A tanítások kovászok!

 

Márk 8,14-21 14De elfelejtettek kenyeret vinni, és csak egyetlen kenyér volt náluk a hajóban. 15Jézus figyelmeztette őket: Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától! 16Ők pedig tanakodni kezdtek egymás között, hogy nincs kenyerük. 17Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek és nem látjátok be? Még mindig keményszívűek vagytok? 18Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, mégsem hallotok? És nem emlékeztek, 19amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Így feleltek: Tizenkettőt. 20És amikor a hét kenyeret megtörtem a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Ezt mondták: Hetet. 21Ő pedig megkérdezte tőlük: Még mindig nem értitek?

Tanítások kovászok hangfelvétel

https://drive.google.com/file/d/1IpccNGucUeintSb88S2B6AMZhD2d0Nyo/view?usp=sharing

Kedves Testvéreim, vajon feltűnt-e nektek, hogy a felolvasott nyolc igeversben a sorok végén nyolc kérdőjel van. Az Úr Jézus nyolc kérdést intézett a tanítványai felé.

A felolvasott Igeszakaszhoz társuló központi üzenet: A tanítások kovászok! A kovász vagy élesztő változást hoz létre a   kenyér, vagy sütemény tésztaalap szerkezetében. A tanítás is ehhez hasonlítható, a tanító személye, érdekeltsége meghatározza a hallgatóban létrejövő változás irányát és minőségét. Magyarul mondva, a tanító befolyása közelebb viszi Jézus Krisztushoz a hallgatót, vagy éppen ellene fordítja. Szerető Istenünknek az az akarata, hogy minden ember megtérjen és örök élete legyen. Sátánnak viszont teljesen ellentétes az érdeke, folyamatosan azon munkálkodik, hogy Istennek hátat fordítsunk, és véletlenül sem éljünk a kegyelem lehetőségével.

Jézus tanítását örömmel hallgatták tanítványai, bár nem egyformán volt hatással rájuk, itt arra az egyre gondolok, aki kilógott a sorból és eladta Jézust harminc ezüstért.

Izrael országa akkor csak egy római provincia volt. A Római birodalom által kinevezett vezetők, féltékenyek voltak Jézusra, mert tanításával nagy hatással volt az egyszerű emberekből álló tömegekre. Ezért az akkori uralkodó réteg ellene szegült Jézus Krisztus tanításának.

Farizeusok tanításukkal sokakat meggyőztek, és rászedték a népet, hogy Jézus halálát követeljék. Tehát beigazolódott az, hogy a tanító(k) személye és érdekeltsége meghatározza a tanítókra hallgatók változásának irányát. Ez napjainkban is így van, leginkább azok befolyásolhatók, akik nem, vagy nem eléggé ismerik Isten Igéjét, a Bibliát.

Jézus Krisztus a tanítványait így figyelmezteti, „óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától”. Ezek hamis tanítását Jézus veszélyesnek tartja népe számára, ezért a félrevezető, megtévesztő tanítást a kovászhoz hasonlítja. De mi is a kovász? Erjedt, megsavanyodott kenyértészta, mely a friss kenyértésztát megerjeszti a benne elszaporodó, erjesztést elősegítő mikroorganizmusokkal.  

Isten Igéje a kovászt a bűnnel azonosítja, ezért mondja, „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!” (Márk 8,15). Kis kovász az egész tésztát megkeleszti, megsavanyítja. Kis bűn is tönkreteszi a törvény és a parancsolatok megszegőit. Farizeusoknak, írástudóknak többek között az a bűnük, hogy emberi hagyományaikat Isten Igéje fölé emelték!

Hamis tanítók az igaznak látszó tanításukba láthatatlan kovászként belekeverik a bűnt. Isten Igéjét felületesen, vagy egyáltalán nem ismerő gyanútlan hallgatót, vagy olvasót a bűn csapdájába vezetik. Az a legveszélyesebb összetétel, ha mondjuk 90 százalék evangélium és 10 százalék tévtanítás.

A bűn és a kovász is először olyan kicsinek, jelentéktelennek tűnik, talán először úgy érezhetjük, ugyan már, ennyi még belefér. Gondoljunk, csak bele, egy kicsi kovász az egész nagy mennyiségű tésztát megkeleszti, és maradandó változást hoz létre annak szerkezetében, ez csak idő kérdése.

A bűn is kezdetben olyan, mint egy pici láthatatlan influenzavírus. Számunkra emberi szemmel teljesen láthatatlan, csak mikroszkóp alatt válik láthatóvá, ilyen mikroszkóp lehet számunkra Isten Igéje, mert láthatóvá teszi számunkra az ártalmatlannak tűnő bűneinket. Farizeusok kovászának és a bűnnek is van egy olyan nem várt hatása, hogy ahol gyenge a lelki immunrendszer, ott mértéktelenül elszaporodik, megsokszorozza önmagát, és akkor már magával sodorja a kis bűnre érzéketlen embert.

