Alfa és Ómega!

 

Jelenések 22, 12-13 Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.

Igehirdetés hangfelvétele meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1LUK6p1H9lIpfa64K-19e2zsr_B32TxeY/view?usp=sharing

Ha a szövegkörnyezetből kiemeljük ezt a két igeverset, akkor arra tippelnénk, hogy egyértelműen Krisztus Jézus szájából hangzik el ez a figyelmeztetés. Az Atyán és a Fiún kívül ki más merné felelősséggel kijelenteni magáról „13Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.”

De elbizonytalanít bennünket az a tény, hogy előző igeversekben János Apostol angyallal kommunikál és leborul a lába előtt, aki figyelmezteti, ne tedd szolgatársad vagyok, az Istent imádd. Tehát Isten követe az Angyal – aki Isten üzenetét, próféciát elmondja Jánosnak, mint, ahogyan az ószövetségi próféták szokták üzenetüket átadni, mintha rajtuk keresztül egyes szám első személyben beszélne az ÚR. – Vajon lelkületében, lényében az Angyal annyira hasonlított Krisztus Jézushoz, hogy János összetéveszthette a küldővel? Az is lehet, hogy az apostol, aki jól ismerte Jézus Krisztust, olyan tiszteletet próbált adni az angyalnak, amilyen csak Istennek jár. Ezért óvás és intés hangzik el János felé: soha ne téveszd össze Isten hírnökét magával a küldővel.

Sátánnak jól bevált módszere, ha lehet megtévessze az embereket, hogy a „három egy” Istenen kívül máshoz is imádkozzanak, más közbenjárásáért könyörögjenek.  1 Timóteus 2,5 „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,”

Bibliánkban az Angyallal való beszélgetés közben szinte minden átmenet nélkül olvasható a mai istentiszteletünk alapigéje Jelenések 22,12-13 „Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. 13Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” Ezt olvasva olyan érzése van az embernek, mintha János apostolnak szemtől szembe mondaná Krisztus Jézus.

A következő sorokban aztán maga Jézus oldja fel a dilemmát a küldő és küldött személyével kapcsolatosan a Jelenések 22,16 így tudósít erről az eseményről „Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.” Tehát értelmezésem szerint a küldött, az Angyal Krisztus Jézus üzenetét tolmácsolja János apostol felé, hogy azt írja le egy könyvbe, de azt ne pecsételje le, mert hamar bekövetkezik.

Jelenések könyve első részében János apostol részletesen tudósít bennünket Krisztus Jézussal való döbbenetes erejű találkozásáról Jelenések 1,12-17 „17Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó 18és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.”

Ez emlékeztet engem, amit Filippi 2,10-11-ben ír Pál apostol „10hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; 11és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Hamarosan eljön az idő, közel van, amikor a János apostol látomásában leírt hatalmas dicsőséges Krisztus előtt ítéletkor csak egy lehetőségük marad ez embereknek, térdet hajtani.

Most játsszunk el a gondolattal, nekünk milyen lesz majd a találkozásunk azzal Jézus Krisztussal, akit a Jelenések könyve 1,12-17 alapján bemutat nekünk az a János apostol, aki három évig a tanítványa volt. „12Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, 13és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; 14feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; 15lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; 16jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog. 17Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott”.

A Biblia tanulmányozása során többször felmerülhet bennünk a kérdés. Angyal, vagy Isten? Az elmúlt hetekben a lelkészünk Márton testvér bibliaórán arról a dilemmáról tanított bennünket, hogy zsidók a 3. parancsolat (2Mózes 20,7 Ne mondd ki hiába Istenednek az Úrnak nevét), tehát a parancsolat betartásával kapcsolatos félelmükben, inkább nem írták le Isten nevét, ezért lehet több esetben angyalt olvasni, majd minden átmenet nélkül kiderül, hogy az Úrról van szó, ilyen eset volt, amikor Sodoma és Gomora pusztulása előtt Ábrahám angyalokat vendégelt meg, majd a két városért való alkudozás során derült ki, hogy magával az Úrral alkudozott a városok megmentéséért, hiszen rokona Lót is ott lakott családjával.

Jelenések 22,12. Ez egy nagyon komoly intés és óvás Jézus Krisztus részéről „Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint.” A „jutalom” ebben az esetben negatív és pozitív töltetű szó egyszerre, vagyis ajándékot és büntetést is jelent kinek, kinek érdeme szerint. Komoly figyelmeztetés ez számunkra, akik már olvastuk, hallottuk és ismerjük ezt a prófétai könyvet.

„és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint.” Ez a figyelmeztetés egybecseng Jézusnak az utolsó ítéletről szóló tanításával, amit Máté 25,31-46-ban olvashatunk. Amikor összegyűjtenek elé minden népet és nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. Ismerjük; a juhokat a jobb keze felől, a kecskéket a bal keze felől állítja. Cselekedeteik alapján ítéltetnek meg az emberek, ennek következményeként jutalmuk örökélet, vagy örök kárhozat.

Összefüggéseiből kiragadva könnyen tévútra vezethetnek bennünket Istennek csodálatos üzenetei. Íme az egyik: Efézus 2,8-9 „8Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Ha valaki azt vallja, elég hinni Istenben, nem szükséges a jó cselekedet az üdvösséghez, azt nagyon megvezette valaki.

Másik: Jakab 2,17 „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.”

