Hiszem, hogy üdvösségem van!

 

Efézus 2,4-10 4De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, 5 hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – 6 és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, 7 hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. 8Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. 10Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

Áhítat könyvünkben a mai napi igemagyarázat bevezetésében ezt írta Sipos Márk lelkipásztor testvérünk. „Isten gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, megajándékozott bennünket, hogy boldog adventünk, ünnepünk lehessen. Mert a létünk értelme nem belehalni, belefáradni az életbe, hanem Krisztussal, Krisztusért élni azt!”

Az elmúlt héten egyik este a szokásomhoz híven, a mai szolgálatra való felkészülés előtt elolvastam az imént felolvasott igeszakaszt, és a kiemelt központi gondolatot, „Hiszem, hogy üdvösségem van”.

Térdeimre ereszkedtem imára kulcsolt kézzel és behunyt szemmel. Csendben szavak nélkül vártam, hogy ráhangolódjak az ÚR jelenlétére, nehéz így szavakban megfogalmazni az érzést, ami akkor átjárt. Úgy éreztem, mintha úgy félig súlytalan lennék és lelki szemeimmel valami homályos látásban, mintha egy hatalmas személynek két lábát láttam volna velem egy magasságban előttem. Tudtam, éreztem, hogy a hatalmas dicsőséges Isten jelenlétében vagyok. Mindez teljesen szavak nélkül történt. Drága testvéreim, olyan kicsinek, olyan törékenynek, olyan semminek, olyan méltatlannak éreztem magam az Ő jelenlétében.

Eltaposhatott volna, mint egy hangyát, mert azt érdemeltem volna, de ott éreztem, hogy Ő a szent, a hatalmas dicsőséges Isten, fiában Krisztus Jézusban rám, mint kegyelmére méltatlan bűnösre kiárasztotta szeretetét, ráadásul Jézusban élhetem az életemet. Hálával vegyes csodálatos érzés járta át egész lényemet, hogy őt a világteremtő és fenntartó, érdemtelenül is szerető Istent Atyámnak szólíthatom. A felolvasott Ige tanúsága szerint, irgalomban gazdag Istenünk már akkor szeretett engem, amikor lélekben tőle távol bűnben, szennyben éltem az életem. Akkor, ott a térdeimen teljesen átéreztem, érdemtelenül is szerető Istenünk gazdagon kiáradó irgalmát és kegyelmét.

János 15;4,11-ben Jézus Krisztus így tanította az övéit, az akkori és a mai tanítványait, „4Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 11Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.”

Olvassuk mégy egyszer: „4Maradjatok énbennem, és én tibennetek”. A benne maradás nem fizikai valónkkal történik, hanem szellemünkkel (lelkünkkel). Ha azt mondja az Úr Jézus: maradjatok énbennem, akkor az számomra hit által konkrétan azt jelenti, hogy már benne vagyok, benne vagyunk, értitek kedves testvéreim. Eszem ágában sincs, hogy szándékosan vétkezve, érdemtelen legyek rá és onnan megkeményedett szívvel eltávozzak.

Tudjátok drága testvéreim ez milyen csodálatos kiváltság, hogy hit által a hatalmas dicsőséges Krisztusban maradva, mennyei Atyánknak, Jézus drága véren megváltott gyermekei lehetünk. Ha ezt a maga mélységében megértettük, akkor vágyunk rá, hogy benne növekedjünk. Aki még nincs Jézusban annak nem kell mást tennie, mint hittel elfogadni szerető Istenünknek fiában Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét.

Kérdezem, feltűnt-e itt valakinek, hogy ebben a hét igeversben egyszer olvashatjuk azt a szót, hogy Krisztussal együtt, és háromszor olvashatjuk, hogy Krisztus Jézusban? (1) Életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! (2) feltámasztott és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, … (3) hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. (4) Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, … Mit jelent számunkra ez a háromszor ismétlődő helyhatározó fogalom, hogy Krisztus Jézusban?

