2025-08-10. Szőkepusztai találkozó, köszöntő és Igehirdetés!

 

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, örökkévaló dicsőséges Istenünk! Hódolat, hálaadás, magasztalás, minden mi szép, mi nemes, mi dicséretre méltó, szálljon Uram trónusod elé, szívünkből lelkünkből és elménkből. Hálásak vagyunk, hogy a mai napon, itt és most testvéri, baráti körben együtt lehetünk, köszönjük, hogy az idevezető úton oltalmaztál bennünket.

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus a te nagy nevedet hívjuk most segítségül, vezess ma bennünket, hogy szívből őszintén tudjunk örülni neked és ritkán látott testvéreinknek, barátainknak. Kérünk Urunk áldd meg együttlétünket, és add meg nekünk, hogy szeretet, békesség töltse be szívünket, lelkünket, de úgy, hogy mindez a te akaratod szerint és a te dicsőségedre legyen. ÁMEN  

Sok - sok szeretettel köszöntelek benneteket, akik közelről és távolról érkeztetek a több évtizedes hagyománnyal rendelkező „Szőkepusztai” találkozóra. Öröm és szerető Istenünk iránt érzett hála tölti be a szívemet, lelkemet, hogy ebben a vadregényes környezetben újból együtt lehetek veletek. Együtt emlékezhetünk az idő távlatában megszépült eseményekre!

Ez a régi, közel száz éve épített imaház, mai nevén „Zarándok kápolna”, most újból élettel telik meg. Újból Istent dicsőítő zene és ének hangja csendül fel itt az ódon épület falai között. Ha a falakban lévő téglák beszélni tudnának, akkor ujjongva mondanák egymásnak, látod, Isten kegyelmes hozzánk, hogy nem kerültünk szemétdombra, nem építettek belőlünk alantas célokat szolgáló építményt, hanem jelenlétünk még mindig Isten dicsőségét szolgálja.

E rövid kis bevezető után hadd köszöntsem körünkben Horváth Gábor polgármester urat, aki jelenlétével megtisztelt bennünket. Kérlek Polgármester úr szólj pár szót a „Találkozó” résztvevőihez! …….

Most pedig hadd köszöntsem a számunkra „különleges” státuszban körünkben lévő Kovács Árpád testvérünket, aki Isten kegyelméből ennek a nagy múltú „Imaháznak”, mai nevén Zarándok kápolnának és hozzá tartozó ingatlannak az új tulajdonosa.

Mielőtt szót adnánk Kovács Árpi barátunknak, felolvasom Dr. Almási Mihály testvérünk levelét. Felolvasás! ……

Most pedig kedves Árpi, kérünk tájékoztass bennünket további terveidről, az „Imaház épülettel” a „Szőkepusztai Baráti Kör” további működésével kapcsolatban! ………

Igehirdetés!

János 14,27„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!”

Biztosan voltatok már olyan helyzetben egy közösségen belül, az lehetett munkahelyi, vagy bármilyen más közösség, amikor egy ember idegesen kifakadva reagált egy olyan körülményre, ami másokat csöppet sem zavart. Kérdezem, miben különbözött ez az ember a többiektől? …. Így van, nem volt békessége. Van még egy kérdésem, jelentkezzen az, aki egyáltalán nem is vágyik arra, hogy békesség legyen a szívében és gondolataiban. ….. Örömmel tölt el, hogy egy kéz sem lendült a magasba.

A mai kiszámíthatatlan, rohanó világunkban, mintha felértékelődött volna az emberekben a maradandó békesség utáni vágy. Így olvastuk: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek!” Értitek kedves barátaim, valódi mélységében ezt az ígéretet, emberi értelemmel a maga teljességében szinte felfogni sem lehet. Filippi 4,7-ben ezt írja Pál apostol: „és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban”

Ez a csodálatos ígéret, „Békességet hagyok nektek”, Jézus szájából hangzott el, amikor mennybemenetele előtt tanítványaitól búcsúzott. Számunkra igazán jó hír, hogy nekünk, mai tanítványoknak is szól ez a nagyon szimpatikus üzenet. Hogy miért is állítom ezt ilyen bizonyossággal? János 17,20 Jézus főpapi imádságában így könyörgött az Atyjához: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem.”

Mi mindannyian kedvezményezettjei lehetünk ennek az első hallásra is kívánatos ígéretnek. Ennek csupán egyetlen feltétele van, így fogalmazta meg Krisztus Jézus: „akik hisznek énbennem”. Hinni nem csak azt jelenti, elhiszem Jézus létezését, ezt az ördögök is elhiszik. Jézus szerint, hinni azt jelenti, hogy őszinte bűnbánattal és bizalommal jövök hozzá, kérem őt legyen életem Ura és Megváltója, aztán hűséggel követem őt.

Most vizsgáljuk meg úgy általában milyen az emberek békessége? Ha elvárásaink szerint alakulnak a körülmények, ha az életünkben úgy igazából minden a helyén van, akkor szinte mindannyiunk szívében békesség honol. Ez a békesség ne tévesszen meg bennünket, mert ez csak a felszínen lévő békesség. Ifjúkoromban még voltak szakszervezeti beutalóval kéthetes családi nyaralások. Egy ilyen alkalommal, amikor az utolsó nap csomagolni kezdtünk, megfogalmazódott bennem, de jó volna, ha ez mindig így maradna, mert nyugalom, kényelem és minden megvolt ott, amire éppen szükségünk volt, hogy jól érezzük magunkat.

Ám az igazi békesség nem akkor mutatkozik meg, amikor minden rendben van, hanem amikor semmi sincs rendben, de mégis teljes nyugalom honol a szívünkben. Ez már igazi, nem felszínes, hanem úgynevezett mélységi békesség. Van egy énekünk, melynek szövege találóan fogalmazza meg ezt az állapotot, így hangzik: „Ha Isten békéje lakja a szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem”.

