Az ígéret gyermekei vagyunk mindnyájan azáltal, hogy Jézust követjük!

 

Galáta 3,23-29 23Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. 24Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. 25De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. 26Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 27Akik Krisztusba merítkeztetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. 28Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egy vagytok Krisztus Jézusban. 29Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.

Igehirdetés hangfelvétele.

https://drive.google.com/file/d/1UoC5AA2XoDXdhZTYGFEZNAl7K6JgJGfc/view?usp=sharing

Felmerült bennem a kérdés, mit jelent az, hogy „Ígéret gyermekei vagyunk”? Róma 9,8-9 Pál apostol így közvetíti számunkra Isten Igéjét: „8Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. 9Mert így szól az ígéret: „Abban az időben eljövök, és fia lesz Sárának.”  1Mózes 15,5-6 „5Majd kivezette az ÚR, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! – mondta. 6Abrám hitt az ÚRnak, és ő ezt számította be neki igazságul.”

Ábrahám százéves volt, amikor fia Izsák megszületett, felesége Sára pedig kilencven. Huszonöt év telt el az ígéret és a beteljesedés között, gondoljunk csak bele, huszonöt év egy emberöltő. Tehát Izsák volt az eredeti „ígéret gyermeke”. De ez az ígéret csak Ábrahám hite által teljesedhetett be. Sárának már nem volt ilyen rendíthetetlen hite, hiszen ő maga vette kezébe az ügyet, hogy besegítsen Istennek és meggyőzte Ábrahámot, így született a szolgálótól Izmael.

Az Ige alapján vizsgáljuk meg, hogyan értelmezhető, hogyan lehetünk, hogyan vagyunk ígéret gyermekei Jézus Krisztusban?

Efezus 2,8-9 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.

Tehát „kegyelemből van üdvösségetek hit által,” Itt egy újabb fogalmat ismerhetünk meg, mégpedig kegyelemből fakadó „üdvözítő hit”. Jézus Krisztusba vetett hit egyedüli feltétel, vagyis követelmény ahhoz, hogy megkapjuk Isten ajándékát az üdvösséget, és ennek következményeként már ígéret gyermekei lehetünk. Az üdvözítő hit nemcsak arról szól, mit fogadunk el igaznak Krisztussal kapcsolatban, a hit ugyanis egy cselekvő válaszreakció, amely annak szívéből fakad, aki valóban szeretné elfogadni Krisztust üdvözítőjeként (bűnei megbocsátójaként) és követni kívánja élete vezetőjeként, élete uraként.

A hit tehát nem csupán egy tudatos elméleti döntés, hogy Jézus Krisztust Isten fiának tartjuk, aki meghalt, hogy kifizesse az árat bűneinkért. A valódi üdvözítő bibliai hit, cselekvő bizalmat is jelent: átadjuk az életünk feletti uralmat Krisztusnak, és odaszánjuk magunkat az ő céljaira, értitek, az ő céljaira és követjük! Akkor vagyunk csak az ígéret gyermeke, ha követjük Őt.

Egy esküvői szertartásnak része, hogy megkérdezik a házasulandó férfit és nőt, hogy szereti-e, akit élete párjának választott. Az esetek többségében egyértelmű igen a válasz. Logikus a következő kérdésem szereted-e Krisztus Jézust, aki a Bárány menyegzőjén vőlegény? Igen, vagy nem? Jézus Krisztus részéről bizonyítottan egyértelmű a válasz, Ő meghalt érted és értem!

Galáta 3,23 Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.

Kedves Testvéreim! Őszintén meg kell mondanom, amikor felkészülés során ezt a Galáta 3,23 igét olvastam, itt elakadtam. „Mielőtt pedig eljött a hit”! Magyar irdalom órákon tanultunk „költői megszemélyesítés” fogalmáról, amikor egy látszólag élettelen dolgot élő tulajdonsággal ruház fel a költő. Csak egy példát említek Petőfi Sándor; Itt van az ősz itt van újra című verséből: „Szalad a gyenge tavasz, / Fut a nyár is hamarosan...”. Esetünkben azonban egészen másról van szó, én úgy értem, hogy az eljött hit, az üdvözítő hit Jézus Krisztusban jött el, az ő személyében.

Róma 10,17 „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” Az én megtérésem az élő bizonyíték erre az igazságra. Otthon olvastam a Bibliát, most már tudom, hogy az Isten szava Isten beszéde. Általa szólt hozzám az Úr, valami addig ismeretlen érzés érintett meg, letérdeltem és imádkozni kezdtem a Biblia Istenéhez: Istenem, ha tényleg létezel, ha tényleg vagy, akkor ez a sok csodálatos ígéret kell nekem. Átadom neked az életem, te légy életem ura. Másnap reggel olyan hittel ébredtem, mely teljesen megváltoztatta az életem. Értitek drága testvéreim, Abrámnak is lehettek kétségei, de amikor az Úr megmutatta neki az éjszakai égen a csillagóceánt, számold meg ha tudod, ennyi utódod lesz.

Az elmúlt vasárnapi igehirdetésében László Gábor testvérünk Róma 3,21-26 ige alapján tanított a törvény és Krisztusban eljött hit korszakának viszonyáról. Jézus Krisztus a nagy hatású „hegyi beszédében” azt mondta: Máté 5,17 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” Jézus nagyon világosan érthetővé tette „Hegyi beszédében” az akkori hallgatóságnak, és egyben a mi számunkra is, hogy a törvény szigorát bizonyos esetekben felülmúlja az ő elvárása (Máté 5,27-28).

Az üdvözítő hit nemcsak egy elméleti igazság, hanem hűségben, engedelmességben Krisztus iránt megnyilvánuló mindennapi valóság.

Galáta 3,23b „a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig”.

Amikor az ígéret gyermekétől, (Ábrahám magvából Izsáktól) származó kiválasztott nép megkapta a „törvényt”, az korának messze legígéretesebb törvénye volt, mert az emberiség javát, boldogulását szolgálta, és szolgálja, korunkban is óriási hatással van a hit gyermekeire.

