Jézus Krisztus nélkül nincs üdvösség!

 

Lukács 4,14-30 Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki.

Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:
„Az Úrnak Lelke van énrajtam,
mert felkent engem,
hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek;
azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak,
és a vakoknak szemük megnyílását;
hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,
és hirdessem az Úr kedves esztendejét.”

Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez? Ő pedig így szólt hozzájuk: Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban! Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán. Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; ő azonban átment közöttük, és eltávozott.

Igehirdetés hangfelvétele meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1015SVLLt0fJIITcX0A70hbvLwdoKcIsf/view?usp=sharing

Az előző igeszakaszban Jézus megkísértéséről olvashatunk, melyből Jézus győztesen került ki. Sikerének egyik nagy titka, hogy minden embernek rendelkezésére álló Isten igéjével győzött a kísértés és a kísértő felett. Ezzel örök időkre szóló példát hagyott nekünk. Sokan azzal mentegetik magukat bukásuk után, hogy iszonyú nagy volt a kísértés. Egyet soha ne feledjünk, a kísértés és a kísértő hatalmánál sokkal nagyobb erő rejlik Isten igéjében. Mert, „Az ige testté lett és közöttünk lakott és láttuk az ő dicsőségét” olvashatjuk János 1,14-ben.

Kedves testvérek ne áltassuk magunkat, ha Jézust az Isten fiát kísértette az ördög, akkor minket sem fog kímélni. Kísérteni fog bennünket, ugyanúgy, mint Jézust, testi vágyakkal, anyagi javak birtoklásának a vágyával, és a hatalom megszerzésének a vágyával. Istennek engedelmeskedve, Isten igéjét fegyverként használva mindig győzhetünk ellene, hiszen Jézus Krisztus győzelemre és üdvösségre hívott el bennünket.

Jézus a lélek erejével (hatalmával) visszatért Galileába, ahol rövid idő alatt igen népszerűvé vált. Úgy tanított, „mint akinek hatalma van”, hiteles volt és megnyerő, csodái egyszerűen lenyűgözőek voltak, híre ezért elterjedt az egész Izráelben. Lukács evangéliumában nincsenek részletezve azok csodálatos tanítások, gyógyítások, ördögi démonoktól megszállottak szabadítása, amiket történetünk idejéig tett. A csodák hallatán szinte egész Izraelből tódultak hozzá az emberek, még Jeruzsálemből a farizeusok és az írástudók is, persze ők nem az üdvözítőt a Messiást keresték benne.

Mint hitét gyakorló zsidó, Jézus amerre csak járt rendszeresen részt vett a zsinagógai istentiszteleten. Így történt ez galileai Názáretben is, ahol őt, mint Józsefnek az ácsnak a fiát ismerték Tudnunk kell, hogy a szombati istentisztelet során mindig két felolvasásra került sor, egyik a Biblia első öt könyvének valamelyikéből, tehát Mózestől, a másik pedig a prófétáktól. Jézus erre a második felolvasásra jelentkezett és Ézsaiás könyvének 61. részéből olvasott.

Azt olvastuk, „A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti,”

Ám amikor arról beszélt, hogy a prófécia „ma teljesedett be”, hisz ő a Messiás, az óriási felháborodást váltott ki a sajátjai körében, egészen addig mentek, hogy meg akarták őt ölni.

Pál apostol azt mondaná ebben a helyzetben, ó balgatag názáretiek, ki tévesztett meg ennyire benneteket, hogy nem ismertétek fel üdvösségetek napját.

Ap.csel. 4,12-ben így fogalmazza meg Lukács: „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

Elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, de a Názáretiek nem ismerték fel üdvösségük napját, mert a sötétség szellemi, démoni erői vakká és süketté tette őket arra, hogy a próféciák alapján felismerjék az üdvözítő Messiást. Képtelenek voltak elsötétedett emberi értelmükkel felfogni, amit Jézus Nikodémusnak is mondott „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3,16.

A szerető Istenünk a számára legdrágábbat, a legértékesebbet egyszülött Fiát kész volt feláldozni azért, hogy a bűneiért jogos ítéletre váró emberiségnek Jézus Krisztusban kegyelmet kínáljon. Kedves testvéreim megkérdem tőletek, ki a legnagyobb akadálya annak, hogy ez kegyelem érvényre jusson? ……. Jól mondjátok, maga az ember, engedetlenségével, konokságában maga korlátozza a kegyelmes és szerető Istent.

