Istennek szentelt életet éljünk!

 

1Péter 2,5-12  5Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. 6Ezért áll ez az Írásban: „Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.” 7Nektek, a hívőknek drága kincs; a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, 8megütközés kövévé és megbotránkozás sziklájává; azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek. 9Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; 10akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok. 11Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. 12Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

Az imént felolvasott 1Péter 2,5-12 igeszakasz fő üzenete számunkra: Istennek szentelt életet éljünk!

Igeszakaszunk első versében szerető Istenünk felszólít bennünket, akkori és mai követőit, „mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá”. Miért fontos ez a kérés? Mert lelki áldozatok felajánlásával együtt ez kedves Istennek Jézus Krisztus által.

Először elakadtam, hogyan értelmezzem azt, „mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá”. Egy házat, vagy templomot egymástól teljesen külön lévő kövekből kell felépíteni úgy, hogy azok szerves egységben töltsék be a nekik szánt rendeltetésüket. Mi magunk, mint élő kövek, akik Krisztusban Istennek gyermekei lettünk, így együtt Krisztus láthatatlan testének különböző feladatot betöltő tagjai kell, hogy legyünk. Ha Krisztusra, mint drága sarokkőre épülünk, akkor az Ő láthatatlan testének tagjaiként leszünk „lelki házzá, szent papsággá”. Külön – külön, mint élő kövek lemondva egyéni érdekeinkről, Krisztusban egy olyan kívánatos egységet hozunk létre, amely kedves Istennek.

Mai istentiszteletünk alapigéjeként felolvasott (1Péter 2,5-12) igeszakasz fő üzenete számunkra: Istennek szentelt életet éljünk! Ez a kiemelten fontos üzenet nem csak lelki házzá, hanem szent papsággá épülésre is felszólít bennünket. Élő kövekből lelki ház és szent papság, csak szent emberekből épülhet fel.

Mit is jelent szentnek lenni?  Egyet biztosan tudhatunk. Isten senki máshoz nem fogható szentsége mindenek felett áll.

1Péter 1,15-16 hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, 16mivel meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.

 A mi esetünkben szentnek lenni azt jelenti, hogy Isten kegyelméből, Isten számára elkülönítettek, félretettek vagyunk. E romlott világban élünk, de Isten hívására feleletül lemondva saját érdekeinkről, vágyainkról úgy döntöttünk, hogy Istennek szentelt életet élünk. Isten szent, és ami rá igaz, az a népére is igaznak kell lennie. 1 Korinthus 3,16 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?

Mennyire tudunk szentek lenni? Régen és ma is sokan úgy gondolják, hogy a világtól elkülönült, kolostorba vonult szerzetesek és a nem házasodó papok tudnak igazán szentek lenni, és Istennek szentelt életet élni. Gondoljuk csak végig, Jézus Krisztus által felkészített apostolok közül egy sem vonult vissza a világtól, hanem az akkori világ sűrűjében az emberek között hirdették a megtérés szükségességét. Az apostolok közül többen házasságban élhettek (Bibliánk a teljesség igénye nélkül csak Péter anyósát említi), tehát ebből következtetem, hogy akár gyermekeik is lehettek. Mégis Istennek szentelt életet tudtak élni, mégpedig egészen a mártírhalálig.

Következő kérdés, személy szerint én hogyan tudok Istennek szentelt életet élni? Ennek van egy, szinte mindennél fontosabb előfeltétele. Ha ez a fontos feltétel megvan, akkor a többi szinte magától jön! Ez a nagyon fontos feltétel, hitből fakadó, feltétel nélküli őszinte bizalom Istenben és az ő fiában Jézus Krisztusban.

Felvetődött bennem az a gondolat, hogy már egy jó ideje szerdán este itt az imaházunkban Bibliaórákon veszünk részt. Biblia ismeretre nem akárki tanít bennünket, többnyire László Gábor testvérünk, aki a Baptista Teológiai Akadémián a teológus hallgatók képzésében magas szinten közreműködik. Következő kérdésem először magam felé szólt, egyre bővülő bibliai ismeretem következményeként, vajon még jobban, még hűségesebben tudom „Istennek szentelt életemet” a mindennapokban megélni? Úgy érzem, dicsőséges Istenünk, aki szent Fiát Krisztus Jézust értünk való váltságul kereszthalálra adta, életem, életünk ezen területén is joggal várja el a gyümölcstermést.

