Az első keresztyén vértanú bizonyságtétele!

 

Apostolok cselekedetei 7,51-60 51Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. 52A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig ti az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek, 53akik bár angyalok által kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg. 54Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. 55Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. 56Ekkor így szólt: Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll. 57Akkor azok hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak; 58azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig egy Saul nevű ifjú lába elé tették le felsőruháikat. 59Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet! 60Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondta, meghalt.

Igehirdetés hangfelvétele meghallgatható:

https://drive.google.com/file/d/1WoeOvV_Nrd9DMuOJPixx7_9XDUW2u4Jn/view?usp=sharing

A mai igehirdetés alapjául felolvasott igeszakasz István diakónus bizonyságtételéről és mártírhaláláról hiteles tudósítás a mindenkori élő keresztyének számára. Jézus Krisztus mennybemenetele után az első keresztyén gyülekezet Szentlélekkel betelve, a Szentlélek erejével bátran hirdette Isten Igéjét. Ennek az önfeláldozó küldetésnek, igemagvak vetésének csodálatos eredményei lettek. Mint amikor tavaszi áztató esők után, a nap melegétől csírázásnak indulnak és szárba szökkennek kertjeinkben az elvetett magvak, úgy nőttek ki sorban az akkori környezetben üldöztetések ellenére is a keresztyén gyülekezetek.

Ennek az önfeláldozó sikeres küldetésnek van egy másik szomorú következménye, a hitvallásukért egyre szaporodó mártírok száma. Gondoljuk csak végig, az apostolok egy kivételével hitvallásukért, bátor bizonyságtételükért mind mártírhalált haltak. Ők akkor Krisztus Jézussal való kapcsolatukat egészen másképpen élték meg, mint mi a mai elanyagiasodott „keresztyének”. Mi mai keresztyének Isten áldását, szinte csak bőséges anyagiakban és gyógyulásban kérjük és képzeljük el.

Számukra Krisztus Jézus nevéért való mártírhalál egy kiteljesedett élet és boldog célba érkezés volt. Gondoljuk csak végig, a vértanú Istvánt a célvonalnál maga a dicsőséges Krisztus Jézus várja. Ez egy igazi, boldog hazaérkezés. Az én értékrendemben ez sokkal nagyobb dicsőség, mintha valaki földi viszonylatban 23 olimpiai aranyérem büszke birtokosa lenne.

2020.12.09. Magyar Közlönyben megjelent: „A magyar kormány megemelte a kimagasló sporteredményekért járó állami jutalmak összegét, így az olimpiai aranyéremért az eddigi 35 helyett már 50 millió forint jár. A Magyar Közlöny szerdán megjelent száma szerint az ötkarikás játékokon szerzett ezüstéremért 35,7 millió, a bronzért pedig 28,5 millió forintot kapnak a sportolók.” Mindez emberi értékrend szerinti kimagasló teljesítményért járó jutalom és dicsőség.

Vajon, ha mi, a mai elanyagiasodott keresztyének szabadon választhatnánk István diakónus dicsősége és egy olimpiai aranyéremmel járó minden előny között, hogyan döntenénk?

Számomra olyan példaértékű István diakónus bátor hitvallása az őrjöngő és ellenségesen viselkedő, magát Isten népének valló zsidó tömeggel szemben. „51Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. 52A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig ti az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek, 53akik bár angyalok által kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg. 54Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene.” (ApCsel 7,51-54)

Az „Áhítat” című könyvünkben Merényi Zoltán testvérünk a mai napra kijelölt Igével összhangban, István diakónus mártírhalálával kapcsolatosan így fogalmazta meg üzenetét: „Ha teljes szívedből szereted és imádod Megváltódat, akkor soha semmilyen ár nem lesz drága, hogy ezt tehesd.”

Ízlelgetve testvérünk szó szerinti üzenetét, rá kellett jönnöm, hogy az nem igazi szeretet, ahogyan én szeretem Krisztust, hanem ahogyan ő szeretett engem. Rá kellett jönnöm, hogy eddigi életem során, úgy mint István vértanú, igazán, önfeláldozóan nem tudtam, talán nem is igazán akartam teljes szívből szeretni és imádni drága Megváltómat Jézus Krisztust, aki az életét adva, feláldozta magát azért, hogy nekem bűnös érdemtelennek az Ő vére árán örök életem üdvösségem legyen.

Egyik törvénytudó megkérdezte Jézust: Máté 27,36-39 36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” 38Ez az első és a nagy parancsolat. 39A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Uram, bocsásd meg, hogy olyan képmutató keresztyén kategóriába tartozó vagyok, de meg akarok változni az elmém, értelmem megújulása által, hogy igazából megértsem mi Isten akarata, valójában úgy tudjalak szeretni, ahogyan István diakónus is szeretett téged.

