Nem várhatod másoktól a boldogságot!

 

Nemrégiben egy szomorú fiatal szolgáló és felesége jött hozzám tanácsadásra. Négy évnyi zaklatott házasság és két gyermek után a válást fontolgatták. Ő volt a legszomorúbbnak tűnő feleség, akit valaha láttam. Férje, a fiatal ifjúsági pásztor mellette toporgott, míg a könnyes szemű feleség szipogva mesélt.

Semmi remény a házasságunk helyreállítására – zokogott. Két külön világban élünk. Annyira belemerül a munkájába, hogy nincs rám és a gyerekekre semmi ideje. Az egész világom rá áldoztam, de most már kezdek belefáradni, hogy otthon ülök, és rá várok. Semmit nem értem el saját magam. Nem is tudom, hogy szeretem-e még egyáltalán.

Nagyon fájt látni, hogy egy ilyen szeretetreméltó pár úgy bánik egymással, mintha idegenek lennének. Rögtön láttam a problémájukat: mindketten unatkoztak, nyughatatlanok voltak és boldogtalanok egymással. Mint a párok sokasága, valaha ők is úgy álltak egy lelkipásztor előtt az esküvőjükön, szerelmesen néztek egymás szemébe, s a szívük tele volt reménnyel és várakozással, hogy a házasságuk boldog lesz és kiteljesedett. Most alig pár évvel később, a reményeik porba hulltak. Kiábrándultak és akármennyire próbálták, nem sikerült újra lángra lobbantaniuk az első szerelem szikráját. Ekkor ütötte fel a fejét a válás visszataszító gondolata.

Belenéztem annak a fiatal feleségnek a szemébe, és azt mondtam:

Milyen kár, hogy a boldogságod teljesen attól függ, hogy mit csinál a férjed. Amikor jó férjként viselkedik, ha úgy bánik veled, ahogy te gondolod, hogy megérdemelnéd, ha egy kis időt tölt veled, akkor talán találsz egy kis boldogságot. De amikor cserben hagy, semmid sem marad. Az egész életed azon áll, vagy bukik, hogy mit tesz a férjed. Ezért érzed magad ennyire üresnek.

Helyeslően bólintott, aztán szégyenlősen lehajtotta a fejét, amíg folytattam.

Lányom, te nem vagy teljes ember. Te csak egy fél ember vagy. Nem tudod megélni az életet, ha mindig valaki mástól várod a boldogságot. Az igazi női felszabadítás azt jelenti, hogy megtalálod a saját boldogságod magadban, Isten erején át. Muszáj önálló személlyé válnod, és nem szabad elválnod a férjedtől vagy bárki mástól, hogy boldoggá tegyen.

Tudta, hogy igazam van – fején találtam a szöget. Megígérte, hogy megváltoztatja a gondolkodását és saját maga is elkezd élni. Magukra hagytam őket, miután meggyőződtem róla, hogy a feleség elszánta magát arra, hogy érzelmileg sérült állapotából kilépjen és megtalálja saját boldogságának forrását azáltal, hogy megújítja kapcsolatát Istennel.

David Wilkerson. Mielőtt feladnád.

Mi az Isten akarata? Értsétek meg!

 

Efézus 5,15-20 „15Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. 17Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. 18Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, 19mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, 20és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.”

Pál apostolnak efezusiakhoz írt levelét börtönből írta, valószínűleg, amikor Rómában volt bezárva. Az apostol lelkisége nagyon közel áll hozzám, ugyanis megtérése után teljes szívével vágyott rá, hogy minden hívő növekedjen hitben és szeretetben, hogy igazából megértsék mi mindent jelentett ki és tett értünk mennyei Atyánk Jézus Krisztus által. Nagyon, nagyon fontos volt Pál apostolnak, hogy mi keresztyének egyre jobban megismerjük Istent és értsük meg ránk vonatkozó akaratát.

Az efezusi levél 1,3-14 bevezető szakasza az egyik legtöményebb és legmélyebb rész a Bibliában, melyet igazi mélységében korlátozott emberi értelemmel alig tudunk felfogni. Csak egy példa erre: Efezus 1,3 „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki (szellemi) áldásával Krisztusban”. Mennyire érezzük szívünkben, életünkben Isten mennyei világának minden lelki (szellemi) áldását, mely csak a Krisztusban maradó, Krisztusban élő engedelmes hívekre árad. Nem véletlenül szólít fel bennünket Jézus Krisztus (János 15,4) „Maradjatok énbennem és én tibennetek. Amint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok”.

A mai igehirdetés alapjául felolvasott igével kapcsolatosan kiemelt fő gondolat a következő: Mi az Isten akarata? Értsétek meg! Tehát most a konkrét feladat, hogy értsük meg, mi az Isten akarata életünkre, közösségünkre vonatkozóan!

Efézus 5,15-16. „15Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak”. (Károli fordítás úgy adja vissza: Áron is megvegyétek az alkalmakat …)  Biztosan mindnyájan találkoztunk már öntelt emberrel, aki azt mondja, én tudom mi a jó nekem, ne mondja meg senki, hogyan éljem az életem. Az ilyen emberrel maga Jézus Krisztus sem tud mit kezdeni.

Elolvasva a mai napra kijelölt igeszakaszt, egyből szembetűnnek az érdekesen szerkesztett mondatok. Ugyanis egy mondaton belül van a felszólítás, hogy mit ne tegyünk, mert az pusztulásunkat, kárhozatunkat okozza, majd a mondat második felében a javaslat, hogy értsük meg mi az Úr akarata és teljünk meg Szentlélekkel.

Pál apostol a mai napra kijelölt igeszakasz első mondatában (Efézus 5,15-16) felszólítja a levél címzettjeit, az akkori gyülekezeteket és minket igehallgatókat, hogy jól vigyázzunk, hogyan élünk, „ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak”.

Először vizsgáljuk meg, mi jellemző arra az emberre, aki esztelenül él? Képzeljük el, hogy utazunk egy hajón. Egy ember figyelmeztetés ellenére felmászik a hajó fedélzetét szegélyző korlátra, megcsúszik és a vízbe esik, szemmel láthatóan fuldokolni kezd. Valaki szól a hajó személyzetének, a hajó megfordul és egy hosszú kötélre erősített mentőövet dobnak le mellé. A vízben kapálódzó egyén azt mondja, engem ne akarjon senki megmenteni, én magamtól is megmenekülök.

Hogyan jellemeznénk ezt az embert? Bátor, vagy esztelen?

Ismerjük azt az éneket: Bűnnek tengerében voltam Elmerülve teljesen, Szörnyű helyzetemről ottan Nem tudtam én semmit sem. Ahogyan a példázatbeli fuldokló nem ismerte fel vesztésre álló helyzetét, ugyanúgy a bűnben élő ember sem hajlandó felismerni, elismerni szörnyű, kárhozatba sodródó helyzetét. Szerető Istenünk Jézus Krisztusban egy mentőövet dob a bűn tengerében vergődő embernek, de az gőgösen elutasítja Isten fiát, tudom én, hogy mi a jó nekem felkiáltással. Esztelen! Jézus Krisztus nélkül a kárhozatba süllyedsz!