Ha bibliai ismeretemet tovább bővítem, ismeretben és esetleg anyagi javakban gazdagabb leszek, de azt nem osztom meg Isten dicsőségére másokkal, csak a magam javára akarom kamatoztatni, akkor (bocsánat a kifejezésért) a bolond gazdaghoz hasonlítok. Példázatában Jézus azt mondta a gazdagnak: ”Bolond, az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lukács 12,20)

Ha tudom szerető Istenünknek személyemre vonatkozó elvárásait, de nem teszem, hanem tovább vétkezem, akkor hasonlítok a bolond gazdaghoz. Igazságosan szerető Istenünk, mint ahogyan egy gyermekéért felelősséget érző Apa is teszi, a gyermeke érdekében fenyíteni kénytelen. Tudnunk kell, hogy az őszinte bűnbánat és helyreállás mindig kedves Istenünk előtt.

Vajon az Istennek szentelt élet tökéletességet jelent? Olvassuk csak el az ApCsel. 13,22 igét, amely Pál apostol Antiókhiai zsinagógában elhangzó tanításának része: (Isten mondja) „Megtaláltam Dávidot …, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti akaratomat”. Ha belegondolunk, első hallásra meglepő lehet ez a kijelentés, hiszen Dávid élettörténetében paráznaságról, gyilkosságról és eltussolásról szóló fejezetek szerepelnek. Katasztrofális férj volt, és apaként is kudarcot vallott, ám szíve Istené volt. Hogy ezt honnan tudjuk? Onnan, hogy amikor hibát és bűnt követett el, szívből jövő őszinteséggel megbánta őket, és szerette volna rendbe hozni kapcsolatát Istennel. Számomra nem meglepő, hogy az 51. Zsoltárban, mely Dávid Zsoltára, így imádkozik Dávid, Zsoltárok 51,6 „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.” Hozzánk hasonlóan Dávid is gyarló ember volt, de nagyon szerette Istent, minden erejével őt akarta szolgálni.

Mint Bibliát ismerő emberek tudjuk, hogy Dávid őszinte bűnbánatára tekintettel kegyelmes Istenünk megbocsátotta bűneit, és Isten szíve szerint való férfiként említi. Ennek ellenére bűnei következményei súlyos teherként nehezedtek Dávidra. Ismerjük azt a közmondást, „aki szelet vet, vihart arat!” Nátán próféta feddése, figyelmeztetése után következő napokban meghalt az Betsabétól született gyermeke, majd a többi, Dávidnak összesen négy gyermeke halt meg fiatalon. Egyik gyermeke megölte a testvérét.  Négyből az egyik, Absolon fellázadt Dávid ellene, az életére tört, ezért menekülnie kellett előle.

Egy rövid kitekintésben nézzünk meg két lelkész, hogyan értelmezte a szentség, az Istennek szentelt élet fogalmát?

Dr. Joó Sándor református lelkész így fogalmazta meg a szentség és az Istenek szentelt élet fogalmát. Szerinte a szentség, „az Istenek szentelt élet nem valamiféle beteges lelkiállapot, nem túlzó vallásoskodás - hanem éppen a legteljesebb lelki egészség. Lelki épség és szentség hiánya jelenti a lélek betegségét. Minden igazán Istenben hívő keresztyén ember szent ember! Az Ó - és Újtestamentum eredeti nyelvén a “szent” szó eredeti jelentése az, hogy elkülönített, Isten számára félretett.”

Istennek szentelt, Istennek tetsző életet élni a magunk erőlködésével képtelenek vagyunk! Feltétel nélkül átadott élet esetén, csak Isten kegyelme az, amely képessé tesz erre bennünket.

Hetényi Levente testvérünk, aki Áhítat című könyvünkben a mai napra felolvasott igéhez írta a magyarázatot, ugyanezt így fogalmazta meg. Emberként szentnek lenni azt jelent, hogy keressük helyünket az ő igazságában, és igazodunk hozzá. Kegyelme az, ami megszentel minket.

