Meg nem érdemelt köszönet!

 

 

 Lukács 12,35-40 35Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. 36Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. 37Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. 38És, ha éjfélkor vagy ha éjfél után érkezik is meg, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák! 39Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. 40Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!

Igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/1gjQC34RbjF-xcfh_CG6IaSgHOe7x-xjG/view?usp=sharing

2024-es évben Isten kegyelméből már túl vagyunk az úgynevezett adventi időszakon, melynek lényege számunkra a Krisztus várás. A Bibliában leírt igazságokat nem ismerő emberekkel ellentétben, mi nem a kisded Jézust várjuk, hanem a világteremtő hatalmas Krisztus diadalmas visszatérését, ahogyan ő megígérte.

Karácsonyi ünnepkörben pedig a dicsőséges Krisztusnak, babaillatú kisgyermekként földre születésének napját (tehát születésnapját) ünnepeljük. Érdekes a történészek szerint nem biztos, hogy Jézus Krisztus földre születésének napja december 24-ére esik.

Egyben emlékezünk szerető Istenünknek emberi értelemmel alig felfogható hatalmas áldozatára, hogy egyszülött Fiát küldte megváltóként, hogy aki hit által elfogadja őt, örök élete, legyen. Jézus Krisztust kereszthalálra adta, miértünk bűnös emberekért, ez volt Jézus betlehemi jászolban kezdődő földi küldetésének a célja és értelme. Hogy megértsük igazi súlyát ennek az áldozatnak, megkérdezem közülünk ki az, aki egy rakás bűnös emberért halára szánná szeretett gyermekét?

Nekünk, akik Jézus Krisztus drága vérén megváltott gyermekei vagyunk Istennek, a karácsonyi ünnepkör elteltével sem szűnik meg az „Emberfia” visszajövetelének várása. Sőt, az évek múlásával egyre közelebb van az időpont, amelyet senki nem tudhat pontosan, hogy mikor fog bekövetkezni.

A mai igehirdetés alapjául felolvasott igeszakasz Jézus Krisztus szájából hangzott el a tanítványai felé. Bibliánkban ennek az igeszakasznak az alcíme: Intés vigyázásra! Milyen boldogság lehetett a tanítványok számára, hogy három évig Jézus tanította őket, és ők nyitott szívvel követték és hallgathatták őt. De egy közülük mindezt nem tudta értékelni, neki az örök sorsa a kárhozat lett.

Drága testvéreim Krisztus Jézus ma is szól hozzánk, tanít bennünket, méghozzá több csatornán keresztül, mint ahogyan a tanítványait tanította. Tanítványainak nem állt rendelkezésére a teljes Újszövetségi szentírás, csak a pünkösdi események után töltetett ki a megígért Szentlélek ott a felházban. Nekünk, hozzá hűséges, engedelmes késői tanítványainak mindez rendelkezésünkre áll. Hálásak vagyunk érte? Boldogsággal tölt el bennünket a tudat, hogy Jézus Krisztus drága vérén megváltott bennünket?

(Lukács 10,35) „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.” Mióta Jézus elhagyta a földet, folyamatosan arra hívja fel hűséges követőit, hogy lélekben mindig álljanak útra készen, úgy várják visszajövetelét. Krisztus bármikor jöhet, így magát Krisztust kell várnunk, nem a jeleknek vagy a végidők eseményeinek sorát, amely bármikor elkezdődhet.

36Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.

Nagyon fontos felhívás van ebben az igeversben „36Ti pedig legyetek hasonlók”. Itt nem azt írja, legyetek olyanok, mert minden embernek más az élethelyzete, más a lelki ajándéka, de az legyen a közös bennünk, hogy mindig készen legyünk, hogy a visszatérő Krisztus Jézusnak ajtót nyithassunk, még akkor is, ha meglepetésszerűen jön.

Máté evangéliuma 25,1-től olvashatunk a tíz szűz példázatáról, melyet maga Jézus Krisztus mond el tanítványainak az „Emberfia” eljöveteléről, amelyben Krisztust személyesíti meg a vőlegény. A tíz szűz példázatában az olaj mit jelent? Az olaj igaz hitet, az Istennel való helyes kapcsolatot, és a Szentlélek állandó jelenlétét jelképezi. Most így igazából megérthetjük, miben különböztek és különböznek a balga szüzek az okosaktól. Balga szüzek szívéből hiányzott az önzetlen igaz hit és így nem is lehetett helyes kapcsolatuk Istennel.

Olyan sokatmondó Újváriné Szabó Anikó bevezető gondolata a mai napra kijelölt Igéhez az Áhítat című könyvünkben. „Izgalmas megtapasztalni, hogy Isten útján mennyire más értelmet nyernek fogalmak, gondolatok, érzelmek. Milyen felemelő lesz a szolga szó jelentése, ha az igazi „nagy Úrnak” leszel a szolgája.”

Korunkban, itt gondolok az én gyermekkoromban divatos szocialista eszmékre és ennek talaján kialakult társadalmi berendezkedésre, olyan negatív csengése lett a szolga kifejezésnek. Amikor katona voltam akkor a szolga kifejezés úgy nyert értelmet, hogy „A dolgozó népet szolgálom”.

