Sorsfordító üzenet számodra!

A kaliforniai aranyláz idején egy fiatal házaspárt is elkapott az aranyszerzés szenvedélye. Eladták a farmjukat és értékeiket, majd nyugatra indultak aranyat keresni. Sorozatos kudarcok után teljesen csődbe mentek, majd Európába költöztek. Sok évvel később visszatértek Amerikába és elhatározták, hogy felkeresik régi farmjukat. Ám mikor odaértek látták, hogy az körbe van kerítve és fegyveres őrök védik. Kiderült, hogy régi farmjuk helyén Amerika második legnagyobb aranylelőhelye található – jelenleg állami tulajdonban van.

Isten már elhelyezte körülötted a szükséges forrásokat és a megfelelő embereket, csak te még nem látod! Az életed legnagyobb ajándékai még felfedezésre várnak, mert pillanatnyilag mag formájában vannak jelen. Mit jelent számodra a Biblia, Isten igéje? Csak arra vár, hogy te is felismerd. Amit nem ismerünk fel, azt nem értékeljük; és amit értékelünk, azt nem becsüljük; és amit nem becsülünk, azt végül elveszítjük.

Kérdezem, elejétől végéig, kiolvastad már a Bibliát, a teremtés történettől a Jelenések könyvéig? Ha nem, sokat veszítettél, talán mindent! Én már valamivel több, mint két éve elhatároztam, addig nem kapcsolom be a tévét, számítógépet, amíg legalább két fejezetet el nem olvasok a Bibliából. Azóta már negyedszer olvasom azt, a világon legnagyobb bestsellert, amely legtöbb nyelvre van lefordítva és legtöbb példányszámban lett kinyomtatva és eladva. Megnyílt számomra Isten igéjének összefüggése annak törvényszerűsége.

Nincs Bibliád? De van számítógéped, okos telefonod! Keresd az online Bibliát!

„A teljes írás Istentől ihletett, hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az isten embere minden jó cselekedetre.” 2 Timóteus 3,16-17

Azt gondolja magában a bolond!

Azt gondolja magában a bolond,  hogy nincs Isten!  Romlottak és utálatosak tetteik,  senki sem tesz jót.  Az ÚR letekint a mennyből  az emberekre, hogy lássa,  van-e köztük értelmes,  aki keresi az Istent. Mindnyájan elfordultak tőle,  egyaránt megromlottak.  Senki sem tesz jót,  egyetlen ember sem. Zsoltárok14,1-3

Eljön a felhőben!

Lukács 21,25-37 25És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. 26Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek. 27És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. 28Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. 29Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind! 30Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. 31Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. 32Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. 33Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.  34Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35mint valami csapda, mert rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.  37Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott töltötte az éjszakákat.

Adventi időszakban vagyunk. A felolvasott Igében az örökkévaló, dicsőséges Krisztus üzenete szól hozzánk, Jézus prófétál az „Emberfia”eljöveteléről. Az emberiség történelmében egy biztosan bekövetkező, eget, földet megrázó hatalmas esemény lesz, amely váratlanul és felkészületlenül éri az emberiség nagy részét. Mi Őt várjuk, valóságosan a várakozási időszakban élünk, nemcsak közvetlen karácsony előtti hetekben.

Olvasva Lukács evangéliuma 21. fejezetét, a „Nagy megpróbáltatás idejéről” és „Jeruzsálem pusztulásáról”, majd az „Emberfia eljöveteléről”, olyan érzésünk támad, mintha az időben egymástól is távoli események - úgy egybemosódnának, bár tudjuk, hogy időben különálló események lesznek, de a próféciáknál ez jellemző, hogy nem a pontos kronológiai sorrendet és időpontokat jelzik. Olyan ez, mint amikor a távoli hegyvonulatokat szemléljük, a köztük lévő távolságokat, völgyeket nem tudjuk pontosan érzékelni.

Jézus Krisztus eljövetelének, elragadtatásnak az időpontját már többen, többször megjelölték konkrét időpontként, de mindig csalódniuk kellett. Ezekre a spekulánsokra jellemző, hogy elfogadják a Bibliát, de gyakran többet akarnak beleolvasni, mint amit az tartalmaz. (Utána néztem, eddig már 49 be nem teljesült jóslat volt a világ végéről.)

A próféciáknak nagyon fontos szerepe van a Bibliában, tanulmányozásukat nem szabad elhanyagolnunk, mert akkor a Biblia szövegének több mint 25%-át hanyagolnánk el. A Bibliában több mint ezer prófécia található, melyeknek közel fele időarányosan már beteljesedett. Mivel a próféciák úgy keletkeznek, hogy próféták akkor megkapják a jövőbe látás, a jövő ismeretének a képességét, ezért Istentől származó próféciák mind maradéktalanul beteljesednek. Hamis próféták és az ő próféciáik egészen más kategória, az a hazugságra és megtévesztésre épül.

Jézus azt mondja: Máté 24,23-24 „23Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek el! 24Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is.” Kedves testvérek, akinek mindennapi lelki eledele a Szentírás, az isten Igéje, azt nem hiszem, hogy könnyen és tartósan félre lehet vezetni, meg lehetne téveszteni hamis tanításokkal. Olvassuk hagyjuk a Bibliát önmagáért beszélni!

Lukács 21,25-26 „25És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. 26Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek.” Valami hatalmas, szinte kozmikus szintű katasztrófát, jelenséget sejtet ez a prófécia „mert az egek tartóoszlopai megrendülnek.” Olyan furcsa és nem várt, félelmet keltő jelek lesznek a napban, holdban, csillagokban és itt a földön is, hogy az emberek megdermednek annak sejtésétől, ami az egész földre, az egész emberiségre vár.

Lukács 21,27 „És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.” Azt, hogy Jézus Krisztusnak nagy hatalommal és dicsőséggel való megjelenése milyen reakciókat vált ki az emberekből csak sejthetem. Egy konkrét tényből következtetni tudok, amikor János apostol meglátja Őt, így írja le: Jelenések 1,17 „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott”. Belegondoltam, hogy János apostol, nem azt a Jézust látta meg, akinek szeretett tanítványa volt három esztendőn keresztül, hanem minden emberi elképzelést felülmúlóan hatalmas, dicsőséges Krisztust. Ennek az ismeretnek birtokában, nekem Jézus Krisztussal való kapcsolatomban, még inkább alázatra és helyes önértékelésre van szükségem.

