Az új szövetség jobb, mint a régi!

 

Zsidók 8,10-13 „10De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. 11Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt. 12Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” 13Amikor új szövetségről szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.”

Az új szövetség jobb, mint a régi! Ezt fogalmazta meg a felolvasott alapigénk fő üzenetének Horváth Ferenc Ausztráliában élő testvérünk. Állítását így támassza alá: „Mulandó világunkban egy idő után elavulnak a dolgok. Akármennyire ragaszkodunk például egy kedvelt ruhadarabhoz, a sok használat és az idő vasfoga annyira kikezdi, hogy egy bizonyos idő elteltével már használhatatlanná válik.”

Én személy szerint úgy vélem, hogy ez a gondolatpárhuzam a Bibliai Ó szövetség és Új szövetség összehasonlításában egy kicsit sántít! Miért mondom ezt? Hogy megértsük mondok egy mindennapi példát. Amikor egyik fiú unokám nyolcadikból ballagott, szülei vettek neki erre az alkalomra egy nagyon komoly öltönyt. A szülők tudták, hogy erősen növekedési időszakban van a fiú, ezért csak egy adott időszakban fogja tudni kihasználni. Két év múlva teljesen újszerű állapotban mi adtuk tovább egy rákoscsabai családnak, hasonló alkatú fiúra. Talán négyszer - ötször volt használva az alkalmi öltöny, de csak erre az időszakra szánták. Tehát egyáltalán nem használódott, nem avult el. Isten az Ó szövetséget is csak egy adott időszakra szánta!

Most a gondolatpárhuzam részeként vizsgáljuk meg, miért volt szükség az ószövetségi törvényre. Édenben az első emberpár Isten kegyelméből olyan ideális állapotban és környezetben volt, amilyenben a próféciák szerint majd csak az ezeréves békeidőszakban lesznek az emberek, Krisztus Jézus kiteljesedett uralma idején. Már ott az Édenben a bűnbeesés után elhangzott a prófécia (1Mózes 3,15) a Messiás ígéretéről. Az ígéret lényege, amit az első Ádám elrontott, azt majd a második Ádám, Krisztus Jézus fogja helyreállítani.

Próféciák úgy hangzottak, hogy majd az idők teljességében fog a Messiás eljönni. Az első emberpár engedetlensége miatt Istennek újra kellett tervezni, szabályozni Isten és ember viszonyát. A Messiás eljöveteléig tartó időszakra volt szükség az Ó szövetségnek nevezett törvényre, melyet Isten a Sínai hegynél adott át a zsidó nép számára. Erre a megszabott időszakra a törvény tökéletesen betöltötte volna azt a funkciót, amire Isten szánta. De hát az ember nem tagadta meg önmagát, nyakas és engedetlen maradt, még a Messiást is keresztre feszítették. Isten tökéletes tervében benne volt, hogy a törvény a Messiásra mutat, aki majd egy Új szövetséget fog hozni az emberiség számára.

Sajnos a mai keresztények közül sokan tudatlanul az Ó szövetséget azonosítják az Ószövetségnek titulált teljes bibliai résszel, melyet mellőznek, vagy teljesen elvetnek. Ezért most együtt vizsgáljuk meg miért lett a teljes Bibliánk első nagyobbik része Ószövetségnek nevezve.

Az eredeti írások nem tartalmaztak ilyen megnevezést, még fejezetszámokat és igevers számozást sem tartalmaztak. Ezt csak későbbi korokban adták hozzá, mely valóban praktikus megoldás, mert megkönnyíti egy – egy rész, vagy igevers a keresését a Bibliában.

Akkor mégis honnan van a két nagy bibliai rész elnevezése Ószövetség és Újszövetség néven. A Szentírásban az Ószövetség elnevezés Pál apostoltól származik. 2 kor 3,14.  „De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el”

És egyedül csak itt olvassuk így szó szerint ezt, hogy „ószövetség”. A zsidókhoz írt levél is magyarázza a két szövetség közti különbséget, amikor Jeremiás próféciájának beteljesedéséről szól, hogy Isten az „első szövetség” helyett egy új szövetséget köt népével: Zsidók 8,13 „13Amikor új szövetségről szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.”

