Az ígéret gyermekei vagyunk mindnyájan azáltal, hogy Jézust követjük!

 

Galáta 3,23-29 23Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. 24Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. 25De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. 26Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 27Akik Krisztusba merítkeztetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. 28Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban. 29Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.

Igehirdetés hangfelvétele.

https://drive.google.com/file/d/1UoC5AA2XoDXdhZTYGFEZNAl7K6JgJGfc/view?usp=sharing

Felmerült bennem a kérdés, mit jelent az, hogy „Ígéret gyermekei vagyunk”? Róma 9,8-9 Pál apostol így közvetíti számunkra Isten Igéjét: „8Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. 9Mert így szól az ígéret: „Abban az időben eljövök, és fia lesz Sárának.”  1Mózes 15,5-6 „5Majd kivezette az ÚR, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! – mondta. 6Abrám hitt az ÚRnak, és ő ezt számította be neki igazságul.”

Ábrahám százéves volt, amikor fia Izsák megszületett, felesége Sára pedig kilencven. Huszonöt év telt el az ígéret és a beteljesedés között, gondoljunk csak bele, huszonöt év egy emberöltő. Tehát Izsák volt az eredeti „ígéret gyermeke”. De ez az ígéret csak Ábrahám hite által teljesedhetett be. Sárának már nem volt ilyen rendíthetetlen hite, hiszen ő maga vette kezébe az ügyet, hogy besegítsen Istennek és meggyőzte Ábrahámot, így született a szolgálótól Izmael.

Az Ige alapján vizsgáljuk meg, hogyan értelmezhető, hogyan lehetünk, hogyan vagyunk ígéret gyermekei Jézus Krisztusban?

Efezus 2,8-9 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.

Tehát „kegyelemből van üdvösségetek hit által,” Itt egy újabb fogalmat ismerhetünk meg, mégpedig kegyelemből fakadó „üdvözítő hit”. Jézus Krisztusba vetett hit egyedüli feltétel, vagyis követelmény ahhoz, hogy megkapjuk Isten ajándékát az üdvösséget, és ennek következményeként már ígéret gyermekei lehetünk. Az üdvözítő hit nemcsak arról szól, mit fogadunk el igaznak Krisztussal kapcsolatban, a hit ugyanis egy cselekvő válaszreakció, amely annak szívéből fakad, aki valóban szeretné elfogadni Krisztust üdvözítőjeként (bűnei megbocsátójaként) és követni kívánja élete vezetőjeként, élete uraként.

A hit tehát nem csupán egy tudatos elméleti döntés, hogy Jézus Krisztust Isten fiának tartjuk, aki meghalt, hogy kifizesse az árat bűneinkért. A valódi üdvözítő bibliai hit, cselekvő bizalmat is jelent: átadjuk az életünk feletti uralmat Krisztusnak, és odaszánjuk magunkat az ő céljaira, értitek, az ő céljaira és követjük! Akkor vagyunk csak az ígéret gyermeke, ha követjük Őt.

Egy esküvői szertartásnak része, hogy megkérdezik a házasulandó férfit és nőt, hogy szereti-e, akit élete párjának választott. Az esetek többségében egyértelmű igen a válasz. Logikus a következő kérdésem szereted-e Krisztus Jézust, aki a Bárány menyegzőjén vőlegény? Igen, vagy nem? Jézus Krisztus részéről bizonyítottan egyértelmű a válasz, Ő meghalt érted és értem!

Galáta 3,23 Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.

Kedves Testvéreim! Őszintén meg kell mondanom, amikor felkészülés során ezt a Galáta 3,23 igét olvastam, itt elakadtam. „Mielőtt pedig eljött a hit”! Magyar irdalom órákon tanultunk „költői megszemélyesítés” fogalmáról, amikor egy látszólag élettelen dolgot élő tulajdonsággal ruház fel a költő. Csak egy példát említek Petőfi Sándor; Itt van az ősz itt van újra című verséből: „Szalad a gyenge tavasz, / Fut a nyár is hamarosan...”. Esetünkben azonban egészen másról van szó, én úgy értem, hogy az eljött hit, az üdvözítő hit Jézus Krisztusban jött el, az ő személyében.

Róma 10,17 „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” Az én megtérésem az élő bizonyíték erre az igazságra. Otthon olvastam a Bibliát, most már tudom, hogy az Isten szava Isten beszéde. Általa szólt hozzám az Úr, valami addig ismeretlen érzés érintett meg, letérdeltem és imádkozni kezdtem a Biblia Istenéhez: Istenem, ha tényleg létezel, ha tényleg vagy, akkor ez a sok csodálatos ígéret kell nekem. Átadom neked az életem, te légy életem ura. Másnap reggel olyan hittel ébredtem, mely teljesen megváltoztatta az életem. Értitek drága testvéreim, Abrámnak is lehettek kétségei, de amikor az Úr megmutatta neki az éjszakai égen a csillagóceánt, számold meg ha tudod, ennyi utódod lesz.

