A válás nem megoldás Isten szemében!

Ajánlott weblapom:

Szőkepusztai Baráti Kör

(Lukács 16, 14-18) „Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták őt. Ő pedig ezt mondta nekik: Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos. A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta Isten országát hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje. De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne. Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.”

Hazánkban hetedik alkalommal került megrendezésre a házasság hete a keresztény egyházak, illetve a civil szervezetek széles körű összefogásával. Szokták mondani tréfából a házasságról, az egy olyan intézmény, hogy aki kívül van, az mind be szeretne menni, aki meg belül van, az mind ki szeretne menni.

Egy azonban bizonyos, hogy harmonikusan működő, erkölcsében egészséges nemzet csak akkor létezhet, ha erkölcsében egészséges, harmonikus családok alkotják.

(Lukács 16.18) Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.

Mai korunkban Magyarországon megkötött házasságok több mint ötven százaléka válással végződik, ez nagyjából minden második házasság.  USA-ban ez az arány még rosszabb.

Vajon rendjén van ez? A válás nemcsak Isten szemében nem megoldás, hanem az emberi tapasztalat is ezt igazolja. Sok elvált és újraházasodott személy ismét elválik, mert problémáit szívében és jellemében hordja. Van egy nyílt titok, melynek igazságát magam is megtapasztaltam, ha valaki az életében fellépő problémákat (ez lehet a munkahelyén, házasságában, vagy élete egyéb területén) nem meri felvállalni, nem akarja megoldani, tehát magyarul mondva a problémák megoldása helyett megfutamodik, kilép a munkahelyéről, elválik stb., akkor az új munkahelyen, vagy új házasságban a problémák egy magasabb szinten újragenerálódnak, tehát nem futhatunk ki a világból.

Ha úgy érezzük egy házasságban, hogy a problémák fölénk nőnek, ha úgy véljük, hogy összecsapnak fejünk felett a hullámok, ha emberi elmével már képtelenek vagyunk kiutat, megoldást találni, akkor gondoljunk hittel arra, amit Jézus Krisztus a drága megváltó mondott tanítványainak. (Máté 19,26) „Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik: Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges”.

Kedves barátaim, milyen nehezünkre esik a megbocsátás, főleg akkor, ha önérzetünkön, büszkeségünkön esik csorba. Amikor házasságában az ember saját szeretetének megbocsátásra való képességének határához érkezik, a világ a válást javasolja. Isten azonban a házasság helyreállításának örülne.

A valóság sajnos az, hogy nagyon sokszor keresztény házasságok is válással végződnek, pedig ha Jézus Krisztust hívnák segítségül, rájönnének, hogy mindig van megoldás.

A párkapcsolati válság szélére sodródott keresztény házaspároknak van egy közös jellemzőjük, nem csak egymástól távolodtak el, hanem az Úrtól is.

Képzeljük el, az Úr Jézus van egy kör középpontjában, bármelyik oldalról közeledünk hozzá a kör középpontjához, törvényszerűen annál közelebb kerülünk egymáshoz is. Így működik ez a házasságban is.

A mi kultúránkban is a házastársi hűtlenség, a paráznaság egyik legsúlyosabb vétség, ami legtöbb esetben a házasság felbomlásához vezet. 

Ezzel kapcsolatosan azonban ismernünk kell Jézus tanítását (1Kor.7,10-11). „10A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. 11Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével! A férj se bocsássa el a feleségét!”

Emlékezzünk csak arra az esetre, amikor házasságtörésen tetten ért nőt vittek Jézus elé, akit mózesi törvények alapján a tömeg meg akart kövezni? Mit mondott, akkor Jézus? (János 8,7) „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ”. Jézus hogyan bocsátotta el az asszonyt? „Én sem ítéllek el téged, menj el és mostantól fogva többé ne vétkezz!”

Egy újraházasodott keresztény testvér kérdezte véleményemet az újra házasodásról, rövid gondolkodás után azt válaszoltam: (1 Kor 7,9) „Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni.” Szerintem ez a kisebbik rossz. Ez az ige, azoknak is szól, akik még házasságon kívül élnek.

Most pedig vizsgáljuk meg azokat a körülményeket, amelyek a stabil házasság alapjai lehetnek, és azokat az okokat, amelyek úgy általában a házasság felbomlásához vezethetnek.

Lehet, hogy azok a házaspárok, akik elváltak és elválnak, sokan már az indulásnál jóvátehetetlenül elrontottak valamit, szinte be volt kódolva a kapcsolatukba.

Nem véletlen az, amikor egy sokat tapasztalt szülő óva inti gyermekét egy felelőtlen házasságtól. Egy hozzám nagyon közel álló családban történt az alábbi eset: Nagymama példaadó életének és imameghallgatásának eredményeképpen Isten kegyelméből az akkor középiskolás diáklány elfogadta élete megváltójának Jézus Krisztust. Nagymamival egyik nagy budapesti gyülekezetnek voltak tagjai bemerítése után. Gyökerestől megváltozott az élete, szüleivel szemben tisztelettudó lett, tanulmányi eredményei lényegesen javultak. Egy teológus fiú eljegyezte a leányt, minden olyan jól indult az életükben. De nagyon nagy volt a visszahúzó erő, mert a szűkebb családban a leány volt az első megtérő. Egyszer csak kezdett elmaradozni a gyülekezetből, majd felbontotta az eljegyzését a teológus fiúval.

Teljesen elmaradt a gyülekezetből, diszkóba járt szórakozni, ahol megismerkedett egy fiúval. Szerelem lett a dologból, rövid ismeretség után bejelenti, Apu megházasodunk és otthagyom az iskolát. Édesapa eredménytelenül próbálta leányát lebeszélni, gyermekem a választottad egy primitív ösztönlény, nem hozzád való. Esküvő után albérletbe költöztek a fiatalok, vitték a leányszoba bútorait is. Az ifjú férj többször elverte a fiatalasszonyt, egyik verésnél eltört az orra is. Kiköltöztek az albérletből, a bútort eladták, egy kölcsönkért sátor lett ideiglenes otthonuk.

A fiatalasszony nem bírta tovább a gyűrődést, hazaszökött a szüleihez, akik természetesen örömmel fogadták a tékozló gyermeküket. Otthon volt a család, csengettek, Apa ablakon lenéz az emeletről, Veje áll az ajtó előtt, aki közli, beszélni szeretnék a feleségemmel. Csak itt fent az ajtóban.