Krisztus gyülekezeteivel is megtörténhet, hogy hátat fordítanak az Úrnak és igéjének, és nem hallgatnak a Szentlélek hangjára. Azok a keresztyének, akik megengedik ezt maguknak, a zsidókhoz hasonlóan Isten ítéletére számíthatnak: Isten országa elvétetik tőlük.

Jelenések 3,15-18 „15Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! 16Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. 17Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: 18tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.”

A hét gyülekezetnek szóló üzenetet kellett lejegyezni János apostolnak. Bibliában a hetes szám a teljességet jelképezi, így a hét gyülekezethez írottak Jézus Krisztus teste egészének szólnak, Krisztus valamennyi követőjének, minden korban. Ez azt jelenti, hogy a hét gyülekezet a történelem összes gyülekezetét képviseli, az üzenetek éppúgy szólnak nekünk, mint az eredeti olvasóknak.

A langyos gyülekezetben apátia uralkodik, mert elhanyagolják Krisztussal kettesben töltött időt. Csak félszívvel követik és lustán szolgálják őt. Hozzáidomulnak a világ normáihoz és hamarosan már jobban hasonlítanak a környező társadalomhoz, mint Isten országához. A laodicei gyülekezet tagjai, elkötelezett keresztyénnek tartották magukat, ám a valóságban nyomorult szégyenteljes állapotban voltak. Krisztus félreérthetetlenül közli a gyülekezettel, hogy elítéli a lelki langymelegséget.

Érdemes elgondolkodni, valójában mit is jelent a dicsőséges, hatalmas Krisztusnak az a mondata: „16Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” A mai elkényelmesedett, megfáradt Európai keresztyén gyülekezetek lelkisége mennyire más, mint az első gyülekezetekben ott Jeruzsálemben? Tudjuk rá a választ!

Napjainkban Európán kívüli gyülekezetekben viszont megtalálható ugyanaz a lelkület, ami akkor jellemezte az első apostoli gyülekezeteket. Ázsiai, Afrikai, Dél-Amerikai keresztyén közösségekben, főleg Iszlám többségű területeken, de Kínában sem jobb a helyzet, módszeresen üldözik megvallott hitükért a keresztyéneket. Felettébb érdekes, hogy azokon a területeken az üldözések ellenére megtérések, tömeges ébredések történnek.

Open Doors nemzetközi szervezet nyilvántartása szerint 76 azon országok száma, ahol a keresztyéneket, hátrányosan megkülönböztetik és üldözik. Csak 2022-ben 6175 hívő testvérünket ölték meg hitéért a világban. Gondoljunk csak bele, ez majdnem annyi, mintha egy év alatt Sülysáp teljes lakosságának túlnyomó részét lemészárolnák. Ezen felül még 3829 az elrabolt keresztyének száma, akiknek sorsa bizonytalan.

Kedves Testvérek! Imádkoznunk kell a napjainkban üldözött gyülekezetekért. Ugyanakkor nekünk is, akik szabadon beszélhetünk a Bibliáról, és nem zárnak börtönbe azért, ha istentiszteletre járunk, nagy kihívás, hogy ne kényelmesedjünk el, és ne tartsuk természetesnek azt a szabadságot, amelyben most részünk lehet.

István boldogan halt meg, mert az Úr megnyitotta a szemeit, s megpillantotta azt a helyet, ahova megkövezése után beléphetett. De még fontosabb, hogy meglátta azt a Jézust, aki számára is helyet készített a mennyben. Jó lenne, ha minden napon mi is magunk előtt látnánk ezt a célt! ÁMEN!

Hogyan fogadod a kegyelmet?

 

Jónás 1 1Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: 2indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! 3El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől. 4Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. 5Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek rajta. Ezalatt Jónás, aki lement és lefeküdt a hajó egyik zugában, mélyen aludt. 6De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el! 7Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. 8Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy? 9Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az URat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. 10Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az ÚR elől menekül – mert Jónás elmondta nekik –, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! 11Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. 12Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam zúdult rátok ez a nagy vihar. 13Az emberek azonban megpróbáltak kievezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. 14Ekkor így kiáltottak az ÚRhoz: Jaj, URam, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt teszed, amit akarsz! 15Azzal fogták Jónást, és beledobták a tengerbe; a tenger pedig lecsendesedett. 16Ezért az emberekben nagy félelem támadt az ÚR iránt; áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az ÚRnak.

Hogyan fogadod a kegyelmet? Igehirdetés hangfelvétele

https://drive.google.com/file/d/1ayeJuKOYGOHA9ixu5o_EyVQNd7KpyTsg/view?usp=sharing

Áhítat című könyvünkben a mai igéhez rendelt kiemelt gondolat kérdésként így hangzik: Hogyan fogadod a kegyelmet? Történetünkben akkor egy világhódító nagy nép sorsa, jövője függött a kérdéshez való hozzáállásukon. Isten megnem érdemelt kegyelmének keresése, elfogadása, vagy pusztulás, mely egyben a kárhozatukat is jelenti. Hogyan fogadod a kegyelmet?  Személyekre lebontva egyéni szinten rám és rád vonatkoztatva sem kisebb a tét, örök élet üdvösséggel, vagy örök kárhozat, annak minden borzalmas következményével. Az, hogy ez mit is jelent, a Bibliát nyitott szívvel olvasó és ismerő ember előtt nincs rejtve.