Úgy értem, érzem, hogy a hívő ember számára szinte minden áldás Krisztus Jézusban árad ki az életünkre. Istenfiúságunknak feltétele, hogy Krisztus Jézusban legyünk, maradjunk. Hogyan olvastuk és értelmeztük az előbb Isten kegyelmét! „vele együtt feltámasztott és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban”.

Efezus 1,3 Ezt az igeverset már többször idéztem nektek kicsit más összefüggésben. „Áldott a mi Urunk Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található, minden szellemi (lelki) áldással megáldott minket …” Jézus Krisztusban maradva, Isten kegyelméből a mennyei világgal élő kapcsolatba kerülünk, és hit által megélt valóság lehet számunkra, hogy „a mi Urunk Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, a Krisztusban a mennyeiekben található, minden szellemi (lelki) áldással megáldott minket …” És ami csodálatos ebben az ígéretben, hogy múlt időben van írva, nem megáld, hanem „megáldott, csak egyetlen feltétele van, Krisztusban maradni!”.

Istenünknek ezért a meg nem érdemelt kegyeleméért, nagyon – nagyon hálásnak kell lennünk. Minden, amit Mennyei Atyánk jogosan elvár tőlünk (itt gondolok hűségre és engedelmességre), csak Jézus Krisztusban maradva, vele szerves egységben, testének tagjaként tudjuk megvalósítani.

Az imént, hogyan énekeltük: „Segíts ó Jézus hadd legyek. Alázatos hű gyermeked, Formáld át szívem teljesen, add, hogy hozzád hű legyen”! El tudjátok képzelni, hogy egy ilyen, hitből fakadó dallammal elhangzó imára, hogyan válaszol kegyelmes Istenünk? (Ézsaiás 41,10) „10Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak”! Ha Istennek ilyen csodálatos, emberi értelmet meghaladó ígéretére rádobban a szívünk, akkor nem kell mást tenni, mint azt mondani szerető Istenünknek, Uram, feltétel nélkül átadom neked az életem. Értitek drága testvéreim? Feltétel nélkül, mert bízom benne! Mert ez kedves Istennek.

Efezus 2,4-5 4De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, 5 hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! Olyan jó tudni, mert igazi reménységre ad okot, hogy Isten gazdag lévén irgalomban, ezért nem kell teljesítménykényszerben élni az életem, mert kegyelemből van üdvösségem hit által. Hiszem és tudom, annyi elég szerető Istenemnek, ha hálás és engedelmes gyermeke akarok lenni.

A megtérés szükségességét hangsúlyoztam egy közeli ismerősömnek, aki erre azt mondta, előbb élni, utazni akarok. Aki nem fogadja el szerető Istenünknek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, de úgy érzi ennek ellenére szabadon cselekedhet, még csak nem is sejti, hogy lelkileg halott, ráadásul a Sátán megkötözött rabszolgája. Úgy érzi, hogy megvan a mozgástere, hosszú a póráz, de tudnunk kell, hogy annak a vége a Sátán kezében van.

Az előbb Ef. 2,5-ben ezt olvastuk: „hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek”! Ebből az igeversből egyértelműen kiderül, hogy az Isten nélküli szabadnak vélt élet, valójában lelkileg halott állapot, ebből a sajnálatos állapotból, csak Jézussal együtt lehet Krisztusi szabadságra feltámadni. Ráadásul mindez kegyelemből van hit által!

Saját fülemmel hallottam, egyszer valaki úgy fogalmazta meg, hogy milyen nehéz a hívő ember élete, mert ezt sem tehet, azt sem tehet, korlátok között éli az életét. Az alkalom végén odamentem hozzá, és azt mondtam neki. Hívőnek látszani valóban nehéz! Ha viszont a maga valójában képes vagyok felfogni, megérteni, milyen áldozatot vállalt értem Jézus Krisztus, akkor hálából követni és szolgálni akarom őt, mert élete árán megszabadított az örök kárhozattól. Ha úgy igazából megértettem, hogy nekem nyomorult, kárhozatra méltó bűnösnek örök életem, üdvösségem van, akkor ennek a tudatnak kiapadhatatlan örömforrássá kell válnia szívemben.

