Elmélkedés "az új ember" felöltéséről!

 

Efezus 4,22-24 „22vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; 23újuljatok meg lelketekben (értelmetek szelleme által, Csia fordítás) és elmétekben, 24öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”

Pál apostol levelében figyelmezteti az Efezusiakat 4,17-18, „… hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak a tévelygésükben és megkeményedett a szívük.”

Első olvasatra olyan egyszerűnek tűnik, mint egy szakadt kabátot levetni a régi énünket, az óembert és megújulni. Tudom, mert átéltem milyen nehéz a tévelygésben megkeményedett szívvel elfogadni Istennek Krisztus Jézusban felkínált kegyelmét. Ahhoz, hogy ez megtörténjen kezembe kellett venni és olvasni a Bibliát (persze egészen más célból tettem ezt), ezáltal a kegyelmes és szerető Isten megnyitotta szívem az igazságra és megszólított igéje által.

Nagyon – nagyon hálás vagyok ezért, mert vakon rohanhattam volna a vesztembe, mint, ahogyan ezt legtöbb ember teszi. „Mert akik a vesztükbe rohannak, azok a keresztről szóló üzenetet bolondságnak tartják. Számunkra azonban, akiket az Úr megment, ez az üzenet az Isten erejét jelenti.” 1. Korintus 1:18 (egyszerű fordítás).

Döntő fordulat csak akkor következhet be a tévelygő ember életében, ha ráeszmél, hogy Istennek Krisztus Jézusban felkínált kegyelmét elutasítva életútja a pokolba vezet. Döbbenetes volt számomra Kóbor Jánosnak rövid televíziós nyilatkozatát hallani, amit Benkő László zenésztársa temetésén a gyász hatása alatt mélyen megrendülve, megtörve mondott, „csak abban reménykedem, hogy nincsen pokol”, és ezt megismételte még egyszer. Ezt a rövid riportot közvetlenül Kóbor János halála után adta le híradójában a magyar köztévé.

Az üdvösség, az „örök élet” útja az újjászületéssel kezdődik, ha felismerem, hogy Isten felkínált kegyelme nélkül elveszett vagyok és Őt hívom segítségül. Jézus mondja Nikodémusnak a zsidó főpapnak „János 3:5-6 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi Szellemtől született, szellem az.” (új Károli fordítás)

Tehát szellemünkben született újjá az Istentől gazdagon megáldott „új ember”, „aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” Efézus 4,24.

„Áldott a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban, a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket …” Efezus 1:3 (Csia fordítás).

Tehát szellemünkben van az „új ember”, testünkben és elménkben, értelmünkben az „óember”. Az „új ember”, mint a rádiókészülék közvetlenül veszi Isten adását. Az elménk (lelkünk) és testünk a hústest kívánságai és vágyai alá van rekesztve. Ezért hangsúlyozza az Apostol Efezus 4,23-ban „újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint, valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”

Újonnan, (felülről) született szellemünk és elménk, vagyis lelkünk között összekötő híd a hitünk és Istenben való őszinte bizalmunk. Csak ez vezet bennünket lelkünk, értelmünk megújulásához! S.D.G.

Okos istentisztelet!

 

Róma 12,1-2 „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Igehirdetés hangfelvétele is meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1n7hsa7s773mUN3SGwzc_WXgJhQhI_KVB/view?usp=sharing

A hét témája: Istennek adott ajándékaink. Mai napra kiemelt üzenet „Az okos istentisztelet!”

Pál apostol a lehető legjobbat akarja a római testvéreknek, ezért kérésével féltő szeretettel fordul hozzájuk, „okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”.

Mi az alapja annak, hogy oda merjük szánni magunkat, teljes lényünket Istennek tetsző élő és szent áldozatul? Úgy gondolom, először is feltétel nélküli bizalom. Ha nem bízom valakiben, ha nem hiszem, hogy jól járok, ha feltétel nélkül rábízom magam, akkor olyan távolságtartó leszek, nem nyílok meg számára. Ebből a bizalmatlanságból fakad az az elgondolás, hogy én jobban tudom mi a jó nekem. Korunknál fogva, legtöbben megtapasztaltuk gyermekeink és unokáink kamaszkori megnyilvánulásait, amikor azt hitték ők jobban tudják mi a jó nekik. Ez a hozzáállás, de sok embert vitt már tévútra és keserves megtapasztalásra.

Jóföldi Gábor lelkipásztor testvérünk itt a gyülekezetnek mondta el az alábbi történetet. Amikor itt laktak a szolgálati lakásban Barnus fiuk felmászott a magas téglakerítésre, de lejönni már nem mert, ezért a szülőket hívta segítségül. Édesapja lentről nem érte el, ezért kinyújtotta felé két ölelő karját és azt mondta, ugorj Fiam és én elkaplak. De félek! Ne félj, bízz bennem én elkaplak! A fiú leugrott és Édesapja a feléje kinyújtott két karjával elkapta.

A mi féltőn szerető Istenünk, szerető Atyánk az Ő igéjében, a Bibliában számtalanszor tudomásunkra hozza, hogy életünk legjobb, legbölcsebb döntése, ha feltétel nélkül bízunk benne, és kitárt ölelő karjaira bízzuk magunkat. Bízhatunk benne, mert a világteremtő és fenntartó hatalmas Isten minden körülmény között képes megtartani bennünket, úgy, hogy az a javunkat szolgálja. Irántunk való szeretetét mindennél világosabban, érthetőbben kifejezte abban, „…, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. (János 3,16) Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelme minden emberi okoskodást felülír és felülmúl.