Aki részletesen tanulmányozta már a Jelenések könyvét az előtt nem titok, hogy a jövőben mi vár az emberiségre, ezek az események a Krisztus Jézus második eljövetele előtt már megkezdődnek. Írások szerint az „Emberfia” a dicsőséges hatalmas Krisztus megjelenik a felhőben (nem a felhőkön), aki az övéit magával viszi és beteljesedik megváltásuk. Lesz, aki kétségbe esik, szinte megdermed a félelemtől, lesz akinek álmai beteljesedése valósul meg azzal, hogy attól kezdve örökké Krisztussal, az ő oltalmában marad.

Most röviden, csak dióhéjban vegyük át, azokat az eseményeket, amik az emberiségre várnak itt a földön. Jelenések könyve ötödik részében tudósít arról a jövőbeli eseményről, amikor a trónuson ülő Bárány átveszi a hétpecsétes könyvet. Krisztus a Bárány egyesével töri fel a hét pecsétet, amikor minden pecsét feltörésekor egy nem várt hatalmas esemény történik.

Rendelkezésemre álló korlátozott idő miatt, csak egyet, a hatodik pecsét feltörését említem meg. Jelenések 6,12-17 „12És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete gyászlepel, a hold pedig egészen olyan lett, mint a vér, 13és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; 14az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. 15A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek sziklái között, 16és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, 17mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és akkor ki állhat meg?” Figyeljük csak meg, itt is, mint Biblia többi részében a klasszikus keleti képes beszéd nyelvén van fogalmazva: „13és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza.” Mai nyugati tudományosan hangzó fogalmazás így kommentálná az eseményt: Óriási méretű meteorraj (mint hullócsillag) érte el a föld légkörét, becsapódásukat eddig soha nem látott hatalmas pusztítás követte.

Jelenések könyvében a 8. résztől leírt következő rettenetes esemény lesz a hét trombitaszó, melyek egyesével mindegyik iszonyatosan hatalmas csapás lesz a földre és az emberiségre.

Következő hatalmas eseménysorozatról a Jelenések 16. része tudósít. Az Isten haragja hét poharának a kiöntése egyesével, melyet olvasva is borzalom tölti el az embert, gondoljunk csak bele, milyen lesz átélni azoknak, akik nem voltak méltók arra, hogy az „Emberfia” magával vigye őket.

Az emberiségnek már ma is rendelkezésére áll az a technikai eszköz, amellyel a leghitelesebb forrásból információt nyerhetnek földünk jövőjéről, amikor borzalmas jelek lesznek a napban, a holdban és csillagokban, amikor az egek tartóoszlopai megrendülnek. Ez az eszköz az okos telefon, elfér egy kis zsebben, amelyen ma is bárki bármikor olvashatja a jelenések könyvét írott és hangzó formában. Akkor majd azt olvasva az emberek megdermednek félelmükben. Valószínűsítem, hogy ma is, de akkorra biztosan sokkal több okos telefon lesz az emberek birtokában, mint Biblia.

De könyörgöm, miért kell erre az időpontra várni, amikor egy mai döntéssel át lehet adni a Golgotai hősnek, Jézus Krisztusnak az életedet. Ha ez megtörténik, akkor békésen várod megváltásod napját, felemeled a fejed és magabiztosan felegyenesedsz.

Az, hogy Jézus Krisztus visszajön hatalommal és dicsőséggel, nem kétséges. Viszont a másik fontos kérdés, hogy ez mikor lesz. Talán első hallásra furcsának találhatjuk, hogy Jézus azt mondja: Máté 24,36-37 „Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Ember fia eljövetele is”. Legvalószínűbbnek az a magyarázat tűnik, hogy a mennyből földre érkezett Jézus (itt–tartózkodásának idejére) „megüresítette magát, emberekhez hasonlóvá lett”, ezért mondta akkor, hogy csak az Atya tudja. Feltámadása után biztosan újból a teljes mennyei tudás birtokosa lett.

Van még a felolvasott Igében egy könnyen félreérthető részlet. Lukács 21,32 32Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. Sokat vitatott kérdés ez, mikor fog Jézus eljönni. Bizony nem könnyű eldönteni, hogy a „mindez” Jeruzsálem pusztulására, vagy Jézus Krisztus második eljövetelére vonatkoznak-e, mivel ez a két esemény összefonódik ebben a fejezetben. A görög „genea” szónak az Újtestamentumban két jelentése van: náció (nemzet) és generáció (nemzedék). Ebből adódóan kétféle magyarázat létezik.

Első magyarázat. Jézus Jeruzsálem pusztulásáról beszél és kijelenti, hogy az ő kortársai még megérik ezt az eseményt. A 70-es években bekövetkezett nemzeti katasztrófát Jézus kortársai valóban megérhették. De, van itt egy bökkenő, a közvetlen szövegkörnyezet határozottan Jézus második visszajöveteléről szól (Márk 13,26 és 30).

Második magyarázat. Ha viszont a második eljövetelére gondol Jézus, akkor nehézség támad, hogy az ő kortársai nem érték meg az eseményt. Tehát vagy Jézus tévedett (ami lehetetlen), vagy nem generációt mondott, hanem nációt, ami nemzetet jelent. Ebből egyenesen következik, bár sok megpróbáltatáson kell átmennie a választott népnek, a maradékot Isten mégis megtartja. Mi már tudjuk, hogy Isten választott népe Izrael földjén újból nép és történelmi „nemzet” lett. Tehát ez a nemzet meg fogja tapasztalni Jézus Krisztus az „Emberfia” hatalommal és dicsőséggel való eljövetelét.