Az elmúlt vasárnapi igehirdetésében László Gábor testvérünk Róma 3,21-26 ige alapján tanított a törvény és Krisztusban eljött hit korszakának viszonyáról. Jézus Krisztus a nagy hatású „hegyi beszédében” azt mondta: Máté 5,17 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” Jézus nagyon világosan érthetővé tette „Hegyi beszédében” az akkori hallgatóságnak, és egyben a mi számunkra is, hogy a törvény szigorát bizonyos esetekben felülmúlja az ő elvárása (Máté 5,27-28).

Az üdvözítő hit nemcsak egy elméleti igazság, hanem hűségben, engedelmességben Krisztus iránt megnyilvánuló mindennapi valóság.

Galáta 3,23b „a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig”.

Amikor az ígéret gyermekétől, (Ábrahám magvából Izsáktól) származó kiválasztott nép megkapta a „törvényt”, az korának messze legígéretesebb törvénye volt, mert az emberiség javát, boldogulását szolgálta, és szolgálja, korunkban is óriási hatással van a hit gyermekeire.

A végtelenül bölcs és dicsőséges Isten, miért gondolta úgy, hogy a törvény által egybezárva őrizni kell az emberiséget? Erre megkapjuk a találó választ Isten Igéje által a Példabeszédek 29,18-ban „Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást.”

Szerető Istenünk nagyon jól ismerte és ismeri az Édenben elbukott ember jellemét, hogy a gonosz erők által mennyire befolyásolható, ezért az emberiség javát szem előtt tartva, az ígéret beteljesedéséig jobbnak látta, hogy törvény védő korlátjai által egybezárva őrizze az „övéit”.

„Ha nincs kijelentés, elvadul a nép”. Isten által kijelentett törvény ellenére, hányszor, de hányszor volt kénytelen szerető Istenünk fenyíteni, büntetni a törvény keretei között őrzött népét. Csak a Bírák könyvében hatszor olvashatjuk: Bírák 3,7 „Izrael fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr”, ezért minden ilyen esetben rövidebb, hosszabb időre idegen elnyomók kezére adta őket az Úr.

Csak egyetlen egy szomorú történelmi példát szeretnék kiemelni, abból az időből amikor már megtapasztalhatták az emberek Krisztusban eljött hit áldásait. A „keresztyén” Európában a 18. században történt egy nagyon szomorú esemény, mely pusztító hatásában a sötét erők által a mai napig érvényesül.

Az 1789 – 1799-ig tartó „nagy” gyilkos francia forradalom éveiben, szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával legyilkoltak kétmillió keresztényt. Az akkor kezdődő történelmi korszakot mai napig felvilágosodás korának nevezik. A „felvilágosodásnak” nevezett korral az emberiségnek egy nagyon-nagyon sötét korszaka kezdődött.

Napjainkban 2026-os világfigyelő listája szerint világszerte több, mint 388 millió keresztyén szenved el kegyetlen üldözést, vagy diszkriminációt. Csak a listán szereplő 50 országban 315 millió keresztyén néz szembe nagyon súlyos, vagy szélsőséges üldöztetéssel.

Az üldözők és a mögöttük álló sötét erők azt szeretnék, felejtsük el, hogy van Isten, akinek a Fia megváltott bennünket. Felejtsük el, hogy a személyiségünk központja a szívünk. Szerintük a fáról másztunk le. Csak anyagból állunk. Nincs lelkünk és szellemünk. Mindent az agyunk, a tudat, a ráció irányít. Ez viszont hazugság! Régen, már az ószövetségi időkben is nagyon jól tudták, hogy a szív az ember személyiségének központja! Tudjuk, minden keresztyénségen kívüli vallás a sötétség erőinek befolyása alatt áll.

Galáta 3,24 „Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg.”

Tűzbiblia magyarázatában ez olvasható erről a nevelőről. Azt írja Pál apostol: a törvény nevelőnk volt Krisztusig. A görög „paidagógosz” kifejezés, amelyből pedagógus szavunk is származik, egy „adott dologért felelős személyt” jelent. Az újszövetségi időkben házi rabszolga felelőssége volt, hogy mindenhova elkísérje gazdája gyermekét (például az iskolába), akit felügyelőjeként bizonyos mértékig fegyelmezhetett is. Ugyanígy Isten törvénye is azt a célt szolgálta, hogy egy ideig Isten útján vezesse az embert, odafigyeljen magatartására, és meg is fenyítse, illetve mindenekelőtt leleplezze bűnét, és rádöbbentse, hogy képtelen megfelelni Isten tökéletes mércéjének, és szüksége van Krisztusra és üdvözítő munkájára.