Efezus 5,15-16 15”Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.”  Mai napban benne élünk, de nem tudjuk mit hoz a holnap. Drága testvéreim, használjuk ki az alkalmas időt. Mai nap még Isten kegyelméből biztonságot adó otthonunkban ébredtünk és felkelhettünk az ágyunkból. Ma még a hozzátartozómnak (az lehet házastárs, gyermek vagy unoka), örömmel mondhattam, szeretlek és hálát adok érted Istennek. Ma még ezt megtehetem, de a holnap már semmiben sem biztos, nincs rá garancia, hogy ugyanilyen marad, ezért értsük meg mi az Úr életünkre vonatkozó akarata, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.

Ha úgy igazából megértem, hogy mi az Úr akarata, akkor ma még van a lehetőségem pályakorrekcióra, nehogy célt tévesszek. Hogy mit jelent igazából a pályakorrekció? Ma már történelem, jól emlékezünk rá, amikor először ment ember a holdra, és teljesítve küldetésüket onnan hazafelé indultak a földre. Képzeljük csak el, ha nem vették volna komolyan azokat a pálya adatokat, amiket be kellett táplálni a fedélzeti számítógépbe és célt tévesztve messze elkerülve a földet, az otthonunkat, elszálltak volna a szinte végtelen világűrbe, a biztos pusztulásba. A mi szerető Istenünk ettől akar megóvni bennünket, mert a bűn valódi jelentése céltévesztés. Számunkra a Szentlélek adja meg a helyes útirányt.

Efézus 5,17. 17Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Gondolom, nemcsak bennem, hanem már bennetek is felmerült a kérdés, hogyan érthetjük meg, mi az Úr akarata? Féltőn szerető Istenünk e tekintetben sem hagy bennünket bizonytalanságban, ha igényt tartunk a véleményére. Szinte az egész Biblia arról szól, hogy mi Isten akarata az életünkkel, jövőnkkel kapcsolatban. Teljesség igénye nélkül csak pár igét óhajtok most kiemelni.

1Péter 2,15-16 „15Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, 16mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái.”

1Timóteus 2,4 „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.”

Róma 12,1-2 „1Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek kedves áldozatul, 2és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Az eddig felsoroltak mind Isten általános, minden emberre vonatkozó akarata. Mi emberek nagyon sokban különbözünk egymástól és ez Isten akaratából van így. Tehát ebből kiindulva létezik Istennek egy személyre szabott akarata, terve minden emberre. Istennek ezt a személyre szabott akaratát a Szentlélek szelíd hangján tolmácsolja, ezt csak akkor érthetem meg, ha nyitott szívvel vágyok rá. Ezért szól ma egyen egyenként hozzánk Isten Igéje: Értsétek meg mi Isten akarata! Ne esztelenül, hanem bölcsen éljetek!

Következő felszólítás Efézus 15,18 „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van,” Ez a felszólítás arra vonatkozik, hogy mit ne tegyünk. Ne részegedjünk meg bortól, mert abban pusztulás van (természetesen ez minden alkoholtartalmú italra érvényes tiltás). Csia fordítású Biblia így fogalmazza meg, mert abban menthetetlen romlás van, értitek menthetetlen romlás. Majd ugyanebben a mondatban borivás helyett egy egészen ellenkező előjelű cselekvő megoldást javasol Isten Igéje. 18Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, „hanem teljetek meg Lélekkel”, szellemi dallamokkal énekeljünk dicséretet, lelki énekeket szívünkkel az Úrnak.

Én úgy érzem, hogy alkoholos befolyásoltság alatt nem tudunk megtelni Szentlélekkel. Alkoholos bódult állapotban az emberek egészen más lélekkel vannak betelve, jobb esetben nótázni, rosszabb esetben kötözködni, veszekedni, bűnt bűnre halmozni szoktak. Alkoholos befolyásoltság egyenlő azzal, hogy a Sátán befolyása érvényesül az ilyen ember életében. Az alkoholos befolyásoltság alatt a Sátán belopja kezdetben ártalmatlannak tűnő rafináltan ártó csomagtervét. Gyakorlatban az alkoholos befolyásoltság kéz a kézben együtt jár Isten elött utálatos más bűnökkel, nyerészkedéssel és paráznasággal, mely megnyilvánulhat korunkban akár pornográfia függőségben is.

Megtapasztaltam, hogy az italozó hívő ember mindig megmagyarázza, hogy az egészsége, jó közérzete érdekében, ezért meg azért fogyaszt alkoholt. Részben igaza is van, mert a drog vagy alkoholfüggő ember akkor érzi jól magát, ha végre hozzájut a napi adagjához.

Bevallom, őszintén rám nehezedett, hogy vétkeztem részegséggel kapcsolatosan az Úr egyértelmű parancsa ellen. Isten Igéje az 1Korinthus 5,11-ben ezt írja: „Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek!” Bár voltak itt nálunk olyan gyülekezeti tagok, akik gyülekezeten kívül többször a pohár fenekére néztek, berúgtak, tudtunk róla és hallgatólagosan tudomásul vettük. Az ilyennel még együtt is ettünk.

Italozó hívő emberek nagyon sokan hivatkoznak 1Timóteus 5,23-ra „Ezután ne csak vizet igyál, hanem gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.” TŰZBIBLIA ide vonatkozó magyarázatában olvastam: „Timóteusnak valószínűleg az efezusi vízben megtalálható alkáli só miatt adódott gondja a gyomrával. Pál azt javasolja ezért neki, fogyasszon egy kevés bort a víz mellé, hogy közömbösítse a káros hatást. Az ókori görög orvosi feljegyzések szerint gyakran nem alkoholos bort javallotak a gyomorbántalmakra. Naukratiszi Athénaiosz például a következőket javasolta: „fogyasszon édesbort vízzel keverve vagy felmelegítve, különösen a „protoposz” nevű fajtából, (amely a szőlőből a préselés előtt kinyert lé), minthogy az jó a gyomornak, és az édes bortól nem lesz nehéz az ember feje.” Aki azonban Pál Timóteusnak adott tanácsát idézve próbálja igazolni alkoholtartalmú borok, italok puszta élvezeti cikként történő fogyasztását, az elferdíti e vers üzenetét.

Másik ilyen igehely, amire hivatkoznak az alkoholt kedvelő hívők János 2,1-től kezdődő kánai menyegző leírásában Jézus első csodájára. János 2,3 „Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk”. Most olvassuk el a TŰZBIBLIA magyarázatát, melyet Donald C. Stampf írt ehhez az igeszakaszhoz. „Jézus első feljegyzett csodájának megértéséhez elengedhetetlen a szakasz szövegkörnyezetének ismerete. Tanítványaival hamarosan a jeruzsálemi páskaünnepen vesz részt, ahová gyermekkorától kezdve eljárt. A kor szokásainak megfelelően az ünnepi készülődés arra is kiterjedt, hogy a kovász (élesztő) minden formáját eltávolítsák maguktól. A zsidó családok általában már jóval az ünnep előtt – akár egy hónappal korábban elkezdték a takarítást, hogy a kovász legapróbb nyoma is eltűnjön a háztartásból.