Gondviselő Istenünk azt soha nem ígérte, hogy a hívő embereket nem érik veszteségek, tragédiák, de azt igen, hogy átvezeti őket minden nehézségen. Itt Szőkepusztán élő nagyszüleink életét értelmezve, bizonyos, hogy Isten kegyelméből a nagy sorscsapásokat is el tudták viselni. Gondoljatok csak bele, Nagyszüleim, Lehoczki család 1930-ban torokgyík járvány miatt egy héten belül, három gyermekét temette el, egy felnőtt gyermekük pedig a Dón kanyarból soha nem jött haza. Ennek ellenére Istenhez való hűségük és abból fakadó békességük megmaradt. Én személy szerint édesanyámnak négy testvérét még ismerhettem, közülük csak egy nem fogadta el Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét.

Általában az őszinte szívű hívőkre jellemző, hogy ha nyugalmuk nincs is, de békességük van. Mondok erre egy példát, (ApCsel 16,23-26) Pál apostolt és Szílászt Filippiben a hatóság elfogatta, sok ütést mérve rájuk megbotoztatta, börtönbe záratta, mert megtérésre hívták az embereket.

A biztonságos belső börtönbe vitték őket, lábukat pedig kalodába zárták. Az biztos, hogy ebben a helyzetben nyugalmuk nem volt. Erre ők mit tettek? Panaszkodtak? Nem! Éjszaka közepén imádkoztak és hangos énekkel magasztalták az Istent, és a többi fogoly pedig hallgatta őket. Erre csak az képes, akinek szívét Istentől kapott békesség töltötte be.

Visszaemlékezve ma is csodálattal tölt el, Lehoczki nagymamám, akinek legcsúnyább szava, amit hallottam tőle, ez volt „a csuda vigye el”. Átélték a 2. világháború borzalmait, mindenükből kiforgatva elvették birtokukat, nyugalmuk nem volt, de Jézus Krisztus ígérete szerinti békességük az megmaradt. Soha – de soha ne feledjük, mit ígért Jézus Krisztus „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek,”

Van még egy csodálatos ígéret Isten gyermekei számára, Róma 8,28. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál,”

Ezt a kis rövid igehirdetést azzal kívánom zárni, hogy Jézus Krisztus ígérete itt és most mindannyiunknak szól, csak őszinte hittel el kell fogadnunk. ÁMEN.

Találkozón készült képek

https://photos.app.goo.gl/SU2pU1Vc8GhDTJiU8

Joó István

Jézus a szelídség tanítómestere!

 

Galáta 5;22-23, 22A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, 23szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.

Máté 11,27-30 27Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. 28Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. 29Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. 30Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.

Hangfelvétel: Jézus a szelídség tanítómestere.

https://drive.google.com/file/d/12Drsv7W3cTN9XAecf9zSvqbTArFipeXi/view?usp=sharing

Kedves Igehallgató gyülekezet, immár nyolcadik hete a Galátákhoz írt levél 5. részéből a Lélek gyümölcse van az igehirdetés középpontjában. Nincs még egy olyan igeszakasz (Galáta 5,16-26), amely ilyen világosan állítaná szembe egymással azok életmódját, akik még a test, vagyis a bűnös emberi természet szerint élnek, illetve azokét, akik Krisztus Szentlélekkel teljes követői, akikben ott él Isten Lelke.

Így olvastuk szerető Istenünk üzenetét a Galáta 5,22-ben „, 22A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, 23szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Elakadtam ezen az utolsó mondaton, hogyan is kell ezt értelmezni? „Az ilyenek ellen nincs törvény.” Utánanéztem, mit is üzen ez a megállapítás számunkra? Azt jelenti, hogy az itt ábrázolt életmódot semmi sem korlátozza, nincsenek alóla kivételek. Keresztyénként bátran élhetünk így, sőt kötelességünk is gyakorolni a Lélek gyümölcseként felsorolt tulajdonságokat. Egyetlen törvény sem fogja megtiltani nekünk, hogy ezek szerint az elvek szerint éljünk.

Ma és a hét következő napjaiban Istenünk kegyelméből a Lélek gyümölcsének nyolcadik jellemzője a „szelídség” van érdeklődésünk középpontjában. Az elmúlt vasárnap László Gábor rákoscsabai lelkész testvérünk is érintette Lélek gyümölcsének ezt a jellemzőjét. Bibliánkban Jézus Krisztus a Máté 10,16-ban szelídség megtestesítőjeként a galambot említi. A szelídség másik megtestesítője Bibliánkban a bárány. (Ézsaiás 53,7)

Jézus Krisztusnak valódi hatalma van a világmindenség felett, neki igazán hihetünk, mert ő maga jelentette ki tanítványainak. Máté 28;18-20.  Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Szívünkkel értelmezve gondoljuk csak végig, Jézus Krisztus minden földi halandó embernél hatalmasabb, mégis szelíd tudott maradni, de úgy, hogy soha nem engedett elveiből, soha nem mondott le önként vállalt küldetéséről, és az Atyához való feltétlen hűségében és engedelmességében mindvégig kitartott. Tehát itt a recept, nekünk, mint Isten gyermekeinek hogyan kell megélni szelídségünket.

Kedves Testvéreim, voltak már olyan időszakok az éltetekben, amikor megfáradtatok, úgy éreztétek, már – már összecsapnak fejetek felett a hullámok? Ha igen, akkor Jézus Krisztus ölelésre kitárt két karjával hív és vár bennünket, (Máté 10,28.) 28Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Egyedül Ő képes arra, hogy zaklatott lelkünket tartósan megnyugtassa, mert az ő ígéretei igazak.

A következő egy mondatban Jézus Krisztusnak hatalmas üzenete van számomra, hiszem, hogy ebben nem vagyok egyedül. Ez a fontos üzenet így hangzik: „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”!