 Apa a szobából hallja a fiatalok vitatkozását, majd tompa puffanást hall, szalad az ajtóhoz, leány a padlón, a lovagias férje ököllel leütötte, majd elszaladt. Tanulság a történetből az, hogy a történések már a kezdet kezdetén be voltak kódolva kapcsolatukba, mert elfordult Istentől és nem a hozzáillő társat választotta.

Mózes első könyvében olvashatunk arról, hogy Isten ismételten elismeri, hogy amit teremtett az jó. Most azonban elismeri, hogy nem jó az embernek egyedül. (1Mózes 2,18) „Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.”

Szeretném kiemelni azt a szót, hogy hozzáillő. Kedves fiatalok, hozzátok szólok, akik még csak tervezitek a házasságot, akik meg szeretnétek találni a hozzátok illő segítőtársat. Azt az egyet, aki hozzátok illő. Nem is olyan könnyű megtalálni, ha belegondolunk, hogy megközelítőleg 3,5 milliárd férfi és közel ugyanennyi nő él a földön. Ebből a 3,5 milliárdból, azonban csak kevés a hozzád illő. Azt a hozzád illőt megtalálni? Nem reménytelen vállalkozás, ha Isten vezetését kérjük a hozzánk illő társ megtalálásában. 

Egy kedves ismerősöm beszélt róla, hogyan hozta elé Isten a hozzáillő társat. A férfi már 26 éves elmúlt, elvégezte a Baptista Teológiát lelkész szakon, évek óta imádkozott, hogy az Úr hozza elé a leendő hozzáillő házastársát és türelmesen várta Isten vezetését.

Tahiba ment konferenciára, aki volt ott az tudja, hogy milyen csodálatosan szép környezetben van a tábor. A táborban szembe jött vele egy fiatal copfos leány, ekkor egy halk hang szólt hozzá, ez lesz a te feleséged. De hát Uram ez még gyerek! Ez lesz a te feleséged. Utána a kedves ismerősöm úgy helyezkedett, hogy megismerkedjen az akkor tizennyolc éves leánnyal, aki ma már nagymama. Mind az öt gyermeküket, életükkel példát adva az Úr szeretetére nevelték. Az elmúlt karácsonykor készült családi fotót osztotta meg facebook közösségi oldalon egyik gyermekük, unokákkal együtt összesen harminc személyt számoltam meg a képen.

Két fiatal pár kapcsolatát ismerhettük most meg. Mennyire másképpen alakulhat egy olyan házasság, ahol az Úrtól kérik el házastársukat és a család feje az Úr Jézus Krisztus.

A házasságban várható nehézségekre érdemes felkészülni. Egy tavaszi kirándulás találkozóhelyén az egyik lány pici retiküllel és tűsarkú cipőben jelent meg. Nyilván fogalma sem volt, hogy milyen egy igazi hegyi túra, amire hívták.

Nem tudta mire számíthat, nem készült fel rá. A házasság az bizony több napos kemény hegyi túra. Legjobb, ha már előre felkészülünk rá: ha tudjuk, mit kell magunkkal vinnünk és mi az, ami felesleges. Ha minderre menetközben döbbenünk rá, akkor útközben ennek megoldása nagyon sok nehézséget fog okozni.

Ha valaki olyan elvárásokkal indul a házasságba, hogy ott engem boldoggá fognak tenni, mert idáig boldogtalannak éreztem magam, akkor bizony érhetik kellemetlen meglepetések.

 De ha, határozott szándéka, hogy a páromat boldoggá akarom tenni, akkor felkészült a tartós nehéz hegyi túrára. Két boldog embernek lehet igazából tartós boldog a házassága.

Meglepetések a házasságban lehetnek. A házasságban számítanod kell nehéz, sőt elkeserítő helyzetekre. A felkészületlen embernek jellemző viselkedése ilyenkor a menekülés. Ne feledjük, Isten szemében a válás nem megoldás.

A végtelenül bölcs dicsőséges Istennek célja a házassággal: egy férfinak és egy nőnek egy életre szóló szétbonthatatlan szeretet közössége.

De mégis milyen kapaszkodója, reménysége marad egy családnak, ha úgy érzik, hogy házasságuk szinte menthetetlenül megromlik?

(Prédikátor 4,12) „Hármas kötél nem hamar szakad”, Bizonyosan sokszor hallottuk már ezt az igét, és meg is tapasztalhattuk rengeteg alkalommal az évek folyamán. Ha Istent kihagyjuk az életünkből, a kettős kötél nagyon sérülékeny, és könnyen szakad. 

Munkahelyemen sokat beszélgettünk egy fiatalemberrel, elmondta, hogy felesége katolikus. Még házasságuk elején, villanyoltás után kereste feleségét maga mellett az ágyon és nem találta. Az ifjú asszony, férje nagy meglepetésére az ágy mellett térdelve imádkozott. Teltek az évek a fiatalember megszegte Isten parancsolatát, hogy „ne paráználkodj”. Megviselte a házasságukat, de együtt maradtak, majd pár év múlva a feleség is megszegte ugyanezt a parancsolatot. A fiatalember teljesen kikészült, próbáltam vigasztalni. Megkérdeztem tőle, mondd, láttad mostanában a feleségedet imádkozni. Nem, érdekes erre nem is gondoltam. Ha a feleséged esténként imádkozna Istenéhez, akkor valószínűleg elkerülte volna ezt a csapdát.

Mint a bevezetőben mondtam, a válási arány több mint ötven százalék. Valóban így kell működnie egy párkapcsolatnak, egy házasságnak: egyszerűen kilépni, ha jönnek a gondok, bajok, félreértések? S mi a helyzet a templomban, Isten előtt kimondott hűség-fogadalommal: nem hagyom el, vele megelégszem…? Olyan könnyen kimondjuk, és milyen nehezen éljük meg… Isten viszont komolyabban veszi kimondott ígéreteinket, mint mi magunk, és számon fogja kérni rajtunk. Belegondolunk-e komolyabban abba, mit ígérünk? És miért tűnik olyan nehéznek betartani? 

