Származása visszanyúlik a távoli múltba!

 Mikeás 5, 1-14. 1Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdani időkbe, a távoli múltba. 2Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg egy asszony szül, de honfitársainak maradéka haza fog térni Izráel fiaival együtt. 3A nyáj elé áll, és legelteti az ÚR hatalmával, az ÚRisten fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig.

4Ez lesz a békesség! Ha Asszíria országunkra támad, és behatol palotáinkba, hét pásztort állítunk ki ellene, és nyolc főrangú embert. 5Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont karddal Nimród országát. Megment, ha Asszíria országunkra támad, és behatol a földünkre.

6Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az ÚRtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik. 7Olyan lesz Jákób maradéka a nemzetek között, a többi nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai között, mint a fiatal hímoroszlán a juhnyájak között: amerre jár, tipor és tép menthetetlenül.

8Kezed ellenfeleidre nehezedik, minden ellenségedet kiirtod. 9Azon a napon – így szól az ÚR, kiirtom a lovaidat, és elpusztítom harci kocsijaidat. 10Kiirtom országod városait, és lerombolom minden erődödet. 11Kiirtom varázsszereidet a kezedből, nem lesznek többé jelmagyarázóid. 12Kiirtom bálványszobraidat és szent oszlopaidat az országból; nem borulsz le többé kezed csinálmánya előtt. 13Kiszaggatom szent fáidat, és elpusztítom városaidat. 14Az engedetlen népeken pedig lángoló haraggal állok majd bosszút!

Manapság is sokan foglalkoznak azzal, hogy az elődeiknek életéről a származásukról minél többet megtudjanak. Az emberek egy kis csoportjának fontos az őseik neveinek ismerete, az úgynevezett családfa kutatása. Máté evangéliumának első fejezete is leírja Jézus földi családjának nemzetségtáblázatát egészen az első emberpárig visszamenőleg. Mikeásnak ez a próféciája Jézus Krisztus földi születése előtt 7 évszázaddal hangzott el.

Így olvastuk, „származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba”. Ez egy utalás az istenség második személyének Krisztusnak az összes megjelenésére, amikről az Ószövetségben olvasunk. Ő nem csak ember volt, hanem Isten is. A teremtés cselekvő részese, aztán Ádámmal és Évával való közösség az édenkertben, és sorolhatnánk az összes ószövetségi megjelenését, Hágár, Ábrahám, Jákob, Józsué, Gedeon, Nebukadneccár stb. személyével kapcsolatosan. A messiási király már bizonyos feladatokat véghezvitt az Ószövetségben, mielőtt asszonytól születve testté lett.

Mikeás próféta eredeti neve: - Micah, ami azt jelenti: „ki olyan, mint Jahve”. A másik információ, amit tudunk, hogy Móreset városából származik (Mikeás 1:1), ami Jeruzsálemtől kb. 35 km-re délnyugatra feküdt, a filiszteus Gát közelében. A próféta tehát „vidéki” ember volt, ami érződik mind nyelvezetén, mind hasonlatain. Ez természetesen a gondolkodásmódját is meghatározta (Ézsaiás például városi ember volt és közvetlen kapcsolatban állt a királyokkal). Szembetűnő Mikeás prófétai öntudta: Mikeás 3,8 „Engem azonban betölt az Úr lelke erővel, igazsággal és hatalommal, hogy megmondjam Jákóbnak a bűnét, Izráelnek a vétkét”. Ebből fakadt bátorsága, amivel félelem nélkül feddte meg Júda vezetőit.

Nem tudom, észrevettétek-e, amikor felolvastuk ezt az igeszakaszt, hogy ebben a jövendölésben egyszer a próféta, máskor pedig maga Isten beszél. Az első vers első részében Isten szól, utána pedig újra a próféta. „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen.” Ez egyértelműen Isten szava, itt nem a próféta beszél.

Ez egy erőteljes kijelentés! Erőteljes, mert egyes szám második személyben szólítja meg a hallgatót. Amikor Rómáról, Budapestről vagy más városról beszélünk, akkor harmadik személyben beszélünk róla: „Róma ilyen… vagy Budapest olyan”. Nem mondjuk azt: Te, Róma tedd ezt vagy azt”. – Isten a faluhoz beszél: „Te, efrátai Betlehem.” Nos, egy falu nem tud reagálni egy szóra, kivéve, ha a beszélőnek megvan ehhez a megfelelő szuverén hatalma. De a beszélőnek, Istennek megvan ez a hatalma. Isten egyes szám második személyben szólít meg egy falut, és ez ad a szónak erőt.

Betlehem az a hely, ahol Ráhelt, Jákob feleségét eltemették és Betlehem volt a háttere Boáz és Ruth romantikus történetének is. A „Beth’lehem” azt jelenti „a kenyér háza”, azonban sohasem volt a kenyér háza egészen addig, amíg az Élet Kenyere testet nem öltött ott emberi formában.

Volt egy Betlehem nevű helység Izrael északi részén is. A Biblia nem olyan, mint az emberi jóslatok. Ha a Szent Szellem csak azt mondta volna: Betlehem, akkor 50 % esélye lett volna annak, hogy a prófécia beteljesül. De minden félreértés elkerülése végett azt mondta: „efrátai Betlehem”. Onnan fog származni a Messiás király. Amikor Máté ezt a próféciát idézi a Máté 2,6-ban, az másként hangzik: „Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.” Ez éppen az ellenkezője annak, amit Mikeás mond. Úgy gondolom, az az oka ennek a fordulatnak, hogy a Messiás már eljött, és ezért Betlehem többé már nem a legkisebb Júdában. A prófécia idején még a legkisebb volt Júdában, most azonban már ismert Betlehem. Ma már évente ezrek zarándokolnak el Betlehembe.

Amikor a napkeleti bölcsek eljöttek, hogy megkeressék a Messiást, azt kérdezték: Máté 2,1 „Hol van a zsidók királya, aki most született?” Ismertek más királyt, aki már királyként született, az Úr Jézuson kívül? Ne törjétek a fejeteket, nincs ilyen. Ez a kérdés nem is mindennapos. Ha valaki egy királyi házban születik, akkor legfeljebb herceg vagy hercegnő. Pl. Vilmos herceg Angliában. Senki nem születik királyként, az Úr Jézuson kívül. Miért? Mert Ő már a születése előtt is király volt!

Itt van még előttünk egy érdekes kép: Mikeás 5,6 „Olyan lesz Jákob maradéka a többi nép között, mint az ÚRtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, ….” Nálunk is fontos a harmat, de sokkal fontosabb Izraelben! Vannak időszakok az országban, amikor esik, de tavasztól őszig gyakorlatilag nincs eső. Hogyan hozna a föld termést víz nélkül? A Földközi tenger felől nedves levegőt hoz a szél, és éjszaka, ha a föld lehűl, lecsapódik a pára. E harmat nélkül nem lenne termés a mezőgazdaságban.

Nyissuk ki a Bibliát a 1Mózes 27,28-29-nél: „Adjon neked az Isten égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát és mustot. Népek szolgáljanak neked, nemzetek boruljanak le előtted! Légy parancsolója testvéreidnek, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz, aki átkoz, áldott, aki téged áld!” (Izsák áldása, mikor halála előtt fiát a csaló Jákóbot megáldja.)

Tehát Izraelben az égi harmat gazdag isteni áldás a termőföldnek.

A maradék áldássá válik majd a népek között úgy, ahogy a harmat áldás a növekedéshez és a gyümölcsterméshez. Az 5Mózes 33,28-ban Mózes ugyanezt a kifejezést használja a népek jövendőbeli áldására: „Izráel bizton lakhatik, Jákob forrása egymagában a gabona és must földjén, ahol az ég harmatot hint.”

Tudjuk, hogy Isten a választott népet sorozatos engedetlensége miatt átadja ellenségeiknek, ez idő alatt fogságban vannak, de nem mindörökre, hanem csak egy időre. Mikeás 5,2 „Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg egy asszony szül, de honfitársainak maradéka haza fog térni Izráel fiaival együtt”.

Mikeás valószínűleg Ézsaiás jövendölésére céloz a Szűzről, ki méhében fogan és fiat szül, és nevét Immánuelnek (Isten velünk) fogja hívni (Ézs. 7,14). Hát nem csodálatos, a világtörténelemben egyetlen olyan ember van, akinek életrajzát a zsidó próféták már jóval születése előtt megírták. Mikeás megjövendöli, hogy a Messiás király Betlehemben fog megszületni, Ézsaiás pedig azt, hogy szűztől fog születni. A világtörténelemben csak egyetlen ember van, akit Isten szűztől megszületve küldött erre a világra. És az is egyedülálló, hogy ennek az egyetlen embernek világbirodalmak készítették elő születését (egységes görög nyelv, római útrendszer, közlekedés). Egy bűntelenül született embernek, aki Isten törvényét soha nem fogja megszegni, kellett megszületnie, hogy a bűn büntetését magára vegye, és a világot megváltsa.

A messiási békebirodalomban fognak beteljesedni azok a próféciák (Mikeás 5:8-14), melyekről Jézus kortársai azt hitték, hogy Jézus messiás királyként majd őket szabadítja meg a római elnyomástól.

Isten népek fölött tartott ítéletét követően beköszönt majd a békesség minden emberre.

Jézus Krisztus a próféciák (Ézsaiás 9,5) szerint a békesség fejelme, dicsőséges visszajövetelének időpontját nem tudhatjuk, de addig is, ha vágyunk a békességre, kérjük őt a drága Megváltót, hogy töltse be jelenlétével szívünket, elménket és minden reményünket felülmúló békességet fog ajándékozni életünkbe.

"SOLI DEO GLORIA"

A halál még nem a vég, az élet győz a halál felett!

János 11,17-27 „17Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. 18 Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, 19 ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. 21 Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. 23 Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! 24 Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. 25 Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; 26 és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? 27 Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.”

Ezen a hétvégén megteltek a temetők, a sírkertek. Csak hazánkban emberek milliói látogatnak el szeretteik, hozzátartozóik sírjához az emlékezés virágaival, csendben gyertyát gyújtva felidézni régmúlt emlékeket, amikor még velük együtt lehettek. Mi protestánsok általában nem gyújtunk gyertyát halottaink sírjánál, a gyertyagyújtás, mint pogány kelta szokás mélyen beivódott a katolikus kereszténység szokásai közé.

