Isten a szeretet! (Szőkepuszta 2024-07-28)

 

1János 4,7-17 7Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; 8aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent; mert Isten szeretet. 9Abban nyilvánult meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 10Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 11Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. 12Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. 13Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. 14És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. 15Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben; 16és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. 17Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.

Sok szeretettel köszöntelek Benneteket itt az ódon falak között, ahol közel egy évszázad óta oly sok igei üzenet, zene, ének és Istennek hálát adó, őt dicsőítő imádság hangzott el.

Felmerült bennem a kérdés, hogy 1920-tól Soltvadkertről és egyéb helyekről ide költöző nagyszüleinknek, dédszüleinknek mi volt a titkuk? Az egyszerű gazdálkodó, de Istent szerető és Isten vezetésének engedelmeskedő felmenőinket a végtelenül bölcs, hatalmas Isten eredményesen használni tudta és gazdagon megáldotta igyekezetüket. Az 1930-as évek második felében Dunántúlon első magyar nyelvű baptista gyülekezetként Szőkepuszta központtal, Istennek való engedelmességük gyümölcseként immár 26 misszióállomásuk működött a környéken, innen nőtt ki többek között a kaposvári baptista gyülekezet is.

Még egyszer felteszem a kérdést, mi volt a titkuk, ami valójában nem is titok, legfeljebb mindenki által megismerhető nyílt titok. Eredményességüknek egyik döntő feltétele volt, hogy szeressék Istent, a másik ebből fakadó fontos feltétel, hogy nagyon szeressék az embereket.

Legtöbbünk számára ismerősen cseng, amikor Jézust megkérdi egy törvénytudó:

36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” 38Ez az első és a nagy parancsolat. 39A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Máté 22,36-39

Egy megtért hívő ember, akinek Isten a Szentlélek által felfedi azokat a titkokat, amelyeket megismerve, minden embert meg szeretne menteni az örök kárhozattól, azokat az embereket, akiknek lelki látásukat e világ fejedelme elvakította, és azt hiszik magukról, hogy az általuk választott legjobb úton haladnak.

Érted már drága barátom? Ha egy hívő ember viszi hozzád a szerető Isten üzenetét, ez azért van, mert nagyon szeret téged és ezzel a javadat akarja. Felnőtt értelmes emberek vagytok, felismeritek azt, aki önzetlenül minden érdektől mentesen szeret benneteket. Ha valaki csak addig szeret benneteket, amíg az ő akarata érvényesülhet felettetek, az mindig legyen gyanús. Szőkepusztai atyafiak az örök kárhozattól akarták megmenteni ismerőseiket és ismeretleneket.

Azt hiszem Isten szeretetéhez nem férhet kétség, Jézus szájából hangzott el Nikodémus zsidó főpap felé a Biblia központi üzenete: János 3,16. „16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Előtte pár perccel arra hívta fel Nikodémus figyelmét: János 3,3 „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát”.

Tehát az igazságosan szerető Istennek az a vágya, célja, hogy a szabad akarattal megáldott ember, hit által teljes szívvel Isten felé forduljon, elfogadja Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, és akkor örök élete van.

De van valaki, akinek ez nem érdeke, aki ezt mindenáron meg akarja akadályozni! 2 Korinthus 4,3-4 „3Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. 4Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki Isten képmása”.

Röviden ismertetem veletek e földi világ szellemi, uralmi struktúráját. Teremtése után az első emberpár közvetlen napi kapcsolatban volt Teremtőjével. De a mennyei régióból Isten elleni lázadásáért száműzött főangyal Lucifer (fényhozó) kísértése folytán az emberpár elbukott, mert fellázadt Isten parancsa ellen. Az embernek ezzel eltorzult istenképűsége és elvesztette kiváltságát, mert engedetlenségével átjátszotta a földi világ uralmát a Sátán kezébe.