Ezt a hálatelt érzést olyan jól visszaadja egy kedves énekünk: „Tégy foglyoddá Uram, akkor szabad leszek; Késztess megadnom önmagam, Győzelmet úgy veszek”.

Ha valami csodálatosan értékes, egy életre szóló ajándékot kapunk, tudjuk értékelni, és szívből örülni neki? 8Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (Efezus 2,8-9)

Szerető Istenünk elkészítette minden ember számára, az emberi értelmet meghaladó ajándékát, Jézus Krisztusban üdvösséget kínál minden ember számára. Miért teszi ezt? „mert nem azt akarja, hogy némelyek elveszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” 2Péter 3,9b.

 „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Efezus 2,10

(Efezus 2,10. Tűzbiblia magyarázata) „A jó cselekedetek nem üdvözítenek ugyan, és nem válunk tőlük igazzá Isten szemében, mégis Isten szeretné, ha ezek jellemeznék a keresztyén ember életét. Hogy olvastuk az előbb? Mert erre teremtett bennünket, sőt el is készítette számunkra mindazt a jót, amit megtehetünk. Nem azért, hogy elnyerjük jóindulatát, hanem hogy kifejezzük szeretetünket és hálánkat jóindulatáért és az üdvösségért, amellyel Krisztus Jézusba vetett hit által megajándékozott bennünket. Jótetteinkkel bemutathatjuk Krisztus Jézus szeretetét és jóságát, hogy ezáltal mások is elfogadhassák a bűnbocsánatot és az új életet”

Szerető Istenünk Igéjével és a Szentlélek vezetésével megajándékozott bennünket mindazzal, amivel az örök üdvösség helyére biztosan célba érhetünk. ÁMEN

Istennek szentelt életet éljünk!

 

1Péter 2,5-12  5Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. 6Ezért áll ez az Írásban: „Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.” 7Nektek, a hívőknek drága kincs; a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, 8megütközés kövévé és megbotránkozás sziklájává; azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek. 9Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; 10akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok. 11Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. 12Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

Az imént felolvasott 1Péter 2,5-12 igeszakasz fő üzenete számunkra: Istennek szentelt életet éljünk!

Igeszakaszunk első versében szerető Istenünk felszólít bennünket, akkori és mai követőit, „mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá”. Miért fontos ez a kérés? Mert lelki áldozatok felajánlásával együtt ez kedves Istennek Jézus Krisztus által.

Először elakadtam, hogyan értelmezzem azt, „mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá”. Egy házat, vagy templomot egymástól teljesen külön lévő kövekből kell felépíteni úgy, hogy azok szerves egységben töltsék be a nekik szánt rendeltetésüket. Mi magunk, mint élő kövek, akik Krisztusban Istennek gyermekei lettünk, így együtt Krisztus láthatatlan testének különböző feladatot betöltő tagjai kell, hogy legyünk. Ha Krisztusra, mint drága sarokkőre épülünk, akkor az Ő láthatatlan testének tagjaiként leszünk „lelki házzá, szent papsággá”. Külön – külön, mint élő kövek lemondva egyéni érdekeinkről, Krisztusban egy olyan kívánatos egységet hozunk létre, amely kedves Istennek.

Mai istentiszteletünk alapigéjeként felolvasott (1Péter 2,5-12) igeszakasz fő üzenete számunkra: Istennek szentelt életet éljünk! Ez a kiemelten fontos üzenet nem csak lelki házzá, hanem szent papsággá épülésre is felszólít bennünket. Élő kövekből lelki ház és szent papság, csak szent emberekből épülhet fel.

Mit is jelent szentnek lenni?  Egyet biztosan tudhatunk. Isten senki máshoz nem fogható szentsége mindenek felett áll.

1Péter 1,15-16 hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, 16mivel meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.

