Márk
8,14-21 14De elfelejtettek kenyeret vinni, és
csak egyetlen kenyér volt náluk a hajóban. 15Jézus figyelmeztette őket: Vigyázzatok,
óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától! 16Ők pedig tanakodni kezdtek egymás
között, hogy nincs kenyerük. 17Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt
hozzájuk: Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek és
nem látjátok be? Még mindig keményszívűek vagytok? 18Van szemetek, mégsem láttok? Van
fületek, mégsem hallotok? És nem emlékeztek, 19amikor az öt kenyeret megtörtem az
ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Így feleltek:
Tizenkettőt. 20És amikor a hét kenyeret megtörtem a
négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Ezt mondták: Hetet. 21Ő pedig megkérdezte tőlük: Még mindig
nem értitek?
Tanítások kovászok hangfelvétel
https://drive.google.com/file/d/1IpccNGucUeintSb88S2B6AMZhD2d0Nyo/view?usp=sharing
Kedves
Testvéreim, vajon feltűnt-e nektek, hogy a felolvasott nyolc igeversben a sorok
végén nyolc kérdőjel van. Az Úr Jézus nyolc kérdést intézett a tanítványai
felé.
A
felolvasott Igeszakaszhoz társuló központi üzenet: A tanítások kovászok! A
kovász vagy élesztő változást hoz létre a
kenyér, vagy sütemény tésztaalap szerkezetében. A tanítás is ehhez
hasonlítható, a tanító személye, érdekeltsége meghatározza a hallgatóban
létrejövő változás irányát és minőségét. Magyarul mondva, a tanító befolyása közelebb
viszi Jézus Krisztushoz a hallgatót, vagy éppen ellene fordítja. Szerető
Istenünknek az az akarata, hogy minden ember megtérjen és örök élete legyen.
Sátánnak viszont teljesen ellentétes az érdeke, folyamatosan azon munkálkodik,
hogy Istennek hátat fordítsunk, és véletlenül sem éljünk a kegyelem lehetőségével.
Jézus
tanítását örömmel hallgatták tanítványai, bár nem egyformán volt hatással rájuk,
itt arra az egyre gondolok, aki kilógott a sorból és eladta Jézust harminc
ezüstért.
Izrael
országa akkor csak egy római provincia volt. A Római birodalom által kinevezett
vezetők, féltékenyek voltak Jézusra, mert tanításával nagy hatással volt az
egyszerű emberekből álló tömegekre. Ezért az akkori uralkodó réteg ellene
szegült Jézus Krisztus tanításának.
Farizeusok
tanításukkal sokakat meggyőztek, és rászedték a népet, hogy Jézus halálát
követeljék. Tehát beigazolódott az, hogy a tanító(k) személye és érdekeltsége
meghatározza a tanítókra hallgatók változásának irányát. Ez napjainkban is így
van, leginkább azok befolyásolhatók, akik nem, vagy nem eléggé ismerik Isten
Igéjét, a Bibliát.
Jézus
Krisztus a tanítványait így figyelmezteti, „óvakodjatok a farizeusok
kovászától és Heródes kovászától”. Ezek hamis tanítását Jézus veszélyesnek tartja
népe számára, ezért a félrevezető, megtévesztő tanítást a kovászhoz hasonlítja.
De mi is a kovász? Erjedt, megsavanyodott kenyértészta, mely a friss
kenyértésztát megerjeszti a benne elszaporodó, erjesztést elősegítő mikroorganizmusokkal.
Isten
Igéje a kovászt a bűnnel azonosítja, ezért mondja, „Vigyázzatok, óvakodjatok
a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!” (Márk 8,15). Kis kovász az
egész tésztát megkeleszti, megsavanyítja. Kis bűn is tönkreteszi a törvény és a
parancsolatok megszegőit. Farizeusoknak, írástudóknak többek között az a bűnük,
hogy emberi hagyományaikat Isten Igéje fölé emelték!