A felolvasott ige Amittaj fiaként mutatja be Jónást, nevének jelentése „galamb”. 2Királyok 14,25 említi név szerint Jónás prófétát, aki II. Jeroboám idején az északi királyságban Izraelben végezte prófétai szolgálatát, Hóseás és Ámosz próféta kortársa volt. Jónás könyvének keletkezését Kr. E. 760 körüli időpontra teszik, valószínűleg maga a próféta jegyezte le a történéseket.

Jónás próféta Názárettől négy-öt kilométerre fekvő galileai Gat-Héferből származott. Tehát a Jézusról vitázó farizeusok óriásit tévedtek, amikor (János 7,52) azt mondták, soha nem származott próféta Galileából.

A felolvasott Ige így hangzik: 1„Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: 2Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre”! Jónás 1,1-2.

Ninive városát mérete és ismertsége miatt, csak a „nagy városként” emlegették, történetünk idején az Asszír birodalom fővárosa volt, egészen annak bukásáig. Jónásnak három napig tartott bejárni a várost, lakossága meghaladta a százhúszezret. Asszír birodalom messze földön hírhedt volt bűnösségéről és kegyetlenségéről.

Ninive Galileától mintegy nyolcszáz kilométerre északkeletre feküdt, az akkori körülményeket figyelembe véve felettébb nagy távolságra esett Jónás szülővárosától. Az akkori viszonyok között nyolcszáz kilométer megtétele szárazföldi úton gyalogszerrel, nem a könnyű turista útvonalak közé tartozott. Nagyon komoly, fárasztó és mégis nagy horderejű küldetésre küldte el Isten Jónást. Egy akkori nagy világbirodalom népének léte, jövője függött küldetése sikerétől.

Gondoljunk csak bele, ha Isten Lelke indít bennünket lélekmentő munkára, vonakodásunk esetén emberek, családok, közösségek további sorsa múlhat azon, hogy engedelmesen belesimulunk Isten akaratának teljesítésébe, vagy úgy teszünk, mint ahogyan első nekifutásra Jónás tette.

A ma kezdődő héten Jónás és Náhum könyvét fogjuk egymás után olvasni. Azért lesz hasznos számunkra, mert mindkettő bemutatja Ninive városának, vagyis az Asszír Birodalomnak a sorsát. Jónás könyvében még kegyelmet kap a város. Aztán eltelik több mint száz év, újabb nemzedékek támadtak Ninivében is, akik már nem félték a kegyelem Istenét, ezért szinte törvényszerűen iszonyúan bűnös életet éltek.

Drága barátom, te hogyan fogadod a kegyelmet? Nézzük meg az ige fényében, hogyan fogadta Ninive népe az irgalmas Isten üzenetét Jónás szájából. „Még negyven nap és elpusztul Ninive” Jónás 2,4.

A történetből nagyon fontosnak tartom, bár egy kegyetlen vérontó nép volt az Asszír nép, de voltak köztük Istent félő emberek, és ami jelen esetünkben nagyon fontos, hogy voltak istenfélő vezetőik, akik bűnbánatot, megtérést és böjtöt hirdetve, önmagukat megalázva Isten kegyelmében reménykedtek, és így kaptak még valamivel több mint száz évet. Mindez a király és a vezető emberek érdeme is, remélték, hogy Istennél lehet még kegyelem. 

Így olvashatjuk Jónás 3,5-10 5Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja nagyja. 6Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt a trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült. 7Azután kihirdették Ninivében a király és a főemberek parancsára: Az emberek és állatok, a marhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! 8Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! 9Ki tudja, talán felénk fordul és megszán az Isten, megfékezi izzó haragját, és nem veszünk el! 10Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról, megbánta Isten, hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és nem tette meg.

Sokat taníthat nekünk Jónás könyve a küldetésről, ellenségszeretetről, a kegyelem elfogadásáról. Jónás – más prófétáktól eltérően – missziói feladatot kapott. Küldetése szerint abba az Asszíriába kellett mennie, amely kegyetlen háborúi során leigázott sok országot, köztük Jézus Krisztus születése előtt 722-ben Izraelt is.

