Troász - Megunhatatlan igehirdetés!

 

Kedves testvéreim az Úrban, Pál apostol Galátákhoz írt levelének kezdősoraival köszöntelek benneteket az Úr Jézus nevében: 3Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, 4aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. 5Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

ApCsel 20,7-12 7A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanította őket, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. 8Sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. 9Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig tanított, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. 10Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: Ne zajongjatok, mert a lelke benne van. 11Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. 12A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.

Igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/1HmzrJpCQfn59MD8_A6KpzMvu3BdjE-xq/view?usp=sharing

Az imént felolvasott igeszakasznak „Áhítat” című könyvünkben az a címe: Troász – Megunhatatlan igehirdetés! Ezt valóban szó szerint kell értelmezni, hogy úgy általában megunhatatlan az igehirdetés? Vizsgáljuk meg közelebbről ezt az emberi kijelentést!

Pál apostol munkálkodásának idején kevesek kiváltsága volt, hogy írott igét birtokoljon, nem volt jellemző az a sajtó és médiazuhatag, ami annyira jellemzi korunkat. Az akkori hívő ember lelki szomjúságát, szinte csak az igehirdetés tudta csillapítani. Az igazi lelki közösség tagjai egymást erősítve, tudtak hitben növekedni.

Sajnos tapasztalatunk azt sugallja, hogy a mai generációt egyhuzamban hosszabb ideig nem tudja lekötni, még a legmagasabb minőségű igehirdetés sem. Közelmúltban Rákoscsabai gyülekezetben vendégek voltunk a Hálaadó ünnepségen. Délelőtt szinte zsúfolásig megtelt az imaház. Nagyon igei és őszinte hangvételű volt az igehirdetés. Megtörtént az ebédeltetés, szinte teljes részvétellel, de délutáni Istentiszteleten a padok túlnyomó része üres volt. Nem tisztem minősíteni az esetet, de a mai korunkra leginkább ez jellemző.

Bizonyára van megunhatatlan igehirdetés, amikor azt érzem, személyesen hozzám szól az ÚR üzenete, amikor az lélekben felemel. Olyan igazi örömteli érzés kerít hatalmába, úgy érzem repülni tudnák a boldog hálaérzettől. Az ilyen igehirdetés, mint a mágnes, vonz Jézus Krisztushoz a drága Megváltóhoz úgy, hogy valóságosan szívemben érzem a jelenlétét.

Létezik ilyen? Lehetséges ezt a szó nemes értelmében valóban megélni? Igen! (János 15,4 Jézus mondja) „maradjatok énbennem és én tibennetek”. Ha én egy lépést teszek Jézus felé, akkor ő garantáltan kettőt lép felém. Jézus Krisztus egyik legfőbb vágya, hogy beköltözhessen a szívünkbe, az életünkbe. Csak az a kérdés, van-e ott hely számára?

Az igazsághoz tartozik, hogy nagyon is személyfüggő az, hogy egy – egy igehirdetés számunkra sorsfordító üzenetet tartalmaz, míg más embereknél, jobb esetben is csak a fülükig jut el, unalmasnak tartják, egyáltalán nincs hatással rájuk. Itt most gondolhatunk Jézus Krisztus által elmondott magvető példázatára, amelyben világosan meghatározza, hogy nem az elvetett maggal, esetünkben az igehirdetéssel van baj, hanem a szívünk talajával, mert az elvetett igemag ott útszélre, vagy köves helyre esett, ahol nem tudott meggyökerezni.

Van, amikor az igehirdetés személyesen hozzám, nekem szól és felzaklat, mert rávilágít a bűneimre. Ez első hallásra nagyon kellemetlen tud lenni. Úr Jézus az igei üzenetével akkor érte el célját, ha önvizsgálatra indítja az igehallgatót!

Környezetünkben mindig találunk olyan embert, olyan hívőt is, akihez hasonlítva magunkat, igaz embernek tűnhetünk saját szemünkben. Emlékezzünk Jézus példázatára (Lukács 18,9-14), amikor a farizeus imádkozott „A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.”