Hamis
tanítók az igaznak látszó tanításukba láthatatlan kovászként belekeverik a
bűnt. Isten Igéjét felületesen, vagy egyáltalán nem ismerő gyanútlan hallgatót,
vagy olvasót a bűn csapdájába vezetik. Az a legveszélyesebb összetétel, ha
mondjuk 90 százalék evangélium és 10 százalék tévtanítás.
A bűn
és a kovász is először olyan kicsinek, jelentéktelennek tűnik, talán először
úgy érezhetjük, ugyan már, ennyi még belefér. Gondoljunk, csak bele, egy kicsi
kovász az egész nagy mennyiségű tésztát megkeleszti, és maradandó változást hoz
létre annak szerkezetében, ez csak idő kérdése.
A bűn
is kezdetben olyan, mint egy pici láthatatlan influenzavírus. Számunkra emberi
szemmel teljesen láthatatlan, csak mikroszkóp alatt válik láthatóvá, ilyen
mikroszkóp lehet számunkra Isten Igéje, mert láthatóvá teszi számunkra az
ártalmatlannak tűnő bűneinket. Farizeusok kovászának és a bűnnek is van egy
olyan nem várt hatása, hogy ahol gyenge a lelki immunrendszer, ott
mértéktelenül elszaporodik, megsokszorozza önmagát, és akkor már magával
sodorja a kis bűnre érzéketlen embert.
Istenünk
minden emberi értelmet felülmúló szeretetét az ember, a maga teljes valóságában
képtelen felfogni. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, Mennyei Atyánk szeretett
fiát a Golgotára küldte, hogy minket bűnös embereket megszabadítson a Sátán
rabságából, és kegyelméből hit által újjászületve, Krisztusban mennyei
polgárjogot adjon nekünk. Mindezért nem vár mást tőlünk, csak feltétlen bizalmat,
hozzá való hűséget és engedelmességet.
A
mennybe vezető úton, csak egyetlen hiteles útjelző van, és ez Isten Igéje. Ha
valaki Isten gyermekének mondja magát, de szándékosan megtűri életében a bűnt,
mondjuk anyagi haszon reményében, az már konkolyként a Sátán megkötözött embere.
14Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek
mindent, 15hogy feddhetetlenek és romlatlanok
legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik
között ragyogtok, mint csillagok a világban, 16ha az élet igéjére figyeltek. Filippi 2,14-16
Láttam
olyan háborús filmet, ahol az ellenség más irányba elfordította az útjelző
táblákat. Sátán a keskeny útról, hamis
útjelzővel a széles útra akarja és tudja terelni a hálátlan, a maga helyzetével
elégedetlenkedő hívőket is.
A
tanítványok kétségeskedését, aggódását, benne való feltétlen bizalom hiányát Jézus
nehezen tolerálja, ezért megkérdi tőlük: „Miért tanakodtok, hogy nincs
kenyeretek? Még mindig nem értitek és nem látjátok be? Még mindig keményszívűek
vagytok? 18Van szemetek, mégsem láttok? Van
fületek, mégsem hallotok? És nem emlékeztek, 19amikor az öt kenyeret megtörtem az
ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Márk 7,17-19
Vannak
olyan keresztyén közösségek, amelyek egy-egy kevésbé fontos Igei tanítást
kiemelnek és annak teljesítését üdvösség kérdéseként kezelik, miközben két
lábbal térdig a bűn csapdájában állnak.
„Béla
apu mesélte, hogy egy szombat reggel 24 órás szolgálatból ment haza, és egy
ismert keresztyén ének hangzott ki egy épületből, ő bement, leült a hátsó
padba. Amikor vége volt az istentiszteletnek, odaült mellé egy atyafi, a
szemébe nézve megkérdezte, mondja, hogy áll a szombat nappal? Béla apu azt
válaszolta, én hiszem, ha csak ez az egy bűnöm lesz, hogy a nyugalom napját nem
szombaton tartom, hanem vasárnap, akkor Isten ezt megbocsátja nekem.”
Úr
Jézus tanítványainak azt mondta: „Ha valaki a legkisebb parancsolatok közül
egyet megront és úgy tanítja az embereket, azt a mennyek királyságában a
legkisebbnek fogják nevezni” (Csia Máté 5,19). Hallottam hívő embertől, „mindegy
nekem, csak valahogy becsusszanjak a mennyországba”. Értelmezzük csak ezt az Igét!
