Mit mond az Írás?

 

Azt kérdem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Isten előtt vádat emel Izráel ellen: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek.” Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.” Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; ha pedig kegyelemből van, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna kegyelem. Róma 11,1–6

Isten kegyelméből sok történetet tudunk, ismerünk a Bibliából, nehogy úgy járjunk, nehogy úgy reagáljunk a körülöttünk történő eseményekre, mintha nem ismernénk a bibliai történéseket!

Pál apostol Krisztus után 57 körül írhatta levelét a rómaiakhoz, feltételezik, hogy harmadik misszió útja vége felé Korinthusban Gájusz vendége volt és ott Terciusz segítségével vetette papírra üzenetének sorait.

Az apostol Istentől kapott küldetésével összefüggésben írta a Római levelet, Isten ugyanis arra hívta el őt, mint zsidót, hogy a pogányoknak (a nem zsidó nemzeteknek) is elvigye Jézus Krisztus üzenetét. Aggasztó híreket kapott a római birodalom fővárosában élő keresztyén gyülekezetből. Ugyanis a római gyülekezet pogány származású testvérei úgy vélték: Isten teljesen elvetette a kiválasztott zsidó népét. Úgy vélem nem voltak elég körültekintőek, amikor kialakították ezt a véleményüket.

Őszintén elmondhatom, megtérésem óta a zsidó nép mindig közel áll hozzám, azon egyszerű oknál fogva, mert Urunk Krisztus Jézus a Messiás is zsidó volt, ők pedig Isten kiválasztott népe.

Milyen okokra vezethető vissza, hogy a római keresztyén gyülekezetben kialakult ez a vélemény? Úgy vélem az egyik oka évezredek távolába vezethető vissza. Nagy zavarkeltő, a Sátán már egészen a kezdetektől napjainkig folyamatosan minden követ megmozgat, hogy antiszemita, zsidóellenes indulatokat gerjesszen a kiválasztott nép környezetében. Izrael történelmének napjainkban történő eseményei, és az elmúlt 76 év történései is ezt a véleményt támasszák alá.

Kérdezem, hogy veletek történt-e olyan, hogy egy másik nemzethez, népcsoporthoz, vagy más felekezethez tartozó ember tisztességtelenül megbántott, esetleg megkárosított benneteket. Velem megtörtént, első reakcióm a harag és neheztelés, aztán úgy szépen, lassan kezdtek bennem helyére kerülni az érvek, és vele az érzéseim. De hát Jézus Krisztus értük is meghalt a kereszten, bár most a Sátán rabságában élnek, aztán végül eljutok oda, hogy imádkozzak azért az emberért, aki megalázott, aki belém gázolt. Utólag már könnyebb így beszélni róla, de akkor melegében iszonyú küzdelem zajlik az emberben a feltörő érzelmekkel. Megérte rendezni magamban Isten akaratával megegyezően az ügyet, mert újból békességem lett.

Határozott véleményem, hogy egy keresztyén ember nem lehet antiszemita, ha mégis antiszemita, akkor már nem keresztyén, csak annak mondja magát. Tudjuk először Antiókhiában nevezték Krisztus Jézus követőit keresztyénnek. Tehát a Keresztyén kifejezés azt jelenti, hogy Krisztusi, Krisztus követő.

Szerintem a másik ok, amiért a Rómában élő keresztyén gyülekezetben kialakulthatott a zsidóellenes hangulat, mert a zsidók nem, vagy nagyon nehezen tudnak beilleszkedni az általuk pogánynak tartott népek közé. Miért van ez így?

A zsidó nép többségében napjainkban is kiemelten fontos a vallási hagyományok ápolása, megőrizni identitásukat, mindig törekednek a felnövekvő nemzedéknek átadni a maguk értelmezésében az Ószövetségi egyisten hit lényegét és hagyományaikat. Úgy tartják, a zsidó valláson kívüliek mind pogányok. Az, hogy ők a kiválasztott nép Isten tenyerén, büszkeséggel és ebből fakadó gőggel töltötte el őket. Lelki vakságuk miatt nem ismerték fel, és többségük ma sem ismeri fel és nem fogadja el az Istentől küldött Krisztust, mint Messiást, pedig Ézsaiás több mint hatszáz évvel korábban megjövendölte, hogy az eljövendő Messiás megvilágítja az igazságra vezető ösvényt, és a megváltás fénye égő fáklyaként fog egyik nemzetről a másikra terjedni (60-66 fejezet.).

Az egész Bibliában a Római levél foglalkozik legerőteljesebben azzal, hogy a zsidók elvetették Krisztust (néhány kivétellel, akik elfogadták Messiásuknak, vagyis üdvözítőjüknek), és azzal, hogy Isten kegyelmi terve majd végül visszakanyarodik Izraelhez (9-11. f.).

Pál apostol levelében egy nagyon fontos érvet hoz fel a római nem zsidó származású keresztyének téves megítélésével szemben.

1Azt kérdem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. 2Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Róma 11,1-2

„…avagy elvetette-é Isten az ő népét?” Erre a kérdésre válaszolva Pál először a maradékra irányítja a figyelmet. Mert mindig volt és mindig lesz Istenhez hűséges maradék! A kegyelmi elhívást annak bizonyítékaként említi, hogy Isten nem vetette el népét. A megváltás mindenki számára elérhető, aki elfogadja Istennek Krisztusban felkínált kegyelmét, legyen akár zsidó, akár pogány.

Ne feledjük, hogy az első keresztények szinte mind zsidók voltak – gondoljunk csak a pünkösd napján megtérőkre. Pétert is csak egy különleges látomás és csoda győzte meg arról, hogy a pogányoknak éppúgy joga van Krisztus kegyelmére, tehát a kegyelmet hozzájuk is el kell juttatni.

Pál apostol nem ért velük egyet, és ezért rámutat egy hasonló bibliai esetre. Amikor azt mondjátok, hogy nem maradt belőlük senki, hasonlóak vagytok Illéshez. Nem olvastátok? Ő is ugyanazt mondta, mint ti, de ahogyan ő rosszul látta a helyzetet, ugyanúgy ti is.