Megkérdezem az itt jelenlévőktől, kötött-e valaki közülünk már szövetséget? ….. Igen a házassági fogadalom egy életszövetség a házastárssal. Ismerjük, „Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” (Márk 10,9). Jól emlékszem, bemerítésemkor a lelkipásztor feltett kérdéseire válaszolva fogadalmat tettem, számomra ez is élő szövetség Krisztus Jézussal.

Most értelmezzük az első szövetséget, melyet Isten kötött népével, amikor hatalmas kézzel kivezette őket az egyiptomi rabságból. Sínai hegynél az ÚR átadta Mózesnek a kőtáblára írt tízparancsolatot, majd Mózes lejegyezte a törvényt, mely Isten és a nép közötti szövetség feltételeit tartalmazta.

2Mózes 24,7-8 így tudósít erről az eseményről: „7Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. 8Azután Mózes vette a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az ÚR kötött veletek, mindezeknek az igéknek az alapján.” Tehát Isten megadta a törvényt, engedelmességnek áldás, míg az engedetlenségnek átok következményével.

Most vizsgáljuk meg a Biblia alapján az „új szövetség” fogalmának keletkezését!

Máté 26,27-28 ”27Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, 28mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.”

Pál apostol így írja le ugyanazt az eseményt. 1Kor. 11,25 ”25Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”

Most már értjük kedves igehallgató gyülekezet, hogy nem az Ószövetséginek titulált teljes bibliai rész avult el, hanem csak az első szövetség, melyet a Sínai hegynél kötött Isten a zsidó néppel. Az első szövetség értelmében az áldozati állatok vérének oltárra hintése törölte el a bűnt, melyet az Áron családjából kijelölt főpap először önmagáért, majd a népért mutatott be Istennek, bűnért való engesztelésül.

A második szövetség, az „Új szövetség” lényege, hogy Jézusnak, mint Melkisédek rendje szerint való főpapnak golgotai véres áldozatát egyszer és mindenkorra érvényes bűnért való áldozatként fogadta el az Atya Isten. Nincs már szükség többé az áldozati állatok ezreinek levágására, hogy azok vérével engeszteljék ki Istent. Az „Új szövetség” fényében így már érthető, hogy miért avul el a régi, a Sínai hegyi „Ó szövetség”.

A Bibliát, főleg Mózes könyveivel kezdődő részeket, kezdve a teremtés történettel, bizony elég régen írták, mégsem érzem elavultnak, idejét múltnak, még akkor sem, ha az Ószövetség” felirat van az első lapján, mert a világteremtő, hatalmas és dicsőséges Istennek örökérvényű igazságait és kinyilatkoztatásait tartalmazza.

„Egy Atyafi idézte a (Zsid. 8,13) "Amikor újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, közel van az elmúláshoz." Majd így nyilatkozik róla!

Ez igaz, viszont ennek az egy igeversnek a felületes értelmezése és felelőtlen alkalmazása nagy tévedésekhez vezet. Ugyanis minden ilyen helyzetben az „Ó szövetség” nem mást jelent, mint a Mózes által kötött szövetség kereteit, feltételrendszerét.

Az „Új szövetség” arról szól, hogy nem azok szerint a szabályok szerint kell már Istenhez közeledni, mint ahogy azt a mózesi szövetségben megszabta Isten, hanem aszerint, ahogy Jézus által adta meg az Atya mindazok számára, akik hisznek Jézus Krisztusban, az Isten Fiában.

De miért is részletezem ezt? Azért, mert keresztények között sajnos erős tendencia, hogy ha nem az "Újszövetség" könyveiből hallanak valami idézetet, hogy arra azt mondják, hogy "az csak Ószövetség" és feltétlenül hallani akarják, hogy az újszövetségi könyvekben mi van arról írva, mert "az a biztos"... Ez felületes.”