Jézus így feddi a farizeusokat, (Máté 23,28) „Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.”

Szeretnénk tudni, vajon engem, mint hívő embert, milyennek lát a szívek és vesék vizsgálója, az igazságosan szerető Istenem? Ha igen, akkor Jóbbal együtt kérjem a mindentudó, mindenható Istentől Jób kérdésével: (Jób 13,23) „Mennyi bűnöm és vétkem van nekem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!” Miért fontos ez számomra?  Nehogy magamat igaznak tartva vétekben éljek, mert a meg nem vallott, meg nem bánt, el nem hagyott bűn nem kerül megbocsátásra. Ha Isten parancsainak megszegését nem tartom bűnnek, akkor továbbra is benne élek!

Jézus Krisztusnak vannak olyan parancsolatai, amelyeket a hívők is olyan gyakran mellőznek a mindennapi életükben. Rendelkezésünkre álló idő korlát miatt, a sok közül most csak egyet kívánok kiemelni.

Hegyi beszédben, amikor imádkozni tanítja tanítványait, így mondja (Máté 6;12,14-15): 12és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 14Mert, ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. 15Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Hegyi beszédet ajánlom újból és újból elolvasása.

Magam részéről az Úr Jézusnak minden szavát, tettét igaznak, követendőnek tartom, és minden erőmmel, készségemmel igyekszem elvárásai szerint élni az életemet. Így is sokszor kudarcot vallok, belegondolni sem merek mi lenne, ha figyelmen kívül hagynám útmutatásait. Nagyon fontos reményünk a kegyelem, ugyan lehet még feszegetni Isten kegyelmének a határait, de nem biztos, hogy jól jövünk ki belőle.

Értitek drága testvéreim, ha valamelyik parancsolat megszegését nem tartom bűnnek, akkor gyakorlatilag továbbra is bűnben élek!

Most térjünk vissza alapigénkhez, olvassuk el újból, hogyan tudósít bennünket a leírt eseményről Lukács az orvos, aki Pál apostol kíséretében maga is jelen volt. „A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanította őket, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. 8Sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. 9Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig tanított, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel.

Ismerve Pál apostolnak a gyülekezetekhez írott leveleit, biztosra veszem, hogy nem lehetett unalmas a hosszúra nyúlt, úrvacsorával egybekötött tanítás. Pál apostolra jellemző volt, hogy igehirdetésének valódi üzenetét az Úrtól kérte és kapta, ezáltal teljesen hiteles forrásból származott annak üzenete. Pál apostolt nem Jézus tanítványai képezték igehirdetővé, hanem maga az ÚR. Neki volt a világ legkiválóbb, tanítója, profeszora, és mentora. Arábiában eltöltött időnek sem hosszúságát, sem tartalmát biztosan nem tudjuk, e tekintetben csak találgatásokra van lehetőségünk. Egy dolgot bizonyosan kijelenthetünk, hogy Pál ettől kezdve önálló, kiforrott teológiai nézeteivel jelenik meg a nyilvánosság előtt.

Így olvastuk: „Pál tanította őket, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította.” Végül pedig egészen virradatig beszélt hozzájuk. Ha egy ennyire hosszúra sikeredett igehirdetésen lennénk, biztosan bele – bele szundítanánk. A hét első napján vasárnap összegyűltek, talán már délelőtt, délután, vagy éppen este, így teljesen érthető, hogy éjfél felé mélyen elaludt az Eutikhosz nevű ifjú.

Valljuk be legalább magunknak, mindnyájan hallgattunk már olyan igehirdetést, amikor nagy küzdelmünkbe került, hogy ébren tudjunk maradni. Ennek azért lehet oka és előzménye is. Lehetünk nagyon fáradtak is. Amikor nyugdíjasként még dolgoztam, huszonnégy órás szolgálatom után, vasárnap reggel haza érkezve, mindig jöttem a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Bizony előfordult, hogy le - lecsukódott a szemem.