Én úgy fogalmaznám, hogy hitünk, Istenben való bizodalmunk, engedelmességünk a cselekedeteinkben mutatkozik meg. Hit és cselekedet ugyanúgy együvé tartozik, mint ahogyan a nap fénye és melege. Az igazi hit cselekedetekben fejeződik ki. Egy példát mondok, ha valaki számításból alamizsnát osztogat Istenben való őszinte hit nélkül, abban a reményben, hogy az üdvszerző lesz számára, akkor nagy tévedésben van.

Már régebben volt, beszélgettem egy idős férfival, aki ifjabb korában gyülekezetének aktív tagja volt, majd személyes ellentétek miatt hitében megrendülve eltávolodott a gyülekezettől. Azzal vigasztalta magát, Isten ítéletkor biztosan figyelembe veszi azt, hogy sok jó cselekedetem is volt. Remélem élete legutolsó szakaszában bűnbánó szívvel visszatalált az Úrhoz.

„Íme eljövök hamar”! Nyomatékossá teszi a figyelmeztetést az a tény, hogy az alapigénkben elhangzott figyelmeztetés, „Íme eljövök hamar” ez egy ismétlés. Jelenések 22,7-ben is olvashatunk róla „És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.”

Ez közel kétezer éve hangzott el, tehát a megírottak már elindultak a történelem folyamában. Az angyal azt mondta Jánosnak, ne pecsételd le, mert közel van mindez. Nekünk, ma élő embereknek látnunk kell, hogy a végső időkben élünk. Emlékezzünk csak vissza, Dánielnek adott prófétai kijelentéskor az ÚR arra utasította, hogy pecsételje azt le, mert az a későbbi korokra szól.

János a Jelenések könyvében leírja mindazt, amit megmutatott neki Isten az emberiség jövőjéről, ami magában foglalja a világtörténelem és az üdvtörténet végkifejletét is.

Most pedig befejezésül hangozzon el pár elismerő mondat arról a személyről, aki azt üzeni Jelenések 22,13-ban „Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.”

Isten fia, a hatalmas dicsőséges Krisztus, aki a világ teremtésénél ott volt, mert általa és érte teremtetett minden, ami lett. Ő vállalta, hogy kiüresítve magát csecsemőként a földre szülessen, majd a kereszten magára vegye bűneink sokaságát, elszenvedje az érte járó büntetést, hogy mi Őbenne kegyelemből hit által szabadulást és örök életet nyerhessünk.

Mert Ő az Alfa és az Ómega. Ő az első és utolsó. Ő a kezdet és a vég. Számunkra ez azt jelenti: Ő a teljesség. A görög ábécé első és utolsó betűje. Két betű, ami mindent átölel. Az egész ábécét átfogja és átöleli. Ez az Isten lénye, amely átfog és átölel mindent. Ez a teljesség, ezenkívül nincs semmi.

Jelentse, ez most ma a te számodra és az én számomra, hogy Jézus Krisztusban van a teljesség. Akik az Övéi, azoknak mindent benne kell megtalálniuk.

Azt mondja az evangélium: Benne lakott a teljesség. Telve volt Jézus kegyelemmel és igazsággal. Alfa és Ómega, az egész teljesség. Ő az egyedül áldandó igaz Isten.

Joó István

Az új szövetség jobb, mint a régi!

 

Zsidók 8,10-13 „10De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. 11Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt. 12Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” 13Amikor új szövetségről szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.”

Az új szövetség jobb, mint a régi! Ezt fogalmazta meg a felolvasott alapigénk fő üzenetének Horváth Ferenc Ausztráliában élő testvérünk. Állítását így támassza alá: „Mulandó világunkban egy idő után elavulnak a dolgok. Akármennyire ragaszkodunk például egy kedvelt ruhadarabhoz, a sok használat és az idő vasfoga annyira kikezdi, hogy egy bizonyos idő elteltével már használhatatlanná válik.”

Én személy szerint úgy vélem, hogy ez a gondolatpárhuzam a Bibliai Ó szövetség és Új szövetség összehasonlításában egy kicsit sántít! Miért mondom ezt? Hogy megértsük mondok egy mindennapi példát. Amikor egyik fiú unokám nyolcadikból ballagott, szülei vettek neki erre az alkalomra egy nagyon komoly öltönyt. A szülők tudták, hogy erősen növekedési időszakban van a fiú, ezért csak egy adott időszakban fogja tudni kihasználni. Két év múlva teljesen újszerű állapotban mi adtuk tovább egy rákoscsabai családnak, hasonló alkatú fiúra. Talán négyszer - ötször volt használva az alkalmi öltöny, de csak erre az időszakra szánták. Tehát egyáltalán nem használódott, nem avult el. Isten az Ó szövetséget is csak egy adott időszakra szánta!

Most a gondolatpárhuzam részeként vizsgáljuk meg, miért volt szükség az ószövetségi törvényre. Édenben az első emberpár Isten kegyelméből olyan ideális állapotban és környezetben volt, amilyenben a próféciák szerint majd csak az ezeréves békeidőszakban lesznek az emberek, Krisztus Jézus kiteljesedett uralma idején. Már ott az Édenben a bűnbeesés után elhangzott a prófécia (1Mózes 3,15) a Messiás ígéretéről. Az ígéret lényege, amit az első Ádám elrontott, azt majd a második Ádám, Krisztus Jézus fogja helyreállítani.

