Hogyan fogadod a kegyelmet?

 

Jónás 1 1Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: 2indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! 3El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől. 4Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. 5Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek rajta. Ezalatt Jónás, aki lement és lefeküdt a hajó egyik zugában, mélyen aludt. 6De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el! 7Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. 8Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy? 9Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. 10Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az ÚR elől menekül – mert Jónás elmondta nekik –, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! 11Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. 12Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam zúdult rátok ez a nagy vihar. 13Az emberek azonban megpróbáltak kievezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. 14Ekkor így kiáltottak az ÚRhoz: Jaj, URam, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt teszed, amit akarsz! 15Azzal fogták Jónást, és beledobták a tengerbe; a tenger pedig lecsendesedett. 16Ezért az emberekben nagy félelem támadt az ÚR iránt; áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az ÚRnak.

Hogyan fogadod a kegyelmet? Igehirdetés hangfelvétele

https://drive.google.com/file/d/1ayeJuKOYGOHA9ixu5o_EyVQNd7KpyTsg/view?usp=sharing

Áhítat című könyvünkben a mai igéhez rendelt kiemelt gondolat kérdésként így hangzik: Hogyan fogadod a kegyelmet? Történetünkben akkor egy világhódító nagy nép sorsa, jövője függött a kérdéshez való hozzáállásukon. Isten megnem érdemelt kegyelmének keresése, elfogadása, vagy pusztulás, mely egyben a kárhozatukat is jelenti. Hogyan fogadod a kegyelmet?  Személyekre lebontva egyéni szinten rám és rád vonatkoztatva sem kisebb a tét, örök élet üdvösséggel, vagy örök kárhozat, annak minden borzalmas következményével. Az, hogy ez mit is jelent, a Bibliát nyitott szívvel olvasó és ismerő ember előtt nincs rejtve.

A felolvasott ige Amittaj fiaként mutatja be Jónást, nevének jelentése „galamb”. 2Királyok 14,25 említi név szerint Jónás prófétát, aki II. Jeroboám idején az északi királyságban Izraelben végezte prófétai szolgálatát, Hóseás és Ámosz próféta kortársa volt. Jónás könyvének keletkezését Kr. E. 760 körüli időpontra teszik, valószínűleg maga a próféta jegyezte le a történéseket.

Jónás próféta Názárettől négy-öt kilométerre fekvő galileai Gat-Héferből származott. Tehát a Jézusról vitázó farizeusok óriásit tévedtek, amikor (János 7,52) azt mondták, soha nem származott próféta Galileából.

A felolvasott Ige így hangzik: 1„Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: 2Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre”! Jónás 1,1-2.

Ninive városát mérete és ismertsége miatt, csak a „nagy városként” emlegették, történetünk idején az Asszír birodalom fővárosa volt, egészen annak bukásáig. Jónásnak három napig tartott bejárni a várost, lakossága meghaladta a százhúszezret. Asszír birodalom messze földön hírhedt volt bűnösségéről és kegyetlenségéről.

Ninive Galileától mintegy nyolcszáz kilométerre északkeletre feküdt, az akkori körülményeket figyelembe véve felettébb nagy távolságra esett Jónás szülővárosától. Az akkori viszonyok között nyolcszáz kilométer megtétele szárazföldi úton gyalogszerrel, nem a könnyű turista útvonalak közé tartozott. Nagyon komoly, fárasztó és mégis nagy horderejű küldetésre küldte el Isten Jónást. Egy akkori nagy világbirodalom népének léte, jövője függött küldetése sikerétől.

Gondoljunk csak bele, ha Isten Lelke indít bennünket lélekmentő munkára, vonakodásunk esetén emberek, családok, közösségek további sorsa múlhat azon, hogy engedelmesen belesimulunk Isten akaratának teljesítésébe, vagy úgy teszünk, mint ahogyan első nekifutásra Jónás tette.

A ma kezdődő héten Jónás és Náhum könyvét fogjuk egymás után olvasni. Azért lesz hasznos számunkra, mert mindkettő bemutatja Ninive városának, vagyis az Asszír Birodalomnak a sorsát. Jónás könyvében még kegyelmet kap a város. Aztán eltelik több mint száz év, újabb nemzedékek támadtak Ninivében is, akik már nem félték a kegyelem Istenét, ezért szinte törvényszerűen iszonyúan bűnös életet éltek.

Drága barátom, te hogyan fogadod a kegyelmet? Nézzük meg az ige fényében, hogyan fogadta Ninive népe az irgalmas Isten üzenetét Jónás szájából. „Még negyven nap és elpusztul Ninive” Jónás 2,4.

A történetből nagyon fontosnak tartom, bár egy kegyetlen vérontó nép volt az Asszír nép, de voltak köztük Istent félő emberek, és ami jelen esetünkben nagyon fontos, hogy voltak istenfélő vezetőik, akik bűnbánatot, megtérést és böjtöt hirdetve, önmagukat megalázva Isten kegyelmében reménykedtek, és így kaptak még valamivel több mint száz évet. Mindez a király és a vezető emberek érdeme is, remélték, hogy Istennél lehet még kegyelem. 

Így olvashatjuk Jónás 3,5-10 5Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja nagyja. 6Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt a trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült. 7Azután kihirdették Ninivében a király és a főemberek parancsára: Az emberek és állatok, a marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! 8Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! 9Ki tudja, talán felénk fordul és megszán az Isten, megfékezi izzó haragját, és nem veszünk el! 10Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról, megbánta Isten, hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és nem tette meg.

Sokat taníthat nekünk Jónás könyve a küldetésről, ellenségszeretetről, a kegyelem elfogadásáról. Jónás – más prófétáktól eltérően – missziói feladatot kapott. Küldetése szerint abba az Asszíriába kellett mennie, amely kegyetlen háborúi során leigázott sok országot, köztük Jézus Krisztus születése előtt 722-ben Izraelt is.

Náhum próféta könyve mutatja, hogy milyen izzó gyűlölettel néztek a kis népek Asszíriára és fővárosára, Ninivére, amely kiérdemelte a „vérontó város” nevet. Volt idő, Jónás idejében, amikor fogékony volt ez a város az isteni üzenetre, még akkor is, amikor ilyen formában hangzott: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive.” (Jónás 3,4) Később Ninive népe már menthetetlenül megkeményedett. Ninive sorsa nagy figyelmeztetés a későbbi korok népe számára. Náhumnak már az ítéletet kellett Ninive számára meghirdetnie. El is pusztult hamarosan Asszíria.