Illés magának Istennek vázolta a helyzetet, és ragaszkodott is a látásához: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek.” Viszont Isten kijelentette neki az ő verzióját: „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.”

Izráelben a hit szempontjából rendkívül nehéz időben is mindig volt maradék, mint ahogy a babiloni fogság idejében is, és ahogy mindig is lesz, mert Isten ilyen hűséges. Van itt még valami: Isten kegyelme bármikor, számunkra meglepő módon is felülírhatja azt, amit megérdemelne egy ember vagy egy nép. A Bibliában olvasottak tehát arra valók, hogy formálják az istenképünket, és megszabják például az ő népéről való gondolkodásunkat, ahelyett, hogy a saját látásunk szerint viszonyulnánk hozzájuk!

A történelmet tanulmányozva szintén eljuthatunk a válaszhoz. Izrael engedetlensége ellenére még mindig létezik. Persze sokan mondják: ez igaz, itt vannak közöttünk, de jobb lenne, ha nem lennének. Ezt nevezzük antiszemitizmusnak. Isten másként gondolkodik! Izrael azért létezik, mert mind a mai napig ők Isten kiválasztott népe, akikkel szövetséget kötött. Akik elvetettségükben is kitartanak abban az értelemben, hogy nem reagálnak az evangéliumra, azok el fognak veszni. De Isten ígérete a nép dicsőséges jövőjére nézve továbbra is fennáll! „…és így üdvözülni fog a maradék Izrael.” (Róm 11,26)

Ha Izrael történelmét követjük, akkor létezésük egyetlen magyarázata csak az Ige fényében érthető meg. Tanulmányozd Izrael történelmét! Isten igazságosan oltalmazó kezét kell meglátnunk ennek a népnek történelmében mind a mai napig, mert mindig volt és lesz Izrael népéből Istenhez hűséges maradék.

Az Ószövetség ígéretei be fognak teljesedni. Robert Louis Stevenson mondta egyszer: „Nem értem, hogy ti teológusok és igehirdetők miért alkalmazzátok a gyülekezetre azokat az ígéreteket, melyeket az Írások szerint Isten egyedül kiválasztott népének, a zsidóknak adott és melyek a népre és a Szentföldre vonatkoznak. Ezek a jövőben fognak beteljesedni.

Rómában élő keresztyénekre nagy hatással voltak a tévtanítók, ezért kezdtek névleges keresztyén gyülekezetté válni. Pál apostol Isten üzeneteként írott levelével tudta csak ezt a nemkívánt folyamatot megállítani, illetve helyretenni. Első névleges keresztyén nemzet 391-ben a római birodalom lett, és ezzel egyben erkölcstelensége miatt megindult a lejtőn lefelé. Majd 95 év múlva 486-ban a nyugat Római birodalom, mint nemzet megszűnt, megbukott.

A névleges keresztyén nemzetek, gyülekezetek számára a vasárnapi istentiszteletetek, a kenyértörés, csapdává lett, mert Isten Igéjére nem helyesen reagálnak. Ha Isten igazsága csak látszat marad, akkor az áldásból átok lesz.

1900-as években az Amerikai Egyessült Államok is kezdett névleges keresztyén nemzetté válni. Donald Grey Barnhouse mondta el egyszer, hogy a japánok tanulmányozták, hol van Amerika leggyengébb, sebezhető pontja, mielőtt Pearl Harbort bombázták a II. világháborúban. Úgy döntöttek, hogy egy vasárnap reggel támadnak, amikor az előző pénteken a katonák már megkapták a zsoldjukat.

A háború után a japán katonai levéltárban megtalálták az erre vonatkozó vizsgálatok iratait. A japánok tudták, hogy a zsold kifizetése után a katonák pénteken és szombaton dorbézolni fognak, berúgnak és vasárnap reggel fogják kialudni mámorukat. Ekkor lehet őket meglepni, ilyenkor nem lesz ellenállás. Japánok megtalálták az amerikai katonai támaszpont gyenge pontját az erkölcstelen életmódjukban, meglepetésszerű támadásukkal iszonyú pusztítást végeztek az amerikai támaszponton. Kikötőkben lebombázták, elpusztították a még megmaradt repülőgép hordozó anyahajókat és a hozzá tartozó hadi készleteket. A Sátán nagyon jól ismeri a névleges keresztyének gyenge pontjait és ott támad, ahol legsebezhetőbbek. (Midway-i csata)

– Sok évvel ezelőtt még vasárnap volt az a nap, amikor az emberek a gyülekezetben, az istentiszteleten erőre kaptak. Az áldásból most átok lett. Isten Igéjét hallgatni, annak üzenetét megélni, megfontolandó dolog. Ha csak formalitás, akkor átok lesz belőle. Az Ige hallása által minden ember megváltozik, vagy javára áldásként vagy megkeményedik és átokká, csapdává lesz számára.

Kedves igehallgató gyülekezet! Soha ne feledjük, szerető Istenünknek az a vágya, kifejezett óhaja, hogy Fiában Krisztus Jézusban megtérve, minden embernek örök élete, üdvössége legyen.

Kérjük Urunkat, Igéjével, Szentlelkével erősítsen, vezessen el bennünket minden igazságra, hogy az istentiszteleteken való részvétel, őhozzá való engedelmességben és hűségben kiteljesedve valódi áldássá váljon számunkra. Istentiszteleti alkalmaink, és az úrvacsora mindannyiunk számára, Isten Igéjére helyesen reagálva testi, lelki erőgyűjtés, és Krisztusban való kiteljesedés alkalma legyen. ÁMEN

Isten felsorolhatatlanul sok csodás tette!

 

Zsoltárok 40,5-14 5Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. 6URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni. 7Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz. 8Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. 9Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. 10Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, URam! 11Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt. 12URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen! 13Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem. 14Légy kegyelmes, URam, és ments meg, URam, siess segítségemre!