Náhum próféta könyve mutatja, hogy milyen izzó gyűlölettel néztek a kis népek Asszíriára és fővárosára, Ninivére, amely kiérdemelte a „vérontó város” nevet. Volt idő, Jónás idejében, amikor fogékony volt ez a város az isteni üzenetre, még akkor is, amikor ilyen formában hangzott: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive.” (Jónás 3,4) Később Ninive népe már menthetetlenül megkeményedett. Ninive sorsa nagy figyelmeztetés a későbbi korok népe számára. Náhumnak már az ítéletet kellett Ninive számára meghirdetnie. El is pusztult hamarosan Asszíria.

Száz év nagyon hosszú idő, ez alatt négy generáció nőtt fel. Az újabb királyok és vezetők már elfordultak a kegyelmét hirdető irgalmas Istentől és Asszíria népe felett beteljesedett Isten ítélete. Gondoljuk csak bele, ha korunkban prófétát küldene Isten Európa nemzeteihez, vajon hány ország államfője és vele parlamentje és népe döntene úgy, hogy böjtöt hirdetne, azért, hogy kiengeszteljék az igazságosan haragvó Istent.

Kedves igehallgató gyülekezet, a mai napra kiemelten fontos üzenet mindannyiunk számára, „ragadd meg Isten kegyelmét, amíg felkínálja, amíg elérhető”! Később se keményedj meg annyira, hogy már az ítélet meghirdetése se tudjon bűnbánatra vezetni!

Ez a gondolatsor vezetett el engem a „Jelenések könyvében” a jövőnkről leírt eseményekhez.

Ahányszor csak olvasom a Biblia utolsó könyvét (Jelenések könyvéről van szó), mindig beleborzongok szemlélve az események láncolatában az emberiség hozzáállását, ahogyan reagálnak Isten igazságos ítéletére és csapásaira. Isten igazságos ítélete alatt eszük ágában sincs megtérni, inkább megkeményítik a szívüket.

Bibliát olvasó, ismerő ember tudja, hogy Isten a prófétákkal közli az eljövendő időszak eseményeit. A másik közlési módja Istennek, hogy János apostolt lélekben elragadja és az emberiség jövőjébe, a jövőnkbe enged betekintést és amit látott, tapasztalt azt kellett megírnia.

Jelenések könyve ötödik részében olvasható, hogy a Bárány Jézus átveszi a hét pecséttel lepecsételt könyvet. Ne a mai tintás pecsétnyomóra gondoljunk, hanem a zsineg két vége olvasztott lágy viaszban pecsétgyűrűvel van lenyomva. A kihűlt, megszilárdult viaszt úgy kell feltörni.

A Bárány Jézus elkezdte egyesével feltörni a hét pecsétet, mindegyik feltörése egy-egy hatalmas csapást, pusztítást jelentett a föld jövőbeni Istentől elfordult engedetlen népére. Gondoljunk csak bele, lehet, hogy gyermekeink, unokáink, vagy dédunokáink életének idejében lesz ez élő, megélt valóság.  

Majd következett a hét angyal egyenkénti trombitálása, ez újabb hét csapást jelentett a földön élő jövő nemzedékre. Jelenések 9,20-21 úgy tájékoztat bennünket, hogy akik túlélték ezeket az iszonyúan nagy csapásokat, nem tanultak a történésekből, nem tértek meg a gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.

A sok borzalomnak mely a felkínált kegyelem elutasításának a következménye, még nincs vége, mert következik a hét angyalnak Isten haragjával telt hét poharának kiöntése a földre, melyek egyenként újabb borzalmas csapásokat jelentenek a még élő engedetlen emberiség számára.

Ha valaki azt mondaná, hogy ez kegyetlenség a szerető Isten részéről, akkor jusson eszünkbe, hogy Isten igazságosságát nem írhatja felül a szeretete. A féltőn szerető Isten Fiában Jézus Krisztusban kivétel nélkül minden ember számára felkínálja a kegyelmet. A földi büntetőjogból ismeretes, hogy aki elutasítja a felkínált kegyelmet, azon végre kell hajtani a bűneiért járó jogos büntetést.

Köztársasági elnökasszony kegyelmet hirdetett a Budaházi és társai ügyében, szabadlábra kerültek. Az is a kegyelem egyik formája, ha valaki felfüggesztett börtönbüntetésre ítélnek. Ebben benne van a bűneiből való megtérés lehetősége. Ha nem követ el újabb bűncselekményt az adott időszakban, akkor mentesül a büntetés végrehajtásától.

Most gondoljunk Jónással történő események Újszövetségi beteljesedésére! Jézus Jónás szerepéhez és küldetéséhez hasonlította a magáét: „Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel. Ninive lakói feltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme nagyobb van itt Jónásnál (Máté 12,39-41)”.

Egyes kételkedő tudós teológusok szerint Jónás könyvében található csodák nehezen hihetőnek tűnnek, ezért megkérdőjelezik a könyv hitelességét. A szkeptikusok állításait éppen a Biblia cáfolja a legerőteljesebben, ugyanis az Ószövetség máshol is említi Jónást, mint Krisztus előtti VIII. századi prófétát 2Kir. 14,25.