Valaki azt mondta, hogy ember Istent nem tudja korlátozni, mert ő szuverén úr. Az első emberpár az Édenben csodálatosan ideális, kivételezett helyzetben volt. Isten örömét lelte a teremtményeiben, és egyedülállóan szép jövőt tervezett számukra. 1Mózes 3,22-ben olvashatunk arról, hogy az Éden kertjének közepén ott volt az élet fája és attól nem voltak eltiltva az emberek. „22Azután ezt mondta az ÚRisten: Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz. Most azért, hogy ki ne nyújthassa kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen,” ezért kiűzte őket az Éden kertjéből.

Azonban az első emberpár a kísértő hatására olyan akart lenni, mint Isten. Engedetlenségével akadályozta, korlátozta Istent az emberiséggel kapcsolatos terveivel kapcsolatosan, ezért szinte mindent újra kellett tervezni. Mert eredeti terve nem az volt, hogy kiűzi őket az Édenből. Ezért hangzott el Isten szájából az a sajnálatos kijelentés Ádám felé, átkozott lett miattad a föld.

A világteremtő és világtörténelem végkifejletét formáló munkájában nem tudom elképzelni, hogy az ember korlátozhatná Istent, de a sátán kezében egy ideig úgynevezett kerékkötő eszköz lehet az ember.

Itt gondoljunk Jézus egyik példázatában elmondott „búza és konkoly” történetre. A magvető elvetette a tiszta búzát, éjjel az ellenség konkolyt szórt az elvetett búza közé.  Következtetésként Jézus azt mondta, a példázatbeli gazda nem ajánlotta szolgáinak, hogy a búza közül kitépjék a konkolyt, mert még kitéphetik vele együtt a búzát is. Majd az aratáskor különválogatják és tűzre vetik a konkolyt. A gyülekezetekben időnként a sátán magvetéseként lehet konkoly, amely megbotránkoztató magatartásával késleltetheti, korlátozhatja Isten áldásának kiáradását a gyülekezetre.

Istennek ránk egyénekre szabott tervében is korlátozhatjuk őt, mert a kegyelmét bizonyos jogos feltételekhez köti. Pál apostol a Titusz 2,11-ben ezt így fogalmazza meg „11Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, 12és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban,” Tehát ebből is világosan kiderül, Isten üdvözítő kegyelme megjelent minden embernek, mert nem akarja, hogy egy ember is elvesszen, hanem azt, hogy mindenki megtérjen és éljen. Gondoljuk még egyszer végig, Isten üdvözítő kegyelmének kiáradását ki korlátozza? Megint csak egy válasz lehet, maga az ember.

Isten valóban egy szuverén úr, de az üdvösséget akarata ellenére nem erőlteti rá senkire, mert, ahogy emberekre vonatkozóan szoktuk mondani „ő egy úriember”. Engedetlenségével, kicsinyhitűségével még a keresztyén ember is korlátozhatja Istent, áldásának kiáradására és az egyének üdvösségére vonatkozó tervében.  Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmi ajándékát el is lehet utasítani és akkor korlátozzuk Istent üdvözítő tervének végrehajtásában.

Egy földi diktátor, zsarnok uralkodó, aki nem tisztel sem Istent, sem embert az áthágja még a saját törvényeit is, szinte mindent megtehet, egyszerűen félresöpör, elpusztít mindenkit, aki útjában áll. Az elmúlt században volt erre több történelmi példa is.   Isten azonban nemcsak végtelenül hatalmas, de ugyanakkor igazságos is. Igazságossága és szeretetből fakadó ígéretei a cselekedeteinek fő irányát a maga alkotta korlátok közé tereli. Isten mindenható és igazságos, de van amire még ő sem képes, mégpedig arra, hogy hazudjon.

Most térjünk vissza az alapigénkben vázolt eseményekhez Názáretbe. Sajnos ott Názáretben, Jézus tanítását ugyan elismerték az emberek, hiszen azt olvastuk a Lukács 4,22 igerészben „mindnyájan egyetértettek vele”, de személyét elutasították. Nem tudták elhinni, hogy Isten ennyire közvetlen módon és ilyen közel hajolt le az emberiséghez szeretett Fia által.  Egy teljesen torz és hamis istenképük miatt ott és akkor elutasították Istennek Fiában felkínált kegyelmét és szeretetét.

Pál apostol az Efezusi gyülekezethez írt levelében ezt írja: „8Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Efezus 2,8-9.

Amikor odamegy a gazdag ifjú Jézushoz, azt kérdezi: mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Vagy amikor a filippi börtönőr megkérdezi Páléktól: mit kell tennem, hogy üdvözüljek? Majd elhangzik a páli válasz: higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz!

Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmi ajándékát hihetetlenül olcsónak tartják az emberek, ezért inkább elutasítják. Sajnos nagyon sok olyan ember van a világon, akik ismerik a Bibliát, nagyon is ismerik a benne lévő tanítást, és mégsem jutottak el a döntésig, hogy felismerve kárhozatra méltó bűnös életüket, elfogadják Jézus Krisztust személyes, megváltójuknak, üdvözítőjüknek.

Vannak, akik hosszú évekig, talán évtizedekig templomokban, imaházakban hallják Jézus Krisztus örömüzenetét és mégsem jutottak el oda, hogy döntsenek és elkötelezzék magukat mellette. Nem elég hallgatnod őt, nem elég tanulnod tőle, vagy éppen gyönyörködnöd csodáiban.

Bármennyire ismerem is a Bibliát, lehetek a teológia professzora, ha nem bízom annyira Krisztus Jézusban, hogy feltétel nélkül az ő vezetésére merjem bízni az életem, ha nem fogadom el Őt életem urának megváltójának, akkor nincs üdvösségem, nincs örök életem. Az ismeret nem üdvözít, mert „kegyelemből van üdvösség hit által”.

Vele való személyes elkötelezett kapcsolatra van szükséged. Közel jöhetsz hozzá, találkozhatsz vele és megszólíthatod.

Kedves igehallgató gyülekezet, ha lehetőségem lenne rá, szeretném hatalmas fénybetűkkel maradandóan felírni az égboltra, hogy mindenki lássa: „Ember! Jézus Krisztus nélkül elveszett vagy, pokol és kárhozat vár rád, csak vele lehet üdvösséged!”

Az elmúlt 27 év alatt nagyon sok emberrel beszéltem Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelméről és annak elutasításáról. Legtöbben azzal odázták el a kérdést, majd meglátjuk mi lesz.

Krisztus Jézussal kivétel nélkül minden embernek lesz majd találkozása. Amikor az Emberfia eljön dicsőségében előtte minden térd meg fog hajolni, mennyeieké, földieké és fölalattiaké. Csak rajtad múlik, üdvözítőd, vagy mint ítélőbíród lesz a hatalmas, dicsőséges Krisztus a vele való elkerülhetetlen találkozáskor. Ő kitárt karokkal vár Téged és kifejezetten örül neked, ha Őt választod. Mert Jézus Krisztus nélkül nincs üdvösségünk!

ÁMEN!

Elmélkedés "az új ember" felöltéséről!

 

Efezus 4,22-24 „22vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; 23újuljatok meg lelketekben (értelmetek szelleme által, Csia fordítás) és elmétekben, 24öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”

Pál apostol levelében figyelmezteti az Efezusiakat 4,17-18, „… hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak a tévelygésükben és megkeményedett a szívük.”

Első olvasatra olyan egyszerűnek tűnik, mint egy szakadt kabátot levetni a régi énünket, az óembert és megújulni. Tudom, mert átéltem milyen nehéz a tévelygésben megkeményedett szívvel elfogadni Istennek Krisztus Jézusban felkínált kegyelmét. Ahhoz, hogy ez megtörténjen kezembe kellett venni és olvasni a Bibliát (persze egészen más célból tettem ezt), ezáltal a kegyelmes és szerető Isten megnyitotta szívem az igazságra és megszólított igéje által.

Nagyon – nagyon hálás vagyok ezért, mert vakon rohanhattam volna a vesztembe, mint, ahogyan ezt legtöbb ember teszi. „Mert akik a vesztükbe rohannak, azok a keresztről szóló üzenetet bolondságnak tartják. Számunkra azonban, akiket az Úr megment, ez az üzenet az Isten erejét jelenti.” 1. Korintus 1:18 (egyszerű fordítás).

Döntő fordulat csak akkor következhet be a tévelygő ember életében, ha ráeszmél, hogy Istennek Krisztus Jézusban felkínált kegyelmét elutasítva életútja a pokolba vezet. Döbbenetes volt számomra Kóbor Jánosnak rövid televíziós nyilatkozatát hallani, amit Benkő László zenésztársa temetésén a gyász hatása alatt mélyen megrendülve, megtörve mondott, „csak abban reménykedem, hogy nincsen pokol”, és ezt megismételte még egyszer. Ezt a rövid riportot közvetlenül Kóbor János halála után adta le híradójában a magyar köztévé.