Isten szeret bennünket ez nem lehet kérdéses. Mondjátok testvéreim szeretitek az Istent? Azt az Istent, aki egyszülött fiát adta értünk áldozatul. Egy másik kérdésem, voltatok-e már úgy, hogy egy szeretett személytől kapott levelet, eltettétek, vagy elmentettétek és utána azt többször is elolvastátok? Ennél már csak az jobb, ha a szeretett személlyel beszélgethetünk, ha szól hozzánk. Sok ember van úgy Istennel, vágyik arra, hogy szóljon, beszéljen hozzá, miközben a hozzá küldött levelét a Bibliát viszont nem olvassa.

Ezt kéri a Rómában lévő keresztyén gyülekezettől az apostol, „okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”. Mit is jelent az, hogy okos istentisztelet? Ez az igevers megadja a választ is, „amely tetszik az Istennek”. A továbbiakat az Apostol így fogalmazta meg „szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul”.

Az ószövetségi véres áldozat részeként megölték az áldozatra szánt állatot és ezt újból és újból meg kellett ismételni. Jézus Krisztus golgotai véres áldozatát elfogadta az Atya egyszer és mindenkorra érvényes bűnért való áldozatként (Zsidók 7,27). Nemcsak a lelkünk, hanem újjászületett szellemünk, testünkkel együtt drága áron, Jézus Krisztus vérén vásároltatott meg és rá van bízva Istenre, hogy őelőtte szentek és kifogástalanok legyünk.

Nem tudom életünk során hányszor merült fel bennünk a kérdés, mit kaptam én személy szerint Istentől? Ő az egyszülött Fiát halálra adta értem! Értem, aki bűneimben halálra voltam ítélve. Nekem, nekünk csak el kellett fogadni ebben az önzetlen és hatalmas áldozatban felkínált kegyelmet, hogy Jézus Krisztus az én bűneimet is felvitte a keresztfára és elszenvedte az érte járó büntetést. Ez Istennek az új szövetségben felkínált kegyelme.

Pál apostol a második versben a római gyülekezetnek és nekünk is útmutatást ad, hogyan leszünk képesek okos istentiszteletként odaszánni testünket olyan élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek.   Róma 12,2 „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Az, hogy ne igazodjunk a világhoz, úgy érzem Isten gyermekeinek talán egyértelmű, nem szorul külön magyarázatra. Azonban ez, már sokaknak nehézséget okoz, hogy „változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata”. Fontos tudnunk, hogy Pál apostol ezt a levelet az ókori Róma városában lévő krisztushívő keresztyén gyülekezetnek írta.  Felmerült bennem a kérdés, egy Krisztus Jézusban megváltott, újjászületett embernek miért és hogyan kell értelme megújulásával megváltoznia?

Fontosnak tartom, hogy elmondjam, Isten nem hagy egy ilyen fontos kérdéssel kapcsolatosan bizonytalanságban bennünket, mint ez, „hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata”. Rómabelieknek és a többi gyülekezetnek Isten az akkori igehirdetők által és az apostoli levelekben ehhez minden útmutatást megadott. Mindezek bőségesen már nekünk is rendelkezésünkre állnak a Bibliában.

Bibliában lévő útmutatás nagyon fontos számunkra, olyan, mint amikor autóval megyünk egy idegen helyre és a külső útjelző, útmutató, és szabályokat jelző táblák segítségével közlekedünk. De van egy mindezt kiegészítő fontos segítségünk, az okostelefonunkban belül rendelkezésünkre álló úgynevezett GPS, vagyis navigációs rendszer, tanácsol, irányít, és ráadásul figyelmeztet bennünket, ha túllépjük a megengedett sebességet, vagy letérünk a kijelölt útról.

A végtelenül bölcs és hatalmas Isten nem hagy bennünket sem közvetlen belső vezetés nélkül, mindent megadott számunkra, hogy megváltozzunk az értelmünk megújulásával, hogy megítélhessük mi az Isten akarata, „mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Ahhoz, hogy ezt igazából megérthessem a bibliában lévő igék mélyebb összefüggéseinek kellett feltárulni előttem.

Most ízlelgessük, értelmezzük a következő igét, melyet megosztok veletek kedves testvéreim. Efézus 1,3-4 (Csia fordítás) „Áldott a mi Urunknak Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket annak megfelelően, ahogy a világ megalapozása előtt őbenne kiválogatott bennünket magának, hogy őelőtte szentek és kifogástalanok legyünk.”

Első hallásra nehéz felfogni és megérteni, hogy valójában mit is jelent ez, „Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket”. Ezt a számomra megnyílt és nagyon fontosnak tartott igét, szép színes formába téve megosztottam a közösségi oldalamon. Mit gondoltok hány embernek tetszett. Összesen négy ember reagált rá, ebből két katolikus, egy református és egy pünkösdi közösséghez tartozó. A több mint száz baptista ismerősömből egynek sem nyerte el tetszését az Isten igéje.

Ezt, a hatalmas üzenettel bíró igét olvasva értettem csak meg, miért mondta Jézus a tanítványainak a csodáira utalva, János 14,12-14 „12Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, 13és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; 14ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” Tudom és hiszem, hogy Jézus Krisztus ezt felelősséggel komolyan mondta, ő nem hazudik!

Csodálkoztam, amikor keresztény missziós híradásokban Európán kívüli országokban tízezres, százezres tömeges megtérésekről, Jézus csodáihoz hasonló gyógyulásokról, halottak feltámadásáról értesültem. Óhatatlanul felvetődött bennem a kérdés, ezek ma is léteznek? De a környezetemben ilyen nagykaliberű csodákat nem tapasztaltam. Aztán rájöttem, ahogyan a közmondás tartja, a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is.