 A mi esetünkben szentnek lenni azt jelenti, hogy Isten kegyelméből, Isten számára elkülönítettek, félretettek vagyunk. E romlott világban élünk, de Isten hívására feleletül lemondva saját érdekeinkről, vágyainkról úgy döntöttünk, hogy Istennek szentelt életet élünk. Isten szent, és ami rá igaz, az a népére is igaznak kell lennie. 1 Korinthus 3,16 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?

Mennyire tudunk szentek lenni? Régen és ma is sokan úgy gondolják, hogy a világtól elkülönült, kolostorba vonult szerzetesek és a nem házasodó papok tudnak igazán szentek lenni, és Istennek szentelt életet élni. Gondoljuk csak végig, Jézus Krisztus által felkészített apostolok közül egy sem vonult vissza a világtól, hanem az akkori világ sűrűjében az emberek között hirdették a megtérés szükségességét. Az apostolok közül többen házasságban élhettek (Bibliánk a teljesség igénye nélkül csak Péter anyósát említi), tehát ebből következtetem, hogy akár gyermekeik is lehettek. Mégis Istennek szentelt életet tudtak élni, mégpedig egészen a mártírhalálig.

Következő kérdés, személy szerint én hogyan tudok Istennek szentelt életet élni? Ennek van egy, szinte mindennél fontosabb előfeltétele. Ha ez a fontos feltétel megvan, akkor a többi szinte magától jön! Ez a nagyon fontos feltétel, hitből fakadó, feltétel nélküli őszinte bizalom Istenben és az ő fiában Jézus Krisztusban.

Felvetődött bennem az a gondolat, hogy már egy jó ideje szerdán este itt az imaházunkban Bibliaórákon veszünk részt. Biblia ismeretre nem akárki tanít bennünket, többnyire László Gábor testvérünk, aki a Baptista Teológiai Akadémián a teológus hallgatók képzésében magas szinten közreműködik. Következő kérdésem először magam felé szólt, egyre bővülő bibliai ismeretem következményeként, vajon még jobban, még hűségesebben tudom „Istennek szentelt életemet” a mindennapokban megélni? Úgy érzem, dicsőséges Istenünk, aki szent Fiát Krisztus Jézust értünk való váltságul kereszthalálra adta, életem, életünk ezen területén is joggal várja el a gyümölcstermést.

Ha bibliai ismeretemet tovább bővítem, ismeretben és esetleg anyagi javakban gazdagabb leszek, de azt nem osztom meg Isten dicsőségére másokkal, csak a magam javára akarom kamatoztatni, akkor (bocsánat a kifejezésért) a bolond gazdaghoz hasonlítok. Példázatában Jézus azt mondta a gazdagnak: ”Bolond, az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lukács 12,20)

Ha tudom szerető Istenünknek személyemre vonatkozó elvárásait, de nem teszem, hanem tovább vétkezem, akkor hasonlítok a bolond gazdaghoz. Igazságosan szerető Istenünk, mint ahogyan egy gyermekéért felelősséget érző Apa is teszi, a gyermeke érdekében fenyíteni kénytelen. Tudnunk kell, hogy az őszinte bűnbánat és helyreállás mindig kedves Istenünk előtt.

Vajon az Istennek szentelt élet tökéletességet jelent? Olvassuk csak el az ApCsel. 13,22 igét, amely Pál apostol Antiókhiai zsinagógában elhangzó tanításának része: (Isten mondja) „Megtaláltam Dávidot …, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti akaratomat”. Ha belegondolunk, első hallásra meglepő lehet ez a kijelentés, hiszen Dávid élettörténetében paráznaságról, gyilkosságról és eltussolásról szóló fejezetek szerepelnek. Katasztrofális férj volt, és apaként is kudarcot vallott, ám szíve Istené volt. Hogy ezt honnan tudjuk? Onnan, hogy amikor hibát és bűnt követett el, szívből jövő őszinteséggel megbánta őket, és szerette volna rendbe hozni kapcsolatát Istennel. Számomra nem meglepő, hogy az 51. Zsoltárban, mely Dávid Zsoltára, így imádkozik Dávid, Zsoltárok 51,6 „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.” Hozzánk hasonlóan Dávid is gyarló ember volt, de nagyon szerette Istent, minden erejével őt akarta szolgálni.