Az üdvösség, az „örök élet” útja az újjászületéssel kezdődik, ha felismerem, hogy Isten felkínált kegyelme nélkül elveszett vagyok és Őt hívom segítségül. Jézus mondja Nikodémusnak a zsidó főpapnak „János 3:5-6 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi Szellemtől született, szellem az.” (új Károli fordítás)

Tehát szellemünkben született újjá az Istentől gazdagon megáldott „új ember”, „aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” Efézus 4,24.

„Áldott a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban, a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket …” Efezus 1:3 (Csia fordítás).

Tehát szellemünkben van az „új ember”, testünkben és elménkben, értelmünkben az „óember”. Az „új ember”, mint a rádiókészülék közvetlenül veszi Isten adását. Az elménk (lelkünk) és testünk a hústest kívánságai és vágyai alá van rekesztve. Ezért hangsúlyozza az Apostol Efezus 4,23-ban „újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint, valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”

Újonnan, (felülről) született szellemünk és elménk, vagyis lelkünk között összekötő híd a hitünk és Istenben való őszinte bizalmunk. Csak ez vezet bennünket lelkünk, értelmünk megújulásához! S.D.G.

Okos istentisztelet!

 

Róma 12,1-2 „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Igehirdetés hangfelvétele is meghallgatható: https://drive.google.com/file/d/1n7hsa7s773mUN3SGwzc_WXgJhQhI_KVB/view?usp=sharing

A hét témája: Istennek adott ajándékaink. Mai napra kiemelt üzenet „Az okos istentisztelet!”

Pál apostol a lehető legjobbat akarja a római testvéreknek, ezért kérésével féltő szeretettel fordul hozzájuk, „okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”.

Mi az alapja annak, hogy oda merjük szánni magunkat, teljes lényünket Istennek tetsző élő és szent áldozatul? Úgy gondolom, először is feltétel nélküli bizalom. Ha nem bízom valakiben, ha nem hiszem, hogy jól járok, ha feltétel nélkül rábízom magam, akkor olyan távolságtartó leszek, nem nyílok meg számára. Ebből a bizalmatlanságból fakad az az elgondolás, hogy én jobban tudom mi a jó nekem. Korunknál fogva, legtöbben megtapasztaltuk gyermekeink és unokáink kamaszkori megnyilvánulásait, amikor azt hitték ők jobban tudják mi a jó nekik. Ez a hozzáállás, de sok embert vitt már tévútra és keserves megtapasztalásra.

Jóföldi Gábor lelkipásztor testvérünk itt a gyülekezetnek mondta el az alábbi történetet. Amikor itt laktak a szolgálati lakásban Barnus fiuk felmászott a magas téglakerítésre, de lejönni már nem mert, ezért a szülőket hívta segítségül. Édesapja lentről nem érte el, ezért kinyújtotta felé két ölelő karját és azt mondta, ugorj Fiam és én elkaplak. De félek! Ne félj, bízz bennem én elkaplak! A fiú leugrott és Édesapja a feléje kinyújtott két karjával elkapta.

A mi féltőn szerető Istenünk, szerető Atyánk az Ő igéjében, a Bibliában számtalanszor tudomásunkra hozza, hogy életünk legjobb, legbölcsebb döntése, ha feltétel nélkül bízunk benne, és kitárt ölelő karjaira bízzuk magunkat. Bízhatunk benne, mert a világteremtő és fenntartó hatalmas Isten minden körülmény között képes megtartani bennünket, úgy, hogy az a javunkat szolgálja. Irántunk való szeretetét mindennél világosabban, érthetőbben kifejezte abban, „…, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. (János 3,16) Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelme minden emberi okoskodást felülír és felülmúl.

Isten szeret bennünket ez nem lehet kérdéses. Mondjátok testvéreim szeretitek az Istent? Azt az Istent, aki egyszülött fiát adta értünk áldozatul. Egy másik kérdésem, voltatok-e már úgy, hogy egy szeretett személytől kapott levelet, eltettétek, vagy elmentettétek és utána azt többször is elolvastátok? Ennél már csak az jobb, ha a szeretett személlyel beszélgethetünk, ha szól hozzánk. Sok ember van úgy Istennel, vágyik arra, hogy szóljon, beszéljen hozzá, miközben a hozzá küldött levelét a Bibliát viszont nem olvassa.

Ezt kéri a Rómában lévő keresztyén gyülekezettől az apostol, „okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”. Mit is jelent az, hogy okos istentisztelet? Ez az igevers megadja a választ is, „amely tetszik az Istennek”. A továbbiakat az Apostol így fogalmazta meg „szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul”.

