A válás nem megoldás Isten szemében!

Ajánlott weblapom:

Szőkepusztai Baráti Kör

(Lukács 16, 14-18) „Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták őt. Ő pedig ezt mondta nekik: Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos. A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta Isten országát hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje. De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne. Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.”

Hazánkban hetedik alkalommal került megrendezésre a házasság hete a keresztény egyházak, illetve a civil szervezetek széles körű összefogásával. Szokták mondani tréfából a házasságról, az egy olyan intézmény, hogy aki kívül van, az mind be szeretne menni, aki meg belül van, az mind ki szeretne menni.

Egy azonban bizonyos, hogy harmonikusan működő, erkölcsében egészséges nemzet csak akkor létezhet, ha erkölcsében egészséges, harmonikus családok alkotják.

(Lukács 16.18) Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.

Mai korunkban Magyarországon megkötött házasságok több mint ötven százaléka válással végződik, ez nagyjából minden második házasság.  USA-ban ez az arány még rosszabb.

Vajon rendjén van ez? A válás nemcsak Isten szemében nem megoldás, hanem az emberi tapasztalat is ezt igazolja. Sok elvált és újraházasodott személy ismét elválik, mert problémáit szívében és jellemében hordja. Van egy nyílt titok, melynek igazságát magam is megtapasztaltam, ha valaki az életében fellépő problémákat (ez lehet a munkahelyén, házasságában, vagy élete egyéb területén) nem meri felvállalni, nem akarja megoldani, tehát magyarul mondva a problémák megoldása helyett megfutamodik, kilép a munkahelyéről, elválik stb., akkor az új munkahelyen, vagy új házasságban a problémák egy magasabb szinten újragenerálódnak, tehát nem futhatunk ki a világból.

Ha úgy érezzük egy házasságban, hogy a problémák fölénk nőnek, ha úgy véljük, hogy összecsapnak fejünk felett a hullámok, ha emberi elmével már képtelenek vagyunk kiutat, megoldást találni, akkor gondoljunk hittel arra, amit Jézus Krisztus a drága megváltó mondott tanítványainak. (Máté 19,26) „Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik: Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges”.

Kedves barátaim, milyen nehezünkre esik a megbocsátás, főleg akkor, ha önérzetünkön, büszkeségünkön esik csorba. Amikor házasságában az ember saját szeretetének megbocsátásra való képességének határához érkezik, a világ a válást javasolja. Isten azonban a házasság helyreállításának örülne.

A valóság sajnos az, hogy nagyon sokszor keresztény házasságok is válással végződnek, pedig ha Jézus Krisztust hívnák segítségül, rájönnének, hogy mindig van megoldás.

A párkapcsolati válság szélére sodródott keresztény házaspároknak van egy közös jellemzőjük, nem csak egymástól távolodtak el, hanem az Úrtól is.

Képzeljük el, az Úr Jézus van egy kör középpontjában, bármelyik oldalról közeledünk hozzá a kör középpontjához, törvényszerűen annál közelebb kerülünk egymáshoz is. Így működik ez a házasságban is.

A mi kultúránkban is a házastársi hűtlenség, a paráznaság egyik legsúlyosabb vétség, ami legtöbb esetben a házasság felbomlásához vezet. 

Ezzel kapcsolatosan azonban ismernünk kell Jézus tanítását (1Kor.7,10-11). „10A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. 11Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével! A férj se bocsássa el a feleségét!”

Emlékezzünk csak arra az esetre, amikor házasságtörésen tetten ért nőt vittek Jézus elé, akit mózesi törvények alapján a tömeg meg akart kövezni? Mit mondott, akkor Jézus? (János 8,7) „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ”. Jézus hogyan bocsátotta el az asszonyt? „Én sem ítéllek el téged, menj el és mostantól fogva többé ne vétkezz!”

Egy újraházasodott keresztény testvér kérdezte véleményemet az újra házasodásról, rövid gondolkodás után azt válaszoltam: (1 Kor 7,9) „Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni.” Szerintem ez a kisebbik rossz. Ez az ige, azoknak is szól, akik még házasságon kívül élnek.

Most pedig vizsgáljuk meg azokat a körülményeket, amelyek a stabil házasság alapjai lehetnek, és azokat az okokat, amelyek úgy általában a házasság felbomlásához vezethetnek.

Lehet, hogy azok a házaspárok, akik elváltak és elválnak, sokan már az indulásnál jóvátehetetlenül elrontottak valamit, szinte be volt kódolva a kapcsolatukba.

