Hiszem, hogy üdvösségem van!

 

Efézus 2,4-10 4De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, 5 hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – 6 és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, 7 hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. 8Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. 10Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

Áhítat könyvünkben a mai napi igemagyarázat bevezetésében ezt írta Sipos Márk lelkipásztor testvérünk. „Isten gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, megajándékozott bennünket, hogy boldog adventünk, ünnepünk lehessen. Mert a létünk értelme nem belehalni, belefáradni az életbe, hanem Krisztussal, Krisztusért élni azt!”

Az elmúlt héten egyik este a szokásomhoz híven, a mai szolgálatra való felkészülés előtt elolvastam az imént felolvasott igeszakaszt, és a kiemelt központi gondolatot, „Hiszem, hogy üdvösségem van”.

Térdeimre ereszkedtem imára kulcsolt kézzel és behunyt szemmel. Csendben szavak nélkül vártam, hogy ráhangolódjak az ÚR jelenlétére, nehéz így szavakban megfogalmazni az érzést, ami akkor átjárt. Úgy éreztem, mintha úgy félig súlytalan lennék és lelki szemeimmel valami homályos látásban, mintha egy hatalmas személynek két lábát láttam volna velem egy magasságban előttem. Tudtam, éreztem, hogy a hatalmas dicsőséges Isten jelenlétében vagyok. Mindez teljesen szavak nélkül történt. Drága testvéreim, olyan kicsinek, olyan törékenynek, olyan semminek, olyan méltatlannak éreztem magam az Ő jelenlétében.

Eltaposhatott volna, mint egy hangyát, mert azt érdemeltem volna, de ott éreztem, hogy Ő a szent, a hatalmas dicsőséges Isten, fiában Krisztus Jézusban rám, mint kegyelmére méltatlan bűnösre kiárasztotta szeretetét, ráadásul Jézusban élhetem az életemet. Hálával vegyes csodálatos érzés járta át egész lényemet, hogy őt a világteremtő és fenntartó, érdemtelenül is szerető Istent Atyámnak szólíthatom. A felolvasott Ige tanúsága szerint, irgalomban gazdag Istenünk már akkor szeretett engem, amikor lélekben tőle távol bűnben, szennyben éltem az életem. Akkor, ott a térdeimen teljesen átéreztem, érdemtelenül is szerető Istenünk gazdagon kiáradó irgalmát és kegyelmét.

János 15;4,11-ben Jézus Krisztus így tanította az övéit, az akkori és a mai tanítványait, „4Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 11Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.”

Olvassuk mégy egyszer: „4Maradjatok énbennem, és én tibennetek”. A benne maradás nem fizikai valónkkal történik, hanem szellemünkkel (lelkünkkel). Ha azt mondja az Úr Jézus: maradjatok énbennem, akkor az számomra hit által konkrétan azt jelenti, hogy már benne vagyok, benne vagyunk, értitek kedves testvéreim. Eszem ágában sincs, hogy szándékosan vétkezve, érdemtelen legyek rá és onnan megkeményedett szívvel eltávozzak.

Tudjátok drága testvéreim ez milyen csodálatos kiváltság, hogy hit által a hatalmas dicsőséges Krisztusban maradva, mennyei Atyánknak, Jézus drága véren megváltott gyermekei lehetünk. Ha ezt a maga mélységében megértettük, akkor vágyunk rá, hogy benne növekedjünk. Aki még nincs Jézusban annak nem kell mást tennie, mint hittel elfogadni szerető Istenünknek fiában Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét.

Kérdezem, feltűnt-e itt valakinek, hogy ebben a hét igeversben egyszer olvashatjuk azt a szót, hogy Krisztussal együtt, és háromszor olvashatjuk, hogy Krisztus Jézusban? (1) Életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! (2) feltámasztott és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, … (3) hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. (4) Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, … Mit jelent számunkra ez a háromszor ismétlődő helyhatározó fogalom, hogy Krisztus Jézusban?

Úgy értem, érzem, hogy a hívő ember számára szinte minden áldás Krisztus Jézusban árad ki az életünkre. Istenfiúságunknak feltétele, hogy Krisztus Jézusban legyünk, maradjunk. Hogyan olvastuk és értelmeztük az előbb Isten kegyelmét! „vele együtt feltámasztott és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban”.

Efezus 1,3 Ezt az igeverset már többször idéztem nektek kicsit más összefüggésben. „Áldott a mi Urunk Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található, minden szellemi (lelki) áldással megáldott minket …” Jézus Krisztusban maradva, Isten kegyelméből a mennyei világgal élő kapcsolatba kerülünk, és hit által megélt valóság lehet számunkra, hogy „a mi Urunk Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, a Krisztusban a mennyeiekben található, minden szellemi (lelki) áldással megáldott minket …” És ami csodálatos ebben az ígéretben, hogy múlt időben van írva, nem megáld, hanem „megáldott, csak egyetlen feltétele van, Krisztusban maradni!”.