Tehát Jézus Krisztus tanácsa, sőt felszólítása szerint tanulni kell azt, hogy szelíd és alázatos szívű legyek. Miért fontos számunkra ennek megtanulása? Ha megtanuljuk Jézus Krisztustól, akkor annak ez lesz a kívánatos gyümölcse: „és megnyugvást találtok lelketeknek.”

A mai napra az igehirdetés alapjául kijelölt igeszakaszhoz ezt a címet adta az Áhítat írója: Jézus a szelídség tanítómestere!

Van egy kérdésem ezzel kapcsolatosan, ki az köztünk, aki őszintén vágyik arra, hogy valódi, tartós megnyugvás és békesség legyen szívében, lelkében? (felemelem a kezem!)

Ha nincs meg ez a békességünk, akkor ez azt jelenti, hogy nem éltünk a nagy lehetőséggel, hogy Jézus Krisztusban találjunk megnyugvást lelkünknek. Ha ez így van, higgyétek el nem őrajta múlik, mert amit Jézus Krisztus a nyitott szívű engedelmes követőinek megígért, azt örömmel megadja. Bizton megadja, ha nem számításból, hanem őszinte hittel kérjük tőle. János 14,27. „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!”

Legyen nagyon - nagyon fontos vágy számunkra, hogy valódi konfliktushelyzetekben is szelídséggel, és alázatos szívvel megnyugvást találjunk lelkünknek. A valódi konfliktushelyzetekben mutatkozik meg az igazi énünk. Dühös indulattal, esetleg ártó szándékkal, mély szomorúsággal, vagy krisztusi szelídséggel tudunk-e reagálni, amikor nem elvárásaink szerint alakulnak a dolgok?

Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem életem ezen területén önvizsgálatra és még sok tanulásra van szükségem. Ha jogosan vádolnak, vagy elmarasztalnak valami mulasztásért, azt mindig elismerem és bocsánatot kérek. Ezt megtudom tenni szelíd lélekkel. De, ha igazságtalan vád ér, arra általában nem tudok csöndes szelídséggel reagálni. Pedig ebben is az ÚrJézus kell, hogy legyen példaképen. Őrá azt mondták igaztalanul, hogy falánk, részeges és Istenkáromló, de ő nem háborodott fel ezeken a hazugságokon.

Hiszem és tudom, hogy nekem most Istenünk késztetésére kell átadnom ezeket az igei üzeneteket, de tartozom nektek egy vallomással, számomra is fontos üzenet közvetítője ez az igeszakasz. Jól tudom magamról, hogy az Ige tükrében Isten kegyelmére szoruló bűnöst látok.

Hiszem, hogy nem véletlenül szólít fel most bennünket Isten Igéje, „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos”.

Drága testvéreim, miért nagyon fontos számunkra ezt megtanulni? Mert nem úgy születtünk, hogy az önzetlenség, és a szelídség alapvető emberi tulajdonságunk! Szinte minden gyermek követelődző önző kis zsarnoknak születik. József Attila nagyon jól fogalmazza meg a „Mama” című versében. „Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra.”

Mennyi ember volt és van a világon, aki képzelt, vagy valódi hatalmától felbuzdulva, szörnyű kegyetlenséggel zsarnokoskodik embertársai felett. Lehet zsarnokoskodni szülőnek a gyermeke felett, házastárs felett, főnöknek a beosztottja felett, és még hosszan lehetne sorolni az eseteket.

Jézus Krisztus ma ezt üzeni nekünk: „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Értitek kedves testvéreim, ha tőle megtanuljuk, akkor azt ígéri, és megnyugvást találtok lelketeknek!

Kedves testvérek, aki tanulmányai során, készült már szakmunkásvizsgára, érettségire, vagy a diploma munkájával küszködött, az jól tudja, hogy a tanulás nem csak egyszeri döntés, és elhatározás kérdése. A végrehajtása, kivitelezése általában egy hosszabb küzdelmes folyamat.  Ha Jézus Krisztus bátorít bennünket tanulásra, akkor ígéretéhez híven a Szentlélek hűségesen végig vezet bennünket a tanulás rögös útján.

Jézus Krisztus nem olyan, mint sok ember, aki azt mondja fogjuk meg és vigyétek, ő felelősségteljesen egy közös útra hív bennünket. Máté 11,29-30. 29Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. 30Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.

Drága Mesterünk és példaképünk Jézus Krisztus azt mondja, vegyétek magatokra az én igámat. Tehát Jézus Krisztus maga mellé igatársnak hív bennünket, együtt húzni, együtt vinni az élet terheit. Ki látott már közületek közelről szekér elé fogott ökröket, vagy teheneket. Van egy közös járom a két tehén nyakán, melyet a fejüket beledugva adják rájuk, két oldalán van egy-egy úgynevezett járomszeg, ami a helyén tartja rajtuk, és azzal húzzák a szekeret.

Van egy jó hírem számotokra! Tudnunk kell, ha Jézus Krisztus az igatársunk, akkor nyert ügyünk van, mert azt mondja nekünk, 30Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű. Igen, szorosan vele járva könnyű lesz a teher.

Pál apostol a Korinthusiakhoz írt második levelében 6. rész 14. versében Jézus Krisztustól vett üzenetében határozottan felszólítja az övéit „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában.”

Kedves testvérek, nem mondok újat nektek azzal, hogy az élet terhei ugyanúgy ránehezednek Jézus hűséges követőire is, mint minden más emberre. Az apostolok élete ezt nagyon jól példázza, éheztek, fáztak, üldözték, megbotozták őket, de mindezek ellenére örömnek tartották, ha Jézus Krisztus nevéért szenvedhettek. Nehéz helyzetükben mindig példaképüknek, Jézus Krisztusnak a nevét hívták segítségül, aminek eredményeként csodák sorozatával, nagyon sokszor megszabadította őket reménytelennek látszó helyzetükből. Az igazsághoz tartozik, hogy az apostolok egy kivételével Jézus nevéért mártírhalált haltak. János apostol volt az egyetlen kivétel, őt idős korában a Pátmosz szigeti internáló táborba száműzték, így ott írhatta meg a „Jelenések könyvét”, hogy bátorítsa a szorult helyzetben lévő gyülekezeteket.