Lukács 21,33 „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” Korunkban tapasztalhatjuk, hogy igazságnak mondott megállapítások devalválódnak, kiderül róluk, jobbik esetben, csak részigazság, vagy egyes emberek, csoportok a maguk nézőpontját kiáltották ki igazságnak. Ezzel ellentétben Jézus Krisztus kijelentése abszolút, vagyis vitathatatlanul örök igazság. Hiszen ő maga mondja magáról János 14,6 „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”. Tehát ebből egyenesen következik, hogy nincs más, az Atyához vezető út és igazság, csak egyedül Krisztus Jézus.

Számunkra, akik várva várjuk e napot, egy idő nélküli végtelenbe nyúló vágyott öröklét kezdetét jelenti majd, amikor örömmel megállhatunk az Emberfia előtt, aki eljön értünk a felhőben. Lukács 21,34-36 „34Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35mint valami csapda, mert rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.” ÁMEN

Joó István

Isten igazsága a testté lett ige!

János 1,9-18 9Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. 10A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: 11a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. 12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. 15János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 16Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. 17Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. 18Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Igehirdetés hanganyaga: https://drive.google.com/open?id=12JOSh2lh_YX-p_h2h6el1U4p96pvixY2

Jézus az emberi testbe született Krisztus kijelentette magáról (János 14,6) „én vagyok az út, az igazság és az élet”. A törvény Mózes által adatott, de a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg világunkban. Ő az abszolút igazság, az Ő igazsága vitathatatlan, felüláll mindenen. Isten igazságán kívül minden más igazság relatív, vagyis csak nézőpont kérdése.

János evangéliumának első fejezetéből olvastuk fel a mai istentiszteletünk alapigéjét. Mindig csodálattal töltött el, János evangéliumának első fejezete, abból is különösen az első tizennyolc verse. Az elbukott ember a világtörténelemben létező legnagyobb ajándékot kapta Isten Fiában. Csodálom azt a minden emberi értelmet felülhaladó önfeláldozást, amit Istennek egyszülött Fia, a világteremtő hatalmas Krisztus véghezvitt. Isten szeretete minden elképzelésünket felülmúlóan kiábrázolódott Jézus Krisztusban.  Harminchárom évre felfüggesztette dicsőséges krisztusi voltát és korlátolt emberi létformát választotta, hogy Isten világmegváltási üdvtervének részeként vállalt küldetését beteljesítse. Mindezt tette azért, hogy nekem, bűneinek rabságában vergődő, megkötözött, halált érdemlő embernek szabadulást és örök életet adjon.

Ha nézzük és összehasonlítjuk az Újszövetségi írásokban lévő négy evangéliumot, mindegyik a Megváltó földi életével foglalkozik, de mégis mindegyik teljesen más nézőpontból mutatja be őt.

Máté Dávid Fiaként, Izrael trónja Örököseként, a zsidók Királyaként mutatja be Jézus Krisztust.

Márknál Krisztust Jahve szolgájaként, Isten tökéletes, engedelmes munkásaként látjuk.

Lukács inkább a Megváltó emberi mivoltával foglalkozik, és tökéletes emberként mutatja őt, az Emberfiát.

A negyedik evangélium úgy láttatja őt, mint a Földre jött mennyei Megváltót, Isten örökkévaló Fiát, Aki testté lett és lakozott az emberek között.

János evangéliumának kiemelt témája a Megváltó istensége. Krisztus isteni mivolta ebben a könyvben olyan teljességgel van bemutatva nekünk, mint sehol máshol. Ebben a negyedik evangéliumban az Úr Jézus Istenfiúsága a kiemelkedő, ebben van megmutatva, hogy akit angyalok hirdettek a betlehemi pásztoroknak, aki 33 évig a Földön járt, akit megfeszítettek a Golgotán, de harmadnap győztesen előjött a sírból, majd negyven nap múlva eltávozott ezekről a színhelyekről, nem más, mint a Dicsőség örökkévaló Ura Krisztus Jézus.

Jn1:1-3 „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett és nélküle semmi sem lett, a mi létrejött”. Mennyire különbözik ez a többi evangélium nyitóverseitől! János azzal nyit, hogy Krisztust azonnal nem az Emberfiának, nem is Dávid fiának, hanem Isten Fiának mutatja be. János visszavisz minket a kezdethez, és megmutatja, hogy az Úr Jézusnak nem volt kezdete. János túllép a teremtésen és megmutatja, hogy maga a Megváltó volt a Teremtő. Ezekben a versekben minden mondat méltó a leggondosabb figyelmünkre és arra, hogy imádkozva kérjük Urunkat, nyissa meg számunkra Igéje valódi üzenetét.

Mivel igehirdetésünk alapjául a János 1,9-18 versig van kijelölve, vizsgáljuk azokat az Igéket, amennyire a rendelkezésünkre álló idő engedi.

(Jn1:9) „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” Krisztus az élő Ige „az igazi világosság”, mely megvilágosít minden embert, és az Ige fényében megláthatjuk magunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk. Amint olvassuk (2Kor 11:14) „maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.”, de ezt csak a becsapás kedvéért teszi. Krisztus azonban a világban lévő minden hamis világossággal szemben az igazi világosság. Az igazi világosság úgy különbözik a hamis világosságtól, mint a nap világossága a hold világosságától. Mint tudjuk a hold fénye a nap világosságának csak gyatra tükröződése.

(Történet): Gyermekkoromban Édesapámmal egy nyári éjszakán az erdőben jártunk és a sötétben egy helyen rengeteg apró világító fénypontot láttam. Meglepődve kérdeztem, ez micsoda. Édesapám elmagyarázta, hogy ezek bizony szentjános bogarak. Erről az eseményről gondolkodva, felmerült bennem a kérdés, hogy ebben a lelki sötétségben élő világunkban tudunk-e életünkkel ilyen világító fények, fénypontok lenni, amelyet akarva, akaratlanul észrevesznek az emberek.    

Jézus azt mondta magáról a farizeusoknak (János 8,12) „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”. Mégis miből tudhatjuk meg, vajon igazi világosságban járunk-e, mert önmagunkkal szemben könnyen elfogultak lehetünk. Erre is megadja az egyértelmű választ (1János 2,9-11) „9Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. 10Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne semmi megbotránkoztató; 11aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.”

