Egy szóra, Isten szavára beállt a rend, felvette azt a ritmust, amit a Teremtő jónak látott!

 

1Mózes 1,14-19 14Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, 15és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. 16Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat. 17Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, 18és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. 19Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.

Igehirdetés hangfelvétele!

A világmindenség teremtőjének hatalmáról, nagyságáról, dicsőségéről beszél Mózes első könyvének első fejezete. Istennek legyen szavára lett, előállt mindaz, amit csak elgondolt, amit teremteni akart.

Akik lelkész szakon végezték teológiai tanulmányaikat, azoknak elmondta a hébert oktató tanár, hogy a teremtésben Isten szava egy speciális szó, a magyar nyelv csak úgy tudja visszaadni, hogy legyen! De a Biblia ezt a szót máshol nem használja, csak a teremtésben. Isten rendelkezik azzal a hatalommal, hogy az ő szavára tényleg meglesznek, előállnak azok a dolgok, amit eltervez, amiről csak parancsol.

Gyermekkorom meséiben nagyon tetszett a varázspálca, csak egyet kellett vele legyinteni és minden kívánság teljesült. Gyermekkorom meséi szépek, jók voltak, de azok mesék maradtak. A világ teremtése és Isten teremtő hatalma viszont élő valóság. Emlékeztek, amikor Jézus tanítványaival Kapernaumba ment (Máté 8,5-13) és megkereste őt egy római százados. „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám.” Vajon kinek parancsolt Jézus szava? A betegségnek, vagy a betegséget okozó szellemiségnek. Jézus szavára eltávozott a betegség.

14Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket,15és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt.

Az elmúlt évezredek emberei számára óriási jelentőségű volt az égbolton lévő világító testek üzenete, csak megfelelően értelmezni kellett. A bolygók együtt állása, a holdtölte, tavaszi és őszi nap éj egyenlőség és még sorolhatnám a csillagos égbolt értelmezhető üzeneteit. Ezek értelmezése alapján tudták meghatározni az ünnepek idejét is. Például a húsvét ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. A szárazföldön és tengeren utazók a csillagok, bolygók állása alapján tájékozódtak, egészen addig amíg erre a mágneses iránytűt nem kezdték alkalmazni.

Biztosan észrevettétek, hogy teremtéstörténetben nem nevezi mai nevén Isten a világítótesteket „16Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat.” Talán szándékosan nem adott Isten nevet a két nagy világítótestnek, nehogy az emberek tőle elfordulva azt imádják.

Persze ez nem akadályozta meg az Istentől elszakadó gyarló embert, hogy istent teremtsen magának. Egyiptomot hozom fel példának, mert velük négy évszázadig együtt élt a „kiválasztott” nép. Ré nevet adták a napistenüknek és thot nevet a hold istenüknek. Ezek az ókori Egyiptomiak és mai követőik nem Istent a Teremtőt imádják, hanem a teremtő Isten alkotásait. Ki a nagyobb? A Teremtő, vagy az általa teremtett alkotások? Azt hiszem számunkra ez nem lehet kérdés!

Az Áhítat szerkesztője a mai igeszakaszhoz ezt a megjegyzést fűzi „Micsoda fizikai erők, elemek mozogtak, bomlottak szét, álltak össze! Élet és fény, világosság, ragyogás, sötétség. Mindaz, ami ritmust ad az életünknek, ennek a földnek, ami befolyásolja bolygónk működését. Egy szóra, Isten szavára beállt a rend, felvette azt a ritmust, amit a Teremtő jónak látott ahhoz, hogy elindulhasson az élet abban a formában, ahogyan most élvezhetjük azt.” Idáig az idézet!

A teremtő dicsőséges Isten nemcsak megteremtette az égitesteket, hanem egy bonyolultan összefüggő hatásmechanizmussal látta el. Gondoljunk csak a pályájukon keringő égitestekre, tengerek ár és apály jelenségére, mely a hold és a nap bonyolultan összefüggő hatására a világ tengereinek szintje ugyan különbözően, de 0,45 méter és akár 20 méter vízszintkülönbséggel periodikusan változnak. És ez a vízszintváltozás nemcsak világtengerekre korlátozódik, hanem a föld mélyén lévő karsztvíz szintekre is hatással van.