Istenünk minden emberi értelmet felülmúló szeretetét az ember, a maga teljes valóságában képtelen felfogni. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, Mennyei Atyánk szeretett fiát a Golgotára küldte, hogy minket bűnös embereket megszabadítson a Sátán rabságából, és kegyelméből hit által újjászületve, Krisztusban mennyei polgárjogot adjon nekünk. Mindezért nem vár mást tőlünk, csak feltétlen bizalmat, hozzá való hűséget és engedelmességet.

A mennybe vezető úton, csak egyetlen hiteles útjelző van, és ez Isten Igéje. Ha valaki Isten gyermekének mondja magát, de szándékosan megtűri életében a bűnt, mondjuk anyagi haszon reményében, az már konkolyként a Sátán megkötözött embere.

14Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, 15hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, 16ha az élet igéjére figyeltek. Filippi 2,14-16

Láttam olyan háborús filmet, ahol az ellenség más irányba elfordította az útjelző táblákat.  Sátán a keskeny útról, hamis útjelzővel a széles útra akarja és tudja terelni a hálátlan, a maga helyzetével elégedetlenkedő hívőket is.

A tanítványok kétségeskedését, aggódását, benne való feltétlen bizalom hiányát Jézus nehezen tolerálja, ezért megkérdi tőlük: „Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek és nem látjátok be? Még mindig keményszívűek vagytok? 18Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, mégsem hallotok? És nem emlékeztek, 19amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Márk 7,17-19

Vannak olyan keresztyén közösségek, amelyek egy-egy kevésbé fontos Igei tanítást kiemelnek és annak teljesítését üdvösség kérdéseként kezelik, miközben két lábbal térdig a bűn csapdájában állnak.

„Béla apu mesélte, hogy egy szombat reggel 24 órás szolgálatból ment haza, és egy ismert keresztyén ének hangzott ki egy épületből, ő bement, leült a hátsó padba. Amikor vége volt az istentiszteletnek, odaült mellé egy atyafi, a szemébe nézve megkérdezte, mondja, hogy áll a szombat nappal? Béla apu azt válaszolta, én hiszem, ha csak ez az egy bűnöm lesz, hogy a nyugalom napját nem szombaton tartom, hanem vasárnap, akkor Isten ezt megbocsátja nekem.”

Úr Jézus tanítványainak azt mondta: „Ha valaki a legkisebb parancsolatok közül egyet megront és úgy tanítja az embereket, azt a mennyek királyságában a legkisebbnek fogják nevezni” (Csia Máté 5,19). Hallottam hívő embertől, „mindegy nekem, csak valahogy becsusszanjak a mennyországba”. Értelmezzük csak ezt az Igét! Ezt a legkisebb parancsolatok közül csak egynek a megrontóira és annak téves tanítására értette az ÚR Jézus.

De tegyük most egy kicsit reflektorfénybe a „tízparancsolatot”, amelyet viszont fontossága miatt, a mindenható, és igazságosan szerető Isten maga írta kőtáblára.

Most az Ige fényében vizsgáljuk meg, a „Tízparancsolat” érvényességét, megtartásának fontosságát az „Újszövetségi” keresztyének számára. Az eredeti héber nyelven írott Igében ismereteim szerint „tíz törvénynek” van nevezve! Biblia fordítók valamilyen okból „Tíz parancsolatnak” fordították. Szerintem más a jogi következménye egy parancsolat, és egy törvény megszegésének.

ÚR Jézus a „Hegyi beszédében” azt mondta: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat” (Máté 5,17).

Érdemes tisztázni mielőtt tovább mennénk, hogy az Úr Jézus mit értett a Törvény fogalma alatt? Az Ósz.-i Biblia első öt könyvét, tehát Mózes által lejegyzett Igét értjük a törvény szó alatt. Keresztyéneknek nem az áldozati és egyéb szertartásokat, hanem az Ószövetség etikai és morális értékeit kell betartani.  (Újból felolvasni Mt 5,17)

Majd pár sorral utána Jézus Krisztus így folytatja tanítását a Máté 5,20. versben: „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.”

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”. Máté 7,21

Gondoljuk csak végig logikusan, a hamis tanítás ingoványos talaján állók, amennyiben Isten Igéjének fényében nem ismerik fel, hogy igazságuk nem múlja felül a hamis tanítók igazságát, akkor maga az Úr Jézus mondja nekik, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába, vagyis örökre elvesztek.

Gondoljátok, hogy Isten szemében kedves az, ha valaki a „tízparancsolat”-ból kilencet megtart és mondjuk paráználkodik? Tudjuk, ezt szinte minden hívő elítéli embertársában. Ha valaki nem szenteli meg a nyugalom napját (4. parancsolat, mely Isten és ember viszonyára érvényes), azt sokan a keresztyének közül nem is tartják bűnnek.

Még Szőkepusztán történt, én még kisgyermek voltam ahhoz, hogy ekekapáláskor vezessem a lovat a kukoricasorok között. Egy júniusi vasárnap reggel volt. Édesapám elment a közeli bögrecsárdába, ahol bort mértek. Onnan hazajött, és így szólt Anyukámhoz ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, Maris, készülj megyünk mókolni. De Pista, ma vasárnap van. Apukám egy cifrát káromkodott, indult, hogy a lovat felszerszámozza.