(1Mózes 2,24) „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.” Értjük ezt drága barátaim, Isten soha nem beszél mellé, szó szerint így mondja, lesznek egy testté! Ezt valahogyan úgy tudom elképzelni, mint a sziámi ikrek, csak lelki értelemben. Sokszor egy orvoscsoportnak és műtős személyzetnek 6 – 8 órás műtétre van szükségük, hogy egy testükben összenőtt sziámi ikerpárt szétválasszanak.

Valahogyan így van a válással is, sérülések nélkül soha, de soha nem megy. Ennek eredményeképpen családok bomlanak szét, gyermekek, szülők, nagyszülők kapnak szinte soha nem gyógyuló lelki sebeket.

A mi drága Urunk nem azért adta a törvényét, a parancsolatokat, hogy gátoljanak, akadályozzanak bennünket. Kedves Barátaim, a törvény korlátja a szakadék szélén védeni akar bennünket, hogy Isten szeretetében, oltalmában kiteljesedett családi életünk legyen. Az örökérvényű erkölcsi normákat a biblia Istene nem véletlenül adta, minden oka megvolt rá.

 (Énekek éneke 3,5) „Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!”

(Részben Mark Gungar előadásából idézve) „Mind a fiúknál, mind a lányoknál rögzítődik az első szexuális együttléthez kapcsolódó szokás. Mint amikor fényképezünk. Klikk! És a kép rögzül a filmszalagon, vagy memórián. Mint, ahogyan az állatvilágban, a kotlóstyúk kikelti a kiskacsákat, és a tojásból kibújva őt látják meg először. Klikk és rögzül. Attól kezdve a kiskacsák a kotlóst követik, hozzá alakul ki a kötődés.  Az első probléma akkor adódik, amikor a kiskacsák örömmel mennek lubickolni a vízbe, szegény kotlós meg aggódva toporog a vízparton.

Ha a korai, az első szexuális tapasztalat a házasságban történik, legnagyobb ünnep az életükben az esküvő, a nászéjszakán átélt első élményt rögzítik. Klikk. A fiú a lányt rögzíti (klikk), a lány a fiút (klikk) és hozzá kötődik, kapcsolódik nagyon bensőségesen. Ezért van az, hogy akik vártak a házasságig csak egy töredék a válási hányadosuk a világhoz képest.

Akik az elején jól csinálják, azoknak automatikusan jó lesz a kapcsolatuk, ezek az emberek örökre házasodnak.

A nők pszihikailag már nem úgy reagálnak, miután több partnerük is volt. Az együttlét során a női test kibocsát egy vegyületet oxitocint, amely segíti őt az érzelmi kontaktus megteremtésében. Ezt bocsátja ki a női test a csecsemő szoptatásakor is. Mennél több partnere volt egy nőnek, annál kevesebb oxitocint bocsát ki a teste és ez drámai egy nő számára.”

Most már világossá vált előttünk, hogy a szerető Mennyei Atyánk nem rossz kedvében adta a hetedik parancsolatot („Ne paráználkodj!”), hanem értünk, mellyel a javunkat munkálja.

Zsidók 13,4 (Károli) „Tisztességes minden tekintetben a házasság és szeplőtelen a házaságy; a paráznákat és a házasságrontókat megítéli az Isten”. Ebből az igéből világosan kiderül számunkra, hogy Isten a házaságy örömeit nem megvonni akarja az embertől, hanem helyes mederbe a házasság keretei közé terelni. Okkal teszi ezt, mert Ő már az ember teremtésekor tudta, hogy a paráznaság milyen végzetes hatással van a genetikai öröklődésre.

2010-ben egy katolikus „Stella Maris Alapítvány” Tengernek Csillaga c. folyóirat mellékletében jelent meg a paráznaság megdöbbentő hatása a genetikai öröklődésre. Idő és hely hiánya miatt, csupán pár gondolatot idézek a folyóiratból, melyek egy másfél évszázada létező új tudományág Telegónia, vagyis Hullámgenetika megállapításai.

Telegonia, paraznasag hatása a genetikai öröklődésre
Az utód tulajdonságaira legerősebben hat az anyja első szexuális partnere. Elsősorban ő alapozza meg az utód tulajdonságait és nem az utód fizikai apja. Ha figyelembe vesszük, hogy az első szexuális kapcsolat gyakran a szórakozás utáni alkoholos vagy narkós állapotban történik, akkor sejthetjük, hogy milyen lesz az utód „minősége”. Ha egy józan életű és egészséges fiatal családban beteges gyerek születik, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy ez egy régi vidám buli visszhangja.

Kell-e tudni erről a jelenségről a fiataloknak? Azt hiszem, igen.

A modern tudományos kutatások alátámasztják őseink erkölcsi törvényeit, amelyeknek alapja a keresztény etika volt. A fiataloknak lehetőséget kell adni arra, hogy megismerjék e kutatások eredményeit, hogy helyesen tudják megalkotni családalapítási magatartásuknak modelljét”.

Drága barátaim, ha tudatlanságból, vagy Istennel szemben való engedetlenségünkből kifolyólag életünkben valamit elrontottunk, azt meg nem történtté tenni már nem tudjuk. De egyet tehetünk, bűnbánattal a mindentudó, mindenható, bölcs és irgalmas Isten elé járulunk és kérjük Őt, hogy bocsássa meg engedetlenségünket és vezesse házasságunkat arra az útra, melyen Ő vezethet bennünket. Ha Istenünk vezetése, oltalma érvényesülhetett házasságunkon, adjunk érte tiszta szívvel hálát. 

Mivel Isten szemében a válás nem megoldás, kérjük Őt, hogy imakarjainkon hozhassuk oltalmába gyermekeinket, unokáinkat és az Ő vezetése oltalma érvényesülhessen párválasztásukon és házasságukon.

„SOLI DEO GLORIA”

Mi a kísértés lényege?

1 Mózes 4,1-8 „ ¹Azután Ádám a feleségével, Évával hált, aki terhes lett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az ÚRtól. ²Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földművelő. ³Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az ÚRnak, a föld gyümölcséből. ⁴Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az ÚR rátekintett Ábelra és áldozatára, ⁵de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. ⁶Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? ⁷Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta. ⁸Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta.”