Ha máskor nem is, de ezekben a napokban óhatatlanul közelebb kerül hozzánk a halál az elmúlás gondolata. Manapság a családokban mintha tabutéma lenne a halálról való beszélgetés, pedig az is az emberi lét elválaszthatatlan része. Mindenki, aki e földi létre született, annak kikerülhetetlenül egyszer meg is kell halnia, hacsak nem éljük át az elragadtatás csodáját (1Thesszalonika 4,14-17).

Gyermekkoromban, ha egy nagymama otthon varrta, hímezte a szemfedőjét és a kis unoka megkérdezte, nagymami mi lesz ebből. A szemfedőm lesz, majd ezt terítsétek rám a koporsómban, ha meghalok. Utána persze kérdés kérdést követett és megbeszélték a témát, az unoka megértette, hogy ez a világ rendje.

Az „Áhitat” szerkesztői mai elmélkedésünknek azt a címet adták, „A halál még nem a vég”. Mennyire más úgy gondolni a halálra, hogy tudom, ha átlépem e földi lét határsorompóját, akkor az Úr Jézus kitárt karral vár. Az a Jézus, aki Mártának azt mondta (János 11,25-26) „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.”

Jézus itt nem a test fizikai halálára gondolt, mert a testünk a földben az enyészeté lesz, hanem halhatatlan lelkünk örök életére, amit hit által Jézus Krisztus golgotai áldozata árán kapunk ajándékba. Értitek kedves barátaim, Ő a szent, az ártatlan áldozati bárány életét adta értem, helyettem, hogy örök életem legyen őbenne.

Mária és Márta megüzente Jézusnak, hogy testvérük Lázár beteg (János 11,3) „Uram, íme, akit szeretsz beteg”. Tehát Jézus szerette Lázárt, tudta azt is, hogy meghalt. Vajon miért csak halála után négy nap múlva ment el Betániába és tett eleget Márta és Mária hívásának?

Jézus korában a rabbik azt tanították, hogy az emberi lélek a fizikai test közelében marad három napig. Jézus addig késlekedett, hogy négy nap telt el, csak hogy mindenki biztos legyen, hogy Lázár valóban halott, és a leghalványabb reménye sem lehetett annak, hogy valaha is életre keljen.

Betánia közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stádiumnyira, azaz három kilométer távolságra, ezért onnan a zsidók nagyon sokan elmentek gyászában vigasztalni Mártát és Máriát.

Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön elébe sietett. Mária azonban otthon maradt a gyászolókkal, a zsidók hagyományosan padlón ülve gyászoltak.

A gyász lassú folyamatait hirtelen megmozdította valami, s mozgásba jönnek az események, és (János 11,21) „Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Megszólal Márta hite és csalódottsága egy mondatban. Mártának bizonyossága volt, hogy Jézus meg tudta volna gyógyítani halálosan beteg testvérét, ugyanakkor csalódott is volt, hogy Jézus késlekedett és így meghalt szeretett testvére.

Márta és Mária, ez a két nő volt annyira közvetlen kapcsolatban Jézussal, hogy kifejezzék felé a burkolt csalódásukat amiatt, hogy nem jött korábban.

Nem kérdezi, hogy miért nem jött korábban, csak mint puszta tényt tudomásul veszi. De Márta még mindig nem adta fel minden reményét, mert azt mondja: „de most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.”

Az ő hite képes az emberi tapasztalat szerinti lehetőségek határát átlépni s ebben a mondatában nem csupán szívének kívánságát, lehetetlennek tűnő kérését mondja el, hanem egy igazi hitvallást is tesz Krisztusról. S ez a még valami csodát váró hit nyitva hagyja a lehetőséget arra nézve, hogy valóban történjen is valami. Jézus is erre a hitre kezd el építeni, és kimondja azt, amit csak a csodaváró ember vár tőle: „Feltámad a testvéred!”

„Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor” – mondja Márta gyásztól sajgó szívfájdalommal. Mártának ugyanaz a teológiai szemlélete volt a halál utáni életről, mint a farizeusoknak, akik hitték a testben való feltámadást az utolsó napon.

Ezért természetes az, hogy Márta nem lepődik meg ezen a kijelentésen. Neki egyelőre a feltámadás nem számít csodának. Tud róla, csak úgy, mint a korabeli zsidóság nagyobb része, amely hitte a halottak feltámadásának igéit.

János 11,25 „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él”; Jézus a Lázár halálával szembesült Mártát bátorította, hogy higgyen abban, hogy testvére élni fog. Legyen reménysége, mert az Atyának és Krisztus Jézusnak van hatalma arra, hogy életet adjon. János 11,26 „és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”

Utána néztem, az eredeti ógörög nyelvű szöveghez írt magyarázó jegyzetekben, hogy mit írnak ehhez a 25-26 vers igehelyhez. Nagyon érdekes, a jelenidejű melléknévi igenevek (aki él és hisz), a folyamatos hit szükségességét mutatják. A másik a halállal kapcsolatos dupla tagadás, ''nem hal meg soha'', ami nyilvánvalóan a szellemi halálra utal. Az örök élet egy jelen valóság a hívők számára, s nem egy jövőbeli esemény. Tehát, aki él és hisz az Úr Jézusban annak nem örök élete lesz, hanem örök élete van.

