Isten felsorolhatatlanul sok csodás tette!

 

Zsoltárok 40,5-14 5Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. 6URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni. 7Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz. 8Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. 9Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. 10Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, URam! 11Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt. 12URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen! 13Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem. 14Légy kegyelmes, URam, és ments meg, URam, siess segítségemre!

Zsolt. 40. 5-14 Igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/1rTWFKDRH2d_6U8t1b1ZBvm2a6AUfm4CO/view?usp=sharing

Ma a reformáció emléknapja, a reformáció vasárnapja van, emlékezünk azokra a hithősökre, akiknek hitből fakadó, Isten ügyéért való munkálkodásukat koruk egyháza egy általuk elképzelt szűk mederbe akarta korlátozni. Isten Igéjét nyitott szívvel és lélekkel olvasó, hallgató hitelődeinknek ez nem felelt meg. Bátran szembefordultak az akkor éppen uralkodó egyházzal.

Luther Mártonnak és társainak nem az volt a fontos, hogy mit szól az egyház, hanem mindenekelőtt való kérdés az volt, mit szól, mit gondol, mit üzen Szentlelkével az élő Isten?

Azt üzeni ma is számunkra bátorításul Isten Igéje: „Boldog az az ember, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez” és az elvetemült hazugokhoz”.

Úgy kezdődik ez a 40. zsoltár „Várva vártam az Urat és ő lehajolt hozzám.” Tudjuk, hogy Krisztus az ÚR valóban eljött erre a földre, valóban kiszolgáltatta magát, egészen törékenyen, babaillattal jött el közénk a hatalmas, dicsőséges, végtelen Isten, hogy testben felnőjön és királyként életét adja az övéiért, hogy azok, akik hisznek őbenne megmeneküljenek és örök életük legyen. Egyedül ezért jött el Jézus!

Dávidnak ez a zsoltárja egy nagyon különös zsoltár, úgy tűnik, hogy egy hálaadó imádság, de a végén mégis bűnvallással és könyörgéssel fejeződik be, és középen történik egy nagyon különleges dolog, amitől messiási próféciának tartjuk ezt a zsoltárt. Ott középen nem Dávid imádkozik, nem Dávid beszél, hanem az Úr Jézus.

Azt mondja: ”Véresáldozatban, és ételáldozatban nem telik kedved”. Abban telik kedvem Istenem, hogy akaratodat teljesítsem. Ezek a sorok szinte szó szerint megegyeznek a zsidókhoz írt levél 10. részének soraival, amikor Jézusról beszélnek és azt mondja a Szentírás, hogy ezt mondja Jézus, aztán a 40. zsoltárnak szavait idézi ott középen.

Milyen érdekes, hogy Dávid elkezd imádkozni, aztán szavai egybefonódnak a Messiás szavaival, a Messiás imádkozik, majd ismét Dávid szavai következnek, aki könyörög a megbocsátásért. Különös zsoltár ez, nemcsak azért különös, mert ez egy messiási prófécia és nemcsak azért, mert előre tekint a Messiásra. Azért különös mert beletekint Dávidnak a lelkébe, beletekint abba, ahogyan Dávid lát, ahogyan ő él, ahogyan ő kiált. És bemutatja azt, ahogyan a nagy Isten az ő szentségével, kegyelmével hogyan válaszol az ő mélyből jövő kiáltására.

Dávid azt írja, hogy a pusztulás vermében volt, és akkor kiáltott az Úrhoz, „kiáltok hozzád Uram”! Mindegy, hogy mi történik velem, én akkor is hiszek benned, a tények ellenére is, hiszek minden józan ész érv ellenére is. Nem könnyű ezt a bizodalmat megtanulni, magamévá tenni, csak a Szentlélek által vezetve mondja ezt.

Törvényed szívemben van olvastuk a 9. versben. Milyen csodálatos kiváltság, hogy nem egy külső elvárához kell igazodnom, hanem bensőmből fakad, mert az a szívem hústáblájára van vésve kitörölhetetlenül. Az engedelmességet, a hűséget így egyáltalán nem kényszernek élem meg, hanem Jézus Krisztussal együtt tehetek bizonyságot „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem”, mert törvényed a szívemben van.

Aki követi Istent, és valóban szívébe zárta törvényét, az örömmel engedelmeskedik Istennek, nem kötelességből, hanem szeretetből, odaadásból. Hite működni fog, s így valódi gyönyörűséget lel Isten terveinek követésében. Örömét abban mutatja ki, hogy igyekszik minél jobban megismerni, kívülről megtanulni Isten Igéjét és engedi, hogy a Szentlélek az életére alkalmazza Isten igazságát.

Most pedig lenne egy egészen személyes kérdésem hozzád, mondd kedves testvérem, boldog ember vagy? Boldog embernek tartod magad? Mitől függ a boldogságod? A körülmények kedvező alakulásától, vagy valami egészen mástól?

„5Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát,”. Istenben való hitünk, bizodalmunk valódi próbái a nehéz, a nemszeretem időszakok.

Reformáció vasárnapján érdemes számba venni mindazt a sok jót, áldást, amit Isten tett értünk. Állj meg ma egy kicsit, és szánj erre időt a mai nyugalomnapodban! Hited megújulásában és megerősödésében lesz segítségedre, ha újból látod: nincs semmi, ami összevethető Isten szeretetének nagyságával.

Emlékszel életed mélységeire, amelyekben erőtlen magányodban tehetetlenül segítségért kiáltottál hozzá? Ő lehajolt és felemelt, a pusztulás verme és a teljes bizonytalanság helyett nála, benne biztos alapra találhattál.