Most nagyon komolyan kérdezem tőletek, Újszövetségben az apostolok a Jézushoz hű tanítványok, és akik leghűségesebb követőihez tartoztak, világi javak tekintetében, hányan gazdagodtak meg?

Több keresztyén testvérrel beszélgetve azt tapasztaltam, hogy hajlamosak a hívő ember életében Isten áldását anyagi javak gyarapodásában mérni. Bár erre a szemléletre bizonyos mértékig alapot ad, hogy az Ószövetségi Bibliánkban az áldásígéretek zömmel anyagi jóléttel és gyermekáldással vannak összefüggésben. Ezzel alapjában véve nincs is baj, ha valaki nem az anyagi javak gyarapításában látja életcélját. Mindentudó, mindenható Urunk jól tudja, hogy életvitelünkhöz szükségesek az anyagi javak. Ezért útmutatást ad e tekintetben is: Máté 6,33-ban maga Jézus ígéri: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”

Szerető Istenünknek van még egy emberi értelemmel alig felfogható, fantasztikusan hatalmas áldáscsokor ígérete az övéi számára, melyről Pál apostol levelében tájékoztatja az efézusi gyülekezetet. Efézus 1,3 „Áldott a mi Urunknak a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket …”.

Ez sokkal, de sokkal többet érő múlt időben közölt (tehát megtörtént) áldás, mint amit a Sátán a kísértés idején ígért Jézus Krisztusnak. Ezt Máté 4,8-9-ben olvashatjuk: „8Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Erre Jézus ezt mondta, távozz tőlem Sátán!

Most a kis kitérő után térjünk vissza az alapigénkben Jézus tanításához! „és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” A szelídségre leginkább azt jellemző, hogy nem lázadunk tovább, hanem alázattal elfogadjuk Isten tökéletes és szent akaratát az életünkre vonatkozóan.

Mi emberek, akik Isten gyermekeinek valljuk magunkat, hajlamosak vagyunk arra, hogy Istenünknek a Bibliánkban leírt üzeneteiből, ígéreteiből kiválogatjuk azt, amit mi fontosnak tartunk, a többit pedig igyekszünk figyelmen kívül hagyni.

A mai igehirdetést Jézus Krisztus egy bátorító ígéretével kívánom zárni: (Jézus mondja) „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem” (János 14,1). Magunknak tegyük fel a kérdést, ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Drága testvéreim, még ma döntsünk és elkötelezetten álljunk a golgotai győztes Jézus Krisztus oldalára. ÁMEN

Szőkepusztai találkozó 2025.

 

M e g h í v ó

Terveink szerint, ha szerető Istenünk is úgy akarja 2025. augusztus 10-én 10.30 órai kezdettel megtartjuk a több évtizedes hagyománnyal rendelkező

SZŐKEPUSZTAI TALÁLKOZÓT.

(Gyülekező 10 órától)

Találkozó helyszíne: Szőkepusztai Imaház (Zarándok kápolna)

Az étkezés önállóan történik, kérjük mindenki szükséglete szerint hozzon magának és családjának ételt. 

(Az előző években megszokott "Meglepetés ebéd" sajnos elmarad. Kempingszéket, kis asztalt, plédet ajánlott hozni, mert nem tudjuk biztosítani a megszokott asztalt, padot, és napvédő sátort.)

Lényeges változás oka, hogy tulajdonos és szponzor váltás történt, ezért visszatérünk a régi találkozók hangulatához.

Változásról a találkozón részletes tájékoztatást adunk.

Mindig öröm egymásra találni a hajdan itt lakó szőkepusztai, libickozmai, kopárpusztai, háromházi és a környékbeli barátainkkal, ismerőseinkkel, vagy azok rokonaival gyermekeivel, unokáival. Egyben legyen az országunk különböző helyein (és azon kívül lakó) barátokkal, rokonokkal, ismerősökkel való örömteli találkozás alkalma.   A régi találkozók résztvevőit és mindazokat, akik szívesen részt vennének ezen az erdei összejövetelen sok-sok szeretettel várjuk. Bátorítom a hajdan itt lakók gyermekeit, unokáit, vágjanak bele a nagy kalandba és ismerjék meg őseik földjét, melynek egyik ékköve a vadregényes erdei környezetben megbúvó szőkepusztai „Zarándok Kápolna”. Hívjuk és várjuk a „Háromházi találkozó résztvevőit is.

Libickozma és vonzáskörzete nagyon sok értékes látnivalót rejt a vadregényes környezetben. Aranyos patak, (Malom árok) Koroknai vízfolyás kettő halastóval, romantikus erdei környezetben a Háromházi fogadó szállással és éttermével, közeli Niklán a Berzsenyi múzeum. Körös körül hatvan éve szinte érintetlen erdei környezet.

Találkozó előtti hétvégéig (augusztus 3-ig) kérem jelezni a részvételi szándékot bármelyik információs csatornán!

(További információ Joó István, 06-30/501-25-77, Kovács Árpi 06-20/77-05-387 es telefonon, vagy sarepta50@gmail.com email címen) Szeretettel várunk mindenkit!

Szőkepuszta Dunántúlon, Somogy megyében található. Libickozmára Budapest felől az M7-ről Fonyódnál kell lehajtani Lengyeltóti irányába. Öreglak, Pusztakovácsi, Somogyfajsz után következik Libickozma. Libickozma helységjelző táblánál jobbra kell a földútra kanyarodni, egyenesen haladva kb. 1500 méter után jobbról feltűnik a zarándok kápolna.