A végtelenül bölcs és dicsőséges Isten, miért gondolta úgy, hogy a törvény által egybezárva őrizni kell az emberiséget? Erre megkapjuk a találó választ Isten Igéje által a Példabeszédek 29,18-ban „Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást.”

Szerető Istenünk nagyon jól ismerte és ismeri az Édenben elbukott ember jellemét, hogy a gonosz erők által mennyire befolyásolható, ezért az emberiség javát szem előtt tartva, az ígéret beteljesedéséig jobbnak látta, hogy törvény védő korlátjai által egybezárva őrizze az „övéit”.

„Ha nincs kijelentés, elvadul a nép”. Isten által kijelentett törvény ellenére, hányszor, de hányszor volt kénytelen szerető Istenünk fenyíteni, büntetni a törvény keretei között őrzött népét. Csak a Bírák könyvében hatszor olvashatjuk: Bírák 3,7 „Izrael fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr”, ezért minden ilyen esetben rövidebb, hosszabb időre idegen elnyomók kezére adta őket az Úr.

Csak egyetlen egy szomorú történelmi példát szeretnék kiemelni, abból az időből amikor már megtapasztalhatták az emberek Krisztusban eljött hit áldásait. A „keresztyén” Európában a 18. században történt egy nagyon szomorú esemény, mely pusztító hatásában a sötét erők által a mai napig érvényesül.

Az 1789 – 1799-ig tartó „nagy” gyilkos francia forradalom éveiben, szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával legyilkoltak kétmillió keresztényt. Az akkor kezdődő történelmi korszakot mai napig felvilágosodás korának nevezik. A „felvilágosodásnak” nevezett korral az emberiségnek egy nagyon-nagyon sötét korszaka kezdődött.

Napjainkban 2026-os világfigyelő listája szerint világszerte több, mint 388 millió keresztyén szenved el kegyetlen üldözést, vagy diszkriminációt. Csak a listán szereplő 50 országban 315 millió keresztyén néz szembe nagyon súlyos, vagy szélsőséges üldöztetéssel.

Az üldözők és a mögöttük álló sötét erők azt szeretnék, felejtsük el, hogy van Isten, akinek a Fia megváltott bennünket. Felejtsük el, hogy a személyiségünk központja a szívünk. Szerintük a fáról másztunk le. Csak anyagból állunk. Nincs lelkünk és szellemünk. Mindent az agyunk, a tudat, a ráció irányít. Ez viszont hazugság! Régen, már az ószövetségi időkben is nagyon jól tudták, hogy a szív az ember személyiségének központja! Tudjuk, minden keresztyénségen kívüli vallás a sötétség erőinek befolyása alatt áll.

Galáta 3,24 „Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg.”

Tűzbiblia magyarázatában ez olvasható erről a nevelőről. Azt írja Pál apostol: a törvény nevelőnk volt Krisztusig. A görög „paidagógosz” kifejezés, amelyből pedagógus szavunk is származik, egy „adott dologért felelős személyt” jelent. Az újszövetségi időkben házi rabszolga felelőssége volt, hogy mindenhova elkísérje gazdája gyermekét (például az iskolába), akit felügyelőjeként bizonyos mértékig fegyelmezhetett is. Ugyanígy Isten törvénye is azt a célt szolgálta, hogy egy ideig Isten útján vezesse az embert, odafigyeljen magatartására, és meg is fenyítse, illetve mindenekelőtt leleplezze bűnét, és rádöbbentse, hogy képtelen megfelelni Isten tökéletes mércéjének, és szüksége van Krisztusra és üdvözítő munkájára.

Galáta 3,25-26 „De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által”.

Az ember Isten teremtménye, ezért szükséges volt számára a törvény, mint nevelő. A teremtmény nem automatikusan azonos a fiúsággal. Az ígéret gyermekei vagyunk, de csak akkor, ha hit által elfogadjunk Jézust életünk Urának. Kegyelemből hit által, Jézus Krisztusban Isten fiaivá lettünk! Micsoda kiváltság, milyen megtiszteltetés, hogy a világteremtő, hatalmas, dicsőséges Istent Atyámnak szólíthatom.

De miután Jézus Krisztusban eljött a hit, befogadtuk, ezáltal az ígéret gyermekei lettünk. Szabadok lettünk az írott törvénytől, mert az erkölcsi törvényeket és ami Jézus követésében fontos számunkra, azt Jézus Krisztus a szívünkbe írta. Keresztyénségnek csak a morális és etikai törvényeket kell betartani. Ajánlatos egészségüggyel kapcsolatos törvényeket megszívlelni és betartani. Középkori Európában ennek semmibe vétele során tífusz, pestis és egyéb járványok pusztították az emberiséget. Semmelweis Ignác korában ennek semmibevétele miatt a gyermekágyi láz (hullamérgezés) következtében anyák ezrei haltak meg.

Ígéret van rá, ha engedelmeskedünk Jézus Krisztusnak, akkor a megígért Szentlélek elvezet bennünket minden igazságra.

Galáta 3,26-27 „26Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 27Akik Krisztusba merítkeztetek, Krisztust öltöttétek magatokra.”

Az egy Lélek általi bemerítkezés nem a vízkeresztségre utal, nem is a szentlélekkeresztségre, ahogyan az pünkösd napján történt, hanem arra, hogy a Szentlélek bemeríti a hívőket Krisztus testébe (ti. az egyházba, Krisztus igazi követőinek közösségébe). Így akik elfogadják Krisztust, azokat a szeretet és a közös cél egyesíti lélekben a többi keresztyénnel.

„Krisztust öltöttétek magatokra”. Hogyan tudjuk ezt korlátozott emberi elmével elképzelni, megérteni? Jézus Krisztus életünk legjobb, legtökéletesebb része, hiszen hit által ő bennünk él.