Zsolt. 40. 5-14 Igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/1rTWFKDRH2d_6U8t1b1ZBvm2a6AUfm4CO/view?usp=sharing

Ma a reformáció emléknapja, a reformáció vasárnapja van, emlékezünk azokra a hithősökre, akiknek hitből fakadó, Isten ügyéért való munkálkodásukat koruk egyháza egy általuk elképzelt szűk mederbe akarta korlátozni. Isten Igéjét nyitott szívvel és lélekkel olvasó, hallgató hitelődeinknek ez nem felelt meg. Bátran szembefordultak az akkor éppen uralkodó egyházzal.

Luther Mártonnak és társainak nem az volt a fontos, hogy mit szól az egyház, hanem mindenekelőtt való kérdés az volt, mit szól, mit gondol, mit üzen Szentlelkével az élő Isten?

Azt üzeni ma is számunkra bátorításul Isten Igéje: „Boldog az az ember, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez” és az elvetemült hazugokhoz”.

Úgy kezdődik ez a 40. zsoltár „Várva vártam az Urat és ő lehajolt hozzám.” Tudjuk, hogy Krisztus az ÚR valóban eljött erre a földre, valóban kiszolgáltatta magát, egészen törékenyen, babaillattal jött el közénk a hatalmas, dicsőséges, végtelen Isten, hogy testben felnőjön és királyként életét adja az övéiért, hogy azok, akik hisznek őbenne megmeneküljenek és örök életük legyen. Egyedül ezért jött el Jézus!

Dávidnak ez a zsoltárja egy nagyon különös zsoltár, úgy tűnik, hogy egy hálaadó imádság, de a végén mégis bűnvallással és könyörgéssel fejeződik be, és középen történik egy nagyon különleges dolog, amitől messiási próféciának tartjuk ezt a zsoltárt. Ott középen nem Dávid imádkozik, nem Dávid beszél, hanem az Úr Jézus.

Azt mondja: ”Véresáldozatban, és ételáldozatban nem telik kedved”. Abban telik kedvem Istenem, hogy akaratodat teljesítsem. Ezek a sorok szinte szó szerint megegyeznek a zsidókhoz írt levél 10. részének soraival, amikor Jézusról beszélnek és azt mondja a Szentírás, hogy ezt mondja Jézus, aztán a 40. zsoltárnak szavait idézi ott középen.

Milyen érdekes, hogy Dávid elkezd imádkozni, aztán szavai egybefonódnak a Messiás szavaival, a Messiás imádkozik, majd ismét Dávid szavai következnek, aki könyörög a megbocsátásért. Különös zsoltár ez, nemcsak azért különös, mert ez egy messiási prófécia és nemcsak azért, mert előre tekint a Messiásra. Azért különös mert beletekint Dávidnak a lelkébe, beletekint abba, ahogyan Dávid lát, ahogyan ő él, ahogyan ő kiált. És bemutatja azt, ahogyan a nagy Isten az ő szentségével, kegyelmével hogyan válaszol az ő mélyből jövő kiáltására.

Dávid azt írja, hogy a pusztulás vermében volt, és akkor kiáltott az Úrhoz, „kiáltok hozzád Uram”! Mindegy, hogy mi történik velem, én akkor is hiszek benned, a tények ellenére is, hiszek minden józan ész érv ellenére is. Nem könnyű ezt a bizodalmat megtanulni, magamévá tenni, csak a Szentlélek által vezetve mondja ezt.

Törvényed szívemben van olvastuk a 9. versben. Milyen csodálatos kiváltság, hogy nem egy külső elvárához kell igazodnom, hanem bensőmből fakad, mert az a szívem hústáblájára van vésve kitörölhetetlenül. Az engedelmességet, a hűséget így egyáltalán nem kényszernek élem meg, hanem Jézus Krisztussal együtt tehetek bizonyságot „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem”, mert törvényed a szívemben van.

Aki követi Istent, és valóban szívébe zárta törvényét, az örömmel engedelmeskedik Istennek, nem kötelességből, hanem szeretetből, odaadásból. Hite működni fog, s így valódi gyönyörűséget lel Isten terveinek követésében. Örömét abban mutatja ki, hogy igyekszik minél jobban megismerni, kívülről megtanulni Isten Igéjét és engedi, hogy a Szentlélek az életére alkalmazza Isten igazságát.

Most pedig lenne egy egészen személyes kérdésem hozzád, mondd kedves testvérem, boldog ember vagy? Boldog embernek tartod magad? Mitől függ a boldogságod? A körülmények kedvező alakulásától, vagy valami egészen mástól?

„5Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát,”. Istenben való hitünk, bizodalmunk valódi próbái a nehéz, a nemszeretem időszakok.

Reformáció vasárnapján érdemes számba venni mindazt a sok jót, áldást, amit Isten tett értünk. Állj meg ma egy kicsit, és szánj erre időt a mai nyugalomnapodban! Hited megújulásában és megerősödésében lesz segítségedre, ha újból látod: nincs semmi, ami összevethető Isten szeretetének nagyságával.

Emlékszel életed mélységeire, amelyekben erőtlen magányodban tehetetlenül segítségért kiáltottál hozzá? Ő lehajolt és felemelt, a pusztulás verme és a teljes bizonytalanság helyett nála, benne biztos alapra találhattál.

Emlékszel, fel tudod idézni azokat a csodás alkalmakat, amikor sírásodat örvendezéssé változtatta, amikor őt dicsérő éneket adott szívedbe és a szádba? Mindezt nem azért, mert olyan jó voltál, hogy mindezt megérdemelted, hanem mert a veled kapcsolatos terve is jó és csodálatos már a kezdetektől fogva. Ha elcsendesedve visszatekintesz életed útjára, csodálkozz csak rá Isten irántad való szeretetére, kegyelmére és ez indítson hálára Isten iránt, késztessen a megélt kegyelem hirdetésére és továbbadására! Isten ma is csak azt kéri tőled, hogy közeledj hozzá, tárd ki, nyisd meg előtte a szívedet, hogy ezután is véghez vihesse a veled a kapcsolatos csodás terveit.