Száz év nagyon hosszú idő, ez alatt négy generáció nőtt fel. Az újabb királyok és vezetők már elfordultak a kegyelmét hirdető irgalmas Istentől és Asszíria népe felett beteljesedett Isten ítélete. Gondoljuk csak bele, ha korunkban prófétát küldene Isten Európa nemzeteihez, vajon hány ország államfője és vele parlamentje és népe döntene úgy, hogy böjtöt hirdetne, azért, hogy kiengeszteljék az igazságosan haragvó Istent.

Kedves igehallgató gyülekezet, a mai napra kiemelten fontos üzenet mindannyiunk számára, „ragadd meg Isten kegyelmét, amíg felkínálja, amíg elérhető”! Később se keményedj meg annyira, hogy már az ítélet meghirdetése se tudjon bűnbánatra vezetni!

Ez a gondolatsor vezetett el engem a „Jelenések könyvében” a jövőnkről leírt eseményekhez.

Ahányszor csak olvasom a Biblia utolsó könyvét (Jelenések könyvéről van szó), mindig beleborzongok szemlélve az események láncolatában az emberiség hozzáállását, ahogyan reagálnak Isten igazságos ítéletére és csapásaira. Isten igazságos ítélete alatt eszük ágában sincs megtérni, inkább megkeményítik a szívüket.

Bibliát olvasó, ismerő ember tudja, hogy Isten a prófétákkal közli az eljövendő időszak eseményeit. A másik közlési módja Istennek, hogy János apostolt lélekben elragadja és az emberiség jövőjébe, a jövőnkbe enged betekintést és amit látott, tapasztalt azt kellett megírnia.

Jelenések könyve ötödik részében olvasható, hogy a Bárány Jézus átveszi a hét pecséttel lepecsételt könyvet. Ne a mai tintás pecsétnyomóra gondoljunk, hanem a zsineg két vége olvasztott lágy viaszban pecsétgyűrűvel van lenyomva. A kihűlt, megszilárdult viaszt úgy kell feltörni.

A Bárány Jézus elkezdte egyesével feltörni a hét pecsétet, mindegyik feltörése egy-egy hatalmas csapást, pusztítást jelentett a föld jövőbeni Istentől elfordult engedetlen népére. Gondoljunk csak bele, lehet, hogy gyermekeink, unokáink, vagy dédunokáink életének idejében lesz ez élő, megélt valóság.  

Majd következett a hét angyal egyenkénti trombitálása, ez újabb hét csapást jelentett a földön élő jövő nemzedékre. Jelenések 9,20-21 úgy tájékoztat bennünket, hogy akik túlélték ezeket az iszonyúan nagy csapásokat, nem tanultak a történésekből, nem tértek meg a gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.

A sok borzalomnak mely a felkínált kegyelem elutasításának a következménye, még nincs vége, mert következik a hét angyalnak Isten haragjával telt hét poharának kiöntése a földre, melyek egyenként újabb borzalmas csapásokat jelentenek a még élő engedetlen emberiség számára.

Ha valaki azt mondaná, hogy ez kegyetlenség a szerető Isten részéről, akkor jusson eszünkbe, hogy Isten igazságosságát nem írhatja felül a szeretete. A féltőn szerető Isten Fiában Jézus Krisztusban kivétel nélkül minden ember számára felkínálja a kegyelmet. A földi büntetőjogból ismeretes, hogy aki elutasítja a felkínált kegyelmet, azon végre kell hajtani a bűneiért járó jogos büntetést.

Köztársasági elnökasszony kegyelmet hirdetett a Budaházi és társai ügyében, szabadlábra kerültek. Az is a kegyelem egyik formája, ha valaki felfüggesztett börtönbüntetésre ítélnek. Ebben benne van a bűneiből való megtérés lehetősége. Ha nem követ el újabb bűncselekményt az adott időszakban, akkor mentesül a büntetés végrehajtásától.

Most gondoljunk Jónással történő események Újszövetségi beteljesedésére! Jézus Jónás szerepéhez és küldetéséhez hasonlította a magáét: „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel. Ninive lakói feltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme nagyobb van itt Jónásnál (Máté 12,39-41)”.

Egyes kételkedő tudós teológusok szerint Jónás könyvében található csodák nehezen hihetőnek tűnnek, ezért megkérdőjelezik a könyv hitelességét. A szkeptikusok állításait éppen a Biblia cáfolja a legerőteljesebben, ugyanis az Ószövetség máshol is említi Jónást, mint Krisztus előtti VIII. századi prófétát 2Kir. 14,25.

Az Újszövetségben pedig a leghitelesebb személy Jézus Krisztus is utalt arra, amit Jónás átélt. Tehát megtörtént ószövetségi történésként ismerte el Jónás létét és történetét. Aki mást állít, az nem csupán a Biblia, hanem Krisztus tévedhetetlenségét is kétségbe vonja.

Kedves Testvérem, Barátom, Ismerősöm te hogyan fogadod Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét? Ninive a nagy város sorsa legyen figyelmeztetés mindannyiunk számára. Ragadd meg Istennek kegyelmét, amíg felkínálja, amíg csak elérhető, mert a kegyelmi idő is véges, ugyanúgy, mint a hajdani Ninivei lakói számára.

7„Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, 8ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában”, Zsidók 3,7-8. ÁMEN

Nem várhatod másoktól a boldogságot!

 

Nemrégiben egy szomorú fiatal szolgáló és felesége jött hozzám tanácsadásra. Négy évnyi zaklatott házasság és két gyermek után a válást fontolgatták. Ő volt a legszomorúbbnak tűnő feleség, akit valaha láttam. Férje, a fiatal ifjúsági pásztor mellette toporgott, míg a könnyes szemű feleség szipogva mesélt.

Semmi remény a házasságunk helyreállítására – zokogott. Két külön világban élünk. Annyira belemerül a munkájába, hogy nincs rám és a gyerekekre semmi ideje. Az egész világom rá áldoztam, de most már kezdek belefáradni, hogy otthon ülök, és rá várok. Semmit nem értem el saját magam. Nem is tudom, hogy szeretem-e még egyáltalán.

Nagyon fájt látni, hogy egy ilyen szeretetreméltó pár úgy bánik egymással, mintha idegenek lennének. Rögtön láttam a problémájukat: mindketten unatkoztak, nyughatatlanok voltak és boldogtalanok egymással. Mint a párok sokasága, valaha ők is úgy álltak egy lelkipásztor előtt az esküvőjükön, szerelmesen néztek egymás szemébe, s a szívük tele volt reménnyel és várakozással, hogy a házasságuk boldog lesz és kiteljesedett. Most alig pár évvel később, a reményeik porba hulltak. Kiábrándultak és akármennyire próbálták, nem sikerült újra lángra lobbantaniuk az első szerelem szikráját. Ekkor ütötte fel a fejét a válás visszataszító gondolata.