Pál apostol pont a Galátáknak írja 2,19-20 „19Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”

Érzem, tudom, hogy Krisztus bennem él, hiszen őszinte hittel kértem, hogy szívem trónján foglalja el méltó helyét. Isten Igéje tanúsítja, hogy az ó emberem Krisztussal együtt keresztre lett feszítve, így meghaltam a törvény és bűn számára, iszonyodom a bűntől, mert bennem él Krisztus és ő a bűnnel közösségben bennem nem élhet. Vagy az egyik, vagy a másik, mert a kettő egymást kizárja. Egyedül rajtam múlik, a bűn szolgája akarok lenni, vagy Isten gyermekeként Jézus Krisztusé.

Galáta 3,28 Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan (egyek) egy vagytok Krisztus Jézusban.

Számunkra szinte felfoghatatlan az igei üzenet mélysége, lényege, hogy Krisztushoz való viszonyunkban, mi egyes hívők, egymással egyesülve egy vagyunk (egy személy vagyunk) Krisztusban. Ez a viszony arra emlékeztet, mint amikor Jézus (János 10,30) azt mondta „Én és az Atya egy vagyunk”.

Galáta 3,29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.

Ez az Ige ennek a csodálatos szakasznak összefoglalása. Tartsuk kiváltságnak, hogy Krisztusban, csakis Krisztusban Isten gyermekei vagyunk. Ígéret gyermekeként mi Krisztusban egymással is közösségben vagyunk. Ha valaki Krisztusban van, akkor egyúttal Ábrahám utóda is, mert Jézus Krisztus az ő magva. Ha pedig Ábrahám utódai vagyunk, akkor Istennek Ábrahámnak tett ígéreteiben is örökösei vagyunk. A hívők képezik Ábrahám utódainak végeláthatatlan sorát. Tartsuk megtisztelő kiváltságnak, hogy ígéret gyermekei vagyunk mindnyájan azáltal, hogy Jézust követjük.

ÁMEN

Én vagyok az ajtó!

 

János 10,6-10 „6Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. 7 Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. 8Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. 9 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. 10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” János 10,6-10

Kedves testvéreim! Azon ritka esetnek vagyunk most tanúi, hogy egy hónappal ezelőtti igehirdetésem a János 10,1-6 igehely alapján történt, mai napon pedig János 10,6-10 alapján. Vagyis azt jelenti, hogy egyenes folytatása az akkori igeszakasznak, sőt a hatodik vers mindkettőben jelen van és így összekötőként szerepel.

Jézus Krisztus példázatban mondta el üzenetét az akkori hallgatóságnak. A felolvasott igeszakasz üzenetének megértéséhez tudnunk kell (mert a példázatokkal kapcsolatosan mindig nagyon fontos), hogy az adott közegben, kultúrában élők számára ismert életkép legyen és azt könnyen megértsék.

A megelőző, János 10,1-6 igeversben Jézus Krisztus azt állította magáról, hogy ő a jó Pásztor, aki mindig az ajtón megy be a juhok aklába. Aki másfelől megy be az mind tolvaj és rabló. A jó pásztorra az jellemző, hogy juhai bíznak benne, követik őt, mert ismerik a hangját. Nevükön szólítja és kivezeti őket. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert idegennek nem ismerik hangját.

Drága testvéreim, a Bibliáról tudnunk kell, hogy az a jó Pásztor szava és hangja, de csak akkor lesz ismerős számunkra, ha olvassuk, hallgatjuk, ismerjük az első igeverstől az utolsóig. Ha nem ismerjük a „jó Pásztor” hangját, akkor a tolvaj, a rabló, vagyis a Sátán és démonai simán megvezetnek bennünket, mert tudatlanul, jóhiszeműen követjük őket, és ez a vesztünk lesz.

Tudnunk kell, a Szentlélek hangja sosem agresszív, nem fenyeget bennünket, hiszen teremtő Istenünk szabad akarattal áldott meg bennünket. A Biblia és a Szentlélek szelíd hangján kapott vezetés, információ alapján eltudjuk dönteni, hogy mi az, ami javunkra válik, és mi az, ami a vesztünket, vagyis a kárhozatunkat okozza.

Mindezek az ismeretek, csak akkor működnek hatékonyan és vezetnek el bennünket minden igazságra, ha Isten Igéje a Biblia mindennapi lelki táplálékunk és imádságban élő kapcsolatban vagyunk megváltó Krisztusunkban mennyei Atyánkkal.

János 10,7 „Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja.”

Jogosan felmerül bennünk a kérdés, mit jelent az a fogalom, hogy „juhok ajtaja”? A juhokat, kecskéket és egy, vagy két közlekedési eszközt a szamarat, lakott területektől távoli legelőkön őrizték az akkori pásztorok, mai nyelven juhászok. Ezért szükség volt számukra valamilyen védett helyet, karámot kialakítani, ahol éjszakánként a veszélyes vadállatoktól, ragadozóktól védve voltak. Persze ezén kívül voltak még szarvasmarha csordák is bőven Izrael területén. pásztoraikkal.

Ezeken a megépített karámokon, csak egy bejárati ajtó volt, ahol be és kivezették, kiterelték az állatokat. Az akkori emberek nagyon jól értették ezt a hasonlatot a „jó Pásztorról”, hogy „én vagyok az ajtó”. Több mint egy évtizede olvastam egy olyan információt, hogy azon a területen a Pásztor közvetlenül a kapuban feküdt, vagy ült éjszakára, ezért a szó szoros értelmében csak rajta keresztül lehetett ki és bemenni a karám kapuján, mert ő volt az ajtó. Ha felkelt és elment onnan az azt jelentette, hogy szabad a kijárat.

Előfordulhatott olyan eset is, amikor több Pásztor, több nyájjal egy közös menedékhelyet építettek a nyájak számára. Csak így tudom elképzelni, hogy egy nyájhoz tartozó juhok Pásztoruk hangját felismerve követték őt, míg a többi nyájból valók maradtak és csak a saját Pásztorukat követték.

Másik felmerülő kérdés, miért voltak annyira veszélyesek a ragadozók, nem volt elég ellenük a pásztorkutya? A következő igeversben megkapjuk erre a választ.

1Sámuel 17,34-35 „Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egyet a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem és megöltem.” Így már világosan érthető, miért kellett éjszakára védett karámba terelni és védeni a juhokat. Veszélyt jelenthettek a falkára még farkasok és hiénák is. Ha jól belegondolunk a medve és oroszlán nagyon veszélyes emberre és állatra egyaránt.