Emlékszem, mintha tegnap történt volna. Anyukám halkan felsóhajtott, Uram, tégy valami csodát. Apukám kivezette a lovat, fogva az istrángon lévő hámfát, hogy ráakassza az ekekapán lévő vaskampóra. Amúgy szelíd paci, rövid nyerítés kíséretében hátra rúgott. Édesapám több méterrel hátraesett, eltorzult arccal kezét az oldalára szorította. Több oldalbordája eltört, utána szidta Anyukámat, biztosan imádkoztál, hogy rúgjon meg a ló. Elmaradt a vasárnapi ekekapázás.

A nyugalomnap megtartása az Ószövetségben egyértelműen az Istenhez tartozás jele volt. Értitek kedves testvéreim, az Istenhez tartozás jele volt! Hogy mindezt mennyire komolyan gondolta az Úr, nézzük meg a 2Mózes 35,1-2 Isten parancsát: „Azután összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik: Ezek azok az igék, amelyekről azt parancsolta az ÚR, hogy meg kell tennetek: 2Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napot tartsátok szentnek, az ÚRnak szentelt nyugalom nagy napja legyen az. Meg kell halnia mindenkinek, aki munkát végez ezen a napon”!  Ahogy én személy szerint értelmezem, a nyugalomnap megszegésével kapcsolatos ítélet hasonló fajsúlyú, mint a paráználkodás büntetési tétele.

Aztán van, aki a törvény előírását úgy szegi meg, hogy hűtlen kezelés, vagy adócsalás vétkébe esik, mert nem bízik annyira Istenben, hogy Ő a becsületes munkát is meg tudja áldani. Nagyon sokan, még keresztyének sem tartják bűnnek, azt mondják csak ügyeskedem. Hallottam olyan véleményt is, hogy az állam úgyis sokat elvesz tőlünk. De gondoljunk csak bele az adócsalás, a hűtlen kezelés is a tízparancsolat „ne lopj” kétszavas tiltásának semmibe vétele, amely napjainkban a polgári törvénykönyv szerint is bűn. Súlyosabb esetben börtönbüntetés is járhat érte.

Farizeusok megkérdezték Jézust, „Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem”? Azt felelte nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené (Máté 22,21).

Úr Jézus őszinte szeretetéből fakadóan szánakozik az éhező hallgatóin (Márk 8,2), és úgy általában a megtévedt embereken szánakozik, akkor is, ha az övéi éheznek, nélkülöznek, betegek, és üldözik őket. De ugyanúgy szánakozik az önként, vagy tudatlanul a kárhozat felé sodródó önigazult embereken is, és magához szeretné gyűjteni őket. A názáreti Jézus küldetésének egyetlen célja volt, felkínált kegyelmével az örök kárhozattól megmenteni a bűnös embereket.

Az Úr Jézus Jeruzsálembe menet megállt a város felett és szánakozva ezt mondta: Máté 23,37 „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megöli a prófétákat, és megkövezi azokat, akik hozzá küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!”

Biztosan láttatok már kotlóst kis csibékkel, ha megjelenik közelükben egy ragadozó, akkor a kotlós veszélyt jelző hangjára a kis csibék a kotlós alá rejtőznek, mert ott biztonságban érzik magukat. Sátán rafinált támadása, megtévesztő hazugsága elől, Urunk hívó szavára, miért nem menekülünk mindig az Ő oltalmába?

Testvéreim, ne hagyjuk magunkat hamis tanítóktól megtéveszteni. Vannak számunkra olyan sorsdöntő kérdések, amelyekben nem ajánlatos tévednünk. Ilyen sorsöntő kérdés, örök üdvösség Isten népe között, vagy örök kárhozat a Sátán végeláthatatlan regimentjeiben. Pokolban és a menyországban is csak önkéntesek lesznek, nincs harmadik választási lehetőség. Vagy Jézussal, vagy a Sátánnal! Aki elutasítja Jézus Krisztust, az a Sátán rabszolgája marad.

Szerető Istenünk, mint újjászületett gyermekeit, megáldott bennünket Krisztusban a mennyeiekben található minden lelki, (szellemi) áldással. Ezek között az áldások között van a szellemek megítélésének, megkülönböztetésének ajándéka is. Ez a „minden lelki, szellemi áldás” olyan, mint, amikor a bankszámlánkra utalnak egymillió forintot, de ha azt továbbra is ott hagyjuk, akkor az nem válik a hasznunkra.

Kedves Igehallgató gyülekezet, befejezésül az Áhítatban a mai Igéhez rendelt magyarázat záró soraiból idézek: „Kedves testvérem! Ma reggel emlékezz, hogy mennyi jóval áldott meg az Úr, mennyi igével táplálta halhatatlan lelkedet! Mai világunk tele van hamis és veszélyes tanításokkal, mi azonban csak az Úrra figyeljünk!” ÁMEN