Lehoczki Jakab nagyapám hívő emberként az első világháborúban tisztiszolgaként volt a fronton öt teljes évig. Nagyapámat személyesen nem ismerhettem születésem előtti évben 68 évesen visszaadta lelkét teremtőjének. Anyukám és Mucsi Gyula testvér elbeszéléséből hallottam, hogy a parancsnoka, akinek a tisztiszolgája lett, egy igazi úriember volt. Ötévi szolgálat alatt beavatta őt a csillagászat rejtelmeibe, és megbecsült szolgaként élte mindennapjait abban a vérzivataros időben. Nagyapám Isten Igéje alapján tanította a Szőkepusztai gyülekezethez tartozó fiatalokat a csillagászat tudományára. Ez az Ige pedig így hangzik: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.” (Zsoltárok 19,2)

”Boldogok, azok a szolgák, , akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik.” olvashattuk a 37. versben! Boldog szolga – ilyen is lehetséges?! Kedves igehallgató gyülekezet, most lenne egy kérdésem hozzátok. A valóban boldog embert fel lehet ismerni?

Az előbbi ének első részében úgy énekeltük, nincs nyugalma lelkemnek, bizonyosságot vár … Istennek átadott életű, engedelmes szolgának is vannak olyan életszakaszai, amikor nincs nyugalma, zaklassák, vagy üldözik hitéért. Pál apostolt és Szílást mikor Filippiben elfogták, megbotoztatták őket és lábukat kalodába zárták (Ap.csel 16,25). Ilyen helyzetben biztosan nem volt nyugalmuk, de békességük az igen. Hogy miből gondolom ezt? Imádkoztak és énekkel magasztalták az Istent. Boldog szolgák voltak, hogy megvallott hitükért, szerető Istenükért érte őket bántódás.

Ha valaki imádkozó szívvel végig olvassa Máté evangéliuma 5. részéből a „Hegyi beszéd” kezdő sorait, akkor megérti, hogy Jézus valódi szolgái boldogok, mert ők szelídek, „boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet”, boldogok az irgalmasok, boldogok a tisztaszívűek és az összes boldogmondást sorolhatnám. Mégis, miért vannak akkor Isten népe között boldogság hiányától szenvedő, megkeseredett emberek?

Most azt kérdem tőletek. A boldogtalan, megkeseredett ember külső jegyei alapján felesmerhető-e?

A legutolsó bibliaórán egyik jelenlévő testvér idézte „A szem a lélek tükre” mondást, melynek alapja Máté 6,22 vers, „22A test lámpása a szem. Ezért, ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz.” Ennek jelentése: az ember tekintete elárulja szándékát. Biztosan láttatok ti is olyan szituációt, amikor valaki próbálta indulatát palástolni, de valódi érzelmeiről a tekintete, arckifejezése árulkodott.

Vállalatok vezetői, üzletkötők, akik emberekkel foglalkoznak, ismerik és gyakorolják a testbeszéd fogalmát. Ismeretes például, ha egy üzleti tárgyaláson az egyik üzletkötő karba teszi kezeit, keresztbe teszi a lábát ez bezárulkozást, vagyis védekező pozíciót jelent, ilyen szituációban soha nem lesz eredményes üzletkötés, és eredményes bizonyságtétel sem. HR-es szakemberek olvasnak az ember arcáról is, például a lefelé görbülő száj is jelentős információt hordoz a szakember számára.

Megnéztem a szakirodalomban, az embernél milyen jellemet fejez ki a lefelé görbülő száj. „A lefelé görbülő száj akaratos, követelőző személyről árulkodik, aki többnyire mindennel elégedetlen és rosszkedvű.” Persze, ahogyan Lukács Gyula lelkipásztor testvérünk szokta mondani, ez alól a jelenlévők mind kivételek.

Bizonyságtételeim során, amikor arról beszéltem, hogy Isten szolgálata és Istenhez való hűség a hívő ember örömforrása, hitetlenektől többször kaptam olyan választ, „én nem leszek senkinek a szolgája”. Válaszom az volt, barátom akkor sokkal rosszabb a helyzeted, mint gondolod, mert a Sátán rabszolgája vagy. Lehet, hogy hosszú a póráz, talán szabadnak érzed magad, de a póráz vége akkor is a Sátán kezében van.

Hittel, szabad akaratból lehet dönteni, hogy elfogadom a szerető Istennek Fiában Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét. Aki ezt nem teszi meg az automatikusan a Sátán rabságában marad, mert e földi világunk fejedelme, más fordítás szerint Istene a Sátán. Jézus Krisztus kereszten kifolyt drága vérén vásárolja, váltja ki a rabságból mindazokat, akik elfogadják felkínált kegyelmét és önként szolgálni akarják Őt.

Ezt a kétezer éve hangzó, hozzánk szóló üzenetet hallva óhatatlanul felmerül a kérdés, mondd te kinek a szolgája vagy? Ha szereted az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből teljes elmédből, akkor garantáltan boldog szolgája vagy Jézus Krisztusnak.

Lukács 21,34-36-ban olvashatunk egy sorsdöntően fontos figyelmeztetést Urunktól, amikor az „Emberfia” eljöveteléről mondott próféciát tanítványainak: 34”Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35mint valami csapda, mert rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt”.

