogy a modern embernek legfontosabb a szabad szex, és aki másképp gondolkodik, például elfogadja a keresztény etikát, az maradi és nem érti az élet örömeit. A hiperszexualitás a nyugati civilizáció elválaszthatatlan tulajdonsága lett, amit erőteljesen serkent a reklám, a film, a divat, a zene és bizonyos játékok. Jelenleg a pornó és szexipar a nyugati gazdaság jól jövedelmező ágává vált. Úgy tűnik, hogy a szexuális szabadság ideológusai ki akarják törölni az emberek tudatából a szégyent, mint fogalmat, ami az első lépés ahhoz, hogy embert állati szintre süllyesszen.

Garjaev akadémikus: „Egy nő első (férfi) szexuális partnere a nő genetikai kódjában hagyja a hullám „autográfját”, mintha aláírná magát a nő genomjában. És ez a férfira vonatkozóan is igaz. Ez a hullámprogram később kifejti hatását az embrió testére és lelkére. Jelképesen úgy fogalmazhatunk, hogy a jövendőbeli apa öröklődési anyaga „téglácskákra” lesz bontva, s azok egy olyan „építkezésen” kerülnek felhasználásra, amelyen az „épület” tervrajzát az első férfi partner készítette. Ez a verzió a tudomány mai állása szerint csupán hipotézis, de eléggé valósághűen magyarázza a telegonia paradoxont”. Minél több kapcsolata volt egy anyának a gyermeke születése előtt, annál erősebben szennyeződik a kromoszómája. Eredményként a gyerek, aki a „testi” apjától örökli a kromoszóma készletének felét, a „telegoniai apjaitól” örökölheti a mezőszintű szervezési struktúrát. Mivel a „telegoniai apák” mezőszintű genetikai információi ellentmondhatnak egymásnak, a gyerek fizikai és szellemi „felépítésére” alkalmazott információs modulok ellentétes parancsokat hordozhatnak. Ez, például, a szervek aszimmetriájában nyilvánulhat meg. Az egyik leggyakoribb aszimmetria a scoliosis (a gerinc oldalirányú görbülete).

A XX. század végére a tudósok megértették, hogy a fogamzáshoz szükséges információ csak egy része tárolódik a kromoszómákban, a maradék információ mezőszerű struktúrákban tárolódik. Ezt több nyugat-európai országban genetikai módszerekkel vizsgálták. Érdekes kísérleteket végeztek Franciaországban. A férjek beleegyezésével három családban donorok által megtermékenyítették a feleségeket. A megszületett gyerekek a férjekre jobban hasonlítottak, mint a donorokra. Ebben az esetben a férjek „autográfjai” erősebbeknek bizonyultak, ami összhangban van a telegoniával. Ivan Klimov így ír le egy telegoniával kapcsolatos esetet: „Amerikában nem olyan ritka eset, amikor fehér szülök családjában fekete gyerek születik. De a Robert és Doroty Laster-ék esete nem azért került az újságok első oldalára, mert családjukban fekete gyerek született, hanem azért, mert a feleség és a férj egyidejűleg beperelte egymást. A férj a felesége hűtlensége miatt el akart válni. A feleség pedig a férjétől jelentős anyagi kárpótlást követelt, mivel állítása szerint ő nem csalta meg a férjét. Az orvos szakértők a nőnek adtak igazat, mivel a telegonia hatására ilyen esetek előfordulhatnak. Doroty eskü alatt elmondta, hogy a házassága előtt volt egy néger szeretője, de miután férjhez ment, hű volt a férjéhez. Végül a házaspár kibékült”.

A Szovjetunióban a 20. század 60-as éveiben kezdtek foglalkozni a telegoniával. 1958-ban a Világifjúsági Találkozót Moszkvában tartották. Senki sem csodálkozott, amikor kilenc hónap múlva több moszkvai lánynak fekete gyereke született. De már az furcsa volt, amikor pár év múlva néhány moszkvai fiatal családban fekete gyerekek születtek. Kiderült, hogy a VIT idején ezek az anyák még nem voltak férjnél és az első szexuális kapcsolatuk „afrikai vendéggel” történt, és a néhány év múlva a fehér férjtől született gyerek fekete lett.