Emlékszel, fel tudod idézni azokat a csodás alkalmakat, amikor sírásodat örvendezéssé változtatta, amikor őt dicsérő éneket adott szívedbe és a szádba? Mindezt nem azért, mert olyan jó voltál, hogy mindezt megérdemelted, hanem mert a veled kapcsolatos terve is jó és csodálatos már a kezdetektől fogva. Ha elcsendesedve visszatekintesz életed útjára, csodálkozz csak rá Isten irántad való szeretetére, kegyelmére és ez indítson hálára Isten iránt, késztessen a megélt kegyelem hirdetésére és továbbadására! Isten ma is csak azt kéri tőled, hogy közeledj hozzá, tárd ki, nyisd meg előtte a szívedet, hogy ezután is véghez vihesse a veled a kapcsolatos csodás terveit.

Buzdítás őszinte imára!

Vizsgáljuk meg, hogy vallásos tevékenységeink Isten kegyelméből fakadnak-e? És Isten dicsőségét szolgálják-e?

Izrael családja összeköltözik!

 

1Mózes 46,26 – 47,6 „26Azok, akik Jákóbbal együtt Egyiptomba érkeztek – akik őtőle származtak, azaz Jákób fiainak a feleségein kívül – összesen hatvanhatan voltak, 27Józsefnek pedig két fia született Egyiptomban. Jákób egész háza népe tehát, amely Egyiptomba ment, hetven lélek volt. 28Józsefhez menve Jákób Júdát küldte maga előtt, hogy mutassa az utat Gósenbe. Így érkeztek el Gósen földjére. 29József befogatott a kocsijába, és Gósenbe ment apja, Izráel elé. Amikor meglátta, a nyakába borult, és sokáig sírt a nyakába borulva. 30Izráel azt mondta Józsefnek: Most már meghalhatok, mert megláttam arcodat, hogy még élsz. 31József ezután azt mondta testvéreinek és apja háza népének: Elmegyek és hírt viszek a fáraónak. Megmondom neki, hogy testvéreim és apám háza népe, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám, 32és ezek az emberek juhpásztorok, mindig jószágtartó emberek voltak, és elhozták a juhaikat, marháikat és mindenüket. 33Azért, ha a fáraó majd hívat titeket, és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok, 34ezt mondjátok: Jószágtartó emberek voltak a te szolgáid ifjúkoruktól fogva mindeddig; mi is, meg atyáink is. Így majd letelepedhettek Gósen földjén, mert az egyiptomiak minden juhpásztort utálatosnak tartanak.

1József elment és hírt vitt a fáraónak. Ezt mondta: Apám és testvéreim megérkeztek Kánaán földjéről juhaikkal, marháikkal és mindenükkel, amilyük csak van, és már Gósen földjén vannak. 2Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította őket a fáraó elé. 3A fáraó ezt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek a fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, meg atyáink is azok voltak. 4Majd ezt mondták a fáraónak: Jövevényként jöttünk erre a földre, mert szolgáid juhainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kánaán földjén. Hadd telepedjenek le szolgáid Gósen földjén! 5A fáraó ezt mondta Józsefnek: Apád és testvéreid idejöttek hozzád. 6Előtted van Egyiptom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet, telepedjenek le Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat jószágaim felügyelőivé!”

2024-09-15. Igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/10_5oKDcaOnq2t1ukXOEr0NRBEx39FO08/view?usp=sharing

A mindentudó, mindenható, végtelenül bölcs és hatalmas Istennek tökéletes terve volt ígéretének beteljesítésére, hogy nagy néppé teszi Ábrahám utódait, annyian lesznek, mint tenger partján a homok. (1Mózes 22,16-19)

Kánaán földjén egy folyamatosan növekvő, először párszáz, majd párezer taggal rendelkező kis népcsoport ellenséges környezetben, szinte állandó veszélynek lett volna kitéve. Egyiptom akkor korának szuperhatalma volt, oltalmában biztonságosan növekedhetett, szaporodhatott Isten kiválasztott népe.

1Móz 46,26-27 26”Azok, akik Jákóbbal együtt Egyiptomba érkeztek – akik őtőle származtak, azaz Jákób fiainak a feleségein kívül – összesen hatvanhatan voltak, 27Józsefnek pedig két fia született Egyiptomban. Jákób egész háza népe tehát, amely Egyiptomba ment, hetven lélek volt.”

Eljátszottam a gondolattal, mi lett volna Isten nagyléptékű terveiből, ha Jákób maroknyi kis népe a mai életfelfogásunk szerint akart volna berendezkedni Egyiptomban a legjobb természeti adottságokkal rendelkező „Gósen” földjén. Végre egy gazdag országban vagyunk, nekünk is legyen életcélunk a folyamatos jólét, a gazdagság, hiszen szinte ideális feltételek között növekvő számú állatainkkal itt eredményesen tudunk kereskedni. Minek az a sok gyerek, hiszen akkor nem tudunk anyagilag olyan ütemben gyarapodni, hogy elérjük az egyiptomi életszínvonalat.

Jól emlékszem ifjú koromban mennyire tetszettek a nyugati márkás autók, mennyire ideálisnak tűnt a nyugati jólét, ahogyan azt a filmekben láttuk, sokan azért költöztek Amerikába, vagy tőlünk nyugatabbra, hogy megvalósítsák az őket rabságban tartó álmaikat.

Istennek legyen hála, hogy őket, Jákób maroknyi népét akkor még nem tudta ilyen eszmékkel, önző vágyakkal megfertőzni a Sátán.

Most ugorjunk négyszáz évet előre a történelemben. A Biblia erről a négyszáz évről nem tudósít bennünket. Egyiptom országában is nagy változások történtek. Történelemből tudjuk, hogy egy teljesen új fáraó dinasztia került hatalomra, aki már nem tudott semmit arról, ki volt az a „József”, aki Isten kezében engedelmes eszköz volt, hogy megmentse általa Egyiptom népét a kipusztulástól a hét aszályos esztendőben.