Minden lelkipásztornak, igehirdetőnek vannak, lehetnek sikeres, számára kedves igehirdetései. Ha egy – egy szolgálatra meghívják, előfordulhat, hogy erre az alkalomra nem készül fel, hanem elővesz egy régebbit a tarsolyából. Ennek az instant, újra felmelegített módszernek lehetnek hátrányai is. Sokszor hallgattam és hallgatok online adásokban igehirdetéseket. Többször hallottam olyan megfogalmazást mástól, milyen szép igehirdetés volt. Az én lelki látásmódom szerint, az a számomra hasznos igehirdetés, amely Jézus Krisztusban megerősít, ha kell megítél, amely változásra késztet.

Személy szerint, amikor egy – egy szolgálatra készülök, akkor mindig az Úrtól kérem el az üzenetet, mert egyedül Ő tudja pontosan, hogy ki lesz jelen az igehirdetésen, kinek milyen igei üzenetre van szüksége. Ez számomra azt jelenti, hogy minden egyes helyen és időpontban elhangzó igehirdetésnek megvan a maga aktualitása, esetleg konkrét személyes üzenete. De ez csak akkor van, ha az igehirdető teljesen az Úrra hagyatkozva készül fel a szolgálatra.

Pál egy hetet töltött Tróászban, ahová Lukács az „Apostolok cselekedetei” leírója is elkísérte. A hét során történtekből csak a vasárnapi istentisztelet és az azon történt csoda van lejegyezve. Pál hosszúra nyújtotta az alkalmat, a kis szobában elfogyott a levegő, ezért ablakot kellett nyitni, a nyitott ablakon az álomba szenderült ifjú Eutikhosz pedig kiesett.

A történtekért a Szentírás nem hibáztat senkit sem. A baleset lehetőséget adott arra, hogy Isten hatalma és dicsősége még nyilvánvalóbbá legyen. Az aktuális igénk nagyon röviden közli velünk az eseményeket, „az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel.” 10Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: Ne zajongjatok, mert a lelke benne van. 11Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. 12A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.

Érdekes, hogy Illés próféta, ehhez hasonlóan (1Királyok 17,21) háromszor borult rá a sareptai özvegyasszony halott fiára és a lélek pedig visszatért a gyermekbe.

Nem tudom, hogy milyen lesz a jövő a mi gyülekezeteinkben, csak remélem, hogy az ige utáni szomjúság nem veszik el a szívekből.

Hegyi András testvérünk, aki az Áhítatban az alapigénk mai üzenetét lejegyezte, így fogalmazta meg: Az igehirdetőnek a becsületes felkészülés kérdése elől nem szabad kitérnie. Ha az igehirdetés elszámoltathatósága fennáll, ő sincs kiváltságos helyzetben. De az igét befogadó egyszerű hívőnek ugyanúgy elszámoltathatónak kell lennie. ÁMEN

Bérea – hasznos képesség, ha valaki kész utánajárni az igazságnak!

 

ApCsel 17,10-15 10A testvérek pedig még aznap éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. 11Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. 12Sokan hittek tehát közülük, sőt a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen. 13De amint megtudták a thesszalonikai zsidók, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odajöttek és ott is fellázították és felizgatták a sokaságot. 14Akkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált, hogy menjen a tengerpartra. Szilász és Timóteus azonban ott maradt. 15Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.

Online és a papír alapú Áhítat című könyvünkben a mai napra kijelölt igeszakasz magyarázatának ezt a címet adták: Bérea – hasznos képesség, ha valaki kész utánajárni az igazságnak! Kedves testvéreim, kérdezem tőletek, ha bizalmasan mondanak nekünk egy elmarasztaló véleményt egy közös ismerősünkről, azt elfogadjuk, tényként kezeljük, vagy készek vagyunk utánajárni az igazságnak? Tehát, hasznos képesség, ha valaki kész utánajárni az igazságnak!