Elhivatáshoz méltó élet - teljes türelemmel is!

 

Galáta 5,22-23. A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.

Efézus 4,1-3. 1Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, 2teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, 3igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.

2025-06-29. Igehirdetés hangfelvétle

https://drive.google.com/file/d/1g6QTD4RQkyU41rprB0b_hfqKnVhSJoni/view?usp=sharing

Mai igehirdetés központ gondolata: Elhivatáshoz méltó élet – teljes türelemmel is!

Pál apostol a Galátákhoz írt levél 5,19-21 felsorolja a test cselekedeteit. Érdekes, hogy amíg a Lélek gyümölcséből kilenc pozitív megnyilvánulási formánk szerepel a felsorolásban, addig a test cselekedeteiből majdnem duplája, de ezzel még nincs vége, mert úgy zárja a felsorolást, és ezekhez hasonlók. Majd a 22. versben hozzáírja: „Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát”.

Nyitott szívvel és nyitott értelemmel vizsgáljuk meg a Galáta 5,16-26 igeszakaszt. Nincs még egy olyan igeszakasz, mint ez, amely ilyen világosan szembe állítaná egymással azok életmódját, akiket még a test, a bűnös emberi természet irányít, és azokét, akik Krisztus Lélekkel teljes követői.

A bűnös emberi természet, itt a görög eredetiben szó szerint a test kifejezés, a romlott kívánságokkal terhelt, Istennek ellenálló, saját útjához ragaszkodó emberi természetre utal.

Igehirdetés alapigéjét így olvastuk: 22A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, 23szelídség, önmegtartóztatás.

Először nézzünk utána, mit rejt, mit tartalmaz magában a Lélek gyümölcse megnevezés? A bűnös természet cselekedeteinek ellentéte, az istenközpontú lelki életmód, amely azt tükrözi, hogy a Szentlélek valóban megtermi bennünk a kívánatos gyümölcsét.

Első, amit tudnunk kell, hogy ebben a felsorolásban: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, 23szelídség, önmegtartóztatás”, mint Lélek gyümölcse, nem több gyümölcsfajtát jelent, hanem csak egy gyümölcs többféle jellemzővel. Úgy tudjuk közérthetően elképzelni, hogy az alma egy gyümölcs, de az alma, mint gyümölcs többféle jellemzővel bírhat: van téli alma, nyári alma, édes alma, van iszonyúan savanyú alma is, lehet sárga színű, piros, cirmos és még sorolhatnám a különböző jellemzőit.

Egy gazda hatalmas almaültetvényét úgy ültette, hogy annak egyik vége közvetlenül az út mellett volt. Egy barátja megkérdezte, nem félsz attól, hogy az almáskertet a tolvajok megdézsmálják. Tudod kedves barátom, az út mellé hét vármegye legsavanyúbb almafáit ültettem. Ha valaki megkóstolja elmegy a kedve, hogy beljebb menjen a nemes, kívánatos almát termő fákig.

Tudjátok kedves Barátaim, kívülről így néz ki a hívő élet is. Felületes szemlélőnek kívülről nagyon savanyúnak látszik. Istenfélő életvitelben csak a korlátokat, tilalmakat látja. Kérdezem tőletek, a szakadék szélén a korlát azért van, hogy korlátozzon, vagy védjen bennünket. Aki elfogadta Istennek, Fiában Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, annak egyre édesebb és kívánatosabb lesz a győztes oldalán kiteljesedett hívő élet.

Azért Lélek gyümölcse a neve, mert a Szentlélekkel teljes emberek életére, megnyilvánulására jellemző, hogy a Szentlélek bennünk munkálkodva megtermi a legkívánatosabb lelki gyümölcsöt.

A Szentlélek bennünk való munkálkodásának eredménye az igazi lelki gyümölcstermés. Kedves testvérem, ha egy őszinte kritikusod, csak azt az egyet tudja felhozni ellened, hogy hívő vagy, akkor már Isten kegyelméből megterem benned a Lélek gyümölcse.

A héten sokat elmélkedtem azon, mi lehet a legfőbb oka annak, hogy velem együtt, akik Isten gyermekének valljuk magunkat, híjával vagyunk, vagyis nem teljes bennünk a lelki gyümölcstermés? Egyedül Jézus Krisztus volt tökéletes ezen a téren, persze ez nem mentesít bennünket a felelősségünktől. Gondoljunk csak bele, milyen lesz az a magát hívőnek tartó ember, aki nem is vágyik arra, hogy benne az Istentől kapott Lélek jó gyümölcsöt teremjen?

Drága testvéreim, megtapasztaltam magamon, ha újjászülettünk Isten Lelke által vezérelve, nem dőlhetünk hátra, mert akkor is folyamatos harc dúl bennünk a velünk született bűnös emberi természetünk ellen. Amikor felszínre jön bennünk egy kétes kívánság, érdemes feltenni magunknak ezt a kérdést, „Vajon Jézus most mit tenne?” Higgyétek el, egyből világos lesz számunkra a helyes értékrend, amihez már tudunk igazodni. Mert világos számunkra, hogy Jézus természetében nem volt viszálykodás, ellenségeskedés, széthúzás, harag, önzés, irigység és ezekhez hasonlók.

Az elmúlt hét elején keleti pályaudvarnál a kettes metró mozgólépcsőjén lefelé menet szembe tűnt egy plakát, könyvreklám, melyen arckép és egy felirat volt. „A szabadság rabságában”. Ez így első hallásra ellentmondásnak tűnik.

Erről a könyvről a „A szabadság rabságában”, először a tékozló fiú példázata jutott eszembe. Ennek a fiúnak az Atya szeretete, és a szerető családi kötelék, szó szerint az agyára ment. Teljesen függőség nélküli szabadságra vágyott, neki ne mondja meg senki, hogy mit csináljon. Tudnunk kell, hogy aki elutasítja a szerető Istenünknek Fiában Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, az automatikusan továbbra is a Sátán rabszolgája marad. Ismerjük a tékozló fiú történetet, az általa elképzelt és hőn áhított szabadsága a moslékos vályúig vezetett.