Az Újszövetségben pedig a leghitelesebb személy Jézus Krisztus is utalt arra, amit Jónás átélt. Tehát megtörtént ószövetségi történésként ismerte el Jónás létét és történetét. Aki mást állít, az nem csupán a Biblia, hanem Krisztus tévedhetetlenségét is kétségbe vonja.

Kedves Testvérem, Barátom, Ismerősöm te hogyan fogadod Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét? Ninive a nagy város sorsa legyen figyelmeztetés mindannyiunk számára. Ragadd meg Istennek kegyelmét, amíg felkínálja, amíg csak elérhető, mert a kegyelmi idő is véges, ugyanúgy, mint a hajdani Ninivei lakói számára.

7„Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, 8ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában”, Zsidók 3,7-8. ÁMEN

Nem várhatod másoktól a boldogságot!

 

Nemrégiben egy szomorú fiatal szolgáló és felesége jött hozzám tanácsadásra. Négy évnyi zaklatott házasság és két gyermek után a válást fontolgatták. Ő volt a legszomorúbbnak tűnő feleség, akit valaha láttam. Férje, a fiatal ifjúsági pásztor mellette toporgott, míg a könnyes szemű feleség szipogva mesélt.

Semmi remény a házasságunk helyreállítására – zokogott. Két külön világban élünk. Annyira belemerül a munkájába, hogy nincs rám és a gyerekekre semmi ideje. Az egész világom rá áldoztam, de most már kezdek belefáradni, hogy otthon ülök, és rá várok. Semmit nem értem el saját magam. Nem is tudom, hogy szeretem-e még egyáltalán.

Nagyon fájt látni, hogy egy ilyen szeretetreméltó pár úgy bánik egymással, mintha idegenek lennének. Rögtön láttam a problémájukat: mindketten unatkoztak, nyughatatlanok voltak és boldogtalanok egymással. Mint a párok sokasága, valaha ők is úgy álltak egy lelkipásztor előtt az esküvőjükön, szerelmesen néztek egymás szemébe, s a szívük tele volt reménnyel és várakozással, hogy a házasságuk boldog lesz és kiteljesedett. Most alig pár évvel később, a reményeik porba hulltak. Kiábrándultak és akármennyire próbálták, nem sikerült újra lángra lobbantaniuk az első szerelem szikráját. Ekkor ütötte fel a fejét a válás visszataszító gondolata.

Belenéztem annak a fiatal feleségnek a szemébe, és azt mondtam:

Milyen kár, hogy a boldogságod teljesen attól függ, hogy mit csinál a férjed. Amikor jó férjként viselkedik, ha úgy bánik veled, ahogy te gondolod, hogy megérdemelnéd, ha egy kis időt tölt veled, akkor talán találsz egy kis boldogságot. De amikor cserben hagy, semmid sem marad. Az egész életed azon áll, vagy bukik, hogy mit tesz a férjed. Ezért érzed magad ennyire üresnek.

Helyeslően bólintott, aztán szégyenlősen lehajtotta a fejét, amíg folytattam.

Lányom, te nem vagy teljes ember. Te csak egy fél ember vagy. Nem tudod megélni az életet, ha mindig valaki mástól várod a boldogságot. Az igazi női felszabadítás azt jelenti, hogy megtalálod a saját boldogságod magadban, Isten erején át. Muszáj önálló személlyé válnod, és nem szabad elválnod a férjedtől vagy bárki mástól, hogy boldoggá tegyen.

Tudta, hogy igazam van – fején találtam a szöget. Megígérte, hogy megváltoztatja a gondolkodását és saját maga is elkezd élni. Magukra hagytam őket, miután meggyőződtem róla, hogy a feleség elszánta magát arra, hogy érzelmileg sérült állapotából kilépjen és megtalálja saját boldogságának forrását azáltal, hogy megújítja kapcsolatát Istennel.

David Wilkerson. Mielőtt feladnád.

Mi az Isten akarata? Értsétek meg!

 

Efézus 5,15-20 „15Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. 17Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. 18Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, 19mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, 20és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.”

Pál apostolnak efezusiakhoz írt levelét börtönből írta, valószínűleg, amikor Rómában volt bezárva. Az apostol lelkisége nagyon közel áll hozzám, ugyanis megtérése után teljes szívével vágyott rá, hogy minden hívő növekedjen hitben és szeretetben, hogy igazából megértsék mi mindent jelentett ki és tett értünk mennyei Atyánk Jézus Krisztus által. Nagyon, nagyon fontos volt Pál apostolnak, hogy mi keresztyének egyre jobban megismerjük Istent és értsük meg ránk vonatkozó akaratát.