2Mózes könyvéből tudjuk, hogy Jákób népe annyira megszaporodott Egyiptomban, hogy a fáraóban ez már félelmet keltett, ezért a fiú újszülöttek megölésével drasztikusan csökkenteni akarta az izraeliták létszámát, de eredménytelenül. Mai korunkban a jóléti társadalmakban már megvan erre az eredményes módszer: ennek neve pedig születésszabályozás és abortusz. Ez a módszer sokkal eredményesebb, mint a fáraó rendelete. Statisztika szerint, csak Magyarországon az elmúlt 64 évben 5,4 millió dobogó szívű magzatot öltek meg édesanyja méhében. 40-50 év múlva, ha az Úr addig nem jön vissza, elnyomott kisebbségben fog élni az európai és a „jóléti társadalmak” őslakóssága. Jobb esetben rezervátumokban, mint Amerikában az indián őslakósság, rosszabb esetet pedig a fantáziátokra bízom.

Mózes első könyvének utolsó fejezetei Jákób és családja Egyiptomba költözéséről és az ottani letelepedéséről szólnak, valamint József intézkedéseiről az éhínség hátralévő évei alatt, végül Jákób tizenkét fiának osztott apai áldásáról, haláláról és temetéséről.

Amikor József apját a fáraó elé vitte bemutatni, „a Fáraó megkérdezte Jákóbtól, hány éves vagy?” Jákób azt felelte a fáraónak: Vándorlásaim éveinek száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal” 1Móz 47,8-9.

Jákób élete küzdelmes élet volt, hiszen csak a két feleségéért 14 évet, majd még 6 évet kellett szolgálnia, mert Lábán Jákóbhoz hasonlóan csaló volt, rútul rászedte őt, de Istene vele volt és ígérete szerint felettébb megáldotta őt.

Jákób pályafutásának vége csodásan szép, ellentétben áll eseménydús életének előző történéseivel. Valahogy úgy tudnám szemléltetni egy költői képpel, mint amikor egy zivataros nap végén eloszlanak a felhők, amelyek addig eltakarták a napot, amely most a nyugati égbolton méltóságos ragyogásával nyugovóra tér, miközben sugaraival bearanyozza a nyugati égboltot, és a közelgő csodálatos holnapra mosolyog.

Így van az öreg pátriárkával is. A csalások, alkudozások, ravaszságok, kertelő csűrés-csavarások időszaka életében tűnőfélben vannak, és Jákób a hit nyugodt méltóságával lép elő, hogy olyan áldást osszon, olyan örökséget hagyjon családjára, amely csak az Istennel ápolt szoros közösségben érhető el. Jákóbnak idős korára teljesedett be az élete. Évei számának növekedésével egyre értékesebb, nemesebb lett, mint a jól kezelt óbor.

Korunk előrehaladtával a mi életünk is ilyen lett? Vagy megkeseredtünk, folyton csak a panaszkodó elégedetlenség jellemző ránk?

Kérem a végtelenül bölcs és hatalmas Istent, hogy a vele egyre szorosabbá, meghittebbé váló kapcsolatunkban, a mi életünkben is Jákóbéhoz hasonló, kívánatos lelki gyümölcsöt teremjünk.

Jákób testi szemei idős korára meghomályosodtak, de lelki látása kitisztult, megerősödött.  (1Móz 48,17-19) „17Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy áttegye Efraim fejéről Manassé fejére. 18József ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet! 19Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála, és utódaiból sok-sok nép támad majd.”

Mi itt, a gyülekezet tagjainak többsége az idősebb generációhoz tartozunk, bár meg sem közelítjük Izrael életkorát, mely 147 év volt. Az én életkorom most megközelítőleg a fele, mint amennyit Jákób megélt földi létében.

Kérjük a mindentudó, mindenható, dicsőséges Istent, hogy nekünk érdemtelen szolgáinak, kegyelméből adja meg egyéni életünkre, és a gyülekezetünkben is, hogy lelki látásunk, hallásunk egyre tisztuljon, erősödjön, annak ellenére, hogy fizikai látásunk, hallásunk korunk előrehaladtával egyre jobban csökken. Mi sem bizonyítja jobban, hogy romlik fizikai látásunk, már szemüveg kell az olvasáshoz, arról nem is beszélve, ha egy tű fokába kell befűzni a cérnát.

Egy érdekességre kívánom felhívni a figyelmeteket! Kérdezem feltűnt-e már valakinek, hogy Mózes első könyve utolsó fejezeteiben, hogyan váltakozik a „Jákób” és „Izráel” név?

1Móz. 48,2-3 „Jákóbnak jelentették: Nézd, József, a fiad jön hozzád! Izráel összeszedte erejét, és felült az ágyon. Jákób ezt mondta Józsefnek: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban Kánaán földjén, megáldott engem.”

Tudnunk kell, hogy az Írásban, ha ilyen különös jelentőségű dolgokkal találkozunk, az azért van, mert ebben az esetben is a nevek felcserélése bizonyos tanulságot rejteget számunkra. Elég, ha megjegyezzük, hogy a „Jákób” név kifejezi azt a mélységet, ahová Isten leszállott, az „Izráel” pedig azt a magasságot, ahová Jákóbot Isten felemelte.

Számomra igazából példaértékű, milyen nemes lélekre vall, hogy József meg tudott bocsátani testvéreinek, akik oly sok nyomorúságot okoztak neki. Testvérei először meg akarták őt ölni, de Ruben közbenjárására inkább eladták rabszolgának az Izmáelieknek húsz ezüstért. József testvérei jóvoltából összesen 13-14 évig volt rabszolga és börtöntöltelék.