Van, aki a szíve kincseiből jót hoz elő, van, aki egészen mást. 2. Történet: Személyesen nekem mesélte egy már éltes bemerített hölgy a történetét. A lényege röviden az, hogy a lakhelyüktől távolabbi helyen látogatóban voltak egy rokonuknál. Ma is gyülekezetbe járó hívő atyafi hazainduláskor felajánlotta a hölgynek, hogy szívesen hazaviszi autójával, hiszen az útba esik. A hölgy kifogást keresett, hogy neki még más helyre is kell menni. Hogyan mentem volna vele, biztosan ki akart velem kezdeni!) Én helyén kezeltem a dolgot, tudom, mindenkiből az jön ki, ami benne van. Az, hogy másról mit gondolunk, mit feltételezünk, az a szívünkben lakó szeretetről, vagy annak hiányáról tanúskodik. Vigyázz drága testvérem, a Te gondolataid, a Te felelősséged.

(Jn1:10) „A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt”. Ebben az egy rövid mondatban milyen hatalmas mennyiségű lényeges információ van belesűrítve. „A világban volt”, ez a szentháromság második személyére, Krisztus megtestesülésére, és arra a harminchárom évre utal, amíg az emberek között lakozott. Ezután, van csak megírva róla, hogy „és a világ általa lett”. Ez felnagyítja, kiemeli az Ő isteni dicsőségét, aki megtestesült és emberi létformát vett fel. Ebben a rövid mondatban ezután kijelenti a következő tragédiát: „de a világ nem ismerte meg őt”. Hogyan történhetett meg, hogy a világ nem ismerte meg Őt, akit a próféciák évszázadokkal előbb bejelentettek, aki tanításaiban kijelentette magát és annyi, de annyi csodát tett, amire közönséges ember képtelen. Ennyire vakok voltak az akkori és a mai emberek nagy része? Vakok voltak, mert e világ fejedelme elvakította őket.

(Jn1:11) „a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.” Jézus abba a világba jött, amit ő teremtett. Ószövetségi írásokban van feljegyezve, hogy Isten kijelenti „elsőszülöttem Izrael”. 1Kor. 10,4-ben így írja Isten Igéje „és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt.” Tehát Egyiptomból való kivonulástól kezdve a negyven éves a pusztai vándorlás idején Krisztus velük ment, felhő és tűzoszlop formájában Izrael táborában volt.  Ráadásul testi vonatkozásában is Izrael fiaként született.

A világot a tudatlanság vádolja, de Izraelt leginkább a hitetlenség. Igen! Ahelyett, hogy üdvözölték volna a mennyei Látogatót, elkergették az ajtajuk elől, sőt hamis vádakkal Istenkáromlásért megfeszítették, mert a magasságos Isten fiának nevezte magát. Ki feltételezte volna, hogy a nép, melynek ősei oly sóvárogva vártak a Messiás megjelenésére hosszú korszakokon át, elveti majd Őt, mikor végre megérkezik közéjük?

János 1,12 „12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében” Mert kegyelemből van üdvösség hit által, Isten ajándéka ez nem a mi érdemünk (Ef. 2,8).  Aki befogadja, úgy fogadja el Krisztust, mint az örökkévaló szerető Isten nekünk kínált ajándékát. Akik befogadják, nem számít, hogy zsidók, vagy pogányok, gazdagok, vagy szegények, írástudatlanok, vagy tanultak, a személyes megváltójukként fogadják be Krisztust, abban a csodálatos kiváltságban lesz részük, hogy „Isten gyermekeivé” lesznek.

Isten gyermekének lenni egy rangot, kiváltságot jelent, egy különleges státuszt. „Krisztusban, Őbenne”, az Efézusi levél első fejezete tizenkétszer utal ezzel a kifejezéssel a megváltottak kegyelmi állapotára. A földi kegyelmi állapot olyan jogok birtoklását jelenti, melyek következtében mássá lesz az élet.

3. történet Egy alkalommal egy gazdag amerikai igazgató barátjának a rendelkezésére bocsátotta Jaguárját egy meghatározott időre. Ugyanis ez a barátja nagy megszorultságban volt és a régi autója is használhatatlanná vált már olyannyira, hogy bontóba kellett adnia, azonban munkájához elengedhetetlenül szüksége volt valamilyen közlekedési eszközre. Ekkor adta oda Jaguárját úgy, hogy ráadásul minden ezzel járó kiadást is fedezett, ami a kocsihasználattal együtt járt. Ez a jószívű ember gyakorlatilag jogokat ajándékozott a barátjának. Az autó tulajdonjoga az övé maradt, de átadta a használati jogot. Ebből következett, hogy a barátja az autó minden áldását élvezhette abban a nehéz időszakban.) Ugyanez történt Krisztus és a megváltottak között. Jogot kaptunk arra, hogy ami Krisztussal történt, ami Őbenne megvalósult, azt a magunkénak tudhassuk.

Jn1,12-13 „12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” Tehát akik hittel befogadják Jézus Krisztust, azok Istentől újjászületnek. Mit is jelent igei értelemben újjászületni. Amikor Nikodémus a farizeusok vezető embere egy éjszaka beszélt Jézussal, megkérdezte, „hogyan születhetik az ember, amikor vén”? Jézus így felelt (János 3,5) „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és lélektől, nem mehet be az Isten országába”.

Az ember hármas egységből áll, test, lélek és szellem. Szellemünkben születünk újjá Istentől. Ha kitárjuk szívünket, hogy Jézus Krisztust befogadjuk, Ő örömmel megteszi, de vajon van-e számára szívünkben elég hely. Ami Jézus előtt kitöltötte szívünket, a világ szeretete, szenvedélyek, szellemi megkötözöttségek és még sorolhatnám, azokat kitessékeltük-e életünkből, hogy a drága „Bárány”, Jézus vére teljesen megtisztítson bennünket és a bennünk lévő Isten alakú űrt teljesen ő töltse ki. Ha ezt megváltónktól kapott vággyal megtettük, akkor a Szentlélek lakozást vesz bennünk és Isten kegyelméből elvezet bennünket minden igazságra. ÁMEN.

A lelki Izrael és az ígéret népe egy!