Aztán eszembe jutott egy másik könyv, ennek ellentét párja, „Rácsok mögött szabadon”, melynek írója Boros Lajos, aki hétpróbás bűnözőként, fegyveres rablásért került börtönbe. Életének 22 évét rácsok mögött töltötte, ott tért meg, egy rabtársa bizonyságtétele vezette az Úr Jézus Krisztushoz. Még 12 év volt hátra a büntetéséből, de valódi bűnterhétől megszabadulva igazi lelki szabadságban élte a hátralévő éveit a rácsok mögött. Börtönből szabadulva, hívő felesége és családja lett. Meghívások alapján, mint baptista lelkipásztor járja az országot, és Jézus Krisztusban kiteljesedett életéről, a rácsok mögötti boldog rabságáról tesz bizonyságot.

Marad a kérdés: mi lehet a legfőbb oka annak, hogy sokunkban, akik Isten gyermekének valljuk magunkat, híjával van, vagyis nem teljes bennünk a lelki gyümölcstermés.

Én úgy látom, ha nincs meg szívünkben, szerető Istenünk iránti feltétel nélküli bizalom, akkor életünk arról szól, én tudom mi a jó nekem, nekem ne mondja meg senki. Ilyen ember általában csak akkor fordul Istenhez, amikor elképzeléseinek megvalósításában már teljesen csődöt mondott. Ha őszinte bizalom hiányában, Istenünkre csak életünknek kudarcos szakaszaiban van szükségünk, akkor Jézus Krisztus által megígért drága Szentlélek nem tud bennünk munkálkodni és kívánatos lelki gyümölcsöt teremni, mert kiszorult az életünkből.

Mai igehirdetés egyik központi gondolata, „Elhivatáshoz méltó élet – teljes türelemmel!”

1Korinthus 1,9 „Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” Gondoljuk csak végig, ha egy igazán hűséges személy elhív bennünket egy életútra, egy rendkívüli eseményre, akkor vele kapcsolatban mire számíthatunk? Feltétel nélkül bízhatunk benne, mert élete árán is megvéd, megszabadít bennünket. Biztosak lehetünk abban, hogy mindig, mindenben a javunkat akarja, még akkor is, ha az éppen nem egyezik a mi elképzelésünkkel.

Hogyan tudjuk mindezt a kiváltságot, minden emberi értelmet meghaladó áldását megköszönni, meghálálni? Elhívásában kifejezte irántunk való bizalmát, soha, de soha ne okozzunk szerető Istenünknek csalódást, igyekezzünk elhívatásunkhoz méltó életet élni. Ha ez döcögve megy, akkor kérjük a segítségét, Ő ezt örömmel megadja, hiszen ez akaratával megegyező kérés.

Áhítatunkban az elmúlt három hét folyamán a Lélek gyümölcsének három jellemzője (szeretet, öröm, békesség) volt elmélkedésünk középpontjában. A mai nappal kezdődő héten, a Lélek gyümölcsének negyedik újabb jellemzője, a türelem van az igei üzenet középpontjában.

Türelem ellentéte a türelmetlenség. Úgy általában miben nyilvánul meg a türelmetlenség? Kifelé való panaszkodásban, ingerültségben, zúgolódásban, és haragosságban. Drága testvéreim, én már olyan sokszor megszégyenültem szerető Istenünk és embertársaim előtt a türelmetlenségem miatt. Persze ez csak akkor működik, ha van Istenünktől kapott élő, égető lelkiismeretem.

Türelem is a Lélek gyümölcse, a szeretetünk kifejezésének, megélésének egyik nagyon fontos formája. Ha valakit közbeszólás nélkül türelmesen végig tudunk hallgatni, az iránta való tiszteletünk, szeretetünk megnyilvánulásának egyik jele. Őszintén be kell vallanom ezt a hiányosságomat, hogy a türelemmel való hallgatás nem az erősségem. Persze én is találkoztam, nem is egyszer, olyan beszélgető partnerrel, akinél szó szerint értve, szóhoz sem jutottam.

Még február elején történt, Párommal boltban voltunk, hazafelé menet a piacnál Évi kérte, hogy álljunk meg, mert ott is vásárolni szeretne. Rendben van, itt a kocsiban megvárlak. Telt az idő, csak vártam és vártam, már kezdtem elveszíteni a türelmemet.

Kínomban elővettem a telefonom és a közösségi oldalon felugró első videóban egyik közismert régi színészünk nagy átéléssel a szeretet himnuszát mondta végig 1Korinthus 13 alapján. Sorolta az igazi szeretet jellemzőit, „4A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 6Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” Amikor odáig ért, a szeretet mindent eltűr, akkor úgy igazán megszégyenültem szerető Istenünk előtt. Bocsáss meg nekem Uram, mert kevés bennem a szeretet.

Úgy érzem, hogy ebben a felgyorsult világban nagyon – nagyon ritka és értékes kincs a békességből fakadó türelem. Miért mondom ezt? Mert a türelmetlen ember lelkében nincs meg az a békesség, amiről az ÚR Jézus beszél. János 14,27 „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!”. Már olyan sokszor megtörtént velem, hogy érezve a türelmetlenségem fokozódását, térdeimre ereszkedve imádkoztam, ÚR Jézus te azt ígérted, hogy békességet hagyok nektek, nekem most nagyon nagy szükségem van a tőled jövő békességre. Higgyétek el, minden ilyen alkalommal, úgy igazán kisimult a lelkem, és békesség töltötte be a szívemet.

Szeretet, öröm, békesség, türelem, mind egy tőről fakad, szerető Istenünk kínálja Fiában Jézus Krisztusban, mindezt kegyeleméből hit által. Ha ezt a minden emberi értelmet meghaladó ajándékot elfogadod, ez lesz életed legjobb döntése, amit soha, de soha nem fogsz megbánni.