Isten Józsefet felemelte, olyan hatalmat dicsőséget adott neki, amiről álmodni sem mertek. Bár József gyerekkori álmai sejtettek valamit. József valóban, a szó szoros értelmében nemeslelkű, istenfélő ember volt, mert meg sem fordult a fejében, hogy törlesszen testvérei gonoszságáért.

Még baptista családokban is előfordul, hogy örökségül kapott anyagiakon való nézeteltérés miatt egy életen át tartó harag, neheztelés marad a szívekben. Pedig aki Isten gyermekének tartja magát, annak szívében az ilyen önzésből eredő harag, neheztelés Jézus Krisztussal együtt nem férhet meg egy szívben.

Drága testvéreim az Úrban, ha nem úgy alakult emberekkel és az Úrral való élő kapcsolatunk, hogy abból áldás fakadjon családunkra, egyéni és közösségi életünkre, mindig van lehetőség új igei alapokra helyezni Jézus Krisztusban az életünket, mert az őszinte testvéri szeretetből áldás fakad, erre szerető Istennek határozott ígérete van.

Zsoltárok 133.  1„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! 2Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. 3Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.”

Kedves testvéreim, értitek ennek a zsoltárnak aktuális üzenetét: Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor, ha a testvérek egyetértésben élnek! Érezzük az Úr gazdag áldását?

Drága Urunk, kérünk töltsd be szívünket a békesség, a szeretet és egyetértés lelkével, hogy küldhesd ránk a gazdag áldásod és életet mindenkor.

Van egy dolog, amit soha nem szabad elfelejtened! Isten életed minden nem várt és rossz fordulatánál is melletted marad. Csak hittel bízd rá az életed!  ÁMEN!

(Van egy jó hírem számotokra) Nem vagyunk fegyvertelenek az ördöggel szemben!

 

Efezus 6,10-20 10Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. 11Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. 12Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. 14Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, 15sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. 16Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. 17Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. 18Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; 19és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, 20amelynek követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell.

Efezus 6,10-20 igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/1ZSUeFRdgdfowU5dhkVDY_PAiFNtpmSFj/view?usp=sharing

A mai igehirdetésünk alapjául Pál apostolnak Efezusiakhoz írt leveléből felolvasott első mondatunk így hangzott: ”Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében”.

Pál apostol az Efezusi gyülekezethez írt levelét, annak felettéb gazdag üzenetét, mintegy zárógondolatként egy erőteljes felszólítással igyekszik befejezni. „Erősödjetek meg az Úrban, és az ő hatalmas erejében”. Biztosan többször felmerült már bennetek is, főleg gyermekkorban meséket olvasva, amikor talán más gyermekek igazságtalanul bántalmaztak benneteket, milyen jó lenne nagyon erősnek lenni, mint a mesehősök, akkor nem merne senki kikezdeni velem. Ebből kiindulva sokan arra éreztek már késztetést, hogy valamilyen küzdősportban érjenek el sikereket.  Önmagunkban való erősödés és győzelem az ember számára csupán illúzió maradhat, mert e világ fejedelme a Sátán az embernél sokkal erősebb. Itt nem az ember fizikai erejére kell gondolnunk, mert nagyon sok kigyúrt, csupaizom ember a bűn és a Sátán rabszolgájaként börtönben tölti életének nagy részét. Nyomatékosan hangsúlyozza Pál apostol, „erősödjetek meg az Úrban, és az ő hatalmas erejében”. Értitek drága testvéreim az Úrban, Krisztus Jézusban!

Felmerült bennem is a kérdés, hogyan erősödhetek az Úrban és az ő hatalmas erejében?

János 15,5. (maga Jézus krisztus mondja) „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”. Aki ültetett és nevelt már szőlőt, az tudja, hogy erőteljes gyökérzettel rendelkező szőlőtőke képes csak ellátni a termő szőlővesszőket mindazzal, amire szüksége van a bő gyümölcstermés kineveléséhez. Jézus Krisztus itt meg is szabja a bő gyümölcstermés feltételeit, „aki énbennem marad, és én őbenne”.

Tehát logikus a következtetésünk, hogy a szőlővessző egyedüli biztonságos erőforrása a szőlőtő! Mi is, mint Jézus Krisztus késői tanítványai megerősödni egyedül az Úrban és az Ő hatalmas erejében tudunk. Az Úrban bízó hívő ember egyedüli erőforrása, Krisztus Jézusban az Úrban, és az ő hatalmas erejében van.

Láttatok, vagy hallottatok már zöld rendszámos elektromos autóról, ha lemerülnek az akkumulátorai, valamilyen formában csatlakoztatni kell az elektromos erőforráshoz, mert anélkül legfeljebb baromfiudvarba tojóketrecnek alkalmas. Hatalmas, dicsőséges Istenünkkel engedelmességben kiteljesedő, szoros élő kapcsolatban kell lennünk, akkor feltöltekezünk, megerősödünk az Úrban, és az ő hatalmas erejében.

Szerintetek hogyan működik, ha az Igét olvasva, azon felbuzdulva imában felveszem Istennek minden fegyverzetét, akkor erős leszek az Úrban és a Sátán elfut előlem? Jakab 4,7 „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek”.

Baptista Teológiai Akadémián a teológusok képzése során fordult elő az alábbi eset. Pont az Efezusi levél ezen része volt a téma, egyik teológus imában felvette Istennek összes fegyverét, utolsóként kezében a Bibliával a lélek kardját, és hangosan, diadalittasan felkiáltott, hol vagy Sátán? Az oktató szerényen megszólalt, ott van a páncélon belül.

Ha valaki nem érzi az ördög folytonos zaklatását, mert nyugodtan hagyja, az nem okvetlen azt jelenti, hogy már nagyon erős, és az ördög közeledni sem mer felé. Jelentheti azt is, hogy mivel engedetlen Isten felé, ezért a Sátán már békén hagyja, de a póráza már rajta van, lehet hosszú is a póráz, de a vége a Sátán kezében van.