Amikor legalább tizedszerre olvastam ezeket az igéket, megnyíltak, akkor lett különös jelentősége, mélyebb értelme számomra és ezt szeretném megosztani barátaimmal.

A 25. versben azt mondja Jézus, „aki hisz énbennem, ha meghal is, él”. Majd a 26. versben fordít egyet a kifejezésen, „aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha”.

Az előbb említettem, hogy a jelenidejű melléknévi igenevek, a folyamatos hit szükségességét mutatják. „Aki él és hisz énbennem”, itt felvillant bennem a Jelenések 3,1-2 igehely „Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”.

Kedves barátaim, ez a levél a jól szervezett szárdiszi gyülekezetnek íródott, „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy”. Mártának viszont azt mondja az Úr Jézus, „aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha”. Értik drága barátaim, akinek nem csak a neve az, hogy keresztény, hanem él és hisz az Úr Jézusban, cselekedeteit, erkölcsi értékrendjét ez az élő hit határozza meg, annak őbenne már most örök élete van és nem hal meg soha, azok életében a földi halál még nem a vég.

Amikor Jézus Krisztusnak a vére, amiben az Ő romolhatatlan élete van, kifolyt a kereszten, ez az a pillanat, amikor az örök élet győzött a halál, a pusztulás, a gonosz fölött. A kereszténység egy diadalmas üzenetet hirdet. Ezért is örömhír, evangélium, győzelmi hír a neve az Újszövetségnek. Ahol ez a hit megjelenik és gyakorolják, ott mindenütt az Élet győz a halál fölött.

Az egyetlen kapocs, amivel hozzá lehet kapcsolódni, amivel meg lehet ezt ragadni az a hit. „Hiszed-e ezt?” Hangzik Jézus kérdése.

Nem a halálé tehát az utolsó szó. Mert aki hisz benne és meghal az élni fog, aki pedig hisz benne és él, az soha meg nem hal. Ez az ember egyetlen lehetősége az életre, az örök életre.

„SOLI DEO GLORIA”

Zsámboki Baptista Roma gyülekezetben 2013. március 24. virágvasárnapi igehirdetésem.

Jézus bevonul Jeruzsálembe!

Lukács 18,28-48 28Miután ezeket elmondta, tovább haladt Jeruzsálem felé. 29Amikor közeledett Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: 30Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide! 31Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá. 32Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. 33Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót? 34Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá. 35Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust. 36Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. 37Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, 38és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!

39A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat!

40De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.41Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, 42és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől.43Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; 44földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.

45Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, 46ezt mondva nekik: Meg van írva: „Az én házam imádság háza lesz”, ti pedig rablók barlangjává tettétek.

47Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt; 48de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt.

Virágvasárnapi bevonulással kezdődött minden, amire ezen a nagyhéten is emlékezünk. Jézust az egyszerű emberekből álló tömeg királyként ünnepelte, a római birodalom provinciájaként működő Izrael vezető rétege a farizeusok és főpapok pedig el akarták Őt veszejteni.

Vizsgáljuk meg a Biblia alapján ki is az Úr Jézus, akit a nép a régóta várt Messiásként ünnepelt, míg az Írásokban jártas, a próféciákat ismerő farizeusi, szaddaceusi, főpapi uralkodó réteg pedig egy csalót és álmessiást látott benne.

Az Ószövetségi próféták hatszáz éve megjövendölték a Messiás megszületését, működését és a választott nép által való elvetését, megöletését, ugyanúgy, ahogyan be is teljesedett. 

Krisztus az Atyaisten egyszülöttje, az egyetlen, a többi mennyei hatalmasság, az angyalok mind teremtmény.

Nézzük meg János evangéliumát, hogyan ír Krisztusról, Isten egyszülöttjéről, aki maga volt a testté lett Ige. János 1,1-3 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami létrejött. 

Tehát Isten egyszülöttje, a hatalmas dicsőséges Krisztus, alkotója, teremtő létrehozója a világmindenségnek. Hogyan olvastuk az előbb János 1,3-ban „Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami létrejött.”

A Biblia Ószövetségi kezdősorai a Teremtés könyvében így hangzanak: 1Mózes 1,1-3 „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten lelke lebegett a vizek fölött.

A teremtésben jelen volt az Atya, egyszülöttje Krisztus és a Szentlélek, ezért hangzik többes számban az 1Mózes 1,26 „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá….”

Isten az embert jónak, tökéletesnek teremtette, de szabad akarattal. Az édenkertben nemcsak Isten sétált szellős alkonyatkor, hanem kígyó formájában jelen volt a mennyből levettetett bukott főangyal, akit „luciferként” ismerünk (ez a név fényhozót jelent). Az ember elbukott, mert a testi vágyak és hatalom kísértésének nem tudott ellenállni. Ha esztek a tiltott gyümölcsből, olyanok lesztek, mint Isten, hazudta nekik a Sátán.