Ezt a legkisebb parancsolatok közül csak egynek a megrontóira és annak téves tanítására
értette az ÚR Jézus.
De
tegyük most egy kicsit reflektorfénybe a „tízparancsolatot”, amelyet viszont
fontossága miatt, a mindenható, és igazságosan szerető Isten maga írta
kőtáblára.
Most az
Ige fényében vizsgáljuk meg, a „Tízparancsolat” érvényességét, megtartásának
fontosságát az „Újszövetségi” keresztyének számára. Az eredeti héber nyelven
írott Igében ismereteim szerint „tíz törvénynek” van nevezve! Biblia fordítók
valamilyen okból „Tíz parancsolatnak” fordították. Szerintem más a jogi
következménye egy parancsolat, és egy törvény megszegésének.
ÚR
Jézus a „Hegyi beszédében” azt mondta: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem,
hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért
jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat” (Máté 5,17).
Érdemes
tisztázni mielőtt tovább mennénk, hogy az Úr Jézus mit értett a Törvény fogalma
alatt? Az Ósz.-i Biblia első öt könyvét, tehát Mózes által lejegyzett Igét
értjük a törvény szó alatt. Keresztyéneknek nem az áldozati és egyéb
szertartásokat, hanem az Ószövetség etikai és morális értékeit kell betartani. (Újból felolvasni Mt 5,17)
Majd
pár sorral utána Jézus Krisztus így folytatja tanítását a Máté 5,20. versben: „Mert
mondom nektek, ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok
igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.”
„Nem mindenki megy be a mennyek
országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én
mennyei Atyám akaratát”. Máté 7,21
Gondoljuk
csak végig logikusan, a hamis tanítás ingoványos talaján állók, amennyiben
Isten Igéjének fényében nem ismerik fel, hogy igazságuk nem múlja felül a hamis
tanítók igazságát, akkor maga az Úr Jézus mondja nekik, semmiképpen sem
mentek be a mennyek országába, vagyis örökre elvesztek.
Gondoljátok,
hogy Isten szemében kedves az, ha valaki a „tízparancsolat”-ból kilencet
megtart és mondjuk paráználkodik? Tudjuk, ezt szinte minden hívő elítéli
embertársában. Ha valaki nem szenteli meg a nyugalom napját (4. parancsolat,
mely Isten és ember viszonyára érvényes), azt sokan a keresztyének közül nem is
tartják bűnnek.
Még
Szőkepusztán történt, én még kisgyermek voltam ahhoz, hogy ekekapáláskor
vezessem a lovat a kukoricasorok között. Egy júniusi vasárnap reggel volt.
Édesapám elment a közeli bögrecsárdába, ahol bort mértek. Onnan hazajött, és
így szólt Anyukámhoz ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, Maris, készülj megyünk
mókolni. De Pista, ma vasárnap van. Apukám egy cifrát káromkodott, indult, hogy
a lovat felszerszámozza.
Emlékszem,
mintha tegnap történt volna. Anyukám halkan felsóhajtott, Uram, tégy valami
csodát. Apukám kivezette a lovat, fogva az istrángon lévő hámfát, hogy
ráakassza az ekekapán lévő vaskampóra. Amúgy szelíd paci, rövid nyerítés kíséretében
hátra rúgott. Édesapám több méterrel hátraesett, eltorzult arccal kezét az
oldalára szorította. Több oldalbordája eltört, utána szidta Anyukámat, biztosan
imádkoztál, hogy rúgjon meg a ló. Elmaradt a vasárnapi ekekapázás.
A nyugalomnap
megtartása az Ószövetségben egyértelműen az Istenhez tartozás jele volt. Értitek
kedves testvéreim, az Istenhez tartozás jele volt! Hogy mindezt mennyire
komolyan gondolta az Úr, nézzük meg a 2Mózes 35,1-2 Isten parancsát: „Azután
összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik: Ezek
azok az igék, amelyekről azt parancsolta az ÚR, hogy meg kell tennetek: 2Hat napon át végezzétek munkátokat, de
a hetedik napot tartsátok szentnek, az ÚRnak szentelt nyugalom nagy napja
legyen az. Meg kell halnia mindenkinek, aki munkát végez ezen a napon”! Ahogy én személy szerint értelmezem, a
nyugalomnap megszegésével kapcsolatos ítélet hasonló fajsúlyú, mint a
paráználkodás büntetési tétele.