11”Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. 12Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak”.

Pál apostol felszólítja levelének mindenkori olvasóit, hogy álljanak meg szilárdan az ördög mesterkedéseivel szemben. Miért fontos ez? Mert a keresztyén ember élethosszig tartó lelki harcban áll a gonosszal, amit Isten Igéje a hit harcának nevez. Ne a saját erőnkre hagyatkozva, hanem az Istentől felkínált lelki fegyverek segítségével szálljunk szembe a gonosszal.

Szomszéd országban Ukrajnában kíméletlen háború zajlik, képzeljük el, ha egy frontvonalon a jól kiképzett katonákat minden felszerelés és fegyver nélkül küldenék harcba az ellenséggel szemben. Vajon mennyi esélyük lenne? Meghalnának, vagy megadnák magukat az ellenségnek!

A Sátán agyafúrt stratéga, aki sokféle tervet sző elpusztításunkra, szakadásokat gerjeszt a gyülekezetekben, családokban és mindent megtesz, hogy megingatja a hívő ember Isten ígéreteibe vetett hitét.

Ugyancsak az ördög mesterkedésére vezethető vissza mindennapjainkban a csüggedés, a kísértés, a neheztelés, a félelem, a vádlás, a lelki lustaság, ahogy az is, ha engedünk bűnös vágyainknak (különösen azokon a területeken, ahol erőtlenebbek, kísérthetőbbek vagyunk). Az ördög bármire képes, hogy elnémítsa lelkiismeretünket és eltántorítson Jézustól. Ha a Sátán el tudja némítani lelkiismeretedet, akkor nyert ügye van!!!!

Mennyei Atyánk nagyon jól tudja, hogy csak az ő fegyverzetét felöltve tudunk eredményesen megállni az ördög mesterkedéseivel, kísértésével szemben, ezért ajánlja fel Igéjében „az Isten fegyverzetét”. Ha elbuktál, azért volt, mert nem vetted komolyan Isten ajánlását.

Mivel nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak, ezért az Úr által felkínált lelki fegyverzettel tudunk csak eredményesen harcolni a gonosz minden formájával szemben.

Ne feledjük, hogy az életünk konfliktusai elsősorban nem a körülményeinkből erednek, sem a minket irritáló, zaklató vagy megkárosító emberektől. Nem ők a valódi ellenségeink, hanem akik mögöttük vannak, a Sátán és a gonosz lelkek serege.

Emlékezzünk csak arra az Igére, (Máté 4,1-11) amikor Jézust negyven napos böjtje végén háromszor is megkísértette az ördög. Jézus Krisztus nem úgy állt ellene, hogy megragadja és egy sziklához vágja az ördögöt, hanem egy számunkra is eredményesen alkalmazható példát mutatva győzte le a kísértőt. Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva, „csak az Urat a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj”. Tudjuk mi történt ekkor? Elhagyta őt az ördög. Ne feledjük, isten Igéjében erő van, hatalom van!

Efezus 6,13. Vegyétek fel Istennek minden fegyverzetét. Ha a magunk erejére, terveire és stratégiájára hagyatkozunk, eredménytelenül vívjuk lelki harcunkat és szinte törvényszerűen vereséget szenvedünk, sőt elpusztulunk. Kizárólag akkor vívjuk hatékonyan lelki harcunkat és győzünk az ördögi erők felett, ha az Istentől kapott lelki fegyverzetet használjuk, amely a következőkből áll:

(1)  Az igazságszeretet öve: (igazlelkűség öve) elkötelezzük magunkat Isten iránt, és ragaszkodunk a becsülethez, hiszen így aratunk győzelmet a lelki csatákban, nem a testi erőnkkel. Az öv ráadásul segít magunkra erősíteni a fegyverzet többi részét is.

(2)  A megigazulás páncélja: (igazság mellvasa) szívünket kizárólag az istenfélő jellem és az Úrhoz fűződő jó kapcsolat védelmezheti meg, csak így küzdhetünk hatékonyan a tisztaságért és az igazságért.

(3)  „sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére”: ha hiszünk Krisztus üzenetében és bátran hirdetjük azt, azzal garantáltan előmozdítjuk Krisztus ügyét, és legyőzhetjük az ellenséget.

(4)  A hit pajzsa: a római pajzsot bőrrel vonták be, és gyakran vízbe áztatták, hogy kioltsa az égő hegyű nyílvesszők lángját. Ezzel Pál arra utal, hogy az ellenség minden támadását elháríthatjuk, ha elhisszük Isten ígéreteit, és várjuk beteljesedésüket.

(5)  Az üdvösség sisakja: a megújult értelem és az Istennel ápolt biztos kapcsolat védelmet ad a csatában, hogy az Istentől kapott stratégiát követve győzelmet arassunk.

(6)  A lélek kardja – Isten Igéje – az egyetlen támadófegyver ördög elleni harcunkban, amelyet Jézus is sikerrel vetett be a Sátánnal szemben. Fontos, hogy ismerjük Isten Igéjét és kételkedés nélkül bízzunk erejében és hatékonyságában. Ha tagadjuk a Szentírás abszolút tekintélyét és megbízhatóságát mindabban, amit tanít, azzal a Sátán megtévesztő befolyásának, uralmának és pusztításának szolgáltatjuk ki magunkat.