Interneten megkerestem a párhuzamos Bibliát, három kiválasztott különböző fordítás van egy sorban egymás mellett. Megnyitottam János evangéliumából a 3. részt, amikor Jézus Krisztus Nikodémussal a zsidó főpappal beszélget. Bibliánkból ismerjük a beszélgetést. Csak három mondatot kívánok kiemelni a megújított Károli fordításból, amit maga Jézus mond: János 3,5-7 „Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.” Amit ebből ki szeretnék emelni, „ami Szellemtől született, szellem az”

Utána jártam és rájöttem, hogy a harmadik isteni személyt az eredeti nyelveken írott biblia alapját képező iratokban Szent Szellemnek írják. Isten ugyanis szellem (pneuma), a lélek viszont (pszihé). A lélek szó nem helyén való használata zavart okoz és megakadályozza a Szentírás mélyebb és igazibb megértését. Bár sok olyan igeszakasz is van, ahol teljesen mindegy, hogy szellemet, vagy lelket olvasunk, mert nem változtat az üzenet lényegén.

A Bibliai antropológia megkülönböztet az emberben három, egymástól lényegileg eltérő alkotórészt: testet, lelket és szellemet. (R. Brockhaus. Gondolatok a római levélről, a kiadó megjegyzése.)

Kedves igehallgató gyülekezet, megértettem, hogy megtérésünkkor a valódi újjászületés szellemben történik, és az újjászületéskor kapott részünk a Szellemünk. Ennek egyenes következménye, hogy az Efézus 1,3 üzenetében újjászületéskor kapott áldás szellemi áldás, így a Szellemünknek része. „Áldott a mi Urunknak Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket …..„ Kicsit erőltessük meg a fantáziánkat, el tudjuk képzelni mit takar ez a fogalom? „Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket …..„ Gondoljuk csak végig a mennyei lényekben áldásként mennyi csodás képesség, lehetőség van. Ha valóban újjászülettünk akkor mindez bennünk is megvan, de a szellemünk része. Ismétlem! Mert a mi Urunknak Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket!

A felolvasott alapigénkben ezt üzeni most nekünk is Pál apostol: „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Az elménk, az értelmünk viszont már lelki kategória és annak kell megújulnia. Értelmünkön keresztül lehet csak Istentől kapott Szellemünknek meghatározó befolyása a testünkre, testünk vágyaira, kívánságaira. Akinél van Biblia, olvassuk el az Efézus 1,3 igeszakaszt. „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban”. Ugye a lélek szó nem helyén való alkalmazása, mennyire megváltoztatja, akadályozza a Szentírás mélyebb üzenetének megértését?

A mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott, újjászületett Szellemünk és az (elménk) értelmünk közötti híd a hitünk, ha működik Istenbe vetett őszinte bizalmunk és teljes ráhagyatkozásunk.

Egy mindennapi hasonlattal szeretném érthetőbbé tenni az üzenet lényegét. Újjászületett szellemünkbe plántált mennyeiekben található minden szellemi áldást ahhoz tudnám hasonlítani, ha veszünk egy számítógépet, vagy egy okostelefont, arra fel van telepítve egy teljes program, amely lehetővé teszi annak működését és célszerű használatát. Gondoljunk csak bele, a számítógépre, vagy telefonra telepített teljes programból egy átlagos felhasználó, ismeretétől függően csak minimális lehetőséget tud és akar kihasználni.

Isten azt akarja, hogy a megtérésünkkor újjászületett szellemünkben lévő minden szellemi áldást, magunk és mások javára, de legfőképp Isten dicsőségére még jobban kihasználjuk. Csak az értelmünk megújulása hozza meg számunkra ezen a téren az áttörést, hogy hit által aktiválni tudjuk a szellemünkbe programozott mennyei áldásokat.  Ezért szólítja fel az apostol nyomatékosan a Rómabelieket és most bennünket is, „okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. ”SOLI DEO GLORIA”! ÁMEN.

Tudjuk, hogy van feltámadás!

 

2Korinthus 4,13-18 13Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: „Hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk, és azért szólunk! 14Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. 15Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére. 16Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

Tudjátok, miért aktuális most is számunkra a feltámadás? Mert olyan kikerülhetetlen valóság a halál, amivel akarva, akaratlanul számolnunk kell! Ha a jövendőnkről semmit sem tudunk, egyet bizonyosan tudunk: azt, hogy előbb, vagy utóbb meghalunk. Az élet végén ott integet a nagy kérdőjel, a halál, aminek egyszer mindenki áldozatul fog esni! Talán az emberben nincs természetesebb érzés, mint a haláltól való félelem!

Csak azt érezzük, hogy a halál olyan valami, amiről nincs semmilyen tapasztalatunk. Olyan, mint egy sötét függöny, egy beláthatatlan mély szakadék, ami majd elválaszt valamitől, vagy valakitől bennünket. Épp ez a probléma benne! Minden ember életében eljön a pillanat, amikor semmi sem lesz fontosabb már a számunkra, csak az, hogy mi van ott a túloldalon?!

Ildikó leányom halála előtt, amikor már érezte, hogy emberileg semmi reménye nincs a gyógyulásra, akkor megszólított: Apu, attól félek, hogy a pokolba kerülök. Gyermekem, ez csak rajtad múlik, ha őszintén, bűnbánó szívvel behívod Jézus Krisztust az életedbe, hogy ő legyen életed Ura, kiárad rád Isten kegyelme és örök életed, üdvösséged lesz. Utána együtt imádkoztunk és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy szeretett gyermekemet az Istenhez vezessem.