Bor A „bor” (görög „oinosz”) gyüjtőnév az Újszövetségben szőlőből készült többféle italra vonatkozhat. Lehet bor (vagyis erjesztett, alkoholos, részegítő hatású) vagy friss must. A bor típusát a szövegkörnyezet alapján az ószövetségi ünnepek tartalmának figyelembevételével kell megállapítani.

2,10 JÓ BORT. Ókori írók szerint a „jó” (vagy „a legjobb”) bornak akkoriban a legédesebb bort tartották, amelyet jelentős mennyiségben, szabadon fogyaszthattak, és nem kellett semmiféle ártó hatástól, lerészegedéstől tartaniuk. Feltétlenül észre kell vennünk, hogy az itt „finom” és „legjobb” szavakkal fordított görög melléknév (10. vers) nem az „agathosz”, amelynek jelentése „jó”, hanem a „kalosz”, amely azt jelenti: „erkölcsileg kiváló és hasznos”. Ez a szakasz semmiképpen sem sugallhatja azt, hogy Jézus hatalmas ivászaton vett volna részt, sőt még elő is mozdította volna azt.”

Még ifjú koromban a munkahelyen olvastam a „Szovjetunió” című színes magazint. Egy életre megjegyeztem az információt, ami ott és akkor átjött számomra. Szovjet kutató tudósok megállapították, hogy a kipréselt szőlőlé, a friss must 16 fajta különböző vitamint tartalmaz. Erjedéses forrás után már csak 8 fajta vitamint tartalmaz a bor. Következtetés ebből, hogy teljes értékű szőlőlé az édes must és ezt tudták a kétezer évvel ezelőtt élt Krisztuskövető emberek is!

Efezus 5,18 „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, szellemi dallamokkal énekeljünk dicséretet, lelki énekeket szívünkkel az Úrnak.” Drága testvérek gondoljuk csak végig, mennyire különbözik az alkoholtól bódult állapottól, amikor valaki engedelmeskedve az Úr felszólításának betelik Szentlélekkel, imával, énekkel, teljes szívvel dicsőíti Megváltó Jézus Krisztusban az Atyát.

Efezus 5,20 20és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.”

Mindenért hálát adni? Könnyű hálát adni, ha minden jól megy az életünkben! Gondoljuk csak végig, őszinte szívvel tudtunk-e hálát adni a próbákért, betegségünkért, nyomorúságunkért. Kórházi ágyon fekve, vagy egy szerettünk halála esetén találunk-e okot a hálaadásra? Talán a veszteségekkel, próbákkal akar mindenható Urunk az engedelmesség útjára terelni bennünket.

Drága testvérem, ha megértetted Isten életedre vonatkozó akaratát, ne tanácskozz testtel és vérrel, hanem tedd, amit tenned kell!

Adjunk Őszintén teljes szívvel hálát Istennek az Atyának mindenért, legfőképp Jézus Krisztusért a drága Megváltóért, főleg akkor, ha beteltünk a megígért Szentlélekkel, mindezt a hálaadást tegyük a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.

Énekeljünk őszintén hálatelt szívvel, mert az tetszik az Istennek, ha dicsérjük őt. Szabad őt ünnepelni, és szabad énekelni. A dicséret szívből jövő legyen és hálateljes! Ha ezt tesszük, kedves lesz az Istennek.

Efezus 5,15 „15Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek! Minden gyülekezet ahhoz mérje magát, amit a Szentlélek az első keresztyének körében mondott és tett. Ha a gyülekezeteinkből hiányzik mindaz az erő, tisztaság, öröm és hűség, amiről az apostolok cselekedeteiben Lukács evangélista beszámolójában olvasunk, akkor kérjük Istent, hogy újítsa meg az élő Krisztusba vetett hitünket, és töltse ki ránk ismét Szentlelkét, hogy lelkünk megtisztulhasson, felfrissülhessen, megerősödhessen, és Isten céljai megvalósulhassanak rajtunk keresztül.

Most, ha imára hajtjuk fejünket, térdünket, kérjük Istenünket, mutassa meg életünkre vonatkozó akaratát, de úgy, hogy mindezt megértve alázatos szívvel engedelmeskedni is akarjunk neki! ÁMEN!

Többet ér az engedelmesség!

 

1Sámuel 15,20-23 20Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam én az ÚR szavára, és végrehajtottam azt a megbízatást, amelyre elküldött az ÚR: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálékiakat pedig kiirtottam. 21A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák legjavát, hogy feláldozza Istenednek, az ÚRnak Gilgálban. 22Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az ÚRnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az ÚR szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! 23Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Te megvetetted az ÚR igéjét, ő pedig elvetett téged, és nem leszel király!

Többet ér az engedelmesség, hangfelvétel.

https://drive.google.com/file/d/1gexlyCj__vQPo95XMSKoWkJGDZdrf6_G/view?usp=share_link

Most vizsgáljuk meg az Ige fényében mi is volt Isten konkrét parancsa, melyet Saul király vezetésével az izraeli hadseregnek maradéktalanul végre kellett volna hajtani.

1Sámuel 15,1-3 „Egyszer ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött az ÚR, hogy felkenjelek népe, Izráel királyává. Most azért hallgass az ÚR beszédére! Ezt mondja a Seregek URa: Számontartom, hogy hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból. Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, a marhákat és a juhokat, a tevéket és a szamarakat!”

Nem lehet, nem szabad kimazsolázni Isten parancsaiból, ami nekem tetszik, amiből nekem hasznom van.

Saul Izrael királya nemcsak engedetlen azzal az Istennel szemben, aki őt a királyi trónra ültette, hanem még szemtől szembe is hazudik Sámuel prófétának, hogy mentse a bőrét, aztán arra hivatkozik, hogy mint király nem állt a helyzet magaslatán, mert félt a néptől. Vajon mi voltunk már úgy, hogy el akartuk kerülni a hitetlen környezetünkkel való személyes konfliktust és ezért még azt is vállaltuk, hogy az Úr szava iránt engedetlenek legyünk, főleg, ha ez anyagi előnyökkel is jár?

Nézzük meg Saul, hogyan próbálja másra tolni a felelősséget, saját engedetlensége miatt. 21”A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák legjavát, hogy feláldozza Istenednek, az ÚRnak Gilgálban.” Általában a világ fiai, akiknek nem számít Isten szava és parancsa így cselekednek, elveszik akár jogtalanul is azt, ami kívánatos számukra. Előfordult már, hogy mi is úgy bántunk a gondjainkra bízott javakkal, ahogyan úgy általában az Isten nélkül élő világiak teszik?