ÁMEN

Jézus dicsőségre vezeti a fiakat, a testvéreit!

 

Zsidók 2,5-12 5Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. 6Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá? 7Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, 8mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden az uralma alatt áll, 9azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. 10Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük szerzőjét szenvedések által tegye tökéletessé. 11Mert a megszentelő és a megszenteltek mind ugyanattól származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, 12amikor így szól: „Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged.”

Imádkozzunk! Mennyei Édesatyánk, hatalmas, dicsőséges Istenünk. Drága Urunk szívünkben őszinte hálaadással és köszönettel jövünk hozzád, mert Fiadban Jézus Krisztusban kiáradó kegyelmeddel meg akarsz állítani bennünket a kárhozat felé vezető úton. Kérlek Uram, hogy Igéd reflektorfénye világítsa meg azokat a gondolatainkat, cselekedeteinket, amelyek méltatlanok Jézus Krisztus drága vérén megváltott gyermekeidhez. Mennyei Atyánk, kérlek Szentlelkeddel nyisd meg szívünket, értelmünket Igéd áldott üzenete előtt, hogy azt befogadva mindig hűséggel és engedelmességgel haladjunk a feléd vezető keskeny úton. ÁMEN

Kedves Testvéreim, sok szeretettel köszöntelek benneteket a mai Istentiszteletünk kezdetén az Úr Jézus nevében.

Bevezetőben a következőket kívánom elmondani nektek! Egyedül Isten Igéje, a teljes Biblia lehet számunkra hiteles útjelző, ebben az Istentől mindjobban elforduló világban. Legyen világos előttünk, hogy ami a Szentírásnak ellentmond, az nem Istentől van. Vannak, akik ellenőrizetlen forrásokból származó kijelentésekre hivatkozva választanak maguknak olyan útirányt, amelyen a Sátán sokat ígér, (mindig a régi mesével jön, nagy dolgokra hívlak el benneteket, mert kiválasztottak vagytok, és az ember becsvágyának ez nagyon hízelgő), de végül is keveset ad. Amit ad, hosszabb távon abban sem lesz köszönet, mert ahogyan szokták mondani, előbb – utóbb kilóg a lóláb.

Egyén és közösség életében igaznak tartott kijelentések egyedüli hitelesítője a lelki gyümölcstermés (szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.) Ha a Sátánt hatalmas ígéreteivel, hiú dicsőségvágyból beengedik az egyén és közösség életébe, akkor ott a diabolos, a nagy szétdobáló örömmel és a maga alaposságával teszi a munkáját, előbb - utóbb szétrombolja a közösséget.

Rám nagyon nagy hatással van 1Péter 4,10-11 igeszakasz mély üzenete, egyben nagy felelősséget helyez a vállamra, mely így hangzik: „10Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: 11ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.”

        A ma felolvasott igeszakasz alapján az igehirdetéshez rendelt központi gondolat: Jézus dicsőségre vezeti a fiakat, a testvéreit!

Nézzük mi a dicsőség szó valódi jelentése: „Dicsőség, olyan kisugárzás és hódolatra indító méltóság, mely valakiből, aki igen hatalmas, az őt szemlélőre kiárad, és az csodálat vagy imádat magatartására készteti.” Ez bennünk elsősorban a Mennyei Atyánkra, Krisztus Jézusra, és a Szentlélekre irányuló hódolatunkban nyilvánul meg.

Nézzük, mi az, ami ebből ránk vonatkozik: Jézus Krisztus a megszentelő és mi a megszenteltek. Minket, akik kegyelemből hit által Mennyei Atyánknak gyermekei vagyunk, Jézus Krisztus a testvéreinek nevez bennünket. Ez valami hatalmas megtiszteltetés számunkra, ő Jézus Krisztus a mi dicsőségünk.

Igazából kiváltság számunkra, hogy nem szégyell bennünket testvéreinek nevezni! Remélem mi sem szégyelljük Őt nevén nevezve (Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó) megvallani a gyülekezet falain kívül az emberek előtt! „Mert, ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (Márk 8,38)

        Most pedig tegyünk egy kis kitekintést a Zsidókhoz írt levéllel kapcsolatban. A levél keletkezésének idejét Krisztus után 70 előtti időszakra feltételezik, mert nem ír a Jeruzsálemi templom lerombolásáról és templomi áldozatok megszűnéséről. Igazából nem lehet tudni, hogy kinek, kiknek szánta a szerző ezt a levelet, annyit sejthetünk, hogy görögül beszélő, Izrael földjén kívül élő keresztyén zsidókhoz.

A jelek szerint az üldöztetés és a csüggedés miatt, már - már feladták Krisztusba vetett hitüket, míg mások vissza akartak térni a zsidó vallási gyakorlatokhoz. A levél írójának egyértelmű célja, hogy erősítse az akkori és a mai keresztyéneknek Krisztusba vetett hitüket.

Kedves Igehallgató gyülekezet, véleményetek szerint, ki a zsidókhoz írt levél szerzője? …

Sem az eredeti cím, sem a levél, nem nevezi meg a szerzőt, de az akkori olvasók minden bizonnyal ismerték őt. Az V. században felmerült, hogy talán Pál apostol a szerző, de a Zsidókhoz írt levél kifinomult görög stílusa merőben eltér Pál apostol leveleitől.

Az Újszövetségben név szerint megnevezett személyek közül, (Lukács leírása alapján) leginkább Apollós felel meg annak, amit a levél szerzőjéről tudunk. Apollós a Korinthusi gyülekezet létrejötte után néhány évig Pál apostollal dolgozott (1Kor. 1,12; 3,4-6,22).