Rettenetes volna nekimenni úgy a sötétségnek, hogy az ember nem tudná, hová vezet az útja. Ez a halál igazi problémája! És most, ebben a világban, ahol az emberek többsége rettegve gondol a halálra, egyszerre felharsan egy örömhír: "Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje." Aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, az övéit is fel fogja támasztani!

Feltámadás! Hogyan lehet megfogalmazni a feltámadás lényegét? Földi, jelenlegi romlandó testünkből feltámadáskor egy romolhatatlan új jön létre, egy teljesen más létformára fog vezetni bennünket Isten a halálunk után. Tehát hittel valljuk, hogy fel fogunk támadni!

Mai igehirdetés kiemelt fő gondolata, „Tudjuk, hogy van feltámadás!” A hitetlen kételkedők első kérdése ez lenne, honnan tudhatjuk mi ezt? Sok más mellett erről is tudósít bennünket a BIBLIA, mely Isten numerikus kézjegyével hitelesített dokumentum. Az első személy, aki a világtörténelemben romolhatatlan testben a halálból feltámadott az Jézus Krisztus volt. Bibliában olvasható, hogy Jézus Krisztus földi küldetésében több személyt is feltámasztott a halálból, de ezek később kivétel nélkül mind meghaltak, mert hús-vér testben voltak.

Pál apostol a Korinthusiakhoz írt első levelében (15,4-8) azt írja, Jézus haláláról és feltámadásáról, „4 eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint. 5 és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. 7Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 8 Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.”

Ebből a felolvasott igeszakaszból szeretném kiemelni „megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre”. Kedves igehallgató gyülekezet, ismerjük az evangéliumokban leírt tudósításból a kenyérszaporítás csodáját, (Márk 6,34-44) amikor Jézus öt kenyérből és négy halból az ötezer embert megvendégelte, ettek, jóllaktak mindnyájan, majd összeszedték a megmaradt darabokat tizenkét tele kosárral.

Abban a korban csak a felnőtt férfiakat vették számba, a nők és gyermekek számolatlanul az ötszázon felül voltak. Olyan ez, mintha korunk egy-egy eseményénél a létszám meghatározásánál, csak a szavazásra jogosult férfiakat vennék figyelembe. Az ötszázon felül legalább annyi nő és gyermek is lehetett. (Csak mellékesen jegyzem meg, ha nálunk is így számolnák a gyülekezetek létszámát, akkor vészesen alacsony lenne a létszám).

Nincs az a földi bíróság, amely egy jogi eljárásnál figyelmen kívül merné hagyni ötszáz szemtanú egybehangzó állítását, hogy találkoztak a feltámadott Jézus Krisztussal. Mert Isten fiát Jézus Krisztust keresztre feszítették, meghalt, a kor szokása szerint eltemették és a harmadik napon feltámadott. Így olvastuk: „2Kor 4,13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk, és azért szólunk!

Ebben van a mi igazi reménységünk, hogy Jézus Krisztus első zsengeként feltámadott a halálból. 1 Kor. 15,12 Pál apostol ezt mondja: „Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nem támadnak fel a halottak?” Zsidók nagy része ma is tagadja Jézus Messiás voltát és feltámadását. Ennek van egy praktikus oka, mert akkor be kellene ismerniük, hogy Isten fiát a Messiást ártatlanul megölték.

Tudjuk, hogy van feltámadás! A feltámadásunk romolhatatlan és halhatatlan test formájában fog történni, mert test és vér nem örökölheti „Isten országát”. Örömteli szívvel gondoljuk csak végig, élő reménységünk van Istenben, mert aki feltámasztotta a Fiút, feltámasztja majd az ő követőit is. Ez a mi mindennapi reménységünk, kiapadhatatlan forrása. A mi földi szenvedésünk, nyomorúságunk az örökkévalósághoz viszonyítva nagyon rövid, szinte pillanatnyi, egy napon véget ér, és Krisztusban való hitünk igen-igen nagy örök dicsőségben fog kiteljesedni.

Vizsgáljuk meg hiteles forrás alapján, hogyan lehet biztosan miénk a feltámadásban ez a csodálatos örökség Isten országában. Mit nyerhetünk, az „örökséggel”, vagy mit veszíthetünk annak elutasításával?

Különböző világvallások, sőt még keresztény felekezetek is ellentmondásosan vélekednek erről a témáról. Mi azonban merítsünk az egyedüli igaz és hiteles forrásból a Bibliából. Köztudott, ha egy vödör vizet felhúzunk a kútból, akkor a vödör ugyanazt a vizet tartalmazza, mint ami a kútban van.

Jákób kutjánál Jézus (János 4,6-42) a bűnös samáriai asszonynak élő vizet kínál. Azt mondja az asszonynak, aki a kút vizéből iszik újból megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, mert örök életre buzgó víz forrása lesz benne. Az asszony azt mondta, Uram add nekem azt a vizet! Testvérem, ha Jézus örök életre buzgó vízének forrása van benned, akkor a feltámadásban csodás örökség részese vagy!

Úgy gondolom a feltámadásról leghitelesebbnek az tűnik, amit maga Jézus mond földi küldetése során, majd később a Jelenések könyvében is szól arról az időről, amikor az események sodrában a feltámadást követi az utolsó ítélet.

Máté 24-25 fejezetében olvashatunk arról, amikor Jézus az olajfák hegyén leült, odamentek hozzá a tanítványai külön, és ezt kérdezték: Mondd meg nekünk mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének. (Jézusnak ez volt az utolsó hosszú tanítása tanítványai felé).