Belenéztem annak a fiatal feleségnek a szemébe, és azt mondtam:

Milyen kár, hogy a boldogságod teljesen attól függ, hogy mit csinál a férjed. Amikor jó férjként viselkedik, ha úgy bánik veled, ahogy te gondolod, hogy megérdemelnéd, ha egy kis időt tölt veled, akkor talán találsz egy kis boldogságot. De amikor cserben hagy, semmid sem marad. Az egész életed azon áll, vagy bukik, hogy mit tesz a férjed. Ezért érzed magad ennyire üresnek.

Helyeslően bólintott, aztán szégyenlősen lehajtotta a fejét, amíg folytattam.

Lányom, te nem vagy teljes ember. Te csak egy fél ember vagy. Nem tudod megélni az életet, ha mindig valaki mástól várod a boldogságot. Az igazi női felszabadítás azt jelenti, hogy megtalálod a saját boldogságod magadban, Isten erején át. Muszáj önálló személlyé válnod, és nem szabad elválnod a férjedtől vagy bárki mástól, hogy boldoggá tegyen.

Tudta, hogy igazam van – fején találtam a szöget. Megígérte, hogy megváltoztatja a gondolkodását és saját maga is elkezd élni. Magukra hagytam őket, miután meggyőződtem róla, hogy a feleség elszánta magát arra, hogy érzelmileg sérült állapotából kilépjen és megtalálja saját boldogságának forrását azáltal, hogy megújítja kapcsolatát Istennel.

David Wilkerson. Mielőtt feladnád.

Mi az Isten akarata? Értsétek meg!

 

Efézus 5,15-20 „15Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. 17Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. 18Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, 19mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, 20és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.”

Pál apostolnak efezusiakhoz írt levelét börtönből írta, valószínűleg, amikor Rómában volt bezárva. Az apostol lelkisége nagyon közel áll hozzám, ugyanis megtérése után teljes szívével vágyott rá, hogy minden hívő növekedjen hitben és szeretetben, hogy igazából megértsék mi mindent jelentett ki és tett értünk mennyei Atyánk Jézus Krisztus által. Nagyon, nagyon fontos volt Pál apostolnak, hogy mi keresztyének egyre jobban megismerjük Istent és értsük meg ránk vonatkozó akaratát.

Az efezusi levél 1,3-14 bevezető szakasza az egyik legtöményebb és legmélyebb rész a Bibliában, melyet igazi mélységében korlátozott emberi értelemmel alig tudunk felfogni. Csak egy példa erre: Efezus 1,3 „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki (szellemi) áldásával Krisztusban”. Mennyire érezzük szívünkben, életünkben Isten mennyei világának minden lelki (szellemi) áldását, mely csak a Krisztusban maradó, Krisztusban élő engedelmes hívekre árad. Nem véletlenül szólít fel bennünket Jézus Krisztus (János 15,4) „Maradjatok énbennem és én tibennetek. Amint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok”.

A mai igehirdetés alapjául felolvasott igével kapcsolatosan kiemelt fő gondolat a következő: Mi az Isten akarata? Értsétek meg! Tehát most a konkrét feladat, hogy értsük meg, mi az Isten akarata életünkre, közösségünkre vonatkozóan!

Efézus 5,15-16. „15Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak”. (Károli fordítás úgy adja vissza: Áron is megvegyétek az alkalmakat …)  Biztosan mindnyájan találkoztunk már öntelt emberrel, aki azt mondja, én tudom mi a jó nekem, ne mondja meg senki, hogyan éljem az életem. Az ilyen emberrel maga Jézus Krisztus sem tud mit kezdeni.

Elolvasva a mai napra kijelölt igeszakaszt, egyből szembetűnnek az érdekesen szerkesztett mondatok. Ugyanis egy mondaton belül van a felszólítás, hogy mit ne tegyünk, mert az pusztulásunkat, kárhozatunkat okozza, majd a mondat második felében a javaslat, hogy értsük meg mi az Úr akarata és teljünk meg Szentlélekkel.

Pál apostol a mai napra kijelölt igeszakasz első mondatában (Efézus 5,15-16) felszólítja a levél címzettjeit, az akkori gyülekezeteket és minket igehallgatókat, hogy jól vigyázzunk, hogyan élünk, „ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak”.

Először vizsgáljuk meg, mi jellemző arra az emberre, aki esztelenül él? Képzeljük el, hogy utazunk egy hajón. Egy ember figyelmeztetés ellenére felmászik a hajó fedélzetét szegélyző korlátra, megcsúszik és a vízbe esik, szemmel láthatóan fuldokolni kezd. Valaki szól a hajó személyzetének, a hajó megfordul és egy hosszú kötélre erősített mentőövet dobnak le mellé. A vízben kapálódzó egyén azt mondja, engem ne akarjon senki megmenteni, én magamtól is megmenekülök.

Hogyan jellemeznénk ezt az embert? Bátor, vagy esztelen?

Ismerjük azt az éneket: Bűnnek tengerében voltam Elmerülve teljesen, Szörnyű helyzetemről ottan Nem tudtam én semmit sem. Ahogyan a példázatbeli fuldokló nem ismerte fel vesztésre álló helyzetét, ugyanúgy a bűnben élő ember sem hajlandó felismerni, elismerni szörnyű, kárhozatba sodródó helyzetét. Szerető Istenünk Jézus Krisztusban egy mentőövet dob a bűn tengerében vergődő embernek, de az gőgösen elutasítja Isten fiát, tudom én, hogy mi a jó nekem felkiáltással. Esztelen! Jézus Krisztus nélkül a kárhozatba süllyedsz!

Efezus 5,15-16 15”Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.”  Mai napban benne élünk, de nem tudjuk mit hoz a holnap. Drága testvéreim, használjuk ki az alkalmas időt. Mai nap még Isten kegyelméből biztonságot adó otthonunkban ébredtünk és felkelhettünk az ágyunkból. Ma még a hozzátartozómnak (az lehet házastárs, gyermek vagy unoka), örömmel mondhattam, szeretlek és hálát adok érted Istennek. Ma még ezt megtehetem, de a holnap már semmiben sem biztos, nincs rá garancia, hogy ugyanilyen marad, ezért értsük meg mi az Úr életünkre vonatkozó akarata, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.

Ha úgy igazából megértem, hogy mi az Úr akarata, akkor ma még van a lehetőségem pályakorrekcióra, nehogy célt tévesszek. Hogy mit jelent igazából a pályakorrekció? Ma már történelem, jól emlékezünk rá, amikor először ment ember a holdra, és teljesítve küldetésüket onnan hazafelé indultak a földre. Képzeljük csak el, ha nem vették volna komolyan azokat a pálya adatokat, amiket be kellett táplálni a fedélzeti számítógépbe és célt tévesztve messze elkerülve a földet, az otthonunkat, elszálltak volna a szinte végtelen világűrbe, a biztos pusztulásba. A mi szerető Istenünk ettől akar megóvni bennünket, mert a bűn valódi jelentése céltévesztés. Számunkra a Szentlélek adja meg a helyes útirányt.