Ismertem egy embert, aki át volt itatva ateizmus és okkultizmus keverékével. Még Isten létezésében is kétségei voltak. Úgy adódott, hogy egy erősen okkult könyvet olvasott, abban utalások voltak a Bibliára. Nyitott szívvel és teljes készséggel olvasni kezdte a Bibliát, hogy úgy igaz-e ahogyan le van írva. Nagyon érdekesnek találta, Isten kegyelméből megnyílt számára a Biblia. Beismerve hitetlen, kegyelemre szoruló bűnös állapotát, imádkozott.

Tudjátok kedves testvéreim, mi a csodálatos ebben? Az, hogy szerető Istenünk nem sértődött meg, mert őszinte, de nyitott szívvel még a létezését is kétségbe vonta, hanem szeretettel lehajolt hozzá, bűnben élő, bűntől megnyomorított kételkedőhőz és megszabadította a Sátán rabságából. Kételkedő kérdésére csodával válaszolt. Másnap reggelre szívében újjászületve ébredt. Így történt, mert kész volt utánajárni az igazságnak.

Amíg sok más megtérő embernél ez a folyamat napokig, hetekig, hónapokig, esetleg évekig is tarthat, neki, mint őszinte, nyitott szívű kételkedőnek, imájára válaszul egy éjszaka alatt megadta ezt kegyelmes Istenünk. Felmerülhet a kérdés, miért pont ő, hiszen nála sokkal jobb emberek is voltak a környezetében. Istenünk nagyon szereti az őszinte embereket, aki nem önigazultan, magát kozmetikázva akar Isten elé járulni, hanem úgy ahogy van, bűnös életének minden szennyével elborítva, mert csak egyedül Isten kegyelmében van és lehet minden reménye. Egyedül Jézus Krisztus tudja Golgotán kifolyt vérével eltörölni bűneinket.

Bibliánkban van egy csodálatos példa erre vonatkozóan, amikor Krisztus Jézus a damaszkuszi úton megszólította és elhívta az igazságra nyitott szívű ifjú Sault. Érdekessége a történetnek, addig Saul őszintén, teljes szívvel azt hitte magáról, hogy a jó oldalon áll, ezért hűségesen kételkedés nélkül teljesítette a főpapok megbízásait.

Egyszerűen fogalmazva, aki teljes készséggel fogadja az igét, annak megnyílik Isten igéje, és a lelki szellemi igazságok kitörölhetetlenül beépülhetnek szívébe.

A jeruzsálemi apostoli gyűlés után pár nappal azt mondta Pál apostol Barnabásnak. „Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk, hogy megy a soruk” (ApCsel 15,36).

Így kezdődött Pál apostol második nagy misszió útja. Végül Pál Szílással indult a hosszú útra. Útjuk során voltak Derbében, Lisztrában, majd Isten látomásban megértette velük, hogy Makedóniába görög földre kell menniük. Görög földön első állomásuk Filippi római település volt, ahol megbotoztatták, majd börtönbe zárták őket. Ismerjük csodás szabadulásuk történetét, amely a börtönőr és családja megtérését eredményezte.

Következő misszió állomásuk Thesszalonika, ahol néhány zsidó és sok görög megtért, azonban három szombat után a zsidók elüldözték őket. Így jutottak Béreába, ahol a zsinagógában nemes lelkű és nyitott szívű zsidókra találtak. Így olvastuk az alapigénkben, ”Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond”. Pál apostolnak őszinte örömet szerzett, hogy a béreaiak teljes készséggel fogadták Isten Igéjét. (Tudnunk kell, akkor az írott Ige alatt az Ószövetséget értették.)

Olyan kívánatos lenne, ha kis hazánk keresztyén gyülekezeteiben az igehirdetést hallgatók teljes készséggel fogadnák az igét, és napról napra kutatnák az Írásokat, hogy igaz-e, amit az igehirdető mond. Jobb esetben az igehirdetésnek igetanulmányozót kell faragni az igehallgatóból. Nagyon - nagyon fontos a ma élő keresztyének számára, hogy Krisztusnak azt az eredeti üzenetét, amit az Újszövetségben az apostolokra hagyott, azt semmilyen későbbi kinyilatkoztatás, bizonyságtétel, vagy prófécia nem írhatja felül, és nem semmisítheti meg.