Próféciák úgy hangzottak, hogy majd az idők teljességében fog a Messiás eljönni. Az első emberpár engedetlensége miatt Istennek újra kellett tervezni, szabályozni Isten és ember viszonyát. A Messiás eljöveteléig tartó időszakra volt szükség az Ó szövetségnek nevezett törvényre, melyet Isten a Sínai hegynél adott át a zsidó nép számára. Erre a megszabott időszakra a törvény tökéletesen betöltötte volna azt a funkciót, amire Isten szánta. De hát az ember nem tagadta meg önmagát, nyakas és engedetlen maradt, még a Messiást is keresztre feszítették. Isten tökéletes tervében benne volt, hogy a törvény a Messiásra mutat, aki majd egy Új szövetséget fog hozni az emberiség számára.

Sajnos a mai keresztények közül sokan tudatlanul az Ó szövetséget azonosítják az Ószövetségnek titulált teljes bibliai résszel, melyet mellőznek, vagy teljesen elvetnek. Ezért most együtt vizsgáljuk meg miért lett a teljes Bibliánk első nagyobbik része Ószövetségnek nevezve.

Az eredeti írások nem tartalmaztak ilyen megnevezést, még fejezetszámokat és igevers számozást sem tartalmaztak. Ezt csak későbbi korokban adták hozzá, mely valóban praktikus megoldás, mert megkönnyíti egy – egy rész, vagy igevers a keresését a Bibliában.

Akkor mégis honnan van a két nagy bibliai rész elnevezése Ószövetség és Újszövetség néven. A Szentírásban az Ószövetség elnevezés Pál apostoltól származik. 2 kor 3,14.  „De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el”

És egyedül csak itt olvassuk így szó szerint ezt, hogy „ószövetség”. A zsidókhoz írt levél is magyarázza a két szövetség közti különbséget, amikor Jeremiás próféciájának beteljesedéséről szól, hogy Isten az „első szövetség” helyett egy új szövetséget köt népével: Zsidók 8,13 „13Amikor új szövetségről szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.”

Megkérdezem az itt jelenlévőktől, kötött-e valaki közülünk már szövetséget? ….. Igen a házassági fogadalom egy életszövetség a házastárssal. Ismerjük, „Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” (Márk 10,9). Jól emlékszem, bemerítésemkor a lelkipásztor feltett kérdéseire válaszolva fogadalmat tettem, számomra ez is élő szövetség Krisztus Jézussal.

Most értelmezzük az első szövetséget, melyet Isten kötött népével, amikor hatalmas kézzel kivezette őket az egyiptomi rabságból. Sínai hegynél az ÚR átadta Mózesnek a kőtáblára írt tízparancsolatot, majd Mózes lejegyezte a törvényt, mely Isten és a nép közötti szövetség feltételeit tartalmazta.

2Mózes 24,7-8 így tudósít erről az eseményről: „7Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR mondott. 8Azután Mózes vette a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az ÚR kötött veletek, mindezeknek az igéknek az alapján.” Tehát Isten megadta a törvényt, engedelmességnek áldás, míg az engedetlenségnek átok következményével.

Most vizsgáljuk meg a Biblia alapján az „új szövetség” fogalmának keletkezését!

Máté 26,27-28 ”27Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, 28mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.”

Pál apostol így írja le ugyanazt az eseményt. 1Kor. 11,25 ”25Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”

Most már értjük kedves igehallgató gyülekezet, hogy nem az Ószövetséginek titulált teljes bibliai rész avult el, hanem csak az első szövetség, melyet a Sínai hegynél kötött Isten a zsidó néppel. Az első szövetség értelmében az áldozati állatok vérének oltárra hintése törölte el a bűnt, melyet az Áron családjából kijelölt főpap először önmagáért, majd a népért mutatott be Istennek, bűnért való engesztelésül.

A második szövetség, az „Új szövetség” lényege, hogy Jézusnak, mint Melkisédek rendje szerint való főpapnak golgotai véres áldozatát egyszer és mindenkorra érvényes bűnért való áldozatként fogadta el az Atya Isten. Nincs már szükség többé az áldozati állatok ezreinek levágására, hogy azok vérével engeszteljék ki Istent. Az „Új szövetség” fényében így már érthető, hogy miért avul el a régi, a Sínai hegyi „Ó szövetség”.

A Bibliát, főleg Mózes könyveivel kezdődő részeket, kezdve a teremtés történettel, bizony elég régen írták, mégsem érzem elavultnak, idejét múltnak, még akkor sem, ha az Ószövetség” felirat van az első lapján, mert a világteremtő, hatalmas és dicsőséges Istennek örökérvényű igazságait és kinyilatkoztatásait tartalmazza.

„Egy Atyafi idézte a (Zsid. 8,13) "Amikor újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, közel van az elmúláshoz." Majd így nyilatkozik róla!

Ez igaz, viszont ennek az egy igeversnek a felületes értelmezése és felelőtlen alkalmazása nagy tévedésekhez vezet. Ugyanis minden ilyen helyzetben az „Ó szövetség” nem mást jelent, mint a Mózes által kötött szövetség kereteit, feltételrendszerét.

Az „Új szövetség” arról szól, hogy nem azok szerint a szabályok szerint kell már Istenhez közeledni, mint ahogy azt a mózesi szövetségben megszabta Isten, hanem aszerint, ahogy Jézus által adta meg az Atya mindazok számára, akik hisznek Jézus Krisztusban, az Isten Fiában.