Jóval az édenből való kiűzetés után történt, Kain és Ábel áldozatot mutatott be Istennek. Ábel áldozatát elfogadta Isten, Kainét nem. Nem tudjuk minek alapján döntött, de valószínű, hogy Isten a két testvér szívét, szívének szándékát vizsgálta.  Isten meg is kérdezi Kaintól, „miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtód előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.”.

Megtapasztaltuk, a kísértő valóban az ajtónk előtt leselkedik, de ha feltétel nélkül rábízzuk Isten vezetésére életünket, akkor sokkal nehezebben talál fogást rajtunk.

Pál apostol Filippibeliekhez írt levelében a 4. rész témája: „keresztény élet becsületben és örömben”. Milyen jó érzés kedves barátaim, ha ez jellemzi a mi életünk is, becsület és öröm. Ebben a levélben van egy csodálatos, bíztató ígéret mindannyiunk számára a Fil 4,19 „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.”

A hívő ember életére fokozottan érvényes, hogy a kísértő bűn formájában az ajtó előtt leselkedik, kivárja azt, hogy a leggyengébb pillanatunkban és leggyengébb pontunkon támadjon kísértés formájában és elszakítson bennünket Istentől.

A kísértés lényege, hogy a Sátán kétséget támasszon az emberben, megingassa Isten gondviselő szeretetébe vetett hitében.

Az a csábítás; hogy jogos emberi szükségleteinket világi, testi és ördögi módon elégítsük ki, és ne Krisztus által.

A Sátán kétséget akar támasztani bennem, hogy ne bízzak abban, hogy Isten megtud, meg akar gyógyítani, ezért forduljak inkább okkult módszerekhez, igaz, hogy ezek utálatosak Isten előtt, de az a lényeg, hogy meggyógyuljak.

Ne bízzak abban, hogy Isten megáldja a becsületes munkát (szinte szállóigévé vált, hogy ma már becsületes munkából nem lehet megélni), ellát mindazokkal a javakkal, amire szükségem van, ezért vegyem magam kezébe az anyagi javak beszerzésének irányítását, még ha nem egészen tisztességes módszerekkel is. A lényeg az, hogy jól éljek.

Azt sugalmazza, hogy a Bibliában megfogalmazott erkölcsi alapelvek már idejét múlttá váltak. Mi már modern emberek vagyunk. Nem probléma, hogy ma már a megkötött házasságok ötven százaléka válással végződik. Az a lényeg, hogy élj vágyaid szerint és érezd jól magad.

A Sátán kísért, azt sugalmazza, hogy Isten úgy sem törődik veled, hogy úgy érezzed, ami Ézsaiás 40,27-ben van írva: „Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé.”

Ha mégis hallgatok a kísértőre, akkor úgy viselkedek, mint a gyermek, akit előre figyelmeztettek, tán a büntetést is kilátásba helyezték, hogy elrettentsék a rossztól, mégis megteszi, amit kigondolt. Amikor a következményeket kell viselnie, akkor azt hangoztatja, hogy őt nem szeretik.

Megdöbbentő, hogy legtöbb hívő ember milyen keveset tud az ősellenségről, a Sátánról. Még komoly keresztények között is nem sokan tudják, milyen ravasz és veszélyes ellenség.

Nem jó hadvezér az, aki háború esetén anélkül védekezik, hogy megbízható forrásból meg ne szerezne minden lehetséges értesülést az ellenséges erőkről. Ugyanígy, nekünk, keresztény embereknek is, akik a Sátán felségterületén éljük küzdelmes életünket, a győzelem érdekében fel kell vértezni magunkat annyi ismerettel, hogy Pál apostollal együtt elmondhassuk: „ismerjük az ő szándékait” (2Kor 2,11). Ennek érdekében ismernünk kell a Biblia világos megállapításait. Számunkra a gonosz ellen való küzdelemben, az ellenségünkről ilyen egyedülálló hiteles és információkban gazdag megbízható forrás a Biblia.

A Biblia világosan egyértelművé teszi, hogy a meg nem tért emberek akaratlanul is a Sátán rabszolgái. 1 János 5,19 „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van”. (Az egész világ alatt a földi régió értendő)

Az Úr Jézus azért jött a földre, hogy a Sátán munkáit lerontsa, és elhozza számunkra a szabadságot bűneink rabságából, melyek a Sátánhoz kötöznek bennünket. János 8,36 „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” Ne feledjük ez a kereszt diadala. Jézus Krisztus magára vállalta bűneink büntetését, adóslevelünket odaszegezte a keresztfára, ráírta, hogy kifizetve és vérével pecsételte le.

Lelkünk nagy ellensége a Sátán, mindenáron a bukásunkat akarja, de úgy, hogy véglegesen elszakítson bennünket Istentől. De tudnunk kell róla, hogy egyvalamitől retteg és vele szemben tehetetlen. Ez Krisztus keresztje.

A Sátán nem mutatja meg igazi arcát, vonzó, csábító ígéretei vannak, jó üzletet ígér, olyan szépnek, jónak látszik minden, de mindez csak mézesmadzag.

Egy ismerős fiatalemberrel történt meg az eset: volt a lakásában egy felesleges lecserélt, de üzemképes épületgépészeti berendezés. Eladásra meghirdette, jött a vevő nem sokat alkudott, elvitte húszezer forintért. Örült a fiatalember, hogy jó üzletet kötött, árában sikerült eladni a készüléket. Öröme, csak másnapig tartott, amikor húszezressel akart egy üzletben fizetni, közölték vele, ez egy hamis húszezres. Gondoljunk csak bele, majd elsüllyedt szégyenében, örülhetett, hogy nem hívtak rendőrt.

Aki enged a Sátánnak a kísértésben, azt garantáltan átveri, a végén kiderül, hogy a fizetsége semmit sem érő hamisítvány, mint a hamis húszezres. Ígéreteinek, kísértéseinek végső célja az, hogy teljesen romlásba döntsön, eltávolítson bennünket Istentől.

Nagyon rafinált, kifinomult módszerei vannak a kísértésben. Ne feledjük, hogy a Sátán egy bukott főangyal Lucifer, aki fellázította Isten ellen az angyalok egyharmadát. Büntetésül levettettek a mennyből.