A napsugár Isten terve szerint örök forrás a földünk és az emberiség számára. A tudósok hiába kísérleteznek, hiába minden fáradozásuk, hogy a napfényből közvetlenül élelmiszert állítsanak elő. A teremtő Isten csodálatos megoldása erre a fotoszintézis.  A földi élet alapja, létünk elengedhetetlen forrása a Nap energiája. A növények fotoszintézis útján a napfény energiáját kémiai energiává alakítják át, amely táplálék, élelem, nyersanyag, energiaforrás, stb. Így a növények „mini naperőművek” mintájára fejlődnek.

Hogyan olvastuk előbb a teremtés történetből? „16Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat.”

Bár közvetlenül az említett két nagy világítótest van legnagyobb hatással a földünkre, mégis felületes olvasáskor mintha a Bibliában csak úgy mellékesen lenne megemlítve – „és a csillagokat”. Bár furcsán hangzik, de minden egyes csillag, amit a távolság miatt olyan pislákoló kicsinek látunk, hasonló méretű és fényű, mint a mi napunk, csak az irdatlan nagy távolság megszelídíti a fényét és sugárzását.

A csillagászok ezt a mérhetetlenül sok csillagot rendszerbe kategorizálják. A mi napunk, naprendszerünk egy galaxishoz tartozik, ami az úgynevezett tejútrendszer. Ennek a kiterjedése százezer fényév. Tehát egyik szélétől a másikig a fény százezer év alatt ér el. Egy lapos, kissé kúpos tányér alakú spirálként képzeljétek el. A szabad szemmel is látható összes csillag a naprendszerünkön, a tejút rendszerünkön belül van, tehát a galaxisunkhoz tartozik. Ha csillagfényes éjszakán feltekintünk az égboltra, a sok milliónyi csillag, mind a dicsőséges Teremtő Isten nagyságát, hatalmát hirdeti.

Kedves testvérek, mit gondoltok csak ebben a tejútrendszerben hány napunkhoz hasonló csillag van? Óvatos becslések szerint mintegy 100 - 400 milliárd lehet a számuk csak ebben az egyetlenegy galaxisban. Gondoljunk csak Isten által teremtett világmindenség nagyságára, melyben a mi galaxisunkhoz hasonló galaxisok száma szinte végtelen. Egy televízió műsorban az előadó szakember érzékeltetni akarta az Isten által teremtett világban lévő galaxisok számát, előtte egy tál tele volt borsószemekkel, és azt mondta, képzeljünk el egy hatalmas futball stadiont (például Magyarországon a Puskás aréna), amelyet, ha színültig megtöltenék borsószemekkel, akkor közel arányában volna, hogy ennyi galaxis létezik a világegyetemben, amiről tudunk.

De témánkkal fókuszáljunk közelebbi égi objektumokra, maradjunk a mi naprendszerünknél. A mi bolygónk a föld az egyetlen, amely olyan távolságban kering a nap körül mintegy 150 millió km távolságban, amely megfelelő életkörülményeket biztosít. Időhiány miatt csak megemlítek néhány célszerűséget mely a föld nevű bolygónkat jellemzi. Ha földünk a naphoz közelebb volna, egyszerűen megsülnénk. 90 C fok körül már minden élet megszűnne. Viszont, ha távolabb lenne, megfagynánk. A föld pályájának 13 és fél fokkal való elhajlása a nappálya síkjától hozza létre az évszakok változását.

A föld felületének háromnegyed részét víz borítja, csak egynegyed része szárazföld. Fordított viszony mellett ugyancsak a csapadék hiánya miatt az élet egy éven belül tönkre menne. Napokig lehetne sorolni Isten által teremtett bolygónkon működő célszerűségek milliárdjait. Ezek mind Istent a nagy teremtőt és alkotót dicsérik.