De miért is részletezem ezt? Azért, mert keresztények között sajnos erős tendencia, hogy ha nem az "Újszövetség" könyveiből hallanak valami idézetet, hogy arra azt mondják, hogy "az csak Ószövetség" és feltétlenül hallani akarják, hogy az újszövetségi könyvekben mi van arról írva, mert "az a biztos"... Ez felületes.”

Jól emlékszem, évekkel ezelőtt egy Atyafi, aki családjával elment tőlünk egy egészen más lelkiségű gyülekezetbe, nagy megdöbbenésemre a közösségi oldalon nyilvánosan hozzászólt a Biblia ószövetségi részéből általam megosztott igevershez. Hozzászólása a következő volt: Csak az a baj, hogy az ószövetségből van. Visszakérdeztem, mi bajod van a Mózes által lejegyzett igével? Az a baj, hogy a tórából van.

Most vizsgáljuk meg részletesen a Jeremiás által írott próféciát, melyben Jézus Krisztus által adott új szövetséget ígéri. Pál apostol által is idézett Jeremiás 31,31-34 „31Eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.

Itt álljunk meg egy kicsit, ennél a mondatnál, egyértelműen Izráel és Júda házáról van szó, ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen ezt az idézetet Pál apostol a zsidókhoz írta.

32Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az ÚR. 33Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az ÚR –:

Beteljesült-e már a jeremiási próféciában adott új szövetség ígérete Izráel népe számára? Azt hiszem ennek még nem jött el az ideje, hogy miért nem ezt a következő igerész világítja meg.

33b. Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.

 Itt viszont van egy jó hírem, a lelki Izráel számára részben beteljesedett ez az ígéret, én magam vagyok erre az élő bizonyíték. 1994 tavaszán a Bibliát olvastam, már éjfél is elmúlt, a családom aludt, okkor ott letérdeltem az asztal mellet és még telve kétségekkel a Biblia Istenéhez imádkoztam, Uram, ha tényleg létezel, ha tényleg vagy és így igaz mindez, ami itt le van írva, akkor ez kell nekem. Beismerem bűnös ember vagyok, átadom neked az életem, te légy életem Ura és Megváltója. Aztán mentem is lefeküdni. Egyetlen éjszaka alatt csoda történt az életemben, egy teljesen új értékrenddel ébredtem. Isten ígérete szerint a szívembe írta az ő törvényét. Nem külső elvárásokhoz kell igazodnom, mert a szívemben ott van Isten törvénye, mint új értékrend.

Majd így folytatódik a prófécia!  34Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az ÚR –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.”

A prófécia ezen része beteljesedett-e Izrael népe számára? 34Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok.

Erre bizony várni kell, ma még tanítani kell az embereket, kicsinyeket és nagyokat Isten ismeretére.

Kérdezem, a Bibliát olvasó, ismerő ember számára fontos-e az „Ószövetségi írások” ismerete? Úgy hiszem, hogy igen, mert az Újszövetség tanításainak alapját az Ószövetség fekteti le.

Ha csak az Újszövetség állna rendelkezésünkre, akkor az evangéliumok olvasásakor nem értenénk, miért várták a zsidók a Messiást.

Az Ószövetség nélkül nem értenénk az Újszövetségben felbukkanó zsidó szokásokat. Nem értenénk, hogyan csavarták ki Isten törvényét a farizeusok saját hagyományuk beemelésével.

Ezekben az Ószövetségi részekben tárul elénk hitelesen, hogy Jézus a megígért Krisztus. Mindkét szövetség ugyanazt a szent, irgalmas és igaz Istent tárja elénk.

A köztudatban valóban az a kép él, hogy az egyik szövetségben Isten elsősorban büntető, míg a másikban mindenekelőtt irgalmas. Azért azt feltétlenül meg kell említeni, hogy Isten az Újszövetségben sem kizárólag csak irgalmas. Az utolsó ítéletről szóló beszédben Jézus két részre osztja az emberiséget, az egyik csoportról, akiket jutalmaz, azokról azt mondja, jöjjetek, és vegyétek át az Atyám által nektek öröktől fogva készített országot, míg a másik csoporthoz így szól: távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre! A felelősségre vonásnak a kérdése az Újszövetségben is benne van. Ez egyértelmű.

Az Új szövetségről „így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek”, ez valóban jobb lesz, mint a régi. ÁMEN!

Baleset-megelőzésben kulcs a figyelem!

 

Zsidók 2,1-3a 1Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. 2Mert, ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, 3akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először?

Meghallgatható hangfelvétel: Hogy el ne sodródj!

Merényi Zoltán testvér az „Áhítatban” a mai napi igéhez ezt a címet adta „Baleset-megelőzésben kulcs a figyelem!” Tegye fel a kezét, aki velem együtt szeretne elkerülni minden balesetet. Életünk szinte minden területén valamilyen szabályrendszerhez való igazodás szolgálja a biztonságunkat. Közúti közlekedésben a KRESZ, munkahelyeken a munkavédelmi szabályzat, és még sorolhatnám iskolákban, kórházakban az egyéb helyeken lévő szabályokat.