Valóban nem nehéz megértenünk, hogy az ördög miért igyekszik akadályozni az egyéni élet teljes átadását. Nagyon jól ismeri a Bibliát, tudja, hogy hamarosan betelik a mennyben az kiválasztottak száma, ahonnan ők levettettek, és akkor neki és légióinak földi munkálkodásuk lehetősége megszűnik. Ezért mindent megtesz, hogy a Krisztus követőket megtévessze, kiragadja őket Isten vonzásából, csak így tudja földi uralkodásuk idejét meghosszabbítani.

Kedves barátaim, előfordult-e már, hogy bizalmuk, ha csak kis időre is, megingott Isten gondviselő szeretetében. Velem már előfordult, de a térdeimre ereszkedve, az Úr jelenlétében, minden helyrekerült a szívemben. A következő ige mindig megerősített hitemben.

Róma 8,38-39 „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban”. Erre csak én magam vagyok képes engedetlenségemmel.

Történetet mondok Isten csodálatos gondviseléséről: Budapest kertvárosi részében élt a múlt században egy négygyermekes család. Az Apa gépkocsivezetőként dolgozott, az Anya otthon a háztartást vezette és a konyhakertben szorgoskodott. Az ott megtermelt zöldségekkel igyekezett változatossá tenni a család étrendjét és gondoskodó szeretettel vette körül gyermekeit.

Aztán jött a nagy gazdasági válság, mely elérte hazánkat is. Egyik nap a családapa azzal a rossz hírrel jött haza, hogy elvesztette állását. Felesége vigasztalta, reméljük, hamar találsz másik állást. Minden alkalmi munkát elvállalt, ami csak adódott, amivel pótolni lehetett az egyre karcsúsodó családi kasszát.

Kezdték eladni a család ékszereit, hogy élelmet tudjanak vásárolni, majd minden olyan dolgot, amit nélkülözni tudtak. Teltek a hónapok és eljutottak odáig, hogy már semmi eladni valójuk nem volt, a remélt állás is váratott magára. Aztán eljött az a nap is, amikor nem volt mit tenni az asztalra az éhes gyermekek elé. A szülők kilátástalan helyzetükben kétségbe estek. Hogyan tovább?

A családapa kétségbeesésében szörnyű elhatározásra jutott, azt mondta feleségének, ne várjuk meg, amíg éhen halunk. Ma este, ha elalszanak a gyerekek, elvágom a torkukat és végzek magunkkal is. Lassan teltek az órák, már beesteledett, közeledett az óra, amikor borzalmas tettüket végrehajtják.

Férj és feleség egymásra nézve hallgattak, akkor a csöndbe szinte belehasított a kapucsengő. Ki lehet az ilyen későn? A feleség megy megnézni, ki a kései látogatójuk. Egy asszony állt a kapu előtt, kezében egy aránylag nagy kosár. A kosár tetején egy nagy kenyér és alatta mind élelmiszer.

Megszólal a váratlan vendég, ma este imádkoztunk és Isten szólt hozzánk, hogy a negyedik utcában az ilyen házszám alatti lakók nagy szükségben vannak, vigyünk nekik élelmet. Sebtében ezt tudtam összeszedni, ami otthon volt, holnap majd többet hozok.

Hogyan, hát Isten tud rólunk, tudja, hogy nélkülözünk? Igen tud magukról és nagyon szereti magukat. De hát idáig nem is akartunk Istenről tudomást venni, mégis szeret bennünket? Igen felelte az asszony, mert Isten tudja, hogy a családjukkal milyen hűségesek lesznek majd hozzá.

Másnap megint, aztán újból és újból jött élelemmel, együtt imádkoztak, hogy a családapa kapjon állást. Három hét múlva kapott állást. A hálás család elfogadta Jézus Krisztust élete megváltójának, Urának, megköszönték Isten gondviselő szeretetét, mellyel csodálatosan körülvette őket. Később egy taggal növekedett a családjuk, mert magukhoz fogadtak egy fiatal fiút, akit hitéért kitagadott a családja.

Van egy jó hírem! Isten ma is gondoskodni akar az övéiről, akik hűségesek hozzá, ugyanúgy, mint a múlt században, vagy mint kétezer évvel ezelőtt. Ne hagyd, hogy a Sátán Isten iránti kétséget támasszon a szívedben. 

Most nézzük meg Jézus Krisztusban, Jézus Krisztussal, hogyan győzhetünk az ősellenséggel, a kísértésével szemben, annak ellenére, hogy sokkal hatalmasabb, intelligensebb nálunk. Csak tisztességes harcban győzhetünk, Júdás 9-ben olvashatunk arról, hogy Mihály angyal sem mert káromló ítéletet kimondani az ördöggel szemben, amikor Mózes testéért küzdött, csak azt mondta „dorgáljon meg téged az Úr”.

De az Úr Jézus örökérvényű módszert, fegyvert és példát adott a Sátán elleni küzdelemben számunkra.

Emlékezzünk, hogy Jézust is megkísértette a pusztában, a testi vágyak, a szemek kívánsága és a hatalomhoz való viszonya tekintetében. Az Úr Jézus hatalmával is legyőzhette volna a kísértőt, de olyan módszert választott, ami nekünk mindenkori követőinek is rendelkezésére áll. „Mert meg van írva” idézte az Igét és győzött a kísértő fölött, elhagyta Őt. 

Győzelmünk záloga, ha a Szentlélek bennünk van, vezet és irányít bennünket a gonosz elleni küzdelemben. A kísértés idején elsősorban nem a kísértéssel szemben, hanem a kísértés közben a jóban kell kitartanunk! 

Sokan idézik a Jakab 4,7-et „de álljatok ellen az ördögnek és elfut tőletek”. El fog futni? Esze ágában sincs, mert a teljes igevers így hangzik „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek és elfut tőletek”. Istennek való engedelmességben van a győzelem kulcsa.

Isten kegyelme által te és én is azok között lehetünk, akik a kísértés idején kitartanak, és győzünk Krisztus nevével a Bárány vére által.

A Sátán személyesen téged és engem támad, akkor ez személyes harcunk is, melyben győznünk kell, mert, ha nem győzünk, elbukunk és annak beláthatatlan következményei lehetnek.

Dávid a fiatal pásztorfiú sem a saját erejével, tapasztalatával győzött a félelmetes ellenség Góliát felett, hanem a Seregek Urának nevével. (1Sámuel 17,26-51)

Használod-e a kísértővel szemben Isten fegyverzetét?