Buzdítás őszinte imára!

Vizsgáljuk meg, hogy vallásos tevékenységeink Isten kegyelméből fakadnak-e? És Isten dicsőségét szolgálják-e?

Izrael családja összeköltözik!

 

1Mózes 46,26 – 47,6 „26Azok, akik Jákóbbal együtt Egyiptomba érkeztek – akik őtőle származtak, azaz Jákób fiainak a feleségein kívül – összesen hatvanhatan voltak, 27Józsefnek pedig két fia született Egyiptomban. Jákób egész háza népe tehát, amely Egyiptomba ment, hetven lélek volt. 28Józsefhez menve Jákób Júdát küldte maga előtt, hogy mutassa az utat Gósenbe. Így érkeztek el Gósen földjére. 29József befogatott a kocsijába, és Gósenbe ment apja, Izráel elé. Amikor meglátta, a nyakába borult, és sokáig sírt a nyakába borulva. 30Izráel azt mondta Józsefnek: Most már meghalhatok, mert megláttam arcodat, hogy még élsz. 31József ezután azt mondta testvéreinek és apja háza népének: Elmegyek és hírt viszek a fáraónak. Megmondom neki, hogy testvéreim és apám háza népe, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám, 32és ezek az emberek juhpásztorok, mindig jószágtartó emberek voltak, és elhozták a juhaikat, marháikat és mindenüket. 33Azért, ha a fáraó majd hívat titeket, és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok, 34ezt mondjátok: Jószágtartó emberek voltak a te szolgáid ifjúkoruktól fogva mindeddig; mi is, meg atyáink is. Így majd letelepedhettek Gósen földjén, mert az egyiptomiak minden juhpásztort utálatosnak tartanak.

1József elment és hírt vitt a fáraónak. Ezt mondta: Apám és testvéreim megérkeztek Kánaán földjéről juhaikkal, marháikkal és mindenükkel, amilyük csak van, és már Gósen földjén vannak. 2Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította őket a fáraó elé. 3A fáraó ezt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, meg atyáink is azok voltak. 4Majd ezt mondták a fáraónak: Jövevényként jöttünk erre a földre, mert szolgáid juhainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kánaán földjén. Hadd telepedjenek le szolgáid Gósen földjén! 5A fáraó ezt mondta Józsefnek: Apád és testvéreid idejöttek hozzád. 6Előtted van Egyiptom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet, telepedjenek le Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat jószágaim felügyelőivé!”

2024-09-15. Igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/10_5oKDcaOnq2t1ukXOEr0NRBEx39FO08/view?usp=sharing

A mindentudó, mindenható, végtelenül bölcs és hatalmas Istennek tökéletes terve volt ígéretének beteljesítésére, hogy nagy néppé teszi Ábrahám utódait, annyian lesznek, mint tenger partján a homok. (1Mózes 22,16-19)

Kánaán földjén egy folyamatosan növekvő, először párszáz, majd párezer taggal rendelkező kis népcsoport ellenséges környezetben, szinte állandó veszélynek lett volna kitéve. Egyiptom akkor korának szuperhatalma volt, oltalmában biztonságosan növekedhetett, szaporodhatott Isten kiválasztott népe.

1Móz 46,26-27 26”Azok, akik Jákóbbal együtt Egyiptomba érkeztek – akik őtőle származtak, azaz Jákób fiainak a feleségein kívül – összesen hatvanhatan voltak, 27Józsefnek pedig két fia született Egyiptomban. Jákób egész háza népe tehát, amely Egyiptomba ment, hetven lélek volt.”

Eljátszottam a gondolattal, mi lett volna Isten nagyléptékű terveiből, ha Jákób maroknyi kis népe a mai életfelfogásunk szerint akart volna berendezkedni Egyiptomban a legjobb természeti adottságokkal rendelkező „Gósen” földjén. Végre egy gazdag országban vagyunk, nekünk is legyen életcélunk a folyamatos jólét, a gazdagság, hiszen szinte ideális feltételek között növekvő számú állatainkkal itt eredményesen tudunk kereskedni. Minek az a sok gyerek, hiszen akkor nem tudunk anyagilag olyan ütemben gyarapodni, hogy elérjük az egyiptomi életszínvonalat.

Jól emlékszem ifjú koromban mennyire tetszettek a nyugati márkás autók, mennyire ideálisnak tűnt a nyugati jólét, ahogyan azt a filmekben láttuk, sokan azért költöztek Amerikába, vagy tőlünk nyugatabbra, hogy megvalósítsák az őket rabságban tartó álmaikat.

Istennek legyen hála, hogy őket, Jákób maroknyi népét akkor még nem tudta ilyen eszmékkel, önző vágyakkal megfertőzni a Sátán.

Most ugorjunk négyszáz évet előre a történelemben. A Biblia erről a négyszáz évről nem tudósít bennünket. Egyiptom országában is nagy változások történtek. Történelemből tudjuk, hogy egy teljesen új fáraó dinasztia került hatalomra, aki már nem tudott semmit arról, ki volt az a „József”, aki Isten kezében engedelmes eszköz volt, hogy megmentse általa Egyiptom népét a kipusztulástól a hét aszályos esztendőben.

2Mózes könyvéből tudjuk, hogy Jákób népe annyira megszaporodott Egyiptomban, hogy a fáraóban ez már félelmet keltett, ezért a fiú újszülöttek megölésével drasztikusan csökkenteni akarta az izraeliták létszámát, de eredménytelenül. Mai korunkban a jóléti társadalmakban már megvan erre az eredményes módszer: ennek neve pedig születésszabályozás és abortusz. Ez a módszer sokkal eredményesebb, mint a fáraó rendelete. Statisztika szerint, csak Magyarországon az elmúlt 64 évben 5,4 millió dobogó szívű magzatot öltek meg édesanyja méhében. 40-50 év múlva, ha az Úr addig nem jön vissza, elnyomott kisebbségben fog élni az európai és a „jóléti társadalmak” őslakóssága. Jobb esetben rezervátumokban, mint Amerikában az indián őslakósság, rosszabb esetet pedig a fantáziátokra bízom.