Máté 25,31-től szól az Emberfia dicsőséges eljöveteléről és az utolsó ítéletről. A Bibliából tudjuk, hogy az események láncolatában megtörténik a még élők közül az elragadtatás, és megkezdődik a halottak feltámadása.

Az utolsó ítéletről így tudósít bennünket: Amikor eljön az Emberfia az ő dicsőségében és vele az angyalok mind és odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. Juhokat a jobb keze felől, kecskéket a bal keze felől állítja.

Máté 25,34-ből olvasom tovább a történetet CSIA fordítás szerint, mert ez a leginkább szöveghű fordítás: Aztán ezt fogja mondani a király a jobb felől állóknak: „Jertek Atyám áldottai, vegyétek örök birtokul azt a királyságot, mely a világ megalapítása óta nektek készült. Mert éheztem és ennem adtatok …”!

Számomra hatalmas üzenete van ennek a mondatnak, „vegyétek örök birtokul azt a királyságot”. Mindannyiunknak van a birtokában valamilyen használati eszköz, telek, ház, nyaraló, autó és még lehetne sorolni. Mindezt csak átmeneti időre kaptuk mennyei Atyánktól, hogy Isten dicsőségére használjuk, mindent itt kell hagynunk, de amit ott az Ő országában, az Ő királyságában kapunk az örök időkre szól!

Máté 25,41 Aztán így szólt a bal keze felől állókhoz: Átkozottak, menjetek előlem az örök tűzre, mely a vádlónak és angyalainak készült. Mert éhezten és nem adtatok ennem ….!

Majd a Máté 25,46 így fejeződik be Jézus tanítása: „Akkor ezek el fognak menni az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

Tehát mennyei Atyánk Jézus Krisztusban csodálatos örökséget kínál minden embernek. Feltámadással együtt örök életet, abban a csodás országban, melyet az őt szeretőknek készített. Csak rajtunk múlik, hogy ezt örömmel és hálás szívvel elfogadjuk, vagy balgán elutasítjuk. ÁMEN.

Joó István

Alfa és Ómega!

 

Jelenések 22, 12-13 Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.

Igehirdetés hangfelvétele meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1LUK6p1H9lIpfa64K-19e2zsr_B32TxeY/view?usp=sharing

Ha a szövegkörnyezetből kiemeljük ezt a két igeverset, akkor arra tippelnénk, hogy egyértelműen Krisztus Jézus szájából hangzik el ez a figyelmeztetés. Az Atyán és a Fiún kívül ki más merné felelősséggel kijelenteni magáról „13Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.”

De elbizonytalanít bennünket az a tény, hogy előző igeversekben János Apostol angyallal kommunikál és leborul a lába előtt, aki figyelmezteti, ne tedd szolgatársad vagyok, az Istent imádd. Tehát Isten követe az Angyal – aki Isten üzenetét, próféciát elmondja Jánosnak, mint, ahogyan az ószövetségi próféták szokták üzenetüket átadni, mintha rajtuk keresztül egyes szám első személyben beszélne az ÚR. – Vajon lelkületében, lényében az Angyal annyira hasonlított Krisztus Jézushoz, hogy János összetéveszthette a küldővel? Az is lehet, hogy az apostol, aki jól ismerte Jézus Krisztust, olyan tiszteletet próbált adni az angyalnak, amilyen csak Istennek jár. Ezért óvás és intés hangzik el János felé: soha ne téveszd össze Isten hírnökét magával a küldővel.

Sátánnak jól bevált módszere, ha lehet megtévessze az embereket, hogy a „három egy” Istenen kívül máshoz is imádkozzanak, más közbenjárásáért könyörögjenek.  1 Timóteus 2,5 „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,”

Bibliánkban az Angyallal való beszélgetés közben szinte minden átmenet nélkül olvasható a mai istentiszteletünk alapigéje Jelenések 22,12-13 „Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. 13Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” Ezt olvasva olyan érzése van az embernek, mintha János apostolnak szemtől szembe mondaná Krisztus Jézus.

A következő sorokban aztán maga Jézus oldja fel a dilemmát a küldő és küldött személyével kapcsolatosan a Jelenések 22,16 így tudósít erről az eseményről „Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.” Tehát értelmezésem szerint a küldött, az Angyal Krisztus Jézus üzenetét tolmácsolja János apostol felé, hogy azt írja le egy könyvbe, de azt ne pecsételje le, mert hamar bekövetkezik.

Jelenések könyve első részében János apostol részletesen tudósít bennünket Krisztus Jézussal való döbbenetes erejű találkozásáról Jelenések 1,12-17 „17Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó 18és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”

Ez emlékeztet engem, amit Filippi 2,10-11-ben ír Pál apostol „10hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; 11és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Hamarosan eljön az idő, közel van, amikor a János apostol látomásában leírt hatalmas dicsőséges Krisztus előtt ítéletkor csak egy lehetőségük marad ez embereknek, térdet hajtani.

Most játsszunk el a gondolattal, nekünk milyen lesz majd a találkozásunk azzal Jézus Krisztussal, akit a Jelenések könyve 1,12-17 alapján bemutat nekünk az a János apostol, aki három évig a tanítványa volt. „12Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, 13és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; 14feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; 15lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; 16jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog. 17Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott”.

