Egy csődöt mondott édesapa ítélete!

 1Sámuel 2,27-36 „27És eljött Istennek egy embere Élihez, és így szólt hozzá: Ezt mondta az ÚR: Világosan kijelentettem magamat atyád háza népének, amikor Egyiptomban, a fáraó házában voltak. 28Izráel valamennyi törzse közül őt választottam ki a papi tisztségre, hogy feljárjon oltáromhoz, illatáldozatot mutasson be, és viselje az éfódot színem előtt. Atyád háza népének adtam Izráel fiainak minden tűzáldozatát. 29Miért tiporjátok lábbal véresáldozatomat és ételáldozatomat, amelyeket e hajlék számára rendeltem? Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem, és miért hizlaljátok magatokat népem, Izráel minden áldozatának a legjavával? 30Ezért így szól az ÚR, Izráel Istene: Bár határozottan megmondtam, hogy a te házad népe, a te családod fog örökké színem előtt járni, most mégis így szól az ÚR: Nem így lesz! Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak. 31Eljön az idő, amikor összetöröm erődet és családod erejét, és nem lesz öregember a házadban. 32Majd meglátod e hajlék romlását a sok jó helyett, amit tettem volna Izráellel. Bizony nem lesz öregember soha a házadban. 33Egyvalakit nem irtok ki oltárom mellől, hogy ne epesszem el egészen a szemed és gyötörjem halálra a lelkedet. De a többiek, a te házad népe a legszebb férfikorban fog majd meghalni. 34Ez lesz számodra a jel, amely majd a két fiadon, Hofnín és Fineáson következik be: egy napon halnak meg mindketten. 35De támasztok majd magamnak hűséges papot, aki szívem és lelkem szerint cselekszik. Építek neki maradandó házat, és az én fölkentem előtt jár minden időben. 36És aki megmarad házad népéből, eljön majd, leborul előtte egy kis pénzért és egy darab kenyérért, és ezt mondja: Fogadj fel engem bármilyen papi tisztségre, hogy ehessem egy falat kenyeret!”

Hangfelvétel meghallgatható (letöltés):  https://drive.google.com/file/d/1zsiQi3z-e8pKvqABSUXO7PVG7yH5QBZ5/view?usp=sharing

A felolvasott igénk a bírák korának történéseiről tájékoztat bennünket. Éli Isten választott népének Izráelnek a főpapja, ezen felül Izráel bírája is volt 40 évig. Mint Áron főpap leszármazottja töltötte be pozícióját (4Mózes 18,1-20). Én nem szándékozom őt elítélni, ez Istennek a joga, de gyermekei nevelésében valamit nagyon - nagyon elronthatott. Mint olvastuk alapigénkben az Úr figyelmeztette őt 1Sámuel 2,29 „29Miért tiporjátok lábbal véresáldozatomat és ételáldozatomat, amelyeket e hajlék számára rendeltem? Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem, és miért hizlaljátok magatokat népem, Izráel minden áldozatának a legjavával?”

A ma felolvasott alapigénk fő mondanivalója: Prófétai jövendölés Éli háza népe ellen. Felemelőbb az olyan szolgálat, amikor Istennek Jézus Krisztusban gazdagon kiáradó kegyelméről, szeretetéről, áldásáról kell igei üzenetet közvetíteni. Ha értelmes szívvel olvassuk, vagy hallgatjuk a teljes Biblia üzenetét, akkor látnunk, éreznünk kell, hogy abban túlsúlyban vannak a próféták, szentírók által közvetített igében az útmutató, figyelmeztető, dorgáló üzenetek a mindenkori ember számára.

Mennyei Atyánk, mint a gyermekeiért felelősséget érző „családfő” nagyon fontosnak tartja, hogy Jézus Krisztusban kiáradó szeretete mellé, elvárásait is elénk adja útjelzőként. Isten gyermekei nem élhetnek, nem viselkedhetnek úgy, mint az ördögfiókák, mert az méltatlan lenne rangjukhoz. Igenis, az istenfiúság méltóságot, rangot és kötelezettséget is jelent.

1Sámuel 2,12,17 „12Éli fiai azonban elvetemült emberek voltak, nem törődtek az Úrral”, „17Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az Úr előtt, mert megutálták az emberek az Úrnak szóló áldozatot.”