Az első emberpár bukása után már ott az Édenben elhangzott az első prófécia: 1Mózes 3,15 15Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.

Az ember bukása következtében elvesztette a teremtésekor kapott kiváltságát, Istennel való közvetlen kapcsolatát és halandó lett. Ezért Isten világmegváltási üdvtervének része volt, hogy elküldi megváltóként, szabadítóként a földre egyszülöttjét a dicsőséges teremtő Krisztust, hogy megtévedt, a bűn rabságában vergődő, tévelygő embert egyszer és mindenkorra érvényes véres áldozatával visszavezesse Isten jelenlétébe. Ezért nem kell mást tenni, mint őszinte szívvel befogadni Jézus Krisztust, elfogadni a tényt, hogy értünk, helyettünk áldozta életét.

A zsidók még mindig várják a Messiást. Ők nem egy istállóban megszületett gyámolításra szoruló kisdedben várták a Messiást, hanem olyan valakit vártak, aki dicsőséggel és hatalommal jelenik meg és megszabadítja őket a Római birodalom fennhatósága alól és majd nagyobb, dicsőségesebb lesz Izrael országa, mint Salamon király idejében.

Minden embernek van a minket körülvevő világról egy elképzelése. Általában úgy működünk, hogy ami ebbe beleillik, azt elfogadjuk, ami nem illik bele, azt elutasítjuk.

Az ő elképzeléseikbe így nem fért bele a szelídlelkű Názáreti Jézus. De nemcsak Őt, hanem évszázadok során Isten küldötteit, próféták sokaságát ölték meg, mert elképzeléseikbe nem illett bele Isten üzenete, melyet próféták által közvetített.

Pedig ma már vérvizsgálattal tudományosan bizonyított tény, hogy Jézus Krisztus valóban Isten fia, a Messiás. Nem tudom testvérek, hogyan vannak vele, de én szeretem, ha Istenbe vetett szilárd hitem az elme racionális meggyőződésével is alátámaszthatom. Persze első és legfontosabb a hit.

Ron Wyatt (ran vajett) amerikai amatőr régész a Golgota Sziklája menti évekig tartó ásatásának köszönhetően, 1982. január 6-án bejutott abba a barlangba, ahová a babiloni ostrom előtt Jeremiás elrejtette az első templom szent ereklyéit. Ennek köszönhetően több, első templomból származó műemlékre is rátalált: az arany tömjénoltárra, a Szent Kenyerek Asztalára, a pusztában felállított gyülekezet sátorára, egy hétágú gyertyatartóra, egy efódra és a Frigyládára, amely egy repedt fedelű kőládában helyezkedett el. A barlang felfedezését megelőzően, Ron több keresztfanyílásra is ráakadt, melyek közül egy a többihez képest hátrébb, és azokhoz képest magasabban helyezkedett el, mely minden bizonnyal Jézus keresztfanyílása volt.

Ron felfigyelt a keresztfanyílás lábánál egy földrengés okozta nyílásra, melyre később, Jeremiás barlangjának mennyezetén is figyelmes lett. Végigkövetve a nyílást, Ron arra a következtetésre jutott, hogy a Frigyláda kb. 600 évvel Krisztus keresztre feszítése előtt éppen abba a barlangba került, amely a tényleges keresztre feszítés helyszíne alatt kb. 20 láb (kb. 6 méter) mélységben helyezkedett el.

Megvizsgálva a barlang mennyezetét, Ron egy megszáradt, megfeketedett anyagra lett figyelmes, melyre aztán a Frigyláda fedelén is ráakadt. Ekkor állt össze a kép Ron-ban, ugyanis a Bibliában olvashatunk arról, hogy amikor Jézus meghalt, volt egy földrengés és a kősziklák megrepedeztek (Máté 27:51). Egy római vitéz dárdával oldalba szúrta Krisztust, hogy megbizonyosodjon az Ő haláláról, és azonnal vér és víz folyt ki belőle (János 19:34). Ron felismerte, hogy ugyanez a vér és víz folyt keresztül a földrengés okozta nyíláson és hullott a Frigyláda fedelére. Ennek megszáradt, megfeketedett maradványaira talált rá, melyet egy izraeli laboratóriumban megvizsgáltatott. Erről a vizsgálatról beszél ebben a videóban, melyet megpróbálok röviden összefoglalni.

A megszáradt vér az halott vér, ha 72 óráig testhőmérsékleten fizikális sóoldatban tartják, akkor a DNS és a vér sok egyéb tulajdonságát meg lehet állapítani, még az Egyiptomi múmiák megszáradt vérét is. Kromoszóma viszont, csak élő fehér vérsejtekből nyerhető ki. Izrael legmegbízhatóbb laboratóriumába elvitték a frigyládán talált közel kétezer éves száradt vért. Az előbb említett módszerrel megállapították, hogy emberi vér. 

Ron Wyatt kérte a laboránsoktól, hogy vegyenek ki a fehér vértestek közül pár vértestet és tegyék tápközegbe 48 óráig testhőmérsékleten, utána ott szeretnék lenni, együtt vizsgáljuk meg.