Efézus 6,10-18 „Végül pedig erősödjetek meg az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben, Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatok igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által.”

Megfigyeltük? Lélek kardja az Isten beszéde, az Ige. Ezzel győzte le az Úr Jézus is a kísértőt. Ha megtanuljuk a győzelemnek ezt a módját, akkor Jézus Krisztusban ugyan küzdelmes, de győzelmes életünk lesz. 

„SOLI DEO GLORIA”

Meg(nem)bocsátás

1. A tékozló fiú fogadtatása

Máté 6,12 „és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”

Nézzük meg közelebbről a megbocsátás kifejezést.

Megbocsát. Mit csinál? Megbocsát. Tehát egy cselekvést kifejező igéről beszélünk.

A Magyar értelmező kéziszótár szerint a szó azt jelenti: (bűnt, sérelmet) elnéz, nem ró fel többé!!!!!! Ez az igazi megbocsátás.

Bocsáss meg! (Nézd el nekem! Ne ródd fel többé hibáimat!)

Megbocsáthatatlan: Nagyon súlyos hiba, mulasztás, bűn.

A Biblia szerint csak egy bűn megbocsáthatatlan: A Szentlélek káromlása.

Máté 12,31-32, „Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg. Még ha valaki az emberfia ellen szól, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik sem ebben a világban, sem az eljövendőben”.

Márk 3,29, Lukács 12,10, János 10,20). Aki a Szentlélek munkájára azt mondja, hogy tisztátalan lélek munkája.

Most a megbocsátásról fogunk elmélkedni, annak hatásáról, a meg nem bocsátásról és annak testi, lelki következményeiről.

Az emberek évszázadok óta kutatják a hosszú és egészséges élet titkait. A szakértők van, hogy diétát, van, hogy sportot javasolnak. Van azonban egy egészen új felfedezésük is, a Harvard egyetem szakembereinek kutatásaira alapozva: a köztiszteletben álló amerikai hírmagazin a Newsweek, mely egyik számában a hosszú és egészséges élet titkait fürkészte, arról számolt be, hogy a hosszú élet első számú titka a megbocsátás.

Ez a hetilap beszámol arról, hogy szoros kapcsolat áll fenn az ember lelkiállapota és egészsége között, és elmeséli, milyen káros hatással lehet a testre az, ha valaki nem képes megbocsátani a másik embernek:

„Megemelkedik a kortizol nevű hormon szintje és megnövekszik a szívbetegségek, a neurológiai tünetek és az eszméletvesztés kockázata.”A Newsweek folyóirat kutatásainak eredménye újfent rávilágított arra, mennyire szoros kapcsolatban áll egymással az ember pszichéje és testi egészsége.

Ha az ember nem bocsát meg egy dolgot, vagy nem bocsát meg valakinek, az pszichológiai nyomás alatt tartja őt. Idővel ez a nyomás a szív egyre erősödő szorításához, szívbetegségekhez vezető hormonális változásokat idéz elő, neurológiai panaszokat, illetve emlékezetkihagyást okoz. Egy másik vizsgálat arra derített fényt, hogy azoknál, akik negatív érzéseket táplálnak magukban, megemelkedik a kortizol nevű hormon szintje. Ennek a hormonnak a túltengése aztán főleg immunrendszeri megbetegedésekhez, valamint cukorbetegséghez, magas vérnyomáshoz és hasonló megbetegedésekhez vezet.

Nézzünk egy példát, közvetlenül az emberre milyen lelki és fizikális hatással van a gyűlölet: Munkahelyemen fél évig sokszor volt alkalmam beszélgetni egy kedves fiatalasszonnyal. Megnyílt előttem, és sokat beszélt a magánéletéről. Háromgyermekes családanya volt és a második házasságában élt. Elmondta, a főváros peremkerületében laknak kertes házban. Egy udvaron, de külön házban lakik az özvegy édesanyja, aki nagyon nehéz természetű.

Édesapja két éve halt meg, nagyon dolgos, szorgalmas ember volt, minden munkát ő végzett el a ház körül, de sokat szenvedett a felesége békétlen természetétől. Eljutott oda, hogy egyszerűen már nem akart élni, ezért többé nem szedte a gyógyszereit. Amikor már harmadszor vitte kórházba a mentő, akkor azt mondta lányának és vejének, meglátjátok, többször már nem visz el a mentő. Pár napon belül meghalt.

Fiatalasszony férje ettől kezdve izzó haraggal gyűlölte az anyósát, őt okolta apósa haláláért, aki egy szeretetre méltó ember volt.

Egyik nap aggódva közölte a fiatalasszony, hogy férjének, aki alig múlt ötven éves, annyira fáj a felső lábszára, hogy képtelen dolgozni. Ilyenkor szokásos orvosi vizsgálatok következtek, a diagnózis előrehaladott tüdőrák. Az orvos közölte maximum három hónapja van még hátra, mivel mindkét tüdőlebenyen daganat van, a műtét sem segítene.

A családja minden tőlük tel telhetőt megtett, külföldről hozattak, vitaminokat, antioxidánsokat, gyógyteákat, mindent, ami ilyenkor segíthet. Két hónap után hazakerült a kórházból, a kezelőorvos csodálkozására lényegesen jobban lett.

Fiatalasszonyt kértem, beszéljen lelkére a férjének, hogy tartós gyógyulása érdekében rendezze emberi kapcsolatait, bocsásson meg azoknak, akikre neheztelt. Képtelen volt megbocsátani, visszakerült a kórházba, pár héttel később meghalt.

Most nézzünk egy jól ismert történetet a Bibliából.

Máté 18, 21-35 ^21” Ezután Péter lépett hozzá, és megkérdezte: „Uram, hányszor kell megbocsátanom az Isten családjába tartozó testvéremnek, aki többször is vétkezik ellenem? Akár hétszer is?”

²² „Nemcsak hétszer, hanem akár hetvenszer hétszer is — válaszolta Jézus. — ²³ Mert Isten Királysága hasonlít ehhez: egyszer egy király elhatározta, hogy a szolgáival megfizetteti mindazt, amivel tartoztak neki. ²⁴ Miközben elszámolt velük, eléje hozták az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. ²⁵ Mivel a szolga nem tudta megfizetni az adósságát, a király megparancsolta, hogy adják el őt rabszolgának a feleségével és a gyermekeivel együtt, és adják el minden vagyonát is. Amit pedig ezekért kapnak, abból törlesszék az adósságot. ²⁶ A szolga ekkor leborult a király előtt, és így könyörgött: »Kérlek, légy türelmes hozzám! Minden adósságomat meg fogom fizetni!« ²⁷ A király megsajnálta, szabadon engedte, sőt az összes adósságát is elengedte.