Biblia tudósít bennünket arról, hogy e földi világ fejedelme, más fordítások szerint a világ istene a Sátán.

Jézus így tanította a tanítványait a Szentlélekről: János 16,8-11 „8És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. 9A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; 10az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; 11az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.”

Megváltásunknak, Istenkapcsolatunknak legfőbb célja, hogy felszabaduljunk a Sátán rabszolgasága, és uralma alól.

Ebből egyértelműen következik, ha valaki nem fogadja el hit által Istennek fiában Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, bármilyen ijesztőnek is hangzik, az a Sátán rabszolgájaként, annak közvetlen befolyása alatt éli az életét. A Bibliát értelmezve, még konkrétabban fogalmazva, megtérés és újjászületés nélkül, az Isten nélküli földi élet egyenes következménye az örök kárhozat, még akkor is, ha emberi teljesítményként számtalan jócselekedetet hajtott végre.

Hogy jól megértsétek a hálából fakadó hívő keresztyén élet lényegét, elmondok egy történetet. Történetünk idején, közel kétezer éve a mediterrán ég alatt vagyunk egy rabszolgapiacon. Meghalt egy rabszolgatartó, akit szerettek a rabszolgái, mert emberszámba vette őket. Az örökös nem akart gazdálkodni, ezért eladásra kínálta apja birtokát és rabszolgáit.  Sokan licitáltak egy gyönyörű fiatal rabszolgalányra. A környék egyik legkegyetlenebb rabszolgatartója tartotta a legmagasabb összeggel a licitet, erre egy ember, aki igazából nem is akart vásárolni, felismerve a helyzetet, megduplázta a tétet, szinte mindenét feltette a licitre és övé lett a gyönyörű rabszolgalány. Elintézték a papírformát és elindultak a lánnyal, a férfi ment elől, a lány pedig követte. Az új tulajdonos a lányhoz fordult és azt mondta, kifizettem érted a váltságdíjat, most szabad vagy, oda mehetsz, ahová csak akarsz. Erre a lánynak kicsordult a könny a szeméből, letérdelt előtte és azt mondta, uram hálából azért, mert megváltottál a gonosz rabszolgatartó hatalmából, életem végéig téged akarlak szolgálni. Értitek ennek a történetnek az üzenetét, Jézus Krisztus életét adta a Golgotán, azért, hogy nála megszabadulhass bűneid rabságából. Emlékszel még mit mondott Jézus Krisztus, „az a bűnük, hogy nem hisznek bennem”.

Voltál már olyan rendezvényen, ahová bizonyos tárgyakat nem lehetett bevinni. Ilyen hely a mennyország, bűnteherrel oda bejutni képtelenség. Bűnterhedtől egyedül Jézus Krisztus tud megszabadítani. Bátorítalak, fordulj hozzá bizalommal.

Ha valaki úgy érzi, szüksége van szabadításra, bátran forduljon hozzánk, imádkozunk vele és érte. ÁMEN

Joó István

Krisztus szeretete visz közelebb Isten teljességéhez!

 

Efezus 3,14-21 14Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, 15akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: 16adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; 17hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva 18képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; 19és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. 20Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: 21azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.

Efezus 3,14-21 igehirdetés hangfelvétele!

https://drive.google.com/file/d/1RgRaIe-T27YXje2KtwyA7ZdAOUB3CXNN/view?usp=sharing

Az imént felolvasott, a mai igehirdetés alapjául szolgáló szakaszhoz azt a címet rendelte az Áhítat szerkesztője: „Krisztus szeretete visz közelebb Isten teljességéhez”.

Vizsgáljuk meg előbb ebből a nézőpontból, hogy valójában mi jellemző Krisztus szeretetére?

Így olvastuk 19”és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok”. Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét szinte lehetetlen megismerni a maga mélységében, mégis biztat bennünket Pál apostol, hogy tegyük, mert Krisztus minden ismeretet meghaladó, megtapasztalható szeretetének megismerésével jutunk el Isten mindent átfogó teljességére.