Az ószövetségi véres áldozat részeként megölték az áldozatra szánt állatot és ezt újból és újból meg kellett ismételni. Jézus Krisztus golgotai véres áldozatát elfogadta az Atya egyszer és mindenkorra érvényes bűnért való áldozatként (Zsidók 7,27). Nemcsak a lelkünk, hanem újjászületett szellemünk, testünkkel együtt drága áron, Jézus Krisztus vérén vásároltatott meg és rá van bízva Istenre, hogy őelőtte szentek és kifogástalanok legyünk.

Nem tudom életünk során hányszor merült fel bennünk a kérdés, mit kaptam én személy szerint Istentől? Ő az egyszülött Fiát halálra adta értem! Értem, aki bűneimben halálra voltam ítélve. Nekem, nekünk csak el kellett fogadni ebben az önzetlen és hatalmas áldozatban felkínált kegyelmet, hogy Jézus Krisztus az én bűneimet is felvitte a keresztfára és elszenvedte az érte járó büntetést. Ez Istennek az új szövetségben felkínált kegyelme.

Pál apostol a második versben a római gyülekezetnek és nekünk is útmutatást ad, hogyan leszünk képesek okos istentiszteletként odaszánni testünket olyan élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek.   Róma 12,2 „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Az, hogy ne igazodjunk a világhoz, úgy érzem Isten gyermekeinek talán egyértelmű, nem szorul külön magyarázatra. Azonban ez, már sokaknak nehézséget okoz, hogy „változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata”. Fontos tudnunk, hogy Pál apostol ezt a levelet az ókori Róma városában lévő krisztushívő keresztyén gyülekezetnek írta.  Felmerült bennem a kérdés, egy Krisztus Jézusban megváltott, újjászületett embernek miért és hogyan kell értelme megújulásával megváltoznia?

Fontosnak tartom, hogy elmondjam, Isten nem hagy egy ilyen fontos kérdéssel kapcsolatosan bizonytalanságban bennünket, mint ez, „hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata”. Rómabelieknek és a többi gyülekezetnek Isten az akkori igehirdetők által és az apostoli levelekben ehhez minden útmutatást megadott. Mindezek bőségesen már nekünk is rendelkezésünkre állnak a Bibliában.

Bibliában lévő útmutatás nagyon fontos számunkra, olyan, mint amikor autóval megyünk egy idegen helyre és a külső útjelző, útmutató, és szabályokat jelző táblák segítségével közlekedünk. De van egy mindezt kiegészítő fontos segítségünk, az okostelefonunkban belül rendelkezésünkre álló úgynevezett GPS, vagyis navigációs rendszer, tanácsol, irányít, és ráadásul figyelmeztet bennünket, ha túllépjük a megengedett sebességet, vagy letérünk a kijelölt útról.

A végtelenül bölcs és hatalmas Isten nem hagy bennünket sem közvetlen belső vezetés nélkül, mindent megadott számunkra, hogy megváltozzunk az értelmünk megújulásával, hogy megítélhessük mi az Isten akarata, „mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Ahhoz, hogy ezt igazából megérthessem a bibliában lévő igék mélyebb összefüggéseinek kellett feltárulni előttem.

Most ízlelgessük, értelmezzük a következő igét, melyet megosztok veletek kedves testvéreim. Efézus 1,3-4 (Csia fordítás) „Áldott a mi Urunknak Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket annak megfelelően, ahogy a világ megalapozása előtt őbenne kiválogatott bennünket magának, hogy őelőtte szentek és kifogástalanok legyünk.”

Első hallásra nehéz felfogni és megérteni, hogy valójában mit is jelent ez, „Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket”. Ezt a számomra megnyílt és nagyon fontosnak tartott igét, szép színes formába téve megosztottam a közösségi oldalamon. Mit gondoltok hány embernek tetszett. Összesen négy ember reagált rá, ebből két katolikus, egy református és egy pünkösdi közösséghez tartozó. A több mint száz baptista ismerősömből egynek sem nyerte el tetszését az Isten igéje.

Ezt, a hatalmas üzenettel bíró igét olvasva értettem csak meg, miért mondta Jézus a tanítványainak a csodáira utalva, János 14,12-14 „12Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, 13és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; 14ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” Tudom és hiszem, hogy Jézus Krisztus ezt felelősséggel komolyan mondta, ő nem hazudik!