Efézus 5,17. 17Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Gondolom, nemcsak bennem, hanem már bennetek is felmerült a kérdés, hogyan érthetjük meg, mi az Úr akarata? Féltőn szerető Istenünk e tekintetben sem hagy bennünket bizonytalanságban, ha igényt tartunk a véleményére. Szinte az egész Biblia arról szól, hogy mi Isten akarata az életünkkel, jövőnkkel kapcsolatban. Teljesség igénye nélkül csak pár igét óhajtok most kiemelni.

1Péter 2,15-16 „15Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, 16mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.”

1Timóteus 2,4 „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.”

Róma 12,1-2 „1Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek kedves áldozatul, 2és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Az eddig felsoroltak mind Isten általános, minden emberre vonatkozó akarata. Mi emberek nagyon sokban különbözünk egymástól és ez Isten akaratából van így. Tehát ebből kiindulva létezik Istennek egy személyre szabott akarata, terve minden emberre. Istennek ezt a személyre szabott akaratát a Szentlélek szelíd hangján tolmácsolja, ezt csak akkor érthetem meg, ha nyitott szívvel vágyok rá. Ezért szól ma egyen egyenként hozzánk Isten Igéje: Értsétek meg mi Isten akarata! Ne esztelenül, hanem bölcsen éljetek!

Következő felszólítás Efézus 15,18 „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van,” Ez a felszólítás arra vonatkozik, hogy mit ne tegyünk. Ne részegedjünk meg bortól, mert abban pusztulás van (természetesen ez minden alkoholtartalmú italra érvényes tiltás). Csia fordítású Biblia így fogalmazza meg, mert abban menthetetlen romlás van, értitek menthetetlen romlás. Majd ugyanebben a mondatban borivás helyett egy egészen ellenkező előjelű cselekvő megoldást javasol Isten Igéje. 18Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, „hanem teljetek meg Lélekkel”, szellemi dallamokkal énekeljünk dicséretet, lelki énekeket szívünkkel az Úrnak.

Én úgy érzem, hogy alkoholos befolyásoltság alatt nem tudunk megtelni Szentlélekkel. Alkoholos bódult állapotban az emberek egészen más lélekkel vannak betelve, jobb esetben nótázni, rosszabb esetben kötözködni, veszekedni, bűnt bűnre halmozni szoktak. Alkoholos befolyásoltság egyenlő azzal, hogy a Sátán befolyása érvényesül az ilyen ember életében. Az alkoholos befolyásoltság alatt a Sátán belopja kezdetben ártalmatlannak tűnő rafináltan ártó csomagtervét. Gyakorlatban az alkoholos befolyásoltság kéz a kézben együtt jár Isten elött utálatos más bűnökkel, nyerészkedéssel és paráznasággal, mely megnyilvánulhat korunkban akár pornográfia függőségben is.

Megtapasztaltam, hogy az italozó hívő ember mindig megmagyarázza, hogy az egészsége, jó közérzete érdekében, ezért meg azért fogyaszt alkoholt. Részben igaza is van, mert a drog vagy alkoholfüggő ember akkor érzi jól magát, ha végre hozzájut a napi adagjához.

Bevallom, őszintén rám nehezedett, hogy vétkeztem részegséggel kapcsolatosan az Úr egyértelmű parancsa ellen. Isten Igéje az 1Korinthus 5,11-ben ezt írja: „Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek!” Bár voltak itt nálunk olyan gyülekezeti tagok, akik gyülekezeten kívül többször a pohár fenekére néztek, berúgtak, tudtunk róla és hallgatólagosan tudomásul vettük. Az ilyennel még együtt is ettünk.

Italozó hívő emberek nagyon sokan hivatkoznak 1Timóteus 5,23-ra „Ezután ne csak vizet igyál, hanem gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.” TŰZBIBLIA ide vonatkozó magyarázatában olvastam: „Timóteusnak valószínűleg az efezusi vízben megtalálható alkáli só miatt adódott gondja a gyomrával. Pál azt javasolja ezért neki, fogyasszon egy kevés bort a víz mellé, hogy közömbösítse a káros hatást. Az ókori görög orvosi feljegyzések szerint gyakran nem alkoholos bort javallotak a gyomorbántalmakra. Naukratiszi Athénaiosz például a következőket javasolta: „fogyasszon édesbort vízzel keverve vagy felmelegítve, különösen a „protoposz” nevű fajtából, (amely a szőlőből a préselés előtt kinyert lé), minthogy az jó a gyomornak, és az édes bortól nem lesz nehéz az ember feje.” Aki azonban Pál Timóteusnak adott tanácsát idézve próbálja igazolni alkoholtartalmú borok, italok puszta élvezeti cikként történő fogyasztását, az elferdíti e vers üzenetét.

Másik ilyen igehely, amire hivatkoznak az alkoholt kedvelő hívők János 2,1-től kezdődő kánai menyegző leírásában Jézus első csodájára. János 2,3 „Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk”. Most olvassuk el a TŰZBIBLIA magyarázatát, melyet Donald C. Stampf írt ehhez az igeszakaszhoz. „Jézus első feljegyzett csodájának megértéséhez elengedhetetlen a szakasz szövegkörnyezetének ismerete. Tanítványaival hamarosan a jeruzsálemi páskaünnepen vesz részt, ahová gyermekkorától kezdve eljárt. A kor szokásainak megfelelően az ünnepi készülődés arra is kiterjedt, hogy a kovász (élesztő) minden formáját eltávolítsák maguktól. A zsidó családok általában már jóval az ünnep előtt – akár egy hónappal korábban elkezdték a takarítást, hogy a kovász legapróbb nyoma is eltűnjön a háztartásból.

Bor A „bor” (görög „oinosz”) gyüjtőnév az Újszövetségben szőlőből készült többféle italra vonatkozhat. Lehet bor (vagyis erjesztett, alkoholos, részegítő hatású) vagy friss must. A bor típusát a szövegkörnyezet alapján az ószövetségi ünnepek tartalmának figyelembevételével kell megállapítani.