A Bibliából nézzünk pár példát, hogy a világteremtő Istennek teljes hatalma van az általa teremtett univerzum működtetésében, fenntartásában. A teremtéstörténet után első hatalmas csodájának az „özönvizet” tartom. 1Mózes 7,19-20 „19A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is mindenütt az ég alatt; 20sőt még tizenöt könyöknyit áradt a víz azután is, hogy elborította a hegyeket.”

Logikus emberi gondolkodás szerint a bolygónk felületének kétharmadát víz borítja, ez egy adott vízmennyiség, az eső a föld felszínét borító vizek párolgása folytán kerül a felhőkbe, ami eső formájában visszahull a földre. Mindez egy adott vízmennyiség, akkor hogyan boríthatta el a víz a legmagasabb hegyek csúcsáig és azon felül tizenöt könyöknyire, vagyis közel hét méterre a legmagasabb hegycsúcs fölé a föld felszínét?

A válasz benne van a Bibliában! 1 Mózes 7,11 „11Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén: fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég csatornái,” Számomra ebben a mondatban van a felmerült logikus kérdésünkre Isten válasza „fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása”.

Van már 12-13 éve, hogy a munkahelyen kezembe került egy „Metro” újság, melyben egy rövid tudományos cikk volt. Japán tudósok, arra a megállapításra jutottak, hogy a föld mélyén a kőzetekbe zárva két-három óceánnyi víz van. Az előbb a tengeri apállyal és dagállyal kapcsolatosan említettem, hogy a földfelszín alatti karszt vizek szintje is együtt mozog apálykor és dagálykor a tenger szintjével. Istennek volt és van hatalma arra, hogy a természeti törvények időszakos módosításával a nagy mélység forrásai felfakadjanak.

A Bibliában másik ilyen hatalmas csodája Istennek (2Mózes 10,22), az Egyiptomra mért kilencedik csapás, hogy három napig sötétség volt Egyiptomban. Vagy amikor égi csoda történt (Józsué 10,12-13), a föld forgása lelassult, vagy megállt Józsué imádságára Gibeonban, amíg le nem győzték a Emóriakat. Azt nem tudom, hogyan történtek ezek a csodák, de azt tudom, hogy a világmindenséget teremtő és fenntartó hatalmas Istennek erre van hatalma. „Vajon a Teremtő, aki erős kezével fenntartja a világmindenséget és bizonyos szabályszerűségek alapján működteti azt, ne tudná megakadályozni, hogy a földi élet megszűnjön, ha a Föld saját tengelye körüli forgását egy időre felfüggeszti? Őszintén, mit tudunk annak az Istennek a hatalmáról és bölcsességéről, aki galaxisok milliárdjait hozta létre, és aki megteremtette az anyagot, az energiát és az időt?”

Isten tervében benne van, hogy a napsugárzás örök forrása áldásként az emberiség rendelkezésére álljon. Bibliát olvasó emberként összeállt bennem egy törvényszerűség Isten és ember viszonyáról. A kiválasztott nép történelmében próféták üzenetében sokszor elhangzott Istentől, hogy áldását feltételekhez köti (5Mózes 28,1-3), Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak Istenednek a szavára …..).

Tapasztaltuk, ha nincs áztató eső, akkor áldásként szánt napsugárzás kárunkra is lehet. Ha éppen az aratás idején jön egy esős időszak, akkor a földeken rohad meg a termés. Milyen csodálatos, hogy Isten számunkra ezeket az igéket nem fenyegetésnek szánta, hanem igazodási pontként, amit működő törvényszerűségként ismerhetünk meg. Gyermekeink figyelmét felhívjuk, fémes eszközzel nem szabad a konnektorba nyúlni, mert éppen halálos veszélyt jelent számára. Isten is közli velünk igéjében, mi az, ami a vesztünket okozza, ha engedetlenül elfordulunk tőle.

Szerető Istenünk, mennyei Édesatyánk örök áldásként szánta nekünk a napsugárzást, az ő isteni tervének részeként. De adott hozzá egy használati utasítást a Bibliát, mely elvezet bennünket minden igazságra. Csak rajtunk múlik, hogy Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, örök áldásként elfogadjuk, vagy elutasítjuk. Legyen hála a szívünkben az isteni rendért, mely értünk van! ÁMEN.