Róma 9,1-13 1Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, 2hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. 3Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett; 4akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, 5akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen. 

6Nem mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak, 7és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” 8Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. 9Mert így szól az ígéret: „Abban az időben eljövök, és fia lesz Sárának.” 10Sőt Rebeka esetében még inkább, aki egy férfitól fogant, Izsáktól, a mi atyánktól. 11Amikor ugyanis még meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek az ő kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, 12nem a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, már akkor megmondatott Rebekának, hogy „a nagyobbik fog szolgálni a kisebbiknek”, 13amint meg van írva: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”

Prédikáció itt meghallgatható: https://drive.google.com/open?id=181Yx2CHefPtMFo_9NBg6H9gm3WgwOSIr

Olyan megindító, ahogyan Pál apostol a felolvasott 9. fejezet első verseiben beszél őszinte szomorúságáról és szívfájdalmáról, féltő szeretettel aggódva testvéreiért és vér szerinti rokonaiért. Figyeljük meg az előző 8. fejezet utolsó verseiben így áradozik Isten kimondhatatlan szeretetéről, amely megjelent Jézus Krisztusban Róma 8,38-39 „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Világosan közli Pál apostol, ha engedelmes szívvel ragaszkodunk Jézus Krisztushoz, akkor senki és semmi nem választhat el bennünket Isten szeretetétől.

Róma 8. fejezetében olyan sok üzenet van, hogy legalább egy hónapig naponta el kellene olvasnunk, hogy az üzenete kitörölhetetlenül belénk ivódjon, teljesen átjárja lényünket, elménktől kiindulva, majd az élő Ige betöltse szívünket, lelkünket. Csak egy-két mondatot szeretnék kiemelni: 14. vers egy csodálatos ígéret „Akiket pedig Isten lelke vezérel, azok Isten fiai.” (befolyásos ismerős) 9. vers. „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem a Lélek szerint, ha Isten lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus lelke, az nem az övé”. Hiszem, hogy itt közöttünk senkinek sem az a vágya, hogy Krisztus lelke a Szentlélek vezetése nélkül éljen.

Most térjünk vissza az alapigénkhez, ahol Pál apostol őszinte szívfájdalmáról beszél. Róma 9,1-5 „Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által, hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet. Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett; akik izráeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké.” Pál így írta az első versben: ”Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által,”. Igaza volt az apostolnak, mert ő határozottan tudta és úgy érezte, ahogyan leírta: én benne vagyok Jézusban, ő lényem jobbik része. Azért érzem és tudom, mert a Szentlélek bennem van, és lelkiismeretem formájában vezet és tanúskodik mellettem. Én magam Krisztusban már a legjobb helyzetben vagyok, de a zsidó Atyámfiai miatt aggódom, akik képtelenek felismerni, saját elveszett, kárhozatra méltó helyzetüket. Fizikai szemükkel ugyan látnak, de lelki látásuk nincs, mert e világ fejedelme elvakította őket.

Bemerítő János jogosan feddte a farizeusokat, amikor viperák fajzatainak nevezi őket, és azt mondja: Máté 3,10 „A fejsze már ott van a fák gyökerén: azért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik.”

Találóan mondta Jézus a farizeusoknak (János 8,44) „Ti atyátoktól az ördögtől származtok és atyátok kívánságát akarjátok teljesíteni”. Egy mai példával szeretném megvilágítani, amikor valaki nem ismeri fel, saját kárhozatra méltó állapotát. Egy elítéltet meglátogatja hozzátartozója a börtönben. Szűkre szabott időben beszélgetnek, próbálja rávezetni, hogy ezért a nyomorúságos állapotért, amiben van, nem más a felelős, egyedül csak magának köszönheti. Te beszélsz, te sem vagy különb, mint én, csak nekem nem volt szerencsém, hiszen most is egy helyen vagyunk, egy levegőt szívunk.

Igenis van egy óriási különbség a börtönbe látogató hozzátartozó és az elítélt között, a látogatási idő leteltével a látogató szabadon távozhat, bárhova mehet, míg a másikat visszakísérik a szűk cellájába, mert jogerős bírói ítélet van ellene. Róma 8,1-ben azt írja az apostol: „Nincs tehát semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.” Fel tudjuk igazából a maga valójában fogni, hogy milyen csodálatos kiváltság a „gyülekezetnek”, Jézus testének a tagja lenni, benne lenni Jézus Krisztusban. Ezért mondja Jézus János 15,4 Maradjatok énbennem és én tibennetek.

Pál jól tudja, hogy atyjafiai izraeliták, akik miatt szomorkodik, átok alatt vannak, önmagukat elszakították Krisztustól, ezért bírói ítélet van ellenük, az ítélet végrehajtása csak idő kérdése.

Emlékezzünk csak Máté 27,24-25 „Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok! Az egész nép így kiáltott: Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!”

Nézzünk egy másik újszövetségi Igét: Galáta 3,10 „Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.” Ezért mondja Pál Róma 9,3 Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól elszakítva, az én testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett.

Izráel népén beteljesedett a prófécia, Dániel 9,26-27 „A hatvankét hét eltelte után  megölik a felkentet, senkije sem lesz.  Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt.  Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig.  De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak.  A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés”.

Az Úr Jézus próféciájában figyelmeztette az övéit Máté 24,15-20, hogy az ostrom alá fogott Jeruzsálemből meneküljenek és akkor 70-ben beteljesedett a prófécia, Jeruzsálemet és a templomot szinte a földig lerombolták, egymillió zsidó ott meghalt és akkor véglegesen vége lett a „véres és ételáldozatnak”.  Dániel próféciájában leírt pusztítónak, a Római birodalomnak sorsa is a végleges megsemmisülés lett.

