Isten mégis szeret! Érted?

János 3,16-21 16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. 18Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. 19Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. 20Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. 21Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.

Ha Isten Igéjének, az evangéliumnak a lényegét egy mondatban össze kéne foglalni, akkor azt legjobban a János 3,16-ban Jézus fejezi ki. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Érted! Érted?

"Úgy szerette Isten e világot” - az eredeti görög szövegből jobban kiderül, mint a magyar fordításból, hogy itt nem befejezett múltról van szó. Nem arról, hogy egyszer valamikor volt egy olyan korszaka ennek a világnak, hogy az Isten szerette! Szerette valamikor, de már nem szereti! Nem ezt fejezi ki az Ige. Itt egy elkezdődött múltról van szó. Egy régen elkezdődött folyamatról, isteni akcióról, egy szeretet-akcióról, ami azóta is tart! Isten most is ugyanúgy szereti a világot, mint akkor, amikor ez a kijelentés Jézus ajkáról elhangzott!

Elgondolkodtam azon, hogy miért is szereti Isten e világot, benne az embert annyira, hogy a legdrágábbat, egyszülött Fiát kereszthalálba adta érte… Talán azért, mert ennyire szeretetre méltó lény az ember? Azt hiszem, tapasztalataink egészen mást súgnak nekünk.

Ha úgy igazából végiggondolom Isten és ember kapcsolatát, csak még jobban csodálom az ember iránti őszinte, igazságos szeretetét. A teremtés hatodik napján Isten jókedvében örömmel megteremtette az első embert a maga képmására, hozzá hasonlóvá. „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott igen jó”. Azonban az Isten képmására teremtett emberpár engedetlenségével súlyos csalódást okozott Teremtőjének. Az irgalmas Isten mégsem vetette el egészen az embert, de az engedetlenség bűnének a következményét mai napig viselnie kell.

Aztán Nóé idejében, megint csalódnia kellett az emberben. 1Mózes 6,5-6 „Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.” De Nóé és családja kegyelmet talált az Úr előtt. Miután újból benépesítette a földet az emberiség, az Úr tett egy újabb kísérletet, kihívott egy embert Úr-Kazdimból, Ábrámot, hogy az ő magvából legyen Istennek kiválasztott népe, akik majd áldássá lesznek ebben a romlott világban. Sajnálatos módon újból és újból csalódnia kellett a nyakas és engedetlen népe miatt.

Lehetne sokáig sorolni Bibliából az eseteket, amikor a szabad akarattal megáldott ember újból és újból csalódást okozott Teremtőjének. Mindezek után még inkább csodálni tudom Istennek, a bűnös, engedetlen ember iránt megnyilvánuló különös, szinte példanélküli szeretetét.

Isten úgy szeret, “hogy az ő egyszülött Fiát adta”! Nem úgy szeret, ahogyan mi szeretnénk látni, megtapasztalni Isten szeretetét! Mi azt szeretnénk, hogy úgy bánjon velünk, mint egy gyenge édesapa az elkényeztetett gyermekével: teljesítse minden kívánságunkat, és őrizzen meg minden bajtól és veszedelemtől. Adjon egészséget, és biztosítsa számunkra a nyugodt, bővelkedő életlehetőséget. Nem így szeret az Isten! Az igazi szeretet az, ami igazsággal párosul. Ő az Egyszülött Fiát adta. Beleadta ebbe a félelmetes világba, ahol ember embernek farkasa!

Így lett számunkra Isten egyszülött Fia, a bűntől való szabadulás egyetlen járható útja. Ap.csel 4,12 „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk”. Ő azt mondta magáról „Én vagyok az út, az igazság, az élet”. Mert ő maga az igazság, ebből következik, hogy bűnre büntetés kell, hogy következzen, ezért a bűneinkért járó jogos büntetést vállalta magára a kereszten, értem és, érted! Érted? Mindezt azért, hogy őbenne, Jézus Krisztusban örök életünk legyen.

Ez a világ valóban mindent megtesz, hogy egészen kiszorítja Istent az életéből. Nézzünk körül a Nyugat-Európai országokban, iskolákban megszűnt a hitoktatás, a  Gender elmélet-et oktatják, köztéri kereszteket is lebontják. Vajmi keveset törődnek azzal, hogy van Isten, van isteni törvény. Ennek a világnak az egész élete nagy lázadás Isten ellen. Tele van olyan indulatokkal, vágyakkal, törekvésekkel, ezekből törvényszerűen következő bűnökkel, amik mind szöges ellentétben állnak mindazzal, amit az Isten jónak tartva szerethet.

Nem lenne-e természetesebb, ha Isten sorsára hagyná ezt a világot, hadd vesszen bele a saját nyomorúságába? És mégis szereti! Nem érzitek, hogy milyen csoda ez? Valóban olyan csoda, amire csak Isten képes! Szereti ezt a világot! Azt a világot, amelyiket sokszor te is szívesen megváltoztatnál magad körül.

„Mert úgy szerette Isten a világot”. Sajnos, nagyon hozzászoktunk ehhez a mondathoz, pedig nincs érthetetlenebb csoda, mint az, hogy Isten szereti ezt a világot! Úgy sokkal érthetőbb lenne, ha azt mondta volna Jézus, hogy emberek, vegyétek tudomásul: Isten megutálta ezt a világot, haragszik rá, gyűlöletes előtte! Ez teljesen érthető lenne.