Csodálkoztam, amikor keresztény missziós híradásokban Európán kívüli országokban tízezres, százezres tömeges megtérésekről, Jézus csodáihoz hasonló gyógyulásokról, halottak feltámadásáról értesültem. Óhatatlanul felvetődött bennem a kérdés, ezek ma is léteznek? De a környezetemben ilyen nagykaliberű csodákat nem tapasztaltam. Aztán rájöttem, ahogyan a közmondás tartja, a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is.

Interneten megkerestem a párhuzamos Bibliát, három kiválasztott különböző fordítás van egy sorban egymás mellett. Megnyitottam János evangéliumából a 3. részt, amikor Jézus Krisztus Nikodémussal a zsidó főpappal beszélget. Bibliánkból ismerjük a beszélgetést. Csak három mondatot kívánok kiemelni a megújított Károli fordításból, amit maga Jézus mond: János 3,5-7 „Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.” Amit ebből ki szeretnék emelni, „ami Szellemtől született, szellem az”

Utána jártam és rájöttem, hogy a harmadik isteni személyt az eredeti nyelveken írott biblia alapját képező iratokban Szent Szellemnek írják. Isten ugyanis szellem (pneuma), a lélek viszont (pszihé). A lélek szó nem helyén való használata zavart okoz és megakadályozza a Szentírás mélyebb és igazibb megértését. Bár sok olyan igeszakasz is van, ahol teljesen mindegy, hogy szellemet, vagy lelket olvasunk, mert nem változtat az üzenet lényegén.

A Bibliai antropológia megkülönböztet az emberben három, egymástól lényegileg eltérő alkotórészt: testet, lelket és szellemet. (R. Brockhaus. Gondolatok a római levélről, a kiadó megjegyzése.)

Kedves igehallgató gyülekezet, megértettem, hogy megtérésünkkor a valódi újjászületés szellemben történik, és az újjászületéskor kapott részünk a Szellemünk. Ennek egyenes következménye, hogy az Efézus 1,3 üzenetében újjászületéskor kapott áldás szellemi áldás, így a Szellemünknek része. „Áldott a mi Urunknak Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket …..„ Kicsit erőltessük meg a fantáziánkat, el tudjuk képzelni mit takar ez a fogalom? „Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket …..„ Gondoljuk csak végig a mennyei lényekben áldásként mennyi csodás képesség, lehetőség van. Ha valóban újjászülettünk akkor mindez bennünk is megvan, de a szellemünk része. Ismétlem! Mert a mi Urunknak Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket!

A felolvasott alapigénkben ezt üzeni most nekünk is Pál apostol: „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Az elménk, az értelmünk viszont már lelki kategória és annak kell megújulnia. Értelmünkön keresztül lehet csak Istentől kapott Szellemünknek meghatározó befolyása a testünkre, testünk vágyaira, kívánságaira. Akinél van Biblia, olvassuk el az Efézus 1,3 igeszakaszt. „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban”. Ugye a lélek szó nem helyén való alkalmazása, mennyire megváltoztatja, akadályozza a Szentírás mélyebb üzenetének megértését?

A mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott, újjászületett Szellemünk és az (elménk) értelmünk közötti híd a hitünk, ha működik Istenbe vetett őszinte bizalmunk és teljes ráhagyatkozásunk.

Egy mindennapi hasonlattal szeretném érthetőbbé tenni az üzenet lényegét. Újjászületett szellemünkbe plántált mennyeiekben található minden szellemi áldást ahhoz tudnám hasonlítani, ha veszünk egy számítógépet, vagy egy okostelefont, arra fel van telepítve egy teljes program, amely lehetővé teszi annak működését és célszerű használatát. Gondoljunk csak bele, a számítógépre, vagy telefonra telepített teljes programból egy átlagos felhasználó, ismeretétől függően csak minimális lehetőséget tud és akar kihasználni.

Isten azt akarja, hogy a megtérésünkkor újjászületett szellemünkben lévő minden szellemi áldást, magunk és mások javára, de legfőképp Isten dicsőségére még jobban kihasználjuk. Csak az értelmünk megújulása hozza meg számunkra ezen a téren az áttörést, hogy hit által aktiválni tudjuk a szellemünkbe programozott mennyei áldásokat.  Ezért szólítja fel az apostol nyomatékosan a Rómabelieket és most bennünket is, „okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg az értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. ”SOLI DEO GLORIA”! ÁMEN.

Tudjuk, hogy van feltámadás!