Jól emlékszem, évekkel ezelőtt egy Atyafi, aki családjával elment tőlünk egy egészen más lelkiségű gyülekezetbe, nagy megdöbbenésemre a közösségi oldalon nyilvánosan hozzászólt a Biblia ószövetségi részéből általam megosztott igevershez. Hozzászólása a következő volt: Csak az a baj, hogy az ószövetségből van. Visszakérdeztem, mi bajod van a Mózes által lejegyzett igével? Az a baj, hogy a tórából van.

Most vizsgáljuk meg részletesen a Jeremiás által írott próféciát, melyben Jézus Krisztus által adott új szövetséget ígéri. Pál apostol által is idézett Jeremiás 31,31-34 „31Eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.

Itt álljunk meg egy kicsit, ennél a mondatnál, egyértelműen Izráel és Júda házáról van szó, ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen ezt az idézetet Pál apostol a zsidókhoz írta.

32Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az ÚR. 33Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az ÚR –:

Beteljesült-e már a jeremiási próféciában adott új szövetség ígérete Izráel népe számára? Azt hiszem ennek még nem jött el az ideje, hogy miért nem ezt a következő igerész világítja meg.

33b. Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.

 Itt viszont van egy jó hírem, a lelki Izráel számára részben beteljesedett ez az ígéret, én magam vagyok erre az élő bizonyíték. 1994 tavaszán a Bibliát olvastam, már éjfél is elmúlt, a családom aludt, okkor ott letérdeltem az asztal mellet és még telve kétségekkel a Biblia Istenéhez imádkoztam, Uram, ha tényleg létezel, ha tényleg vagy és így igaz mindez, ami itt le van írva, akkor ez kell nekem. Beismerem bűnös ember vagyok, átadom neked az életem, te légy életem Ura és Megváltója. Aztán mentem is lefeküdni. Egyetlen éjszaka alatt csoda történt az életemben, egy teljesen új értékrenddel ébredtem. Isten ígérete szerint a szívembe írta az ő törvényét. Nem külső elvárásokhoz kell igazodnom, mert a szívemben ott van Isten törvénye, mint új értékrend.

Majd így folytatódik a prófécia!  34Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az ÚR –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.”

A prófécia ezen része beteljesedett-e Izrael népe számára? 34Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok.

Erre bizony várni kell, ma még tanítani kell az embereket, kicsinyeket és nagyokat Isten ismeretére.

Kérdezem, a Bibliát olvasó, ismerő ember számára fontos-e az „Ószövetségi írások” ismerete? Úgy hiszem, hogy igen, mert az Újszövetség tanításainak alapját az Ószövetség fekteti le.

Ha csak az Újszövetség állna rendelkezésünkre, akkor az evangéliumok olvasásakor nem értenénk, miért várták a zsidók a Messiást.

Az Ószövetség nélkül nem értenénk az Újszövetségben felbukkanó zsidó szokásokat. Nem értenénk, hogyan csavarták ki Isten törvényét a farizeusok saját hagyományuk beemelésével.

Ezekben az Ószövetségi részekben tárul elénk hitelesen, hogy Jézus a megígért Krisztus. Mindkét szövetség ugyanazt a szent, irgalmas és igaz Istent tárja elénk.

A köztudatban valóban az a kép él, hogy az egyik szövetségben Isten elsősorban büntető, míg a másikban mindenekelőtt irgalmas. Azért azt feltétlenül meg kell említeni, hogy Isten az Újszövetségben sem kizárólag csak irgalmas. Az utolsó ítéletről szóló beszédben Jézus két részre osztja az emberiséget, az egyik csoportról, akiket jutalmaz, azokról azt mondja, jöjjetek, és vegyétek át az Atyám által nektek öröktől fogva készített országot, míg a másik csoporthoz így szól: távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre! A felelősségre vonásnak a kérdése az Újszövetségben is benne van. Ez egyértelmű.

Az Új szövetségről „így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek”, ez valóban jobb lesz, mint a régi. ÁMEN!