A Biblia tanulmányozása során többször felmerülhet bennünk a kérdés. Angyal, vagy Isten? Az elmúlt hetekben a lelkészünk Márton testvér bibliaórán arról a dilemmáról tanított bennünket, hogy zsidók a 3. parancsolat (2Mózes 20,7 Ne mondd ki hiába Istenednek az Úrnak nevét), tehát a parancsolat betartásával kapcsolatos félelmükben, inkább nem írták le Isten nevét, ezért lehet több esetben angyalt olvasni, majd minden átmenet nélkül kiderül, hogy az Úrról van szó, ilyen eset volt, amikor Sodoma és Gomora pusztulása előtt Ábrahám angyalokat vendégelt meg, majd a két városért való alkudozás során derült ki, hogy magával az Úrral alkudozott a városok megmentéséért, hiszen rokona Lót is ott lakott családjával.

Jelenések 22,12. Ez egy nagyon komoly intés és óvás Jézus Krisztus részéről „Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint.” A „jutalom” ebben az esetben negatív és pozitív töltetű szó egyszerre, vagyis ajándékot és büntetést is jelent kinek, kinek érdeme szerint. Komoly figyelmeztetés ez számunkra, akik már olvastuk, hallottuk és ismerjük ezt a prófétai könyvet.

„és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint.” Ez a figyelmeztetés egybecseng Jézusnak az utolsó ítéletről szóló tanításával, amit Máté 25,31-46-ban olvashatunk. Amikor összegyűjtenek elé minden népet és nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. Ismerjük; a juhokat a jobb keze felől, a kecskéket a bal keze felől állítja. Cselekedeteik alapján ítéltetnek meg az emberek, ennek következményeként jutalmuk örökélet, vagy örök kárhozat.

Összefüggéseiből kiragadva könnyen tévútra vezethetnek bennünket Istennek csodálatos üzenetei. Íme az egyik: Efézus 2,8-9 „8Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Ha valaki azt vallja, elég hinni Istenben, nem szükséges a jó cselekedet az üdvösséghez, azt nagyon megvezette valaki.

Másik: Jakab 2,17 „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.”

Én úgy fogalmaznám, hogy hitünk, Istenben való bizodalmunk, engedelmességünk a cselekedeteinkben mutatkozik meg. Hit és cselekedet ugyanúgy együvé tartozik, mint ahogyan a nap fénye és melege. Az igazi hit cselekedetekben fejeződik ki. Egy példát mondok, ha valaki számításból alamizsnát osztogat Istenben való őszinte hit nélkül, abban a reményben, hogy az üdvszerző lesz számára, akkor nagy tévedésben van.

Már régebben volt, beszélgettem egy idős férfival, aki ifjabb korában gyülekezetének aktív tagja volt, majd személyes ellentétek miatt hitében megrendülve eltávolodott a gyülekezettől. Azzal vigasztalta magát, Isten ítéletkor biztosan figyelembe veszi azt, hogy sok jó cselekedetem is volt. Remélem élete legutolsó szakaszában bűnbánó szívvel visszatalált az Úrhoz.

„Íme eljövök hamar”! Nyomatékossá teszi a figyelmeztetést az a tény, hogy az alapigénkben elhangzott figyelmeztetés, „Íme eljövök hamar” ez egy ismétlés. Jelenések 22,7-ben is olvashatunk róla „És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.”

Ez közel kétezer éve hangzott el, tehát a megírottak már elindultak a történelem folyamában. Az angyal azt mondta Jánosnak, ne pecsételd le, mert közel van mindez. Nekünk, ma élő embereknek látnunk kell, hogy a végső időkben élünk. Emlékezzünk csak vissza, Dánielnek adott prófétai kijelentéskor az ÚR arra utasította, hogy pecsételje azt le, mert az a későbbi korokra szól.

János a Jelenések könyvében leírja mindazt, amit megmutatott neki Isten az emberiség jövőjéről, ami magában foglalja a világtörténelem és az üdvtörténet végkifejletét is.

Most pedig befejezésül hangozzon el pár elismerő mondat arról a személyről, aki azt üzeni Jelenések 22,13-ban „Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.”

Isten fia, a hatalmas dicsőséges Krisztus, aki a világ teremtésénél ott volt, mert általa és érte teremtetett minden, ami lett. Ő vállalta, hogy kiüresítve magát csecsemőként a földre szülessen, majd a kereszten magára vegye bűneink sokaságát, elszenvedje az érte járó büntetést, hogy mi Őbenne kegyelemből hit által szabadulást és örök életet nyerhessünk.

Mert Ő az Alfa és az Ómega. Ő az első és utolsó. Ő a kezdet és a vég. Számunkra ez azt jelenti: Ő a teljesség. A görög ábécé első és utolsó betűje. Két betű, ami mindent átölel. Az egész ábécét átfogja és átöleli. Ez az Isten lénye, amely átfog és átölel mindent. Ez a teljesség, ezenkívül nincs semmi.

Jelentse, ez most ma a te számodra és az én számomra, hogy Jézus Krisztusban van a teljesség. Akik az Övéi, azoknak mindent benne kell megtalálniuk.

Azt mondja az evangélium: Benne lakott a teljesség. Telve volt Jézus kegyelemmel és igazsággal. Alfa és Ómega, az egész teljesség. Ő az egyedül áldandó igaz Isten.

Joó István

Az új szövetség jobb, mint a régi!

 

Zsidók 8,10-13 „10De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. 11Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt. 12Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” 13Amikor új szövetségről szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.”

Az új szövetség jobb, mint a régi! Ezt fogalmazta meg a felolvasott alapigénk fő üzenetének Horváth Ferenc Ausztráliában élő testvérünk. Állítását így támassza alá: „Mulandó világunkban egy idő után elavulnak a dolgok. Akármennyire ragaszkodunk például egy kedvelt ruhadarabhoz, a sok használat és az idő vasfoga annyira kikezdi, hogy egy bizonyos idő elteltével már használhatatlanná válik.”