Mózes első könyvének utolsó fejezetei Jákób és családja Egyiptomba költözéséről és az ottani letelepedéséről szólnak, valamint József intézkedéseiről az éhínség hátralévő évei alatt, végül Jákób tizenkét fiának osztott apai áldásáról, haláláról és temetéséről.

Amikor József apját a fáraó elé vitte bemutatni, „a Fáraó megkérdezte Jákóbtól, hány éves vagy?” Jákób azt felelte a fáraónak: Vándorlásaim éveinek száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal” 1Móz 47,8-9.

Jákób élete küzdelmes élet volt, hiszen csak a két feleségéért 14 évet, majd még 6 évet kellett szolgálnia, mert Lábán Jákóbhoz hasonlóan csaló volt, rútul rászedte őt, de Istene vele volt és ígérete szerint felettébb megáldotta őt.

Jákób pályafutásának vége csodásan szép, ellentétben áll eseménydús életének előző történéseivel. Valahogy úgy tudnám szemléltetni egy költői képpel, mint amikor egy zivataros nap végén eloszlanak a felhők, amelyek addig eltakarták a napot, amely most a nyugati égbolton méltóságos ragyogásával nyugovóra tér, miközben sugaraival bearanyozza a nyugati égboltot, és a közelgő csodálatos holnapra mosolyog.

Így van az öreg pátriárkával is. A csalások, alkudozások, ravaszságok, kertelő csűrés-csavarások időszaka életében tűnőfélben vannak, és Jákób a hit nyugodt méltóságával lép elő, hogy olyan áldást osszon, olyan örökséget hagyjon családjára, amely csak az Istennel ápolt szoros közösségben érhető el. Jákóbnak idős korára teljesedett be az élete. Évei számának növekedésével egyre értékesebb, nemesebb lett, mint a jól kezelt óbor.

Korunk előrehaladtával a mi életünk is ilyen lett? Vagy megkeseredtünk, folyton csak a panaszkodó elégedetlenség jellemző ránk?

Kérem a végtelenül bölcs és hatalmas Istent, hogy a vele egyre szorosabbá, meghittebbé váló kapcsolatunkban, a mi életünkben is Jákóbéhoz hasonló, kívánatos lelki gyümölcsöt teremjünk.

Jákób testi szemei idős korára meghomályosodtak, de lelki látása kitisztult, megerősödött.  (1Móz 48,17-19) „17Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy áttegye Efraim fejéről Manassé fejére. 18József ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet! 19Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála, és utódaiból sok-sok nép támad majd.”

Mi itt, a gyülekezet tagjainak többsége az idősebb generációhoz tartozunk, bár meg sem közelítjük Izrael életkorát, mely 147 év volt. Az én életkorom most megközelítőleg a fele, mint amennyit Jákób megélt földi létében.

Kérjük a mindentudó, mindenható, dicsőséges Istent, hogy nekünk érdemtelen szolgáinak, kegyelméből adja meg egyéni életünkre, és a gyülekezetünkben is, hogy lelki látásunk, hallásunk egyre tisztuljon, erősödjön, annak ellenére, hogy fizikai látásunk, hallásunk korunk előrehaladtával egyre jobban csökken. Mi sem bizonyítja jobban, hogy romlik fizikai látásunk, már szemüveg kell az olvasáshoz, arról nem is beszélve, ha egy tű fokába kell befűzni a cérnát.

Egy érdekességre kívánom felhívni a figyelmeteket! Kérdezem feltűnt-e már valakinek, hogy Mózes első könyve utolsó fejezeteiben, hogyan váltakozik a „Jákób” és „Izráel” név?

1Móz. 48,2-3 „Jákóbnak jelentették: Nézd, József, a fiad jön hozzád! Izráel összeszedte erejét, és felült az ágyon. Jákób ezt mondta Józsefnek: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban Kánaán földjén, megáldott engem.”

Tudnunk kell, hogy az Írásban, ha ilyen különös jelentőségű dolgokkal találkozunk, az azért van, mert ebben az esetben is a nevek felcserélése bizonyos tanulságot rejteget számunkra. Elég, ha megjegyezzük, hogy a „Jákób” név kifejezi azt a mélységet, ahová Isten leszállott, az „Izráel” pedig azt a magasságot, ahová Jákóbot Isten felemelte.

Számomra igazából példaértékű, milyen nemes lélekre vall, hogy József meg tudott bocsátani testvéreinek, akik oly sok nyomorúságot okoztak neki. Testvérei először meg akarták őt ölni, de Ruben közbenjárására inkább eladták rabszolgának az Izmáelieknek húsz ezüstért. József testvérei jóvoltából összesen 13-14 évig volt rabszolga és börtöntöltelék.

Isten Józsefet felemelte, olyan hatalmat dicsőséget adott neki, amiről álmodni sem mertek. Bár József gyerekkori álmai sejtettek valamit. József valóban, a szó szoros értelmében nemeslelkű, istenfélő ember volt, mert meg sem fordult a fejében, hogy törlesszen testvérei gonoszságáért.

Még baptista családokban is előfordul, hogy örökségül kapott anyagiakon való nézeteltérés miatt egy életen át tartó harag, neheztelés marad a szívekben. Pedig aki Isten gyermekének tartja magát, annak szívében az ilyen önzésből eredő harag, neheztelés Jézus Krisztussal együtt nem férhet meg egy szívben.

Drága testvéreim az Úrban, ha nem úgy alakult emberekkel és az Úrral való élő kapcsolatunk, hogy abból áldás fakadjon családunkra, egyéni és közösségi életünkre, mindig van lehetőség új igei alapokra helyezni Jézus Krisztusban az életünket, mert az őszinte testvéri szeretetből áldás fakad, erre szerető Istennek határozott ígérete van.

Zsoltárok 133.  1„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! 2Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. 3Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.”

