Jónás 1 1Így
szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: 2indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert
feljutott hozzám gonoszságának híre! 3El
is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba,
talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és
hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől. 4Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar
támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. 5Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga istenéhez
kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek
rajta. Ezalatt Jónás, aki lement és lefeküdt a hajó egyik zugában, mélyen
aludt. 6De odament hozzá a hajóskapitány, és
így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az
istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el! 7Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk
sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek,
és a sors Jónásra esett. 8Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el
nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz?
Hol a hazád, és melyik népből való vagy? 9Ő
így felelt nekik: Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert
és a szárazföldet alkotta. 10Az embereket nagy félelem fogta el,
amikor megtudták, hogy az ÚR elől menekül – mert Jónás elmondta nekik –, és ezt
mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! 11Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk
veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb
lett. 12Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok
meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert
tudom, hogy énmiattam zúdult rátok ez a nagy vihar. 13Az emberek azonban megpróbáltak kievezni a szárazföldre, de
nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. 14Ekkor így kiáltottak az ÚRhoz: Jaj, URam, ne vesszünk el
emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt
teszed, amit akarsz! 15Azzal fogták Jónást, és beledobták a
tengerbe; a tenger pedig lecsendesedett. 16Ezért
az emberekben nagy félelem támadt az ÚR iránt; áldozatot mutattak be, és
fogadalmakat tettek az ÚRnak.
Hogyan
fogadod a kegyelmet? Igehirdetés hangfelvétele
https://drive.google.com/file/d/1ayeJuKOYGOHA9ixu5o_EyVQNd7KpyTsg/view?usp=sharing
Áhítat című könyvünkben
a mai igéhez rendelt kiemelt gondolat kérdésként így hangzik: Hogyan fogadod a kegyelmet? Történetünkben akkor egy világhódító
nagy nép sorsa, jövője függött a kérdéshez való hozzáállásukon. Isten megnem érdemelt
kegyelmének keresése, elfogadása, vagy pusztulás, mely egyben a kárhozatukat is
jelenti. Hogyan fogadod a kegyelmet? Személyekre lebontva egyéni szinten rám és rád
vonatkoztatva sem kisebb a tét, örök élet üdvösséggel, vagy örök kárhozat,
annak minden borzalmas következményével. Az, hogy ez mit is jelent, a Bibliát
nyitott szívvel olvasó és ismerő ember előtt nincs rejtve.
A felolvasott ige Amittaj
fiaként mutatja be Jónást, nevének jelentése „galamb”. 2Királyok 14,25
említi név szerint Jónás prófétát, aki II. Jeroboám idején az északi
királyságban Izraelben végezte prófétai szolgálatát, Hóseás és Ámosz próféta
kortársa volt. Jónás könyvének keletkezését Kr. E. 760 körüli időpontra teszik,
valószínűleg maga a próféta jegyezte le a történéseket.
Jónás próféta Názárettől
négy-öt kilométerre fekvő galileai Gat-Héferből származott. Tehát a Jézusról
vitázó farizeusok óriásit tévedtek, amikor (János 7,52) azt mondták, soha nem
származott próféta Galileából.
A felolvasott Ige így hangzik:
1„Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: 2Indulj,
menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám
gonoszságának híre”! Jónás
1,1-2.
Ninive
városát mérete és ismertsége miatt, csak a „nagy városként” emlegették,
történetünk idején az Asszír birodalom fővárosa volt, egészen annak bukásáig.
Jónásnak három napig tartott bejárni a várost, lakossága meghaladta a
százhúszezret. Asszír birodalom messze földön hírhedt volt bűnösségéről és
kegyetlenségéről.
Ninive
Galileától mintegy nyolcszáz kilométerre északkeletre feküdt, az akkori
körülményeket figyelembe véve felettébb nagy távolságra esett Jónás
szülővárosától. Az akkori viszonyok között nyolcszáz kilométer megtétele szárazföldi
úton gyalogszerrel, nem a könnyű turista útvonalak közé tartozott. Nagyon
komoly, fárasztó és mégis nagy horderejű küldetésre küldte el Isten Jónást. Egy
akkori nagy világbirodalom népének léte, jövője függött küldetése sikerétől.
Gondoljunk
csak bele, ha Isten Lelke indít bennünket lélekmentő munkára, vonakodásunk
esetén emberek, családok, közösségek további sorsa múlhat azon, hogy
engedelmesen belesimulunk Isten akaratának teljesítésébe, vagy úgy teszünk, mint
ahogyan első nekifutásra Jónás tette.