Kedves testvéreim, biztosan hallottatok már magatokkal, vagy mással kapcsolatban olyan megjegyzést, „ugyan már, ne szenteskedj itt nekünk, ismerünk téged”. Mikor hangozhat el és mi van az ilyen megjegyzés mögött? Családunk, szomszédaink, munkatársaink előtt olyan a mi életünk, mint egy nyitott könyv. Szinte nagyítóval szemlélik különböző élethelyzetekben való megnyilvánulásainkat. Általában emberi magatartásunkban olyannak látnak bennünket, amilyenek valójában vagyunk és nem olyannak, amilyenek lenni szeretnénk.

Ha valaki csak úgy tesz, mintha Istennek szentelt élete lenne, csak idő kérdése és az igazi énje elárulja valódi lelkületét. Eszembe jutott egy régi szőkepusztai történet, még a kemény diktatúra, a Rákosi rendszer idején történt. Egy nagy budapesti baptista gyülekezet lelkipásztora vendégszolgálatra jött a Szőkepusztai baptista gyülekezetbe. Délelőtti nagyívű prédikációja közben, csak úgy mellékesen megemlítette, hogy a Szentlélek kijelentette neki, hogy két sonkával fog hazatérni innen. Délutáni istentisztelet után három füstölt sonka volt a lovas szekéren, amivel a távoli vasútállomásra elvitték őt. Felmerült bennem a kérdés, a történetben résztvevő keresztyének közül, valójában kinek volt igazán Istennek szentelt élete? (szünet)!

Kolossé 3,12 „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;” Ezeket, a világ szemében is pozitív tulajdonságokat nem lehet, csak úgy felvenni, mint egy szépen vasalt inget.

Korunkban minden azon múlik, hogy földi életünk fő céljaként mi a legfontosabb számunkra. A szükségen felüli anyagi javak hajszolása, hírnév, dicsőség ebben a földi világban, vagy Istennek szentelt élet, amire szerető Istenünk hívott el bennünket. Jogosan felmerülhet a kérdésünk, hogyan, honnan tudhatom meg, hogy a végtelenül bölcs és szeretető Istenünk milyen célt jelölt ki számomra, hogy engem személyesen milyen feladatra hívott el? Erre a kérdésünkre egyénenként különböző módon, mennyei Atyánk maga adja meg a választ.                                    

Bibliánkból ismerjük a „Megdicsőülés hegyén” történt eseményt. Máté 17,5 „Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!”

Mennyei Atyánk azt mondta a jelenlévő tanítványoknak, Péternek, Jakabnak és Jánosnak: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! Az Újszövetségi Biblia üzenetének központi személye Krisztus Jézus az Isten fia. Minden rá mutat, minden Őt dicsőíti, Isten irántunk való kegyelme Őbenne teljesedett be.

Mennyei Atyánk ott azt mondta, Őt hallgassátok! Hogyan tudom Isten szeretett fiát, Jézus Krisztust hallgatni? Jézus Krisztus szavait, tanítását az evangélisták, apostolok Istentől ihletett írás formájában lejegyezték, általa maga Isten szól hozzánk. Meghallgatásához, elfogadásához nem kell más, csak nyitott szív, átadott élet, a többit már Isten igéje és a Szentlélek elvégzi bennünk.

Amikor már közeledett Jézus Krisztus földi küldetésének befejezése, tanítványait folyamatosan készítette fel erre az időszakra. János 16,12-13-ban így szólt hozzájuk: 12Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; 13amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.  

Biblia pedig Isten szava, melyet Pál apostol Timóteushoz írt második levelében így jellemez: 2Tim 3,16-17 „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; ¹⁷hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.

Drága testvéreim, tudnunk kell, a Szentlélek pedig, mint javunkat akaró útikalauz kijelenti nekünk Isten akaratát, és elvezet bennünket minden igazságra.”

Szerető Istenünk egy csodálatos életet szánt nekünk, ami az öröklétben folytatódik. Ha a golgotai történésekre gondolunk, nagyon nagy árat fizetett a mi üdvösségünkért. Ez a szeretet kötelez minket arra, hogy Istennek átadott, Istennek szentelt életet éljünk az ő dicsőségére. ÁMEN