Gondoljuk csak végig, ha szívünk itt e földi létben utolsót dobban, utána már nincs lehetőség újra tervezésre. Akkor világosan kiderül, hogy az okos, vagy balga szüzekhez hasonlítunk?

Kedves Testvérem, ugye Istennek boldog szolgája szeretnél lenni? Íme itt a recept a boldogságról!

37Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. Lukács 12,37

Igen, Krisztus Jézus így fejezi ki felénk a köszönetét hűségünkért, engedelmességünkért, amelyre, ha őszintén belegondolunk érdemtelenek vagyunk, mert csak azt tettük, ami egy hűséges szolgának kötelessége.

Itt és most döntsünk és fogadjuk meg, hogy az ÚR boldog szolgája akarok lenni. ÁMEN

Mit mond az Írás?

 

Azt kérdem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Isten előtt vádat emel Izráel ellen: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek.” Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.” Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; ha pedig kegyelemből van, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna kegyelem. Róma 11,1–6

Isten kegyelméből sok történetet tudunk, ismerünk a Bibliából, nehogy úgy járjunk, nehogy úgy reagáljunk a körülöttünk történő eseményekre, mintha nem ismernénk a bibliai történéseket!

Pál apostol Krisztus után 57 körül írhatta levelét a rómaiakhoz, feltételezik, hogy harmadik misszió útja vége felé Korinthusban Gájusz vendége volt és ott Terciusz segítségével vetette papírra üzenetének sorait.

Az apostol Istentől kapott küldetésével összefüggésben írta a Római levelet, Isten ugyanis arra hívta el őt, mint zsidót, hogy a pogányoknak (a nem zsidó nemzeteknek) is elvigye Jézus Krisztus üzenetét. Aggasztó híreket kapott a római birodalom fővárosában élő keresztyén gyülekezetből. Ugyanis a római gyülekezet pogány származású testvérei úgy vélték: Isten teljesen elvetette a kiválasztott zsidó népét. Úgy vélem nem voltak elég körültekintőek, amikor kialakították ezt a véleményüket.

Őszintén elmondhatom, megtérésem óta a zsidó nép mindig közel áll hozzám, azon egyszerű oknál fogva, mert Urunk Krisztus Jézus a Messiás is zsidó volt, ők pedig Isten kiválasztott népe.

Milyen okokra vezethető vissza, hogy a római keresztyén gyülekezetben kialakult ez a vélemény? Úgy vélem az egyik oka évezredek távolába vezethető vissza. Nagy zavarkeltő, a Sátán már egészen a kezdetektől napjainkig folyamatosan minden követ megmozgat, hogy antiszemita, zsidóellenes indulatokat gerjesszen a kiválasztott nép környezetében. Izrael történelmének napjainkban történő eseményei, és az elmúlt 76 év történései is ezt a véleményt támasszák alá.

Kérdezem, hogy veletek történt-e olyan, hogy egy másik nemzethez, népcsoporthoz, vagy más felekezethez tartozó ember tisztességtelenül megbántott, esetleg megkárosított benneteket. Velem megtörtént, első reakcióm a harag és neheztelés, aztán úgy szépen, lassan kezdtek bennem helyére kerülni az érvek, és vele az érzéseim. De hát Jézus Krisztus értük is meghalt a kereszten, bár most a Sátán rabságában élnek, aztán végül eljutok oda, hogy imádkozzak azért az emberért, aki megalázott, aki belém gázolt. Utólag már könnyebb így beszélni róla, de akkor melegében iszonyú küzdelem zajlik az emberben a feltörő érzelmekkel. Megérte rendezni magamban Isten akaratával megegyezően az ügyet, mert újból békességem lett.

Határozott véleményem, hogy egy keresztyén ember nem lehet antiszemita, ha mégis antiszemita, akkor már nem keresztyén, csak annak mondja magát. Tudjuk először Antiókhiában nevezték Krisztus Jézus követőit keresztyénnek. Tehát a Keresztyén kifejezés azt jelenti, hogy Krisztusi, Krisztus követő.

Szerintem a másik ok, amiért a Rómában élő keresztyén gyülekezetben kialakulthatott a zsidóellenes hangulat, mert a zsidók nem, vagy nagyon nehezen tudnak beilleszkedni az általuk pogánynak tartott népek közé. Miért van ez így?

A zsidó nép többségében napjainkban is kiemelten fontos a vallási hagyományok ápolása, megőrizni identitásukat, mindig törekednek a felnövekvő nemzedéknek átadni a maguk értelmezésében az Ószövetségi egyisten hit lényegét és hagyományaikat. Úgy tartják, a zsidó valláson kívüliek mind pogányok. Az, hogy ők a kiválasztott nép Isten tenyerén, büszkeséggel és ebből fakadó gőggel töltötte el őket. Lelki vakságuk miatt nem ismerték fel, és többségük ma sem ismeri fel és nem fogadja el az Istentől küldött Krisztust, mint Messiást, pedig Ézsaiás több mint hatszáz évvel korábban megjövendölte, hogy az eljövendő Messiás megvilágítja az igazságra vezető ösvényt, és a megváltás fénye égő fáklyaként fog egyik nemzetről a másikra terjedni (60-66 fejezet.).

