A Szentháromság egyazon történetben!

 

Lukács 3,21-22 21Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, 22leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm”.

Szentháromság vasárnapja hangfelvétel

A pünkösdöt követő első vasárnap a Szentháromság ünnepe, amikor a háromszemélyű egy Isten mivoltát csodálhatjuk. Az elmúlt vasárnap és hétfőn pünkösdöt ünnepeltük, a Szentlélek csodálatos kiáradásának ünnepét. Azon a bizonyos pünkösdön ott Jeruzsálemben a Fiú, Jézus Krisztus testben már nem volt jelen az övéi között.

Már jóval előbb, földi küldetésének a végéhez közeledve tanítványait felkészítette erre az időszakra. (János 14-16. fejezet felkészítés, 17. fejezet Jézus főpapi imája.) János 16,7-ban azt mondja „Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.”

Az eredeti szövegben a paraklétosz görög szó (παράκλητος) van, mely segítőt, vigasztalót, tanácsadót és pártfogót egyaránt jelenthet. Jézus ígérete szerint, Őt a pártfogó Szentlelket küldte el, aki bemerítésekor galambhoz hasonló formában kiábrázolódva leszállt őrá is. Pünkösdkor ott Jeruzsálemben, a felházban a Szentlélek már lángnyelvek formájában hatalmas szél zúgásához hasonló formában szállt az ott lévő tanítványokra. Tehát azt ígérte Jézus, én elmegyek, de a Pártfogót elküldöm hozzátok!

Életemből elmondok egy régi történetet, számomra mit jelentett a „pártfogó. Ifjúkoromban úgy 16 éves lehettem, barátkoztam egy mendei kislánnyal, barátságunk szintjét jelzi, hogy örültem annak, ha a kezét foghattam. Történetünk idején Mendén voltam a kislánnyal, aki jelezte, hogy a mendei fiúk meg akarnak engem verni, ezért ragaszkodott hozzá, hogy hazafelé ő kísérjen ki a vasútállomásra. Hozzám hasonló korú fiúk talán nyolcan - tízen lehettek, akik követtek bennünket a vasútállomás felé vezető úton. Felértünk a vasútállomás peronjára, várva a vonatot, beszélgettünk. Tőlünk kicsit távolabb egy csoportban megálltak a minket követő fiúk, láthatóan tanakodtak. Ekkor az egyes vágányon álló vasúti lakókocsiból odajött hozzánk és mellém állt egy tagbaszakadt fiatalember. Hallottam, azon tanakodnak, hogy téged megverjenek, ne félj, amíg én itt vagyok senki nem bánthat. Egészen a vonat indulásáig ott állt mellettem, így senki nem bánthatott.

Valahogyan így van velünk a Jézus Krisztus által megígért Pártfogó a drága Szentlélek. Amíg Ő mellettünk áll esélye sincs a kísértőnek, hogy ártson nekünk. Kérjük Őt Jézus nevében, maradjon, legyen velünk, bennünk, mint Pártfogó és tanácsadó.

REINHARD BONNKE-tól olvastam egy bizonyságtételt! Egy asszony azzal jött hozzám, hogy az elméjét „démonok zaklatják”. Egy pillanatig gondolkoztam, majd azt mondtam neki: „A legyek csak a hideg tűzhelyre szállnak rá. Engedd meg, hogy Isten tüze felforrósítsa az életedet, és akkor majd nem lesz olyan démon, amely hozzád merne érni!” Egyetértesz?

A felolvasott alapigénk különlegessége, hogy Jézus Krisztus bemerítésének idején a „Szentháromság” mindhárom személye, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy eseményben volt jelen.

Most lelki szemeinkkel szemléljük a hatalmas, dicsőséges Istent, az Atyát! 1Mózes 1,1-2 (a Biblia kezdő soraiban) azt mondja a teremtésről: „1Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.” Olvasatunk szerint a teremtő Isten és Isten lelke a Szentlélek jelen volt.

Zsidókhoz írt levél 1,2-3 azt mondja: „2ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. 3Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget,”

A hatalmas, dicsőséges Krisztus, az élő Ige, aki által teremtetett minden, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött, olvashatjuk János evangéliumának első részében. Ezeket az igéket értelmezve, összevetve a teremtéstörténetet az Újszövetségi igékkel láthatjuk, már a világunk teremtésekor is együtt volt, együtt munkálkodott a „Szentháromság” mindhárom tagja.

Most Bibliánkból a Jelenések könyve alapján vizsgáljuk meg, hogy az idős János apostol Pátmosz szigetéről lélekben elragadtatva milyennek látta a hatalmas Krisztust az Emberfiát, amikor Isten kegyelméből a jövőbe kapott betekintést: Jelenések 1,12-17 „12Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, 13és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; 14feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; 15lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; 16jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog. 17Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó”.

Jézus egyik kedvenc tanítványa volt János, három évig bensőséges viszonyban jóban rosszban együtt voltak, mégis ilyen döbbenetes hatást váltott belőle a hatalmas Krisztus látványa (lába elé estem, mint egy halott), valószínűsítem, ha elé kerülünk nem az lesz az első reakciónk, itt vagyok kérek egy pacsit.

Emberekkel beszélgetve tapasztaltam, hogy Jézusról sokszor olyan kicsinyítő képzővel beszélnek, mintha még mindig a betlehemi jászolban lévő kisded Jézuska lenne. Egy biztos, földre születésének idejére fenségéből, isteni hatalmából, dicsőségéből kiüresítette magát. Talán úgy tudom érzékeltetni ezt a tényt, mint amikor az elektromos távvezetékben lévő 120 kilovoltos, tehát több tízezer voltos magasfeszültségű áramot letranszformálják kettőszázhúsz volt feszültségre, hogy alkalmas legyen a háztartásokban emberi használatra. Jézus Krisztus az önként vállalt földi küldetését, csak azután kezdte meg hatalmas jelekkel és csodákkal, miután bemerítkezett, imádkozott és betöltetett Szentlélekkel.