Én személy szerint úgy vélem, hogy ez a gondolatpárhuzam a Bibliai Ó szövetség és Új szövetség összehasonlításában egy kicsit sántít! Miért mondom ezt? Hogy megértsük mondok egy mindennapi példát. Amikor egyik fiú unokám nyolcadikból ballagott, szülei vettek neki erre az alkalomra egy nagyon komoly öltönyt. A szülők tudták, hogy erősen növekedési időszakban van a fiú, ezért csak egy adott időszakban fogja tudni kihasználni. Két év múlva teljesen újszerű állapotban mi adtuk tovább egy rákoscsabai családnak, hasonló alkatú fiúra. Talán négyszer - ötször volt használva az alkalmi öltöny, de csak erre az időszakra szánták. Tehát egyáltalán nem használódott, nem avult el. Isten az Ó szövetséget is csak egy adott időszakra szánta!

Most a gondolatpárhuzam részeként vizsgáljuk meg, miért volt szükség az ószövetségi törvényre. Édenben az első emberpár Isten kegyelméből olyan ideális állapotban és környezetben volt, amilyenben a próféciák szerint majd csak az ezeréves békeidőszakban lesznek az emberek, Krisztus Jézus kiteljesedett uralma idején. Már ott az Édenben a bűnbeesés után elhangzott a prófécia (1Mózes 3,15) a Messiás ígéretéről. Az ígéret lényege, amit az első Ádám elrontott, azt majd a második Ádám, Krisztus Jézus fogja helyreállítani.

Próféciák úgy hangzottak, hogy majd az idők teljességében fog a Messiás eljönni. Az első emberpár engedetlensége miatt Istennek újra kellett tervezni, szabályozni Isten és ember viszonyát. A Messiás eljöveteléig tartó időszakra volt szükség az Ó szövetségnek nevezett törvényre, melyet Isten a Sínai hegynél adott át a zsidó nép számára. Erre a megszabott időszakra a törvény tökéletesen betöltötte volna azt a funkciót, amire Isten szánta. De hát az ember nem tagadta meg önmagát, nyakas és engedetlen maradt, még a Messiást is keresztre feszítették. Isten tökéletes tervében benne volt, hogy a törvény a Messiásra mutat, aki majd egy Új szövetséget fog hozni az emberiség számára.

Sajnos a mai keresztények közül sokan tudatlanul az Ó szövetséget azonosítják az Ószövetségnek titulált teljes bibliai résszel, melyet mellőznek, vagy teljesen elvetnek. Ezért most együtt vizsgáljuk meg miért lett a teljes Bibliánk első nagyobbik része Ószövetségnek nevezve.

Az eredeti írások nem tartalmaztak ilyen megnevezést, még fejezetszámokat és igevers számozást sem tartalmaztak. Ezt csak későbbi korokban adták hozzá, mely valóban praktikus megoldás, mert megkönnyíti egy – egy rész, vagy igevers a keresését a Bibliában.

Akkor mégis honnan van a két nagy bibliai rész elnevezése Ószövetség és Újszövetség néven. A Szentírásban az Ószövetség elnevezés Pál apostoltól származik. 2 kor 3,14.  „De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el”

És egyedül csak itt olvassuk így szó szerint ezt, hogy „ószövetség”. A zsidókhoz írt levél is magyarázza a két szövetség közti különbséget, amikor Jeremiás próféciájának beteljesedéséről szól, hogy Isten az „első szövetség” helyett egy új szövetséget köt népével: Zsidók 8,13 „13Amikor új szövetségről szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.”

Megkérdezem az itt jelenlévőktől, kötött-e valaki közülünk már szövetséget? ….. Igen a házassági fogadalom egy életszövetség a házastárssal. Ismerjük, „Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” (Márk 10,9). Jól emlékszem, bemerítésemkor a lelkipásztor feltett kérdéseire válaszolva fogadalmat tettem, számomra ez is élő szövetség Krisztus Jézussal.

Most értelmezzük az első szövetséget, melyet Isten kötött népével, amikor hatalmas kézzel kivezette őket az egyiptomi rabságból. Sínai hegynél az ÚR átadta Mózesnek a kőtáblára írt tízparancsolatot, majd Mózes lejegyezte a törvényt, mely Isten és a nép közötti szövetség feltételeit tartalmazta.

2Mózes 24,7-8 így tudósít erről az eseményről: „7Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. 8Azután Mózes vette a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az ÚR kötött veletek, mindezeknek az igéknek az alapján.” Tehát Isten megadta a törvényt, engedelmességnek áldás, míg az engedetlenségnek átok következményével.

Most vizsgáljuk meg a Biblia alapján az „új szövetség” fogalmának keletkezését!

Máté 26,27-28 ”27Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, 28mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.”

Pál apostol így írja le ugyanazt az eseményt. 1Kor. 11,25 ”25Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”

Most már értjük kedves igehallgató gyülekezet, hogy nem az Ószövetséginek titulált teljes bibliai rész avult el, hanem csak az első szövetség, melyet a Sínai hegynél kötött Isten a zsidó néppel. Az első szövetség értelmében az áldozati állatok vérének oltárra hintése törölte el a bűnt, melyet az Áron családjából kijelölt főpap először önmagáért, majd a népért mutatott be Istennek, bűnért való engesztelésül.

A második szövetség, az „Új szövetség” lényege, hogy Jézusnak, mint Melkisédek rendje szerint való főpapnak golgotai véres áldozatát egyszer és mindenkorra érvényes bűnért való áldozatként fogadta el az Atya Isten. Nincs már szükség többé az áldozati állatok ezreinek levágására, hogy azok vérével engeszteljék ki Istent. Az „Új szövetség” fényében így már érthető, hogy miért avul el a régi, a Sínai hegyi „Ó szövetség”.