Ezt az embervilágot Isten szereti! Isten szeret! Érthetetlen, de szeret! Igen! Jézus mondja: “Úgy szerette Isten a világot...”. Úgy, ahogyan senki más!

János 3,17 „Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.” Az Úr Jézus szabadítóként, megmentőként jött ebbe a világba, hogy felkínálja a hit általi szabadulás útját, az örök életet, az üdvösséget. Következő visszajövetele viszont nagyon sok ember számára félelmetes lesz, mert Isten hatalmas, dicsőséges Krisztusát, mint ítélőbírót fogják meglátni. Akin nem lesz rajta a „Bárány vérének” a jele, annak ez a találkozás borzalmas ítélet napja lesz.

János 3,18 „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében”. János 3,36-ban bemerítő János így tanítja a sokaságot: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van …” Az üdvözítő hit döntésre kényszerít, az nem hagy érintetlenül. Ha valaki csak tényként hiszi el Jézusról, hogy Isten Fia, de nem fogadja el élete urának megváltójának, azzal elutasítja a felkínált kegyelmet, és önmagát helyezi ítélet alá.

Egy fiatalember, aki életében először volt részeg, a kocsmában verekedés közben embert ölt. Letartóztatták és halálra ítélték. Az egész falu nagyon sajnálta ezt a fiút, hisz addig nagyon rendes életet élt. Egy kérvényt írtak az uralkodóhoz és az egész falu aláírta. Leírták, hogy ez a fiú mindig nagyon rendes volt, soha nem tett semmi rosszat, most történt vele először ilyen. Kérték a királyt, ha lehet, adjon neki kegyelmet. A király, amikor kezébe vette ezt a kérvényt, nagyon meghatódott. Milyen lehet az az ember, aki mellett az egész falu bizonyságot tesz, és annyi ember kér kegyelmet. Azt mondta, kegyelmet adok neki, de én magam fogom elvinni, hadd lássam azt az embert. Abban az országban a bíró fekete talárban járt és ebben az öltözékben ment be az uralkodó az elítélt cellájába.

A fiú felemelte a fejét és ránézett arra, aki bejött, azt gondolta, itt a pap. Persze holnap meghalok, küldik a papot. Az uralkodó azt mondta: Fiatalember, jó hírt hoztam magának. - Köszönöm, nem kell a maguk jó híre, holnap úgyis meghalok - nem érdekel a jó hír. - De fiatalember az életéről van szó, a kegyelmet hoztam. - Nem kell a kegyelmük, tartsák meg maguknak. A király tanácstalanul állt ott, és kérte: legalább hallgasson meg engem. - Senkit nem hallgatok meg, ha azonnal el nem hagyja a cellám, hívom az őrt és kidobatom. A király megrántotta a vállát és elment.

Azonnal utána kíváncsian jött a börtönőr - na, itt volt a király, mit hozott, kegyelmet? – Jaj, nem tudtam - hát a király volt itt? Azonnal adjanak papírt, ceruzát, írni akarok a királynak. És írta: Felség, bocsánat, nem tudtam - kell a kegyelem! Gyorsfutár vitte a levelet. A király egyetlen mozdulattal széttépte. - Ez az ügy nem érdekel tovább.

A következő hajnalon kivégezték a fiút. Ahogy ott állt a bitófa alatt kérte, hagyjanak szólni, az utolsó szó jogán mondani akarok valamit. Aztán belekiáltott a tömegbe: Emberek, nem azért halok meg, mert öltem, én nem a bűneimért halok meg, azért halok meg, mert visszautasítottam a kegyelmet…

Hadd mondjam meg nektek ezen a reggelen, ezen a helyen, senki nem azért fog meghalni, mert vétkezett, hanem azért, mert Isten felajánlotta a kegyelmet és neked nem kellett! Elhangzott a szó, hogy elvégeztetett, Jézus Krisztus semmivé akarja tenni az egész múltadat, eltörölni minden bűnödet ingyen. De ha neked nem kell, több szava nincs.

János 3,19 „Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak”. János 8,24-ben Jézus így folytatja „Azért mondom néktek, hogy meghaltok a bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben”. Sajnos ma sincs másképpen, mint Jézus korában. Az emberek többsége nem fogadja el Isten ajándékát, az egyszülött Fiában felkínált kegyelmét, ezért bűneikben fognak meghalni és osztályrészük az örök kárhozat lesz.

Ezért adta Egyszülött Fiát az Isten, “hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Örök élet: azt is jelenti, hogy amikor minden fény kialszik majd körülötted és benned, Jézus Krisztusban új nappal virrad reád. Olyan, amelyik sohasem hajlik többé estébe! De nemcsak a túlvilágon van örök élet! Jézus személye azt a lehetőséget jelenti számomra és számodra, hogy Őbenne összekapcsolódik a föld és a menny, az ideig való és az örökkévaló.

“Valaki hisz őbenne, el ne vesszen”. Bele ne vesszen az élet sötétségébe, a világ szennyébe, bűnébe. Bele ne vesszen a tömegbe, hogy bábként sodródjon a pokol felé. El ne süllyedjen e világ szennyében, hanem örök élete legyen! Isten Jézusban önmagából adott valamit ennek a világnak, amitől a mi közönséges, mindennapi életünk fölfrissül, kiteljesedik, és áldottá válik. Adja az Úr, hogy kitűnjék cselekedeteinkből, hogy Isten akarata szerint és Isten dicsőségére cselekedtük azokat. ÁMEN.

Felhasznált forrásanyag: Dr. Joó Sándor igehirdetése