Életünk során baleset érhet bennünket fizikai és lelki síkon. Fizikai síkon balesetveszélyt jelen ránk nézve például, ha gépkocsival egy kanyarban nem az út és látási viszonyoknak megfelelően választom meg a sebességet, egyszerűen kisodródhatok. Lelki síkon is kialakulhat balesetveszély, ha valaki figyelmeztetés ellenére elhagyja a Teremtője által kijelölt utat, vagy ezen az úton figyelmen kívül hagyja a javunkat, védelmünket szolgáló korlátokat. Ennek következtében, de sok ember küszködik sorozatos kudarcai következtében depresszióval és egyéb mentális betegségekkel.

Felmerülhet bennünk a jogos kérdés, de hát ki az, aki ezektől a veszélyektől megóvhat bennünket? Isten igéjében erre is megkapjuk a választ! Zsidók 12,2 „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére”. Aki őrá néz, aki tőle kér és vár tanácsot, segítséget, az egyszerűen kifejezve a vonzásterében marad. Bár az Ő vonzásterében is érhet bennünket megpróbáltatás, de ez egészen más, mint elsodródni tőle.

Zsidók 12,5b-6 „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert, akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” Mennyivel más a szerető mennyei Atyánk fenyítése, mely a mi javunkat szolgálja, mint tőle elsodródva az ördögien gonosz erők játékszerévé válni. Láttatok már televízió híradójában az áradásban tehetetlenül sodródó, egymásnak csapódó autókat? Hát nem egy szívderítő látvány.

A mai napra kijelölt alapigénk így kezdődik „1Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra”! Ne feledjük a „Zsidókhoz írt levél” eredetileg zsidó származású keresztényeknek lett címezve, akik megtértek, bemerítkeztek és Krisztus egy gyülekezetének tagjai voltak.

Kérdések sora merült fel bennem az Igével kapcsolatban. Mennyire akarunk, mennyire tudunk figyelni Isten igéjére, az ő üzenetére? Mennyire van hely szívemben Isten üzenete számára? Miért fontos, hogy még jobban figyeljünk a hallottakra?

Olyan sokszor előfordult már velem, talán veletek is, hangzik felénk Isten igéjének üzenete, mire hazaérünk, szinte semmit nem tudunk belőle visszaidézni. Ez főleg akkor szomorú, ha éppen sorsfordító üzenet hangzott felénk, de „nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először”.

Ha ma fogalmazná meg a zsidókhoz írt levél szerzője ugyanezt az üzenetet, akkor valószínűleg nemcsak a hallottakra való figyelésre hívná fel nyomatékosan a figyelmünket, hanem Istennek írott üzenetére is, melyet akkor hallottak és lejegyezték. Apostolok idejében az első században az írott igei üzenet, vagy erre a célra írt levelek ritkán jutottak el a gyülekezeti tagokhoz, legfeljebb ott felolvasták nekik, tehát számukra ezek is hallottak voltak. Nekünk kivétel nélkül rendelkezésünkre áll Istennek írott üzenete a BIBLIA, a szentírás. Tehát még jobban figyeljünk a hallott és leírt igei üzenetre! Újabb kérdéseim. Mennyire mindennapi lelki táplálékunk Isten igéje? Mennyire éhezünk és szomjazunk Isten igéje után? Lelkünk Isten üdítő igéjével való táplálása vajon olyan gyakori, mint a testünk táplálása?

Róma 10,17-ben így tudósít Isten az ő igéje által „17A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.”  Ideális esetben a hallott, olvasott ige, mely nemcsak egyik fülünkön bemegy, a másikon pedig kimegy, hanem az értelmünkön keresztül a szívünkbe íródik. Ha Jézus Krisztus beszéde utat talál a szívünkbe, ha jó talajba hullott az igemag, akkor növekedünk hitben. Ha „még jobban figyelünk a hallottakra”, a Sátán minden mesterkedése ellenére sem tudunk elsodródni, mert Isten jelenléte élő valóság az életünkben. (János 15,4 így bátorít bennünket is Jézus, „Maradjatok énbennem és én tibennetek”)

Drága testvérek vizsgáljuk meg milyen a szívünk talaja Isten igéje számára! Az elmúlt időszakban közel fél évig nem mehettünk a közösségi istentiszteleti alkalmakra, ezért zömmel online igehirdetéseket néztünk, hallgattunk. Több alkalommal sikerült úgy igazából ráhangolódnom az igei üzenetre. Utána szinte szentségtörésként éltem meg a televízión kínálkozó világi adást, olyan érzésem volt, mint amikor Kolontárt elöntötte a vörösiszap áradata.

Zsidók 2,1 „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.” Ma már sokszor elhangzott az a szó, hogy elsodródni! Mit jelent elsodródni? Én úgy fogalmaznám meg, hogy szándékunk ellenére eltérni attól a szellemi, vagy fizikai iránytól, amelyen haladni szeretnénk. Az elsodródás kezdődhet úgy is, csak egyszer kétszer nem megyek el Istentiszteleti alkalmakra. Következő állapot, már csak havonta egyszer az úrvacsorán veszek részt a közösségben. Egyszer csak azt veszem észre, hogy teljesen kiveszett szívemből a vágy és véglegesen elsodródom.

Most arra gondolhat egy erős akaratú ember, hogy szándékom ellenére én bizony nem fogok elsodródni. Vegyük példának azt az esetet, amikor autójával haladva figyelmen kívül hagyja valaki a közúti közlekedésre vonatkozó szabályokat és kanyarban lesodródik az útról. Hogyan sodródik le? Akarata ellenére!