Izraelben abban a korban a pásztorkutyáknak más volt a hasznuk és szerepük, mint a mai terelőkutyáknak, csak veszélyt jelző és vadállatokat távol tartó szerepük volt. (Jób 30;1    Ézsaiás 56,10-11).

A városban, falvakban lakó zsidók a kutyákat tisztátalannak tartották, mivel azok a falvak körül nemkívánatos állatként falkákban csatangoló, hulladékkal táplálkozó állatok voltak.

János 10,9 „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál”. Ez az igevers számunkra is nagyon fontos üzenetet tartalmaz. „Ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál”. Csak Krisztus Jézusban lehet és van üdvösségünk! Miért? Mert ő az ajtó, csak őáltala, őbenne vezet út a mennybe!

Kedves igehallgató gyülekezet! A Bárány menyegzőjén, csak Krisztus Jézusban lehet menyegzői ruhánk, csak benne, csak vele mehetünk be oda. Emlékezzünk csak, Máté 22,11-13-ban olvashatunk arról, hogy menyegzői ruha nélküli személyt a király kidobatta a külső sötétségbe.

Ap.csel 4,12 „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk”. A világban olyan sokan szándékos tudatlanságban élik az életüket. Hallani sem akarnak Jézus Krisztusról, mint Megváltóról, szabadítóról, de valami vak remény van bennük, hogy angyalokkal töltik majd az örökkévalóságot, mert Isten kegyelmében reménykednek. Pedig kivétel nélkül hozzáférhető mindenki számára egy tévedhetetlen útikönyv, melynek információi alapján, a keskeny útra lehet lelni, amely tévedhetetlenül a mennybe vezet. Ez az útikönyv pedig a Biblia!

János 10,10 „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek”.

Ebben az igeversben megnevezett tolvaj a Sátán. Isten Igéje a Biblia, egyértelmű információival teljesen világossá teszi a nyitott szívű érdeklődők számára, hogy a Sátán és Krisztus céljai teljesen ellentétesek. A Sátán és démonai, arra törekszenek, hogy elpusztítsák és mindenáron távol tartsák az embereket Istentől. 1Péter 5,8 „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:”

Jézus viszont azért jött, hogy valódi életet, örök életet adjon a vele való személyes kapcsolaton keresztül. Ha bűnbánattal elfogadjuk szerető Istenünknek fiában, Krisztus Jézusban felkínált kegyelmét, akkor újjászületve betölthetjük azt a célt, amelyre Isten teremtett és elhívott bennünket.

Az emberek nagy része, megtérésre hívásuk alkalmával, azzal a kifogással próbálják menteni magukat, ha Isten ennyi betegséget, katasztrófát, szeretteik halálát, háborút és rengeteg nyomorúságot, és még sok más igazságtalanságot megenged, az nem lehet szerető Isten, ezért nem tudják, nem akarják őt elfogadni.

Egyetlen egyszer sem hallottam ezektől az emberektől, hogy az ősellenséget a Sátánt, vádolták, hibáztatták volna a világon jelenlévő nyomorúságukért. Minden nyomorúságért egyedül Istent vádolják az emberek, de csak azok, akik szándékos tudatlanságukban a Sátánt szolgálják.

Pedig Jézus Krisztus minden emberi értelmet felülmúló szeretetét bizonyította a Golgotán, azzal, hogy értem és teérted szenvedett a kínkereszten, mert ocsmány bűneinkért magára vállalta és elszenvedte bűneinkért járó jogos büntetést. Mindezt azzal a céllal, ha elfogadjuk áldozatában felkínált kegyelmét, akkor őbenne örök életünk, üdvösségünk legyen. Krisztus Jézus a maga részéről mindent, de mindent megtett az üdvösségünk, örök életünk érdekében. Nekünk erre kellene hálás szívvel rábólintani, hogy elfogadom és felhatalmazom, ettől kezdve Ő legyél életem Ura és Megváltója. Saját jól felfogott érdekünkben, ezt egyes egyedül csak én és Te, vagyis mi bűnös emberek tehetjük meg.

Jézus Krisztus azt állítja magáról: János 10,11 „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért”. Jézus Krisztus ott és akkor nem kampánybeszédet mondott a hallgatóságnak, hogy meggyőzze a zsidó farizeusokat és szaddaceusokat, hanem olyan hamarosan bekövetkező igaz valóságot, amelyhez nem férhet semmi kétség. Jézus Krisztus előre vetítette golgotai győzelmét, mert valóban életét adta mindazokért, akik elfogadják mennyei Atyának Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét.

Ha felismerjük, ha nem, az ősellenség, a Sátán elleni védelemre van szükségünk, és ezt a védelmet egyedül Krisztus Jézusban leljük meg. Szerető Istenünk újból és újból felkínálja számunkra, irántunk való szeretetéből fakadó kegyelmét. Róma 10,13 „mert aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”.

Kedves Barátaim, erre az igazságra az én életem élő, megvalósult példa. Negyvennégy évesen agykontroll klubban egy vezetett mélyalfás meditáció során egy idegen erő hatalmába akart keríteni. Olyan borzalmas érzés volt, hogy minden idegszálammal beleborzongtam, és akkor félelmemben Jézus Krisztust hívtam segítségül, megszabadultam az idegen erő szorításából. Akkor ott úgy éreztem, (nem mindennapi) javamat szolgáló esemény történt velem, és nem tudtam elfelejteni, nem tudtam egyszerűen letudni a csodálatos szabadulás tényét.

Az a hálátlan ember, aki nyomorúságában is csak koldusként hívja segítségül az ÚR nevét, mit tesz ilyenkor? Jobb esetben megköszöni, majd hátat fordítva megy a maga útján. Gondoljunk csak bele, egy ilyen szabadító esemény után valójában mit vár tőlünk Krisztus Jézus? Ismerjük a tíz leprás csodás gyógyulását, melyet Lukács 17;11-19 olvashatunk. Hányan mentek vissza megköszönni a gyógyíthatatlan betegségükből való gyógyulásukat? Egyetlen egy, az is Samáriai, vagyis pogány volt. Jézus megkérdezte tőle, „Vajon nem tizen tisztultak-e meg?  Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az egy idegen?” Lehet, hogy ma is hasonló az arány a nagyon súlyos betegségekből való gyógyultak hálaadásával kapcsolatban?