A Bibliát, főleg Mózes könyveivel kezdődő részeket, kezdve a teremtés történettel, bizony elég régen írták, mégsem érzem elavultnak, idejét múltnak, még akkor sem, ha az Ószövetség” felirat van az első lapján, mert a világteremtő, hatalmas és dicsőséges Istennek örökérvényű igazságait és kinyilatkoztatásait tartalmazza.

„Egy Atyafi idézte a (Zsid. 8,13) "Amikor újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, közel van az elmúláshoz." Majd így nyilatkozik róla!

Ez igaz, viszont ennek az egy igeversnek a felületes értelmezése és felelőtlen alkalmazása nagy tévedésekhez vezet. Ugyanis minden ilyen helyzetben az „Ó szövetség” nem mást jelent, mint a Mózes által kötött szövetség kereteit, feltételrendszerét.

Az „Új szövetség” arról szól, hogy nem azok szerint a szabályok szerint kell már Istenhez közeledni, mint ahogy azt a mózesi szövetségben megszabta Isten, hanem aszerint, ahogy Jézus által adta meg az Atya mindazok számára, akik hisznek Jézus Krisztusban, az Isten Fiában.

De miért is részletezem ezt? Azért, mert keresztények között sajnos erős tendencia, hogy ha nem az "Újszövetség" könyveiből hallanak valami idézetet, hogy arra azt mondják, hogy "az csak Ószövetség" és feltétlenül hallani akarják, hogy az újszövetségi könyvekben mi van arról írva, mert "az a biztos"... Ez felületes.”

Jól emlékszem, évekkel ezelőtt egy Atyafi, aki családjával elment tőlünk egy egészen más lelkiségű gyülekezetbe, nagy megdöbbenésemre a közösségi oldalon nyilvánosan hozzászólt a Biblia ószövetségi részéből általam megosztott igevershez. Hozzászólása a következő volt: Csak az a baj, hogy az ószövetségből van. Visszakérdeztem, mi bajod van a Mózes által lejegyzett igével? Az a baj, hogy a tórából van.

Most vizsgáljuk meg részletesen a Jeremiás által írott próféciát, melyben Jézus Krisztus által adott új szövetséget ígéri. Pál apostol által is idézett Jeremiás 31,31-34 „31Eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.

Itt álljunk meg egy kicsit, ennél a mondatnál, egyértelműen Izráel és Júda házáról van szó, ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen ezt az idézetet Pál apostol a zsidókhoz írta.

32Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az ÚR. 33Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az ÚR –:

Beteljesült-e már a jeremiási próféciában adott új szövetség ígérete Izráel népe számára? Azt hiszem ennek még nem jött el az ideje, hogy miért nem ezt a következő igerész világítja meg.

33b. Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.

 Itt viszont van egy jó hírem, a lelki Izráel számára részben beteljesedett ez az ígéret, én magam vagyok erre az élő bizonyíték. 1994 tavaszán a Bibliát olvastam, már éjfél is elmúlt, a családom aludt, okkor ott letérdeltem az asztal mellet és még telve kétségekkel a Biblia Istenéhez imádkoztam, Uram, ha tényleg létezel, ha tényleg vagy és így igaz mindez, ami itt le van írva, akkor ez kell nekem. Beismerem bűnös ember vagyok, átadom neked az életem, te légy életem Ura és Megváltója. Aztán mentem is lefeküdni. Egyetlen éjszaka alatt csoda történt az életemben, egy teljesen új értékrenddel ébredtem. Isten ígérete szerint a szívembe írta az ő törvényét. Nem külső elvárásokhoz kell igazodnom, mert a szívemben ott van Isten törvénye, mint új értékrend.

Majd így folytatódik a prófécia!  34Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az ÚR –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.”

A prófécia ezen része beteljesedett-e Izrael népe számára? 34Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok.

Erre bizony várni kell, ma még tanítani kell az embereket, kicsinyeket és nagyokat Isten ismeretére.

Kérdezem, a Bibliát olvasó, ismerő ember számára fontos-e az „Ószövetségi írások” ismerete? Úgy hiszem, hogy igen, mert az Újszövetség tanításainak alapját az Ószövetség fekteti le.

Ha csak az Újszövetség állna rendelkezésünkre, akkor az evangéliumok olvasásakor nem értenénk, miért várták a zsidók a Messiást.

Az Ószövetség nélkül nem értenénk az Újszövetségben felbukkanó zsidó szokásokat. Nem értenénk, hogyan csavarták ki Isten törvényét a farizeusok saját hagyományuk beemelésével.

Ezekben az Ószövetségi részekben tárul elénk hitelesen, hogy Jézus a megígért Krisztus. Mindkét szövetség ugyanazt a szent, irgalmas és igaz Istent tárja elénk.

A köztudatban valóban az a kép él, hogy az egyik szövetségben Isten elsősorban büntető, míg a másikban mindenekelőtt irgalmas. Azért azt feltétlenül meg kell említeni, hogy Isten az Újszövetségben sem kizárólag csak irgalmas. Az utolsó ítéletről szóló beszédben Jézus két részre osztja az emberiséget, az egyik csoportról, akiket jutalmaz, azokról azt mondja, jöjjetek, és vegyétek át az Atyám által nektek öröktől fogva készített országot, míg a másik csoporthoz így szól: távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre! A felelősségre vonásnak a kérdése az Újszövetségben is benne van. Ez egyértelmű.

Az Új szövetségről „így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek”, ez valóban jobb lesz, mint a régi. ÁMEN!