Watchman Nee kínai evangélista egyik könyvében leírta egy megtapasztalását. Szanatóriumban volt és kisétált az udvarra, leült egy padra, szemlélte a verebeket amint a földön valami élelmiszer maradékot csipegettek. Köntöse zsebében volt egy szelet kenyér, gondolta odadob belőle a verebeknek egy-egy darabot. Meg is tette, de a verebek ettől megijedve felrebbentek és elrepültek, mert féltek az embertől. Arra gondolt, ha verébként közéjük mehetnék, elmondhatnám nekik, nem kell félnetek, mert csak a javatokat akarom.

Ekkor eszébe jutott, amikor a Sínai hegynél Izrael népéhez mennydörgés, villámlás, földrengés, sűrű felhő és hatalmas kürtzengés közepette beszélt Isten, a népet félelem és rettegés fogta el. A nép azt mondta Mózesnek: 1Mózes 20,19 „Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk”.

Ezért jött el Isten Fia, a hatalmas Krisztus, kiüresítve, letranszformálva magát hozzánk hasonló emberi formára, hogy emberek között élve elmondja nekik, hogy Isten szereti őket, nem akarja, hogy egy ember is elvesszen, hanem azt, hogy minden ember megtérjen és éljen. Azért jött, hogy szemtől szembe elmondja Nikodémusnak „Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (János 3,3)

Jézus Krisztus határozottan mondja tanítványainak, jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok. Jézus földi szolgálatában végig hatalmas erővel működött a Szentlélek. A Pártfogó a Szentlélek földi jelenlétében, hatalmában nincs letranszformálva.

Izrael népének többsége nem a szelíd Jézust várta, aki hagyja magát keresztre feszíteni, hanem egy olyan hatalmas szabadító Krisztust, aki isteni hatalmával dicsőségével kiűzi a római megszállókat és újból helyreállítja Izráel dicsőségét, amit engedetlenségük miatt elveszítettek.

Jézus három évig jóban, rosszban együtt élt tanítványaival. Ugyanúgy elfáradt, mint a többiek, ugyanúgy érezte az éhséget, szomjúságot, fázott, vagy izzadt a hőségben, mint a többiek. Tanítványai nem féltek tőle, szerették őt, kivéve Júdást, aki elárulta őt.

Jézusnak ugyanúgy, ahogyan nekünk is, szüksége volt a feltöltekezésre, kész volt órákig, vagy egész éjszakán át imádságban együtt lenni a mennyei Atyjával. Jézus szinte mindenben követhető példát adott akkori tanítványainak és nekünk is.

Most térjünk vissza az alapigénkben megismert eseményekhez amikor az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy látványos eseményen belül mindhárman jelen vannak.

Amikor ott a Jordán folyóban állva bemerítő János fogadta az embereket, bűnvallásuk után bemerítette őket. Amikor az utolsót is bemerítette, megállt előtte Názáreti Jézus az Emberfia, akire nemsokkal előtte azt mondta bemerítő János: „nem vagyok méltó rá, hogy sarujának szíját megoldjam”. A többi bemerítkezővel ellentétben Jézusnak nem kellett bűnvallást tenni, mert ő bűntelen volt. Úgy olvastuk bemerítése után Jézus imádkozott az Atyához.

27 év távlatából is jól emlékezem, bemerítésem után két lelkipásztor fejemre tett kézzel imádkozott értem, akkor én közben röviden, szinte egy mondatban imádkoztam: Uram Jézus Krisztus, kérlek hallgasd meg értem mondott imádságukat!

Miután Jézus ott a Jordánban imádkozott, csoda történt, megnyílt az ég és leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban. Majd szózat hallatszott az égből, „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”. Földi viszonylatban is milyen kedves zene a fülnek, amikor egy szülő így lelkendezik gyermekéről „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm”.

Lukács 4,1-2 igénk azt mondja: „1 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott 2negyven napon át, miközben kísértette az ördög.” Jézus Krisztus a negyven napos böjt során a nekünk is rendelkezésünkre álló Isten igéjével sorra visszaverte a Sátán támadását. Mert meg van írva, és idézte az igéket, amely azóta is leghatékonyabb fegyver a kísértővel szemben. A lélek kardja, az Isten igéje nekünk is bármikor rendelkezésünkre áll, és imádkozhatunk a Szentlélek által.

Jézus Krisztus közvetlenül mennybemenetele előtt azt mondta tanítványainak Ap.csel. 1,8  ”Ellenben  erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön hozzátok”.

János 14,12 „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz”. Tanítványok csodatetteinek a titka, amiket Jézus Krisztus nevében tettek (halott feltámasztás, gyógyítás stb.), nem emberi nagyságukban van, hanem a Szentlélek hatalmasan kiáradó munkálkodásában, mely hitben végig kísérte őket az engedelmesség útján.

A Messiás földi útja csendes alázattal kezdődik, és sok-sok megvettetéssel, szenvedéssel folytatódik. Az Atya Isten abban gyönyörködik, aki mindezek tudatában vállalja a küldetést. Végül zárszóként felteszem a kérdést! Vajon gyönyörködhet-e ugyanúgy bennünk is? ÁMEN.