Nagyon frappánsan és lényegre törően fogalmazza meg Jézus Krisztus Nikodémusnak Isten szeretetét a János 3,16-ban: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Értelmezhetjük ezt úgy is, hogy Krisztus Jézus minden emberi értelmet felülmúló szeretete és értünk hozott golgotai áldozata visz bennünket (engem és téged) közelebb Isten teljességéhez.

Felettébb fontos számomra, hogy Jézus Krisztusban Isten szeretete úgy globálisan kiárad az egész világra. Ékes bizonyítéka ennek: Máté 5,45 „hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.”

Mégis a szerető, de ugyanakkor igazságos Isten szabott egy nagyon fontos feltételt, hogy ki az aki Isten gyermekeként Krisztus testének, a gyülekezetnek tagja lesz, ”aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Vegyünk példának egy iskolai pedagógust, aki jobb esetben azért választotta a hivatását, mert szereti a gyermekeket, örömet szerez neki, ha emberségben, tudásban gyarapodnak tanítványai. Azonban ez a hívatásából fakadóan gyermekeket szerető tanár mégis egészen másképpen szereti saját gyermekeit.

Ha elfogadtad Istennek fiában Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, megtértél, újjászülettél, akkor az ő drága vére megtisztított minden addigi bűnödtől.  Ha így történt, akkor már szerető Atyádnak szólíthatod a mindentudó, mindenható, végtelenül bölcs és hatalmas Istent. Miért! Mert őszinte szívvel hiszel benne, rábíztad az életedet, akkor Jézus Krisztus drága vérén megváltott gyermeke vagy, ami egyben csodálatos kiváltsággal mennyei polgárjoggal is jár. Róma 8,14. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai”.

Kedves igehallgató gyülekezet, Róma 8,38-39 „38Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”.

Van egy kérdésem, mi az, vagy ki az, ami mégis elválaszthat bennünket a szerető Istenünktől? Mi az, ami ember és Isten közé állhat?

Isten Igéjét ízlelgetve, értelmezve én úgy érzem, egyedül a mi szándékosan megtűrt bűneink választhatnak csak el bennünket szerető Istenünktől.

Itt legtöbben szülők is vagytok, akkor tudjátok milyen torokszorító érzés, amikor gyermekeink irántuk megnyilvánuló szeretetünk ellenére szándékosan ellenszegülnek segítő szándékunknak. Higgyétek el, szerető Istenünk, mennyei Atyánk féltő szeretetéből fakadóan ugyanazt a szomorúságot érzi, ha szándékosan ellenszegülünk neki. Ha meg nem szándékos a tévelygésünk, akkor az első figyelmeztető szavára, azt hallva, megértve engedelmes szívvel meg kell jobbítani életutunk irányát. Hogyan tehetem ezt meg? (315. ének. „Hadd menjek Istenem mindig feléd”)

Ézsaiás 59,1-2 „Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg”.

Biztosan hallottatok már olyan esetről, amikor a tanítványait szerető pedagógus, valamilyen kihágásért jogosan figyelmeztette, esetleg büntette is a diákot. Mit tesz erre néhány szülő, ahelyett, hogy figyelmeztetné a gyermekét, másnap bemegy az iskolaigazgatóhoz és feljelenti a pedagógust. Az ilyen szülő akarva, vagy akaratlanul a legtöbbet árt ezzel gyermekének.

Hogyan nevezik ezt a szeretetet amilyennel az ilyen szülő szereti gyermekét? Majomszeretetnek!

Féltőn szerető Istenünk olyan szeretettel szeret bennünket, amely a szó szoros értelmében a javunkat szolgálja. Szeret bennünket, de az igazságszeretete nem engedi meg, hogy cinkosságot vállalva szemet hunyjon bűneink felett.

Zsidók 12,6 „mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad”.