Az egész Bibliában a Római levél foglalkozik legerőteljesebben azzal, hogy a zsidók elvetették Krisztust (néhány kivétellel, akik elfogadták Messiásuknak, vagyis üdvözítőjüknek), és azzal, hogy Isten kegyelmi terve majd végül visszakanyarodik Izraelhez (9-11. f.).

Pál apostol levelében egy nagyon fontos érvet hoz fel a római nem zsidó származású keresztyének téves megítélésével szemben.

1Azt kérdem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. 2Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Róma 11,1-2

„…avagy elvetette-é Isten az ő népét?” Erre a kérdésre válaszolva Pál először a maradékra irányítja a figyelmet. Mert mindig volt és mindig lesz Istenhez hűséges maradék! A kegyelmi elhívást annak bizonyítékaként említi, hogy Isten nem vetette el népét. A megváltás mindenki számára elérhető, aki elfogadja Istennek Krisztusban felkínált kegyelmét, legyen akár zsidó, akár pogány.

Ne feledjük, hogy az első keresztények szinte mind zsidók voltak – gondoljunk csak a pünkösd napján megtérőkre. Pétert is csak egy különleges látomás és csoda győzte meg arról, hogy a pogányoknak éppúgy joga van Krisztus kegyelmére, tehát a kegyelmet hozzájuk is el kell juttatni.

Pál apostol nem ért velük egyet, és ezért rámutat egy hasonló bibliai esetre. Amikor azt mondjátok, hogy nem maradt belőlük senki, hasonlóak vagytok Illéshez. Nem olvastátok? Ő is ugyanazt mondta, mint ti, de ahogyan ő rosszul látta a helyzetet, ugyanúgy ti is.

Illés magának Istennek vázolta a helyzetet, és ragaszkodott is a látásához: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek.” Viszont Isten kijelentette neki az ő verzióját: „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.”

Izráelben a hit szempontjából rendkívül nehéz időben is mindig volt maradék, mint ahogy a babiloni fogság idejében is, és ahogy mindig is lesz, mert Isten ilyen hűséges. Van itt még valami: Isten kegyelme bármikor, számunkra meglepő módon is felülírhatja azt, amit megérdemelne egy ember vagy egy nép. A Bibliában olvasottak tehát arra valók, hogy formálják az istenképünket, és megszabják például az ő népéről való gondolkodásunkat, ahelyett, hogy a saját látásunk szerint viszonyulnánk hozzájuk!

A történelmet tanulmányozva szintén eljuthatunk a válaszhoz. Izrael engedetlensége ellenére még mindig létezik. Persze sokan mondják: ez igaz, itt vannak közöttünk, de jobb lenne, ha nem lennének. Ezt nevezzük antiszemitizmusnak. Isten másként gondolkodik! Izrael azért létezik, mert mind a mai napig ők Isten kiválasztott népe, akikkel szövetséget kötött. Akik elvetettségükben is kitartanak abban az értelemben, hogy nem reagálnak az evangéliumra, azok el fognak veszni. De Isten ígérete a nép dicsőséges jövőjére nézve továbbra is fennáll! „…és így üdvözülni fog a maradék Izrael.” (Róm 11,26)

Ha Izrael történelmét követjük, akkor létezésük egyetlen magyarázata csak az Ige fényében érthető meg. Tanulmányozd Izrael történelmét! Isten igazságosan oltalmazó kezét kell meglátnunk ennek a népnek történelmében mind a mai napig, mert mindig volt és lesz Izrael népéből Istenhez hűséges maradék.

Az Ószövetség ígéretei be fognak teljesedni. Robert Louis Stevenson mondta egyszer: „Nem értem, hogy ti teológusok és igehirdetők miért alkalmazzátok a gyülekezetre azokat az ígéreteket, melyeket az Írások szerint Isten egyedül kiválasztott népének, a zsidóknak adott és melyek a népre és a Szentföldre vonatkoznak. Ezek a jövőben fognak beteljesedni.

Rómában élő keresztyénekre nagy hatással voltak a tévtanítók, ezért kezdtek névleges keresztyén gyülekezetté válni. Pál apostol Isten üzeneteként írott levelével tudta csak ezt a nemkívánt folyamatot megállítani, illetve helyretenni. Első névleges keresztyén nemzet 391-ben a római birodalom lett, és ezzel egyben erkölcstelensége miatt megindult a lejtőn lefelé. Majd 95 év múlva 486-ban a nyugat Római birodalom, mint nemzet megszűnt, megbukott.

A névleges keresztyén nemzetek, gyülekezetek számára a vasárnapi istentiszteletetek, a kenyértörés, csapdává lett, mert Isten Igéjére nem helyesen reagálnak. Ha Isten igazsága csak látszat marad, akkor az áldásból átok lesz.

1900-as években az Amerikai Egyessült Államok is kezdett névleges keresztyén nemzetté válni. Donald Grey Barnhouse mondta el egyszer, hogy a japánok tanulmányozták, hol van Amerika leggyengébb, sebezhető pontja, mielőtt Pearl Harbort bombázták a II. világháborúban. Úgy döntöttek, hogy egy vasárnap reggel támadnak, amikor az előző pénteken a katonák már megkapták a zsoldjukat.