Isten főpapjának lenni nagy felelősséget jelentett. A népet képviselték Isten előtt, és Isten tekintélyét ábrázolták ki a nép előtt. Nem tudom, nem tájékoztat bennünket a Biblia, hogy Éli főpap milyen példakép lehetett fiai előtt. Megpróbálkozott ugyan becstelenül viselkedő fiainak erőtlen dorgálásával, de fiai nem hallgattak rá. Pedig, először, mint apának, majd, mint főpapnak jogában, hatalmában állt volna fiait keményen büntetni, vagy félreállítani a felelősségteljes szolgálatból. Valamiért nem tette, talán azért, mert jobban szerette fiait, mint az Urat. Isten könyörtelenül kimondja rá az ítéletet, mert csődöt mondott, mint édesapa és mint főpap is. 1Sámuel 3,11 „11Akkor az Úr ezt mondja Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben, hogy aki csak hallja, belecsendül a két füle”,

A mai szolgálatra való felkészülés során érdekes kérdések, gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Baj az, ha valaki szereti gyermekét? Baj az, ha valaki nagyon szereti gyermekét, vagy éppen unokáját? A szeretet a végtelenül bölcs és hatalmas Isten által belénk kódolt, kimondottan előnyös tulajdonság. Ezt csak a bűn által „e világ fejedelme” a gonosz tudja bennünk felülírni, hogy a szeretet helyét az ember szívében a gyűlölet, neheztelés foglalja el. Ha az ember megtűri életében, családjában a bűnt, akkor általában a szeretete is nagyon személyválogató lesz. Éli főpaptól ezt kérte számon az Úr, „Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem”.

Vajon a mi korunkban ez másképpen történik? Nézzünk meg egy mai történetet! Villamoson egy anyuka utazott 4 év körüli kisfiával, velük szemben egy idősebb hölgy ült elegánsan kosztümbe öltözve. A kisfiú unalmában sáros cipőjével lábát előre lóbálva rugdosni kezdte a hölgy ruháját. Az udvariasan szólt az anyukának, hölgyem legyen szíves rászólni a fiára, mert összesározza a ruhámat. Nem szólok rá, stresszmentesen nevelem, hogy ne sérüljön a kis személyisége. Felettük álló fiatalember komótosan kivette szájából a rágógumit és kezével a fiatalasszony homlokára nyomta, gyermekkoromban engem is stresszmentesen nevelt az édesanyám.

Tehát korunkban is előfordul, hogy szinte bálványozza valaki gyermekét. Érdemes végig gondolnunk, milyen a mi szeretetünk gyermekeink, unokáink irányában?

Ábrahámnak késő vénségében százéves korában született meg Izsák, mint az Úr által megígért örököse. Izsák biztonsága érdekében Izmaelt a szolgálótól született fiát 14 éves korában, elküldte annak anyjával együtt. Nagyon szerethette Izsákot, ezért az Úr próbára tette Ábrahámot. 1Mózes 22,2 „2Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!”

Ismeretes előttünk a történet! 1Mózes 22,16-17a „és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, 17 azért gazdagon megáldalak,”

Most nézzünk történetet egy másik apának gyermekei és Isten iránti szeretetéről. Aki olvasta és megértette Jób könyvét, az előtt ismeretes, hogy Jób is nagyon szerette mind a tíz gyermekét. Jób 1,4-5 „4 Fiai lakomát szoktak tartani, mindegyik a maga házában és a maga napján. Ilyenkor üzentek három nővérüknek, és őket is meghívták, hogy velük együtt egyenek-igyanak. 5Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal.”

Amikor az ÚR által megengedett próbában Jób egyszerre mind a tíz gyermekét elvesztette az összes javaival együtt, akkor nem hibáztatta, nem lázadt ellene, hanem megnyírta fejét, ruháját megszaggatva, földre esve leborult Isten előtt és azt mondta „Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” A kopaszra nyírt fej és az éppen viselt ruha megszaggatása a zsidóknál a veszteség, a mély fájdalom és gyász kifejezése.

Most vizsgáljuk meg az alapigénk üzenetét az Újszövetség fényében. Jézust megkérdezték a farizeusok, Máté 22,36-40 „36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” 38Ez az első és a nagy parancsolat. 39A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” 40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Jézus Krisztus azt hangsúlyozta ezzel, hogy az ember életében első helyen álljon az Isten szeretete, méghozzá nem is akárhogyan, minden más csak utána következzen. Felebarát, házastárs, gyermek, és a család szeretete Istennek tetsző élet velejárója, következménye kell, hogy legyen. A tízparancsolatban világosan kifejezi, „mert én az Úr féltőn szerető Isten vagyok!” Máshol azt mondja, dicsőségemet másnak nem adom. Ha Éli főpap rangsorban fiait, csak Istene után sorolta volna, és érdemeik szerint fegyelmezte, nevelte volna őket, akkor egészen másképpen alakulhattak volna az események.

Ábrahám nagyon szerette Izsákot, de jobban szerette Istent! Jób szerette gyermekeit, de jobban szerette Istent. Mindig emlékezni fogok fiam első feleségének hozzám intézett kérdésére. 2006 januárban a László kórházból jöttünk haza, fiam altatásban agyhártyagyulladással az intenzív osztályon feküdt, mindkét elgennyesedett fülét életmentő műtét során megoperálták. Kérdés a következő volt. Ha meghalna a fia, akkor is szeretné az Istent? Bár nehéz így kimondani, de akkor is szeretném az Istent.