 

2Korinthus 4,13-18 13Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: „Hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk, és azért szólunk! 14Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. 15Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére. 16Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

Tudjátok, miért aktuális most is számunkra a feltámadás? Mert olyan kikerülhetetlen valóság a halál, amivel akarva, akaratlanul számolnunk kell! Ha a jövendőnkről semmit sem tudunk, egyet bizonyosan tudunk: azt, hogy előbb, vagy utóbb meghalunk. Az élet végén ott integet a nagy kérdőjel, a halál, aminek egyszer mindenki áldozatul fog esni! Talán az emberben nincs természetesebb érzés, mint a haláltól való félelem!

Csak azt érezzük, hogy a halál olyan valami, amiről nincs semmilyen tapasztalatunk. Olyan, mint egy sötét függöny, egy beláthatatlan mély szakadék, ami majd elválaszt valamitől, vagy valakitől bennünket. Épp ez a probléma benne! Minden ember életében eljön a pillanat, amikor semmi sem lesz fontosabb már a számunkra, csak az, hogy mi van ott a túloldalon?!

Ildikó leányom halála előtt, amikor már érezte, hogy emberileg semmi reménye nincs a gyógyulásra, akkor megszólított: Apu, attól félek, hogy a pokolba kerülök. Gyermekem, ez csak rajtad múlik, ha őszintén, bűnbánó szívvel behívod Jézus Krisztust az életedbe, hogy ő legyen életed Ura, kiárad rád Isten kegyelme és örök életed, üdvösséged lesz. Utána együtt imádkoztunk és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy szeretett gyermekemet az Istenhez vezessem.

Rettenetes volna nekimenni úgy a sötétségnek, hogy az ember nem tudná, hová vezet az útja. Ez a halál igazi problémája! És most, ebben a világban, ahol az emberek többsége rettegve gondol a halálra, egyszerre felharsan egy örömhír: "Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje." Aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, az övéit is fel fogja támasztani!

Feltámadás! Hogyan lehet megfogalmazni a feltámadás lényegét? Földi, jelenlegi romlandó testünkből feltámadáskor egy romolhatatlan új jön létre, egy teljesen más létformára fog vezetni bennünket Isten a halálunk után. Tehát hittel valljuk, hogy fel fogunk támadni!

Mai igehirdetés kiemelt fő gondolata, „Tudjuk, hogy van feltámadás!” A hitetlen kételkedők első kérdése ez lenne, honnan tudhatjuk mi ezt? Sok más mellett erről is tudósít bennünket a BIBLIA, mely Isten numerikus kézjegyével hitelesített dokumentum. Az első személy, aki a világtörténelemben romolhatatlan testben a halálból feltámadott az Jézus Krisztus volt. Bibliában olvasható, hogy Jézus Krisztus földi küldetésében több személyt is feltámasztott a halálból, de ezek később kivétel nélkül mind meghaltak, mert hús-vér testben voltak.

Pál apostol a Korinthusiakhoz írt első levelében (15,4-8) azt írja, Jézus haláláról és feltámadásáról, „4 eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint. 5 és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. 7Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 8 Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.”

Ebből a felolvasott igeszakaszból szeretném kiemelni „megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre”. Kedves igehallgató gyülekezet, ismerjük az evangéliumokban leírt tudósításból a kenyérszaporítás csodáját, (Márk 6,34-44) amikor Jézus öt kenyérből és négy halból az ötezer embert megvendégelte, ettek, jóllaktak mindnyájan, majd összeszedték a megmaradt darabokat tizenkét tele kosárral.

Abban a korban csak a felnőtt férfiakat vették számba, a nők és gyermekek számolatlanul az ötszázon felül voltak. Olyan ez, mintha korunk egy-egy eseményénél a létszám meghatározásánál, csak a szavazásra jogosult férfiakat vennék figyelembe. Az ötszázon felül legalább annyi nő és gyermek is lehetett. (Csak mellékesen jegyzem meg, ha nálunk is így számolnák a gyülekezetek létszámát, akkor vészesen alacsony lenne a létszám).

Nincs az a földi bíróság, amely egy jogi eljárásnál figyelmen kívül merné hagyni ötszáz szemtanú egybehangzó állítását, hogy találkoztak a feltámadott Jézus Krisztussal. Mert Isten fiát Jézus Krisztust keresztre feszítették, meghalt, a kor szokása szerint eltemették és a harmadik napon feltámadott. Így olvastuk: „2Kor 4,13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk, és azért szólunk!