Mi is valamennyien voltunk már, vagy lehetünk olyan betegek, amelynek végkimenetele akár testi halál is lehetett volna. Miután részesültünk Isten szeretetében, kegyelmében, üdvösségben és valamennyi lelki áldásában, soha ne felejtsünk el hálát adni neki! Amit értünk tett, annak állandó hálára kell késztetnie a szívünket: mely abban teljesedjen be, „szeretünk, mert ő előbb szeretett minket”. Kérdezni szeretnék most valamit tőletek. Itt e földi létben az emberek úgy általában mit tartanak leg értékesebbnek, amit mindenáron óvni próbálnak? Hát az életüket!

Soha, de soha ne feledjük, Krisztus Jézus a jó Pásztor életét adta értünk, és számunkra ő az Ajtó. Van egy énekünk, a 323-as, melynek első versének egy mondata így hangzik: Hát én érte mit tettem? Most azt kérem az Úrtól, hogy ez a kérdés folytonosan visszhangozzon éltünk során szívünkben, lelkünkben! ÁMEN

A juhok hallgatnak pásztoruk hangjára!

 

János 10,1-6 1Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; 2de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. 4Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. 6Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik.

Igehirdetés hangfelvétele.

https://drive.google.com/file/d/1DzGw1v0qP0SshRHn5GI_Pn3ik_DzIZVF/view?usp=sharing

Csak érintőlegesen kívánom megemlíteni, 2026-ban június 21-én, ma van Apák napja. Újabb szokás szerint június harmadik vasárnapján ünnepelhetjük az apukákat és nagyapákat.

Ez a nap nem nagyszabású ünnep, inkább meghitt, családi alkalom: ilyenkor az édesapákat, nagypapákat, nevelőapákat és az apai szerepben jelen lévő családtagokat szokás köszönteni.

Honnan ered az apák napja?

Az apák napja modern hagyománya az Egyesült Államokból indult: a kezdeményezést Sonora Smart Dodd nevéhez kötik, aki szerette volna, ha az apák is külön ünnepnapot kapnak. Az ötlet mögött személyes családi történet állt, hiszen édesapja egyedül nevelte fel gyermekeit, ezért Dodd fontosnak tartotta az apai gondoskodás és felelősség elismerését.

A mai igehirdetésünk alapjául felolvasott igékhez megfogalmazott központi gondolat: A juhok hallgatnak pásztoruk hangjára!

János 10,1-2 „Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.”

Kedves igehallgató gyülekezet, a mindennapok gyakorlatából tudjuk, ha valaki hozzánk jön, akkor csönget a kapunál felszerelt csengőn, ha nincs kapu akkor az ajtón kopog, vagy csönget. Rossz szándékú ember pedig arról világosan felismerhető, ha átugrik a kerítésen és az ablakon, vagy egyéb más módon próbál bahatolni az épületbe. Az ilyen rossz szándékú embert úgy jellemzi az Úr Jézus, hogy az tolvaj és rabló.

Biblia magyarázatban találtam az alábbi elmélkedést:

„Jézus „pásztoros” illusztrációja hétköznapi módon és közérthetően mutatta be a Mester és tanítványai közötti ideális kapcsolat természetét. Fontos hangsúlyozni, hogy világosan megfogalmazta a példázatban közölt legfontosabb igazságot: ő a jó pásztor! Elmélkedésünk közben kérdezhetjük: Mit jelent hallgatni a pásztorra?

Hallani. Egyáltalán hallunk valamit, amit ő mond nekünk? Ezt mondja Dávid a Zsoltárok 38,14.  „De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok...”

Megkülönböztetni a hangokat. A jó pásztor név szerint ismeri a nyáját alkotó bárányokat, ezért a báránynak is ismernie kell személyesen a gazdáját. Modern életvitelünk, az internet világa rengeteg információt, üzenetet, hangot juttat el fülünkbe, gondolatainkba. Vajon Jézus Krisztus szelíd hangját a Szentlélek által képesek vagyunk kiszűrni az idegen, csalafinta zajok közül?

Megérteni a hallottakat. Képességeinkkel készek vagyunk értelmezni pásztor Urunk instrukcióit? Megértjük, hogy a „nem” nem, az „igen” igen?

Elfogadni és cselekedni a hallottakat. Nemcsak hallani, hanem hallgatni rá. Vágyainkkal, szándékainkkal, terveinkkel felvértezve akarunk-e engedelmeskedni bátorításának, figyelmeztetésének? Követjük őt egyre hűségesebben”? (Eddig a Biblia magyarázat.)

A juhok hallgatnak pásztoruk hangjára!

Ezt elolvasva rögtön két kérdés is felmerült bennem. Az első, hallom-e a „jó pásztor”, Jézus Krisztus hangját? Ha a világ, a média harsány hangjához szokott a szívem és fülem, akkor a jó pásztor szelíd hangját nehéz meghallani, nehéz kiszűrni a zavaró hangok közül. Az idősebbek átélték, hogy ifjúkorunkban a „Szabad Európa” és „Amerika hangja” rádióadók adásait a kommunista rendszer szándékosan zavarta, nehogy a „jó hír” eljusson a megtévesztő ideológiai eszmék által elnyomott milliókhoz. A Sátánnak hasonló a módszere, bármi áron zavarni, elferdíteni az evangélium igazságát.

Szerető Istenünk az egyetlen, aki fiában Krisztus Jézusban kiáradó kegyelme által a javunkat akarja és ezt a Szentlélek gyakorlati vezetésében, ha kell minden nap kinyilvánítja számunkra.

Jó pásztor Jézus Krisztus nemcsak füllel hallható hangján akar vezetni minket, hanem egyéb más módokon is. Vezethet bennünket, csak a szívünkkel érthető, hallható szelíd hangjával a lelkiismeretünk által is.