A háború után a japán katonai levéltárban megtalálták az erre vonatkozó vizsgálatok iratait. A japánok tudták, hogy a zsold kifizetése után a katonák pénteken és szombaton dorbézolni fognak, berúgnak és vasárnap reggel fogják kialudni mámorukat. Ekkor lehet őket meglepni, ilyenkor nem lesz ellenállás. Japánok megtalálták az amerikai katonai támaszpont gyenge pontját az erkölcstelen életmódjukban, meglepetésszerű támadásukkal iszonyú pusztítást végeztek az amerikai támaszponton. Kikötőkben lebombázták, elpusztították a még megmaradt repülőgép hordozó anyahajókat és a hozzá tartozó hadi készleteket. A Sátán nagyon jól ismeri a névleges keresztyének gyenge pontjait és ott támad, ahol legsebezhetőbbek. (Midway-i csata)

– Sok évvel ezelőtt még vasárnap volt az a nap, amikor az emberek a gyülekezetben, az istentiszteleten erőre kaptak. Az áldásból most átok lett. Isten Igéjét hallgatni, annak üzenetét megélni, megfontolandó dolog. Ha csak formalitás, akkor átok lesz belőle. Az Ige hallása által minden ember megváltozik, vagy javára áldásként vagy megkeményedik és átokká, csapdává lesz számára.

Kedves igehallgató gyülekezet! Soha ne feledjük, szerető Istenünknek az a vágya, kifejezett óhaja, hogy Fiában Krisztus Jézusban megtérve, minden embernek örök élete, üdvössége legyen.

Kérjük Urunkat, Igéjével, Szentlelkével erősítsen, vezessen el bennünket minden igazságra, hogy az istentiszteleteken való részvétel, őhozzá való engedelmességben és hűségben kiteljesedve valódi áldássá váljon számunkra. Istentiszteleti alkalmaink, és az úrvacsora mindannyiunk számára, Isten Igéjére helyesen reagálva testi, lelki erőgyűjtés, és Krisztusban való kiteljesedés alkalma legyen. ÁMEN

Isten felsorolhatatlanul sok csodás tette!

 

Zsoltárok 40,5-14 5Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. 6URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni. 7Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz. 8Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. 9Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. 10Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, URam! 11Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt. 12URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen! 13Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem. 14Légy kegyelmes, URam, és ments meg, URam, siess segítségemre!

Zsolt. 40. 5-14 Igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/1rTWFKDRH2d_6U8t1b1ZBvm2a6AUfm4CO/view?usp=sharing

Ma a reformáció emléknapja, a reformáció vasárnapja van, emlékezünk azokra a hithősökre, akiknek hitből fakadó, Isten ügyéért való munkálkodásukat koruk egyháza egy általuk elképzelt szűk mederbe akarta korlátozni. Isten Igéjét nyitott szívvel és lélekkel olvasó, hallgató hitelődeinknek ez nem felelt meg. Bátran szembefordultak az akkor éppen uralkodó egyházzal.

Luther Mártonnak és társainak nem az volt a fontos, hogy mit szól az egyház, hanem mindenekelőtt való kérdés az volt, mit szól, mit gondol, mit üzen Szentlelkével az élő Isten?

Azt üzeni ma is számunkra bátorításul Isten Igéje: „Boldog az az ember, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez” és az elvetemült hazugokhoz”.

Úgy kezdődik ez a 40. zsoltár „Várva vártam az Urat és ő lehajolt hozzám.” Tudjuk, hogy Krisztus az ÚR valóban eljött erre a földre, valóban kiszolgáltatta magát, egészen törékenyen, babaillattal jött el közénk a hatalmas, dicsőséges, végtelen Isten, hogy testben felnőjön és királyként életét adja az övéiért, hogy azok, akik hisznek őbenne megmeneküljenek és örök életük legyen. Egyedül ezért jött el Jézus!

Dávidnak ez a zsoltárja egy nagyon különös zsoltár, úgy tűnik, hogy egy hálaadó imádság, de a végén mégis bűnvallással és könyörgéssel fejeződik be, és középen történik egy nagyon különleges dolog, amitől messiási próféciának tartjuk ezt a zsoltárt. Ott középen nem Dávid imádkozik, nem Dávid beszél, hanem az Úr Jézus.

Azt mondja: ”Véresáldozatban, és ételáldozatban nem telik kedved”. Abban telik kedvem Istenem, hogy akaratodat teljesítsem. Ezek a sorok szinte szó szerint megegyeznek a zsidókhoz írt levél 10. részének soraival, amikor Jézusról beszélnek és azt mondja a Szentírás, hogy ezt mondja Jézus, aztán a 40. zsoltárnak szavait idézi ott középen.

Milyen érdekes, hogy Dávid elkezd imádkozni, aztán szavai egybefonódnak a Messiás szavaival, a Messiás imádkozik, majd ismét Dávid szavai következnek, aki könyörög a megbocsátásért. Különös zsoltár ez, nemcsak azért különös, mert ez egy messiási prófécia és nemcsak azért, mert előre tekint a Messiásra. Azért különös mert beletekint Dávidnak a lelkébe, beletekint abba, ahogyan Dávid lát, ahogyan ő él, ahogyan ő kiált. És bemutatja azt, ahogyan a nagy Isten az ő szentségével, kegyelmével hogyan válaszol az ő mélyből jövő kiáltására.