Kedves testvéreim, értitek ennek a zsoltárnak aktuális üzenetét: Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor, ha a testvérek egyetértésben élnek! Érezzük az Úr gazdag áldását?

Drága Urunk, kérünk töltsd be szívünket a békesség, a szeretet és egyetértés lelkével, hogy küldhesd ránk a gazdag áldásod és életet mindenkor.

Van egy dolog, amit soha nem szabad elfelejtened! Isten életed minden nem várt és rossz fordulatánál is melletted marad. Csak hittel bízd rá az életed!  ÁMEN!

(Van egy jó hírem számotokra) Nem vagyunk fegyvertelenek az ördöggel szemben!

 

Efezus 6,10-20 10Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. 11Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. 12Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. 14Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, 15sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. 16Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. 17Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. 18Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; 19és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, 20amelynek követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell.

Efezus 6,10-20 igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/1ZSUeFRdgdfowU5dhkVDY_PAiFNtpmSFj/view?usp=sharing

A mai igehirdetésünk alapjául Pál apostolnak Efezusiakhoz írt leveléből felolvasott első mondatunk így hangzott: ”Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében”.

Pál apostol az Efezusi gyülekezethez írt levelét, annak felettéb gazdag üzenetét, mintegy zárógondolatként egy erőteljes felszólítással igyekszik befejezni. „Erősödjetek meg az Úrban, és az ő hatalmas erejében”. Biztosan többször felmerült már bennetek is, főleg gyermekkorban meséket olvasva, amikor talán más gyermekek igazságtalanul bántalmaztak benneteket, milyen jó lenne nagyon erősnek lenni, mint a mesehősök, akkor nem merne senki kikezdeni velem. Ebből kiindulva sokan arra éreztek már késztetést, hogy valamilyen küzdősportban érjenek el sikereket.  Önmagunkban való erősödés és győzelem az ember számára csupán illúzió maradhat, mert e világ fejedelme a Sátán az embernél sokkal erősebb. Itt nem az ember fizikai erejére kell gondolnunk, mert nagyon sok kigyúrt, csupaizom ember a bűn és a Sátán rabszolgájaként börtönben tölti életének nagy részét. Nyomatékosan hangsúlyozza Pál apostol, „erősödjetek meg az Úrban, és az ő hatalmas erejében”. Értitek drága testvéreim az Úrban, Krisztus Jézusban!

Felmerült bennem is a kérdés, hogyan erősödhetek az Úrban és az ő hatalmas erejében?

János 15,5. (maga Jézus krisztus mondja) „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”. Aki ültetett és nevelt már szőlőt, az tudja, hogy erőteljes gyökérzettel rendelkező szőlőtőke képes csak ellátni a termő szőlővesszőket mindazzal, amire szüksége van a bő gyümölcstermés kineveléséhez. Jézus Krisztus itt meg is szabja a bő gyümölcstermés feltételeit, „aki énbennem marad, és én őbenne”.

Tehát logikus a következtetésünk, hogy a szőlővessző egyedüli biztonságos erőforrása a szőlőtő! Mi is, mint Jézus Krisztus késői tanítványai megerősödni egyedül az Úrban és az Ő hatalmas erejében tudunk. Az Úrban bízó hívő ember egyedüli erőforrása, Krisztus Jézusban az Úrban, és az ő hatalmas erejében van.

Láttatok, vagy hallottatok már zöld rendszámos elektromos autóról, ha lemerülnek az akkumulátorai, valamilyen formában csatlakoztatni kell az elektromos erőforráshoz, mert anélkül legfeljebb baromfiudvarba tojóketrecnek alkalmas. Hatalmas, dicsőséges Istenünkkel engedelmességben kiteljesedő, szoros élő kapcsolatban kell lennünk, akkor feltöltekezünk, megerősödünk az Úrban, és az ő hatalmas erejében.

Szerintetek hogyan működik, ha az Igét olvasva, azon felbuzdulva imában felveszem Istennek minden fegyverzetét, akkor erős leszek az Úrban és a Sátán elfut előlem? Jakab 4,7 „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek”.

Baptista Teológiai Akadémián a teológusok képzése során fordult elő az alábbi eset. Pont az Efezusi levél ezen része volt a téma, egyik teológus imában felvette Istennek összes fegyverét, utolsóként kezében a Bibliával a lélek kardját, és hangosan, diadalittasan felkiáltott, hol vagy Sátán? Az oktató szerényen megszólalt, ott van a páncélon belül.

Ha valaki nem érzi az ördög folytonos zaklatását, mert nyugodtan hagyja, az nem okvetlen azt jelenti, hogy már nagyon erős, és az ördög közeledni sem mer felé. Jelentheti azt is, hogy mivel engedetlen Isten felé, ezért a Sátán már békén hagyja, de a póráza már rajta van, lehet hosszú is a póráz, de a vége a Sátán kezében van.

11”Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. 12Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak”.

Pál apostol felszólítja levelének mindenkori olvasóit, hogy álljanak meg szilárdan az ördög mesterkedéseivel szemben. Miért fontos ez? Mert a keresztyén ember élethosszig tartó lelki harcban áll a gonosszal, amit Isten Igéje a hit harcának nevez. Ne a saját erőnkre hagyatkozva, hanem az Istentől felkínált lelki fegyverek segítségével szálljunk szembe a gonosszal.

Szomszéd országban Ukrajnában kíméletlen háború zajlik, képzeljük el, ha egy frontvonalon a jól kiképzett katonákat minden felszerelés és fegyver nélkül küldenék harcba az ellenséggel szemben. Vajon mennyi esélyük lenne? Meghalnának, vagy megadnák magukat az ellenségnek!

A Sátán agyafúrt stratéga, aki sokféle tervet sző elpusztításunkra, szakadásokat gerjeszt a gyülekezetekben, családokban és mindent megtesz, hogy megingatja a hívő ember Isten ígéreteibe vetett hitét.