Van egy általunk is jól ismert közmondás, „könnyű a békát a tónak ugrasztani”. Saul nyugodtan megtehette volna Isten hatalmával támogatott felkent királyként, hogy megállítja Isten határozott és egyértelmű parancsa ellenére szabad rablásba sodródott hadinépet. De nem tette, hanem inkább azonosult velük.

Évtizedekkel ezelőtt történt, Édesanyám kórházban dolgozott és a főnővér főnökasszonya, időnként a rájuk bízott kórházi eszközökből, anyagokból saját javukra is gazdálkodott, de úgy, hogy a beosztott dolgozóknak is juttatott valamennyit belőle. Édesanyám is kapott a főnökasszonyától kötszert, tisztítószert és egyebeket. Először és másodszor haza is vitte, mert a főnöke adta, de az Úr lelkiismerete hangján szólt hozzá. Határozottan ránehezedett a bűntudat és visszavitte a tőle kapott eszközöket korrupt főnökasszonyának. Nem tehetem meg, hogy megtartsam, mert Isten elleni vétek és bűntudatom van. Visszaadta annak ellenére, hogy munkahelyén nehezteltek rá és a főnökasszonya utána mindenféle „szentfazéknak” elmondta.

Előfordult már velünk is, hogy anyagi javak csábításának engedve Isten gyermekeiként sodródtunk az árral? Tudva, sejtve azt, hogy Isten határozott parancsai ellenére vétkezünk, de hajlamaink mentén gyengék voltunk a kísértéssel szemben. Drága testvéreim a hívő embernek nem mentsége, hogy más is ezt teszi. A törvény tiltja többek között, hogy adócsalást kövessünk el, vállalati szabályok rendelkezések tiltják, hogy engedély nélkül saját zsebre részesítjük magunkat a kezelésre ránk bízott javakból.

Megtérésem előtt vízvezeték szerelőként rendszeresen vállaltam munkát, egész jól jövedelmezett, de megtérésem után világossá vált bennem, hogy adócsalást követek el. Döntenem kellett, vagy legalizálom, vagy feladom. Utána időnként, csak baráti, ingyenes munkákat végeztem. Így maradt időm itt is meghirdetett „Rákoscsabán tartott kétszer kétéves biblia iskolába” járni, mely csak javamra vált.

1Sámuel 15,20 „Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam én az ÚR szavára, és végrehajtottam azt a megbízatást, amelyre elküldött az ÚR: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálékiakat pedig kiirtottam.”

Saul király azt a részfeladatot próbálja hangsúlyozni, amit végrehajtott Isten egyértelműen határozott parancsából, amit pedig nem hajtott végre, a mulasztást a hadinép nyakába akarja varrni. Mi is voltunk már úgy, hogy megmagyaráztam magamnak, igyekeztem tompítani elnyomni a lelkiismeretem hangját? Elhitettem magammal, végül is csak azt tettem, amit a többiek is tesznek a munkahelyemen és a környezetemben.

Drága testvéreim, egy dolgot világosan értenünk és tudnunk kell: „Ha csak részlegesen, félig-meddig engedelmeskedünk Istennek, az teljes engedetlenségnek számít!” A teljes Biblia Isten kinyilatkoztatott parancsának, útmutatásának írott formája. Ugyanúgy vonatkozik ránk is, mint amikor Isten Mózesnek személyesen adta parancsait. Igaz, hogy a kegyelem korszakában élünk Jézus Krisztus golgotai áldozata óta, de ez nem ment fel bennünket, ha az igazság megismerése után szándékosan vétkezünk. Nézzünk erről egy „újszövetségi” Igét.

Zsidók 10,26-27 „26Mert, ha szándékosan vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűneinkért való áldozat, 27hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.”

2Mózes 20,15 a 8. parancsolat nagyon rövid, csak két szó. „Ne lopj”. A hadinép Isten határozott tiltása ellenére elvett a javakból, az lopásnak számít!

Saul és a vezetése alatt álló hadinép Isten határozott parancsának ellenszegültek. A győztes csata ellenére anyagi haszonszerzés vétsége miatt erkölcsileg elbuktak és Isten haragját vonták magukra. Anyagi haszonszerzés reményében, de sokan vétkeztek és vétkeznek még a keresztyének is a 8. parancsolat tiltása ellenére.

Vizsgáljuk meg röviden, mi az, ami Isten szemszögéből e parancs áthágásának minősül. Mindaz, ami egy nemzetállam hatályos törvényében, vagy vállalati szabályozásban jogtalan haszonszerzésnek minősül. És még akkor nem is beszéltünk a magántulajdon elleni vétségekről, amit ügyes trükkökkel jogi kiskapukat kihasználva, egy korrupt ügyvéddel a várható haszon reményében megszereznek az emberek.

Ha valaki pl. munkahelyén a rábízott anyagi javakkal saját hasznára gazdálkodik, netán adócsalást követ el, vagy kiforgatja honfitársát jogos tulajdonából, az Isten szemszögéből áthágja a 8. parancsolat tiltását. Az sem mentesíti a keresztyént, ha azt mondja, abból is odaadtam Istennek a részét, a tizedet. Talán ez még nagyobb arcátlanság, mert Istent akarta lekenyerezni, hogy hunyjon szemet a lopása felett.

1Sámuel 15,22. Talán ugyanúgy tetszik az ÚRnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az ÚR szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! Az Úr személyesen is szólhat hozzánk, de ha ezt nem tenné, akkor is hiszem és tudom, hogy a Biblia számunkra az Úr kijelentett szava.

1Sámuel 15,23 „Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Te megvetetted az ÚR igéjét, ő pedig elvetett téged, és nem leszel király!”

Számomra nagyon fontos üzenete van annak a Bibliából megismert ténynek, hogy amikor az Úr ezt kijelentette Saulnak, utána még legalább tíz évig király maradt. Ezt onnan következtetem, hogy amikor Sámuel próféta az Úr utasítására Dávidot testvérei közül kiválasztva királlyá felkente, ő még hadköteles kor alatti ifjú volt. Dávid még ezután ölte meg Góliátot és jóval később, amikor harminc éves lett, akkor valóban királlyá koronázták. Saul király is több mint egy évtizedet kapott, hogy elvetése után őszinte bűnbánatot gyakorolva az Úrhoz térjen.

Az Úr velünk is hosszútűrő, szava iránti engedetlenségünk esetén sem mindjárt jön a büntetés, mert várja, hogy az engedetlenség bűnéből bűnbánó szívvel megtérjünk.

