Megadatik, mit mondjatok!

 

Márk 13,9-13 9Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, tanúbizonyságul nekik. 10Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. 11Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. 12Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, 13és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül.

Igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/1Z4uW7Gdy0A0QIrx0q7c1qq6SIzuHp_o1/view?usp=sharing

Márkról, az Istentől ihletett evangélium írójáról annyit tudhatunk, hogy Jeruzsálemben nőtt fel. Érdekes, hogy Jézus elfogatása eseményének leírásában van egy részlet, amely csak Márk evangéliumában van feljegyezve. (Márk 14,50-52) „50Ekkor mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak. 51De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt mezítelen testén; őt is megragadták, 52de ő az ingét otthagyva mezítelenül elmenekült.” Nincs megnevezve, de feltételezik, hogy az ifjú Márk volt az, aki először nem futott el a többi tanítvánnyal együtt, hanem volt bátorsága követni Jézust, egészen addig, amíg őt is megragadták.

Jeruzsálemben az első hívők Márk édesanyja házában találkoztak, és Márk a keresztyének első nemzedékéhez tartozott. Abban a rendkívüli lehetőségben részesült, hogy három újszövetségi apostollal, Pállal, Barnabással, és Péterrel együtt szolgálhatott. Bár Márk nem tartozott az apostolok közé, de ifjúságától kezdve hűséges követője volt Jézus Krisztusnak.

Mindez a tanítás, amit igehirdetés alapjául Márk 13,9-13 versig felolvastunk, Jézus Krisztus szájából hangzik el, amelyben igyekszik felkészíteni az akkori és későbbi tanítványait arra, hogy az Ő hűséges követéséből nehézségeik támadhatnak, vagyis üldözhetik őket. Legyünk hálásak szerető Istenünknek, hogy hazánkban még szabadon megvallhatjuk az Ő nevét, és bizonyságot tehetünk mindenkinek Isten szeretetéről.

Nem lehet véletlen, hogy Jézus Krisztus ebben a tanításában azzal kezdi beszédét, „Vigyázzatok” (Márk 13,5), majd a 13,9 versben így folytatja tanítását, „Ti pedig vigyázzatok magatokra:” Ha útnak engedjük szeretteinket, gyakran elhangzik a szánkból, vigyázz magadra! De mi, korlátolt emberi képességünkkel és lehetőségeinkkel, hogyan tudnánk igazán vigyázni magunkra, hiszen azt sem tudjuk mi fog történni velünk a következő percekben.

Mégis mi a legjobb, amit a bölcs ember tehet? Ha tisztában vagyok törékeny emberi voltommal, akkor szerető, oltalmazó Istentől kérem és várom az oltalmat magamra és szeretteimre, de ezt teljes hittel és bizalommal kérjem, mert számára nincs lehetetlen. Azt szoktam mondani, ami tőlem telik megteszem (vagyis nem leszek felelőtlen), a többit meg a mennyei Atyámra bízom.

Most nézzük meg a történetünket közvetlenül megelőző eseményeket. Amikor Jézus kifelé ment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: Mester, nézd mekkora kövek és mekkora épületek!

„Jézus ezt mondta neki, látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának” (Márk 13,2). Jézus már előre látta a zsidó nemzet jövőjét, tudta, hogy Istenükkel szembeni engedetlenségük büntetéseként Titusz római hadvezér le fogja rombolni a jeruzsálemi nagytemplomot, és a világ minden tájára szétszórja a zsidó népet 1878 évre. Gondoljatok csak bele, ez majdnem két évezred. Bírák korában a leghosszabban tartó, idegen elnyomásban lévő büntetés 40 év volt. Babiloni fogság pedig már 70 évig tartott, és utána újra kellett építeni a Jeruzsálemi nagytemplomot. De a zsidó nép nem tanult a szerető Isten igazságosságából, hogy az Isten elleni bűn, ha nem történik őszinte visszatérés Isten kegyelmébe, akkor nem maradhat büntetés nélkül. Ez a Bibliában felismerhető törvényszerűség, a nyitott szívű ember előtt érthetően világos lesz.  

Aztán az olajfák hegyén a templommal átellenben Jézus leült tanítványaival és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik?” (Márk 13,4).