2,10 JÓ BORT. Ókori írók szerint a „jó” (vagy „a legjobb”) bornak akkoriban a legédesebb bort tartották, amelyet jelentős mennyiségben, szabadon fogyaszthattak, és nem kellett semmiféle ártó hatástól, lerészegedéstől tartaniuk. Feltétlenül észre kell vennünk, hogy az itt „finom” és „legjobb” szavakkal fordított görög melléknév (10. vers) nem az „agathosz”, amelynek jelentése „jó”, hanem a „kalosz”, amely azt jelenti: „erkölcsileg kiváló és hasznos”. Ez a szakasz semmiképpen sem sugallhatja azt, hogy Jézus hatalmas ivászaton vett volna részt, sőt még elő is mozdította volna azt.”

Még ifjú koromban a munkahelyen olvastam a „Szovjetunió” című színes magazint. Egy életre megjegyeztem az információt, ami ott és akkor átjött számomra. Szovjet kutató tudósok megállapították, hogy a kipréselt szőlőlé, a friss must 16 fajta különböző vitamint tartalmaz. Erjedéses forrás után már csak 8 fajta vitamint tartalmaz a bor. Következtetés ebből, hogy teljes értékű szőlőlé az édes must és ezt tudták a kétezer évvel ezelőtt élt Krisztuskövető emberek is!

Efezus 5,18 „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, szellemi dallamokkal énekeljünk dicséretet, lelki énekeket szívünkkel az Úrnak.” Drága testvérek gondoljuk csak végig, mennyire különbözik az alkoholtól bódult állapottól, amikor valaki engedelmeskedve az Úr felszólításának betelik Szentlélekkel, imával, énekkel, teljes szívvel dicsőíti Megváltó Jézus Krisztusban az Atyát.

Efezus 5,20 20és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.”

Mindenért hálát adni? Könnyű hálát adni, ha minden jól megy az életünkben! Gondoljuk csak végig, őszinte szívvel tudtunk-e hálát adni a próbákért, betegségünkért, nyomorúságunkért. Kórházi ágyon fekve, vagy egy szerettünk halála esetén találunk-e okot a hálaadásra? Talán a veszteségekkel, próbákkal akar mindenható Urunk az engedelmesség útjára terelni bennünket.

Drága testvérem, ha megértetted Isten életedre vonatkozó akaratát, ne tanácskozz testtel és vérrel, hanem tedd, amit tenned kell!

Adjunk Őszintén teljes szívvel hálát Istennek az Atyának mindenért, legfőképp Jézus Krisztusért a drága Megváltóért, főleg akkor, ha beteltünk a megígért Szentlélekkel, mindezt a hálaadást tegyük a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.

Énekeljünk őszintén hálatelt szívvel, mert az tetszik az Istennek, ha dicsérjük őt. Szabad őt ünnepelni, és szabad énekelni. A dicséret szívből jövő legyen és hálateljes! Ha ezt tesszük, kedves lesz az Istennek.

Efezus 5,15 „15Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek! Minden gyülekezet ahhoz mérje magát, amit a Szentlélek az első keresztyének körében mondott és tett. Ha a gyülekezeteinkből hiányzik mindaz az erő, tisztaság, öröm és hűség, amiről az apostolok cselekedeteiben Lukács evangélista beszámolójában olvasunk, akkor kérjük Istent, hogy újítsa meg az élő Krisztusba vetett hitünket, és töltse ki ránk ismét Szentlelkét, hogy lelkünk megtisztulhasson, felfrissülhessen, megerősödhessen, és Isten céljai megvalósulhassanak rajtunk keresztül.

Most, ha imára hajtjuk fejünket, térdünket, kérjük Istenünket, mutassa meg életünkre vonatkozó akaratát, de úgy, hogy mindezt megértve alázatos szívvel engedelmeskedni is akarjunk neki! ÁMEN!

Többet ér az engedelmesség!

 

1Sámuel 15,20-23 20Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam én az ÚR szavára, és végrehajtottam azt a megbízatást, amelyre elküldött az ÚR: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálékiakat pedig kiirtottam. 21A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák legjavát, hogy feláldozza Istenednek, az ÚRnak Gilgálban. 22Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az ÚRnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az ÚR szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! 23Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Te megvetetted az ÚR igéjét, ő pedig elvetett téged, és nem leszel király!

Többet ér az engedelmesség, hangfelvétel.

https://drive.google.com/file/d/1gexlyCj__vQPo95XMSKoWkJGDZdrf6_G/view?usp=share_link

Most vizsgáljuk meg az Ige fényében mi is volt Isten konkrét parancsa, melyet Saul király vezetésével az izraeli hadseregnek maradéktalanul végre kellett volna hajtani.

1Sámuel 15,1-3 „Egyszer ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött az ÚR, hogy felkenjelek népe, Izráel királyává. Most azért hallgass az ÚR beszédére! Ezt mondja a Seregek URa: Számontartom, hogy hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból. Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, a marhákat és a juhokat, a tevéket és a szamarakat!”

Nem lehet, nem szabad kimazsolázni Isten parancsaiból, ami nekem tetszik, amiből nekem hasznom van.

Saul Izrael királya nemcsak engedetlen azzal az Istennel szemben, aki őt a királyi trónra ültette, hanem még szemtől szembe is hazudik Sámuel prófétának, hogy mentse a bőrét, aztán arra hivatkozik, hogy mint király nem állt a helyzet magaslatán, mert félt a néptől. Vajon mi voltunk már úgy, hogy el akartuk kerülni a hitetlen környezetünkkel való személyes konfliktust és ezért még azt is vállaltuk, hogy az Úr szava iránt engedetlenek legyünk, főleg, ha ez anyagi előnyökkel is jár?

Nézzük meg Saul, hogyan próbálja másra tolni a felelősséget, saját engedetlensége miatt. 21”A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák legjavát, hogy feláldozza Istenednek, az ÚRnak Gilgálban.” Általában a világ fiai, akiknek nem számít Isten szava és parancsa így cselekednek, elveszik akár jogtalanul is azt, ami kívánatos számukra. Előfordult már, hogy mi is úgy bántunk a gondjainkra bízott javakkal, ahogyan úgy általában az Isten nélkül élő világiak teszik?

Van egy általunk is jól ismert közmondás, „könnyű a békát a tónak ugrasztani”. Saul nyugodtan megtehette volna Isten hatalmával támogatott felkent királyként, hogy megállítja Isten határozott és egyértelmű parancsa ellenére szabad rablásba sodródott hadinépet. De nem tette, hanem inkább azonosult velük.