Egy biblia kommentárban az alábbiakat olvastam. Többet ér az engedelmesség az áldozatnál! Jobb teljes szívből engedelmeskedni Isten szavának, mint bármilyen különleges módon imádni, vagy szolgálni őt, esetleg áldozatot hozni érte. Saul elsősorban azzal vétkezett, hogy előbbre valónak tekintette saját elképzeléseit Isten szavánál, pedig Ő már kijelentette, mi jó és mi helyes. Az utolsó időkben is (mielőtt Jézus visszatér) így viszonyul majd az ember a bűn és az Isten elleni lázadás kérdéséhez: ő maga akarja eldönteni, mi a helyes, vakmerőn elutasítva az igazság Igéjében kijelentett normáját. Sose feledjük, hogy mit sem ér a dicsőítés, az imádkozás, a lelki ajándékok vagy a szolgálat, ha nem párosul engedelmességgel. A valódi engedelmesség pedig nem más, mint, ha azt tesszük, amit Isten helyesnek tart.

Fodorné Bálint Andrea az Áhítatban ezen a héten az aktuális igéhez ezt a magyarázatot írta: Sámuel próféta Saul király engedetlensége kapcsán egy örök érvényű igazságot, axiómát fogalmaz meg: mindennél (még az áldozatnál is, pláne, ha az csak színből történik) fontosabb az Isten szavának való teljes engedelmesség, aminek nem is marad el a jutalma.

Urunk szemében értékesebb a szeretet gyakorlása és Isten ismerete (Hós 6,6) vagy az irgalmasság (Mt 9,13), mint az áldozat. „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6,5) Ha az Úr iránti őszinte szeretete ott van a szívünkben, akkor számunkra egyszerűen örömforrássá válik a neki való engedelmesség és az áldozat is.  ÁMEN!

A házasság alapja!

 

1Mózes 2,21-25 21Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. 22Az emberből kivett oldalbordát az ÚRisten asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. 23Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. 24Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. 25Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is; de nem szégyellték magukat.

Hangfelvétel meghallgatható!

https://drive.google.com/file/d/1gsnxGAv2RB_slWflKPG6akq7ynkum80A/view?usp=share_link

A felolvasott alapigénk első két versében így olvastuk: „Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát az ÚRisten asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez.”

Ehhez csak azt tudom hozzáfűzni, hogy feltétel nélkül megbízhattok abban a nagytudású, nagyhatalmú „Főorvosban”, aki már több mint hatezer éve a legjobb aneszteziológus volt, aki a legjobb sebész is volt, egyedülállóan kiváló alkotó és teremtő, ráadásul a legjobb házassági tanácsadó is.

Február második vasárnapja a házasság világnapja! Mit tudhatunk ennek eredetéről? Utánanéztem a wikipédiában. A Házasság Világnapja 1981-re nyúlik vissza, amikor az Egyesült Államokbeli Louisiana állam kormányzója és a főváros, Baton Rouge polgármestere akciót hirdetett a házasságkötések rohamos csökkenésének megállításáért. Az ötlet akkora sikert aratott, hogy 1983-tól a Házasság Világnapja nevet kapta, amelyet minden év februárjának második vasárnapján ünnepelnek meg szerte a világon.

Életünk során mindannyian voltunk már házasságkötési szertartáson, és azt követő ünnepségen. Kérdezem, mi az a mondat, ami jókívánságként az ifjú pár felé legtöbbször elhangzik? Sok boldogságot! Igen. A lelkünk mélyén ott legbelül mindannyiunkban ott van a boldogság utáni vágy. Nagyon sokan már ifjú korban szívükben élő reménységgel kötnek házasságot, hogy ott majd végre megtalálják a várva várt boldogságot.

A felolvasott igével, a házassággal és a boldogsággal kapcsolatosan több kérdés is felmerült bennem.

Mi jellemzi leginkább azokat a párokat, akik boldog házasságban élnek? Nagyon egyszerű a válasz. Boldog emberek! Ha valaki boldogtalan a szülői háznál, konfliktusai vannak az iskolában, munkahelyén és még sorolhatnám, és azért menekül a házasságba, hogy ott boldog legyen, végre majd valaki megérti, és önmagáért szeretni fogja, az csalódni fog. A házasság önmagában senkit nem tesz boldoggá. De viszont két boldog embernek igenis lehet boldog házassága.

Boldog ember vagy? Ha netán úgy érzed, hogy nem, vagy bizonytalan vagy, akkor itt a következő kérdés, szeretnél boldog lenni? Hogyan lehetsz mégis boldog? A boldogság nem úgy szakad ránk kívülről, mint egy lottó főnyeremény, hogy valaki egyből milliárdos vagyonnal rendelkezik. Nem attól lesz azonnal boldog valaki, ha végre megtalálja az ideálisnak gondolt társat.

A boldogságot nem a külső körülmények ideális állapota hozza el számunkra. Boldogság belülről fakad, a szív mélyéből sarjad, amikor kibontakozik azt nem lehet elrejteni, az mindenki számára észlelhető lesz.

Amit Béla apu mesélt nekünk azt soha nem felejtem el. Második világháború idején a II. Magyar hadsereggel a Kárpátokban vonultak. Minden településtől távol az erdő közepén egy kis rönkházban lakott egy fiatal pár kétéves körüli kis gyermekükkel. Apuka úgy fogalmazta, szegények voltak, mint a templom egere, de a boldogság sugárzott róluk.

A boldog embert az első látásra fel lehet ismerni, de a boldogtalan megkeseredett embereket szinte már az első megnyilvánulásuk alkalmával, pedig sokan keserédes mosollyal próbálják palástolni boldogtalanságukat.

Mégis, honnan fakad, és mitől növekszik és nyílik ki bennünk a boldogság csírája? Először Istenben, mint teremtőben és Megváltóban való feltétlen bizalom kell hozzá. A tökéletes Isten soha nem teremt selejtet. Minden ember egyedi és értékes Istennel való közösségében. A tökéletesre teremtett embert Istenben való bizalmatlansága következtében a bűn tette és teszi lelkileg és testileg beteggé. Jézus Krisztus azt mondta, János 16,9 „A bűn az, hogy nem hisznek énbennem.” Ha valaki azt mondja, hiszek Istenben, de szívében és a házasságában nem adja át a főhelyet Istennek, akkor boldogtalan lesz.

Az Úr hinti az igemagvakat, ha szívedet megnyitod előtte, felismerve bűnös életed, feltétel nélkül rábízod magadat, akkor a boldogság csírája benned is növekedésnek indul.

Szinte az egész életünk döntések sorozatából áll, ezek a döntéseink fontosságuknak megfelelően mindenképpen hatással vannak további életünkre. Életed legfontosabb döntése, hogy elfogadod-e, vagy elfogadtad-e Jézus Krisztust Megváltódként?

A második ilyen nagykaliberű döntés pedig a társválasztás. 1Mózes 2,18 „Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” Isten szerint a házasság egy életre szól, csak a halál választhatja el a házastársakat. Mi, akik házasságban élünk, vagy éltünk, évtizedek távlatából jól látjuk, hogy egy ifjú milyen kevés bölcsességgel rendelkezik a hozzáillő házastárs kiválasztásával kapcsolatban.