A ma kezdődő héten Jónás
és Náhum könyvét fogjuk egymás után olvasni. Azért lesz hasznos számunkra, mert
mindkettő bemutatja Ninive városának, vagyis az Asszír Birodalomnak a sorsát.
Jónás könyvében még kegyelmet kap a város. Aztán eltelik több mint száz év,
újabb nemzedékek támadtak Ninivében is, akik már nem félték a kegyelem Istenét,
ezért szinte törvényszerűen iszonyúan bűnös életet éltek.
Drága
barátom, te hogyan fogadod a kegyelmet? Nézzük
meg az ige fényében, hogyan fogadta Ninive népe az irgalmas Isten üzenetét
Jónás szájából. „Még negyven nap és elpusztul Ninive” Jónás 2,4.
A történetből
nagyon fontosnak tartom, bár egy kegyetlen vérontó nép volt az Asszír nép, de
voltak köztük Istent félő emberek, és ami jelen esetünkben nagyon fontos, hogy
voltak istenfélő vezetőik, akik bűnbánatot, megtérést és böjtöt hirdetve,
önmagukat megalázva Isten kegyelmében reménykedtek, és így kaptak még valamivel
több mint száz évet. Mindez a király és a vezető emberek érdeme is, remélték,
hogy Istennél lehet még kegyelem.
Így
olvashatjuk Jónás 3,5-10 5Ninive lakosai azonban hittek Istennek,
böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja nagyja. 6Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt a
trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba
ült. 7Azután kihirdették Ninivében a király
és a főemberek parancsára: Az emberek és állatok, a marhák és juhok semmit meg
ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! 8Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel
Istenhez, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról, és hagyjon fel erőszakos
tetteivel! 9Ki tudja, talán felénk fordul és
megszán az Isten, megfékezi izzó haragját, és nem veszünk el! 10Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy mindenki megtért a
maga gonosz útjáról, megbánta Isten, hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és
nem tette meg.
Sokat taníthat nekünk Jónás
könyve a küldetésről, ellenségszeretetről, a kegyelem elfogadásáról. Jónás –
más prófétáktól eltérően – missziói feladatot kapott. Küldetése szerint abba az
Asszíriába kellett mennie, amely kegyetlen háborúi során leigázott sok
országot, köztük Jézus Krisztus születése előtt 722-ben Izraelt is.
Náhum próféta könyve
mutatja, hogy milyen izzó gyűlölettel néztek a kis népek Asszíriára és
fővárosára, Ninivére, amely kiérdemelte a „vérontó város” nevet. Volt idő,
Jónás idejében, amikor fogékony volt ez a város az isteni üzenetre, még akkor
is, amikor ilyen formában hangzott: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive.” (Jónás
3,4) Később Ninive népe már menthetetlenül megkeményedett. Ninive sorsa nagy
figyelmeztetés a későbbi korok népe számára. Náhumnak már az ítéletet kellett
Ninive számára meghirdetnie. El is pusztult hamarosan Asszíria.
Száz
év nagyon hosszú idő, ez alatt négy generáció nőtt fel. Az újabb királyok és
vezetők már elfordultak a kegyelmét hirdető irgalmas Istentől és Asszíria népe
felett beteljesedett Isten ítélete. Gondoljuk csak bele, ha korunkban prófétát
küldene Isten Európa nemzeteihez, vajon hány ország államfője és vele
parlamentje és népe döntene úgy, hogy böjtöt hirdetne, azért, hogy
kiengeszteljék az igazságosan haragvó Istent.
Kedves igehallgató
gyülekezet, a mai napra kiemelten fontos üzenet mindannyiunk számára, „ragadd
meg Isten kegyelmét, amíg felkínálja, amíg elérhető”! Később se keményedj
meg annyira, hogy már az ítélet meghirdetése se tudjon bűnbánatra vezetni!
Ez a gondolatsor
vezetett el engem a „Jelenések könyvében” a jövőnkről leírt eseményekhez.
Ahányszor csak olvasom a
Biblia utolsó könyvét (Jelenések könyvéről van szó), mindig beleborzongok
szemlélve az események láncolatában az emberiség hozzáállását, ahogyan
reagálnak Isten igazságos ítéletére és csapásaira. Isten igazságos ítélete
alatt eszük ágában sincs megtérni, inkább megkeményítik a szívüket.