Ugyancsak az ördög mesterkedésére vezethető vissza mindennapjainkban a csüggedés, a kísértés, a neheztelés, a félelem, a vádlás, a lelki lustaság, ahogy az is, ha engedünk bűnös vágyainknak (különösen azokon a területeken, ahol erőtlenebbek, kísérthetőbbek vagyunk). Az ördög bármire képes, hogy elnémítsa lelkiismeretünket és eltántorítson Jézustól. Ha a Sátán el tudja némítani lelkiismeretedet, akkor nyert ügye van!!!!

Mennyei Atyánk nagyon jól tudja, hogy csak az ő fegyverzetét felöltve tudunk eredményesen megállni az ördög mesterkedéseivel, kísértésével szemben, ezért ajánlja fel Igéjében „az Isten fegyverzetét”. Ha elbuktál, azért volt, mert nem vetted komolyan Isten ajánlását.

Mivel nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak, ezért az Úr által felkínált lelki fegyverzettel tudunk csak eredményesen harcolni a gonosz minden formájával szemben.

Ne feledjük, hogy az életünk konfliktusai elsősorban nem a körülményeinkből erednek, sem a minket irritáló, zaklató vagy megkárosító emberektől. Nem ők a valódi ellenségeink, hanem akik mögöttük vannak, a Sátán és a gonosz lelkek serege.

Emlékezzünk csak arra az Igére, (Máté 4,1-11) amikor Jézust negyven napos böjtje végén háromszor is megkísértette az ördög. Jézus Krisztus nem úgy állt ellene, hogy megragadja és egy sziklához vágja az ördögöt, hanem egy számunkra is eredményesen alkalmazható példát mutatva győzte le a kísértőt. Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva, „csak az Urat a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj”. Tudjuk mi történt ekkor? Elhagyta őt az ördög. Ne feledjük, isten Igéjében erő van, hatalom van!

Efezus 6,13. Vegyétek fel Istennek minden fegyverzetét. Ha a magunk erejére, terveire és stratégiájára hagyatkozunk, eredménytelenül vívjuk lelki harcunkat és szinte törvényszerűen vereséget szenvedünk, sőt elpusztulunk. Kizárólag akkor vívjuk hatékonyan lelki harcunkat és győzünk az ördögi erők felett, ha az Istentől kapott lelki fegyverzetet használjuk, amely a következőkből áll:

(1)  Az igazságszeretet öve: (igazlelkűség öve) elkötelezzük magunkat Isten iránt, és ragaszkodunk a becsülethez, hiszen így aratunk győzelmet a lelki csatákban, nem a testi erőnkkel. Az öv ráadásul segít magunkra erősíteni a fegyverzet többi részét is.

(2)  A megigazulás páncélja: (igazság mellvasa) szívünket kizárólag az istenfélő jellem és az Úrhoz fűződő jó kapcsolat védelmezheti meg, csak így küzdhetünk hatékonyan a tisztaságért és az igazságért.

(3)  „sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére”: ha hiszünk Krisztus üzenetében és bátran hirdetjük azt, azzal garantáltan előmozdítjuk Krisztus ügyét, és legyőzhetjük az ellenséget.

(4)  A hit pajzsa: a római pajzsot bőrrel vonták be, és gyakran vízbe áztatták, hogy kioltsa az égő hegyű nyílvesszők lángját. Ezzel Pál arra utal, hogy az ellenség minden támadását elháríthatjuk, ha elhisszük Isten ígéreteit, és várjuk beteljesedésüket.

(5)  Az üdvösség sisakja: a megújult értelem és az Istennel ápolt biztos kapcsolat védelmet ad a csatában, hogy az Istentől kapott stratégiát követve győzelmet arassunk.

(6)  A lélek kardja – Isten Igéje – az egyetlen támadófegyver ördög elleni harcunkban, amelyet Jézus is sikerrel vetett be a Sátánnal szemben. Fontos, hogy ismerjük Isten Igéjét és kételkedés nélkül bízzunk erejében és hatékonyságában. Ha tagadjuk a Szentírás abszolút tekintélyét és megbízhatóságát mindabban, amit tanít, azzal a Sátán megtévesztő befolyásának, uralmának és pusztításának szolgáltatjuk ki magunkat.

(7)   Imádkozzatok a Lélek által. A Sátán erői ellen vívott háború elszánt, kitartó imádkozást követel, azaz, hogy mindenkor és minden imádságunkban és könyörgésünkben teljes állhatatossággal könyörögjünk a Lélek által. Az imádságra ne egy újabb fegyverként tekintsünk, hanem úgy, mint magára a harcra, melynek során Istennel együtt munkálkodva kivívhatjuk a győzelmet önmagunk és mások számára. Ha nem imádkozunk – minden helyzetben, mindenféle módon – buzgón, azzal lényegében feladjuk a harcot és máris vesztettünk lelkünk nagy ellenségével szemben.

Az elmúlt héten újból megnéztem a „Zarándok útja” című filmet. Láttam, hogy a Zarándok a démonok nyilai elől menekülve a mennyei város felé vezető első kapun zörget, beengedik és így megmenekül. A Kapus felhívja a Zarándok figyelmét: Ez az egyedüli út a mennyei városba! Zarándok kérdezi: el lehet tévedni út közben? Óh, igen sok útra lehet tévedni, mert olyan sok kísértés létezik. De tudni fogod a különbséget a helyes és helytelen között, ha mindig a keskeny ösvényen maradsz. ÁMEN

Isten a szeretet! (Szőkepuszta 2024-07-28)

 

1János 4,7-17 7Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; 8aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent; mert Isten szeretet. 9Abban nyilvánult meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 10Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 11Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. 12Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. 13Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. 14És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. 15Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben; 16és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. 17Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.

Sok szeretettel köszöntelek Benneteket itt az ódon falak között, ahol közel egy évszázad óta oly sok igei üzenet, zene, ének és Istennek hálát adó, őt dicsőítő imádság hangzott el.