Ha valaki nem figyel még jobban a hallottakra és például kialakul egy szenvedélybetegsége, csak egyet említek a sok közül, pl. alkoholfüggő lesz. Fordult már elő ilyen eset hívő emberekkel? Sajnos igen! Ebben az esetben már nem ura a helyzetének, egyszerűen sodródik a Sátán csapdájában vergődve.

Volt egy kollégám nevezzük egyszerűen Józsinak, nála sajnos kialakult a súlyos alkoholfüggőség. Amikor reggel bejött dolgozni, olyan erősen remegett a keze, hogy képtelen volt egy sort leírni. Az első féldecis pohárba öntött konyakot két kézzel fogva tudta csak meginni, hogy minél kevesebb lötyögjön ki belőle. Érdekes, az első konyak után teljesen megszűnt kezének remegése. Ez már totális alkoholfüggőség!

Elsodródási veszélyt jelenthet emberek számára még a túlzásba vitt hobbi, szükségen felüli anyagiak hajszolása, televízió adásaival kapcsolatos sorozatfüggőség és még lehetne sorolni mi az, amivel a kísértő ellopja időnket, hogy minél kevesebb maradjon Istennel való közösségre.

De még ebből a helyzetből, a Sátán csapdájából is van menekülési lehetőség, ha valaki felismeri, elismeri, hogy itt csak Jézus segíthet és őt hívja segítségül. Egyedüli igazán vesztett ügy, ha nem figyelünk még jobban a hallottakra és elutasítjuk a szerető Istennek Jézus Krisztusban kinyújtott mentő kezét. Hogyan jellemeznétek azt a mély vízben fuldoklót, aki elutasítja a felé kinyújtott mentő kezet azt mondva, majd én megoldom a magam helyzetét? Ez az ember vagy nagyon büszke, vagy egyszerűen csak bolond.

Zsidók 2,2-3 „Mert, ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először?”

Hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt a kijelentést nem hígíthatjuk fel. Örök ítéletről van benne szó. Hogyan menekülhetünk meg az örök ítélettől, ha Isten Igéjével, a kinyilatkoztatással nem törődünk, elhanyagoljuk?

Olyan könnyű akaratunk ellenére is észrevétlenül is elsodródni. De nem történhet meg veletek ez, ha még inkább a hallottakra figyeltek. Gondoljatok bele: ha nem lehetett figyelmen kívül hagyni az angyalok által hirdetett igét, és annak elutasításáért, figyelmen kívül hagyásáért súlyos büntetésben részesültek azok, akik hallották – akkor mi lesz velünk, ha egy ekkora üdvösséget, egy ekkora lehetőséget figyelmen kívül hagyunk? Valóban azt gondoljátok, hogy nincs következménye a nemtörődömségnek, a hálátlanságnak, a közömbösségnek?

„Egy nagyon komoly kérdést kell feltennem. Én nem tudom rá a választ, testvéreim ti sem tudjátok, és ha itt lenne egy angyal, az sem tudná megválaszolni. Egy pokolbéli ördög sem tudna rá válaszolni.”

„hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először.” (rövid szünet!)

Ha nem törődünk vele, menthetetlenül elvesztünk! Ha törődünk vele, „még jobban kell figyelünk a hallottakra,” különösen akkor, amikor erős a sodrás, mindezt azért, hogy megmeneküljünk. Ha viszont úgy döntök, hogy visszavonhatatlanul „Hű Jézusom kezébe teszem le életem”, akkor csodálatos örökség vár rám Jézus Krisztus által.

Róma 8,38-39 „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”

Kedves Testvérek ez a csodálatos üzenet ma nekünk szól, a miénk, ha még jobban figyelünk a hallottakra. ÁMEN.

Egy szóra, Isten szavára beállt a rend, felvette azt a ritmust, amit a Teremtő jónak látott!

 

1Mózes 1,14-19 14Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, 15és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. 16Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat. 17Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, 18és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. 19Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.

Igehirdetés hangfelvétele!

A világmindenség teremtőjének hatalmáról, nagyságáról, dicsőségéről beszél Mózes első könyvének első fejezete. Istennek legyen szavára lett, előállt mindaz, amit csak elgondolt, amit teremteni akart.

Akik lelkész szakon végezték teológiai tanulmányaikat, azoknak elmondta a hébert oktató tanár, hogy a teremtésben Isten szava egy speciális szó, a magyar nyelv csak úgy tudja visszaadni, hogy legyen! De a Biblia ezt a szót máshol nem használja, csak a teremtésben. Isten rendelkezik azzal a hatalommal, hogy az ő szavára tényleg meglesznek, előállnak azok a dolgok, amit eltervez, amiről csak parancsol.

Gyermekkorom meséiben nagyon tetszett a varázspálca, csak egyet kellett vele legyinteni és minden kívánság teljesült. Gyermekkorom meséi szépek, jók voltak, de azok mesék maradtak. A világ teremtése és Isten teremtő hatalma viszont élő valóság. Emlékeztek, amikor Jézus tanítványaival Kapernaumba ment (Máté 8,5-13) és megkereste őt egy római százados. „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám.” Vajon kinek parancsolt Jézus szava? A betegségnek, vagy a betegséget okozó szellemiségnek. Jézus szavára eltávozott a betegség.

14Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket,15és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt.

Az elmúlt évezredek emberei számára óriási jelentőségű volt az égbolton lévő világító testek üzenete, csak megfelelően értelmezni kellett. A bolygók együtt állása, a holdtölte, tavaszi és őszi nap éj egyenlőség és még sorolhatnám a csillagos égbolt értelmezhető üzeneteit. Ezek értelmezése alapján tudták meghatározni az ünnepek idejét is. Például a húsvét ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. A szárazföldön és tengeren utazók a csillagok, bolygók állása alapján tájékozódtak, egészen addig amíg erre a mágneses iránytűt nem kezdték alkalmazni.

Biztosan észrevettétek, hogy teremtéstörténetben nem nevezi mai nevén Isten a világítótesteket „16Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat.” Talán szándékosan nem adott Isten nevet a két nagy világítótestnek, nehogy az emberek tőle elfordulva azt imádják.

Persze ez nem akadályozta meg az Istentől elszakadó gyarló embert, hogy istent teremtsen magának. Egyiptomot hozom fel példának, mert velük négy évszázadig együtt élt a „kiválasztott” nép. Ré nevet adták a napistenüknek és thot nevet a hold istenüknek. Ezek az ókori Egyiptomiak és mai követőik nem Istent a Teremtőt imádják, hanem a teremtő Isten alkotásait. Ki a nagyobb? A Teremtő, vagy az általa teremtett alkotások? Azt hiszem számunkra ez nem lehet kérdés!

Az Áhítat szerkesztője a mai igeszakaszhoz ezt a megjegyzést fűzi „Micsoda fizikai erők, elemek mozogtak, bomlottak szét, álltak össze! Élet és fény, világosság, ragyogás, sötétség. Mindaz, ami ritmust ad az életünknek, ennek a földnek, ami befolyásolja bolygónk működését. Egy szóra, Isten szavára beállt a rend, felvette azt a ritmust, amit a Teremtő jónak látott ahhoz, hogy elindulhasson az élet abban a formában, ahogyan most élvezhetjük azt.” Idáig az idézet!

A teremtő dicsőséges Isten nemcsak megteremtette az égitesteket, hanem egy bonyolultan összefüggő hatásmechanizmussal látta el. Gondoljunk csak a pályájukon keringő égitestekre, tengerek ár és apály jelenségére, mely a hold és a nap bonyolultan összefüggő hatására a világ tengereinek szintje ugyan különbözően, de 0,45 méter és akár 20 méter vízszintkülönbséggel periodikusan változnak. És ez a vízszintváltozás nemcsak világtengerekre korlátozódik, hanem a föld mélyén lévő karsztvíz szintekre is hatással van.

A napsugár Isten terve szerint örök forrás a földünk és az emberiség számára. A tudósok hiába kísérleteznek, hiába minden fáradozásuk, hogy a napfényből közvetlenül élelmiszert állítsanak elő. A teremtő Isten csodálatos megoldása erre a fotoszintézis.  A földi élet alapja, létünk elengedhetetlen forrása a Nap energiája. A növények fotoszintézis útján a napfény energiáját kémiai energiává alakítják át, amely táplálék, élelem, nyersanyag, energiaforrás, stb. Így a növények „mini naperőművek” mintájára fejlődnek.

Hogyan olvastuk előbb a teremtés történetből? „16Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat.”

Bár közvetlenül az említett két nagy világítótest van legnagyobb hatással a földünkre, mégis felületes olvasáskor mintha a Bibliában csak úgy mellékesen lenne megemlítve – „és a csillagokat”. Bár furcsán hangzik, de minden egyes csillag, amit a távolság miatt olyan pislákoló kicsinek látunk, hasonló méretű és fényű, mint a mi napunk, csak az irdatlan nagy távolság megszelídíti a fényét és sugárzását.

A csillagászok ezt a mérhetetlenül sok csillagot rendszerbe kategorizálják. A mi napunk, naprendszerünk egy galaxishoz tartozik, ami az úgynevezett tejútrendszer. Ennek a kiterjedése százezer fényév. Tehát egyik szélétől a másikig a fény százezer év alatt ér el. Egy lapos, kissé kúpos tányér alakú spirálként képzeljétek el. A szabad szemmel is látható összes csillag a naprendszerünkön, a tejút rendszerünkön belül van, tehát a galaxisunkhoz tartozik. Ha csillagfényes éjszakán feltekintünk az égboltra, a sok milliónyi csillag, mind a dicsőséges Teremtő Isten nagyságát, hatalmát hirdeti.

Kedves testvérek, mit gondoltok csak ebben a tejútrendszerben hány napunkhoz hasonló csillag van? Óvatos becslések szerint mintegy 100 - 400 milliárd lehet a számuk csak ebben az egyetlenegy galaxisban. Gondoljunk csak Isten által teremtett világmindenség nagyságára, melyben a mi galaxisunkhoz hasonló galaxisok száma szinte végtelen. Egy televízió műsorban az előadó szakember érzékeltetni akarta az Isten által teremtett világban lévő galaxisok számát, előtte egy tál tele volt borsószemekkel, és azt mondta, képzeljünk el egy hatalmas futball stadiont (például Magyarországon a Puskás aréna), amelyet, ha színültig megtöltenék borsószemekkel, akkor közel arányában volna, hogy ennyi galaxis létezik a világegyetemben, amiről tudunk.