Van egy érdekes párhuzam Ószövetségi és Újszövetségi időre vonatkozó prófécia tekintetében. Előbb olvastuk Jézus Krisztus próféciáját, ennek Ószövetségi megfelelője Jeremiás 51,5-6 „Mert nem hagyta magára Izráelt és Júdát Istenük, a Seregek URa, bár megtelt országuk vétekkel Izráel Szentjével szemben. Meneküljetek Babilonból, mindenki mentse az életét, el ne vesszetek az ő bűne miatt!  Mert az ÚR bosszúállásának ideje ez, megfizet neki tetteiért.” Mindkettőben Isten felkínálja a pusztulásra ítélt városból való menekülést az ígéret népének, az igazaknak. Ugyanez történt Sodoma és Gomora városának pusztulásakor is. Isten ma, szeretett fiában, Krisztus Jézusban nekünk is felkínálja a megmenekülés egyetlen lehetőségét ebből a tűzre szánt világból.

Zsidók még mindig reménykednek a harmadik templom felépítésében, de erre semmilyen utalás nincs a Bibliában, hiszen az Atya elfogadta Jézusnak egyszer és mindenkorra érvényes véresáldozatát, ezért soha többé nincs szükség bakok és bikák vérére a bűnért való áldozathoz.

A zsidó népnek csak egy kis töredéke ismerte fel és fogadta el Jézus Krisztusban a régóta várt Messiást, ők a hozzájuk csatlakozott pogányokkal az úgynevezett lelki Izrael, amely valójában Krisztus teste. A zsidó nép írástudóival, főleg a főpapságával kapcsolatosan egészen a mai napig egy alapvető probléma van, mégpedig az, hogy teljesen félreértelmezték a Messiással kapcsolatos próféciákat. Ezen a félreértésen egyének, és egy nép tragédiája, vagy üdvössége múlhat, ha a maguk javára és nem Isten dicsőségére akarják értelmezni az Igét!

Ne csodálkozzunk, hogy Jézus Krisztus keresztre feszítése után a tanítványok teljesen meg voltak zavarodva. Amikor Jézus a hamarosan elkövetkező halálára próbálta felkészíteni tanítványait, Péter feddeni kezdte: Máté 16,23 „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” Az akkori hivatalos teológia szerint olyan Messiást vártak, aki megszabadítja őket a római elnyomástól és újból olyan naggyá, dicsőségessé teszi Izráelt, mint, amilyen volt Salamon uralkodása idején.

Istennek üdvterve végrehajtására szüksége volt egy népre, hogy közvetítse az evangéliumot a pogánysággal, sötétséggel és bálványimádással átitatott világnak. Az izraelitákat választotta ki erre a feladatra és kinyilatkoztatta magát nekik. (2Móz 19:6) „És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” Az volt az ÚR terve, hogy mintaként élnek a többi nép előtt, és így majd másokat is az igaz Istenhez vonzanak. Azt akarta, hogy Izrael bemutassa jellemét, így a világot magához vonja.

Az áldozati rendszer tanításával Krisztust kellett felemelniük a népek előtt, hogy mindazok, akik rátekintenek, életet nyerjenek. Izrael népességének gyarapodásával, áldásainak sokasodásával határuk kiterjedt volna az egész világra. De engedetlenségük, nyakasságuk miatt Isten kemény kézzel büntetni kényszerült őket.

Zsidó nép közül csak kevesen voltak, akiben a szerető és igazságos Isten örömét lelte, ők azok, akiket Pál apostol az ígéret gyermekeinek nevez. Róma 9,8 „Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.”

Most röviden vizsgáljuk meg a történeti hátterét annak, hogy miért is írta Pál apostol levelét a Római gyülekezethez. Mint tudjuk Rómában lévő keresztyén gyülekezetet nem Pál apostol plántálta. Valószínűsíthető, hogy Jeruzsálemben a pünkösdi események során megtérő és időközben a felerősödő üldözés hatására a birodalom területén szétszóró többezer zsidó keresztyén atyafiak közül valaki, vagy valakik alapították.

A római birodalom császára Claudius Kr. u. 50 körül kitiltja a zsidókat Rómából, ez vonatkozott a római keresztyén gyülekezetet alapító zsidókeresztyénekre is. Néró első éveiben érvényét veszíti a Claudius-edictum, s a zsidók visszamehetnek a birodalom fővárosába. A visszatérő zsidókeresztyének megdöbbenve tapasztalják, hogy pogánykeresztyén hittestvéreik nem akarják őket visszaengedni az egyházba, mondván: Isten ítélete teljesedett be a zsidókon. Ebből az apropóból született Pálnak a Rómaiakhoz írt levele.

Gal.3,29 „Ha pedig a Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök”. Pál azt mondja a pogányból lett hívőknek: Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok”. Így az Újtestamentumban Izrael név nemcsak egy győzedelmes Emberre van alkalmazva, hanem azokra is, akik Krisztusban vannak. (Izrael név, amit Jákób kapott azt jelenti: Isten harcosa, más értelmezés szerint jelentheti Jézus Krisztusra is vonatkoztatva azt, hogy Isten hercege.) Jézusban hívők a „mag” részei lettek Ábrahám magvának.

Más szavakkal megfogalmazva, az igaz keresztények most már Isten lelki Izraelét alkotják, ugyanúgy, mint Jézusban Krisztusban hitre jutott zsidók is mindnyájan. Pál apostol szerint semmi okuk nincs a pogány háttérből megtért keresztényeknek felfuvalkodni a zsidókkal szemben. 2Korinthus 5,17 „Ezért ha valaki Krisztusban van új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre”

Galáta 3,16 „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus.” Itt a titok nyitja ebben az Igében, „és a te utódodnak, aki a Krisztus. Aki pedig Krisztusban van, az új teremtés, Krisztus testének tagja, így a lelki Izráelnek és az Ígéret népének is tagja. Ez a kettő lényegében egy. Ismétlem a kezdő mondatot: „A lelki Izrael és az ígéret népe egy!”

Róma 9,13 „úgy ahogyan meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem”. Amikor Rákoscsabára jártunk Biblia iskolába, ezzel az igehellyel kapcsolatosan a teológia akadémia tanárától elhangzott, hogy ez egy szerencsétlenül rossz fordítás. Isten nem gyűlöli az embert, mert nem akarja, hogy egy ember is elvesszen, hanem, hogy megtérjen és éljen. Az eredeti nyelvben a jelentése így hangzik: „Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig kevésbé szerettem”. Gyermekeket nevelő szülőknél is előfordul, hogy nem egyformán szeretik gyermekeiket. De Isten ebben is igazságos (Zsidó 11,4 „Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Kain, és hit által nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.”)