Évtizedekkel ezelőtt történt, Édesanyám kórházban dolgozott és a főnővér főnökasszonya, időnként a rájuk bízott kórházi eszközökből, anyagokból saját javukra is gazdálkodott, de úgy, hogy a beosztott dolgozóknak is juttatott valamennyit belőle. Édesanyám is kapott a főnökasszonyától kötszert, tisztítószert és egyebeket. Először és másodszor haza is vitte, mert a főnöke adta, de az Úr lelkiismerete hangján szólt hozzá. Határozottan ránehezedett a bűntudat és visszavitte a tőle kapott eszközöket korrupt főnökasszonyának. Nem tehetem meg, hogy megtartsam, mert Isten elleni vétek és bűntudatom van. Visszaadta annak ellenére, hogy munkahelyén nehezteltek rá és a főnökasszonya utána mindenféle „szentfazéknak” elmondta.

Előfordult már velünk is, hogy anyagi javak csábításának engedve Isten gyermekeiként sodródtunk az árral? Tudva, sejtve azt, hogy Isten határozott parancsai ellenére vétkezünk, de hajlamaink mentén gyengék voltunk a kísértéssel szemben. Drága testvéreim a hívő embernek nem mentsége, hogy más is ezt teszi. A törvény tiltja többek között, hogy adócsalást kövessünk el, vállalati szabályok rendelkezések tiltják, hogy engedély nélkül saját zsebre részesítjük magunkat a kezelésre ránk bízott javakból.

Megtérésem előtt vízvezeték szerelőként rendszeresen vállaltam munkát, egész jól jövedelmezett, de megtérésem után világossá vált bennem, hogy adócsalást követek el. Döntenem kellett, vagy legalizálom, vagy feladom. Utána időnként, csak baráti, ingyenes munkákat végeztem. Így maradt időm itt is meghirdetett „Rákoscsabán tartott kétszer kétéves biblia iskolába” járni, mely csak javamra vált.

1Sámuel 15,20 „Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam én az ÚR szavára, és végrehajtottam azt a megbízatást, amelyre elküldött az ÚR: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálékiakat pedig kiirtottam.”

Saul király azt a részfeladatot próbálja hangsúlyozni, amit végrehajtott Isten egyértelműen határozott parancsából, amit pedig nem hajtott végre, a mulasztást a hadinép nyakába akarja varrni. Mi is voltunk már úgy, hogy megmagyaráztam magamnak, igyekeztem tompítani elnyomni a lelkiismeretem hangját? Elhitettem magammal, végül is csak azt tettem, amit a többiek is tesznek a munkahelyemen és a környezetemben.

Drága testvéreim, egy dolgot világosan értenünk és tudnunk kell: „Ha csak részlegesen, félig-meddig engedelmeskedünk Istennek, az teljes engedetlenségnek számít!” A teljes Biblia Isten kinyilatkoztatott parancsának, útmutatásának írott formája. Ugyanúgy vonatkozik ránk is, mint amikor Isten Mózesnek személyesen adta parancsait. Igaz, hogy a kegyelem korszakában élünk Jézus Krisztus golgotai áldozata óta, de ez nem ment fel bennünket, ha az igazság megismerése után szándékosan vétkezünk. Nézzünk erről egy „újszövetségi” Igét.

Zsidók 10,26-27 „26Mert, ha szándékosan vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűneinkért való áldozat, 27hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.”

2Mózes 20,15 a 8. parancsolat nagyon rövid, csak két szó. „Ne lopj”. A hadinép Isten határozott tiltása ellenére elvett a javakból, az lopásnak számít!

Saul és a vezetése alatt álló hadinép Isten határozott parancsának ellenszegültek. A győztes csata ellenére anyagi haszonszerzés vétsége miatt erkölcsileg elbuktak és Isten haragját vonták magukra. Anyagi haszonszerzés reményében, de sokan vétkeztek és vétkeznek még a keresztyének is a 8. parancsolat tiltása ellenére.

Vizsgáljuk meg röviden, mi az, ami Isten szemszögéből e parancs áthágásának minősül. Mindaz, ami egy nemzetállam hatályos törvényében, vagy vállalati szabályozásban jogtalan haszonszerzésnek minősül. És még akkor nem is beszéltünk a magántulajdon elleni vétségekről, amit ügyes trükkökkel jogi kiskapukat kihasználva, egy korrupt ügyvéddel a várható haszon reményében megszereznek az emberek.

Ha valaki pl. munkahelyén a rábízott anyagi javakkal saját hasznára gazdálkodik, netán adócsalást követ el, vagy kiforgatja honfitársát jogos tulajdonából, az Isten szemszögéből áthágja a 8. parancsolat tiltását. Az sem mentesíti a keresztyént, ha azt mondja, abból is odaadtam Istennek a részét, a tizedet. Talán ez még nagyobb arcátlanság, mert Istent akarta lekenyerezni, hogy hunyjon szemet a lopása felett.

1Sámuel 15,22. Talán ugyanúgy tetszik az ÚRnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az ÚR szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! Az Úr személyesen is szólhat hozzánk, de ha ezt nem tenné, akkor is hiszem és tudom, hogy a Biblia számunkra az Úr kijelentett szava.

1Sámuel 15,23 „Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Te megvetetted az ÚR igéjét, ő pedig elvetett téged, és nem leszel király!”

Számomra nagyon fontos üzenete van annak a Bibliából megismert ténynek, hogy amikor az Úr ezt kijelentette Saulnak, utána még legalább tíz évig király maradt. Ezt onnan következtetem, hogy amikor Sámuel próféta az Úr utasítására Dávidot testvérei közül kiválasztva királlyá felkente, ő még hadköteles kor alatti ifjú volt. Dávid még ezután ölte meg Góliátot és jóval később, amikor harminc éves lett, akkor valóban királlyá koronázták. Saul király is több mint egy évtizedet kapott, hogy elvetése után őszinte bűnbánatot gyakorolva az Úrhoz térjen.

Az Úr velünk is hosszútűrő, szava iránti engedetlenségünk esetén sem mindjárt jön a büntetés, mert várja, hogy az engedetlenség bűnéből bűnbánó szívvel megtérjünk.

Egy biblia kommentárban az alábbiakat olvastam. Többet ér az engedelmesség az áldozatnál! Jobb teljes szívből engedelmeskedni Isten szavának, mint bármilyen különleges módon imádni, vagy szolgálni őt, esetleg áldozatot hozni érte. Saul elsősorban azzal vétkezett, hogy előbbre valónak tekintette saját elképzeléseit Isten szavánál, pedig Ő már kijelentette, mi jó és mi helyes. Az utolsó időkben is (mielőtt Jézus visszatér) így viszonyul majd az ember a bűn és az Isten elleni lázadás kérdéséhez: ő maga akarja eldönteni, mi a helyes, vakmerőn elutasítva az igazság Igéjében kijelentett normáját. Sose feledjük, hogy mit sem ér a dicsőítés, az imádkozás, a lelki ajándékok vagy a szolgálat, ha nem párosul engedelmességgel. A valódi engedelmesség pedig nem más, mint, ha azt tesszük, amit Isten helyesnek tart.