Dávid azt írja, hogy a pusztulás vermében volt, és akkor kiáltott az Úrhoz, „kiáltok hozzád Uram”! Mindegy, hogy mi történik velem, én akkor is hiszek benned, a tények ellenére is, hiszek minden józan ész érv ellenére is. Nem könnyű ezt a bizodalmat megtanulni, magamévá tenni, csak a Szentlélek által vezetve mondja ezt.

Törvényed szívemben van olvastuk a 9. versben. Milyen csodálatos kiváltság, hogy nem egy külső elvárához kell igazodnom, hanem bensőmből fakad, mert az a szívem hústáblájára van vésve kitörölhetetlenül. Az engedelmességet, a hűséget így egyáltalán nem kényszernek élem meg, hanem Jézus Krisztussal együtt tehetek bizonyságot „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem”, mert törvényed a szívemben van.

Aki követi Istent, és valóban szívébe zárta törvényét, az örömmel engedelmeskedik Istennek, nem kötelességből, hanem szeretetből, odaadásból. Hite működni fog, s így valódi gyönyörűséget lel Isten terveinek követésében. Örömét abban mutatja ki, hogy igyekszik minél jobban megismerni, kívülről megtanulni Isten Igéjét és engedi, hogy a Szentlélek az életére alkalmazza Isten igazságát.

Most pedig lenne egy egészen személyes kérdésem hozzád, mondd kedves testvérem, boldog ember vagy? Boldog embernek tartod magad? Mitől függ a boldogságod? A körülmények kedvező alakulásától, vagy valami egészen mástól?

„5Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát,”. Istenben való hitünk, bizodalmunk valódi próbái a nehéz, a nemszeretem időszakok.

Reformáció vasárnapján érdemes számba venni mindazt a sok jót, áldást, amit Isten tett értünk. Állj meg ma egy kicsit, és szánj erre időt a mai nyugalomnapodban! Hited megújulásában és megerősödésében lesz segítségedre, ha újból látod: nincs semmi, ami összevethető Isten szeretetének nagyságával.

Emlékszel életed mélységeire, amelyekben erőtlen magányodban tehetetlenül segítségért kiáltottál hozzá? Ő lehajolt és felemelt, a pusztulás verme és a teljes bizonytalanság helyett nála, benne biztos alapra találhattál.

Emlékszel, fel tudod idézni azokat a csodás alkalmakat, amikor sírásodat örvendezéssé változtatta, amikor őt dicsérő éneket adott szívedbe és a szádba? Mindezt nem azért, mert olyan jó voltál, hogy mindezt megérdemelted, hanem mert a veled kapcsolatos terve is jó és csodálatos már a kezdetektől fogva. Ha elcsendesedve visszatekintesz életed útjára, csodálkozz csak rá Isten irántad való szeretetére, kegyelmére és ez indítson hálára Isten iránt, késztessen a megélt kegyelem hirdetésére és továbbadására! Isten ma is csak azt kéri tőled, hogy közeledj hozzá, tárd ki, nyisd meg előtte a szívedet, hogy ezután is véghez vihesse a veled a kapcsolatos csodás terveit.

Buzdítás őszinte imára!

Vizsgáljuk meg, hogy vallásos tevékenységeink Isten kegyelméből fakadnak-e? És Isten dicsőségét szolgálják-e?

Izrael családja összeköltözik!

 

1Mózes 46,26 – 47,6 „26Azok, akik Jákóbbal együtt Egyiptomba érkeztek – akik őtőle származtak, azaz Jákób fiainak a feleségein kívül – összesen hatvanhatan voltak, 27Józsefnek pedig két fia született Egyiptomban. Jákób egész háza népe tehát, amely Egyiptomba ment, hetven lélek volt. 28Józsefhez menve Jákób Júdát küldte maga előtt, hogy mutassa az utat Gósenbe. Így érkeztek el Gósen földjére. 29József befogatott a kocsijába, és Gósenbe ment apja, Izráel elé. Amikor meglátta, a nyakába borult, és sokáig sírt a nyakába borulva. 30Izráel azt mondta Józsefnek: Most már meghalhatok, mert megláttam arcodat, hogy még élsz. 31József ezután azt mondta testvéreinek és apja háza népének: Elmegyek és hírt viszek a fáraónak. Megmondom neki, hogy testvéreim és apám háza népe, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám, 32és ezek az emberek juhpásztorok, mindig jószágtartó emberek voltak, és elhozták a juhaikat, marháikat és mindenüket. 33Azért, ha a fáraó majd hívat titeket, és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok, 34ezt mondjátok: Jószágtartó emberek voltak a te szolgáid ifjúkoruktól fogva mindeddig; mi is, meg atyáink is. Így majd letelepedhettek Gósen földjén, mert az egyiptomiak minden juhpásztort utálatosnak tartanak.