Bibliát olvasó, ismerő
ember tudja, hogy Isten a prófétákkal közli az eljövendő időszak eseményeit. A
másik közlési módja Istennek, hogy János apostolt lélekben elragadja és az
emberiség jövőjébe, a jövőnkbe enged betekintést és amit látott, tapasztalt azt
kellett megírnia.
Jelenések könyve ötödik
részében olvasható, hogy a Bárány Jézus átveszi a hét pecséttel lepecsételt
könyvet. Ne a mai tintás pecsétnyomóra gondoljunk, hanem a zsineg két vége
olvasztott lágy viaszban pecsétgyűrűvel van lenyomva. A kihűlt, megszilárdult
viaszt úgy kell feltörni.
A Bárány Jézus elkezdte
egyesével feltörni a hét pecsétet, mindegyik feltörése egy-egy hatalmas csapást,
pusztítást jelentett a föld jövőbeni Istentől elfordult engedetlen népére.
Gondoljunk csak bele, lehet, hogy gyermekeink, unokáink, vagy dédunokáink
életének idejében lesz ez élő, megélt valóság.
Majd következett a hét
angyal egyenkénti trombitálása, ez újabb hét csapást jelentett a földön élő
jövő nemzedékre. Jelenések 9,20-21 úgy tájékoztat bennünket, hogy akik túlélték
ezeket az iszonyúan nagy csapásokat, nem tanultak a történésekből, nem tértek
meg a gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból
sem.
A sok borzalomnak mely a
felkínált kegyelem elutasításának a következménye, még nincs vége, mert
következik a hét angyalnak Isten haragjával telt hét poharának kiöntése a
földre, melyek egyenként újabb borzalmas csapásokat jelentenek a még élő
engedetlen emberiség számára.
Ha valaki azt mondaná,
hogy ez kegyetlenség a szerető Isten részéről, akkor jusson eszünkbe, hogy
Isten igazságosságát nem írhatja felül a szeretete. A féltőn szerető Isten
Fiában Jézus Krisztusban kivétel nélkül minden ember számára felkínálja a
kegyelmet. A földi büntetőjogból ismeretes, hogy aki elutasítja a felkínált
kegyelmet, azon végre kell hajtani a bűneiért járó jogos büntetést.
Köztársasági
elnökasszony kegyelmet hirdetett a Budaházi és társai ügyében, szabadlábra
kerültek. Az is a kegyelem egyik formája, ha valaki felfüggesztett
börtönbüntetésre ítélnek. Ebben benne van a bűneiből való megtérés lehetősége.
Ha nem követ el újabb bűncselekményt az adott időszakban, akkor mentesül a
büntetés végrehajtásától.
Most
gondoljunk Jónással történő események Újszövetségi beteljesedésére! Jézus Jónás
szerepéhez és küldetéséhez hasonlította a magáét: „Ez a gonosz és parázna
nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele.
Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az
emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel. Ninive lakói
feltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt és elítélik ezt a
nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme nagyobb van itt
Jónásnál (Máté 12,39-41)”.
Egyes kételkedő
tudós teológusok szerint Jónás könyvében található csodák nehezen hihetőnek
tűnnek, ezért megkérdőjelezik a könyv hitelességét. A szkeptikusok állításait
éppen a Biblia cáfolja a legerőteljesebben, ugyanis az Ószövetség máshol is
említi Jónást, mint Krisztus előtti VIII. századi prófétát 2Kir. 14,25.
Az
Újszövetségben pedig a leghitelesebb személy Jézus Krisztus is utalt arra, amit
Jónás átélt. Tehát megtörtént ószövetségi történésként ismerte el Jónás létét
és történetét. Aki mást állít, az nem csupán a Biblia, hanem Krisztus
tévedhetetlenségét is kétségbe vonja.
Kedves
Testvérem, Barátom, Ismerősöm te hogyan fogadod Istennek Jézus Krisztusban
felkínált kegyelmét? Ninive a nagy város sorsa legyen figyelmeztetés
mindannyiunk számára. Ragadd meg Istennek kegyelmét, amíg felkínálja, amíg csak
elérhető, mert a kegyelmi idő is véges, ugyanúgy, mint a hajdani Ninivei lakói
számára.
7„Ezért,
amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, 8ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a
kísértés napján a pusztában”,
Zsidók 3,7-8. ÁMEN