Mint Bibliát ismerő emberek tudjuk, hogy Dávid őszinte bűnbánatára tekintettel kegyelmes Istenünk megbocsátotta bűneit, és Isten szíve szerint való férfiként említi. Ennek ellenére bűnei következményei súlyos teherként nehezedtek Dávidra. Ismerjük azt a közmondást, „aki szelet vet, vihart arat!” Nátán próféta feddése, figyelmeztetése után következő napokban meghalt az Betsabétól született gyermeke, majd a többi, Dávidnak összesen négy gyermeke halt meg fiatalon. Egyik gyermeke megölte a testvérét.  Négyből az egyik, Absolon fellázadt Dávid ellene, az életére tört, ezért menekülnie kellett előle.

Egy rövid kitekintésben nézzünk meg két lelkész, hogyan értelmezte a szentség, az Istennek szentelt élet fogalmát?

Dr. Joó Sándor református lelkész így fogalmazta meg a szentség és az Istenek szentelt élet fogalmát. Szerinte a szentség, „az Istenek szentelt élet nem valamiféle beteges lelkiállapot, nem túlzó vallásoskodás - hanem éppen a legteljesebb lelki egészség. Lelki épség és szentség hiánya jelenti a lélek betegségét. Minden igazán Istenben hívő keresztyén ember szent ember! Az Ó - és Újtestamentum eredeti nyelvén a “szent” szó eredeti jelentése az, hogy elkülönített, Isten számára félretett.”

Istennek szentelt, Istennek tetsző életet élni a magunk erőlködésével képtelenek vagyunk! Feltétel nélkül átadott élet esetén, csak Isten kegyelme az, amely képessé tesz erre bennünket.

Hetényi Levente testvérünk, aki Áhítat című könyvünkben a mai napra felolvasott igéhez írta a magyarázatot, ugyanezt így fogalmazta meg. Emberként szentnek lenni azt jelent, hogy keressük helyünket az ő igazságában, és igazodunk hozzá. Kegyelme az, ami megszentel minket.

Kedves testvéreim, biztosan hallottatok már magatokkal, vagy mással kapcsolatban olyan megjegyzést, „ugyan már, ne szenteskedj itt nekünk, ismerünk téged”. Mikor hangozhat el és mi van az ilyen megjegyzés mögött? Családunk, szomszédaink, munkatársaink előtt olyan a mi életünk, mint egy nyitott könyv. Szinte nagyítóval szemlélik különböző élethelyzetekben való megnyilvánulásainkat. Általában emberi magatartásunkban olyannak látnak bennünket, amilyenek valójában vagyunk és nem olyannak, amilyenek lenni szeretnénk.

Ha valaki csak úgy tesz, mintha Istennek szentelt élete lenne, csak idő kérdése és az igazi énje elárulja valódi lelkületét. Eszembe jutott egy régi szőkepusztai történet, még a kemény diktatúra, a Rákosi rendszer idején történt. Egy nagy budapesti baptista gyülekezet lelkipásztora vendégszolgálatra jött a Szőkepusztai baptista gyülekezetbe. Délelőtti nagyívű prédikációja közben, csak úgy mellékesen megemlítette, hogy a Szentlélek kijelentette neki, hogy két sonkával fog hazatérni innen. Délutáni istentisztelet után három füstölt sonka volt a lovas szekéren, amivel a távoli vasútállomásra elvitték őt. Felmerült bennem a kérdés, a történetben résztvevő keresztyének közül, valójában kinek volt igazán Istennek szentelt élete? (szünet)!

Kolossé 3,12 „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;” Ezeket, a világ szemében is pozitív tulajdonságokat nem lehet, csak úgy felvenni, mint egy szépen vasalt inget.