Semmi értelme, mert ez egy halott vér! A kedvemért megtennék? Rendben megtesszük. 

Két nap múlva Ron jelenlétében kiveszik a vért, mikroszkóp alatt vizsgálják, a laboráns odahívja kollégáját, majd főnökét és héberül röviden beszélnek, csodálkoznak, mert élő lett a vér.

Majd azt mondják Mr. Wyatt, ez az emberi vér csak 24 kromoszómát tartalmaz, mindenki más vérében 46 kromoszóma található, 23 az Édesanyától, 23 az Édesapától. 

22 autoszomális kromoszóma az anyától plusz 1 X kromoszóma, az apától is 22 autoszomális kromoszóma plusz egy Y kromoszóma. Ebben a vérben 23 kromoszóma az Édesanyától plusz 1 Y kromoszóma az Apától, így összesen minden embertől eltérően 24 kromoszóma. 

Megkérdezték Rontól a laboránsok kinek a vére ez, sírástól elcsukló hangon válaszolt nekik, a Messiásotoké. Ron elmondta, ezeknek az embereknek az élete gyökeresen megváltozott. 

Miután Jézus az Olajfák-hegye gerincén átlépett azon a ponton, ahol az a Kedron völgyébe vezet, lábai előtt látta Jeruzsálemet. Ez a látvány szomorúsággal töltötte el. Ő sírt könnyezett fölötte, mert látta Jeruzsálem jövőjét. 

A Te életedbe, hogyan vonulhat be most a szelíd és alázatos Jézus? A dicsősége beragyogja életedet, vagy szomorkodik az életed romjai fölött? 

Egyszer minden embernek akaratától függetlenül meg kell jelenni Krisztus Jézus előtt, de akkor, mint győztes királyt, mint ítélőbírót fogod magad előtt látni.

Vajon felismerjük mentő szándékát? Vajon nem járunk-e úgy mi is, hogy ránézünk a keresztre, és nem vesszük észre, hogy biztonságunk csak alatta lehet. Nem járunk-e úgy, mint akik nem ismerték fel a hozzájuk érkezőt, a közelükben lévőt, a kegyelem forrását, az Istent.

Ma még mindannyiunk szívébe be akar vonulni a drága Messiás. Nyitott kapuk fogadják, virágot szórva a lábai elé, vagy zárt kapuk. Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek, mondja szelíden. Nyisd meg számára szíved ajtaját és lakozást vesz benne. Ez lesz örök életed, üdvösséged kezdete.

„SOLI DEO GLORIA”

Ajánlott weblapom: Szőkepusztai Baráti Kör

Keresztényként miért nem szavazok, szavazhatok balliberális, vagy balliberális kötődésű pártra a választásokon.

Írásommal nem szándékozom megbántani senkit a világnézeti meggyőződésében, lelkiismereti szabadságában, célom csupán az együtt gondolkodásra késztetés „bibliai” nézőpontból.

A szó valódi értelmében kik a keresztények? A Bibliában az  Apostolok cselekedete 11:26-ban így olvasható  „Így történt, hogy egy teljes esztendőt töltöttek együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.” A „hit Krisztusává” vált (görög Cristianos a Krisztus szó a héber Messiás fordítása). Tehát Krisztust követő, „krisztusi” lelkületű megtért embereket nevezték először keresztényeknek és én ma is ezt értem alatta.

Igazából nem is a balliberális kötődésű emberek ellen van kifogásom, figyelve az Európai Parlamenti közvetítéseken elhangzott képviselői hozzászólásokat, körvonalazódik egy háttérben húzódó sötét szellemi erő, amely közép és kelet Európai régiókban, Amerikai kontinensen, jelenleg Észak Koreában, a kommunista (szocialista) diktatúrák hátterét adja.

"Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak." (Efézus 6:12.)

János 16,8-11 (Jézus mondja) „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bőn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.”

Bibliai értelmezésben e földi világunknak fejedelme a Sátán. Jézus krisztus azért vállalta földi küldetését, hogy vére árán kiváltsa, megváltsa a Sátán és a bűneik rabságában vergődő embereket. Aki nem fogadja el Krisztus Jézust élete urának, megváltójának, az akarva, akaratlanul is a Sátán rabszolgája marad, lehet, hogy aránylag hosszú a póráz, de a vége akkor is az ő kezében van.

A Sátán vezette sötét szellemi erők mindent megtesznek, hogy Isten választott népét a zsidóságot és Jézus Krisztus vére árán megváltott kereszténységet ellehetetlenítse, kiírtja és ebben minden korban eszközei voltak a baloldali eszméktől átitatott, megittasult emberek.

Nézzünk pár példát a történelemből: A francia forradalmárok tagadták a tekintélynek minden formáját, az állami és egyházi tekintélyt egyaránt. Az egyházellenes megtorlásukat jellemzi, hogy többek között egy kolostor minden lakóját, papokat, apácákat, teljes személyzetet szekerekre rakták és guillotine alá vitték őket. Kun Béla és csapata a vörös terror 133 napja idején ezt a hagyományt folytatta.

