Kegyelem és igazság! Üdvösség, vagy kárhozat?

 

Aki valaha is bizonyságot tett emberek előtt Jézus Krisztusról, mint élete uráról, megváltójáról, annak ismerős az a reakció, hogy magasabb rendű tudatuk birtokában végig sem hagyják mondani, vagy úgy lesajnálóan fejezik ki véleményüket, mint akik teljesen meg vannak győződve saját igazukról.

Ilyen jellegű beszélgetéseim során többször előfordult már az a szituáció, hogy két olyan ember állt egymással szemben, akik őszintén sajnálták egymást. Én személy szerint azért sajnáltam a beszélgető partneremet, mert Isten igéjéből szerzett ismereteim alapján szilárdan meg vagyok győződve, ha valaki nem fogadja el Istennek Krisztus Jézusban felkínált kegyelmét, annak jövője az örök kárhozat és a velejáró szenvedés lesz. Ott már nem lesz lehetősége pályakorrekcióra, ráadásul mivel az ember lelke, szelleme halhatatlan, így teljes tudatával vádolja majd önmagát. Mondták, meg akartak menteni ettől, amiben most vagyok, de olyan balga voltam, hogy okosabbnak tartottam magam és nem hallgattam rájuk.

Beszélgető partnerem stílusán legtöbbször átjött az őszinte sajnálat, hogyan lehet valaki ennyire hiszékeny, ennyire korlátolt, szemellenzős, hogyan veheti komolyan ezt a jézusos mesét. Vagy két évtizede, közvetlenül a megtérésem utáni időszakban elmentem egy kedves ismerős katolikus családhoz, ahol bizonyságot tettem arról, hogy lélekben, szellemben újjászülettem és Jézus Krisztus mennyire megváltoztatta az életemet. Ajándékoztam a családnak egy Bibliát. Jó – jó szép dolog a hit, de nem kell azt annyira komolyan venni, mondta a Nagymama. De könyörgöm, miért ne venném komolyan azt, aki életét adta azért, hogy nekem szabadulást kínáljon bűneim rabságából és magára vette bűneimért jogosan járó büntetést és meghalt értem a kereszten.

Azon kívül, hogy őszintén sajnálom az evangélium, az örömhír elutasítóját, bizonyos értelemben talán meg is értem, mert én is ilyen voltam. Visszaemlékezem, amikor az agykontroll, radiesztézia és a „szellemtudományokban” való jártasságom okán teljesen el voltam szállva magamtól, sokkal többre tartottam magam az átlagembereknél. Ennek az volt az alapja, hogy valóságosan megélt, átélt szellemi kapcsolatban voltunk egy úgynevezett magasabb intelligenciával, aki szólt, tanácsot, vezetést adott. Először naivan azt hittem, hogy a szellemi tanácsadóm Jézus Krisztus, mert az agykontrollba belekeverik a teljes „szentháromságot”. Amikor kezdtem teljesen a tönk szélére sodródni, rá kellett jönnöm, hogy „e világ fejedelme” vezetett meg, akinek neve diabolos, más néven Lucifer. Egy vezetett úgynevezett „mélyalfás” meditáció során egy idegen erő teljesen a hatalmába akart keríteni, minden idegszálammal beleborzongtam, Jézust hívtam segítségül. Megszabadított!

Egy kedves értelmiségi ismerősöm ajánlotta közelmúltban egy magyarországi rabbiképző tanszékvezető tanárának Spinoza színházban tartott előadásának elérhetőségét. Az előadó világi értelemben művelt, nagytudású, de mégis hiányos ismeretei vannak a Bibliáról. Az úgynevezett liberális beállítottságú emberek, akik nem, vagy nem jól ismerik a Bibliát, teljesen hitelesnek tartják és szinte rajonganak érte. Csak egy példát mondok, a teremtéstörténet témájában tartott előadásában hangsúlyozta, hogy kezdetben nem volt írásbeliség, és a történések tudósítása az átélt eseményekről apáról fiúra szájhagyomány útján terjedt, majd Mózes ezt gyűjtötte össze a teremtéstörténetben és a többi könyvében. Ez talán a féligazság szintjét éri el, mert a Biblia határozott kijelentése, hogy „a teljes írás Istentől ihletett”.

Az eredeti nyelven írott Biblián az apokrif iratok kivételével rajta van Isten numerikus hitelesítő kézjegye, mint ahogyan a modern bankjegyeken a hitelességet, eredetiséget bizonyító biztonsági jelzések vannak. Minden kétséget kizáróan tudományosan az ész, az értelem oldaláról megközelítve bizonyított a Biblia Istentől való eredete, ihletettsége.

Korlátozott terjedelem miatt egy rövidebb és egy hosszabb bizonyíték elérhetőségét adom meg.

Bámulatra méltó új felfedezések: https://drive.google.com/file/d/1DEKRZ0DCXjlTNQEgA7T4IOqX6Xz43Wd-/view?usp=sharing

Hiteles dokumentum-e a BIBLIA?

Ezért őszinte a sajnálatom, ha olyan emberrel beszélgetek, aki hitetlenségében a maga bölcsességében, felsőbbrendűségében bízva, elutasítja a világteremtő végtelenül igazságos Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét.

Joó István

Bölcs vagyok!?