Ószövetségi időkben már határozottan szólt törvénykönyvében, az írott Igéje által. Rendszeresen szólt, bátorított, feddett a próféták által. Olyan ritka eset is előfordult, amikor Bálám szamara emberi szóval közvetítette Isten dorgálását.

Aztán volt egy időszak, amikor Malakiás próféta után Isten 400 évig hallgatott, ez idő alatt a prófétákon keresztül nem adott kijelentést a bűnökkel megterhelt emberek felé. Ekkor szinte csak egyetlen csatornán áradhatott Isten kijelentett szava, üzenete, és ez az írott Ige.

A Biblia az, amely ma is korlátlanul a rendelkezésünkre áll. Nap mint nap kezünkbe vehetjük és számunkra megnyílt Igéjével közvetlenül szól hozzánk az ÚR. De sok keresztyén van manapság is, akinek szívében ott van a vágy, hogy közvetlenül megtapasztalja Isten kijelentését, hogy csodák történjenek általa, és ezáltal valami nagynak érezze magát. Van, aki már évek óta keresztyén közösségi alkalmakon vesz részt, de még nem olvasta végig Isten Igéjét a Bibliát. Vannak olyan keresztyén ismerőseim, akik a hozzájuk szóló rendszeres szellemi kijelentéseket Isten írott Igéje fölé helyezik, pedig a szellemi kijelentéseknek egyetlen szűrője van, mégpedig Isten Igéje a Biblia.

Az elmúlt héten olvashattuk reggeli elmélkedésünk alapjául a Zsoltárok 119,16 Igét. A zsoltáros ebben kifejezi mennyire szereti Istent, ezért olvassa Igéjét, elmélkedik róla és imádkozik. A zsoltárból megtudhatjuk, hogy csak annyira növekedhetünk az Istentől kapott kegyelemben (meg nem érdemelt jóindulatban, segítségben és áldásban) és igazságban (a képességben, hogy helyesen éljünk, rendezett kapcsolatban vele), amennyire az Isten Igéje iránti szeretet növekszik bennünk. ISMÉTLEM! csak annyira ….

Napjainkban több milliárd ember él lelkében megnyomorítva a bűn és a Sátán rabságában. A legszomorúbb az egészben az, hogy sokan fel sem ismerik nyomorult, kárhozatba sodródó állapotukat. E világ fejedelme elhiteti velük harsány hangján, hogy az igazi szabadság az, hogy korlátok nélkül mindent megtehetsz, amihez csak kedved van. Szerinte a házasságtörés valami izgalmas dolog, homoszexuális kapcsolat az embernek elemi joga. Mindezt félmeztelenül kifejezni a Pride felvonuláson ez csak egy jó buli.

Jogosan felmerül a második fontos kérdés, ha hallom Jézus Krisztus hangját, feltétel nélkül engedelmeskedem-e neki? Ha valakiben igazán bízunk, akkor hajlandóak vagyunk engedelmeskedni kéréseinek, vagy parancsainak. Ha nem bízunk benne, akkor százszor is meggondoljuk, hogy rá bízzuk az életünk vezetését, irányítását.

Ifjú korunkban kötelező olvasmányunk volt Jókai Mórnak a „Kőszívű ember fiai” című regénye. Az 1948-49-es forradalom és szabadságharcban való aktív részvételükért az Osztrák elnyomó rendszer bíróság elé idézte a két idősebb Baradlay testvért. Németből tévesen fordított név alapján a legfiatalabb testvér Baradlay Jenő kapta kézhez az idézést, pedig ő nem vett részt a harcokban. Jenő a bátyja nevében, helyette ment el a törvényszékre, magára vállalta vádiratban felsorolt bűnöket és ezért halálra ítélték. Ez még emberileg talán érthető, hogy a legifjabb Baradlay fiú a családos bátyja bűneit magára vállalva meghalt helyette. De kérdezem, egy rakás bűnös ember megmentéséért melyikünk adná az életét? Pedig Jézus a jó pásztor ezt tette!

János 10,11 „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért”. Krisztus Jézusnak a világtörténelemben egyedülálló önfeláldozó szeretetét, emberi értelemmel a maga igazi valójában szinte lehetetlen átérezni és felfogni. Sámuel próféta így jellemzi az igaz Istent: 2Sámuel 22,26 „A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen, (egy másik fordítás szerint), az igazhoz igaz vagy”.

 János 14,4 „Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját”. Jézus nem kevesebbet, mint azt állítja a Jó Pásztorról, vagyis magáról, hogy „ő előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját”. Az örök otthonba, az üdvösség honába egyedül csak Jézus Krisztusban van út, kizárólag azoknak, akik tévedhetetlenül követik őt.

János 14,6 Jézus így válaszolt Tamás kérdésére: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam”.

Kedves testvéreim mindannyian tudjuk azt a tényt, ha gépkocsival elindulunk, például Debrecenbe, vagy a Balatonra, akkor általában több út közül választhatunk. Mehetünk autópályán, mely fizetős, de mehetünk még két három más úton is, néhol kisebb nagyobb kerülővel is.   

Soha nem volt népszerű azt állítani, és ma kimondottan nem az, hogy csak egyetlen út vezet Istenhez. Jézus viszont határozottan kijelenti: ő nem csupán egy út a sok közül, hanem az egyetlen, aki elvezet az Atya Istenhez. Neki igazán elhihetjük, mert ő az élő Ige, maga az igazság, az abszolút, a tévedhetetlen igazság.

Márk 8,34b (Ezt mondja Jézus Krisztus) „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem”.

De sok ember van, aki keresztyénnek vallja magát és a mennyek országába vágyik, de valami kényelmesebb, számára kedvezőbb úton szeretne oda eljutni kereszthordozás nélkül. Bárki, magát prófétának valló mai ember, aki állítja, hogy kijelentést kapott az Úrtól, de az ellentmond Isten igéjének, az hazudik, vagy nagyon megtévesztették. Itt jön képbe a nagy megtévesztő, aki egy kényelmesebb, az embernek inkább testhez álló utat kínál fel. Isten Igéje így figyelmeztet bennünket: 2Korinthus 11,14 „Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát”.