Aztán
van, aki a törvény előírását úgy szegi meg, hogy hűtlen kezelés, vagy adócsalás
vétkébe esik, mert nem bízik annyira Istenben, hogy Ő a becsületes munkát is
meg tudja áldani. Nagyon sokan, még keresztyének sem tartják bűnnek, azt
mondják csak ügyeskedem. Hallottam olyan véleményt is, hogy az állam úgyis
sokat elvesz tőlünk. De gondoljunk csak bele az adócsalás, a hűtlen kezelés is
a tízparancsolat „ne lopj” kétszavas tiltásának semmibe vétele, amely napjainkban
a polgári törvénykönyv szerint is bűn. Súlyosabb esetben börtönbüntetés is
járhat érte.
Farizeusok
megkérdezték Jézust, „Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót
fizetni a császárnak, vagy sem”? Azt felelte nekik: Adjátok meg tehát a
császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené (Máté 22,21).
Úr
Jézus őszinte szeretetéből fakadóan szánakozik az éhező hallgatóin (Márk 8,2),
és úgy általában a megtévedt embereken szánakozik, akkor is, ha az övéi
éheznek, nélkülöznek, betegek, és üldözik őket. De ugyanúgy szánakozik az
önként, vagy tudatlanul a kárhozat felé sodródó önigazult embereken is, és
magához szeretné gyűjteni őket. A názáreti Jézus küldetésének egyetlen célja
volt, felkínált kegyelmével az örök kárhozattól megmenteni a bűnös embereket.
Az Úr
Jézus Jeruzsálembe menet megállt a város felett és szánakozva ezt mondta: Máté
23,37 „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megöli a prófétákat, és megkövezi azokat,
akik hozzá küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a
kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!”
Biztosan
láttatok már kotlóst kis csibékkel, ha megjelenik közelükben egy ragadozó,
akkor a kotlós veszélyt jelző hangjára a kis csibék a kotlós alá rejtőznek,
mert ott biztonságban érzik magukat. Sátán rafinált támadása, megtévesztő
hazugsága elől, Urunk hívó szavára, miért nem menekülünk mindig az Ő oltalmába?
Testvéreim,
ne hagyjuk magunkat hamis tanítóktól megtéveszteni. Vannak számunkra olyan
sorsdöntő kérdések, amelyekben nem ajánlatos tévednünk. Ilyen sorsöntő kérdés,
örök üdvösség Isten népe között, vagy örök kárhozat a Sátán végeláthatatlan
regimentjeiben. Pokolban és a menyországban is csak önkéntesek lesznek, nincs
harmadik választási lehetőség. Vagy Jézussal, vagy a Sátánnal! Aki elutasítja
Jézus Krisztust, az a Sátán rabszolgája marad.
Szerető
Istenünk, mint újjászületett gyermekeit, megáldott bennünket Krisztusban a
mennyeiekben található minden lelki, (szellemi) áldással. Ezek között az
áldások között van a szellemek megítélésének, megkülönböztetésének ajándéka is.
Ez a „minden lelki, szellemi áldás” olyan, mint, amikor a bankszámlánkra
utalnak egymillió forintot, de ha azt továbbra is ott hagyjuk, akkor az nem
válik a hasznunkra.
Kedves Igehallgató gyülekezet,
befejezésül az Áhítatban a mai Igéhez rendelt magyarázat záró soraiból idézek:
„Kedves testvérem! Ma reggel emlékezz, hogy mennyi jóval áldott meg az Úr,
mennyi igével táplálta halhatatlan lelkedet! Mai világunk tele van hamis és
veszélyes tanításokkal, mi azonban csak az Úrra figyeljünk!” ÁMEN