 

Jób könyve 28. részében a „bölcsességről” olvastam, mely elindított bennem egy gondolatsort, a 20-28 versből kiemelek pár jellemző gondolatot.

Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye? … Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét. … Az embernek pedig ezt mondta: Íme az Úr félelme a bölcsesség, a rossz kerülése pedig az értelem. Ugyanerről a témáról (Példabeszédek könyvében 1.7), így beszél „bölcs” Salamon: „Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg”.

Az emberek többsége foglalkozása, érdeklődése, vagy hobbija kapcsán a világnak egy - egy részterületén élete során ismereteket szerez, amit több, kevesebb sikerrel kamatoztatni is tud. Mi emberek az élet bármilyen területen is szereztük ismereteinket, szakács, pedagógus, földműves, atomfizikus és még sorolhatnám, ennek alapján a másik emberhez viszonyítva bölcs embernek tartjuk magunkat. Visszagondolva, életem során én is sokszor beleestem ebbe a csapdába.

Volt egy ember, akit a világ bölcs Salamonként ismer. Így olvashatunk róla: „Azért ezt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy törvényemnek engedelmeskedve tudj kormányozni, ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között. Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked. (1Királyok 3,11-14)”.

Mégis, ez a kivételes bölcsességgel megáldott ember élete utolsó szakaszán Istenével szemben engedetlen lett. „Megharagudott azért az ÚR Salamonra, mivel elfordult szíve az ÚRtól, Izráel Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, (1Királyok 11,9).”

Világi mércével mérve, bármilyen sikeres is egy ember élete során, ha élete befejeztével elmarasztaló ítéletre kerül, akkor nem volt bölcs, valamit nagyon, de nagyon elrontott. Erről beszél Krisztus Jézus (Máté 25,46), „És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre”. Bölcs ember élete legnagyobb horderejű kérdésében (örök élet, vagy örök kárhozat), nem mondja azt, majd meglátjuk, majd csak lesz valahogy.

Én nem bízom a véletlenre, mert tudatos döntésemmel Isten kegyelméből megtervezhetem életutam végcélját. Életutunk végén kiderül, hogy Istennek való engedelmességünk során megszerzett ismeretünk bölcsességgé nemesült, vagy bölcsesség híján olyan utat választottunk magunknak, melynek vége az örök kárhozat. Ha úgy érzed, hogy életed útján célt tévesztettél, ne feledd, ma még működik életünk navigációs berendezésén az a funkció, hogy „újra tervezés”!

Joó István

Gyászban is felragyogó világosság!

 

Ha olyan személyt veszítünk el, aki számunkra sokat jelent, akit nagyon szeretünk, az nagyon mélyen fáj nekünk. A gyász, a visszavonhatatlan veszteség érzése minden embert másképpen érint, de egy közös, a veszteség fájdalmas.

A bibliát, a Biblia Istenét ismerő ember ilyenkor nemcsak az alagút sötétjét látja, hanem az alagút végén derengő fény reménnyel tölti el. Áthaladva a lelki fájdalmak alagútján, mind jobban erősödik Isten világossága, míg teljes fényében felragyog szívében, lelkében. Krisztus Jézus azt mondta „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8,12).

Életem delén jóval túl, nagyon sokszor kellett megállnom koporsó mellett fájó szívvel gyászolva. Különösen azokban az esetekben volt szívszorító fájdalom lelkemben, amikor tudtam, hogy a földi létből eltávozott nem fogadta el Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét. A szerető Isten pedig a Bibliában annyira világossá teszi a választás lehetőségét, olyan egyértelmű, mint ahogyan az éjszakát nappal követi.

A szerető, de igazságos Isten igéjében azt mondja: „Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.” (5Mózes 30,15). A szabad akarattal megáldott ember maga dönt saját jövőjéről, hogy az örök életet, vagy az örök kárhozatot választja. Aki ismeri a Biblia üzenetét, annak már jelent valamit a két felkínált választási lehetőség.

Értelem és az ismeret oldaláról vizsgálva, haladva minden kétséget kizárva meggyőződtem a Biblia hitelességéről, bár nálam kiindulási pont először a hit volt. (Blogom első bejegyzésében vallok erről a témáról.)

Első hallásra akármilyen furcsán is hangzik, de örök és kikerülhetetlen igazságot rejt a következő bibliai üzenet. „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik,” (Zsidók 9,27). Azt, hogy egyszer személy szerint e földi létben nekünk is meg kell halni, talán még könnyen elfogadjuk, de azt, hogy utána ítélet következik, arról már sok ember hallani sem akar. A jogerős bírói ítéletek jellemzője, hogy a kiszabott ítélet akkor is hatályba lép, ha a vádlott elfogadja és akkor is, ha nem fogadja el.

Nem az a rossz, ha meghalunk, hanem az, ha nincs örök életünk! Kiszabott földi életutunknak előbb, vagy utóbb elkerülhetetlenül a végére érünk. Számomra a gyász fájdalmában egyedül az ad vígaszt, ha tudom, hogy a földi létből eltávozott szeretteimmel a mennyei honban örömteli találkozásom lesz. „Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!” (Jelenések 21,3-5).

„Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál.” (Jelenések 21,7-8). 

Én már választottam, ma még te is választhatsz!!!!

Joó István