A rendszerváltozás után Oroszországban teret kapott a szexuális szabadság, a nők 98%-ának már házassága előtt is volt szexuális kapcsolata. Minden 1000 született gyerekből 174-nek van valamilyen genetikai betegsége. Ilyen nagyarányú megbetegedést nem lehet csupán környezetszennyeződéssel és szociális tényezőkkel magyarázni. Sok fiatal feleség „ajándékozza meg” férjét házasságelőtti kapcsolatai láthatatlan gyümölcseivel – narkós, homoszexuális, pszichiátriai kezelésre szoruló, szellemileg fejletlen utódokkal. Az elemzők megjegyzik, hogy szexuálisan legaktívabbak azok a felelőtlen egyének, akik nem rendelkeznek komoly életcélokkal, és előnyben részesítik a szüntelen mulatozásokat, orgiákat, a munkát, tanulást, a sportot viszont igyekeznek mellőzni.

A telegonia „bünteti” azokat, akik figyelem kívül hagyják az öröklődés törvényeit. Ha egy nő életében az első férfi szellemi vagy fizikai „paraméterei” nem voltak kifogástalanok, akkor nem számíthat ideális utódokra, bármilyenek is legyenek a férje „paraméterei”. Sok példa támasztja alá a hanyatló utódok kapcsolatát a társadalom erkölcstelenségével. Ez az egyik oka annak, hogy a született gyerekeknél korán jelennek meg olyan tünetek, mint az elmezavar, idegzavar, fejletlenség, vagy Down-kór. A mai statisztikai adatok szerint csak minden negyedik gyerek születik egészségesen.

Több híres családban a telegonia hatása feltételezhetően megfigyelhető. Például, Nagy Katalin orosz cárnő, aki szexuálisan rendkívül aktív volt, gyengeelméjű gyereket szült. A történelem azt a törvényszerűséget igazolja, hogy azok a népek, amelyeknél elterjedt az erkölcstelenség, fokozatosan legyengültek, elveszítették függetlenségüket, majd csendben eltűntek a történelem „porondjáról”. Ezeknél a népeknél nem születhettek zseniális egyének, így szürke tehetségtelen tömeggé váltak. Ez történik lassan, fokozatosan, nemzedékről nemzedékre. Egy ilyen nép hanyatlása a következő séma szerint történik: Tömeges prostitúció –> szexuális eltévelyedések –> pszichiátriai rendellenességek –> képtelenség nemzeni egészséges gyerekeket.

Egy nép testi, szellemi egészsége visszaállításának az egyik fontos tényezője a nemzet magas erkölcsi mércéjének visszaállítása. Ezért érthető, hogy miért áll ki a vallás az erkölcsösség szükségszerűsége mellett. Kelet-Európában és Oroszországban sokan könnyen elfogadták példaképként a „civilizált” Nyugatot. Mint ismeretes, a szexuális szabadság terén USA az élenjárók között van. Ez várható is, hiszen ott, ahol az embert már gyerekkorától körülveszi az erkölcstelenség kultusza, nem is lehet mást várni. Az eredmény sajnálatos. A fiatal nemzedék intellektuális fejlődése távolról sem megfelelő, kreativitásuk alacsony. A lakosságnak majdnem a fele nem képes megírni egy levelet. 40 millió amerikai felnőtt nem képes megszámolni mennyi pénzt költött vásárlásra a szupermarketben, megérteni azt a szöveget, amelyet egy egyszerű nyomtatvány tartalmaz. Ezzel kapcsolatosan megjelent egy – szemantikai analfabétaságnak nevezett – új fogalom, ami azt jelenti, hogy valaki a szöveget képes elolvasni, de a tartalmát már nem érti meg. Kinsey, híres amerikai orvos szerint „körülbelül 37 millió amerikai pszichiátriai kezelésre szorul. A kórházi ágyak több mint a felét lelki betegségekben szenvedők foglalják el. A többi beteg az utcákon szaladgál”. A narkósok számát az USA-ban 55 millióra becsülik. Az USA kénytelen a „szürke állományt” külföldről (Európából, Oroszországból, Indiából, Kínából) pótolni, mivel nem képes magát tanárokkal, tudósokkal, szakemberekkel ellátni.

Wilkinson egy érdekes összehasonlítást végzett. Azt elemezte, hogy milyen jellegzetes problémák voltak az amerikai iskolákban az 1940-es és az 1990-es években.

1940-ben a következő problémák voltak a leggyakoribbak:

– beszélgetés az órákon

– rágógumizás

– zaj, futkározás a folyosókon

– nem megfelelő öltözködés

– szemetelés.

A 90-es évek amerikai iskolájának problémái:

– alkohol és narkó fogyasztása

– nemi erőszak, másfajta erőszak

– állapotosság

– öngyilkosság, lopás.

Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy néha mi is hallhatunk olyat, miszerint a szülők nehezen tudnak dönteni, vajon melyik iskolába írassák be gyermeküket; a kérdés az, melyik iskolában narkóznak kevesebben. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt az volt az alapvető kérdés, hogy melyik iskolában „erősebb” a matematika vagy az angol nyelv oktatása.

Egy másik tanulmány összehasonlítja két – Amerikába bevándorolt – család tagjainak a „minőségét”. Adatok a C. Lombrozo (1836 –1909, olasz pszichiáter) a „Zsenialitás és megtébolyodás” című könyvéből: az egyik bevándorló – M. Dnuks, ateista, alkoholista egyén volt. Adatok vannak 560 utódjáról.

Közülük:

– 300 gyerek korán meghalt

– 150 bűnöző

– 17 gyilkos

– 100 alkoholista

– 90 prostituált

– 280 komoly betegségben (vakság, idiotizmus, tuberkulózis) szenvedtek. Ez a család több mint 1 250 000 dollárba került az államnak.

A másik bevándorló – Jonatan Edwars puritán prédikátor, amelynek 1394 utódja ismert.

Azok között:

 – 65 professzor

– 1 állami kincstári igazgató

– 3 szenátor

– 3 kormányzó

– 295-en egyetemet, főiskolát végeztek

– 30 bíró

– 100 jogász

– 2 dékán

– 56 orvos

– 75 tiszt

– 100 ismert misszionárius

– 80 hivatalnok – írók, tanárok is voltak. 

C. Lombrozo sok ember genealógiáját tanulmányozta és kimutatta, hogy a szülők pozitív jellemzői (különösen intellektuális tulajdonságai) sokkal kisebb mértékben öröklődnek, mint a negatívak. Sőt, a negatív tulajdonságok, beleértve a betegségeket is, erőteljesebb formákban öröklődnek. C. Lombrozo azt írja, hogy két évszázad alatt sok híres család teljesen eltűnt. Így 487 berni burzsoá családból csak 168 maradt meg.

Több példa mutatható arra is, hogy az erkölcstelenség hatására nem teljes értékű utódok születnek. Ezért biztosra vehető, hogy egy nép egészségének visszaállításához vezető út egyik feltétele – az erkölcsi normák visszaállítása. Ha egy állam nem képes megoldani ezt a problémát, akkor nem számíthat arra, hogy társadalmának sikerül kijutnia a globális krízisből. A „nagypolitika” is figyelembe veszi az ellenséges nemzet szellemi gyengülésének lehetőségét, mint stratégiájának fontos elemét. 1945-ben, még a második világháború befejezése ellőt, Allen W. Dulles ismert amerikai politikus (aki a 1953–1961 években a CIA igazgatója volt), fellépett az USA kongresszusában és a „hidegháború” elveiről beszélt. Többek között azt mondta: „Miután véget ér a háború, mindent, amivel rendelkezünk, arra kell használnunk, hogy tévútra vezessük, bolonddá tegyük az orosz népet. Amikor Oroszországban megkezdődik a káosz, a szellemi értékeiket csendesen becseréljük hamis értékekre, és rákényszerítjük őket, hogy higgyenek ezekben az értékekben. Ha ezt elérjük, akkor szinte biztos, hogy lépésről lépésre lejátszódik a legengedetlenebb nép tragédiája, az öntudatának végleges és visszaállíthatatlan elvesztése. Az irodalom, a színház, a filmek mind a legalacsonyabb emberi érzelmeket fogják ábrázolni és dicsőíteni. Olyan alkotókat fogunk támogatni, akik az emberek tudatába betáplálják a szex kultuszát, az erőszakot, a szadizmust, az árulást, szóval minden fajta erkölcstelenséget”. Tehát a Szovjetunió elleni tervekben A. Dulles nagyon fontosnak tartotta a szovjet társadalom szellemi, erkölcsi állapotának megrendítését. E gondolatokat A. Dulles bővebben „Az USA háború-utáni doktrínája a Szovjetunió ellen” című könyvében részletezte. Néhány idézet a könyvből, amelyek illusztrálják az irányelveket: – „Mi képesek vagyunk megváltoztatni az emberek tudatát. Káoszt teremtünk az agyukban, majd hamis irányba vezetjük az emberek értékrendjét” – „Az ember tudatába bevéssük a szex kultuszát, az erőszakot, a szadizmust, az árulási hajlamot, és mindenféle erkölcstelenséget” – „Nevetségessé kell tenni a becsületességet. Ügyesen, csendesen támogatni fogjuk a szemtelenséget, a hazugságot, az alkoholizmust, a kábítószer fogyasztást, az árulást, az egymástól való állati félelmet, a gyűlöletet” – „Kiírtjuk a nép szellemi gyökereit, és megsemmisítjük az erkölcs alapjait”. „ … és ezt gyerek- és ifjúkortól kell kezdeni. Az ifjúságból cinikus kozmopolitákat fogunk faragni.” A szerző valóban egyértelműen megfogalmazta, hogy milyen irányban kell kezdeni a Szovjetunió lerombolását.