Kizárólag Isten tökéletes Fia fizethette meg a teljes árat Isten elleni vétkeinkért, csak ő nyithatta meg a megújult istenkapcsolathoz vezető utat. Jézus megnyitotta az egyetlen utat, amely az élet legfőbb céljához és kiteljesedéshez, valamint örökkévaló mennyei jutalomhoz vezet.

Krisztus Jézus szava téren és időn át kétezer év óta szívünkben visszhangozva árad, és magához hív bennünket: Máté 11;28-30 28Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. 29Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. 30Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.

Drága testvéreim, Jézus Krisztus a jó Pásztor az ő követésére hív bennünket. Könyörögjünk az Úrhoz, hogy őbenne, az Úrban, az ő követésével tévedhetetlenül elérjük az áhított célunkat. Ámen

A Fiú az Atyára figyelve cselekszik!

 

János 5,24-30 ”Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. 25Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. 26Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. 27Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. 28Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, 29és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. 30Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem”.

Egy rövid visszatekintéssel nézzük meg az előzményeket, akkor összefüggésében látjuk a mai napra kijelölt Ige élő üzenetet.

Jézus Júdea földjén Jeruzsálemben és annak környékén tartózkodott, amikor meghallotta, hogy a farizeusok fülébe jutott, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János, bár maga Jézus nem keresztelt, csak a tanítványai, elhagyta Júdeát és ismét elment Galileába (János 4,1-3).

Samárián keresztül vezetett az útja, ahol Jákob kutjánál találkozott a „samáriai asszonnyal” (János 4,4-42), majd a galileai Kánában meggyógyítja a kapernaumi királyi tisztviselő fiát (János 4,46-54).

Mivel a zsidóknak ünnepük volt, ezért Jézus felment Jeruzsálembe (János 5,1), amely 100 – 120 km távolságra volt Galileától. Jeruzsálemben a „juh kapu” melletti Bethesda tavánál meggyógyította a 38 év óta fekvő beteget és azt mondta neki: „Kelj fel vedd az ágyadat és járj!  (János 5,8)”

Szombatnapi gyógyítás volt az, ami mai szóval mondva kiverte a biztosítékot a farizeusoknál, és főpapoknál. Ezek az írásokat ismerő vezetők jól tudták, hogy ember nem tehet ilyen hatalmas jeleket és csodákat, de féltették a római megszállóktól biztosított hatalmukat. Másik óriási tévedésük, hogy az írásokból rosszul értelmezték a Messiásra vonatkozó próféciákat. A ma élő zsidók többsége még mindig várja Messiás eljövetelét.

A mai napra igehirdetésünk alapjául kijelölt igeszakasznak központi gondolata: A Fiú az Atyára figyelve cselekszik! Elgondolkodtam azon, vajon a ma élő generációkban a gyermekek, a fiak, mennyire kérik ki Atyáik véleményét, mennyire az Édesapára figyelve cselekednek? Pedig Jézus erre vonatkozóan világos és követhető példát adott. Ez csak akkor kérhető rajtuk számon, ha a bibliai értékrend ismerete már kisgyermek koruktól része volt az életüknek.

Jézus Krisztus az imént felolvasott igeszakaszban az őt üldöző zsidóknak válaszolt, akik azért vádolták őt, mert a Bethesda tavánál szombatnapon meggyógyította a 38 éve beteg embert. Azért aztán a zsidók (János 1,18-19) még inkább mag akarták őt ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem Atyjának nevezte Istent és egyenlővé tette magát Istennel.

A mai igehirdetés alapjául felolvasott Igékben és tágabb igeszakaszban (János 5,15-47) Jézus válaszol az őt vádolók felé. A kijelölt igeszakaz így kezdődik: 24Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. 25Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak (János 5,24-25).

Mind a két mondat így kezdődik (Bizony, bizony, mondom nektek:). Ez a „bizony, bizony” nyomatékosító szóismétlés, amikor Jézus valami örökérvényű, törvényszerűen működő, megvalósuló igazságra hívja fel hallgatói figyelmét. Ezzel, így hangsúlyozza Jézus: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van”. Itt nem az van leírva, hogy örök élete lesz majd valamikor, hanem örök élete van, most jelenidőben! Érdekes, Jézus nem azt mondja, aki hisz bennem, hanem azt, aki hisz abban, aki elküldött engem, vagyis a mennyei Atyában.

Hinni az igazságosan szerető, végtelenül bölcs és hatalmas Istenben nem azt jelenti, hogy elhiszem létezését, tudok róla, ezt hiszik az ördögök is: (Jakab 2:19) "Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik [tudják], és rettegnek [borzadályban élnek].

Az Apostolok idejében és napjainkban is létezik olyan liberális teológia, elég, ha valaki hisz Jézusban, bemerítik, akkor elveszíthetetlen üdvössége van. De vizsgáljuk meg Isten Igéje alapján, milyen valójában az üdvözítő hit?

Az üdvözítő hit élő, cselekvő hit, amely nem csupán megváltónak vallja Krisztust, hanem Úrnak is, azaz engedelmeskedik neki, aláveti magát vezetésének és tekintélyének. Jézus követői számára az engedelmesség a hit szükséges központi eleme. Csak az hisz igazán, aki engedelmes, és csak az engedelmeskedik, aki igazán hisz.

János 5,25 „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak”. Aki fülével hallja ugyan, de nem jut tovább a szívébe, arra nincs hatással, valójában olyan mintha nem is hallotta volna. Aki távol él Jézus Krisztustól az lelki értelemben halott és számára az ítélet egyet jelent a kárhozattal. De van menekvés ebből az állapotból, méghozzá nem kell más, mint nyitott szív, nyitott lélek, meghallani és befogadni Isten Fiának hívó szavát.