Fodorné Bálint Andrea az Áhítatban ezen a héten az aktuális igéhez ezt a magyarázatot írta: Sámuel próféta Saul király engedetlensége kapcsán egy örök érvényű igazságot, axiómát fogalmaz meg: mindennél (még az áldozatnál is, pláne, ha az csak színből történik) fontosabb az Isten szavának való teljes engedelmesség, aminek nem is marad el a jutalma.

Urunk szemében értékesebb a szeretet gyakorlása és Isten ismerete (Hós 6,6) vagy az irgalmasság (Mt 9,13), mint az áldozat. „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6,5) Ha az Úr iránti őszinte szeretete ott van a szívünkben, akkor számunkra egyszerűen örömforrássá válik a neki való engedelmesség és az áldozat is.  ÁMEN!

A házasság alapja!

 

1Mózes 2,21-25 21Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. 22Az emberből kivett oldalbordát az ÚRisten asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. 23Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. 24Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. 25Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is; de nem szégyellték magukat.

Hangfelvétel meghallgatható!

https://drive.google.com/file/d/1gsnxGAv2RB_slWflKPG6akq7ynkum80A/view?usp=share_link

A felolvasott alapigénk első két versében így olvastuk: „Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát az ÚRisten asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez.”

Ehhez csak azt tudom hozzáfűzni, hogy feltétel nélkül megbízhattok abban a nagytudású, nagyhatalmú „Főorvosban”, aki már több mint hatezer éve a legjobb aneszteziológus volt, aki a legjobb sebész is volt, egyedülállóan kiváló alkotó és teremtő, ráadásul a legjobb házassági tanácsadó is.

Február második vasárnapja a házasság világnapja! Mit tudhatunk ennek eredetéről? Utánanéztem a wikipédiában. A Házasság Világnapja 1981-re nyúlik vissza, amikor az Egyesült Államokbeli Louisiana állam kormányzója és a főváros, Baton Rouge polgármestere akciót hirdetett a házasságkötések rohamos csökkenésének megállításáért. Az ötlet akkora sikert aratott, hogy 1983-tól a Házasság Világnapja nevet kapta, amelyet minden év februárjának második vasárnapján ünnepelnek meg szerte a világon.

Életünk során mindannyian voltunk már házasságkötési szertartáson, és azt követő ünnepségen. Kérdezem, mi az a mondat, ami jókívánságként az ifjú pár felé legtöbbször elhangzik? Sok boldogságot! Igen. A lelkünk mélyén ott legbelül mindannyiunkban ott van a boldogság utáni vágy. Nagyon sokan már ifjú korban szívükben élő reménységgel kötnek házasságot, hogy ott majd végre megtalálják a várva várt boldogságot.

A felolvasott igével, a házassággal és a boldogsággal kapcsolatosan több kérdés is felmerült bennem.

Mi jellemzi leginkább azokat a párokat, akik boldog házasságban élnek? Nagyon egyszerű a válasz. Boldog emberek! Ha valaki boldogtalan a szülői háznál, konfliktusai vannak az iskolában, munkahelyén és még sorolhatnám, és azért menekül a házasságba, hogy ott boldog legyen, végre majd valaki megérti, és önmagáért szeretni fogja, az csalódni fog. A házasság önmagában senkit nem tesz boldoggá. De viszont két boldog embernek igenis lehet boldog házassága.

Boldog ember vagy? Ha netán úgy érzed, hogy nem, vagy bizonytalan vagy, akkor itt a következő kérdés, szeretnél boldog lenni? Hogyan lehetsz mégis boldog? A boldogság nem úgy szakad ránk kívülről, mint egy lottó főnyeremény, hogy valaki egyből milliárdos vagyonnal rendelkezik. Nem attól lesz azonnal boldog valaki, ha végre megtalálja az ideálisnak gondolt társat.

A boldogságot nem a külső körülmények ideális állapota hozza el számunkra. Boldogság belülről fakad, a szív mélyéből sarjad, amikor kibontakozik azt nem lehet elrejteni, az mindenki számára észlelhető lesz.

Amit Béla apu mesélt nekünk azt soha nem felejtem el. Második világháború idején a II. Magyar hadsereggel a Kárpátokban vonultak. Minden településtől távol az erdő közepén egy kis rönkházban lakott egy fiatal pár kétéves körüli kis gyermekükkel. Apuka úgy fogalmazta, szegények voltak, mint a templom egere, de a boldogság sugárzott róluk.

A boldog embert az első látásra fel lehet ismerni, de a boldogtalan megkeseredett embereket szinte már az első megnyilvánulásuk alkalmával, pedig sokan keserédes mosollyal próbálják palástolni boldogtalanságukat.

Mégis, honnan fakad, és mitől növekszik és nyílik ki bennünk a boldogság csírája? Először Istenben, mint teremtőben és Megváltóban való feltétlen bizalom kell hozzá. A tökéletes Isten soha nem teremt selejtet. Minden ember egyedi és értékes Istennel való közösségében. A tökéletesre teremtett embert Istenben való bizalmatlansága következtében a bűn tette és teszi lelkileg és testileg beteggé. Jézus Krisztus azt mondta, János 16,9 „A bűn az, hogy nem hisznek énbennem.” Ha valaki azt mondja, hiszek Istenben, de szívében és a házasságában nem adja át a főhelyet Istennek, akkor boldogtalan lesz.

Az Úr hinti az igemagvakat, ha szívedet megnyitod előtte, felismerve bűnös életed, feltétel nélkül rábízod magadat, akkor a boldogság csírája benned is növekedésnek indul.

Szinte az egész életünk döntések sorozatából áll, ezek a döntéseink fontosságuknak megfelelően mindenképpen hatással vannak további életünkre. Életed legfontosabb döntése, hogy elfogadod-e, vagy elfogadtad-e Jézus Krisztust Megváltódként?

A második ilyen nagykaliberű döntés pedig a társválasztás. 1Mózes 2,18 „Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” Isten szerint a házasság egy életre szól, csak a halál választhatja el a házastársakat. Mi, akik házasságban élünk, vagy éltünk, évtizedek távlatából jól látjuk, hogy egy ifjú milyen kevés bölcsességgel rendelkezik a hozzáillő házastárs kiválasztásával kapcsolatban.

Attól függetlenül, hogy házastársunkat Istentől elkérve jól választottunk, vagy saját magunk választottuk, most Isten vezetését kérve törekednünk kell arra, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki a házasságunkból.