Kedves testvéreim! A béreaiak példája álljon előttünk mindig, amikor igehirdetést, tanítást hallgatunk. Senki tanítását vagy értelmezését ne fogadjuk el automatikusan, bármilyen szimpatikus is az illető, hanem tanulmányozzuk, kutassuk Isten igéjét a Bibliát, hogy azzal összhangban van-e a tanítás.

Érdekes, hogy misszióútjuk során, és ugyanúgy görög földön is első útjuk mindig a zsidók zsinagógájába vezetett. Először a saját véreiknek vitték volna az örömhírt és csak utána mentek az előző misszióútjuk során megalakult keresztyén közösségekhez. Béreaiak kivételével a zsidók szinte minden városból elüldözték a keresztyén missziómunkásokat. Béreából az utánuk jövő thesszalonikai zsidók üldözték el őket

Történetünkkel kapcsolatban felmerült bennem a kérdés: Az emberekben mitől függ, hogy valaki nemeslelkű, vagy az Istenhez hűséges hívőkkel és Jézus Krisztussal szembeni gyűlölködő?

„Éjféli Kiáltás misszió” magyarországi vezetője írta le már több mint egy évtizede: Nincs ellenszenvesebb egy Isten nélkül élő zsidónál, de nincs szeretetre méltóbb Jézus Krisztust őszintén szerető és elfogadó zsidónál. Az ószövetségi Bibliában, Istenünk a kiválasztott népe felé szóló ígéreteiben többször hangsúlyozta, „ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak a te Istenednek szavára, akkor áldást bocsátok rátok”.

Isten felé hűségesen és engedelmesen szolgáló ember a Szentlélek vezetése és befolyása alatt éli az életét, és a jó gyümölcs termése jellemző az életére. A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

Azok az emberek, akik nem akarnak hűséggel szolgálni és engedelmeskedni Krisztus Jézusnak, ők automatikusan a Sátán befolyási övezetében maradnak. Ezeknek az embereknek a Sátán és a démonai a tanácsadójuk és lelki vezetőjük. Emlékezzünk, Bibliánkban hogyan van megírva, amikor Jeruzsálemben a római helytartóság udvarán a megkötözött Jézus Pilátus mellett állt, mit kiáltott a Sátánnak engedelmeskedő tömeg? Gyűlölettől eltorzult arccal azt ordították kórusban, „feszítsd meg, feszítsd meg”!

Engedetlensége folytán még a hívő emberben is érvényesülhet a Sátán befolyása. Ez a befolyásolt életmód miben nyilvánulhat meg?

A Sátán nagyon jól felismeri a hívő emberek gyenge pontjait, és alattomosan ott támad. A régi és a mai modern hadviselésben is az ellenfél gyenge pontjait keresik és ott támadnak. Akik nem fogadják el megváltónak Krisztus Jézust, azokat miért támadná a gonosz, hiszen azok az övéi, oda szabad bejárása van. 

Úgy általában milyen tényezők lehetnek nekünk hívő embereknek is a gyenge pontjaink? Kapunyitó tényező alatt azt értem, amikor a bűn, példánkban a túlzott anyagiasság kaput nyit életünkben a Sátánnak. Sok közül csak egyet - kettőt említek, miért adózzak tisztességesen, hiszen úgyis sokat elvesz az állam. Miért ne károsítsam meg a munkaadómat, hiszen más is ezt teszi.

Másik ilyen kapunyitó tényező lehet a szabadosan értelmezett szexualitás, ide tartozik pornó függőség is. De sok hívő elbukott már a kísértésnek engedve.

