Nagy Sándor fáklyája!

Macedóniai Pella királyi palotájának versenypályáján egy fiú áll. Szeme kéken csillog. Hosszú szőke haja fürtökben omlik vállára. Ő (Nagy) Sándor (Alexandros) herceg. 

A rabszolgák elővezetnek számára egy lovat, egy tüzes fekete mént, vörös orrlikakkal és vad, vérben forgó szemekkel. Ezt az állatot még senki sem tudta meglovagolni. Sándor azonban megfigyelte, hogy a ló mindig csak olyankor hányja, veti magát, ha meglátja az árnyékát. A herceg a lovat a nappal szemben állítja, s egy ugrással a hátán terem. Rövid és kemény harc folyik Sándor és az állat között, végül a ló engedelmeskedik. Később Sándornak ez a ló lesz hű társa mozgalmas élete minden csatájában és veszedelmében.

Sándor Krisztus előtt 336-ban lép Macedonia trónjára. Szigorúan nevelt, nagy műveltségű fiatalember. Sikerül gyorsan egységesíteni az egész görög népet.

Első hadicélja Perzsia meghódítása, III. Dárius perzsa király csapataival, számos hadihajójával közel százszoros túlerőt jelent a kicsiny görög- macedón sereggel szemben. Rövid elkeseredett harc után eldől a csata. A perzsákat szétverték, a csatát megnyerték. Utána Sándor egyik várost a másik után veszi be.

A perzsa király elmenekült, majd sereget gyűjt, Issus városánál váratlanul tizenkétszeres túlerővel a görög sereget hátba támadják. Megtörténik, ami hihetetlennek látszik, a perzsák ismét menekülnek. Elfoglalja a perzsa uralom alatt lévő Egyiptomot, majd átkel az Eufráteszen és a Tigris folyó túlpartján, ismét megütközik Dáriussal és ismét győz.

Majd következik India meghódítása, amikor átkel az Induson, egyik indiai király végeláthatatlan serege várja. A sereg élén harci elefántok százai állnak, az ókor tankjai. De Sándor átkaroló hadművelettel, az elefántokkal nem védett szárnyát támadja meg, és ismét győz.

Nyolc és fél év után tér haza, hatalmas birodalmában megszervezi a közigazgatást, egységes közigazgatási nyelv a görög lett. Isten világmegváltási üdvtervének része volt, hogy majd pár évszázaddal később a görög nyelvű Biblia szinte robbanásszerűen terjedhessen a világban.

Nagy Sándort harminchárom éves korában egy nála erősebb betegség támadja meg, maláriában betegszik meg és fiatalon meghal.

Van azonban még valami, ami fontos számomra, mert nagy Sándorhoz az emberhez visz közelebb bennünket. Hódításairól az alábbit jegyezték fel: Valahányszor ostromolt egy ellenséges várost, egy égő fáklyát szúrt a város kapuja előtt a földbe. Ez azt jelentette, hogy megkegyelmez és életet ad mindazoknak, akik kijönnek hozzá, amíg ég a fáklya. A fáklya ellobbanása után, a városban maradottak számára azonban kegyetlen, bosszúval sújtott le az ítélet.

A te életed fáklyája még lobog. Hogy meddig, nem tudhatod. Nagy Sándor életének fáklyája is viszonylag hamar lobbant el.

Ma még kegyelmet kínál neked Isten az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, aki érted is meghalt a Golgotai kereszten. Ezért figyelmeztet a Szent szellem: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket…..” (Zsidók 3,7-8.): „Mert rettenetes az élő Isten kezébe esni”. (Zsidó 10,31)