Attól függetlenül, hogy házastársunkat Istentől elkérve jól választottunk, vagy saját magunk választottuk, most Isten vezetését kérve törekednünk kell arra, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki a házasságunkból.

A házasság alapja! „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” 1Mózes 2,24. Értitek, lesznek ketten egy testté! Temetőben járva, egy sokat látott sírfelirat így hangzik: „Addig voltunk mi boldogok, amíg a szívünk együtt dobogott.” Lehet úgy is élni házasságban, hogy egymás mellett élve dobog a szívünk. De lehet úgy is, hogy Jézus nevére együtt dobban a szívünk. Most egy intim információ fog elhangzani! Megtérésem utáni időszakban többször megtörtént, a párom mellkasára hajtottam a fejemet és hallgattam a szívdobogását. Hallod mondtam, azt dobogja: Jézus szeret! Jézus szeret!

A házasság alapja ez az összetartozás, mert a végtelenül bölcs és hatalmas Isten így látta jónak, hogy az ember házastársi kapcsolatban, családban élje az életét.

Csak Jézus Krisztussal való szoros közösségben tudjuk kihozni a házastársi kapcsolatunkból a legjobbat. Állításomat azzal igazolom, képzeljük csak el Jézus Krisztus itt áll az udvar közepén, mi az udvar különböző részén állunk körben, ha különböző oldalról is közelítjük meg őt, minél inkább közel jutunk hozzá, annál közelebb kerülünk egymáshoz is. Ez ugyanúgy működik házastársak és Isten népe közösségén belül is.

Amíg a szabad akarattal teremtett első emberpár mindennapi élő kapcsolatban volt teremtőjével, addig minden úgy alakult, ahogyan a Teremtő eltervezte. Az, hogy házasságommal kapcsolatban kinek a tanácsát fogadom el, az döntés kérdése. Ha úgy döntök, hogy családunkban Krisztus Jézus a „családfő”, akkor vele élő kapcsolatban, az ő Igéje, Szentlelke vezetése alatt minden esélyem megvan a boldog házasságra. Persze ez csak úgy működik, ha a házastárs is elfogadja Isten házastársakra vonatkozó útmutatását.

Tehát arra a megállapításra jutottunk, hogy a házasság alapja az összetartozás. Ez a gyakorlatban is kiállja a próbát. Vegyünk egy kötelet, terheljük fokozatosan súlyokkal, amíg el nem szakad. Ha két kötelet összefogunk, akkor kétszer akkora terhelést tud elviselni. Ha a házaspár mellett szoros közösségben harmadikként ott van Jézus Krisztus, akkor igaz a Prédikátor megállapítása. Prédikátor 4,12 „És a hármas kötél nem hamar szakad”!

Istennek ígérete van, hogy emberi erőt meghaladó kísértés nem érheti az övéit. 1Kor 10,13 „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni.”

Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, addig, amíg egy házaspár mindkét tagja szoros élő közösségben van Krisztus Jézussal, soha nem sodródhat kapcsolatuk házasságtörésbe és válásba. Viszont amilyen mértékben távolodnak Megváltójuktól, ugyanannyira fognak eltávolodni egymástól is. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” Jakab 1,17.

Nézzük meg Jézus Krisztus kiket mond boldognak? Teljesség igénye nélkül párat idézek a Bibliából. „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát” Zsoltárok 40,5.

„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.” Zsoltárok 1,1-2.

Máté evangéliuma 5,3-12 felsorolja, hogy kik a boldogok. Csak egyet szeretnék kiemelni a „boldogmondások” közül. „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők Isten fiainak mondatnak.” Máté 5,9. (Gondoljunk csak bele, micsoda rang, milyen hatalmas kiváltság Isten fiának lenni.)

Felmerült bennem a kérdés, ha békességre törekszem a családomban, a környezetemben, akkor hogyan tudom ezt leginkább kifejezésre juttatni, hogy szándékomat, igyekezetemet házastársam és családom is egyértelműen megérezze. Családunk tagjai Isten áldott ajándékai számunkra. Ezért legyen az a célunk, hogy lehető legkedvesebben viselkedjünk velük. Ha egy tiszteletre méltó vendég van nálunk, például a polgármesterünk vagy a lelkészünk, akkor is megsértjük, megbántjuk a házastársunkat, vagy meglepően nyájasan viselkednénk, mert mit szólna, ha ilyennek látna engem? Hej, drága testvéreim, amikor idáig jutottam az önvizsgálatban, de megszégyenültem, hogy időnként milyen képmutató alak tudok lenni, bementem a szobába, térdeimre esve tettem bűnvallást és kértem az Urat, segítsen az akarata szerinti változásban.

Nem ártana tudatosítani, és jól megjegyezni, hogy a világteremtő és fenntartó hatalmas Isten láthatatlanul is jelen van közöttünk, mindennapos vendég asztalunknál, láthatatlan megfigyelője és tanúja valamennyi beszélgetésünknek. Gondoljuk, csak végig, ha a családi asztalnál összekulcsolt kézzel hívjuk őt a legegyszerűbb imában: „Jövel Jézus légy vendégünk, álld meg amit adtál nekünk, Ámen”, akkor Ő ott van. Ha nem hívtuk a házasságunkba, és nincs jelen Jézus Krisztus, mint harmadik kötél, akkor a helyét e világ fejedelme a Sátán foglalja el. Az ő jelenlétén pedig soha nem lesz köszönet.

Most pedig mindannyiunknak szóló útmutatásul olvasom a házasság világnapja alkalmából az Efézus 5,21 üzenetét: „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében”. Itt férfi és nő, mint két egymás mellé rendelt személy van felszólítva, hogy Krisztusban egyenrangú félként kölcsönösen engedelmeskedjenek egymásnak. De a végtelenül bölcs és hatalmas Isten úgy látta jónak, hogy az egyenrangú házastársak közül egyik legyen számon kérhető, felelősségre vonható a családi élet ügyeiért. Ezért így folytatja Pál apostol:

Efézus 5,22-25.33 „22Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; 23mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. 24De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Kedves férfitársaim számunkra most következik a legfontosabb üzenet!!!! 25Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.”

Majd a 33. versben így fejezi be az Apostol: „De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” Nehéz, de nem lehetetlen a szülői házban tapasztalt és onnan hozott olyan családminta fölé emelkedni, amikor a szülők nem Istennek tetsző módon élték meg házasságukat. De milyen harmonikus tud lenni egy házasság, ha a férj úgy szereti feleségét, hogy az életét is odaadná érte, a feleség pedig tiszteli férjét, mert ezt így tanulta, így látta az édesanyjától is.

A házasság alapja az Isten által javasolt összetartozás. Erre az alapra bizton lehet építeni, ezen biztonsággal megmaradni, és ami a legfontosabb, erről életmódunkkal is tegyünk bizonyságot. Ez a szilárd alap: a jó Isten jó cselekvésének jó eredménye. Az idei házasság hetén igyekezzünk megerősíteni házasságunkat – erre az alapra (vissza)állva! ÁMEN

Megnyílt az ég!