Nem véletlen az, amikor egy sokat tapasztalt szülő óva inti gyermekét egy felelőtlen házasságtól. Egy hozzám nagyon közel álló családban történt az alábbi eset: Nagymama példaadó életének és imameghallgatásának eredményeképpen Isten kegyelméből az akkor középiskolás diáklány elfogadta élete megváltójának Jézus Krisztust. Nagymamival egyik nagy budapesti gyülekezetnek voltak tagjai bemerítése után. Gyökerestől megváltozott az élete, szüleivel szemben tisztelettudó lett, tanulmányi eredményei lényegesen javultak. Egy teológus fiú eljegyezte a leányt, minden olyan jól indult az életükben. De nagyon nagy volt a visszahúzó erő, mert a szűkebb családban a leány volt az első megtérő. Egyszer csak kezdett elmaradozni a gyülekezetből, majd felbontotta az eljegyzését a teológus fiúval.

Teljesen elmaradt a gyülekezetből, diszkóba járt szórakozni, ahol megismerkedett egy fiúval. Szerelem lett a dologból, rövid ismeretség után bejelenti, Apu megházasodunk és otthagyom az iskolát. Édesapa eredménytelenül próbálta leányát lebeszélni, gyermekem a választottad egy primitív ösztönlény, nem hozzád való. Esküvő után albérletbe költöztek a fiatalok, vitték a leányszoba bútorait is. Az ifjú férj többször elverte a fiatalasszonyt, egyik verésnél eltört az orra is. Kiköltöztek az albérletből, a bútort eladták, egy kölcsönkért sátor lett ideiglenes otthonuk.

A fiatalasszony nem bírta tovább a gyűrődést, hazaszökött a szüleihez, akik természetesen örömmel fogadták a tékozló gyermeküket. Otthon volt a család, csengettek, Apa ablakon lenéz az emeletről, Veje áll az ajtó előtt, aki közli, beszélni szeretnék a feleségemmel. Csak itt fent az ajtóban.

 Apa a szobából hallja a fiatalok vitatkozását, majd tompa puffanást hall, szalad az ajtóhoz, leány a padlón, a lovagias férje ököllel leütötte, majd elszaladt. Tanulság a történetből az, hogy a történések már a kezdet kezdetén be voltak kódolva kapcsolatukba, mert elfordult Istentől és nem a hozzáillő társat választotta.

Mózes első könyvében olvashatunk arról, hogy Isten ismételten elismeri, hogy amit teremtett az jó. Most azonban elismeri, hogy nem jó az embernek egyedül. (1Mózes 2,18) „Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.”

Szeretném kiemelni azt a szót, hogy hozzáillő. Kedves fiatalok, hozzátok szólok, akik még csak tervezitek a házasságot, akik meg szeretnétek találni a hozzátok illő segítőtársat. Azt az egyet, aki hozzátok illő. Nem is olyan könnyű megtalálni, ha belegondolunk, hogy megközelítőleg 3,5 milliárd férfi és közel ugyanennyi nő él a földön. Ebből a 3,5 milliárdból, azonban csak kevés a hozzád illő. Azt a hozzád illőt megtalálni? Nem reménytelen vállalkozás, ha Isten vezetését kérjük a hozzánk illő társ megtalálásában. 

Egy kedves ismerősöm beszélt róla, hogyan hozta elé Isten a hozzáillő társat. A férfi már 26 éves elmúlt, elvégezte a Baptista Teológiát lelkész szakon, évek óta imádkozott, hogy az Úr hozza elé a leendő hozzáillő házastársát és türelmesen várta Isten vezetését.

Tahiba ment konferenciára, aki volt ott az tudja, hogy milyen csodálatosan szép környezetben van a tábor. A táborban szembe jött vele egy fiatal copfos leány, ekkor egy halk hang szólt hozzá, ez lesz a te feleséged. De hát Uram ez még gyerek! Ez lesz a te feleséged. Utána a kedves ismerősöm úgy helyezkedett, hogy megismerkedjen az akkor tizennyolc éves leánnyal, aki ma már nagymama. Mind az öt gyermeküket, életükkel példát adva az Úr szeretetére nevelték. Az elmúlt karácsonykor készült családi fotót osztotta meg facebook közösségi oldalon egyik gyermekük, unokákkal együtt összesen harminc személyt számoltam meg a képen.

Két fiatal pár kapcsolatát ismerhettük most meg. Mennyire másképpen alakulhat egy olyan házasság, ahol az Úrtól kérik el házastársukat és a család feje az Úr Jézus Krisztus.

A házasságban várható nehézségekre érdemes felkészülni. Egy tavaszi kirándulás találkozóhelyén az egyik lány pici retiküllel és tűsarkú cipőben jelent meg. Nyilván fogalma sem volt, hogy milyen egy igazi hegyi túra, amire hívták.