1József elment és hírt vitt a fáraónak. Ezt mondta: Apám és testvéreim megérkeztek Kánaán földjéről juhaikkal, marháikkal és mindenükkel, amilyük csak van, és már Gósen földjén vannak. 2Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította őket a fáraó elé. 3A fáraó ezt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, meg atyáink is azok voltak. 4Majd ezt mondták a fáraónak: Jövevényként jöttünk erre a földre, mert szolgáid juhainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kánaán földjén. Hadd telepedjenek le szolgáid Gósen földjén! 5A fáraó ezt mondta Józsefnek: Apád és testvéreid idejöttek hozzád. 6Előtted van Egyiptom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet, telepedjenek le Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat jószágaim felügyelőivé!”

2024-09-15. Igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/10_5oKDcaOnq2t1ukXOEr0NRBEx39FO08/view?usp=sharing

A mindentudó, mindenható, végtelenül bölcs és hatalmas Istennek tökéletes terve volt ígéretének beteljesítésére, hogy nagy néppé teszi Ábrahám utódait, annyian lesznek, mint tenger partján a homok. (1Mózes 22,16-19)

Kánaán földjén egy folyamatosan növekvő, először párszáz, majd párezer taggal rendelkező kis népcsoport ellenséges környezetben, szinte állandó veszélynek lett volna kitéve. Egyiptom akkor korának szuperhatalma volt, oltalmában biztonságosan növekedhetett, szaporodhatott Isten kiválasztott népe.

1Móz 46,26-27 26”Azok, akik Jákóbbal együtt Egyiptomba érkeztek – akik őtőle származtak, azaz Jákób fiainak a feleségein kívül – összesen hatvanhatan voltak, 27Józsefnek pedig két fia született Egyiptomban. Jákób egész háza népe tehát, amely Egyiptomba ment, hetven lélek volt.”

Eljátszottam a gondolattal, mi lett volna Isten nagyléptékű terveiből, ha Jákób maroknyi kis népe a mai életfelfogásunk szerint akart volna berendezkedni Egyiptomban a legjobb természeti adottságokkal rendelkező „Gósen” földjén. Végre egy gazdag országban vagyunk, nekünk is legyen életcélunk a folyamatos jólét, a gazdagság, hiszen szinte ideális feltételek között növekvő számú állatainkkal itt eredményesen tudunk kereskedni. Minek az a sok gyerek, hiszen akkor nem tudunk anyagilag olyan ütemben gyarapodni, hogy elérjük az egyiptomi életszínvonalat.

Jól emlékszem ifjú koromban mennyire tetszettek a nyugati márkás autók, mennyire ideálisnak tűnt a nyugati jólét, ahogyan azt a filmekben láttuk, sokan azért költöztek Amerikába, vagy tőlünk nyugatabbra, hogy megvalósítsák az őket rabságban tartó álmaikat.

Istennek legyen hála, hogy őket, Jákób maroknyi népét akkor még nem tudta ilyen eszmékkel, önző vágyakkal megfertőzni a Sátán.

Most ugorjunk négyszáz évet előre a történelemben. A Biblia erről a négyszáz évről nem tudósít bennünket. Egyiptom országában is nagy változások történtek. Történelemből tudjuk, hogy egy teljesen új fáraó dinasztia került hatalomra, aki már nem tudott semmit arról, ki volt az a „József”, aki Isten kezében engedelmes eszköz volt, hogy megmentse általa Egyiptom népét a kipusztulástól a hét aszályos esztendőben.

2Mózes könyvéből tudjuk, hogy Jákób népe annyira megszaporodott Egyiptomban, hogy a fáraóban ez már félelmet keltett, ezért a fiú újszülöttek megölésével drasztikusan csökkenteni akarta az izraeliták létszámát, de eredménytelenül. Mai korunkban a jóléti társadalmakban már megvan erre az eredményes módszer: ennek neve pedig születésszabályozás és abortusz. Ez a módszer sokkal eredményesebb, mint a fáraó rendelete. Statisztika szerint, csak Magyarországon az elmúlt 64 évben 5,4 millió dobogó szívű magzatot öltek meg édesanyja méhében. 40-50 év múlva, ha az Úr addig nem jön vissza, elnyomott kisebbségben fog élni az európai és a „jóléti társadalmak” őslakóssága. Jobb esetben rezervátumokban, mint Amerikában az indián őslakósság, rosszabb esetet pedig a fantáziátokra bízom.

Mózes első könyvének utolsó fejezetei Jákób és családja Egyiptomba költözéséről és az ottani letelepedéséről szólnak, valamint József intézkedéseiről az éhínség hátralévő évei alatt, végül Jákób tizenkét fiának osztott apai áldásáról, haláláról és temetéséről.

Amikor József apját a fáraó elé vitte bemutatni, „a Fáraó megkérdezte Jákóbtól, hány éves vagy?” Jákób azt felelte a fáraónak: Vándorlásaim éveinek száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal” 1Móz 47,8-9.

Jákób élete küzdelmes élet volt, hiszen csak a két feleségéért 14 évet, majd még 6 évet kellett szolgálnia, mert Lábán Jákóbhoz hasonlóan csaló volt, rútul rászedte őt, de Istene vele volt és ígérete szerint felettébb megáldotta őt.

Jákób pályafutásának vége csodásan szép, ellentétben áll eseménydús életének előző történéseivel. Valahogy úgy tudnám szemléltetni egy költői képpel, mint amikor egy zivataros nap végén eloszlanak a felhők, amelyek addig eltakarták a napot, amely most a nyugati égbolton méltóságos ragyogásával nyugovóra tér, miközben sugaraival bearanyozza a nyugati égboltot, és a közelgő csodálatos holnapra mosolyog.

