Troász - Megunhatatlan igehirdetés!

 

Kedves testvéreim az Úrban, Pál apostol Galátákhoz írt levelének kezdősoraival köszöntelek benneteket az Úr Jézus nevében: 3Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, 4aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. 5Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

ApCsel 20,7-12 7A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanította őket, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. 8Sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. 9Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig tanított, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. 10Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: Ne zajongjatok, mert a lelke benne van. 11Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. 12A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.

Igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/1HmzrJpCQfn59MD8_A6KpzMvu3BdjE-xq/view?usp=sharing

Az imént felolvasott igeszakasznak „Áhítat” című könyvünkben az a címe: Troász – Megunhatatlan igehirdetés! Ezt valóban szó szerint kell értelmezni, hogy úgy általában megunhatatlan az igehirdetés? Vizsgáljuk meg közelebbről ezt az emberi kijelentést!

Pál apostol munkálkodásának idején kevesek kiváltsága volt, hogy írott igét birtokoljon, nem volt jellemző az a sajtó és médiazuhatag, ami annyira jellemzi korunkat. Az akkori hívő ember lelki szomjúságát, szinte csak az igehirdetés tudta csillapítani. Az igazi lelki közösség tagjai egymást erősítve, tudtak hitben növekedni.

Sajnos tapasztalatunk azt sugallja, hogy a mai generációt egyhuzamban hosszabb ideig nem tudja lekötni, még a legmagasabb minőségű igehirdetés sem. Közelmúltban Rákoscsabai gyülekezetben vendégek voltunk a Hálaadó ünnepségen. Délelőtt szinte zsúfolásig megtelt az imaház. Nagyon igei és őszinte hangvételű volt az igehirdetés. Megtörtént az ebédeltetés, szinte teljes részvétellel, de délutáni Istentiszteleten a padok túlnyomó része üres volt. Nem tisztem minősíteni az esetet, de a mai korunkra leginkább ez jellemző.

Bizonyára van megunhatatlan igehirdetés, amikor azt érzem, személyesen hozzám szól az ÚR üzenete, amikor az lélekben felemel. Olyan igazi örömteli érzés kerít hatalmába, úgy érzem repülni tudnák a boldog hálaérzettől. Az ilyen igehirdetés, mint a mágnes, vonz Jézus Krisztushoz a drága Megváltóhoz úgy, hogy valóságosan szívemben érzem a jelenlétét.

Létezik ilyen? Lehetséges ezt a szó nemes értelmében valóban megélni? Igen! (János 15,4 Jézus mondja) „maradjatok énbennem és én tibennetek”. Ha én egy lépést teszek Jézus felé, akkor ő garantáltan kettőt lép felém. Jézus Krisztus egyik legfőbb vágya, hogy beköltözhessen a szívünkbe, az életünkbe. Csak az a kérdés, van-e ott hely számára?

Az igazsághoz tartozik, hogy nagyon is személyfüggő az, hogy egy – egy igehirdetés számunkra sorsfordító üzenetet tartalmaz, míg más embereknél, jobb esetben is csak a fülükig jut el, unalmasnak tartják, egyáltalán nincs hatással rájuk. Itt most gondolhatunk Jézus Krisztus által elmondott magvető példázatára, amelyben világosan meghatározza, hogy nem az elvetett maggal, esetünkben az igehirdetéssel van baj, hanem a szívünk talajával, mert az elvetett igemag ott útszélre, vagy köves helyre esett, ahol nem tudott meggyökerezni.

Van, amikor az igehirdetés személyesen hozzám, nekem szól és felzaklat, mert rávilágít a bűneimre. Ez első hallásra nagyon kellemetlen tud lenni. Úr Jézus az igei üzenetével akkor érte el célját, ha önvizsgálatra indítja az igehallgatót!

Környezetünkben mindig találunk olyan embert, olyan hívőt is, akihez hasonlítva magunkat, igaz embernek tűnhetünk saját szemünkben. Emlékezzünk Jézus példázatára (Lukács 18,9-14), amikor a farizeus imádkozott „A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.”

Jézus így feddi a farizeusokat, (Máté 23,28) „Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.”

Szeretnénk tudni, vajon engem, mint hívő embert, milyennek lát a szívek és vesék vizsgálója, az igazságosan szerető Istenem? Ha igen, akkor Jóbbal együtt kérjem a mindentudó, mindenható Istentől Jób kérdésével: (Jób 13,23) „Mennyi bűnöm és vétkem van nekem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!” Miért fontos ez számomra?  Nehogy magamat igaznak tartva vétekben éljek, mert a meg nem vallott, meg nem bánt, el nem hagyott bűn nem kerül megbocsátásra. Ha Isten parancsainak megszegését nem tartom bűnnek, akkor továbbra is benne élek!

Jézus Krisztusnak vannak olyan parancsolatai, amelyeket a hívők is olyan gyakran mellőznek a mindennapi életükben. Rendelkezésünkre álló idő korlát miatt, a sok közül most csak egyet kívánok kiemelni.

Hegyi beszédben, amikor imádkozni tanítja tanítványait, így mondja (Máté 6;12,14-15): 12és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 14Mert, ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. 15Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Hegyi beszédet ajánlom újból és újból elolvasása.