Korunkban minden azon múlik, hogy földi életünk fő céljaként mi a legfontosabb számunkra. A szükségen felüli anyagi javak hajszolása, hírnév, dicsőség ebben a földi világban, vagy Istennek szentelt élet, amire szerető Istenünk hívott el bennünket. Jogosan felmerülhet a kérdésünk, hogyan, honnan tudhatom meg, hogy a végtelenül bölcs és szeretető Istenünk milyen célt jelölt ki számomra, hogy engem személyesen milyen feladatra hívott el? Erre a kérdésünkre egyénenként különböző módon, mennyei Atyánk maga adja meg a választ.                                    

Bibliánkból ismerjük a „Megdicsőülés hegyén” történt eseményt. Máté 17,5 „Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!”

Mennyei Atyánk azt mondta a jelenlévő tanítványoknak, Péternek, Jakabnak és Jánosnak: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! Az Újszövetségi Biblia üzenetének központi személye Krisztus Jézus az Isten fia. Minden rá mutat, minden Őt dicsőíti, Isten irántunk való kegyelme Őbenne teljesedett be.

Mennyei Atyánk ott azt mondta, Őt hallgassátok! Hogyan tudom Isten szeretett fiát, Jézus Krisztust hallgatni? Jézus Krisztus szavait, tanítását az evangélisták, apostolok Istentől ihletett írás formájában lejegyezték, általa maga Isten szól hozzánk. Meghallgatásához, elfogadásához nem kell más, csak nyitott szív, átadott élet, a többit már Isten igéje és a Szentlélek elvégzi bennünk.

Amikor már közeledett Jézus Krisztus földi küldetésének befejezése, tanítványait folyamatosan készítette fel erre az időszakra. János 16,12-13-ban így szólt hozzájuk: 12Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; 13amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.  

Biblia pedig Isten szava, melyet Pál apostol Timóteushoz írt második levelében így jellemez: 2Tim 3,16-17 „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; ¹⁷hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.

Drága testvéreim, tudnunk kell, a Szentlélek pedig, mint javunkat akaró útikalauz kijelenti nekünk Isten akaratát, és elvezet bennünket minden igazságra.”

Szerető Istenünk egy csodálatos életet szánt nekünk, ami az öröklétben folytatódik. Ha a golgotai történésekre gondolunk, nagyon nagy árat fizetett a mi üdvösségünkért. Ez a szeretet kötelez minket arra, hogy Istennek átadott, Istennek szentelt életet éljünk az ő dicsőségére. ÁMEN

Utazás, ahonnan nem lesz visszatérés!

 

A király súlyos betegen fekszik, tudja már csak napjai vannak az életéből. Az ajtónálló hangosan vitatkozik valakivel, aki be akar menni a királyhoz. Ki az kérdezi a király? Felség az udvari bolond. Ő bejöhet. Mit akarsz?

Felség elmész? Igen.

Hosszú útra mész? Igen.

És visszajössz? Nem.

Felkészültél? Nem.

Már megbocsáss felség, akkor bolondabb vagy a bolondnál!

 

Még ifjúkoromban egy kolléganő férjével együtt hátizsákos turistaként, nyári szabadságuk idején egy természetjáró csoporttal, szinte minden évben elutaztak egy-egy idegen országba. Már karácsony előtt megvették az adott ország útikönyvét és abból készültek, hogy majd minél kevesebb meglepetés érje ott őket. Innen tudták, hogy adott országba utazáskor van-e védőoltási kötelezettség? Iható-e a vezetékes víz, és még számtalan kérdésre kaptak már előre választ. Útikönyvből válogatták ki, milyen nevezetes helyeket érdemes majd felkeresni és megnézni.

Életünk leghosszabb időtartamú utazására, ahonnan nem lesz visszatérés, ugyanúgy érdemes jó előre felkészülni. Nekünk is rendelkezésünkre áll a világ legsokoldalúbb útikönyve a Biblia, sőt a Biblia Istene ráadásul még idegenvezetőt is biztosít számunkra, hogy biztonságosan célba érjünk. Mindez rendkívüli fontos, hogy a feltett kérdésre, „Felkészültél?”, magabiztosan azt felelhesd. Igen.