²⁸ Miután ez a szolga elment, találkozott egyik másik szolgatársával, aki viszont neki tartozott száz ezüstpénzzel. Torkon ragadta, fojtogatni kezdte, és azt mondta: »Add meg, amivel tartozol!«

²⁹ Az meg az első szolga lába elé borult, és így könyörgött: »Kérlek, légy türelmes hozzám! Minden adósságomat meg fogom fizetni!«

³⁰ Az első szolga azonban nem akart megkönyörülni rajta, hanem börtönbe záratta a szolgatársát, amíg az minden tartozását vissza nem fizeti. ³¹ Amikor annak szolgatársai meglátták ezt, nagyon megdöbbentek, majd elmentek a királyhoz, és elmondták, mi történt.

³² Ekkor a király behívatta az első szolgát, és ezt mondta neki: »Te gonosz szolga, én minden adósságodat elengedtem, mivel kegyelemért könyörögtél! ³³ Neked is ugyanúgy könyörülnöd kellett volna a szolgatársadon, ahogyan én könyörültem rajtad!«³⁴ Majd a király haragjában átadta ezt a szolgáját a börtönőröknek, hogy tartsák fogva, amíg ki nem fizeti minden adósságát.

³⁵ Bizony, így bánik veletek Mennyei Atyám is, ha szívből meg nem bocsáttok annak a testvéreteknek, aki vétkezett ellenetek!”

Tehát, „így bánik veletek Mennyei Atyám is, ha szívből meg nem bocsáttok annak a testvéreteknek, aki vétkezett ellenetek!”

A történet jól mutatja az ember hozzáállását a megbocsátáshoz.

Az első részben láthatjuk, hogy a tanítvány, Péter sem tud megszabadulni a megbocsátás kényes kérdésétől.

Meg kell bocsátani! Tudja, rendben van, de hányszor? A korabeli zsidó felfogás szerint háromszor. Péter erre még rá is licitál: még hétszer is?

Mit mond erre Jézus? „Még hetvenszer hétszer is” (számtalanszor, korlátok nélkül).

Tehát a megbocsátás nem matematikai kérdés. A megbocsátó lelkület nem számol, engedelmeskedik Isten parancsának.

A történetben szereplő 10.000 talentum 10.000 munkás 24 évi bére. Szinte kifizethetetlen adósság. Csak egy megoldás marad: megkegyelmezni és elengedni.

Ezt tette velünk Isten is Jézus Krisztus váltsághaláláért, elengedte kifizethetetlenül sok adósságunkat. Adóslevelünket odaszegezte a keresztfára.

A gonosz szolgának elengedte ura a hatalmas adósságot, kegyelmet, bocsánatot nyert vétkére. Ugyanakkor ő nem engedte el a 100 ezüstdénárt sem. (egy ember 100 napi munkabére)

Kegyelmet nyert, de ő nem kegyelmezett. Jogos az ítélet. Visszaélt a kegyelemmel.

Mi is visszaélünk vele, ha nem bocsátunk meg. A meg nem bocsátásra nincs igei magyarázat.

(Márk 11,25) „És mikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” 

Mit mond az Úr Jézus az úri imádságban? „és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (csak akkor, ha mi is, csak akkor, ha én is).

Keresztények milliói imádkozzák szemrebbenés nélkül az „Úri imát”, úgy hogy az ellenük vétkezőknek évek óta képtelenek megbocsátani. Eszük ágában sincs, hogy tiszta szívvel békét teremtsenek, hogy megbocsássanak az ellenük vétkezőknek. (Máté 5.7-8)

Ha az Úr jelenlétében imádkozom, amikor az én bűneimről van szó, az én megbocsátási készségemről, akkor a többes számban való fogalmazás, hogy „bocsásd meg vétkeinket”, olyan mintha valami ködös kollektív bűnről és bűnbánatról lenne szó. Ilyenkor legritkábban gondolunk a saját bűneinkre, és megbocsátási készségünkre.

Mennyivel másképpen hat vissza rám vétkeim egyes szám első személyben való megfogalmazása „úgy bocsásd meg az én vétkemet, ahogyan én is megbocsátok az ellenem vétkezőknek”. Amíg képtelen vagyok az ellenem vétkezőnek megbocsátani, semmi esélyem sincs, hogy Isten nekem megbocsásson.

Tehát a megbocsátás elutasítása megbocsáthatatlan!

Aki nem bocsát meg, az gyűlöli a bocsánatkérőt! Mit mond Jézus a János 3,15-ben „Mert aki gyűlöli az ő testvérét, az embergyilkos”

Magasra teszi Jézus a lécet Máté 5,22-ben „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik az ő atyjafiára, méltó az, hogy ítélkezzenek felette”.

A következő részben nézzük meg, hogy a megbocsátás, vagy a meg nem bocsátás közvetlen milyen hatással van az emberi létre, a testi, lelki egészségi állapotunkra:

A megbocsátás felszabadít, szabaddá tesz, ugyanakkor a keserűség megbénít, gúzsba köt.

Egy másik történet:

Egy ismerős fiatalasszony úgy vélte, hogy férjével és két gyermekével boldog kiegyensúlyozott házasságban él.

Ez az illúzió hamar szertefoszlott, amikor férje egy másik nőért elhagyta őt és gyermekeit. A megcsalt, elhagyott feleségben egy világ omlott össze, eddig úgy vélte, hogy házasságuk, kapcsolatuk egy életre szól, és minden, ami élete értelme volt semmivé lett.

Ráadásul hűtlen férje rátolta a felelősséget tönkrement kapcsolatukért.

Ez a kedves, egyébként szeretetre méltó asszony lelkében harag és iszonyú neheztelés volt házasságtörő hűtlen férje iránt, képtelen volt megbocsátani és felülemelkedni elszenvedett sérelmein. Megcsaltnak, eldobottnak, feleslegesnek érezte magát.