Szovjetunióban a bolsevik uralom módszeresen irtotta az egyházak papságát és egyháztagokat. Papokat szegeztek a templomajtókra, egy kisváros lakói egy reggel arra ébredtek, hogy a protestáns gyülekezet minden tagját nyomtalanul eltüntették.

1936-ban a spanyol polgárháborúban a nemzetközi vörös brigádok módszeresen irtották a papokat, papnövendékeket és az egyházak tagjait.

Részlet Vass János „Nemzetközi banditizmus Spanyolországban” című írásából:

„A tábornok által 1936. július 16-án kirobbantott nemzeti forradalom először nehezen indult, mivel az ország kétharmada már a Népfront megszállása alatt állt. A vörösök azonnal megszervezték a fegyveres őröket, hogy a magántulajdont elkobozzák, és a jobboldali nemzetieket, szerzeteseket lemészárolják. Rátették kezüket a gyárakra, szállodákra, farmokra - egyszóval mindenre! Mégis mérhetetlen gyűlöletük főképpen Spanyolország keresztény egyházai és szerzetesei ellen irányult.

Barcelonában minden templomot kiraboltak és felgyújtottak, csak a nagy székesegyház maradt meg, amelyet raktárrá alakítottak át. De szerte az országban is elvégezték a pusztítást. A cuencai katedrális ősrégi könyvtárában mintegy tízezer felmérhetetlen értékű könyvet égettek halomra.

A polgárháború idején a Vörös Brigád összesen 85.940 polgári személyt mészárolt le: köztük 5255 papot, 2492 szerzetest, 283 apácát, 249 novicet (fel nem szentelt apácát és papot) és 12 püspököt. De a gyilkosságokat megkülönböztetett szadizmussal végezték.

Bavalmoralban egy papot meztelenre vetkőztettek és kegyetlenül megostoroztak. Egy fakereszthez kötötték, ecetet itattak vele és töviskoronát tettek a fejére. Ekkor a csőcselék elkezdte kiabálni: "Átkozd az Istent és akkor mi kiszabadítunk." A pap válaszolt: "Én megbocsátok nektek és áldásom reátok!" Ezalatt a brigád tagjai azon vitatkoztak, hogy rászegezzék-e a keresztfára. Megrészegült pillanatában az egyik csak egyszerűen felállt és golyót eresztett a pap fejébe.

Egy fanatikus ateista nőt, La Pecosát illette meg az a "dicsőség", hogy Jaen város püspökét és annak húgát Madrid külvárosában kétezres éljenző kommunista előtt agyonlője.

Amikor a vörös brigád banditái a madridi Nuestre Senor dél Amparo nevű zárdát megrohanták, egy apácát nemi közösülésre kényszerítettek az egyik partizánnal. Amikor ezt visszautasította, ott a helyszínen agyonlőtték. Sok más apáca pedig csak egyszerűen tömeges nemi erőszak áldozata lett.

Cernera városban rózsafüzér gyöngyszemeivel addig tömködték egy pap füleit, míg az agyvelejét át nem szúrta és belehalt. Sok papot halálra égettek. Barcelonában kiásták a sírokból 19 apáca tetemét, és a csontokat szétszórták a székesegyház lépcsőin. Más papokat arra kényszerítettek, hogy a saját sírjukat megássák s azután élve eltemették őket. Másokat a bika istállójába tettek be, ahol a magvadult állat halálra öklelte.

Egy asszonynak, akinek két pap fia volt, feszületet nyomtak le a torkán, amíg meg nem fulladt. Mintegy 800 ártatlant, beleértve keresztény gyermekeket, dobtak le egy régi bánya gödrébe.

A tömegmészárlásokat mindig a sátáni üvöltések kísérték: "Szabadság - halál az egyházra!" Még a francia forradalom borzalmai sem vetélkedhettek ezekkel a szörnyűségekkel, amelyek mögött nem más, mint Gerő Ernő állott, akinek előzőleg már volt része ilyen vallásellenes tömegmészárlásokban 1919-ben, a 133 napos Kun Béla-féle terror idején.

Ez a valódi kommunizmus volt működésben, s bemutatta a keresztények elleni mérhetetlen gyűlöletét, amely érdekes módon velejárója a kommunizmusnak. Spanyolországban erről az időről úgy emlékeznek meg, mint a borzalmak korszakáról. A polgári lakosság hasonlóképpen szenvedett: a közép- és felsőosztály tízezreit gyilkolták le a "csekák", amelyeket az orosz bolsevik gyilkos csoportok után mintáztak. Csak magában Madridban 26 ilyen cseka csoport működött. Három éven át terrorizálták a lakosságot, amíg aztán a Falange / Nacionalisták hatalomra nem jutottak. A spanyolországi polgárháború több mint egymillió emberéletet követelt.

Mi ebből a tanulság? Ugyanezek az erők még ma is léteznek (lásd: a kommunista ANC terrorizmusát Dél-Afrikában; nemzetiségi tisztogatás a Közép-Keleten és a volt Jugoszláviában.. .stb. - TJ) A gyilkos Vörös Forradalom Amerikában a fehérek ellen szított fajgyűlölet formájában zajlik.