Jézus így mondta: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van”. Aki hallja Jézust és hisz, az személyes kapcsolatban van Istennel. Jézus Krisztus egyértelműen kijelenti, hogy az örök élet feltétele az eleven, növekvő hit, nem elég egy döntés, amelyet annak idején meghoztunk. A „hit” valódi bibliai értelemben nem gondolati, elméleti lépés, hanem aktív bizalom, amely átengedi a vezetést Krisztusnak. Ha valóban hiszünk, akkor önzetlen, engedelmes, szolgálatkész tettekkel bizonyítjuk folyamatos bizalmunkat.

A valódi, folyamatosan növekvő hit pont ellentéte annak, amit az öreg székely válaszolt felesége kérdésére. Mondd Apjuk, szeretsz te még engem? Egyszer megmondtam, ha változás lesz, akkor majd szólok. Emlékezzünk amikor Jézus háromszor megkérdezte Pétert: (János 21,17) Simon Jóna fia, szeretsz-e engem? Ha tőlem, vagy tőled ugyanezt megkérdezné Jézus, mit felelnék? Mit felelnél? Ugyanazt válaszolnám, amit az öreg székely, vagy azt, amit Péter?

Magamra is vonatkoztatva felmerült bennem a kérdés, mennyire van jelen életünkben az eleven növekvő hit, melynek csúcspontja halálunk órájában kellene, hogy legyen.

Jézus Krisztus szavaival, cselekedeteivel örök érvényű példát adott számunkra abban, hogy nemcsak elméletben, hanem mindennapi életvitelében, alázatos engedelmességgel az Atya akaratát cselekedte. Ahogyan János 6,38-ban mondja: „mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem.”

Jézus Krisztushoz való hűségünk, engedelmességünk gyümölcse az „örök élet”. János 5,27-ben Jézus így nyilatkozott szerető Atyjáról az őt vádoló farizeusoknak „Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.”

Az ítélet majd annak alapján nyilvánul meg, hogy Krisztusba vetett hitünk milyen életvitelben nyilvánul meg. Máté 7,27 „Hegyi beszéd” Jézus azt mondja: 21Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. 22Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? 23És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!

Ismerek több olyan embert, aki hosszabb távon nem tudja elviselni maga körül a csöndet, állandóan szólni kell valaminek, rádiónak, televíziónak, bárminek, amely elnyomja gondolataiban ágaskodó lelkiismeretét. Pedig Jézus Krisztus hozzánk intézett szava, csak a csendben jut el szívünkig, csak így tudja számunkra kijelölni, megmutatni azt az utat, amely tévedhetetlenül hozzá vezet. Jézus Krisztus Igéje, az ő hangja téren és időn át árad felénk: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe” (János 5,24.)

Sajnos egészen más szirénhangok is áradnak a világból, amelyek lépre csalják a gyanútlanul könnyebb utat kereső embereket. Volt a világtörténelemben egy szomorú példa, amikor egy káprázatosan ragyogó teremtmény, egy főangyal megirigyelte Isten hatalmát és ellene tört. Ennek a káprázatos teremtménynek „Fényhozó” volt a neve, mai nevén Lucifer. Fellázította az angyalseregek egy részét, de vesztett és a bukott angyalokkal levettetett a mennyből. A Biblia úgy említi János 12,31-ben, hogy a világ fejedelme, 2Korinthus 4,3-4 pedig e világ istene. Ő az, aki Jézust is megkísértette. Világosan meg kell értenünk, tudnunk kell, hogy aki nem fogadja el szerető Istenünknek fiában Krisztus Jézusban felkínált kegyelmét, azok mind a Sátán rabszolgái maradnak, vagyis a Sátán és a pokol martalékai lesznek.

Világosan tudnunk kell, hogy a Sátán mindent ígér, amit hallani szeretnénk, amire földhözragadt állapotunkban éppen vágyunk. Ha engedünk neki, azt mondja, most már benne vagy, amit főztél magadnak, most azt egyed.

Bevezetőben említettem Jézus Krisztus földi küldetésének megnyilvánulását, mely számunkra példaértékű. János 5,30 „Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem”.

Drága Urunknak és Megváltónknak földi küldetése során, minden körülmény között az volt a lefontosabb, hogy Atyja akaratát teljesítse. Őszintén, magunkban, magunknak tegyük fel a kérdést, mi fontosabb nekünk e földi létünk során? Feltétlen bizalomból fakadó engedelmesség Jézus Krisztusban, legyen meg mindenben az ő akarata, vagy általunk jónak látott, megfogalmazott anyagi javak birtoklása, karrier, egészség és még sorolhatnám a listát.

Tegyük fel a kérdést, kit látok Jézusban? Jézus Krisztus életem feltétlen dicsőséges Ura, vagy vágyaim, kívánságaim teljesítője? Elemezzük magunknak imádságainkban elhangzó kéréseinket és akkor azonnal tudjuk a választ. Általában az imádságainknak három fő témája kell, hogy legyen. Dicsőítés, hálaadás, és könyörgés.

Kedves Barátom, van egy nagyon fontos kérdésem hozzád. Ki a példaképed? Aki a példaképünk az van legnagyobb hatással ránk.

Tudnod kell, hogy van, aki annyira szeret téged, hogy szörnyű kínok között az életét adta érted, hogy örök életed, üdvösséged legyen (János 3,16-ban fogalmazza meg legszebben, legjobban Jézus Nikodémusnak: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.). Tudnunk kell, hogy szerető Istenünk soha, de soha nem akarja a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. Isten Igéjében több erre vonatkozó ígérettel is találkozhatunk.”

Először nézzünk egy ószövetségi igét! Ezékiel 33,11 „Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?”

Majd két újszövetségi Ige: 2Péter 3,9 „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.”

1Timóteus 2,3-4 „Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” Szerető Istenünk ezt akarja, de az ember szabad akaratából dönt.

Krisztus Jézus hívó szava téren időn át kétezer éve árad ma is felénk: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Máté 11,28.

Jézus Krisztus szava a garancia arra, hogy aki hittel hozzá menekül az nála békességre, örök életre és üdvösségre lel.

Drága testvéreim az Úrban, legyen életünk alapelve, hogy Jézus Krisztusra figyelve, akarata szerint cselekszünk, mert benne soha, de soha nem fogunk csalódni. ÁMEN