Jézus Krisztus nem a beteljesedés időpontját közli velük, hanem az azt megelőző idők jeleit. „Jézus így kezdett beszélni hozzájuk, vigyázzatok, meg ne tévesszen valaki titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – és sokakat megtévesztenek.” (Márk 13,5-6)

Felettébb érdekesnek tartom, hogy Jézus elsősorban a vallásos köntösben jövő megtévesztőktől óvja az övéit, akik sokan jönnek majd az ő nevében. (2Korinthus 11,14-15a) „14Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. 15Nem meglepő, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat”. Ezek sokkal, de sokkal veszélyesebbek, mint a nyílt sisakkal támadó ellenség, mert az ellenségről egyértelműen tudjuk, hogy tőle mit várhatunk.

Jézus nagyon – nagyon fontosnak tartotta, hogy a vele lévő tanítványainak, és Krisztus későbbi követőinek figyelmét felhívja, óvakodjanak azoktól a vezetőktől, akik elferdítik az igazságot és félrevezetik az embereket.

Zsidó vallási vezetők számára, csak a kívül látható forma volt fontos, hogy jó benyomást tegyenek a külső szemlélőre, jól és rendben menjenek a dolgok, a szív belső tartalma mellékes volt számukra. (Máté 23,25-26) Drága testvéreim, magamat is beleértve, legyünk őszinték, merjük kimutatni gyengeségeinket is, mert akkor sokkal szerethetőbbek vagyunk Isten és emberek szemében is. Akik meg csak kifogásokat keresnek rajtunk, találni fognak bőven, úgy mint az Úr Jézusban.

Van egy kérdésem hozzátok: mit gondoltok, a négy evangéliumban (Máté, Márk, Lukács, János) Jézus összesen hány alkalommal hívta fel tanítványai figyelmét az akkori és későbbi vezetőkre, akik az igazságot elferdítve félrevezetik az embereket? Összesen 14 alkalommal! (Mt 7,15; 16,6.11; 24,4.24; Mk 4,24; 8,15; 12,38-40; 13,5; Lk 12,1; 17,23; 20,46; 21,8).

Másutt (1Thessz 5,21; 1Ján 4,1) arra biztat Isten Igéje, hogy vizsgáljuk meg a tanítókat, igehirdetőket és vezetőket a gyülekezetben, hogy bebizonyosodjon, helyes kapcsolatban van-e szívük Istennel, és életük, üzenetük összhangban áll-e a Szentírás elveivel és normáival.

Középkorban Európában a legnagyobb veszteséggel járó konfliktusok keresztény vallásháborúk voltak. Csak egyet említenék meg a sok közül, az úgynevezett harmincéves háborút (1618-1648), melyben becslések szerint 8 – 11 millió volt a katonai és civil áldozatok száma. Mindezt vallási köntösbe csomagolva, Istennek tetsző cselekedetnek tartották.

Az Újszövetségi Bibliából tudjuk, hogy Jézus Krisztust is az övéi, honfitársai, a vallásos zsidó nagytanács vitte koholt vádakkal Pilátus római helytartó elé. Érdekessége az egésznek, hogy Pilátus nem találta őt bűnösnek. Pál apostol is a főpapok ármánykodása miatt került börtönbe és a római császár elé.

Bibliánkban Márk 13,3-20 versekben Jézus tanítványaihoz intézett beszédében, az elkövetkező nagy megpróbáltatás idejére hívja fel a figyelmüket. Először tágabb kitekintésben, majd közvetlenül az őket érő megpróbáltatásokra, üldöztetésükre hívja fel a figyelmüket, hogy mindez ne érje őket váratlanul. Ha sejtem az idők jeleiből, hogy mi fog következni, akkor már nem érhet váratlanul.

Majd a Márk 13,12-13 verstől újból fókuszváltás a Krisztus Jézus visszajövetelét közvetlenül megelőző végidőkre. Jelenések könyvéből tudjuk, hogy az utolsó időkben az antikrisztus és hamis próféta fog működni, egy hamis egyház, világvallás nevében fogják üldözni és gyilkolni az Istenhez hűséges keresztyéneket. Valóban szükség lesz Jézus Krisztus bátorító tanítására, ami a mai igehirdetésnek is központi gondolata, „Megadatik, mit mondjatok!”