Az efezusi levél 1,3-14 bevezető szakasza az egyik legtöményebb és legmélyebb rész a Bibliában, melyet igazi mélységében korlátozott emberi értelemmel alig tudunk felfogni. Csak egy példa erre: Efezus 1,3 „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki (szellemi) áldásával Krisztusban”. Mennyire érezzük szívünkben, életünkben Isten mennyei világának minden lelki (szellemi) áldását, mely csak a Krisztusban maradó, Krisztusban élő engedelmes hívekre árad. Nem véletlenül szólít fel bennünket Jézus Krisztus (János 15,4) „Maradjatok énbennem és én tibennetek. Amint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok”.

A mai igehirdetés alapjául felolvasott igével kapcsolatosan kiemelt fő gondolat a következő: Mi az Isten akarata? Értsétek meg! Tehát most a konkrét feladat, hogy értsük meg, mi az Isten akarata életünkre, közösségünkre vonatkozóan!

Efézus 5,15-16. „15Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak”. (Károli fordítás úgy adja vissza: Áron is megvegyétek az alkalmakat …)  Biztosan mindnyájan találkoztunk már öntelt emberrel, aki azt mondja, én tudom mi a jó nekem, ne mondja meg senki, hogyan éljem az életem. Az ilyen emberrel maga Jézus Krisztus sem tud mit kezdeni.

Elolvasva a mai napra kijelölt igeszakaszt, egyből szembetűnnek az érdekesen szerkesztett mondatok. Ugyanis egy mondaton belül van a felszólítás, hogy mit ne tegyünk, mert az pusztulásunkat, kárhozatunkat okozza, majd a mondat második felében a javaslat, hogy értsük meg mi az Úr akarata és teljünk meg Szentlélekkel.

Pál apostol a mai napra kijelölt igeszakasz első mondatában (Efézus 5,15-16) felszólítja a levél címzettjeit, az akkori gyülekezeteket és minket igehallgatókat, hogy jól vigyázzunk, hogyan élünk, „ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak”.

Először vizsgáljuk meg, mi jellemző arra az emberre, aki esztelenül él? Képzeljük el, hogy utazunk egy hajón. Egy ember figyelmeztetés ellenére felmászik a hajó fedélzetét szegélyző korlátra, megcsúszik és a vízbe esik, szemmel láthatóan fuldokolni kezd. Valaki szól a hajó személyzetének, a hajó megfordul és egy hosszú kötélre erősített mentőövet dobnak le mellé. A vízben kapálódzó egyén azt mondja, engem ne akarjon senki megmenteni, én magamtól is megmenekülök.

Hogyan jellemeznénk ezt az embert? Bátor, vagy esztelen?

Ismerjük azt az éneket: Bűnnek tengerében voltam Elmerülve teljesen, Szörnyű helyzetemről ottan Nem tudtam én semmit sem. Ahogyan a példázatbeli fuldokló nem ismerte fel vesztésre álló helyzetét, ugyanúgy a bűnben élő ember sem hajlandó felismerni, elismerni szörnyű, kárhozatba sodródó helyzetét. Szerető Istenünk Jézus Krisztusban egy mentőövet dob a bűn tengerében vergődő embernek, de az gőgösen elutasítja Isten fiát, tudom én, hogy mi a jó nekem felkiáltással. Esztelen! Jézus Krisztus nélkül a kárhozatba süllyedsz!

Efezus 5,15-16 15”Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.”  Mai napban benne élünk, de nem tudjuk mit hoz a holnap. Drága testvéreim, használjuk ki az alkalmas időt. Mai nap még Isten kegyelméből biztonságot adó otthonunkban ébredtünk és felkelhettünk az ágyunkból. Ma még a hozzátartozómnak (az lehet házastárs, gyermek vagy unoka), örömmel mondhattam, szeretlek és hálát adok érted Istennek. Ma még ezt megtehetem, de a holnap már semmiben sem biztos, nincs rá garancia, hogy ugyanilyen marad, ezért értsük meg mi az Úr életünkre vonatkozó akarata, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.

Ha úgy igazából megértem, hogy mi az Úr akarata, akkor ma még van a lehetőségem pályakorrekcióra, nehogy célt tévesszek. Hogy mit jelent igazából a pályakorrekció? Ma már történelem, jól emlékezünk rá, amikor először ment ember a holdra, és teljesítve küldetésüket onnan hazafelé indultak a földre. Képzeljük csak el, ha nem vették volna komolyan azokat a pálya adatokat, amiket be kellett táplálni a fedélzeti számítógépbe és célt tévesztve messze elkerülve a földet, az otthonunkat, elszálltak volna a szinte végtelen világűrbe, a biztos pusztulásba. A mi szerető Istenünk ettől akar megóvni bennünket, mert a bűn valódi jelentése céltévesztés. Számunkra a Szentlélek adja meg a helyes útirányt.