Galáta 3,25-26 „De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által”.

Az ember Isten teremtménye, ezért szükséges volt számára a törvény, mint nevelő. A teremtmény nem automatikusan azonos a fiúsággal. Az ígéret gyermekei vagyunk, de csak akkor, ha hit által elfogadjunk Jézust életünk Urának. Kegyelemből hit által, Jézus Krisztusban Isten fiaivá lettünk! Micsoda kiváltság, milyen megtiszteltetés, hogy a világteremtő, hatalmas, dicsőséges Istent Atyámnak szólíthatom.

De miután Jézus Krisztusban eljött a hit, befogadtuk, ezáltal az ígéret gyermekei lettünk. Szabadok lettünk az írott törvénytől, mert az erkölcsi törvényeket és ami Jézus követésében fontos számunkra, azt Jézus Krisztus a szívünkbe írta. Keresztyénségnek csak a morális és etikai törvényeket kell betartani. Ajánlatos egészségüggyel kapcsolatos törvényeket megszívlelni és betartani. Középkori Európában ennek semmibe vétele során tífusz, pestis és egyéb járványok pusztították az emberiséget. Semmelweis Ignác korában ennek semmibevétele miatt a gyermekágyi láz (hullamérgezés) következtében anyák ezrei haltak meg.

Ígéret van rá, ha engedelmeskedünk Jézus Krisztusnak, akkor a megígért Szentlélek elvezet bennünket minden igazságra.

Galáta 3,26-27 „26Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 27Akik Krisztusba merítkeztetek, Krisztust öltöttétek magatokra.”

Az egy Lélek általi bemerítkezés nem a vízkeresztségre utal, nem is a szentlélekkeresztségre, ahogyan az pünkösd napján történt, hanem arra, hogy a Szentlélek bemeríti a hívőket Krisztus testébe (ti. az egyházba, Krisztus igazi követőinek közösségébe). Így akik elfogadják Krisztust, azokat a szeretet és a közös cél egyesíti lélekben a többi keresztyénnel.

„Krisztust öltöttétek magatokra”. Hogyan tudjuk ezt korlátozott emberi elmével elképzelni, megérteni? Jézus Krisztus életünk legjobb, legtökéletesebb része, hiszen hit által ő bennünk él.

Pál apostol pont a Galátáknak írja 2,19-20 „19Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”

Érzem, tudom, hogy Krisztus bennem él, hiszen őszinte hittel kértem, hogy szívem trónján foglalja el méltó helyét. Isten Igéje tanúsítja, hogy az ó emberem Krisztussal együtt keresztre lett feszítve, így meghaltam a törvény és bűn számára, iszonyodom a bűntől, mert bennem él Krisztus és ő a bűnnel közösségben bennem nem élhet. Vagy az egyik, vagy a másik, mert a kettő egymást kizárja. Egyedül rajtam múlik, a bűn szolgája akarok lenni, vagy Isten gyermekeként Jézus Krisztusé.

Galáta 3,28 Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan (egyek) egy vagytok Krisztus Jézusban.

Számunkra szinte felfoghatatlan az igei üzenet mélysége, lényege, hogy Krisztushoz való viszonyunkban, mi egyes hívők, egymással egyesülve egy vagyunk (egy személy vagyunk) Krisztusban. Ez a viszony arra emlékeztet, mint amikor Jézus (János 10,30) azt mondta „Én és az Atya egy vagyunk”.

Galáta 3,29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.

Ez az Ige ennek a csodálatos szakasznak összefoglalása. Tartsuk kiváltságnak, hogy Krisztusban, csakis Krisztusban Isten gyermekei vagyunk. Ígéret gyermekeként mi Krisztusban egymással is közösségben vagyunk. Ha valaki Krisztusban van, akkor egyúttal Ábrahám utóda is, mert Jézus Krisztus az ő magva. Ha pedig Ábrahám utódai vagyunk, akkor Istennek Ábrahámnak tett ígéreteiben is örökösei vagyunk. A hívők képezik Ábrahám utódainak végeláthatatlan sorát. Tartsuk megtisztelő kiváltságnak, hogy ígéret gyermekei vagyunk mindnyájan azáltal, hogy Jézust követjük.

ÁMEN