A végtelenül bölcs és hatalmas Isten szerető Isten, de szeretete nem írhatja felül az igazságosságát. A bűn jogos következménye a büntetés, de legyen a hála és dicsőítés Krisztus Jézusé, aki kegyelemből magára vállalta bűneink büntetését, így ő megfelelt az Atya igazságos elvárásának, a bűneinkért ő bűnhődött. ÁMEN

Házasság: Krisztusra nézve szövetségben!

Efézus 5,21-25 21Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. 22Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; 23mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. 24De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. 25Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.

Prédikáció hanganyaga elérhető: Házasság hete prédikáció! (letöltés/megnyitás)

Kedves Barátaim! Ma február második vasárnapján a házasság világnapja van. 2014. február második vasárnapján is volt ugyanilyen alkalomból szolgálatom, (JoóBlog: A válás nem megoldás Isten szemében!) címmel.

Áhítatunkban egész hétre a házassággal, házasélettel kapcsolatos igék vannak kijelölve. … Mi a házasság? Egy férfi és egy nő, Isten által megszentelt, önzetlen szeretetben kiteljesedő életközössége. Áhítat e heti szerkesztője nagyon jól fogalmazta meg a házasság igazi lényegét. „Krisztusra nézve szövetségben!” Életszövetség, - „és lesznek ketten egy testté”!

Mennyire tudjuk átérezni az igazi lényegét, ennek az Isten által adott bibliai útmutatásnak? Ef. 5,21 „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.” A Bibliát olvasva olyan egyértelműnek tűnik a szerető házastársi kapcsolat, amikor mind a férj, mind a feleség betölti Krisztustól rendelt szerepét. Miért van az, hogy Istenfélő keresztény házaspárok házassága sokszor meg nem értésbe, válásba sodródik. Azért mondom, sodródik, mert az általában egy hosszú folyamat. Krisztusban élő férj és feleség meghitt házastársi kapcsolatát nagyon is befolyásolják az Istennel való kapcsolatuk minőségén kívül, úgynevezett rejtett dimenziók, vagyis tudatalatti hatások, amiket esetleg gyermekkorban nem tudtak feldolgozni, ezért a háttérben rejtve maradnak. Talán ez sokszor nem is tudatosodik bennük. Nagyon fontos befolyással van a férj és feleség viselkedésére, együttélésére a szülői házból hozott viselkedésminta.

Név nélkül valós személyek kapcsolatáról mondok egy példát. Már több mint tíz éve egy hívő fiatalember a Teológiai Akadémián tanult. Egy alkalmon megismerkedett egy hívő leánnyal és őszinte, meghitt szerelem szövődött kettőjük között. Befejezve a teológiai tanulmányait, mint a mesében, eljegyzés, majd házasság következik. A mesék általában idáig tartanak, hogy a fiú elnyeri a királylány kezét, de arról a mesék hallgatnak, hogy a neheze ezután következik.

Mindketten őszinte, melegszívű, értékes emberek, akik nagy reménnyel kezdték meg közös életüket. A fiatalasszony házasságában a gyermekkorából otthonról hozott családi minta meghatározó lett. Hívő Édesanyja és Nagymama, ugyanis nem hagyták meg férjeiknek Istentől rendelt családfői szerepét a családban. Az Édesanya a szülői minta alapján uralkodni akart férjén, ő mivel szerette feleségét és gyermekeit, a családi békesség kedvéért inkább engedett feleségének.

A történetünkben szereplő fiatalasszony a házasságában az Édesanyjától átvett viselkedésminta alapján élte meg a házaséletét. A fiatalember viszont határozott karakteres jellem, aki komolyan veszi a férj Istentől rendelt családfői szerepét, hiszen a szüleinél is ezt tapasztalta. Gyermekeik születtek, a konfliktusok nem szűntek, hanem inkább elmélyültek, több mint tíz év elteltével, szinte már csak a válásban képzelik el a tarthatatlan helyzetük megoldását.

Ha egy fiúgyermek a szülői házban azt látta, hogy az Apa gyakran bántalmazta Édesanyját, akkor a tudatalattijából az elfojtott hajlam felszínre törhet saját házasságában is. Olyan családban, ahol az Édesanya folyton elégedetlen volt, és szidta férjét, leánya is nagy valószínűséggel viszi magával házasságába a negatív szülői példát.

Világban, a házasságban uralkodni akaró feleség mellől kerül ki a legtöbb alkoholista és öngyilkos férj, nem is beszélve a sok válásról. Az igazsághoz tartozik, hogy a férfiakat is ugyanúgy befolyásolja a házasságukban a szülői háztól hozott viselkedésminta.

Ha nyitott szemmel szemléljük a környezetünket, ehhez hasonló példákat gyakran felismerhetünk a házaspárok életében. Talán többen átéltünk házasságunkban olyan reakciónkat, amelyiken mi is meglepődtünk. Magunk sem értettük, hogyan jöhetett ez a reakció ki belőlünk. Úgy, hogy mélyen a tudatalattinkban bennünk volt.

Őszintén be kell vallanom, hogy erre a szolgálatra való felkészülés során nagyon mélyen érintettek ezek az igék. Isten kegyelméből az ige fényében megláthattam magam, olyannak, akinek a házasságában és az emberi kapcsolatokban is változásra van szüksége.

A szülői házból hozott negatív családi mintát, házasságban a sátán mesterien fel tudja tupírozni. Mégis, hogyan lehet ebből az ördögi körből kitörni? Először is felismerni a jelenséget, hogy ezzel először a világteremtő, hatalmas Isten parancsolata ellen vétünk, és ez bűn. A bűnnek viszont jogos büntetés a következménye!

Van egy másik olyan állapot, ami szinte észrevétlenül bomlasztja, erjeszti a házasságot, mint a tésztát a kovász. Ez a bűn! A kovászból, vagy az élesztőből sem kell sok és mégis lényeges változást hoz létre, amibe belekerül. Az első emberpár csak egy szemnek kívánatos gyümölcsből fogyasztott, számukra egyáltalán nem tűnt nagy bűnnek. De Istennek való engedetlenségük elindított egy szinte visszafordíthatatlan folyamatot „életükben”. Emlékezzünk Ap.csel. 5-ben Anániás és Szafira bűnére, hazugságára.