Efézus 5,17. 17Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Gondolom, nemcsak bennem, hanem már bennetek is felmerült a kérdés, hogyan érthetjük meg, mi az Úr akarata? Féltőn szerető Istenünk e tekintetben sem hagy bennünket bizonytalanságban, ha igényt tartunk a véleményére. Szinte az egész Biblia arról szól, hogy mi Isten akarata az életünkkel, jövőnkkel kapcsolatban. Teljesség igénye nélkül csak pár igét óhajtok most kiemelni.

1Péter 2,15-16 „15Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, 16mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.”

1Timóteus 2,4 „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.”

Róma 12,1-2 „1Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek kedves áldozatul, 2és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Az eddig felsoroltak mind Isten általános, minden emberre vonatkozó akarata. Mi emberek nagyon sokban különbözünk egymástól és ez Isten akaratából van így. Tehát ebből kiindulva létezik Istennek egy személyre szabott akarata, terve minden emberre. Istennek ezt a személyre szabott akaratát a Szentlélek szelíd hangján tolmácsolja, ezt csak akkor érthetem meg, ha nyitott szívvel vágyok rá. Ezért szól ma egyen egyenként hozzánk Isten Igéje: Értsétek meg mi Isten akarata! Ne esztelenül, hanem bölcsen éljetek!

Következő felszólítás Efézus 15,18 „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van,” Ez a felszólítás arra vonatkozik, hogy mit ne tegyünk. Ne részegedjünk meg bortól, mert abban pusztulás van (természetesen ez minden alkoholtartalmú italra érvényes tiltás). Csia fordítású Biblia így fogalmazza meg, mert abban menthetetlen romlás van, értitek menthetetlen romlás. Majd ugyanebben a mondatban borivás helyett egy egészen ellenkező előjelű cselekvő megoldást javasol Isten Igéje. 18Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, „hanem teljetek meg Lélekkel”, szellemi dallamokkal énekeljünk dicséretet, lelki énekeket szívünkkel az Úrnak.

Én úgy érzem, hogy alkoholos befolyásoltság alatt nem tudunk megtelni Szentlélekkel. Alkoholos bódult állapotban az emberek egészen más lélekkel vannak betelve, jobb esetben nótázni, rosszabb esetben kötözködni, veszekedni, bűnt bűnre halmozni szoktak. Alkoholos befolyásoltság egyenlő azzal, hogy a Sátán befolyása érvényesül az ilyen ember életében. Az alkoholos befolyásoltság alatt a Sátán belopja kezdetben ártalmatlannak tűnő rafináltan ártó csomagtervét. Gyakorlatban az alkoholos befolyásoltság kéz a kézben együtt jár Isten elött utálatos más bűnökkel, nyerészkedéssel és paráznasággal, mely megnyilvánulhat korunkban akár pornográfia függőségben is.

Megtapasztaltam, hogy az italozó hívő ember mindig megmagyarázza, hogy az egészsége, jó közérzete érdekében, ezért meg azért fogyaszt alkoholt. Részben igaza is van, mert a drog vagy alkoholfüggő ember akkor érzi jól magát, ha végre hozzájut a napi adagjához.

Bevallom, őszintén rám nehezedett, hogy vétkeztem részegséggel kapcsolatosan az Úr egyértelmű parancsa ellen. Isten Igéje az 1Korinthus 5,11-ben ezt írja: „Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek!” Bár voltak itt nálunk olyan gyülekezeti tagok, akik gyülekezeten kívül többször a pohár fenekére néztek, berúgtak, tudtunk róla és hallgatólagosan tudomásul vettük. Az ilyennel még együtt is ettünk.

Italozó hívő emberek nagyon sokan hivatkoznak 1Timóteus 5,23-ra „Ezután ne csak vizet igyál, hanem gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.” TŰZBIBLIA ide vonatkozó magyarázatában olvastam: „Timóteusnak valószínűleg az efezusi vízben megtalálható alkáli só miatt adódott gondja a gyomrával. Pál azt javasolja ezért neki, fogyasszon egy kevés bort a víz mellé, hogy közömbösítse a káros hatást. Az ókori görög orvosi feljegyzések szerint gyakran nem alkoholos bort javallotak a gyomorbántalmakra. Naukratiszi Athénaiosz például a következőket javasolta: „fogyasszon édesbort vízzel keverve vagy felmelegítve, különösen a „protoposz” nevű fajtából, (amely a szőlőből a préselés előtt kinyert lé), minthogy az jó a gyomornak, és az édes bortól nem lesz nehéz az ember feje.” Aki azonban Pál Timóteusnak adott tanácsát idézve próbálja igazolni alkoholtartalmú borok, italok puszta élvezeti cikként történő fogyasztását, az elferdíti e vers üzenetét.