Nem tudta mire számíthat, nem készült fel rá. A házasság az bizony több napos kemény hegyi túra. Legjobb, ha már előre felkészülünk rá: ha tudjuk, mit kell magunkkal vinnünk és mi az, ami felesleges. Ha minderre menetközben döbbenünk rá, akkor útközben ennek megoldása nagyon sok nehézséget fog okozni.

Ha valaki olyan elvárásokkal indul a házasságba, hogy ott engem boldoggá fognak tenni, mert idáig boldogtalannak éreztem magam, akkor bizony érhetik kellemetlen meglepetések.

 De ha, határozott szándéka, hogy a páromat boldoggá akarom tenni, akkor felkészült a tartós nehéz hegyi túrára. Két boldog embernek lehet igazából tartós boldog a házassága.

Meglepetések a házasságban lehetnek. A házasságban számítanod kell nehéz, sőt elkeserítő helyzetekre. A felkészületlen embernek jellemző viselkedése ilyenkor a menekülés. Ne feledjük, Isten szemében a válás nem megoldás.

A végtelenül bölcs dicsőséges Istennek célja a házassággal: egy férfinak és egy nőnek egy életre szóló szétbonthatatlan szeretet közössége.

De mégis milyen kapaszkodója, reménysége marad egy családnak, ha úgy érzik, hogy házasságuk szinte menthetetlenül megromlik?

(Prédikátor 4,12) „Hármas kötél nem hamar szakad”, Bizonyosan sokszor hallottuk már ezt az igét, és meg is tapasztalhattuk rengeteg alkalommal az évek folyamán. Ha Istent kihagyjuk az életünkből, a kettős kötél nagyon sérülékeny, és könnyen szakad. 

Munkahelyemen sokat beszélgettünk egy fiatalemberrel, elmondta, hogy felesége katolikus. Még házasságuk elején, villanyoltás után kereste feleségét maga mellett az ágyon és nem találta. Az ifjú asszony, férje nagy meglepetésére az ágy mellett térdelve imádkozott. Teltek az évek a fiatalember megszegte Isten parancsolatát, hogy „ne paráználkodj”. Megviselte a házasságukat, de együtt maradtak, majd pár év múlva a feleség is megszegte ugyanezt a parancsolatot. A fiatalember teljesen kikészült, próbáltam vigasztalni. Megkérdeztem tőle, mondd, láttad mostanában a feleségedet imádkozni. Nem, érdekes erre nem is gondoltam. Ha a feleséged esténként imádkozna Istenéhez, akkor valószínűleg elkerülte volna ezt a csapdát.

Mint a bevezetőben mondtam, a válási arány több mint ötven százalék. Valóban így kell működnie egy párkapcsolatnak, egy házasságnak: egyszerűen kilépni, ha jönnek a gondok, bajok, félreértések? S mi a helyzet a templomban, Isten előtt kimondott hűség-fogadalommal: nem hagyom el, vele megelégszem…? Olyan könnyen kimondjuk, és milyen nehezen éljük meg… Isten viszont komolyabban veszi kimondott ígéreteinket, mint mi magunk, és számon fogja kérni rajtunk. Belegondolunk-e komolyabban abba, mit ígérünk? És miért tűnik olyan nehéznek betartani? 

(1Mózes 2,24) „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.” Értjük ezt drága barátaim, Isten soha nem beszél mellé, szó szerint így mondja, lesznek egy testté! Ezt valahogyan úgy tudom elképzelni, mint a sziámi ikrek, csak lelki értelemben. Sokszor egy orvoscsoportnak és műtős személyzetnek 6 – 8 órás műtétre van szükségük, hogy egy testükben összenőtt sziámi ikerpárt szétválasszanak.

Valahogyan így van a válással is, sérülések nélkül soha, de soha nem megy. Ennek eredményeképpen családok bomlanak szét, gyermekek, szülők, nagyszülők kapnak szinte soha nem gyógyuló lelki sebeket.

A mi drága Urunk nem azért adta a törvényét, a parancsolatokat, hogy gátoljanak, akadályozzanak bennünket. Kedves Barátaim, a törvény korlátja a szakadék szélén védeni akar bennünket, hogy Isten szeretetében, oltalmában kiteljesedett családi életünk legyen. Az örökérvényű erkölcsi normákat a biblia Istene nem véletlenül adta, minden oka megvolt rá.

 (Énekek éneke 3,5) „Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!”