A házasság alapja! „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” 1Mózes 2,24. Értitek, lesznek ketten egy testté! Temetőben járva, egy sokat látott sírfelirat így hangzik: „Addig voltunk mi boldogok, amíg a szívünk együtt dobogott.” Lehet úgy is élni házasságban, hogy egymás mellett élve dobog a szívünk. De lehet úgy is, hogy Jézus nevére együtt dobban a szívünk. Most egy intim információ fog elhangzani! Megtérésem utáni időszakban többször megtörtént, a párom mellkasára hajtottam a fejemet és hallgattam a szívdobogását. Hallod mondtam, azt dobogja: Jézus szeret! Jézus szeret!

A házasság alapja ez az összetartozás, mert a végtelenül bölcs és hatalmas Isten így látta jónak, hogy az ember házastársi kapcsolatban, családban élje az életét.

Csak Jézus Krisztussal való szoros közösségben tudjuk kihozni a házastársi kapcsolatunkból a legjobbat. Állításomat azzal igazolom, képzeljük csak el Jézus Krisztus itt áll az udvar közepén, mi az udvar különböző részén állunk körben, ha különböző oldalról is közelítjük meg őt, minél inkább közel jutunk hozzá, annál közelebb kerülünk egymáshoz is. Ez ugyanúgy működik házastársak és Isten népe közösségén belül is.

Amíg a szabad akarattal teremtett első emberpár mindennapi élő kapcsolatban volt teremtőjével, addig minden úgy alakult, ahogyan a Teremtő eltervezte. Az, hogy házasságommal kapcsolatban kinek a tanácsát fogadom el, az döntés kérdése. Ha úgy döntök, hogy családunkban Krisztus Jézus a „családfő”, akkor vele élő kapcsolatban, az ő Igéje, Szentlelke vezetése alatt minden esélyem megvan a boldog házasságra. Persze ez csak úgy működik, ha a házastárs is elfogadja Isten házastársakra vonatkozó útmutatását.

Tehát arra a megállapításra jutottunk, hogy a házasság alapja az összetartozás. Ez a gyakorlatban is kiállja a próbát. Vegyünk egy kötelet, terheljük fokozatosan súlyokkal, amíg el nem szakad. Ha két kötelet összefogunk, akkor kétszer akkora terhelést tud elviselni. Ha a házaspár mellett szoros közösségben harmadikként ott van Jézus Krisztus, akkor igaz a Prédikátor megállapítása. Prédikátor 4,12 „És a hármas kötél nem hamar szakad”!

Istennek ígérete van, hogy emberi erőt meghaladó kísértés nem érheti az övéit. 1Kor 10,13 „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni.”

Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, addig, amíg egy házaspár mindkét tagja szoros élő közösségben van Krisztus Jézussal, soha nem sodródhat kapcsolatuk házasságtörésbe és válásba. Viszont amilyen mértékben távolodnak Megváltójuktól, ugyanannyira fognak eltávolodni egymástól is. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” Jakab 1,17.

Nézzük meg Jézus Krisztus kiket mond boldognak? Teljesség igénye nélkül párat idézek a Bibliából. „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát” Zsoltárok 40,5.

„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.” Zsoltárok 1,1-2.

Máté evangéliuma 5,3-12 felsorolja, hogy kik a boldogok. Csak egyet szeretnék kiemelni a „boldogmondások” közül. „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők Isten fiainak mondatnak.” Máté 5,9. (Gondoljunk csak bele, micsoda rang, milyen hatalmas kiváltság Isten fiának lenni.)

Felmerült bennem a kérdés, ha békességre törekszem a családomban, a környezetemben, akkor hogyan tudom ezt leginkább kifejezésre juttatni, hogy szándékomat, igyekezetemet házastársam és családom is egyértelműen megérezze. Családunk tagjai Isten áldott ajándékai számunkra. Ezért legyen az a célunk, hogy lehető legkedvesebben viselkedjünk velük. Ha egy tiszteletre méltó vendég van nálunk, például a polgármesterünk vagy a lelkészünk, akkor is megsértjük, megbántjuk a házastársunkat, vagy meglepően nyájasan viselkednénk, mert mit szólna, ha ilyennek látna engem? Hej, drága testvéreim, amikor idáig jutottam az önvizsgálatban, de megszégyenültem, hogy időnként milyen képmutató alak tudok lenni, bementem a szobába, térdeimre esve tettem bűnvallást és kértem az Urat, segítsen az akarata szerinti változásban.

Nem ártana tudatosítani, és jól megjegyezni, hogy a világteremtő és fenntartó hatalmas Isten láthatatlanul is jelen van közöttünk, mindennapos vendég asztalunknál, láthatatlan megfigyelője és tanúja valamennyi beszélgetésünknek. Gondoljuk, csak végig, ha a családi asztalnál összekulcsolt kézzel hívjuk őt a legegyszerűbb imában: „Jövel Jézus légy vendégünk, álld meg amit adtál nekünk, Ámen”, akkor Ő ott van. Ha nem hívtuk a házasságunkba, és nincs jelen Jézus Krisztus, mint harmadik kötél, akkor a helyét e világ fejedelme a Sátán foglalja el. Az ő jelenlétén pedig soha nem lesz köszönet.

Most pedig mindannyiunknak szóló útmutatásul olvasom a házasság világnapja alkalmából az Efézus 5,21 üzenetét: „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében”. Itt férfi és nő, mint két egymás mellé rendelt személy van felszólítva, hogy Krisztusban egyenrangú félként kölcsönösen engedelmeskedjenek egymásnak. De a végtelenül bölcs és hatalmas Isten úgy látta jónak, hogy az egyenrangú házastársak közül egyik legyen számon kérhető, felelősségre vonható a családi élet ügyeiért. Ezért így folytatja Pál apostol:

Efézus 5,22-25.33 „22Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; 23mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. 24De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Kedves férfitársaim számunkra most következik a legfontosabb üzenet!!!! 25Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.”

Majd a 33. versben így fejezi be az Apostol: „De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” Nehéz, de nem lehetetlen a szülői házban tapasztalt és onnan hozott olyan családminta fölé emelkedni, amikor a szülők nem Istennek tetsző módon élték meg házasságukat. De milyen harmonikus tud lenni egy házasság, ha a férj úgy szereti feleségét, hogy az életét is odaadná érte, a feleség pedig tiszteli férjét, mert ezt így tanulta, így látta az édesanyjától is.

A házasság alapja az Isten által javasolt összetartozás. Erre az alapra bizton lehet építeni, ezen biztonsággal megmaradni, és ami a legfontosabb, erről életmódunkkal is tegyünk bizonyságot. Ez a szilárd alap: a jó Isten jó cselekvésének jó eredménye. Az idei házasság hetén igyekezzünk megerősíteni házasságunkat – erre az alapra (vissza)állva! ÁMEN