(7)   Imádkozzatok a Lélek által. A Sátán erői ellen vívott háború elszánt, kitartó imádkozást követel, azaz, hogy mindenkor és minden imádságunkban és könyörgésünkben teljes állhatatossággal könyörögjünk a Lélek által. Az imádságra ne egy újabb fegyverként tekintsünk, hanem úgy, mint magára a harcra, melynek során Istennel együtt munkálkodva kivívhatjuk a győzelmet önmagunk és mások számára. Ha nem imádkozunk – minden helyzetben, mindenféle módon – buzgón, azzal lényegében feladjuk a harcot és máris vesztettünk lelkünk nagy ellenségével szemben.

Az elmúlt héten újból megnéztem a „Zarándok útja” című filmet. Láttam, hogy a Zarándok a démonok nyilai elől menekülve a mennyei város felé vezető első kapun zörget, beengedik és így megmenekül. A Kapus felhívja a Zarándok figyelmét: Ez az egyedüli út a mennyei városba! Zarándok kérdezi: el lehet tévedni út közben? Óh, igen sok útra lehet tévedni, mert olyan sok kísértés létezik. De tudni fogod a különbséget a helyes és helytelen között, ha mindig a keskeny ösvényen maradsz. ÁMEN

Isten a szeretet! (Szőkepuszta 2024-07-28)

 

1János 4,7-17 7Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; 8aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent; mert Isten szeretet. 9Abban nyilvánult meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 10Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 11Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. 12Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. 13Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. 14És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. 15Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben; 16és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. 17Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.

Sok szeretettel köszöntelek Benneteket itt az ódon falak között, ahol közel egy évszázad óta oly sok igei üzenet, zene, ének és Istennek hálát adó, őt dicsőítő imádság hangzott el.

Felmerült bennem a kérdés, hogy 1920-tól Soltvadkertről és egyéb helyekről ide költöző nagyszüleinknek, dédszüleinknek mi volt a titkuk? Az egyszerű gazdálkodó, de Istent szerető és Isten vezetésének engedelmeskedő felmenőinket a végtelenül bölcs, hatalmas Isten eredményesen használni tudta és gazdagon megáldotta igyekezetüket. Az 1930-as évek második felében Dunántúlon első magyar nyelvű baptista gyülekezetként Szőkepuszta központtal, Istennek való engedelmességük gyümölcseként immár 26 misszióállomásuk működött a környéken, innen nőtt ki többek között a kaposvári baptista gyülekezet is.

Még egyszer felteszem a kérdést, mi volt a titkuk, ami valójában nem is titok, legfeljebb mindenki által megismerhető nyílt titok. Eredményességüknek egyik döntő feltétele volt, hogy szeressék Istent, a másik ebből fakadó fontos feltétel, hogy nagyon szeressék az embereket.

Legtöbbünk számára ismerősen cseng, amikor Jézust megkérdi egy törvénytudó:

36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” 38Ez az első és a nagy parancsolat. 39A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Máté 22,36-39

Egy megtért hívő ember, akinek Isten a Szentlélek által felfedi azokat a titkokat, amelyeket megismerve, minden embert meg szeretne menteni az örök kárhozattól, azokat az embereket, akiknek lelki látásukat e világ fejedelme elvakította, és azt hiszik magukról, hogy az általuk választott legjobb úton haladnak.

Érted már drága barátom? Ha egy hívő ember viszi hozzád a szerető Isten üzenetét, ez azért van, mert nagyon szeret téged és ezzel a javadat akarja. Felnőtt értelmes emberek vagytok, felismeritek azt, aki önzetlenül minden érdektől mentesen szeret benneteket. Ha valaki csak addig szeret benneteket, amíg az ő akarata érvényesülhet felettetek, az mindig legyen gyanús. Szőkepusztai atyafiak az örök kárhozattól akarták megmenteni ismerőseiket és ismeretleneket.

Azt hiszem Isten szeretetéhez nem férhet kétség, Jézus szájából hangzott el Nikodémus zsidó főpap felé a Biblia központi üzenete: János 3,16. „16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Előtte pár perccel arra hívta fel Nikodémus figyelmét: János 3,3 „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát”.

Tehát az igazságosan szerető Istennek az a vágya, célja, hogy a szabad akarattal megáldott ember, hit által teljes szívvel Isten felé forduljon, elfogadja Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, és akkor örök élete van.

De van valaki, akinek ez nem érdeke, aki ezt mindenáron meg akarja akadályozni! 2 Korinthus 4,3-4 „3Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. 4Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki Isten képmása”.

Röviden ismertetem veletek e földi világ szellemi, uralmi struktúráját. Teremtése után az első emberpár közvetlen napi kapcsolatban volt Teremtőjével. De a mennyei régióból Isten elleni lázadásáért száműzött főangyal Lucifer (fényhozó) kísértése folytán az emberpár elbukott, mert fellázadt Isten parancsa ellen. Az embernek ezzel eltorzult istenképűsége és elvesztette kiváltságát, mert engedetlenségével átjátszotta a földi világ uralmát a Sátán kezébe.

Biblia tudósít bennünket arról, hogy e földi világ fejedelme, más fordítások szerint a világ istene a Sátán.

Jézus így tanította a tanítványait a Szentlélekről: János 16,8-11 „8És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. 9A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; 10az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; 11az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.”

Megváltásunknak, Istenkapcsolatunknak legfőbb célja, hogy felszabaduljunk a Sátán rabszolgasága, és uralma alól.

Ebből egyértelműen következik, ha valaki nem fogadja el hit által Istennek fiában Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, bármilyen ijesztőnek is hangzik, az a Sátán rabszolgájaként, annak közvetlen befolyása alatt éli az életét. A Bibliát értelmezve, még konkrétabban fogalmazva, megtérés és újjászületés nélkül, az Isten nélküli földi élet egyenes következménye az örök kárhozat, még akkor is, ha emberi teljesítményként számtalan jócselekedetet hajtott végre.