 

Máté 3,13-17 13”Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. 14János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? 15Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki. 16Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke, mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. 17És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”

Hangfelvétel meghallgatható:

https://drive.google.com/file/d/1IajMeeiargwNrjH1zm8nPLPOVwXgwrfy/view?usp=share_link

(Máté 3,13 újból felolvasni.) Jézus a Galileai Názáretben nőtt fel és ott lakott történetünk idejéig Édesanyjával és Testvéreivel. Jordán folyóról tudjuk, hogy Szíria déli részén ered, a Genezáret tavába torkollva azon átfolyik, hosszában szinte végigfolyik Izrael földjén, több kisebb patak vizét gyűjtve végül a Holt tengerbe ömlik.

Bemerítő János Jeruzsálem közelében a folyó túlpartján Betániában lévő folyószakasznál tevékenykedett, melyről a Máté 3,5-6-ban így tudósít bennünket Isten Igéje: ”Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke;  és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.”

Jézusnak Galileából három napig tartó út során közel 120 kilométert kellett gyalogolni, míg elérte azt a folyószakaszt, ahol János keresztelt.  

Január 6. vízkereszt napja. A keresztyén hagyomány szerint január 6-át szokás Jézus bemerítése ünnepének tekinteni. Tudvalévő, hogy ez egy évszázadokkal később a naptárkészítéskor megállapított dátum, ugyanúgy, mint a születésének december 24. dátuma. Nem is fontos igazából, hogy valójában az év melyik napjára estek ezek a nagy horderejű események. Ami fontos, sokkal inkább az: meghalljuk-e magunknak a történések üzenetét, ha igen azok megváltoztathatják-e gondolkodásunkat és életünket?

Jézus bemerítése! Nem véletlen, hogy mind a négy evangélista beszámol Jézus bemerítéséről. Mindegyik kicsit más szemszögből, de a lényege ugyanaz. Máté és Márk szinte ugyanazokkal a szavakkal írja le az üdvtörténet szempontjából igazán nagy horderejű eseményt. Jézus az Isten Fia szolgálata ott és akkor kezdődött, amikor János a Jordán vizében alámerítette és galamb formájában leszállt rá a Szentlélek.

Máté 3,14-15 14”János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? 15Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki.” Jézus teljes mértékben emberré lett, és teljes mértékben Isten volt. Minden szinten azonosulni akart velünk, kivéve a bűnt. Földi létében is példaértékű engedelmes tiszta életet élt.

Jogosan felmerülhet az a kérdés, ha Jézus Isten Fia, aki maga is Isten, akkor miért van szüksége bemerítésre? Annál inkább, mert Jézus Jeruzsálemben a templomszentelési ünnepen kijelenti magáról „Én és az Atya egy vagyunk” (János 10,30). Tehát marad a kérdés, mégis miért volt szüksége bemerítésre?

Jézus bemerítkezésére a következők miatt volt szükség, erre Jézus maga adta meg a választ Jánosnak: „Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk”.  Tehát azért, hogy betöltsön „minden igazságot”. Krisztus a vízkeresztséggel, bemerítéssel máig szóló példával kinyilvánította, hogy Isten céljaira lett elkülönítve, és készen áll rá, hogy eleget tegyen Isten elvárásainak. Földi küldetése során mindent az Atya akaratának alárendelve végzett. Tehát ez a bemerítés lényege és célja.

Máté írásaiból tudjuk (Máté 3,7-8), hogy Farizeusok és szaddaceusok is mentek a Jordánhoz bemerítésre, de ők számításból.  Ha valakinek nincs bűnbánata és a bemerítést nem előzi meg őszinte bűnvallás, akkor bemerítése után ugyanúgy, ugyanott folytatja, ahogyan előtte élt, mert nem született újjá, ezért nem lett Isten céljaira elkülönített. Ebből következik, hogy esze ágában sincs Istennek tetsző „szent” életet élni. Kornya Mihály parasztpróféta vallott így élete utolsó éveiben: „Csak Isten tudja, hogy hány ördögöt merítettem be.”

Drága testvérem én tudom, és te is tudod, amikor valóban újjászülettél, akkor a mi Urunknak Krisztus Jézusnak Istene és Atyja a Krisztusban megáldott minden olyan szellemi áldással, amiről valaha is álmodtál. Ha nem hiszel nekem, akkor vedd elő a Bibliát és lapozd fel Efézus 1,3-nál: Áldott a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket. (Én a Csia fordításból idéztem).

Hogy velem együtt mindezt eddig nem tapasztaltad? Ezzel egyetértek! Újjászületett szellemünkbe mindezt Istenünk belénk plántálta, Ő nem hazudik, ha Isten Igéje mondja, akkor az megcáfolhatatlan igazság. Az elmúlt péntek este értettem ezt meg igazából, ezért mondok egy példát. Mindenkinek van telefonja, tabletje vagy számítógépe. Samsung Galaxy A70 telefonhoz letöltöttem a „Felhasználói kézikönyvet”, mit gondoltok hány oldalas, elárulom 206 oldalas. Mindez a sok lehetőség bele van programozva, egyedül csak rajtam múlik, hogy ebből mennyit tudok, vagy mennyit akarok használni.

Szerető Atyánk a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott bennünket újjászületéskor Krisztus Jézusban. Értitek, az újjászületett szellemi részünkbe mindez bele van programozva, egyedül rajtam és rajtad múlik, hogy mindebből mennyit tudsz, mennyit akarsz használni és kamatoztatni Isten dicsőségére.

Tehát azért is volt szüksége Jézusnak a bemerítésre, hogy azonosuljon a bűnösökkel, jóllehet ő maga soha nem vétkezett, ezért neki nem kellett bűneit megvallva megtérnie, vagy változtatni életvitelén.

Még azért is volt szüksége a bemerítésre, hogy közösséget vállaljon a bemerítő János által indított új mozgalommal, mely megtérésre hívja az embereket: ha Isten országához akarnak tartozni, akkor hagyják el a maguk útjait, fogadják el Krisztust, és kövessék Istent.

16Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke, mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. 17És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Máté 3,16-17.

A ma felolvasott alapigéből kiemelt fő gondolat: Megnyílt az ég! A Bibliát olvasó és ismerő emberek tudják, ha megnyílik az ég, akkor mindig valami nagy horderejű esemény, vagyis Isten és ember közötti élő kapcsolat történik.

Lukács evangélista Jézus bemerítési eseményének leírásában megemlít egy érdekes mozzanatot, amelyik a másik három evangéliumban nincs leírva. Így hangzik: „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég,” Lukács 3,21.