Keresztény házaspár tudatlanul ajtót nyithat a sátánnak életükbe, családi közösségükbe egy kicsinek tűnő bűnnel, ami a világi ember szemében csak ügyeskedés, talán csak kicsivel jobb életet szeretnének biztosítani maguknak. Ennyi még belefér, hiszen mások is ezt csinálják! Emlékezzünk a kismalac és a farkas meséjére, a farkas először, csak egyik lábát tette be az ajtón, és tragikus vége lett a kismalac számára. Kicsinek tűnő megtűrt bűn, de vele már a családon belül van a sátán, és a nagyreményű házasság sodródik a széthullás felé. Vannak, akik együtt maradnak, de egészségüket teljesen felőrli a meg nem értés, az örökös konfliktus.

Szomorúság fog el, ha arra a tényre gondolok, hogy korunkban tíz megkötött házasságból, életszövetségből a fogadalmuk ellenére is, hat válással végződik.

A házastársi életszövetséget a friss forrásvízhez tudnám hasonlítani. A víz minden élőlény számára szinte létkérdés, üdít, életfenntartó, nélküle csak három napig élhet az ember. …

Egy bölcs mestertől megkérdezi a tanítványa, Mester ma láttam egy házaspárt, egész közel álltak egymáshoz és mégis hangosan kiabáltak egymással, miért van ez, talán nem hallják egymást? A mester válasza: lelkükben annyira eltávolodtak egymástól, hogy már nem igazán hallják egymást.

Ki tudja mi a víz kémiai képlete? Igen, H₂O. Emlékszem gimnáziumi kémiai kísérletre, amikor a vizet elektrolízissel bontottuk, itt megszűnt a hidrogén és az oxigén kémiai kötése és egymás mellé kerültek. Mi lett belőle? Durranógáz, meggyújtva akkorát durrant, mint egy lőfegyver. … Ha eltűnik egy házaspár életközösségéből a szeretet, mint kötőanyag, akkor durranógázzá válnak.

Még ezen a téren is van számukra egy csodálatos kitörési lehetőség. Mi, akik elfogadtuk Jézus Krisztus értünk hozott golgotai áldozatát, bemerítkeztünk az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében, őszinte bűnbánatunk, megtérésünk eredményeképpen szellemünkben újjászülettünk. Kérjük Urunkat, tegye teljessé bennünk az újjászületett szellemünk dominanciáját, uralmát testünk és lelkünk felett. Ha ez megtörténik, akkor magától értetődő magatartásunk lesz a házasságunkban, „az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak”! „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.” Mondd testvérem, ha életed árán tudnád megmenteni házastársadat, megtennéd?

Sokan úgy képzelik, hogy az ideális házastárssal minden elképzelésük valóra válhat.  Egy férfi megkérdezte a barátját: Te miért nem házasodtál meg? „Mert az ideális nőt kerestem” – felelte a barát. „És nem találtál rá? – kérdezte ismét a férfi?” „Dehogynem, de amilyen az én szerencsém, ő meg az ideális férfit kereste.”

„A boldog házasság titka nem az, hogy megtalálod a megfelelő társat, hanem az, hogy te válsz megfelelő társsá.” Kedves testvérek, ha velem együtt úgy érzi valaki, hogy a házastársa véleményére alapozva nem a legideálisabb férj, vagy feleség, nincs ok az elkeseredésre, van kiút ebből a helyzetből is. Mint sokan mások, rájöttem, hogy a Biblia megtanít bennünket arra, hogy fokozottan törődnünk kell a házastársunk lelki, érzelmi, anyagi, szexuális és egyéb szükségeivel. Szeretethimnusz 1Kor. 13,2 „Ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok”.

Fázós sündisznók, történet: Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De minél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társától, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre, nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

Ef. 5,21”Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében”! Vajon könnyen megy ez, hogy engedelmeskedjünk egymásnak? De sokszor elhangzott a házastársak között, „akkor is úgy lesz, ahogy én akarom, nekem ne mondja meg senki, mit csináljak”! Vajon mi hiányzik ezekből a házasságokból? … A szeretet! Az első időszakban, amikor a szerelem tüze szinte a felhőkig ért, úgy érezted, ha módodban állna, a csillagokat is lehoznád társadnak az égből. Hová tűnt ez az önátadó szeretet? Vagy ez is devalválódik, mindig kevesebbet ér, mint a valuta?

Kezdjük azzal, hogy mi is a szeretet? A szeretet a Biblia szerint, nem érzelmi, hangulati állapot, hanem cselekedet. Sőt, fáradozás. A jobb világi körökben is tudják ezt. Az egyébként nem hívő Kisherceg is azt mondja a virágjának: Annyit fáradoztam érted, hogy már megszerettelek! Isten szeretete a bűnös világ felé cselekedeteiben nyilvánult meg. János 3,16 „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Azt hiszem, hogy a házasságokban az önátadó szeretetnek van leginkább összetartó hatása. Nem az én érdekem, nem a te érdeked, hanem a mi érdekünk legyen az első, Jézus Krisztusban felbonthatatlan kötelékkel. Hármas kötél nem hamar szakad.

Sokan megfogalmazták már ifjú házasok is. De jó lenne a házastárs szívéhez egy tuti odaillő kulcs, amit odaillesztenék, és teljes szeretetével megnyílna felém. Nos, ez nem lehet kérdés, a végtelenül bölcs és hatalmas Isten gondolt erre, a Bibliában rendelkezésünkre bocsátotta ezt a varázskulcsot.

A férjek kulcsa feleséghez: „Férjek, szeressétek a feleségeiteket!” (Megjegyzem, a szeretet nemcsak érzelem, hanem döntés kérdése)

A feleség kulcsa a férjéhez: „Asszonyok, tiszteljétek férjeiteket!”…

Befejezésül még egyszer felolvasom az Ef. 5,21 „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.”  ÁMEN!