De témánkkal fókuszáljunk közelebbi égi objektumokra, maradjunk a mi naprendszerünknél. A mi bolygónk a föld az egyetlen, amely olyan távolságban kering a nap körül mintegy 150 millió km távolságban, amely megfelelő életkörülményeket biztosít. Időhiány miatt csak megemlítek néhány célszerűséget mely a föld nevű bolygónkat jellemzi. Ha földünk a naphoz közelebb volna, egyszerűen megsülnénk. 90 C fok körül már minden élet megszűnne. Viszont, ha távolabb lenne, megfagynánk. A föld pályájának 13 és fél fokkal való elhajlása a nappálya síkjától hozza létre az évszakok változását.

A föld felületének háromnegyed részét víz borítja, csak egynegyed része szárazföld. Fordított viszony mellett ugyancsak a csapadék hiánya miatt az élet egy éven belül tönkre menne. Napokig lehetne sorolni Isten által teremtett bolygónkon működő célszerűségek milliárdjait. Ezek mind Istent a nagy teremtőt és alkotót dicsérik.

A Bibliából nézzünk pár példát, hogy a világteremtő Istennek teljes hatalma van az általa teremtett univerzum működtetésében, fenntartásában. A teremtéstörténet után első hatalmas csodájának az „özönvizet” tartom. 1Mózes 7,19-20 „19A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is mindenütt az ég alatt; 20sőt még tizenöt könyöknyit áradt a víz azután is, hogy elborította a hegyeket.”

Logikus emberi gondolkodás szerint a bolygónk felületének kétharmadát víz borítja, ez egy adott vízmennyiség, az eső a föld felszínét borító vizek párolgása folytán kerül a felhőkbe, ami eső formájában visszahull a földre. Mindez egy adott vízmennyiség, akkor hogyan boríthatta el a víz a legmagasabb hegyek csúcsáig és azon felül tizenöt könyöknyire, vagyis közel hét méterre a legmagasabb hegycsúcs fölé a föld felszínét?

A válasz benne van a Bibliában! 1 Mózes 7,11 „11Nóé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén: fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég csatornái,” Számomra ebben a mondatban van a felmerült logikus kérdésünkre Isten válasza „fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása”.

Van már 12-13 éve, hogy a munkahelyen kezembe került egy „Metro” újság, melyben egy rövid tudományos cikk volt. Japán tudósok, arra a megállapításra jutottak, hogy a föld mélyén a kőzetekbe zárva két-három óceánnyi víz van. Az előbb a tengeri apállyal és dagállyal kapcsolatosan említettem, hogy a földfelszín alatti karszt vizek szintje is együtt mozog apálykor és dagálykor a tenger szintjével. Istennek volt és van hatalma arra, hogy a természeti törvények időszakos módosításával a nagy mélység forrásai felfakadjanak.

A Bibliában másik ilyen hatalmas csodája Istennek (2Mózes 10,22), az Egyiptomra mért kilencedik csapás, hogy három napig sötétség volt Egyiptomban. Vagy amikor égi csoda történt (Józsué 10,12-13), a föld forgása lelassult, vagy megállt Józsué imádságára Gibeonban, amíg le nem győzték a Emóriakat. Azt nem tudom, hogyan történtek ezek a csodák, de azt tudom, hogy a világmindenséget teremtő és fenntartó hatalmas Istennek erre van hatalma. „Vajon a Teremtő, aki erős kezével fenntartja a világmindenséget és bizonyos szabályszerűségek alapján működteti azt, ne tudná megakadályozni, hogy a földi élet megszűnjön, ha a Föld saját tengelye körüli forgását egy időre felfüggeszti? Őszintén, mit tudunk annak az Istennek a hatalmáról és bölcsességéről, aki galaxisok milliárdjait hozta létre, és aki megteremtette az anyagot, az energiát és az időt?”

Isten tervében benne van, hogy a napsugárzás örök forrása áldásként az emberiség rendelkezésére álljon. Bibliát olvasó emberként összeállt bennem egy törvényszerűség Isten és ember viszonyáról. A kiválasztott nép történelmében próféták üzenetében sokszor elhangzott Istentől, hogy áldását feltételekhez köti (5Mózes 28,1-3), Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak Istenednek a szavára …..).

Tapasztaltuk, ha nincs áztató eső, akkor áldásként szánt napsugárzás kárunkra is lehet. Ha éppen az aratás idején jön egy esős időszak, akkor a földeken rohad meg a termés. Milyen csodálatos, hogy Isten számunkra ezeket az igéket nem fenyegetésnek szánta, hanem igazodási pontként, amit működő törvényszerűségként ismerhetünk meg. Gyermekeink figyelmét felhívjuk, fémes eszközzel nem szabad a konnektorba nyúlni, mert éppen halálos veszélyt jelent számára. Isten is közli velünk igéjében, mi az, ami a vesztünket okozza, ha engedetlenül elfordulunk tőle.

Szerető Istenünk, mennyei Édesatyánk örök áldásként szánta nekünk a napsugárzást, az ő isteni tervének részeként. De adott hozzá egy használati utasítást a Bibliát, mely elvezet bennünket minden igazságra. Csak rajtunk múlik, hogy Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, örök áldásként elfogadjuk, vagy elutasítjuk. Legyen hála a szívünkben az isteni rendért, mely értünk van! ÁMEN.