(Részben Mark Gungar előadásából idézve) „Mind a fiúknál, mind a lányoknál rögzítődik az első szexuális együttléthez kapcsolódó szokás. Mint amikor fényképezünk. Klikk! És a kép rögzül a filmszalagon, vagy memórián. Mint, ahogyan az állatvilágban, a kotlóstyúk kikelti a kiskacsákat, és a tojásból kibújva őt látják meg először. Klikk és rögzül. Attól kezdve a kiskacsák a kotlóst követik, hozzá alakul ki a kötődés.  Az első probléma akkor adódik, amikor a kiskacsák örömmel mennek lubickolni a vízbe, szegény kotlós meg aggódva toporog a vízparton.

Ha a korai, az első szexuális tapasztalat a házasságban történik, legnagyobb ünnep az életükben az esküvő, a nászéjszakán átélt első élményt rögzítik. Klikk. A fiú a lányt rögzíti (klikk), a lány a fiút (klikk) és hozzá kötődik, kapcsolódik nagyon bensőségesen. Ezért van az, hogy akik vártak a házasságig csak egy töredék a válási hányadosuk a világhoz képest.

Akik az elején jól csinálják, azoknak automatikusan jó lesz a kapcsolatuk, ezek az emberek örökre házasodnak.

A nők pszihikailag már nem úgy reagálnak, miután több partnerük is volt. Az együttlét során a női test kibocsát egy vegyületet oxitocint, amely segíti őt az érzelmi kontaktus megteremtésében. Ezt bocsátja ki a női test a csecsemő szoptatásakor is. Mennél több partnere volt egy nőnek, annál kevesebb oxitocint bocsát ki a teste és ez drámai egy nő számára.”

Most már világossá vált előttünk, hogy a szerető Mennyei Atyánk nem rossz kedvében adta a hetedik parancsolatot („Ne paráználkodj!”), hanem értünk, mellyel a javunkat munkálja.

Zsidók 13,4 (Károli) „Tisztességes minden tekintetben a házasság és szeplőtelen a házaságy; a paráznákat és a házasságrontókat megítéli az Isten”. Ebből az igéből világosan kiderül számunkra, hogy Isten a házaságy örömeit nem megvonni akarja az embertől, hanem helyes mederbe a házasság keretei közé terelni. Okkal teszi ezt, mert Ő már az ember teremtésekor tudta, hogy a paráznaság milyen végzetes hatással van a genetikai öröklődésre.

2010-ben egy katolikus „Stella Maris Alapítvány” Tengernek Csillaga c. folyóirat mellékletében jelent meg a paráznaság megdöbbentő hatása a genetikai öröklődésre. Idő és hely hiánya miatt, csupán pár gondolatot idézek a folyóiratból, melyek egy másfél évszázada létező új tudományág Telegónia, vagyis Hullámgenetika megállapításai.

Telegonia, paraznasag hatása a genetikai öröklődésre
Az utód tulajdonságaira legerősebben hat az anyja első szexuális partnere. Elsősorban ő alapozza meg az utód tulajdonságait és nem az utód fizikai apja. Ha figyelembe vesszük, hogy az első szexuális kapcsolat gyakran a szórakozás utáni alkoholos vagy narkós állapotban történik, akkor sejthetjük, hogy milyen lesz az utód „minősége”. Ha egy józan életű és egészséges fiatal családban beteges gyerek születik, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy ez egy régi vidám buli visszhangja.

Kell-e tudni erről a jelenségről a fiataloknak? Azt hiszem, igen.

A modern tudományos kutatások alátámasztják őseink erkölcsi törvényeit, amelyeknek alapja a keresztény etika volt. A fiataloknak lehetőséget kell adni arra, hogy megismerjék e kutatások eredményeit, hogy helyesen tudják megalkotni családalapítási magatartásuknak modelljét”.

Drága barátaim, ha tudatlanságból, vagy Istennel szemben való engedetlenségünkből kifolyólag életünkben valamit elrontottunk, azt meg nem történtté tenni már nem tudjuk. De egyet tehetünk, bűnbánattal a mindentudó, mindenható, bölcs és irgalmas Isten elé járulunk és kérjük Őt, hogy bocsássa meg engedetlenségünket és vezesse házasságunkat arra az útra, melyen Ő vezethet bennünket. Ha Istenünk vezetése, oltalma érvényesülhetett házasságunkon, adjunk érte tiszta szívvel hálát. 

Mivel Isten szemében a válás nem megoldás, kérjük Őt, hogy imakarjainkon hozhassuk oltalmába gyermekeinket, unokáinkat és az Ő vezetése oltalma érvényesülhessen párválasztásukon és házasságukon.

„SOLI DEO GLORIA”