Hogy jól megértsétek a hálából fakadó hívő keresztyén élet lényegét, elmondok egy történetet. Történetünk idején, közel kétezer éve a mediterrán ég alatt vagyunk egy rabszolgapiacon. Meghalt egy rabszolgatartó, akit szerettek a rabszolgái, mert emberszámba vette őket. Az örökös nem akart gazdálkodni, ezért eladásra kínálta apja birtokát és rabszolgáit.  Sokan licitáltak egy gyönyörű fiatal rabszolgalányra. A környék egyik legkegyetlenebb rabszolgatartója tartotta a legmagasabb összeggel a licitet, erre egy ember, aki igazából nem is akart vásárolni, felismerve a helyzetet, megduplázta a tétet, szinte mindenét feltette a licitre és övé lett a gyönyörű rabszolgalány. Elintézték a papírformát és elindultak a lánnyal, a férfi ment elől, a lány pedig követte. Az új tulajdonos a lányhoz fordult és azt mondta, kifizettem érted a váltságdíjat, most szabad vagy, oda mehetsz, ahová csak akarsz. Erre a lánynak kicsordult a könny a szeméből, letérdelt előtte és azt mondta, uram hálából azért, mert megváltottál a gonosz rabszolgatartó hatalmából, életem végéig téged akarlak szolgálni. Értitek ennek a történetnek az üzenetét, Jézus Krisztus életét adta a Golgotán, azért, hogy nála megszabadulhass bűneid rabságából. Emlékszel még mit mondott Jézus Krisztus, „az a bűnük, hogy nem hisznek bennem”.

Voltál már olyan rendezvényen, ahová bizonyos tárgyakat nem lehetett bevinni. Ilyen hely a mennyország, bűnteherrel oda bejutni képtelenség. Bűnterhedtől egyedül Jézus Krisztus tud megszabadítani. Bátorítalak, fordulj hozzá bizalommal.

Ha valaki úgy érzi, szüksége van szabadításra, bátran forduljon hozzánk, imádkozunk vele és érte. ÁMEN

Joó István

Krisztus szeretete visz közelebb Isten teljességéhez!

 

Efezus 3,14-21 14Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, 15akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: 16adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; 17hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva 18képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; 19és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. 20Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: 21azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.

Efezus 3,14-21 igehirdetés hangfelvétele!

https://drive.google.com/file/d/1RgRaIe-T27YXje2KtwyA7ZdAOUB3CXNN/view?usp=sharing

Az imént felolvasott, a mai igehirdetés alapjául szolgáló szakaszhoz azt a címet rendelte az Áhítat szerkesztője: „Krisztus szeretete visz közelebb Isten teljességéhez”.

Vizsgáljuk meg előbb ebből a nézőpontból, hogy valójában mi jellemző Krisztus szeretetére?

Így olvastuk 19”és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok”. Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét szinte lehetetlen megismerni a maga mélységében, mégis biztat bennünket Pál apostol, hogy tegyük, mert Krisztus minden ismeretet meghaladó, megtapasztalható szeretetének megismerésével jutunk el Isten mindent átfogó teljességére.

Nagyon frappánsan és lényegre törően fogalmazza meg Jézus Krisztus Nikodémusnak Isten szeretetét a János 3,16-ban: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Értelmezhetjük ezt úgy is, hogy Krisztus Jézus minden emberi értelmet felülmúló szeretete és értünk hozott golgotai áldozata visz bennünket (engem és téged) közelebb Isten teljességéhez.

Felettébb fontos számomra, hogy Jézus Krisztusban Isten szeretete úgy globálisan kiárad az egész világra. Ékes bizonyítéka ennek: Máté 5,45 „hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.”

Mégis a szerető, de ugyanakkor igazságos Isten szabott egy nagyon fontos feltételt, hogy ki az aki Isten gyermekeként Krisztus testének, a gyülekezetnek tagja lesz, ”aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Vegyünk példának egy iskolai pedagógust, aki jobb esetben azért választotta a hivatását, mert szereti a gyermekeket, örömet szerez neki, ha emberségben, tudásban gyarapodnak tanítványai. Azonban ez a hívatásából fakadóan gyermekeket szerető tanár mégis egészen másképpen szereti saját gyermekeit.

Ha elfogadtad Istennek fiában Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, megtértél, újjászülettél, akkor az ő drága vére megtisztított minden addigi bűnödtől.  Ha így történt, akkor már szerető Atyádnak szólíthatod a mindentudó, mindenható, végtelenül bölcs és hatalmas Istent. Miért! Mert őszinte szívvel hiszel benne, rábíztad az életedet, akkor Jézus Krisztus drága vérén megváltott gyermeke vagy, ami egyben csodálatos kiváltsággal mennyei polgárjoggal is jár. Róma 8,14. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai”.

Kedves igehallgató gyülekezet, Róma 8,38-39 „38Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”.

Van egy kérdésem, mi az, vagy ki az, ami mégis elválaszthat bennünket a szerető Istenünktől? Mi az, ami ember és Isten közé állhat?

Isten Igéjét ízlelgetve, értelmezve én úgy érzem, egyedül a mi szándékosan megtűrt bűneink választhatnak csak el bennünket szerető Istenünktől.

Itt legtöbben szülők is vagytok, akkor tudjátok milyen torokszorító érzés, amikor gyermekeink irántuk megnyilvánuló szeretetünk ellenére szándékosan ellenszegülnek segítő szándékunknak. Higgyétek el, szerető Istenünk, mennyei Atyánk féltő szeretetéből fakadóan ugyanazt a szomorúságot érzi, ha szándékosan ellenszegülünk neki. Ha meg nem szándékos a tévelygésünk, akkor az első figyelmeztető szavára, azt hallva, megértve engedelmes szívvel meg kell jobbítani életutunk irányát. Hogyan tehetem ezt meg? (315. ének. „Hadd menjek Istenem mindig feléd”)

Ézsaiás 59,1-2 „Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg”.