Harmadik kapunyitó tényező az alkoholhoz való helytelen viszonyulás. Az alkohol ugyan oldja a feszültséget, de nálam és legtöbb keresztyénnél ugyanezt megteszi az ima.  Tapasztalatunk szerint az alkoholfogyasztók sokszor mondják, hogy jó hatással van az egészségükre. Nekem és a keresztyének túlnyomó többségének gyógyítónk az ÚR.  Alkoholfüggő keresztyének sokan hivatkoznak kánai menyegzőn történtekre és Timóteus esetére.

Röviden egy kis kitérővel nézzünk utána a kánai eseményeknek János 2,9-10. „9Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, 10és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.”

Nézzünk utána az eredeti görög nyelven írt Újszövetségi írásokat hogyan értették a korabeli olvasók. (Biblia magyarázat) „Ókori írók szerint, „jó” (vagy) „a legjobb”) bornak akkoriban a legédesebb bort tartották, amelyet jelentős mennyiségben, szabadon fogyaszthattak, és nem kellett semmilyen ártó hatástól, lerészegedéstől tartaniuk, A silányabb bort és mustot jelentős mennyiségű víz hozzáadásával kapták, ami bevett gyakorlatnak számított. Feltétlenül észre kell vennünk, hogy az itt „finom” és „legjobb” szavakkal fordított görög melléknév (10. vers) nem az „agathosz”, amelynek jelentése „jó”, hanem a „kalosz”, amely azt jelenti „erkölcsileg” kiváló és hasznos”.

„És amikor megittasodtak!” Most nézzünk utána, valójában mit javasolt Pál apostol Timóteusnak (1Timóteus 5,23) „23Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.”

Timóteusnak valószínűleg az efezusi vízben megtalálható alkáli (bizonyos ásványi só) só miatt adódott gondja a gyomrával. Pál azt javasolta ezért neki, fogyasszon egy kevés bort víz mellé, hogy közömbösítse a káros hatást. Az ókori görög orvosi feljegyzések szerint gyakran nem alkoholos bort javallottak gyomorbántalmakra, hanem édes bort, minthogy az jó a gyomornak és az édes bortól nem lesz nehéz az ember feje. Aki azonban Pál Timóteusnak adott tanácsát idézve próbálja igazolni az alkoholtartalmú borok puszta élvezeti cikként történő fogyasztását, az elferdíti az igevers üzenetét.

Alkoholtartalmú ital az emberi pszihén kaput nyit, és lazítja, tágítja az erkölcsi normákat.

László Gábor testvér fogalmazta meg egyszer azt a három kísértési formát, amelyikben már sok lelkipásztor is elbukott. Pénz, szex, és alkohol.

Azt a hívő embert, aki ilyen kísértéseknek enged, elhagyja a Szentlélek, mert a szándékos bűn és a Szentlélek egy emberben együtt nem lehet, ha az ilyen ember bűneiből megtér, akkor Isten kegyelméből újból Szentlélekkel betelt hívő ember lehet.

Tehát a nemeslelkűség Istenhez hűségesen ragaszkodók jellemzője, míg a keresztyének elleni gyűlölet akarva, akaratlanul a Sátán szolgálatában állókból árad. 

Pál apostol örömmel fejtegette Isten igéjét, mert azt teljes készséggel fogadták és kutatták a béreaiak és sokan hittek közülük. A Sátán befolyási övezetében élő thesszalonikai zsidók az apostol után mentek Béreába és fellázították, felizgatták a sokaságot, ezért a gyilkos indulatú zsidók elől tovább kellett mennie saját biztonsága érdekében. Látszólag nyert a Sátán, de Béreáben ott maradt egy kis Krisztushívő gyülekezet.

Imádkozzunk, kérjük, hogy a jóra való készség, nemeslelkűség legyen szívünkben, és Krisztus Jézussal való kapcsolatunkat pedig a hozzá való hűség, az engedelmesség jellemezze. Szívünkben ott legyen kitörölhetetlenül a vágy, hogy „teljes készséggel fogadjuk az igét, és napról napra kutassuk az Írásokat”.  

ÁMEN