Másik ilyen igehely, amire hivatkoznak az alkoholt kedvelő hívők János 2,1-től kezdődő kánai menyegző leírásában Jézus első csodájára. János 2,3 „Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk”. Most olvassuk el a TŰZBIBLIA magyarázatát, melyet Donald C. Stampf írt ehhez az igeszakaszhoz. „Jézus első feljegyzett csodájának megértéséhez elengedhetetlen a szakasz szövegkörnyezetének ismerete. Tanítványaival hamarosan a jeruzsálemi páskaünnepen vesz részt, ahová gyermekkorától kezdve eljárt. A kor szokásainak megfelelően az ünnepi készülődés arra is kiterjedt, hogy a kovász (élesztő) minden formáját eltávolítsák maguktól. A zsidó családok általában már jóval az ünnep előtt – akár egy hónappal korábban elkezdték a takarítást, hogy a kovász legapróbb nyoma is eltűnjön a háztartásból.

Bor A „bor” (görög „oinosz”) gyüjtőnév az Újszövetségben szőlőből készült többféle italra vonatkozhat. Lehet bor (vagyis erjesztett, alkoholos, részegítő hatású) vagy friss must. A bor típusát a szövegkörnyezet alapján az ószövetségi ünnepek tartalmának figyelembevételével kell megállapítani.

2,10 JÓ BORT. Ókori írók szerint a „jó” (vagy „a legjobb”) bornak akkoriban a legédesebb bort tartották, amelyet jelentős mennyiségben, szabadon fogyaszthattak, és nem kellett semmiféle ártó hatástól, lerészegedéstől tartaniuk. Feltétlenül észre kell vennünk, hogy az itt „finom” és „legjobb” szavakkal fordított görög melléknév (10. vers) nem az „agathosz”, amelynek jelentése „jó”, hanem a „kalosz”, amely azt jelenti: „erkölcsileg kiváló és hasznos”. Ez a szakasz semmiképpen sem sugallhatja azt, hogy Jézus hatalmas ivászaton vett volna részt, sőt még elő is mozdította volna azt.”

Még ifjú koromban a munkahelyen olvastam a „Szovjetunió” című színes magazint. Egy életre megjegyeztem az információt, ami ott és akkor átjött számomra. Szovjet kutató tudósok megállapították, hogy a kipréselt szőlőlé, a friss must 16 fajta különböző vitamint tartalmaz. Erjedéses forrás után már csak 8 fajta vitamint tartalmaz a bor. Következtetés ebből, hogy teljes értékű szőlőlé az édes must és ezt tudták a kétezer évvel ezelőtt élt Krisztuskövető emberek is!

Efezus 5,18 „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, szellemi dallamokkal énekeljünk dicséretet, lelki énekeket szívünkkel az Úrnak.” Drága testvérek gondoljuk csak végig, mennyire különbözik az alkoholtól bódult állapottól, amikor valaki engedelmeskedve az Úr felszólításának betelik Szentlélekkel, imával, énekkel, teljes szívvel dicsőíti Megváltó Jézus Krisztusban az Atyát.

Efezus 5,20 20és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.”

Mindenért hálát adni? Könnyű hálát adni, ha minden jól megy az életünkben! Gondoljuk csak végig, őszinte szívvel tudtunk-e hálát adni a próbákért, betegségünkért, nyomorúságunkért. Kórházi ágyon fekve, vagy egy szerettünk halála esetén találunk-e okot a hálaadásra? Talán a veszteségekkel, próbákkal akar mindenható Urunk az engedelmesség útjára terelni bennünket.

Drága testvérem, ha megértetted Isten életedre vonatkozó akaratát, ne tanácskozz testtel és vérrel, hanem tedd, amit tenned kell!

Adjunk Őszintén teljes szívvel hálát Istennek az Atyának mindenért, legfőképp Jézus Krisztusért a drága Megváltóért, főleg akkor, ha beteltünk a megígért Szentlélekkel, mindezt a hálaadást tegyük a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.

Énekeljünk őszintén hálatelt szívvel, mert az tetszik az Istennek, ha dicsérjük őt. Szabad őt ünnepelni, és szabad énekelni. A dicséret szívből jövő legyen és hálateljes! Ha ezt tesszük, kedves lesz az Istennek.

Efezus 5,15 „15Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek! Minden gyülekezet ahhoz mérje magát, amit a Szentlélek az első keresztyének körében mondott és tett. Ha a gyülekezeteinkből hiányzik mindaz az erő, tisztaság, öröm és hűség, amiről az apostolok cselekedeteiben Lukács evangélista beszámolójában olvasunk, akkor kérjük Istent, hogy újítsa meg az élő Krisztusba vetett hitünket, és töltse ki ránk ismét Szentlelkét, hogy lelkünk megtisztulhasson, felfrissülhessen, megerősödhessen, és Isten céljai megvalósulhassanak rajtunk keresztül.

Most, ha imára hajtjuk fejünket, térdünket, kérjük Istenünket, mutassa meg életünkre vonatkozó akaratát, de úgy, hogy mindezt megértve alázatos szívvel engedelmeskedni is akarjunk neki! ÁMEN!