Egy hang mind sűrűbben szólt hozzá, „Nem érdemes tovább élni. Soha sem leszel boldog. Miért ne tegyél pontot a végére? Ha meghalnál, jobb lenne neked. Miért nem leszel öngyilkos? Hiszen ezzel mindent befejezhetnél?”

Depressziós lett, leszázalékolták, a kezelőorvosa azt mondta, az antidepresszáns gyógyszert élete végéig szednie kell. Kialakult egy gyógyszerfüggőség, úgy érezte gyógyszer nélkül képtelen élni. Felelős beosztásban dolgozott, munkahelyén depressziósan képtelen volt feladatát jól ellátni, ezért elvesztette állását. Úgy érezte végleg kicsúszott lába alól a talaj.

A depresszió képlete: Harag – gyűlölet + önsajnálat = depresszió. Ez mind együtt volt nála.

A Sátán démona egyre erőszakosabban ostromolta, küzdött ellene, de ereje egyre fogyott. Majd elkezdődött az öngyilkossági kísérletek sorozata, kész csoda, Isten csodálatos kegyelme, hogy mindezeket túlélte.

Az Úr küldött számára egy lelki gondozót, gyülekezetek imádkoztak érte, majd ő is segítségül hívta az Úr nevét.

Az ördög még erőszakosabban támadott, szinte őrületbe kergette az öngyilkosságot sürgető hangjával és a pokol förtelmes bűzét árasztó démoni jelenlétével. Becsukott szemmel látta a Sátán karmait.

Ez az asszony elfogadta Jézus Krisztust élete urának, megváltójának. Az ördög támadása nem ért véget, hiába jársz imaházba, akkor is el fogsz kárhozni, az őrületbe foglak kergetni.  Másfél év lelki gondozás után jutott el oda, hogy őszintén megbocsátott annak a férfinak, aki őt megalázta és elhagyta. Szívét, életét a Sátán rabságából való szabadulás után a Szentlélek töltötte be.

Valóságosan megtapasztalta az Úr csodálatos ígéretét „mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1Ján 4b).

Ez a kedves fiatalos asszony, évek óta nem szedi az antidepresszáns gyógyszert, egészséges, életvidám és munkaképes lett. Újabb középfokú, majd felsőfokú szakképzettséget szerzett jeles eredménnyel, irigylésre méltó állása van, megbecsült munkaerő. Kapott egy hűséges szerető házastársat, akivel együtt járnak az Úr házába megköszönni a csodálatos szabadítást és sok áldást, amit megtapasztaltak életükben.

Örökérvényű tanulság ebből a történetből, hogy a gyűlölet, a meg nem bocsátás démoni erők igájába hajtja az Isten parancsának engedetlen személyeket. Nem szabad hagyni, hogy a harag, a gyűlölet teljesen leuralja egész lényünket. Minél előbb meg kell bocsátani. Olyan ez, mint amikor leejtünk egy égő gyufaszálat a száraz avarba, amíg kicsi a tűz könnyű eltaposni. Ha késlekedünk, akkor több tucat tűzoltó megfeszített munkával is nehezen tudja eloltani. De, ha valaki Jézus nevét hívja segítségül és kész megbocsátani, az átéli bűneiből való szabadulást, az igazi szabadságot kapja ajándékba.

De vigyázzunk, ha valaki megszabadult a gonosz szellem befolyásától a Sátán rabságából, és elhagyja megváltóját, szabadítóját Jézus Krisztust, akkor védelem nélkül marad.

Lukács 11,24-26 ²⁴ „Amikor a gonosz szellem kimegy az emberből, száraz helyeken bolyong. Nyugalmat keres, de nem talál, ezért ezt mondja: »Inkább visszamegyek a házamba, ahonnan kijöttem!« ²⁵ Tehát visszatér, és azt kisöpörve, sőt feldíszítve találja. ²⁶ Akkor elmegy, keres hét másik szellemet, akik még nála is gonoszabbak. Majd együtt visszamennek abba az emberbe, és ott laknak. Így végül annak az állapota még rosszabb lesz, mint először volt.”

Tehát Isteni parancs, hogy bocsássunk meg egymásnak. (Ef. 4,32.) ^32 „Ellenkezőleg, legyetek mindig kedvesek és együtt érzők! Bocsássatok meg egymásnak, amiként Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.”

Ha nem tesszük, vállalnunk kell a következményét is.

A megbocsátás fontos része, hogy önmagunknak is meg kell bocsátani!

1Péter 4,8 „Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez”.

Vagy a Péld. 17,9-ben: „Aki szeretetre törekszik, fátylat borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad barátaitól.”

Tudjuk, hogy a megbocsátás nem könnyű dolog, bátorság kell hozzá. Miért? Mert önmagunkkal kell szembenéznünk, önvizsgálatra kényszerít bennünket.

Rájövünk, hogy mi is sokszor megbántunk másokat, mi is bocsánatra szorulunk.

Nagyon nehéz a bocsánatkérés. Önvizsgálat, őszinte megbánás következménye lehet csak az őszinte bocsánatkérés.

A „megbocsátok” szó kimondva erkölcsi szabadságot kínál a keserűség és kétségbeesés hálójában vergődőnek.

A gyermekeket is meg kell tanítani a megbocsátásra. Nagyon fontos számukra a szülői példaadás.

Számomra bevált az a módszer, ha valaki megbánt, megkárosít vagy bármit vét ellenem, akkor lecsillapodva az első indulatomtól imádkozom érte, a mindenható igazságos Isten kezébe teszem az ügyet. Ha valakiért tudok imádkozni, akkor képes leszek szeretni, ha szeretni tudok valakit, akkor képes vagyok megbocsátani is.

Befejezésül egy igét olvasok fel a Bibliából

(Jelenések 22,12) „Figyeljetek rám! Hamarosan eljövök, és magammal hozom a jutalmatokat! Mindenkinek megadom, amit a tettei szerint megérdemel.”

Hogy ez az írás publikálásra kerülhetett köszönetemet fejezem ki mindenható, dicsőséges Istennek és Joó Attila teológusnak, hogy hasonló témában tartott előadásának vázlatát rendelkezésemre bocsátotta, erre az alapra építettem fel a blogomban a megbocsátásról való elmélkedést.

Ajánlott weblapom: Szőkepusztai Baráti Kör