Nagyon sokszor kértem az Urat, tegye lehetővé, hogy olyannak értékeljem, lássam magam, amilyennek ő lát engem. Tisztában vagyok azzal, hogy Istennek egy gyarló, kegyelemre szoruló teremtménye vagyok, de tudom mivel tartozom Megváltómnak. Ő helyettem szenvedte bűneim büntetését a kereszten, pedig kegyelmére teljesen érdemtelen vagyok. Hálás vagyok, mert adott halló fület, értő szívet, hogy igéje mérlegére lépve felismerjem bűnös elveszett voltomat. Megszólított, megállított a kárhozat felé vivő lejtős úton, pedig tudom, hogy nálam jobb emberek is voltak, akik ma vakon haladnak tovább a lejtőn, amelynek végén ítélet várja őket.

Kedves testvérek, lenne most hozzátok egy furcsának tűnő kérdésem. Kértétek már; Uram tégy alkalmassá, hogy szeresselek és imádjalak teljes szívemből, teljes elmémből, teljes lelkemből, és minden erőmből? Én kértem, de érzem, hogy az én szeretetem mégis annyira emberi, halvány árnyéka sem lehet annak, ahogyan Ő szeretett minket, Ő az életét adta értünk.

Ismeritek az elmúlt időszak történéseit családunkban. Már ifjúkorom óta azt tartottam legnagyobb veszteségnek, legnagyobb fájdalomnak, ha valakinek a gyermeke koporsója előtt kellett megállnia. A miérteket nem tudom, ha az Úr jónak látja úgyis a tudomásomra hozza. Láttatok már olyant, hogy a veszteséget, fájdalmat elszenvedő kisgyermek könnyes szemmel ugyan, de odabújt az őt fegyelmező édesanyjához, vagy édesapjához. Én is tudom, érzem, hogy szerető mennyei Atyám karjaiban találok csak igazi vigasztalást.

A gyermekek nevelése a szülők részéről nagy felelősség Isten és emberek előtt is. Gondoljuk csak végig, milyen példát hagytunk gyermekeinknek, vagy éppen unokáinknak. Az kevés, ha csak elmondjuk nekik hogyan kell viselkedni, milyen erkölcsi normák szerint kell élni. Egy példát hadd mondjak: ha egy szülő ígér valamit gyermekének és nem tartja a szavát, akkor a gyermek úgy éli meg hogy hazudtak neki, becsapták. Gyermeknél ez úgy csapódik le, hogy ő is hazudni fog, az ígéreteit nem lehet komolyan venni.

Ha egy gyermek azt tapasztalja a szülőtől, hogy nem egészen törvényes, nem becsületes módon is lehet jövedelemhez jutni, akkor ez beépül az értékrendjébe. Kedves testvérem, velem együtt te is vizsgáld meg milyen példát hagysz gyermekeidnek! Ha téged követnek, te vagy a példaképük, akkor Isten elégedett lesz velük? Éli főpap egy csődöt mondott édesapa, nem kell ennek így lenni a mi életünkben, van segítségünk! (Egy apa imája: felolvasni!)

Istenünk az ő igéjében nem azért adja a korlátokat, hogy gátoljanak, hanem megvédjenek bennünket. Ha Isten igéje szíved hústáblájára van írva, akkor mint belső értékrend meghatározó lesz életedben. Lehet, hogy itt-ott követsz el apróbb szabálytalanságot, de nem akarsz görcsösen megfelelni a külső elvárásoknak. Egyszerűen azt teszed, ami a helyes, és nem a jutalomért, vagy a büntetéstől való félelem miatt, hanem azért, mert szereted Istent.

Míg élek sosem felejtem el, itt gyülekezetünkben a szószékről hangzott el: Nehéz hívőnek lenni, mert sok mindent nem szabad tenni. Amikor vége volt a szolgálatának, odamentem a testvérhez, azt mondtam, hívőnek látszani valóban nehéz, de ha szívedben ott van a belső értékrendként Isten szeretete, akkor nem nehéz, mert olyan magától értetődő minden.

Ha igazán jó kapcsolatban vagy az Úrral, azért tartod meg, és azért tartod be a törvényt, mert szereted Őt, és nem azért, hogy ezáltal megfelelj neki. Nagy különbség! Egyszerűen fájna a lelkednek, ha megszomorítanád Őt. Nem tudnál a szemébe nézni. És ha mégis itt-ott átlépted a határt, beleestél, elkövetted, akkor tudod, hogyha őszinte bűnbánattal fordulhatsz hozzá, nem fogja fölhánytorgatni. Igazi apa-fia kapcsolat van köztetek. Őszinte szeretet-kapcsolat. Ha így éljük életünket, akkor mint szülők és nagyszülők, nem fogunk csődöt mondani a gyermeknevelésben sem.

Zsidó 8,10 „Ezt mondja az Úr: Törvényemet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat. Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. ÁMEN