Így van az öreg pátriárkával is. A csalások, alkudozások, ravaszságok, kertelő csűrés-csavarások időszaka életében tűnőfélben vannak, és Jákób a hit nyugodt méltóságával lép elő, hogy olyan áldást osszon, olyan örökséget hagyjon családjára, amely csak az Istennel ápolt szoros közösségben érhető el. Jákóbnak idős korára teljesedett be az élete. Évei számának növekedésével egyre értékesebb, nemesebb lett, mint a jól kezelt óbor.

Korunk előrehaladtával a mi életünk is ilyen lett? Vagy megkeseredtünk, folyton csak a panaszkodó elégedetlenség jellemző ránk?

Kérem a végtelenül bölcs és hatalmas Istent, hogy a vele egyre szorosabbá, meghittebbé váló kapcsolatunkban, a mi életünkben is Jákóbéhoz hasonló, kívánatos lelki gyümölcsöt teremjünk.

Jákób testi szemei idős korára meghomályosodtak, de lelki látása kitisztult, megerősödött.  (1Móz 48,17-19) „17Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy áttegye Efraim fejéről Manassé fejére. 18József ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet! 19Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála, és utódaiból sok-sok nép támad majd.”

Mi itt, a gyülekezet tagjainak többsége az idősebb generációhoz tartozunk, bár meg sem közelítjük Izrael életkorát, mely 147 év volt. Az én életkorom most megközelítőleg a fele, mint amennyit Jákób megélt földi létében.

Kérjük a mindentudó, mindenható, dicsőséges Istent, hogy nekünk érdemtelen szolgáinak, kegyelméből adja meg egyéni életünkre, és a gyülekezetünkben is, hogy lelki látásunk, hallásunk egyre tisztuljon, erősödjön, annak ellenére, hogy fizikai látásunk, hallásunk korunk előrehaladtával egyre jobban csökken. Mi sem bizonyítja jobban, hogy romlik fizikai látásunk, már szemüveg kell az olvasáshoz, arról nem is beszélve, ha egy tű fokába kell befűzni a cérnát.

Egy érdekességre kívánom felhívni a figyelmeteket! Kérdezem feltűnt-e már valakinek, hogy Mózes első könyve utolsó fejezeteiben, hogyan váltakozik a „Jákób” és „Izráel” név?

1Móz. 48,2-3 „Jákóbnak jelentették: Nézd, József, a fiad jön hozzád! Izráel összeszedte erejét, és felült az ágyon. Jákób ezt mondta Józsefnek: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban Kánaán földjén, megáldott engem.”

Tudnunk kell, hogy az Írásban, ha ilyen különös jelentőségű dolgokkal találkozunk, az azért van, mert ebben az esetben is a nevek felcserélése bizonyos tanulságot rejteget számunkra. Elég, ha megjegyezzük, hogy a „Jákób” név kifejezi azt a mélységet, ahová Isten leszállott, az „Izráel” pedig azt a magasságot, ahová Jákóbot Isten felemelte.

Számomra igazából példaértékű, milyen nemes lélekre vall, hogy József meg tudott bocsátani testvéreinek, akik oly sok nyomorúságot okoztak neki. Testvérei először meg akarták őt ölni, de Ruben közbenjárására inkább eladták rabszolgának az Izmáelieknek húsz ezüstért. József testvérei jóvoltából összesen 13-14 évig volt rabszolga és börtöntöltelék.

Isten Józsefet felemelte, olyan hatalmat dicsőséget adott neki, amiről álmodni sem mertek. Bár József gyerekkori álmai sejtettek valamit. József valóban, a szó szoros értelmében nemeslelkű, istenfélő ember volt, mert meg sem fordult a fejében, hogy törlesszen testvérei gonoszságáért.

Még baptista családokban is előfordul, hogy örökségül kapott anyagiakon való nézeteltérés miatt egy életen át tartó harag, neheztelés marad a szívekben. Pedig aki Isten gyermekének tartja magát, annak szívében az ilyen önzésből eredő harag, neheztelés Jézus Krisztussal együtt nem férhet meg egy szívben.

Drága testvéreim az Úrban, ha nem úgy alakult emberekkel és az Úrral való élő kapcsolatunk, hogy abból áldás fakadjon családunkra, egyéni és közösségi életünkre, mindig van lehetőség új igei alapokra helyezni Jézus Krisztusban az életünket, mert az őszinte testvéri szeretetből áldás fakad, erre szerető Istennek határozott ígérete van.

Zsoltárok 133.  1„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! 2Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. 3Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.”

Kedves testvéreim, értitek ennek a zsoltárnak aktuális üzenetét: Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor, ha a testvérek egyetértésben élnek! Érezzük az Úr gazdag áldását?

Drága Urunk, kérünk töltsd be szívünket a békesség, a szeretet és egyetértés lelkével, hogy küldhesd ránk a gazdag áldásod és életet mindenkor.

Van egy dolog, amit soha nem szabad elfelejtened! Isten életed minden nem várt és rossz fordulatánál is melletted marad. Csak hittel bízd rá az életed!  ÁMEN!