Nyilvánosságra kell hoznunk azokat az elemeket, amelyek az ősi gyűlölet elvei szerint még mindig az igazi "szocialista ember" megalkotásán fáradoznak.”

Rákosi Mátyás népellenes, egyházellenes politikájáról szüleink, nagyszüleink sokat tudnának mesélni.

Az 1997-ben Párizsban megjelent, hat szerző által jegyzett. A kommunizmus fekete könyve levéltári kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát.

Sajnos az uralkodó egyházak, a Középkori inkvizíció megközelítőleg ötszáz évig működő intézményével nagyon sok ember halálát okozták, de a halálos ítéletek száma összességében 200 – 250 ezer között mozog (vatikáni levéltári források szerint jóval kevesebb), mely eltörpül a kommunizmus áldozatainak számához viszonyítva. Az egyházi inkvizíció az úgynevezett sötét középkorban működött, míg a vörös eszmék zászlaja árnyékában ítélkezők magukat felvilágosult újkori, legújabb kori embereknek tartották és tartják magukat.

A szélső jobbos pártok eszméinek sem a Biblia az alapja. Teljes bizonyossággal állítom, hogy egy keresztény nem lehet antiszemita, ha mégis antiszemita, akkor viszont már nem keresztény, csak annak álcázza magát.

Feleségem munkatársa volt egy fiatalasszony, akinek egyházát a televíziós istentiszteletek alkalmából minden vasárnap látni lehet. A fiatalasszony elmondta, négy évvel ezelőtt az előző választás előtt azért imádkoztak, hogy Orbán Viktor haljon meg. Ennek az SZDSZ-es kötődésű egyháznak, egyháztagoknak lelkülete vajon hogyan egyeztethető össze a krisztusi szeretettel, aki imádkozott azokért, akik őt keresztre feszítették.

Amikor a mostani ellenzék volt kormányon (Gyurcsány, Bajnai miniszterelnök urak), én imádkoztam értük, hogy az Úrtól kapott hatalmat, tudást tudják népünk, nemzetünk javára kamatoztatni.

Jézus Krisztus a bűnt elítélte, de a bűnös felé mentő szeretettel fordult. Jó példája ennek, amikor a paráznaságon tetten ért nőt meg akarták kövezni. Ismerős a történet? János 8,7 „Aki bűntelen közületek az vessen rá először követ”. Majd Jézus azzal bocsátotta el a bűnös nőt János 8,11 „Én sem ítéllek el, menj el és mostantól fogva többé ne vétkezz”.

Jézus Krisztus nézőpontjából a leszbikus és homoszexuális másságot bűn intézményesíteni. Balliberális pártok egyes vezetői, képviselői büszkeségtől dagadó kebellel vonultak fel az Andrássy úton a meleg felvonuláson. Keresztények tegyék fel a kérdést magukban, vajon Jézus Krisztus elmenne arra a felvonulásra, vagy azt mondaná, menjetek békességgel haza és többé ne vétkezzetek.

Pál apostol a rómabeliekhez  írt levelében így ír erről a témáról:

Róma 1,18-32

„18 Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, 19mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. 20Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük, 21mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre.

22Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek, 23és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. 24Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét.

25Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. 26Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, 27ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban.

28És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik. 29Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, 30 rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, 31kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok.32Ezek ismerik ugyan Isten igazságos rendjét, amely szerint halálra méltók, akik ilyeneket tesznek; mégis nemcsak teszik ezeket a dolgokat, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket tesznek.”

Horvátország lakosságának 65,87%-a 2013. decemberben népszavazáson döntött arról, hogy a házasság egy férfi és egy nő közötti életközösségként kerül be az ország alkotmányába.

A döntés azt is jelenti, hogy Horvátország alkotmányos szinten zárja ki az azonos neműek házasságának lehetőségét.

A fenti tények ismeretében mindenki döntsön legjobb tudása, tiszta lelkiismerete szerint.

Utóirat: Egy kedves Fiatalasszony, akit tisztelek és nagyra becsülök, a blog bejegyzésemre reagálva telefonon felhívott. Tőle megszokott kedvességgel elmondta, hogy nem ért egyet azzal, hogy írásommal kirekesztem a leszbikus és homoszexuális embereket, akiknek amúgy is nagy társadalmi kirekesztettséggel kell együtt élni.

Számomra viszont természetes, hogy aki teljesen más világnézeti alapról szemléli a világot, az nem ért velem egyet ebben a témában.

Azt a személyt, aki homoszexuális, vagy leszbikus, nem ítélem el, az a magánügye. De az már zavar, hogy ezt a fajta párkapcsolatot, amit a Biblia fajtalanságnak, tisztátalanságnak és természetellenes kapcsolatnak tart, azt büszkeséggel természetesnek akarják a társadalom többségével elfogadtatni.

A kedves Fiatalasszonnyal, azért abban egyetértettünk, hogy egyikünk sem lenne büszke arra, ha gyermekeink, vagy unokáink leszbikus, vagy homoszexuális kapcsolatban élnének.

Ajánlott weblapom: Szőkepusztai Baráti Kör