Jóindulat nélkül nincs béke – tanulj meg jóindulatúnak lenni, és megtudod, mi a béke!

 

Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. 35A jó ember jó kincseiből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincseiből gonoszt hoz elő. 36De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: Máté 12,34-36

Az egyik vígjátékíró véleménye szerint legélesebb fegyverünk a nyelvünk. Életünk első három évét töltjük az anyanyelv használatának elsajátításával, életünk hátralévő évtizedeit pedig azzal, hogy megtanuljunk uralkodni rajta, és megtanuljuk irányítani.

Az otthon a családi élet egyedülállóan különleges tere. Otthon őrizzük a nagy titkot – a valódi természetünket, ami ritkán kerül nyilvánosság elé. Otthoni viselkedésünk rendszerint egészen más, mint amit a világnak mutatunk. Lakásunk küszöbén kilépve általában felöltjük „legjobb orcánkat”. Kedvesen elbeszélgetünk a liftben az idegenekkel, barátságosan szót váltunk munkatársainkkal. Álmunkban sem jut eszünkbe, hogy durva megjegyzéseket tegyünk a vendéglőben a pincérre. Odahaza mégis számtalanszor megesik, hogy a házastársunkra vagy gyermekeinkre gorombán ráförmedünk. Az sem ritka, hogy egyáltalán nem állunk szóba velük. A kapcsolattartás hiányától olyanok leszünk, mintha érzéketlen rabtársak volnánk egy cellában. Csakhogy ezt a börtönt magunk építjük! Sokakban az sem tudatosul, milyen hangnemben beszélnek   családjuk tagjaival! Olykor azt képzeljük, odahaza lazíthatunk, megengedhetünk magunknak néhány apróbb „házi bűnt”, birtokon belül zavartalanul idegesíthetjük és ingerelhetjük egymást, hisz magunk között vagyunk. Azt hisszük, a kifelé mutatott jó modor olyasmi, mint a mise tiszteletére felöltött ünnepi ruha. Mintha a kedvességet hazaérve jogunk lenne levetni, mintha beakaszthatnánk a szekrénybe. Ám nem ártana figyelni, mert amilyennek otthon mutatjuk magunkat, olyanok vagyunk valójában! Meglehet, a világ nem lát ránk, de a családunk igen. Odahaza kiderül, mennyi igazság van a külvilágban hangoztatott szavainkban! Akkor aztán hiába hangoztatjuk: „Élek-halok a családomért”, mert ettől még nem biztos, hogy valóban velük akarunk élni.

Családunk tagjai Isten ajándékai számunkra. Ezért cél, hogy a lehető legkedvesebben viselkedjünk velük. Nem ártana tudatosítani és jól megjegyezni, hogy Isten láthatatlanul is jelen van közöttünk, mindennapos vendég az asztalunknál, láthatatlan megfigyelője és tanúja valamennyi beszélgetésünknek, kapcsolatunknak. Az otthonunk szent hely; úgy illenék megszólalni benne, ahogyan a templomban tesszük: tisztán, tisztelettudóan. A naponta tanúsított kedvesség apró magvaiból hajt ki az elégedettség és a boldogság. Lehetetlen azonban derűsebbé tenni szeretteink napjait anélkül, hogy a magunkét derűsebbé ne tennénk. A pillanatnyi érzelmek és továbbadásuk módja döntő hatással van az otthon békés, vagy békétlen légkörére. A szavak képesek megváltoztatni az egész életet. Használd megfontoltan és helyesen a szavakat!

Érdemes megfontolni

Szóltam ma egyetlen jó szót is családom tagjaihoz?

Miként változna meg az otthoni légkör, ha mindannyian szent helynek tekintenénk az otthonunkat?

Hogyan beszélnénk egymással egy pap vagy egy kifogástalan, minden gyanú felett álló személy jelenlétében? (Ismeretlen szerző)