Magam részéről az Úr Jézusnak minden szavát, tettét igaznak, követendőnek tartom, és minden erőmmel, készségemmel igyekszem elvárásai szerint élni az életemet. Így is sokszor kudarcot vallok, belegondolni sem merek mi lenne, ha figyelmen kívül hagynám útmutatásait. Nagyon fontos reményünk a kegyelem, ugyan lehet még feszegetni Isten kegyelmének a határait, de nem biztos, hogy jól jövünk ki belőle.

Értitek drága testvéreim, ha valamelyik parancsolat megszegését nem tartom bűnnek, akkor gyakorlatilag továbbra is bűnben élek!

Most térjünk vissza alapigénkhez, olvassuk el újból, hogyan tudósít bennünket a leírt eseményről Lukács az orvos, aki Pál apostol kíséretében maga is jelen volt. „A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanította őket, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. 8Sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. 9Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig tanított, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel.

Ismerve Pál apostolnak a gyülekezetekhez írott leveleit, biztosra veszem, hogy nem lehetett unalmas a hosszúra nyúlt, úrvacsorával egybekötött tanítás. Pál apostolra jellemző volt, hogy igehirdetésének valódi üzenetét az Úrtól kérte és kapta, ezáltal teljesen hiteles forrásból származott annak üzenete. Pál apostolt nem Jézus tanítványai képezték igehirdetővé, hanem maga az ÚR. Neki volt a világ legkiválóbb, tanítója, profeszora, és mentora. Arábiában eltöltött időnek sem hosszúságát, sem tartalmát biztosan nem tudjuk, e tekintetben csak találgatásokra van lehetőségünk. Egy dolgot bizonyosan kijelenthetünk, hogy Pál ettől kezdve önálló, kiforrott teológiai nézeteivel jelenik meg a nyilvánosság előtt.

Így olvastuk: „Pál tanította őket, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította.” Végül pedig egészen virradatig beszélt hozzájuk. Ha egy ennyire hosszúra sikeredett igehirdetésen lennénk, biztosan bele – bele szundítanánk. A hét első napján vasárnap összegyűltek, talán már délelőtt, délután, vagy éppen este, így teljesen érthető, hogy éjfél felé mélyen elaludt az Eutikhosz nevű ifjú.

Valljuk be legalább magunknak, mindnyájan hallgattunk már olyan igehirdetést, amikor nagy küzdelmünkbe került, hogy ébren tudjunk maradni. Ennek azért lehet oka és előzménye is. Lehetünk nagyon fáradtak is. Amikor nyugdíjasként még dolgoztam, huszonnégy órás szolgálatom után, vasárnap reggel haza érkezve, mindig jöttem a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Bizony előfordult, hogy le - lecsukódott a szemem.

Minden lelkipásztornak, igehirdetőnek vannak, lehetnek sikeres, számára kedves igehirdetései. Ha egy – egy szolgálatra meghívják, előfordulhat, hogy erre az alkalomra nem készül fel, hanem elővesz egy régebbit a tarsolyából. Ennek az instant, újra felmelegített módszernek lehetnek hátrányai is. Sokszor hallgattam és hallgatok online adásokban igehirdetéseket. Többször hallottam olyan megfogalmazást mástól, milyen szép igehirdetés volt. Az én lelki látásmódom szerint, az a számomra hasznos igehirdetés, amely Jézus Krisztusban megerősít, ha kell megítél, amely változásra késztet.

Személy szerint, amikor egy – egy szolgálatra készülök, akkor mindig az Úrtól kérem el az üzenetet, mert egyedül Ő tudja pontosan, hogy ki lesz jelen az igehirdetésen, kinek milyen igei üzenetre van szüksége. Ez számomra azt jelenti, hogy minden egyes helyen és időpontban elhangzó igehirdetésnek megvan a maga aktualitása, esetleg konkrét személyes üzenete. De ez csak akkor van, ha az igehirdető teljesen az Úrra hagyatkozva készül fel a szolgálatra.

Pál egy hetet töltött Tróászban, ahová Lukács az „Apostolok cselekedetei” leírója is elkísérte. A hét során történtekből csak a vasárnapi istentisztelet és az azon történt csoda van lejegyezve. Pál hosszúra nyújtotta az alkalmat, a kis szobában elfogyott a levegő, ezért ablakot kellett nyitni, a nyitott ablakon az álomba szenderült ifjú Eutikhosz pedig kiesett.

A történtekért a Szentírás nem hibáztat senkit sem. A baleset lehetőséget adott arra, hogy Isten hatalma és dicsősége még nyilvánvalóbbá legyen. Az aktuális igénk nagyon röviden közli velünk az eseményeket, „az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel.” 10Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: Ne zajongjatok, mert a lelke benne van. 11Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. 12A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.

Érdekes, hogy Illés próféta, ehhez hasonlóan (1Királyok 17,21) háromszor borult rá a sareptai özvegyasszony halott fiára és a lélek pedig visszatért a gyermekbe.

Nem tudom, hogy milyen lesz a jövő a mi gyülekezeteinkben, csak remélem, hogy az ige utáni szomjúság nem veszik el a szívekből.

Hegyi András testvérünk, aki az Áhítatban az alapigénk mai üzenetét lejegyezte, így fogalmazta meg: Az igehirdetőnek a becsületes felkészülés kérdése elől nem szabad kitérnie. Ha az igehirdetés elszámoltathatósága fennáll, ő sincs kiváltságos helyzetben. De az igét befogadó egyszerű hívőnek ugyanúgy elszámoltathatónak kell lennie. ÁMEN