Ebben van a mi igazi reménységünk, hogy Jézus Krisztus első zsengeként feltámadott a halálból. 1 Kor. 15,12 Pál apostol ezt mondja: „Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nem támadnak fel a halottak?” Zsidók nagy része ma is tagadja Jézus Messiás voltát és feltámadását. Ennek van egy praktikus oka, mert akkor be kellene ismerniük, hogy Isten fiát a Messiást ártatlanul megölték.

Tudjuk, hogy van feltámadás! A feltámadásunk romolhatatlan és halhatatlan test formájában fog történni, mert test és vér nem örökölheti „Isten országát”. Örömteli szívvel gondoljuk csak végig, élő reménységünk van Istenben, mert aki feltámasztotta a Fiút, feltámasztja majd az ő követőit is. Ez a mi mindennapi reménységünk, kiapadhatatlan forrása. A mi földi szenvedésünk, nyomorúságunk az örökkévalósághoz viszonyítva nagyon rövid, szinte pillanatnyi, egy napon véget ér, és Krisztusban való hitünk igen-igen nagy örök dicsőségben fog kiteljesedni.

Vizsgáljuk meg hiteles forrás alapján, hogyan lehet biztosan miénk a feltámadásban ez a csodálatos örökség Isten országában. Mit nyerhetünk, az „örökséggel”, vagy mit veszíthetünk annak elutasításával?

Különböző világvallások, sőt még keresztény felekezetek is ellentmondásosan vélekednek erről a témáról. Mi azonban merítsünk az egyedüli igaz és hiteles forrásból a Bibliából. Köztudott, ha egy vödör vizet felhúzunk a kútból, akkor a vödör ugyanazt a vizet tartalmazza, mint ami a kútban van.

Jákób kutjánál Jézus (János 4,6-42) a bűnös samáriai asszonynak élő vizet kínál. Azt mondja az asszonynak, aki a kút vizéből iszik újból megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, mert örök életre buzgó víz forrása lesz benne. Az asszony azt mondta, Uram add nekem azt a vizet! Testvérem, ha Jézus örök életre buzgó vízének forrása van benned, akkor a feltámadásban csodás örökség részese vagy!

Úgy gondolom a feltámadásról leghitelesebbnek az tűnik, amit maga Jézus mond földi küldetése során, majd később a Jelenések könyvében is szól arról az időről, amikor az események sodrában a feltámadást követi az utolsó ítélet.

Máté 24-25 fejezetében olvashatunk arról, amikor Jézus az olajfák hegyén leült, odamentek hozzá a tanítványai külön, és ezt kérdezték: Mondd meg nekünk mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének. (Jézusnak ez volt az utolsó hosszú tanítása tanítványai felé).

Máté 25,31-től szól az Emberfia dicsőséges eljöveteléről és az utolsó ítéletről. A Bibliából tudjuk, hogy az események láncolatában megtörténik a még élők közül az elragadtatás, és megkezdődik a halottak feltámadása.

Az utolsó ítéletről így tudósít bennünket: Amikor eljön az Emberfia az ő dicsőségében és vele az angyalok mind és odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. Juhokat a jobb keze felől, kecskéket a bal keze felől állítja.

Máté 25,34-ből olvasom tovább a történetet CSIA fordítás szerint, mert ez a leginkább szöveghű fordítás: Aztán ezt fogja mondani a király a jobb felől állóknak: „Jertek Atyám áldottai, vegyétek örök birtokul azt a királyságot, mely a világ megalapítása óta nektek készült. Mert éheztem és ennem adtatok …”!

Számomra hatalmas üzenete van ennek a mondatnak, „vegyétek örök birtokul azt a királyságot”. Mindannyiunknak van a birtokában valamilyen használati eszköz, telek, ház, nyaraló, autó és még lehetne sorolni. Mindezt csak átmeneti időre kaptuk mennyei Atyánktól, hogy Isten dicsőségére használjuk, mindent itt kell hagynunk, de amit ott az Ő országában, az Ő királyságában kapunk az örök időkre szól!

Máté 25,41 Aztán így szólt a bal keze felől állókhoz: Átkozottak, menjetek előlem az örök tűzre, mely a vádlónak és angyalainak készült. Mert éhezten és nem adtatok ennem ….!

Majd a Máté 25,46 így fejeződik be Jézus tanítása: „Akkor ezek el fognak menni az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

Tehát mennyei Atyánk Jézus Krisztusban csodálatos örökséget kínál minden embernek. Feltámadással együtt örök életet, abban a csodás országban, melyet az őt szeretőknek készített. Csak rajtunk múlik, hogy ezt örömmel és hálás szívvel elfogadjuk, vagy balgán elutasítjuk. ÁMEN.

Joó István