Ez a zsidó olvasótáborhoz írt levél egyik jellemzője, hogy sokkal inkább igehirdetés, mint levél. Ez a levél minden más újszövetségi írásnál erőteljesebben figyelmeztet a hitehagyás (lelki lázadás, a Krisztusba vetett hittől való elszakadás) veszélyeire.

        Most pedig térjünk vissza az előbb felolvasott „alapigénk” számunkra fontos üzeneteihez.

Zsidók 2,5-6. Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá? Mennyei Atyánk, aki nem csak nekünk, hanem Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, nem angyalok sokaságának uralma alá rendelte a világot, hanem Fia a hatalmas és dicsőséges Krisztus uralma alá. János 1,3-4-ban azt írja Isten Igéje Krisztusról, „Kezdetben volt az Ige, és az Ige (Logosz) Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létre jött”.

Zsidók 2,6-8 „Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá. Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél. Levél írója idéz a Zsoltárok 144,3-ból és a Zsoltárok 8,5-7-ből. Ez a zsoltár Istent dicsőíti, mert törődik a halandó emberrel, és gondja van rá, Krisztus Jézusnak pedig mindent a lába elé vetett és Úrrá tette keze alkotásán.

Zsidók 2,7 ”Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál”. Jézus Krisztus itt-e földi létben nem volt hatalma teljében, mert önként vállalva kiüresítette magát, letette hatalmát, itt azt olvashatjuk Isten kisebbé tette őt az Angyaloknál. Babaillatú, gondozásra szoruló kisgyermekként, hozzánk hasonló emberi testben született meg egy betlehemi istállóban. Amikor azt a sok csodát tette, akkor előtte mindig az Atyához fohászkodott. Olvashatunk arról is, hogy fontosabb döntése, például a tanítványok kiválasztása előtt az egész éjszakát imádsággal töltötte (Lukács 6,12).

Kedves testéreim, nem tudom, hogy vagytok vele, de én még egy egész éjszakát soha nem töltöttem imádsággal, pedig Jézus Krisztust ebben is a példaképünknek kellene tartanunk.

Mivel Krisztus Jézus hatalmából kiüresítve vállalta a földi létet, ezért a Szentlélek erejével tette azt a sok csodát, csak párat említek (kenyérszaporítás, halottak feltámasztása, csodálatos gyógyítások, a viharos tenger lecsendesítése).

Ha nem így lenne, mit gondoltok, akkor miért mondta volna tanítványainak (János 14,12; Kol 1,16-17) „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Igazán őszinte, hitből fakadó imádság esetén, például a gyógyulás, gyógyítás mindig a Szentlélek erejével történik.

Gyógyulásért, vagy más „csodáért” való imádságunk legfőbb akadálya a kishitűségünk. Miért mondta volna Jézus a tanítványainak a Márk 9,19-ben, amikor egy néma fiúból nem tudták kiűzni az ördögöt: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket?

Talán vannak olyan „tanítványok is, akik dicsőségre vágynak”. Most egy idézet következik Biblia magyarázatból! „Amennyiben buzog benned az ambíció és a versenyszellem, és dicsőségre áhítasz, figyelmeztetlek, hogy a dicsőség nem cél, hanem gyümölcs. Pál apostol életét, szolgálatát is jellemezte ez az engedelmességéből fakadó dicsőséges gyümölcs.  Az kapja, aki vállalja azt az utat, amit Jézus Krisztus is bejárt: a megüresítés és alázat /alávetés/, az engedelmesség útján. A gőgös dicsvágy és hódítás az ördög kísértése, amiben nagyot lehet bukni. Aki nem fél engedelmeskedni, azt viszont Isten emeli magasra!”

Ha Isten szolgálatában akarunk járni, ha arra vágyunk, hogy neki tetsző jó gyümölcsöt teremjünk, akkor mindennél fontosabb a hitből fakadó engedelmesség.

Volt egy német lelkész Dietrich Bonhoeefer, akit a náci Németországban 1945. április 9-én, megalkuvást nem tűrő hitéért, néhány társával együtt hazaárulás vádjával kivégeztek. Dietrich Bonhoeefer lelkész hitvallása ez volt: Csak a hívő engedelmes (azt hiszem ezzel mindannyian egyetértünk, de így folytatta), aki engedelmes csak az a hívő!

Alapigénkben a Zsidók 2,10-ben így olvastuk: „Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük szerzőjét szenvedések által tegye tökéletessé.”

Erre találtam egy ideillő Biblia magyarázatot. „Ezt az Igét olvasva, vagy hallva, egyből arra gondolhatunk, hogy Megváltónk, a dicsőséges Jézus Krisztus tökéletes volt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Jézus akár erkölcsi, akár lelki értelemben tökéletesítésre szorult volna (ő ugyanis sosem maradt el a tökéletességtől), itt arról van szó, hogy üdvösségszerző szerepének kellett tökéletesedni. Ugyanis Isten tökéletes Fia, az emberként átélt szenvedések által vált tökéletes üdvözítővé. Mivel minden körülmény között engedelmes volt, egészen a borzalmas kereszthalálig, így az egész emberiség tökéletes képviselőjének bizonyult, és méltónak találtatott arra, hogy minden ember helyett maradéktalanul kifizesse a bűneinkért járó jogos büntetést.”

Kedves Testvéreim: Milyen felemelő és megtisztelő számunkra, amikor Jézus Krisztus követésének útján járva, nyíltan testvéreinek szólít bennünket. Ezért, ha dicsekedni akarunk, egyedül Jézus Krisztussal dicsekedjünk, mert csak őbenne tudunk hozzá méltó lelki gyümölcsöt teremni, mindezért dicsőítés és hála szálljon szívünkből, lelkünkből mennyei trónusa elé.

Jézus nem szégyell minket, drága vérén megváltott gyarló bűnös embereket testvérének nevezni. Ezért hálából, minden erőnkkel törekedjünk úgy élni, nehogy szégyent valljon velünk! 

ÁMEN