Földi
életünknek van egy állomása, ahol minden örömünk szétfoszlani látszik. A temetőkben
senki sem mosolyog, a sírok mellett állva senki sem nevet. A betegség, az
öregedés és a halál olyan zord realitások, amelyekkel nehéz szembenézni. A betegek
a kórház falai közé, az öregek idősotthonokba kerülnek, a halált pedig
száműzzük a gondolatainkból is, mígnem egy halálhír hallatán vagy a temető
mellett sétálva újra eszünkbe nem jut. Nem akarunk megbetegedni, megöregedni és
meghalni. Legbelül érezzük, hogy nem erre lettünk teremtve.
Isten
eredeti tervében nem szerepelnek a ráncok, a leépülő szervezet és a halál. Az Ő
terve az örök élet volt – már a kezdet kezdetétől.
A
halál a legfájóbb emberi tapasztalat. Talán nem is csak az, hogy földi életünk
egyszer véget ér, hanem hogy mindent itt hagyunk. Mindent, amihez ragaszkodunk,
mindenkit, akit szeretünk. A halálban a búcsúzás a legnehezebb. Annak is, aki
búcsúzik, de annak is, akitől búcsúznak. Szeretteinket mindig magunk mellett
szeretnénk tudni. A szeretethez egy egész élet is kevés. Még azok számára is,
akik kéz a kézben, egymás mellett öregednek meg. Egyszerűen nem akarunk
elbúcsúzni azoktól, akiket örökre megszerettünk. Ez van minden ember szívébe
vésve – az „örökre”.
A
búcsúzás nem Isten terve volt. A Teremtő nem akarta, hogy ismerjük, mi az, hogy
utolsó lélegzet, utolsó nap, vagy utolsó szívdobbanás. A halál az eredendő bűn
következménye, Ádám és Éva után minden halandó ember egyetemes tapasztalata. A történet
azonban itt nem ér véget! Azzal, hogy Jézus Krisztus meghalt a kereszten, majd
harmadnapon feltámadt a halálból, Isten megnyomta az „újratervezés” gombot.
Jézus halála és feltámadása volt Isten titkos terve, és egyben a
világtörténelem legjelentősebb mozzanata.
Tudtad,
hogy a házi méh csak egyszer csíp? Amikor megpróbálja kihúzni fullánkját a bőrből
az kiszakad, és viszi magával a bélrendszer egy részét is. Az az egyetlen csípés
a méhecske életébe kerül. Hasonlóképp, amikor Jézus meghal a kereszten, a Sátán
azt gondolta, hogy győzött, azonban a halál fullánkja – amellyel Isten Fiát
döfte át – a saját vereségét okozta. A kereszten nem a halál győzte le Jézust,
hanem Jézus győzte le a halált! Pál ezt a győzelmet kiáltja ki, amikor azt
írja: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál,
hol a te fullánkod?” (1 Korintus 15,54-55).
A
halál ereje megtört azokon, akik hisznek a feltámadt Jézusban. Lesz feltámadás!
Lesz egy nap, amikor örökre búcsút intünk a búcsúknak. Lelkünk összes ránca
kisimul majd, és minden könnycseppünket felszárítja Isten mosolya. Mindig
Istené a végső szó, és Ő így szól: „…mindent újjá teszek” (Jelenések
21:5 Károli).
Ne
csüggedj hát! Létezik egy hallhatatlan öröm, amelyet még a halál sem vehet el
tőled: az örök élet reménye. Higgy Jézus Krisztusban, és fogadd el az örök
életet! Engedd, hogy szívedbe vésődjön: a halál csak egy kanyar; nem az út
vége, és a kanyar után vár ránk az élet Ura!
Mai
Ige: Ónodi Krisztina Adrienn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése