Azzá lettél, aminek, akinek Isten látnia akar téged?

Ezsdrás 3,1-7 1Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai már a városaikban laktak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben. 2Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia, szolgatársaival, a papokkal, és Zerubbábel, Sealtíél fia, testvéreivel együtt, hogy felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében. 3A régi helyén állították föl az oltárt, és bár rettegtek a tartományok népétől, égőáldozatokat mutattak be rajta az ÚRnak: reggeli és esti égőáldozatokat. 4Majd megtartották a lombsátrak ünnepét, ahogyan az meg van írva: napról napra bemutatták az égőáldozatot, megfelelő számban, a rendtartás szerint, mindegyiket a maga napján; 5továbbá az állandó égőáldozatot, az újhold napján és az ÚR minden szent ünnepén esedékes égőáldozatot, és mindazoknak az önkéntes áldozatát, akik ilyet vittek az ÚRnak. 6A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni az ÚRnak, bár az ÚR templomának az alapkövét még nem rakták le. 7De pénzt adtak a kőfaragóknak és az ácsoknak, ételt, italt és olajat a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy szállítsanak cédrusfát a Libánonról Jáfóba a tengeren, Círus perzsa király engedélyével.

Hangfelvétel meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1r3cpuPp2Nh3ACqEsJZlp3Lsw9jSqNWDl/view?usp=sharing

Nézzük, vizsgáljuk meg először a történelmi és üdvtörténeti hátterét az Ezsdrás könyvéből felolvasott ma délelőtti istentiszteletünk alapjául szolgáló Igének.

Ószövetségi Bibliában Ezsdrás könyve egy összefüggő történelmi mű része, a Krónikák két könyve és Nehémiás könyvével együtt. A hagyomány szerint Ezsdrás gyűjtötte össze és rendezte egységbe az Istentől ihletett Ószövetségi könyveket. A bibliakutatók többsége szerint a négy könyv javarészt egyetlen szerző istentől ihletett műve, akit bár a Biblia nem nevez meg, mégis valamennyi ókori zsidó és keresztény forrás, illetve a sok modern bibliakutató is Ezsdrással azonosít.

Ezsdrás istenfélő vezető volt, aki kitartóan ragaszkodott az Úrhoz és szenvedélyesen szerette Igéjét. Ezsdrás 7,6-ban ezt olvashatjuk róla: „ez az Ezsdrás eljött Babilóniából. Ő írástudó volt, jártas Mózes törvényében, amelyet Izráel Istene, az Úr adott. A király pedig teljesítette minden kérését, mert vele volt Istenének az Úrnak ereje.” Drága testvéreim, úgy örülne a szívem, ha minden vezetőnkre és mindannyiunkra ez lenne jellemző: istenfélő, kitartóan ragaszkodik az Úrhoz és szenvedélyesen szereti Isten Igéjét és vele van Istenének az Úrnak ereje. Gondolkozzunk el egy kicsit, vajon mi lehet ennek az akadálya?

Ezsdrás könyve arról szól, hogyan teljesítette Isten Jeremiás prófétán keresztül adott ígéretét (Jeremiás 29,10-14), hogy a zsidók a hetvenéves babiloni fogság után hazatérhettek. Nemcsak Jeremiás próféta, hanem Ézsaiás 160 évvel Círus perzsa király uralkodása előtt prófétálta, hogy jön egy Círus nevű uralkodó, aki megengedi, hogy a zsidók a fogságból hazatérjenek szülőföldjükre, ahol újjáépítik Jeruzsálemet és a templomot (Ézsaiás 44,26-28). Képzeljük csak el, akkor milyen hitetlenkedve fogadták az Úr üzenetét, amikor Jeruzsálemben régi pompájában még minden a helyén volt.

Júda népe hűtlenül elhagyta az Urat, Jeremiás próféta 27 éven keresztül figyelmeztette őket, ha nem térnek az Úrhoz, akkor elveti őket és fogság vár rájuk. De hiába minden figyelmeztetés, ezért Júda lakóit három szakaszban hurcolták el idegen földre fogságba. Ugyanúgy a foglyok három hullámban térhettek haza, tehát akik később kerültek fogságba, azoknak is kitelt a hetven év fogság.

Az első turnusban Kr. e. 538-ban mintegy ötvenezren tértek haza Zerubbábel és Jésua vezetésével.

Második szakaszban Kr. e. 457-ben Ezsdrás vezetett haza mintegy 1700 férfit, nőkkel, gyermekekkel mintegy 5-10 ezren lehettek. Ezsdrás idejében épült újjá a Jeruzsálemi nagytemplom.

A harmadik turnus kr. e. 444-ben Nehémiással tért haza, az ő vezetésével történt Jeruzsálem várfalának és kapuinak felépítése. Tehát az első és a harmadik turnus hazatérése között 94 év telt el, közben három perzsa király is uralkodott.

Ezsdrás könyve Isten kegyelméből azért íródott, hogy bemutassa Isten gondviselését, együttérzését és hűségét, amely abban nyilvánult meg, ahogyan hazajuttatta a zsidó nép egy részét.  Aki akart hazajöhetett, sokan ezt nem tették meg, mert idegen földön is megtalálták anyagi számításaikat, őseik földje és Istene nem volt fontos számukra. Pedig szerető és gondviselő Istenük három perzsa király szívét is arra indította, hogy segítsék őket a hazatérésben és a helyreállásban.

Gondoljuk csak végig, Isten jogos büntetése a hetven évig tartó fogság után újból lehetőség van őseik földjére, őseik Istenének oltalmába visszatérni. Istenük kinyújtja feléjük kezét, hogy mentő szeretetével mindent helyreállítson, hogy eredeti terve szerint szent nép, királyi papság legyen, de ehelyett a hírhedten gonosz bűn Babilonában maradnak. Emlékezzünk csak arra, amikor Ábrahám és unokaöccse Lót nyájai számára szűk volt a hely, ahol éltek, Lót Sodoma városát és környékét választotta, mert ott dúsabb volt a legelő. Végzetesen rossz döntés volt saját maga és családja számára.

Az ókori hatalmas Babilon várának ma csak a romjait tudják a régészek kutatni. Jelenések könyve 18. részben olvashatunk a jövőbeli nagy Babilon, a bűnös város pusztulásáról. Isten prófétai felhívást intéz a hívők utolsó nemzedékéhez, hogy hagyják el a nagy Babilont és különüljenek el tőle. Aki megmarad az istentelen világrendben, óhatatlanul részt vállal annak bűneiben is, így a rámért csapásokat is elszenvedi.

Ezsdrás 1,5-ben így tudósít bennünket a korabeli eseményről Isten igéje: „Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői, meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az ÚR házát Jeruzsálemben.” Isten a Szentlélek által megérintette hűséges szolgái szívét, és vágyat ébresztett bennük a hazatérésre (Filippi 2,13). Ma sem működik másképpen, Isten a Szentlélek által megérinti hűséges szolgái szívét különböző szolgálatokra, kit a lélekmentésre, kit építésre, és még sorolhatnám, mindenkit a kapott tálentuma szerint. Itt a hangsúly az Isten iránti engedelmességen van, mert a fogságból sem akart mindenki hazajönni ősei földjére, bár az ottmaradók közül sokan anyagiakkal támogatták a hazatérőket.

Most a tágabb kitekintés után, időben térjünk vissza az alapigénkhez. Ezsdrás 3,1-2 1Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai már a városaikban laktak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben. 2 Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia, szolgatársaival, a papokkal, és Zerubbábel, Sealtíél fia, testvéreivel együtt, hogy felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében.

A visszatérő foglyoknak, akik immár Isten kegyelméből szabad emberek lettek, fontos volt oltárt építeni az Úrnak. A zsidó istentisztelet az oltár köré összpontosult, mert ott mutatták be az áldozatot, ott végeztek engesztelést a nép bűneiért. Vajon mi, újszövetségi keresztyének, akik a Sátán rabszolgái voltunk, az Úr Jézus saját vérével vásárolt, váltott meg bennünket, mennyire érezzük fontosnak, hogy hálával áldozzunk az Úrnak?

A népet még az is indította oltárépítésre, hogy rettegtek a környező tartományok népétől, hiszen a babiloni hatóság a fogság idején idegeneket telepített Júda és Jeruzsálem földjére. A visszatért nép tudta, hogy Isten akkor óvja meg őket a bajtól, ha belé vetett őszinte bizalom, az iránta mutatott tisztelet és neki való engedelmesség áll életük középpontjában. Megértették azt is, hogy mi nemzetük létének elsődleges célja: áldozatot bemutatni Istennek, mint papok királysága és szent nép. Kizárólag ezt a lelki célt betöltve lehettek azzá, aminek Isten látni akarta őket. Tehát engedelmeskedve azzá lettek, aminek, akinek Isten látni akarta őket. Egy nagyon fontos kérdés először hozzám és hozzád, Azzá lettél, aminek Isten látni akar téged?  Ő ehhez mindent megadott. Ott vagy ahol Isten látni akar?

Krisztus követőiről és rendeltetésükről hasonlóan ír a Biblia: (1Péter 2,9) „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket”, „hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által” (1Péter 2,5; lásd Zsidókhoz írt levél 13,10). Tehát az újszövetség népe (az egyház) is megörökölte az ószövetségi Izrael küldetését, azt, hogy az élet minden területén Istent dicsőítsék.

Ha nyitott szívvel és lélekkel Isten igéjének és a Szentlélek vezetésének engedelmeskedünk, akkor szinte minden helyzetből helyre tud állítani bennünket az ÚR! Egyedül csak mi tudjuk engedetlenségünkkel korlátozni és akadályozni a végtelenül bölcs és hatalmas Istent, hogy életünkre vonatkozó csodálatos tervét végrehajtsa. „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek, - így szól az Úr, békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek”. (Jeremiás 29,11). Úr Jézus meghalt a kereszten, életét adta azért, hogy Neked és Nekem igazi Krisztusi szabadságban örök életünk, üdvösségünk legyen. ÁMEN

Most, ha leborulunk Urunk előtt valljuk meg, hogy sokszor és sok minden miatt nem Jézus az első az életünkben! Egyenként hangosan imádkozzunk!

Joó István

A jövőd érdekében egy rendkívüli fontos üzenet!

 

Kedves Barátom!

Életed legfontosabb kérdését teszem fel neked, ugyanis ennek helyes válaszától függ örök boldogságod. Van-e üdvösséged? Tudod-e, hogy halálod után a mennybe, Isten országába kerülsz? – Nem azt kérdezem, hogy tagja vagy-e valamelyik egyháznak, hanem hogy elnyerted-e már bűneid bocsánatát? Nem is az a kérdés, hogy mennyire vagy jó, hanem hogy van-e üdvösséged?

Nem lehetsz addig boldog és nem üdvözülhetsz, amíg ezt a kérdést nem tisztáztad. Jézus Krisztus ezt mondta Nikodémusnak: „Újjá (felülről) kell születnetek” (János 3,7). Isten a Szentírásban megmutatja nekünk az üdvösség egyetlen útját. Ez olyan egyszerű, hogy még ma üdvösségre juthatsz.

Először is el kell ismerned, hogy bűnös ember vagy. „Nincs egyetlen igaz ember sem, mert nincs különbség, mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” Róma 3,10.22-23

Semmiképpen nem remélheted, hogy üdvözülsz, amíg nem látod be, hogy bűnös vagy s éppen ezért örök halálra vagy ítélve. ”Mert a bűn zsoldja a halál” (Róma 6,23), „A bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jakab 1,15). Ez pedig az Istentől való teljes elválást jelenti: örökre a pokolban! Rettenetes, de ez a valóság! Isten azonban annyira szeretett téged, hogy az ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust feláldozta érted, mert ő magára vállalta a te bűneidet s azok büntetését, helyetted halt meg.

„Mert azt (Jézust), aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korintus 5,21).

„Vétkeinket saját testében felvitte a (kereszt)fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az Ő sebei által gyógyultatok meg” (1Péter 2,24). Jézusnak meg kellett halnia, vérét ontotta érted!

Mi nem tudjuk megérteni, hogyan hordozta és törölte el Jézus a mi bűneinket, de Isten maga mondja Igéjében, hogy ez megtörtént. A te bűneidet Jézus magára vette és helyetted meghalt. Ez igaz, mert Isten nem hazudik!

A filippi börtönőr ezt kérdezte Pál apostoltól: „Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ő így válaszolt: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a házad népe!” (Cselekedetek 16,31). Egyszerűen higgy a Krisztusban, mint aki a te bűneidet magára vette és helyetted halt meg; eltemették, de feltámadt és a te megigazulásodra. Ezért hívd Őt ma segítségül. „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik” (Róma 10,13). Az első imádság, amit a bűnös embernek el kell mondania - Lukács 18,13-ban olvasható: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!”

Valóban bűnös vagy, s ez bizonyára bánt téged. Ezért – bárhol is légy – kiálts Istenhez! Nem kell hosszan, vagy hangosan imádkoznod, csak beszélj vele, mert Isten alig várja, hogy segíthessen rajtad. Kérd Őt most: „Ó, Isten, megvallom, bűnös vagyok. Kérlek bocsáss meg, könyörülj rajtam és ments meg a kárhozattól az Úr Jézus érdeméért! Köszönöm, hogy elfogadsz. Ámen!”

Ígéretére hivatkozva építs Isten szavára: „Mindenki (tehát te is), aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik” (Róma 10,13). Mindenki … megtartatik, tehát nemcsak üdvözülhet, hanem üdvözül! Csak higgy Isten szavának! Így hát hit által tiéd az üdvösség – Isten megígérte!  Higgy és tied az üdvösség. Nem valamelyik vallás, vagy egyház, sem jócselekedeteid, sem senki más nem tud téged üdvözíteni, csak egyedül Jézus Krisztus.

A megváltás egyszerű terve ez:

Bűnös vagy, ezért meg kell halnod; ha azonban hiszel a helyettes áldozatban, Krisztusban, aki érted halt meg, eltemették, de feltámadt, örök életed van. Mint elveszett bűnös kiálts Istenhez, kérd Őt, hogy Jézus érdeméért kegyelmezzen meg neked, ajándékozzon meg szabadításával. Fogadd el mindazt a magad számára, amit Isten kijelentett és megígért Igéjében, és hit által tiéd az üdvösség! Talán azt mondod: Hihetetlen, hogy csak ennyi elég az üdvösséghez. Igen, csak ennyire van szükséged! Hála Istennek, ezen az úton már sokan megtapasztalták Isten mentő hatalmát. Ez a Biblia szerint való üdvözülés útja, ez Isten üdvterve. Hidd, hogy ez így van s kövesd még ma ezt az utat! Most van itt az ideje, még ma dönts! „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme most van itt az üdvösség napja!” (2 Korintus 6,2). „Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap!” (Példabeszédek 27,1).

Amennyiben mindez még nem teljesen világos előtted, olvasd el ezt az írást újra meg újra, amíg megérted. Olvasd el többször! A te lelked többet ér, mint az egész világ! „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkét elveszíti? Vajon mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?” (Márk 8,36-37).

Légy bizonyos üdvösséged felől! Örök boldogságod mindennél fontosabb! Ha elkárhozik lelked, úgy elvesztettél mindent – mind a mennyben, mind a földön. Isten segítsen, hogy még ma bizonyos légy: tiéd az örök üdvösség!

Isten üdvözít és megtart téged.

„Eddig emberi erőt meghaladó kísértés nem ért titeket. Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok” (1 Korintus 10,13).

Ne adj érzéseidre, azok változnak. Hagyatkozz egészen Isten ígéreteire, azok nem változnak meg soha!

Ha bizonyos lettél üdvösséged felől, naponta három dolgot gyakorolj, hogy hitben, szellemileg növekedhess. Imádkozz – beszélj Istennel! Olvasd a Bibliát – általa Isten szól hozzád! Mondd el másoknak mit hiszel, tégy bizonyságot, beszélj Istenről! Végül csatlakozz egy bibliahű gyülekezethez és a keresztség által tégy hitvallást a nyilvánosság előtt. „Azért, aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt” – mondta az Úr Jézus (Máté 10,32).

2022. július 31. "Szőkepusztai találkozó" igei üzenete!

 

Sok szeretettel köszöntelek benneteket, mint a sokadik „Szőkepusztai találkozó” résztvevőit. Az első találkozók valamikor az 1980-as években kezdődtek, azóta szinte hagyománnyá vált, hogy július utolsó vasárnapján „Szőkepusztai találkozó”.

2021-es találkozón szolgáló Mike József bodrogi lelkipásztor nem tudta vállalni az igei szolgálatot. Úgy él emlékezetemben, gitárjával harsány énekhangjával meghatározó személyiség volt az előző találkozón.

Covidból való lábadozás időszakában, egyik este az ágyam elé letérdelve kértem Istent, mutasson utat, milyen Igével és üzenettel szolgáljak a találkozó résztvevői felé.

Így szól hozzánk mai napon a „Szőkepusztai találkozó” résztvevőihez a végtelenül bölcs és hatalmas Isten igei üzenete:

 „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amit nektek szánok.” (Jeremiás 29,11)

Hát kell ennél pozitívabb ígéret, hogy Istennek terve van velünk. Méghozzá olyan terve, amely Isten irántunk való szeretetét csodálatosan kifejezi. Biztosan hallottatok már olyan választási ígéretet, mint jólét és reményteljes jövő ígérete. Álljunk meg egy pillanatra, itt most kivételesen olyan személy teszi ezt az ígéretet igéjében, akinek van hatalma azt megtartani, de van hatalma arra is, hogy számonkérje rajtunk, ha hűtlenül elfordulunk tőle.

Azt hiszem, ebben a vészterhes időszakban, amikor minden bizonytalan, nyakunkon a Covid következő hulláma, gazdasági válság, amikor családok munkájukkal együtt, szinte létalapjukat veszíthetik el, még inkább szükségünk van hiteles forrásból való bátorító üzenetre.

Az imaházépítő Baptista elődeink alig voltak túl az I. világháborún, egy sok millió életet követelő ”spanyolnátha járványon”, nemzetünk egy „Trianon okozta sokkon”, de mégis  nap mint nap olvasták a Bibliát, általa és Szentlelkével Isten szólt hozzájuk. Erőt, bátorságot merítettek abból az ismeretből, hogy Istennek engedelmeskedve, mindig és minden körülmények között számíthatnak rá. 

Ott volt bennük a vágy, mint csontjaikba rekesztett tűz, hogy az irgalmas szerető Istennek ezt a reményteljes üzenetét megosszák itt a környéken élőkkel.

Az ÚR ma is azt üzeni minden generációnak „11Mert csak én tudom, mi a tervem veletek”. A teremtő és szerető Istennek már a kezdetekben csodálatos terve volt az emberekkel, mert igazi reményteljes jövőt szánt nekik.

Biztosan voltatok már úgy az életben, hogy valami nagyszerű tervetek volt, de valaki nagyon belerondított. Így történt az Édenben, az első emberpár tönkretette Isten csodálatos tervét, mégpedig azzal, hogy engedetlenségükkel átjátszották a Sátán kezébe az életük feletti hatalmat. A Biblia szavai szerint így lett e világ fejedelme a Sátán.  

Kedves Barátaim áltathatjuk magunkat, de addig, amíg nem adjuk át életünk feletti feltétlen és teljes uralmat Jézus Krisztusnak, addig a bűn és a Sátán rabszolgái vagyunk. Hogy ezt honnan tudom ilyen biztosan? Hát a Bibliából, mely Isten levele hozzánk direkt üzenetével.

A teljes igei üzenete Istennek így szól most hozzánk: „11Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amit nektek szánok.” Gondoljunk csak bele, szerethet bennünket ennél jobban valaki! De nézzünk utána, mi a reményteljes jövőnknek a feltétele?

„12Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. 13Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam.” Jeremiás 29,11-13.”

Előbb említettem az első emberpár szégyenletes bukását, aztán Isten jóval később, már több mint négyezer évvel ezelőtt gondolt egyet, és az akkor 75 éves Ábrámot kihívta Úr-Kazdimból azzal a reményteljes ígérettel, hogy nagy néppé teszi. Az igazságosan szerető Isten mindig szó szerint betartotta ígéretét, ha a feltételeit teljesítették a kedvezményezettek. Szeretem úgy olvasni a Bibliát, mint Istennek sok csodálatos áldásígéretét. Isten gazdag kegyelméből összeálltak bennem a bibliából megismerhető, ma is működő törvényszerűségek, melyekkel minden körülmények között számolnunk kell.

Nézzetek csak utána, nincs titkosítva, csak a bibliában lévő Bírák könyvében hétszer olvasható, „De Izrael fiai ismét azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, ezért ellenségeik kezébe adta őket az Úr”, hosszú évekre, néha évtizedekre. Pedig Istennek csodálatos terve volt velük, reményteljes jövőt szánt nekik, mert minden nép fölé akarta őket helyezni, de nyakas, engedetlen nép voltak.

A türelmi idő után, törvényszerűen következett büntetésül az egész nép számára a „hetven évig” tartó „babiloni fogság”. Gondoljunk csak bele, egy egész ország népét, férfiakat, nőket, gyermekeket idegenbe hurcolják, csak a gyermekeknek maradt kicsi esélyük, hogy öregkorukra onnan élve visszakerüljenek szülőföldjükre.

Aztán Isten kegyelméből újból összegyűjtötte őket, reményteljes jövőt tervezve nekik. De hálátlanul újból és újból hátat fordítottak Istenünknek, ezzel újból betelt a pohár. Majd Isten elküldte szeretett Fiát, hátha őrá hallgatnak az emberek, de hiába minden, őt elvetették, megölték, ezzel betelt a pohár.

Jézus Krisztus földre születése után hetvenben már újszövetségi időben Titusz római hadvezér elfoglalta és lerombolta Jeruzsálemet, jeruzsálemi nagytemplomot pedig kifosztották és felgyújtották. A világ minden tájára szétszórták Izráelt a zsidó népet, több mint 1800 évig nem volt hazájuk. A szerető, de igazságos Isten ígérete szerint 1948-tól újból összegyűjtötte Izraelt a világ négy égtájáról, Izráel újból nép és nemzet lett.

Ez a bibliából megismerhető, ma is működő törvényszerűség végigvonul az emberiség és kis hazánk történelmén, és az egyének életén, felismeréséhez csak olvasni és nyitott szívvel értelmezni kell a Bibliát. Az ideköltöző baptista elődeinknek ott volt a szívükbe írva Isten igéje, érezték és vallották: „16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3,16)”

Isten nagyon szeret bennünket, reményteljes jövőt szánt nekünk, de igazságossága megköveteli, hogy nem vállalhat bűneinkben velünk cinkosságot. A bűnre jogosan megérdemelt büntetés kell, hogy következzen. Van viszont egy első hallásra fantasztikusnak tűnő csodálatos örömhírem, a Golgotán Krisztus Jézus magára vállalta összes bűneinkért járó büntetést, ezért volt a büntetése halál, nekünk csak hittel el kell fogadni értünk hozott véres áldozatát, mellyel kiengesztelte irányunkban a szerető, de igazságos mennyei Atyát.

Napjainkban Amerikában történt az eset, egy bírónak a bíróságon saját lánya felett kellett ítéletet hoznia, mert az bizonyítottan szabályszegést követett el. Mivel igazságos ember volt, meghozta és kihirdette az ítéletet, jogerősen 700 dollár pénzbüntetés. Majd levetette a bírói talárját és kifizette lánya helyett a pénzbüntetést.  Isten nagyon szeret téged, ezért kifizette helyetted is a kereszten bűneink megváltását. Kifizette érted a váltságdíjat, hogy ne legyél a Sátán rabszolgája, mindezt csak el kell fogadnod hálás szívvel. Amíg csak szívünk dobog, szerető Istenünk általában többször is felkínálja nekünk életünk során a helyreállás lehetőségét, mivel reményteljes jövőt szánt nekünk.

Ha ezt őszinte szívvel és bűnbánattal elfogadod, örök életed, üdvösséged van. Ha valaki elutasítja Istennek Fiában felkínált kegyelmét, az lényegében önmagát ítéli örök kárhozatra és kizárja magát a reményteljes jövőből. Vannak sokan, akik keresztyénnek vallják magukat, de nincs élő hitük, mert nincs bennük annyi bizalom Krisztus Jézus iránt, hogy teljesen rámerjék bízni az életüket. De egyet soha ne feledjünk, Isten nagyon szeret téged!

11Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amit nektek szánok.

„12Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. 13Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam.” ÁMEN.

Joó István

Az Atya kigondolta, a Fiú végrehajtotta a Szentlélek erejével!

 

Ézsaiás 61,1-3 1Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. 2Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját, vigasztalok minden gyászolót. 3Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik.

Igehirdetés hangfelvétele meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/18zLJ1D0oPomDP9KnHhUCEyRJ3OCOhfpp/view?usp=sharing

Az Atya kigondolta, a Fiú végrehajtotta a Szentlélek erejével! Mivel Jézus Krisztus földi létében kiüresítette magát mennyei hatalmából dicsőségéből, ezért a sok csodát, jelet a Szentlélek erejével hajtotta végre. Jézusnak ugyanúgy szüksége volt erőgyűjtésre, Szentlélekkel való betöltekezésre mint minden embernek, ezért olvashatjuk az evangéliumokban, hogy korán reggel kiment egy lakatlan helyre és imádkozott az Atyához.

Kedves igehallgató gyülekezet! Ma a Szentháromság vasárnapja van. A Szentháromság titkáról fogunk elmélkedni a hét következő napjaiban is. A kifejezés nem fordul elő a Bibilában, de azon kifejezések közé tartozik, amelyek azért tekinthetők biblikusnak, mert bibliai tanítást fejeznek ki. Csak érdekességként megemlítem, hogy a Nagyapa szó sem található sehol a Bibliában, de tudjuk voltak nagyapák, például Ábrahám nagyapja volt Jákóbnak.

Ha most megkérnétek, hogy fogalmazzam meg röviden pár szóban a Szentháromság fogalmát, akkor zavarban lennék. Ugyanis a „Szentháromág” kifejezés egyszer sincs leírva a Bibliában. Ez egy olyan kifejezés, ami megpróbálja Isten hármasságát kifejezni, azt a tényt, hogy Ő három egyszerre létező örökkévaló személyiség.

Értsd jól, ez nem azt jelenti, hogy három Isten van. A „Szentháromság” egy Isten, aki három megjelenési formában három személyből áll. Talán egy gyenge hasonlattal próbálnám ezt megértetni; van a víznek egy általános folyékony halmazállapotú megjelenési formája, aztán a forráspontján túl a másik megjelenési formája a gőz, amely lényegében egy légnemű állapot, majd van a fagypont alatti tartományban a szilárd halmazállapotú jég. Mind a három a víznek egy teljesen különböző megjelenési formája, ezért különböző néven nevezzük: víz, gőz, és jég.

Ézsaiás 61,1 „1Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam.” Ebbe a rövid mondatba a Szentháromságnak mindháram tagja bele van foglalva. Maga Krisztus jelenti ki, 1Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam.  

Ézsaiás 61,1 Az első vers így folytatódik, „Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.” Érted drága testvérem? Az Atya azért küldte szeretett fiát Jézus Krisztust, hogy örömhírt hozzon nekünk szegényeknek, hogy bekötözze megtört szíveinket, megszabadítson bennünket, a Sátán rabságából. Mindez akkor lesz valóság az életünkben, ha szabad akaratunkból döntünk arról, hogy Ő Jézus Krisztus legyen életünk Ura és Megváltója.

A mostani bizonytalan időszakban, amikor úgy érezzük fenekestől felfordult az életünk, nagyon nagy szükségünk van Jézus Krisztusra, mint biztos alapra, kősziklára, akire mindig és minden körülmények között építhetünk és számíthatunk.

Melyek azok a tényezők, amelyeket a Sátán természeténél fogva fel akar tupírozni az életünkben? Ilyen tényező lehet a külső körülmények nem várt változása, átéltünk két covidos esztendőt. Az első évben még semmilyen védőoltás nem állt rendelkezésre, második évben már rendelkezésünkre állt a covid vakcina, aztán kiderült, az sem véd meg a fertőződéstől, legfeljebb csökkenti a tüneteket.

2022. év februárban közvetlen szomszédságunkban kitört az Orosz – Ukrán háború. Következménye egy világgazdasági válság. A fizetések és nyugdíjak vásárló értéke szinte a felére csökkent, élelmiszer és árú hiány van szinte az egész világon. Mindez a bizonytalanság nagy stresszel jár, melyet, ha nem tudunk helyén kezelni tönkre teheti az egészségünket. Nem a külső körülmények változása az igazi gond, mert hasonlóak szinte minden korban voltak és lesznek, hanem az, ha a lelki terhet nem tudjuk letenni.

1Péter 5,7 „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” Ha Jézus Krisztus képes volt a bűneinket, betegségeinket magára venni a kereszten, akkor nyugodtan járulhatunk hozzá, hogy gondjainkat is őreá vessük. Ha ezt képtelenek vagyunk Isten iránti őszinte bizalommal megtenni, akkor egyszerűen belebetegszünk és idő előtt belepusztulunk.

Mit tud adni az Úr Jézus, ha őszinte bizalommal hozzá fordulunk? János 14,27 „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!”  A világon legnagyobb kincs Istentől nyert lelki békesség, hát kell ennél több nekünk?  Olyan megható, ha őszinte hittel és szívvel tudjuk zengeni az éneket „Ha Isten békéje lakja a szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem”

A minket körülvevő mai világban jól ismerjük a marketing, a reklám fogalmát. Mielőtt egy terméket, vagy szolgáltatást bevezetnének, már jóval előtte reklámozzák, kiemelve annak előnyös tulajdonságát, értékeit és főleg azt, hogy mennyire megkönnyíti az életünket, és milyen előnyünk származik abból, ha elfogadjuk és megvásároljuk. Akkor jó igazán a reklám, ha például megjelenik egy - egy új termék, nyitás előtt már hosszú sorokban állnak az emberek az üzlet előtt.

Gondoljunk csak bele, Isten az ember iránti szeretetéből Ézsaiás próféta által már 600 évvel korábban kijelentette a Messiást, Isten fia a dicsőséges Krisztus földre születésének ígéretét. Tette mindezt azért, hogy felfokozza az emberek várokozását Istennek valami csodálatos és valóban a javunkat szolgáló ajándéka iránt.

Most elmondok egy megtörtént esetet. Egy fiatal pár egymás iránti őszinte szerelmét házasság kötelékében kívánta folytatni. Ebben nincs semmi rendkívüli, ilyen nap mint nap előfordul. Esküvőjükre kaptak rengeteg nászajándékot, többet mint, amire szükségük volt. Amit nem használtak azt szépen elspájzolták. Hamarosan őket is meghívták egy esküvőre. Amikor az ajándék vásárláson gondolkodtak, jött az ötlet, hogy a kapott és nem használt ajándékokból választanak, így nem jelent majd külön kiadást. Ki is választottak egy komplett étkészletet, amely kevésbé tetszett nekik, mert olyan matt volt a színe, nem volt olyan csillogóan fényes, mint a többi.

A saját esküvőjük után egy évvel vendégségbe jött hozzájuk egyik rokonuk. Terített asztal melletti beszélgetésük során a kedves rokon csak úgy mellékesen megjegyezte, esküvőtökön olyan nagy volt a sürgés, forgás, akkor elfelejtettem mondani, hogy amit ajándékba adtam nektek ezüst étkészletet, a pára hatására idővel elveszti a fényét, ezért megfelelő módszerekkel tisztítani kell. A fiatal pár egymásra nézett és elsápadtak, de egy szó nem jött ki a szájukon.

A kedves rokon szeretetének, nagyrabecsülésének kifejezéseként egy nagyon értékes ajándékot adott nekik, de ők nem ismerték fel annak valódi értékét, rövid úton továbbadták. Talán azért volt, mert nekik a fényes csillogós eszközök voltak a kedvenceik. Az összes ajándék közül éppen a legértékesebbet nem ismerték fel, ezért nem is becsülték meg.

Isten az ember iránti szeretetének, nagyrabecsülésének kifejezéseként csodálatos, minden emberi értelmet meghaladó ajándékot készített az emberiség számára. János evangéliuma tudósít bennünket erről az eseményről. János 3,16 „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

A Bibliánkban az Ézsaiás 61,1-3 felolvasott alapigével kapcsolatosan nézzük meg a lap alján lévő hivatkozásokat, többek között utalás van Lukács 4,14-29 igékre. Jézus lakóhelyén Názáretben, ahol szülei és testvérei körében felnőtt, a zsinagógában olvasta fel a mai alapigénket Ézsaiás 61,1-3-ig. Erről a különös eseményről így olvashatunk Lukács 4,20-21 -ben „20Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; 21ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára.”

Jézus Krisztus ezzel nyilvánosan is kijelentette Messiás voltát! Ezt kérdezgették egymás közt, „Nemde a József fia ez?” Így olvassuk tovább: Lukács 4,28-30 „28Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, 29felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; 30ő azonban átment közöttük, és eltávozott.”

Isten az „ember” iránti szeretetének kifejezéseként a legdrágábbat, a legszentebbet, egyszülött Fiát Krisztust adta ajándékul az emberiségnek, feláldozta az emberiségért. De jaj, mert Jézus Krisztus személye nem illett bele az emberek többségének kívánságlistájába, ezért Őt elutasították, megvetették és keresztre feszítették. A legtöbbet, a logjobbat, a legértékesebbet adta a szerető Isten az emberiségért, de nem ismerték fel a megváltó, szabadító Krisztust Jézusban, aki több volt, mint ács.

Az emberekkel Jézus Krisztusról beszélgetve tapasztaltam, a többségében azt kifogásolják Istenben, hogy mert ezt és ezt nem tette, vagy ezt és ezt miért tette, miért engedte meg. Legutóbb egy ismerős azt mondta nem kell nekem Isten, mert elvette barátom feleségét, pedig a barátom ahányszor elment egy kereszt előtt, mindig keresztet vetett. Mi emberek általában úgy működünk, hogy van egy a világról alkotott elképzelésünk, ami abba beleillik azt elfogadjuk, ami nem azt elutasítjuk.

E világ Istene a Sátán elvakítja az embereket, ezért képtelenek felismerni, hogy Isten becses ajándéka Jézus Krisztus valóban a javunkat szolgálja. Bibliát olvasó, ismerő embereknek tudniuk kell, hogy Jézus Krisztus Isten Fia elsősorban nem az önző kívánságainkat akarja teljesíteni, hanem az ígéreteit. Jézus azt mondta, „Maradjatok énbennem és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem”. (János 15,4)

Közelmúltban beszélgettem egy családapával, akinek a Felesége és Fia már elfogadta Jézus Krisztust élete urának, megváltójának. A furcsa az egészben az, hogy ez a férfi egy sorscsapásként éli ezt meg.

Elmondtam neki, kedves Barátom a szememben egy irigylésre méltó ember vagy. Én már 28 éve imádkozom Feleségem és Fiam megtéréséért, eddig eredménytelenül, neked meg csak úgy öledbe hullott mindez az áldás. Egyszerűen kifejezve szerencsés ember vagy és irigyellek érte. Amiért én szinte mindent megadnák, azt te egyáltalán nem értékeled, inkább harcolsz ellene.

Alig vagyunk túl a pünkösd ünnepén, ahányszor csak olvasom az Apostolok cselekedeteinek első részeit mindig rácsodálkozom a Szentlélek csodálatos kiáradására ott Jeruzsálemben. 1Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Gondoljuk csak végig, ha Jézus Krisztusnak hozzánk hasonló testi létformában szüksége volt a Szentlélek kenetére, vezetésére, akkor nekünk még inkább létkérdés.

János 16,7 Jézus mondja: „Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.”

Adjunk hálát az Atyának, ha fia Jézus Krisztus életünk Ura és Megváltója. Adjunk hálát Jézus Krisztusnak, ha a megígért Szentlélek bennünk lakik, és testünk a Szentlélek temploma. Ha még mindennek hiányában élünk, kérjük Istennek mindezt az áldását hit által az Ő kegyelméből adja meg nekünk. ÁMEN!

A megtestesült Ige!

 

János 1,1-18 1Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. 2Ő kezdetben Istennél volt. 3Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. 4Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. 5A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. 6Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. 7Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról. 9Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. 10A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: 11a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. 12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. 15János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 16Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. 17Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. 18Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Hangfelvétel az alábbi linken meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1CmiQe-R7wHTyyKNeoqizxj8VLZqygg5z/view?usp=sharing

János evangéliumának a felolvasott első tizennyolc verse hatalmas mennyiségű és az üdvtörténet szempontjából nagyon fontos információt hordoz. Szinte mindegyik verse egy - egy igehirdetés alapja, témája lehetne.

Most egy kis kitekintéssel indítanám a mai igehirdetést János evangéliumával kapcsolatban.

Egyes ősi források szerint János apostol idős korában Efezusban élt, ekkor kérték fel az ázsiai gyülekezetek vezetői, hogy írja meg ezt a „lelki evangéliumot”, amelyben megcáfolja azt a nagyon veszélyes hamis tanítást, amely Jézus Krisztus természetéről terjedt el a hívők körében. Egy Kérinthosz nevű, nagy meggyőző erővel bíró zsidó ember hatására sokan tagadni kezdték, hogy Jézus Isten volt.

János a 20,31-ben mondja el miért írta az evangéliumát: Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.

János apostol a Szentlélektől indíttatva gondosan megválogatott bizonyítékokat tár az olvasók elé, hogy megértsék, lássák Jézus már a kezdetektől fogva Izrael Messiása, és Isten Fia volt, tehát maga a testben megjelent Teremtő volt.

Még a Fidesz 2014 – 2018 kormányciklusa idején volt, hogy Balogh Zoltán, mint akkori államtitkár, ha jól emlékszem Tusnádfürdőn egy előadásában Jézusra, mint világteremtő Krisztusra utalt. Akkor a közösségi oldalon egy velem egyidős sülysápi hozzászóló így írta elmarasztaló véleményét”, ha lelkész, akkor tudhatná, hogy Jézus a teremtéskor még nem létezett, hiszen csak időszámításunk kezdetén Betlehemben született”. Akkor hozzászólóként idéztem neki János első részéből az első 18 verset, de nem értette, vagy nem akarta érteni. Visszakérdeztem, valószínűsítem, hogy soha nem olvastad a Bibliát? Ennek hatására az, aki osztálytársam is volt, a közösségi oldalon törölt az ismerősei sorából.

János apostol első levelét így kezdi: „1Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről.” Tehát hiteles tanú szemszögéből tárja elénk Jézusról való ismereteit.

Figyelemre méltó, ahogyan Jézus Krisztus messiás voltának bizonyítékait is elénk tárja az általa írt evangéliumban az apostol. Íme a bizonyítékok:

Első bizonyíték csoport: Hét „fontos jel”, ami csodákat tett (2,1-11; 4,46-54; 5,2-18; 6,1-15; 6,16-21; 9,1-41; 11,1-46).

Második: Hét „fontos beszéd”, tanítás (3,1-21; 4,4-42; 5,19-47; 6,22-59; 7,37-41; 8,12-30; 10,1-21), amelyek által Jézus feltárja, ki is ő valójában.

Harmadik: a Hét „én vagyok” kezdetű kijelentés (6,35; 8,12; 10,7; 10,11; 11,25; 14,6; 15,1).

Ezekkel a jeleknek nevezett csodákkal Jézus egyértelműen bemutatta, hogy ki is ő valójában, és milyen viszony fűzi az emberekhez, és azt is elmondja, földre jövetelének az a célja, hogy helyre állítsa az Édenben elveszített kapcsolatunkat Istennel az Atyával és az ő Fiával Jézus Krisztussal.

Az igehirdetés során rendelkezésre álló idő rövidsége miatt, a hét fontos jelből, csak egyetlen egyet említek meg, János 2,1-11. Az első ilyen jel volt, hogy a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta.

A hét fontos beszédből először a János 3,1-21-ben Nikodémussal való találkozásáról és beszélgetéséről olvashatunk, ennek fő üzenete János 3,16 „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

A hét „én vagyok” kijelentéséből János 8,12 „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”.

Milyen csodálatos szeretet megnyilvánulás az, hogy az élő Ige, a világ világossága, Isten Fia azért jött el ott hagyva a menny dicsőségét, hogy fényével utat mutasson, hogy örök életre, üdvösségre vezessen bennünket bűnös embereket.

Ám hiába tett Jézus hét meggyőző jelet, mondott hét mély tanítást és közölt hét meghökkentő „én vagyok” kijelentést, a zsidók többsége nem fogadta el őt, mint Messiást. Felmerült bennem a kérdés, a mai ember Jézus Krisztushoz való viszonya, ebben a korban, melyre az információ dömping a jellemző, vajon megváltozott? Bátran kijelenthetem, hogy az emberiség többsége erkölcsében, Istenhez való viszonyában, ugyanúgy szellemi sötétségben él, mint két évezreddel korábban éltek.

Hát nem furcsa, hogy a 17-18. századra teszik a felvilágosodás korát, pedig arra az időszakra Istentől való elfordulás volt jellemző a tudomány és a szabadság nevében, pedig akkor a világ világosságától fordultak el és szellemi rabságot, a sötétség erőit választották döntésükkel.

Így olvastuk az alapigénk első versében, „1Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.” Nagyon sokan Jézus Krisztust az élő Igét a karácsonyi kis Jézussal azonosítják, akivel gügyögni lehet, mint a kis csecsemőkkel. Ennél már csak az meglepőbb, amikor egy Ismerősöm bizonyítani akarva vallásosságát, azt mondta, amikor bajban vagyok, kérem „Istenkét” segítsen meg. Sokan úgy képzelik el Istennel való kapcsolatukat, mintha a világteremtő hatalmas, dicsőséges Istennek, a „seregek Urának” csak az lenne a feladata és szerepe, hogy a mi önző kicsinyes vágyainkat teljesítse. Sokan vágynak Isten áldására, ajándékára, de úgy, hogy az ajándékozónak hátat fordítanak.

Soltész Attila lelkipásztor testvérünk, az Áhítatban a mai nappal kezdődő hétre a kijelölt bibliai igeszakaszokhoz írta a magyarázatokat. Mai napra kijelölt Igéhez írt magyarázat egy részét szó szerint idézem:

„Itt nem csupán egy költői képről van szó, hanem János apostol azt a titkot leplezi le, hogy Jézus Krisztusra való tekintettel, őáltala és őrá nézve jött létre minden. A pszichológusok szerint egy csecsemő úgy érzékeli a világot, hogy ő maga van a középpontban. Csak fokozatosan érti meg egy gyermek, hogy nem körülötte forog a világ. És csak iskoláskorára érti meg, hogy többféle nézőpont létezik, és nem mindenki ugyanúgy érzékeli a világot, ahogyan ő. János apostol itt Isten nézőpontját leplezi le. Isten a teremtés középpontjába Jézus Krisztust helyezte. Ahogy a naprendszer a nap körül forog, ugyanígy a történelem középpontjában Jézus Krisztus áll. Aki ezt az összefüggést nem érti, az a Biblia szerint sötétségben van.”

Ebből az idézetből szeretnék kiemelni egy mondatot: „És csak iskoláskorára érti meg, hogy többféle nézőpont létezik, és nem mindenki ugyanúgy érzékeli a világot, ahogyan ő.” Ebből következik, ha valaki másképpen érzékeli a világot, és ebből fakadóan bizonyos dolgokról más a véleménye, az még nem ok arra, hogy kirekesszük az életünkből, közösségünkből.

Nagyon mélyen érintett és elgondolkozásra késztetett ez a magyarázat, és kérem az igehallgató gyülekezetet, magunkba nézve gondoljuk végig együtt, vajon az életem középpontjába önmagamat tettem, vagy drága Megváltómat Jézus Krisztust? Kedves testvérek, lehet, hogy ti is voltatok már úgy, mint én. Isten Igéjének fényében felismertem, hogy többször kudarcot vallottam, hogy olyan embereket szeressek, akiket nehéz szeretnem, annak ellenére, hogy rendszeresen imádkozva kérem Isten áldását az életükre, és azt, hogy képes legyek őket szeretni, hiszen Jézus Krisztus értük is meghalt. Lehet, hogy csak bennem van a hiba, és őt mindenki más szereti?

Isten kegyelméből elém jött egy fogalom, a szinkron, szinkronizálás. Számítástechnikában és az autóiparban is vannak erre megoldások. A lényege az, hogy szinkronizálás hatására különböző formátumú fájlok hatékonyan együtt tudnak működni. Az autó sebességváltójában a különböző fordulatszámú fogaskerekeknek kell egymásba kapcsolódni, hogy képesek legyenek a nekik rendelt feladat betöltésére.

Rájöttem, hogy két különböző habitusú ember között Jézus Krisztus, az élő Ige lehet a szinkron. Elém jött két Ige: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe.” (1Kor. 16,14). A másik ilyen Ige, "Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál." (Fil. 2, 3). De nehéz ez akkor, ha egy kicsit is úgy érzem, hogy jobb, és fontosabb vagyok a másiknál. Mert mi emberek hajlamosak vagyunk kétféle mércét alkalmazni, egy elnézőbbet magunk felé és egy szigorúbbat mások megítélésére.

János apostol azzal kezdi evangéliumát, hogy Jézust „Igének” nevezi, úgy mutatja be őt, mint Isten személyes szavát, aki által mindent életre hívott, és teremtett. Isten Krisztuson keresztül teremtette a világot. Így olvastuk a harmadik versben „3Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.”

Kolossé 1,16-17-ben így jellemzi az Írás Jézus Krisztust: „16Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. 17Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.”

A világban élők többsége nem fogadta és nem fogadja el Jézusnak sem az életét, sem a világosságát, mert ezek leleplezik bűnös útjaikat. A világ nagy része soha nem ismeri fel és így nem fogadja el Krisztust, nem hallgatnak rá, sőt szándékosan szembeszegülnek vele és ezzel önmagukat zárják ki az örök élet, az üdvösség áldásából.

János 1,9 „9Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” Aki ajtót nyit Jézusnak, kitárja teljesen szívét, lelkét, annak lényét átjárja fénye és világossága. Krisztus feltárja előttünk Isten egyedülállóan csodálatos személyét és egyben megmutatja a hozzá vezető utat, mindezt azért, hogy személyes kapcsolatban lehessünk vele.

Világossá teszi bennünk, ha elfogadjuk Istennek az ő szeretett Fiában Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, bár nincs rá érdemünk, mégis örök életünk, üdvösségünk van. Tehát egyedül Jézus Krisztus világossága által láthatjuk meg ezt a nagy igazságot és kegyelméből üdvözülhetünk.

Ha őszinte hittel elfogadjuk Jézus Krisztus értünk bűnösökért hozott „golgotai áldozatát” akkor csodálatos örökségben lesz részünk. János 1,12 „12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében,” Emberi értelemmel a maga teljességében szinte lehetetlen felfogni, megérteni, milyen csodálatos kiváltságot jelent Isten gyermekének lenni.

Jézus befogadása egy hitből fakadó tudatos döntés, elfogadom, hogy ezentúl Ő legyen életem Ura és Megváltója. Amikor befogadjuk Jézus Krisztust, és átadjuk neki mindenestől életünk teljes irányítását, akkor szellemünkben, vagy ahogyan más fordításban írják lelkünkben újjászülettünk és Isten gyermekeivé válunk. Újjászületett szellemünk (lelkünk) az a részünk, amely folyamatos kapcsolatban van teremtőnkkel.

Érdekesség, hogy János apostol az eredeti görög szövegben egyetlen alkalommal sem használja evangéliumában a „hit” főnevet, viszont 98-szor használja a „hinni igét”. Az Istenbe vetett üdvözítő hit, ugyanis gyakorlati és cselekvő. A hit valódi bibliai értelemben nem csak egy gondolati lépés, hanem folyamatosan aktív bizalom, amely átengedi a vezetést Krisztusnak. Ha valóban hiszünk, akkor önzetlen, engedelmes, szolgálatkész tettekkel bizonyítjuk folyamatos bizalmunkat.

János 1,16 „16Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.” Az Istentől ihletett evangélium üzenete számunkra az, hogy Jézus Krisztusban Isten kegyelme nem csak egy egyszeri esemény, mint például, amikor Köztársasági Elnök egy jogosan elítélt bűnöst kegyelemben részesít, hanem egy folyamatos kegyelem ígérete a mennyei polgárjoggal rendelkezők részére.

Tehát a „kegyelmet kegyelemre” kifejezés azt jelenti, hogy Isten folyamatosan biztosítja jelenlétének áldásait azoknak, akik elfogadták kegyelmét, bocsánatát és vezetését. Ezt úgy tudnám érzékeltetni, mint amikor egy gyermek szereti szüleit és mindenben igyekszik engedelmeskedni nekik. De minden igyekezete ellenére időnként közbejön valami nem várt esemény, például leveri és eltöri édesanyja kedvenc vázáját. Másnap az iskolában a játék hevében kitör egy ablakot és osztályfőnöki intő kerül az ellenőrzőjébe. Mit csinál ilyen esetekben az igazságos szülő, nem dicséri meg ezekért a vétkekért, de megbocsát neki, hiszen szeretett gyermeke. Legtöbb szerető szülő megvigasztalja és szeretetéről biztosítja ilyenkor bánkódó gyermekét.

Örüljünk, vigadjunk, hogy a megtestesült Ige, Krisztus Jézus bennünk akar élni, fényével világítani, betölteni szívünket jelenlétével. Szívünk ajtaján szelíden kopogtat, a kilincs csak belül van, nyissuk ki és mondjuk bátran „Ó jöjj szívembe áldott Jézus!” ÁMEN