Felmerült bennem a kérdés, hogy 1920-tól Soltvadkertről és egyéb helyekről ide költöző nagyszüleinknek, dédszüleinknek mi volt a titkuk? Az egyszerű gazdálkodó, de Istent szerető és Isten vezetésének engedelmeskedő felmenőinket a végtelenül bölcs, hatalmas Isten eredményesen használni tudta és gazdagon megáldotta igyekezetüket. Az 1930-as évek második felében Dunántúlon első magyar nyelvű baptista gyülekezetként Szőkepuszta központtal Istennek való engedelmességük gyümölcseként immár 26 misszióállomásuk működött a környéken, innen nőtt ki többek között a kaposvári baptista gyülekezet is.

Még egyszer felteszem a kérdést, mi volt a titkuk, ami valójában nem is titok, legfeljebb mindenki által megismerhető nyílt titok. Eredményességüknek egyik döntő feltétele volt, hogy szeressék Istent, a másik ebből fakadó fontos feltétel, hogy nagyon szeressék az embereket.

Legtöbbünk számára ismerősen cseng, amikor Jézust megkérdi egy törvénytudó:

36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” 38Ez az első és a nagy parancsolat. 39A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Máté 22,36-39

Egy megtért hívő ember, akinek Isten a Szentlélek által felfedi azokat a titkokat, amelyeket megismerve, minden embert meg szeretne menteni az örök kárhozattól, azokat az embereket, akiknek lelki látásukat e világ fejedelme elvakította, és azt hiszik magukról, hogy az általuk választott legjobb úton haladnak.

Érted már drága barátom? Ha egy hívő ember viszi hozzád a szerető Isten üzenetét, ez azért van, mert nagyon szeret téged és ezzel a javadat akarja. Felnőtt értelmes emberek vagytok, felismeritek azt, aki önzetlenül minden érdektől mentesen szeret benneteket. Ha valaki csak addig szeret benneteket, amíg az ő akarata érvényesülhet felettetek, az mindig legyen gyanús. Szőkepusztai atyafiak az örök kárhozattól akarták megmenteni ismerőseiket és ismeretleneket.

Azt hiszem Isten szeretetéhez nem férhet kétség, Jézus szájából hangzott el Nikodémus zsidó főpap felé a Biblia központi üzenete: János 3,16. „16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Előtte pár perccel arra hívta fel Nikodémus figyelmét: János 3,3 „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát”.

Tehát az igazságosan szerető Istennek az a vágya, célja, hogy a szabad akarattal megáldott ember, hit által teljes szívvel Isten felé forduljon, elfogadja Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, és akkor örök élete van.

De van valaki, akinek ez nem érdeke, aki ezt mindenáron meg akarja akadályozni! 2 Korinthus 4,3-4 „3Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. 4Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki Isten képmása”.

Röviden ismertetem veletek e földi világ szellemi, uralmi struktúráját. Teremtése után az első emberpár közvetlen napi kapcsolatban volt Teremtőjével. De a mennyei régióból Isten elleni lázadásáért száműzött főangyal Lucifer (fényhozó) kísértése folytán az emberpár elbukott, mert fellázadt Isten parancsa ellen. Az embernek ezzel eltorzult istenképűsége és elvesztette kiváltságát, mert engedetlenségével átjátszotta a földi világ uralmát a Sátán kezébe.

Biblia tudósít bennünket arról, hogy e földi világ fejedelme, más fordítások szerint a világ istene a Sátán.

Jézus így tanította a tanítványait a Szentlélekről: János 16,8-11 „8És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. 9A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; 10az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; 11az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.”

Megváltásunknak, Istenkapcsolatunknak legfőbb célja, hogy felszabaduljunk a Sátán rabszolgasága, és uralma alól.

Ebből egyértelműen következik, ha valaki nem fogadja el hit által Istennek fiában Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, bármilyen ijesztőnek is hangzik, az a Sátán rabszolgájaként, annak közvetlen befolyása alatt éli az életét. A Bibliát értelmezve, még konkrétabban fogalmazva, megtérés és újjászületés nélkül, az Isten nélküli földi élet egyenes következménye az örök kárhozat, még akkor is, ha emberi teljesítményként számtalan jócselekedetet hajtott végre.

Hogy jól megértsétek a hálából fakadó hívő keresztyén élet lényegét, elmondok egy történetet. Történetünk idején, közel kétezer éve a mediterrán ég alatt vagyunk egy rabszolgapiacon. Meghalt egy rabszolgatartó, akit szerettek a rabszolgái, mert emberszámba vette őket. Az örökös nem akart gazdálkodni, ezért eladásra kínálta apja birtokát és rabszolgáit.  Sokan licitáltak egy gyönyörű fiatal rabszolgalányra. A környék egyik legkegyetlenebb rabszolgatartója tartotta a legmagasabb összeggel a licitet, erre egy ember, aki igazából nem is akart vásárolni, felismerve a helyzetet, megduplázta a tétet, szinte mindenét feltette a licitre és övé lett a gyönyörű rabszolgalány. Elintézték a papírformát és elindultak a lánnyal, a férfi ment elől, a lány pedig követte. Az új tulajdonos a lányhoz fordult és azt mondta, kifizettem érted a váltságdíjat, most szabad vagy, oda mehetsz, ahová csak akarsz. Erre a lánynak kicsordult a könny a szeméből, letérdelt előtte és azt mondta, uram hálából azért, mert megváltottál a gonosz rabszolgatartó hatalmából, életem végéig téged akarlak szolgálni. Értitek ennek a történetnek az üzenetét, Jézus Krisztus életét adta a Golgotán, azért, hogy nála megszabadulhass bűneid rabságából. Emlékszel még mit mondott Jézus Krisztus, „az a bűnük, hogy nem hisznek bennem”.

Voltál már olyan rendezvényen, ahová bizonyos tárgyakat nem lehetett bevinni. Ilyen hely a mennyország, bűnteherrel oda bejutni képtelenség. Bűnterhedtől egyedül Jézus Krisztus tud megszabadítani. Bátorítalak, fordulj hozzá bizalommal.

Ha valaki úgy érzi, szüksége van szabadításra, bátran forduljon hozzánk, imádkozunk vele és érte. ÁMEN

Joó István