Istenünknek ezért a meg nem érdemelt kegyeleméért, nagyon – nagyon hálásnak kell lennünk. Minden, amit Mennyei Atyánk jogosan elvár tőlünk (itt gondolok hűségre és engedelmességre), csak Jézus Krisztusban maradva, vele szerves egységben, testének tagjaként tudjuk megvalósítani.

Az imént, hogyan énekeltük: „Segíts ó Jézus hadd legyek. Alázatos hű gyermeked, Formáld át szívem teljesen, add, hogy hozzád hű legyen”! El tudjátok képzelni, hogy egy ilyen, hitből fakadó dallammal elhangzó imára, hogyan válaszol kegyelmes Istenünk? (Ézsaiás 41,10) „10Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak”! Ha Istennek ilyen csodálatos, emberi értelmet meghaladó ígéretére rádobban a szívünk, akkor nem kell mást tenni, mint azt mondani szerető Istenünknek, Uram, feltétel nélkül átadom neked az életem. Értitek drága testvéreim? Feltétel nélkül, mert bízom benne! Mert ez kedves Istennek.

Efezus 2,4-5 4De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, 5 hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! Olyan jó tudni, mert igazi reménységre ad okot, hogy Isten gazdag lévén irgalomban, ezért nem kell teljesítménykényszerben élni az életem, mert kegyelemből van üdvösségem hit által. Hiszem és tudom, annyi elég szerető Istenemnek, ha hálás és engedelmes gyermeke akarok lenni.

A megtérés szükségességét hangsúlyoztam egy közeli ismerősömnek, aki erre azt mondta, előbb élni, utazni akarok. Aki nem fogadja el szerető Istenünknek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, de úgy érzi ennek ellenére szabadon cselekedhet, még csak nem is sejti, hogy lelkileg halott, ráadásul a Sátán megkötözött rabszolgája. Úgy érzi, hogy megvan a mozgástere, hosszú a póráz, de tudnunk kell, hogy annak a vége a Sátán kezében van.

Az előbb Ef. 2,5-ben ezt olvastuk: „hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek”! Ebből az igeversből egyértelműen kiderül, hogy az Isten nélküli szabadnak vélt élet, valójában lelkileg halott állapot, ebből a sajnálatos állapotból, csak Jézussal együtt lehet Krisztusi szabadságra feltámadni. Ráadásul mindez kegyelemből van hit által!

Saját fülemmel hallottam, egyszer valaki úgy fogalmazta meg, hogy milyen nehéz a hívő ember élete, mert ezt sem tehet, azt sem tehet, korlátok között éli az életét. Az alkalom végén odamentem hozzá, és azt mondtam neki. Hívőnek látszani valóban nehéz! Ha viszont a maga valójában képes vagyok felfogni, megérteni, milyen áldozatot vállalt értem Jézus Krisztus, akkor hálából követni és szolgálni akarom őt, mert élete árán megszabadított az örök kárhozattól. Ha úgy igazából megértettem, hogy nekem nyomorult, kárhozatra méltó bűnösnek örök életem, üdvösségem van, akkor ennek a tudatnak kiapadhatatlan örömforrássá kell válnia szívemben.

Ezt a hálatelt érzést olyan jól visszaadja egy kedves énekünk: „Tégy foglyoddá Uram, akkor szabad leszek; Késztess megadnom önmagam, Győzelmet úgy veszek”.

Ha valami csodálatosan értékes, egy életre szóló ajándékot kapunk, tudjuk értékelni, és szívből örülni neki? 8Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (Efezus 2,8-9)

Szerető Istenünk elkészítette minden ember számára, az emberi értelmet meghaladó ajándékát, Jézus Krisztusban üdvösséget kínál minden ember számára. Miért teszi ezt? „mert nem azt akarja, hogy némelyek elveszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” 2Péter 3,9b.

 „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Efezus 2,10

(Efezus 2,10. Tűzbiblia magyarázata) „A jó cselekedetek nem üdvözítenek ugyan, és nem válunk tőlük igazzá Isten szemében, mégis Isten szeretné, ha ezek jellemeznék a keresztyén ember életét. Hogy olvastuk az előbb? Mert erre teremtett bennünket, sőt el is készítette számunkra mindazt a jót, amit megtehetünk. Nem azért, hogy elnyerjük jóindulatát, hanem hogy kifejezzük szeretetünket és hálánkat jóindulatáért és az üdvösségért, amellyel Krisztus Jézusba vetett hit által megajándékozott bennünket. Jótetteinkkel bemutathatjuk Krisztus Jézus szeretetét és jóságát, hogy ezáltal mások is elfogadhassák a bűnbocsánatot és az új életet”

Szerető Istenünk Igéjével és a Szentlélek vezetésével megajándékozott bennünket mindazzal, amivel az örök üdvösség helyére biztosan célba érhetünk. ÁMEN