Kedves Testvérek! Közületek ki vette észre a kicsinek tűnő, de nagyon lényeges különbséget? Bizony itt van leírva, hogy Jézus bemerítése után imádkozott és utána van csak írva, hogy megnyílt az ég, galambhoz hasonló testi alakban Jézusra leszállt a Szentlélek, és hang hallatszott a mennyből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”

Ha egy eseményről több szemtanú beszámolóját meghallgatjuk, vagy leírását elolvassuk, csak akkor áll össze a teljes kép.

Igen, Jézus most is, mint földi küldetése során oly sokszor, a Jordán folyóban való bemerítése után imádkozott. Sosem felejtem el életem nagy eseményénél, a bemerítésem után én a térdeimen voltam, fölöttem Mónus Dániel és Nagy Sándor lelkipásztorok kezeiket fejemre téve áldáskérő imádságban fohászkodtak a mindenség dicsőséges Urához. Ott, akkor hallva imádságukat, meghatódva közben én is imádkoztam, Úr Jézus, kérlek hallgasd meg értem mondott imádságukat. Hogy miért tettem mindezt? Mert életem legnagyobb horderejű őszinte döntésére került pecsét akkor a bemerítésemmel.

Mennyei Atyánk az őszinte szívből jövő imádságra mindig válaszol és én tudom, hogy az akkori imádságom is meghallgatásra talált.

Jézus Krisztus bemerítése utáni imájára válaszul megnyílt az ég, Szentlélek galamb formájában leszállt rá, és mennyei szózat hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3,17b).

Következő kérdés, ami felmerült bennem, miért kellett Isten Lelkének galamb formájában aláereszkedni és rászállni Jézusra?

Jézus emberi testben sem szűnt meg Istennek lenni. Azonban emberi testben és emberi gyengeségében Jézusnak, mint embernek szüksége volt újból és újból Szentlélekkel való betöltekezésre. Neki is szüksége volt újból és újból a Lélek erejére.

ApCsel 10,37-38 Péter apostol prédikálja Kornéliusz házanépének: „Ti tudjátok, mi történt, Galileától kezdve egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: a názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele.”

Jézus minden tettét – prédikációit, gyógyításait, szenvedését, illetve a bűn és a Sátán feletti győzelmét a Szentlélek erejével vitte véghez. Jóllehet egészen Isten volt, mégis kész volt félretenni, korlátozni jogait és kiváltságát, és egészen emberré lett, hogy úgy boldoguljon, ahogy nekünk kell, vagyis Isten Szentlelkére támaszkodva, az Ő erejével és hatalmával.

Gondoljuk csak végig, mielőtt tanítványait a tizenkettőt kiválasztotta, az egész éjszakát imádkozással töltötte. Ebből azt következtetem, hogy az Istenember a tévedhetetlen döntéshez az Atyától bölcsességet kért, és a Szentlélek megadta számára tanítványai kiválasztásához ezt. A Gecsemáné kertben elfogatása előtt órákig imádkozott, amíg a tanítványai újból és újból szundikáltak. Imádkozott, mert neki is szüksége volt a Szentlélek erejére, hogy helyettünk ki tudja inni Isten haragjának a poharát.

Kedves testvéreim, ha Isten Fiának Jézus Krisztusnak szüksége volt a Szentlélektől való bölcsességre és erőre, akkor nekünk kegyelemre szoruló teremtményeknek még inkább. Ha nem érzitek a Szentlélek jelenlétét, hatalmát életetekben, ha nincs ott bennetek a Lélek gyümölcse, akkor nem is olyan biztos, hogy hozzá tartoztok. Pál apostol felsorolja a Lélek gyümölcsét: Szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség.

János apostol első levelében bíztat bennünket, vizsgáljuk meg magunkat, hogy valóban Krisztustól vagyunk-e? Képesek vagyunk-e, hogy tovább romboljuk az ördög munkáját? ApCsel. 4,31-ben olvassuk, „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.”

Kedves testvérek, aki a gyülekezet falain kívül szégyelli Isten evangéliumát, azt nem töltötte be a Szentlélek, és nem a Szentlélek vezetése alatt éli az életét. Akin az Isten lelke van, ott meg kell mutatkozzon az Isten ereje. Ha imádkozunk, ne csak a Szentlélek jelenlétét kérjük, hanem azt, hogy betöltsön bennünket. Ne feledjük, ha Jézusnak szüksége volt, hogy betöltse a Szentlélek, akkor nekünk még inkább szükségünk van rá.

Megnyílt az ég! Bárcsak megértenénk mindnyájan és mindazok az emberek is, akikért valaha imádkoztunk, akiknek bizonyságot tettünk Jézus Krisztusról. Bárcsak megragadnánk az alkalmat, hogy velük együtt bemenjünk addig, amíg a megnyílt ég nyitva van. Olyan döbbenetes a tíz szűz példázatában olvasható történet, amikor az öt balga szűz zörget az ajtón: „Uram nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket” (Máté 25,11-12).

A felolvasott Máté 3,15 alapigénkben azt olvastuk, hogy megnyílt az ég, még ezen kívül is olvashatunk több hasonló eseményről a Bibliában.  A keresztyén emberek számára Jézus Krisztus földre születése hatalmas esemény volt, amikor megnyílt a menny, angyalok sokasága kísérte el Isten Fiát (János 1,1-2). Bibliában több esetben olvashatunk a megnyílt égről. A három tanítvány számára ilyen megdöbbentő csoda volt a megdicsőülés hegyén történt esemény és az Atya szózata. István apostol a zsidó nagytanács előtt közölte vádlóival ApCel 7,56 „Íme látom az eget megnyílva és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll”.

Isten ígérete szerint a közeljövőben meg fogy nyílni az ég, de az olyan hatalmas természetfeletti esemény lesz, hogy azt kivételesen minden ember meglátja, amikor Krisztus Jézus nagy hatalommal és dicsőséggel visszatér.

Istenünk felénk irányuló csodálatos, minden emberi értelmet felülmúló szeretete és kegyelme lett nyilvánvalóvá Jézus Krisztus földre jövetelében. Mert Isten nem akarja a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy minden ember megtérjen és éljen. Ma még tart a kegyelmi idő, még nyitva a menny minden megtérő bűnös ember előtt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket.

Jézus így válaszolt Nikodémusnak a zsidó főpapnak: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg Isten országát” (János 3,3). Tudjuk, ha Jézus Krisztus tanításában úgy kezdte mondatát, „bizony, bizony, mondom néked”, akkor ez azt jelentette, hogy halmozottan nyomatékosította az üzenetét, akkor az megmásíthatatlan örök igazság.

Ha bűnbánó szívvel elfogadtad Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, ha Szentlélek által újjászülettél, akkor megélt valóság számodra is a Zsoltárok 23,6-ban Dávid király bizonyságtétele „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján”. Tudjátok kedves testvérek mit jelent ez, „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján?” Velem van, mellettem van, körülvesz Isten „jósága és kegyelme”, mint amikor napfényes időben az árnyékunk elválaszthatatlan tőlünk. „Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” Zsoltárok 34,9.  ÁMEN