Kiegészítés S. Csecsanicsev (Szent-Pétervár) írja : „Artur Minnhreim, a Svéd Molekuláris Biológiai Intézet igazgatója kijelentette, hogy az Intézet munkatársai összehasonlították ugyanazon embereknek különböző életperiódusaiban vizsgált DNS-eit. Kiderült, hogy a nő DNS-e szülés után megváltozik. A további kutatások azt mutatták, hogy a nő DNS-ébe a gyerek apjának génjei kerültek. Ha egy nő nem lett terhes, petesejtjébe még akkor is beépülnek előző partnereinek DNS láncai, s azok később az utódhoz kerülnek az igazi apa génjeivel együtt”. Egy moszkvai orvos véleménye: ”A klinikai megfigyelések azt mutatják, hogy ha egy nő első szexuális kapcsolata alkoholistával, narkóssal, vagy pszichikailag beteg férfivel történt, még akkor is, ha nem lett tőle terhes, a később született gyerekei akkor hasonló rendellenességeket jelző hajlammal jöttek világra. A mai merkantilis világban a fiataloknak tudniuk kell, hogy a „szüzesség” nagy genetikai érték. Ezért, ha egy lánynak a barátnők azt mondják, hogy „szűznek maradni nem divat, mert ez a maradiságnak a jele”, akkor azt ők irigységből mondják, és végeredményben sok évre el akarják rontani a barátnő jövőjét. De ha az „eset” már megtörtént, nem kell elkeseredni. Ha a lány nem folytatja ezt az életmódot, a telegonia hatása nála évente 20–30%-kal csökkenhet”.

Barabas V. (az orvostudományok doktora, professzor) a „Жизнь вечная” újságnak adott interjújából, „Az elődjeink ösztönösen betartották a genetika elemi szabályát: a nő első szexuális kapcsolatának nagy hatása van az immunrendszerére és a szervezetbe olyan hormonok és erősen ható fermentumok kerülnek, amelyek megváltoztatják az öröklődés mechanizmusát. A szüzesség és a hűség – a családi boldogságnak, a nép genetikai egészségének az alapja…”. Az Oroszországban kikiáltott „szexuális forradalomnak” az a tragikus jellemzője, hogy az emberek gondolatait, érzelmeit, akaratait primitív, állati szintre süllyesztik. A tudósok azt írják, hogy a genetikai degradálódás erkölcsi degradálódással jár együtt. Csökken a lakosság munkaaktivitása, nő az öngyilkosságok, bűncselekmények száma, több és több antiszociális egyén található a társadalomban. A genetikának az a megállapítása, hogy a debilis személy erkölcsileg degradált és mást nem is lehet elvárni tőle, igaz. De a legtöbb tudós nem meri (meggyőződése mellett sem meri) kijelenteni, hogy: az erkölcsi degradálódás maga után vonja a genetikai degradálódást.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy amikor az őseink elvárták a menyasszonytól a szüzességet, az nem középkori előítélet volt. A keresztény egyház is kezdettől fogva egyértelműen int bennünket: „Ne paráználkodj!” Az intelem betartása garancia arra, hogy megmaradjon a nép genetikai állománya, hogy a genetikai betegségektől megóvja a népet, és hogy ne következzen be a nemzet degradálódása. A vallás üldözésével, az úgynevezett „szabad szerelem” – és különösen a jelenlegi „szexuális forradalom”– kikiáltása után, elkezdődött az orosz nép genetikai degradálódása. A spanyol „Komba” folyóiratból: „A nyugatról jött szexuális forradalom Oroszországban hipertrófiás formákban nyilvánul meg, … ott lemondanak bármilyen erkölcsi megszorításokról és kritériumokról. Ez az ottani tömeges kicsapongás annál inkább meglepő, hogy egy olyan országban történik, ahol hetven évig jelen volt a kommunista puritánizmus, ahol évszázadokon át is jellemző volt az erkölcsi tisztaság, ill. önmegtartózkodás”. Az orosz család jelenleg kegyetlen krízisbe került. A szex terén Oroszország már a Szodoma és Gomora korszakára hasonlít. Minden negyedik gyerek házasságon kívül születik. Sok anya kijelenti, hogy nem is tudja ki a gyermeke apja. Eredményként minden tízedik gyerek torzszülött. Elég megemlíteni, hogy Moszkvában és Szent-Péterváron csak 3,5-5% gyereknek nincs a normáltól fizikai vagy pszichiátriai eltérése. Valaki megkérdezheti, hogy miért ezt hozzuk összefüggésbe az erkölcs romlásával, hiszen léteznek más tényezők is – szociális, ökológiai, stb. De más tényezők, az alkoholizmus kivételével, nem járnak ilyen ijesztő genetikai következménnyel. Ami a „részeg” fogamzást illeti, gyakorlatilag a házasságon kívüli kapcsolatokra jellemző.