Biztosan hallottatok már olyan esetről, amikor a tanítványait szerető pedagógus, valamilyen kihágásért jogosan figyelmeztette, esetleg büntette is a diákot. Mit tesz erre néhány szülő, ahelyett, hogy figyelmeztetné a gyermekét, másnap bemegy az iskolaigazgatóhoz és feljelenti a pedagógust. Az ilyen szülő akarva, vagy akaratlanul a legtöbbet árt ezzel gyermekének.

Hogyan nevezik ezt a szeretetet amilyennel az ilyen szülő szereti gyermekét? Majomszeretetnek!

Féltőn szerető Istenünk olyan szeretettel szeret bennünket, amely a szó szoros értelmében a javunkat szolgálja. Szeret bennünket, de az igazságszeretete nem engedi meg, hogy cinkosságot vállalva szemet hunyjon bűneink felett.

Zsidók 12,6 „mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad”.

Azt nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem nagyon sokat mond Isten bölcs szeretetéről a „Tékozló fiú története”, amit Jézus mondott el a sokaságnak, ahol jelen voltak farizeusok, írástudók és bűnösök.

A példázatbeli apa nagyon bölcs ember volt, ehhez nem férhet készség. Biztosan jól ismerte fiai jellembeli tulajdonságait. Valószínűleg előre tudta volna borítékolni fia jövőjét, mi lesz a következménye annak, ha teljesíti fia önző kérését, vagyis kiadja neki a családi vagyon rá eső részét. Megtehette volna azt, gyere fiam üljünk le, én jól ismerlek, egyedül a te javadat akarom és beszéljük meg a dolgot. De a fia úgysem hitt volna neki, mert úgy látta volna, egyéni boldogsága, boldogulása kiteljesedésének egyetlen akadálya az apja, és ezzel az apának élete végéig egy helyzetével elégedetlenkedő engedetlen gyermekével kellett volna együtt élni.

A bölcs apa rövid úton kiadta a családi vagyon rá eső részét. A történetet jól ismerjük, a tékozló fiú az utolsó fillérig elmulatta, elszórta örökségét.

Ismerek egy megtörtént esetet, amikor egy lelkipásztor családjában két fiúgyermek volt, a kisebbik kétszeresen elvált fiuknak a beosztással élő szülei a fővárosban vettek egy szolid egyszobás lakást. A szülők halála után a kisebbik fiú annak rendje, módja szerint hagyatékként megkapta az eladott sülysápi családi ház vételárának felét.

Többmillió forinttal a zsebében nagyon boldog volt, úgy érezte most igazán övé a világ. Vendéglőben a szokott törzshelyén csak úgy ragadtak rá a haverok, „két kézzel szórta a pénzt”, végre most megtehette, hogy a pincérnek vastag borravalóval kedveskedhetett. Úgy 8-10 nap után jött a kijózanodás amikor az örökségéből az utolsó bankjegyet is elköltötte. Újból egyedül maradt az asztalnál, az alkalmi haverok mind elhagyták.

Most térjünk vissza a tékozló fiú történetéhez. A disznók vályúja mellett a fiú felfogta a valós helyzetét, magába szállt és azt mondta: „Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok!” Mindannyian ismeritek a történet folytatását, a bölcs apa visszakapta bűnbánó gyermekét és a gyermek pedig megtapasztalta apja őszinte szeretetét.

A végtelenül szerető, bölcs, de igazságos Istenünk szeretetében biztosak lehetünk, de azt is tudnunk kell, hogy szabad akarattal áldott meg bennünket. Ha engedelmes őszinte ragaszkodással hallgatnánk rá, mennyi nyomorúságtól mentenénk, kímélnénk meg magunkat, akkor nem a disznók vályúja mellett kellene rádöbbenni saját valós helyzetünkre. De van egy jó hírem, a megtérő, bűnbánattal hazatérő bűnöst Isten minden időben kitárt karral fogadja. Krisztus önfeláldozó szeretete visz bennünket vissza Isten teljességéhez.

Most újból felolvasom az Efezus 3,14-21 alapigénket, mert szinte kimeríthetetlenül gazdag üzenete van számunkra. FELOLVASNI!

Pál apostol az Atya előtt térdeit meghajtva azért imádkozott az Efezusi gyülekezetért és értünk későbbi tanítványokért, hogy megerősödjék bennünk a belső ember.

Felmerül egy költői kérdés, mikor és milyen módon történhet ez? A belső ember akkor erősödhet meg bennünk, ha lelkünket a Szentlélek életereje tölti be, indítékainkat, vágyainkat, érzéseinket, gondolatainkat, és célkitűzéseinket – vagyis lelkünket mind inkább alárendeljük befolyásának és iránymutatásának.

Ha így teszünk, Isten mindenestől megmutatja hatalmát rajtunk keresztül, mégpedig rendkívüli módon. Lelkünket azért kell megerősítenünk, hogy:

(1) Krisztus lakjon szívünkben;

(2) meggyökerezzünk az Isten és az emberek iránti őszinte szeretetben;

(3) értelmünkkel felfoghassuk és életünkben megtapasztalhassuk Krisztus szeretetét;

(4) eljussunk Isten mindent átfogó teljességére.

Isten jelenlétének úgy kell betöltenie és átitatni életünket a Szentlélek által, hogy az Úr Jézus Krisztus természetét és dicsőségét tükrözzük lényünk legmélyéig.

Kérem a mindenség dicsőséges Urát, vezessen el bennünket minden igazságra, Isten teljességére, hogy mindannyiunk életében Krisztus szeretete által Isten teljessége megélt megtapasztalt valóság legyen, és mindez Isten dicsőségére legyen.   ÁMEN