De most térjünk vissza az alapigénkhez! Márk 13,9 „Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, tanúbizonyságul nekik.”

Ebben az előbb felolvasott 9. igevers végén van két szó, amelynek óriási üzenete van az akkori és későbbi tanítványok felé, ezért újból olvassuk fel: „Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, tanúbizonyságul nekik.” Ez a két szó: „tanúbizonyságul nekik.”

Ez a sok megpróbáltatás: bíróságra adnak át titeket, zsinagógákban vernek, helytartók és királyok elé állítanak énértem, mindez, mindenkor egy soha vissza nem térő alkalom arra, hogy tanúbizonyságot tegyünk nekik Jézus Krisztusról, Isten fiáról, mint Megváltóról.

Az első ilyen nagy bizonyságtételi alkalom volt, amikor (ApCsel 4,1-21) Pétert és Jánost börtönbe vetik, mert előtte templomba menet Péter meggyógyítja a sántát és utána pedig a templom Salamon csarnokában tanította az ott összegyűlt népet a feltámadott Jézus Krisztusról. Pétert elfogják, de a zsidó nagytanács előtt is bátran bizonyságot tesz a keresztre feszített és feltámadott Krisztus Jézusról.

Következő ilyen hatalmas tanúságtétel István vértanú hatalmas védőbeszéde a zsidó nagytanács előtt. (ApCsel 7,1-53) De mindez úgy hatott a vádlóira, hogy haragra gerjedtek és fogukat csikorgatták ellene. Hosszan lehetne még sorolni Pál apostol bizonyságtételeit is.

Szerető Istenünk, tőlünk mai tanítványaitól is azt várja, hogy bátran tegyünk bizonyságot Istenünknek, fiában Jézus Krisztusban kiáradó szeretetéről, mely kegyelmében nyilvánul meg. Vajon mi, akik még ezt büntetlenül megtehetjük, élünk-e a bizonyságtétel lehetőségével, melyet Jézus Krisztus jogosan elvár tőlünk, mert ő életét adta értünk a kereszten.

Életünk során, hány olyan embernek tettünk bizonyságot, akik távol élnek Istentől? A gyülekezeten kívül hány embernek mondtam el személyesen, hogy mit jelent nekem Jézus Krisztus? Amikor vonaton, orvosi rendelőkben, (betegeknek, orvosoknak), és az utcán keresztyén iratokat osztok, rengeteg visszautasítást kapok, de legalább minden harmadik, negyedik személy örömmel fogadja és megköszöni.

Hazánkban még nincs keresztyén üldözés, legfeljebb az tart vissza bennünket, ha az emberek előtt szégyelljük kimondani, hogy Jézus Krisztus Isten fia a megváltónk.

Jézus Krisztus maga mondta: „Mert, ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk 8,38). Ha valakit szégyellni fog az Úr Jézus, azt valószínűleg nem fogja maga mellé venni visszajövetelekor!

Jézus Krisztus azt mondta tanítványainak (János 15,11b) „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak). Jézus nemcsak diadalmenetről, és csupa áldásról, hanem üldöztetésről is prófétál a tanítványainak. 11”Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.”

Jó hír, hogy nem kell előre azon agyalni, hogy mit hozok fel mentségemre, mert az Úrnak határozott ígérete van arra, hogy akkor a Szentlélek megadja azt. Következő igeversben Jézus újból a jövőbeli, távoli fókuszra vált.

(Márk 13,12-13) „Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, 13és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” Észak Koreában ez már mindennapi valóság, akiről kiderül, hogy keresztyén, ott az egész család internáló táborba kerül. Ezért ott a kamasz gyermekek a szüleiket, vagy szülők a megtért gyermekeiket, testvéreiket jelentik fel, így a feljelentő megússza, nem kerül internáló táborba.

Drága testvéreim, ne a nehézségektől féljünk, amit Krisztus hűséges követőiként el kell viselnünk, hanem legyen szemünk előtt, mintegy hatalmas fényreklám lángbetűkkel az égboltra vetítve, „de aki mindvégig kitart, az üdvözül”. Hát kell ennél több, bátorítóbb üzenet számunkra? ÁMEN

Joó István