Még egy figyelemre méltó tény. A legnagyobb születési arány, a legalacsonyabb gyerekhalálozás, és ahol gyakorlatilag nincsenek örökletes betegségek – ez Kalmükföld, Karacsaj, Cserkesz, Kabard köztársaságok (ezek Oroszország elmaradott régiói). Ezekben a régiókban a népi hagyomány, a vallási elvek révén gyakorlatilag nincsenek házasság előtti és kívüli kapcsolatok. Mi legyen a teendő? Habozás nélkül visszatérni az orosz nép erkölcsi hagyományaihoz. Minden fiatal férfi tudtára kell adni, hogy a házassága egy erkölcsileg alacsony szintű lánnyal veszélyt jelent a születendő gyerekei számára. Egy ilyen nőtől ne várjon száz százalékosan egészséges gyereket. A médiának ezt kellene hangsúlyoznia, és nem azt, hogy „a nő csak egy szabad nőstény”, ha tényleg érdekli a médiát az ország jövője.

Különös jelentősége lehet a nép erkölcsi megmentésében az Egyháznak. Köztudott az emberiség szomorú tapasztalata: a térképekről is régen eltűntek azok az államok, amelyekben elterjedt az erkölcstelenség. Azok a népek, amelyek határtalan szexuális szabadságot gyakoroltak, nagyobb és nagyobb mértékben szaporították az oligafréneket, a gyengeelméjűséget. A következmény: hanyatlásnak indultak és eltűntek. Nincsenek már a Földön a samnisok, az etruszkok. Nincs a valamikor hatalmas Római Birodalom, amely a tömeges orgiákban agonizált. A Krisztus utáni időszakban 15 római császárból 13 homoszexuális volt. Hol vannak már a valamikor olyan híres népek, mint hettiták, aztékok és mások? Az emlékük csak az illetlen jeleneteket ábrázoló falfestményekben maradt meg. Nincs–e itt az ideje nekünk is okulni a történelemből? Mert már a szakadék szélén állunk!

Sztolbov, «Петербургские новости», 1995, №31: „A második világháború derekán a németek a megszállt Szovjetunió területéről sok százezer fiatalt vittek ki kényszermunkára Németországba. Egy német orvos, aki vizsgálta a fiatalok egészségi állapotát, megállapította, hogy a lányok 90% még szűz. Ezt az információt annyira fontosnak tartotta, hogy értesítette az ország vezetőségét. Az orvosnak az volt a véleménye, hogy nehéz legyőzni egy olyan népet, amelynek az erkölcse magas szinten van”. Berszenjeva T.A. (Берсенева Т. А.): „Генетические последствия неупорядоченных половых отношений на последующие поколения” („A rendezetlen szexuális kapcsolatok genetikai hatása a következő nemzedékekre”) „…ha egy népben elterjednek a szexuális eltévelyedések, amelyek társadalmilag is támogatást kapnak, akkor ez a nép az elfajulás útjára lépett. A szexuális eltévelyedések állandó ismétlődése, szokássá válása lelkileg eltorzítja az embert. Ez kihat úgy a szellemi és pszichés, mint a fizikai szférákra. A negatív szokások genetikai szinten rögződnek és nemzedékről nemzedékre átadódnak. Ha ezt a láncot nem szakítják meg az életmód lényeges megváltoztatásával, akkor az a nép elfajulásra van ítélve.” A modern tudományos kutatások alátámasztják őseink erkölcsi törvényeit, amelyeknek alapja a keresztény etika volt. A fiataloknak lehetőséget kell adni arra, hogy megismerjék e kutatások eredményeit, hogy helyesen tudják megalkotni reproduktív magatartásuknak modelljét”.

Stella Maris Alapítvány Tengernek Csillaga c. folyóirat melléklete Budapest, 2010. www.tengernekcsillaga.hu

„SOLI DEO GLORIA”