Azt nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem nagyon sokat mond Isten bölcs szeretetéről a „Tékozló fiú története”, amit Jézus mondott el a sokaságnak, ahol jelen voltak farizeusok, írástudók és bűnösök.

A példázatbeli apa nagyon bölcs ember volt, ehhez nem férhet készség. Biztosan jól ismerte fiai jellembeli tulajdonságait. Valószínűleg előre tudta volna borítékolni fia jövőjét, mi lesz a következménye annak, ha teljesíti fia önző kérését, vagyis kiadja neki a családi vagyon rá eső részét. Megtehette volna azt, gyere fiam üljünk le, én jól ismerlek, egyedül a te javadat akarom és beszéljük meg a dolgot. De a fia úgysem hitt volna neki, mert úgy látta volna, egyéni boldogsága, boldogulása kiteljesedésének egyetlen akadálya az apja, és ezzel az apának élete végéig egy helyzetével elégedetlenkedő engedetlen gyermekével kellett volna együtt élni.

A bölcs apa rövid úton kiadta a családi vagyon rá eső részét. A történetet jól ismerjük, a tékozló fiú az utolsó fillérig elmulatta, elszórta örökségét.

Ismerek egy megtörtént esetet, amikor egy lelkipásztor családjában két fiúgyermek volt, a kisebbik kétszeresen elvált fiuknak a beosztással élő szülei a fővárosban vettek egy szolid egyszobás lakást. A szülők halála után a kisebbik fiú annak rendje, módja szerint hagyatékként megkapta az eladott sülysápi családi ház vételárának felét.

Többmillió forinttal a zsebében nagyon boldog volt, úgy érezte most igazán övé a világ. Vendéglőben a szokott törzshelyén csak úgy ragadtak rá a haverok, „két kézzel szórta a pénzt”, végre most megtehette, hogy a pincérnek vastag borravalóval kedveskedhetett. Úgy 8-10 nap után jött a kijózanodás amikor az örökségéből az utolsó bankjegyet is elköltötte. Újból egyedül maradt az asztalnál, az alkalmi haverok mind elhagyták.

Most térjünk vissza a tékozló fiú történetéhez. A disznók vályúja mellett a fiú felfogta a valós helyzetét, magába szállt és azt mondta: „Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok!” Mindannyian ismeritek a történet folytatását, a bölcs apa visszakapta bűnbánó gyermekét és a gyermek pedig megtapasztalta apja őszinte szeretetét.

A végtelenül szerető, bölcs, de igazságos Istenünk szeretetében biztosak lehetünk, de azt is tudnunk kell, hogy szabad akarattal áldott meg bennünket. Ha engedelmes őszinte ragaszkodással hallgatnánk rá, mennyi nyomorúságtól mentenénk, kímélnénk meg magunkat, akkor nem a disznók vályúja mellett kellene rádöbbenni saját valós helyzetünkre. De van egy jó hírem, a megtérő, bűnbánattal hazatérő bűnöst Isten minden időben kitárt karral fogadja. Krisztus önfeláldozó szeretete visz bennünket vissza Isten teljességéhez.

Most újból felolvasom az Efezus 3,14-21 alapigénket, mert szinte kimeríthetetlenül gazdag üzenete van számunkra. FELOLVASNI!

Pál apostol az Atya előtt térdeit meghajtva azért imádkozott az Efezusi gyülekezetért és értünk későbbi tanítványokért, hogy megerősödjék bennünk a belső ember.

Felmerül egy költői kérdés, mikor és milyen módon történhet ez? A belső ember akkor erősödhet meg bennünk, ha lelkünket a Szentlélek életereje tölti be, indítékainkat, vágyainkat, érzéseinket, gondolatainkat, és célkitűzéseinket – vagyis lelkünket mind inkább alárendeljük befolyásának és iránymutatásának.

Ha így teszünk, Isten mindenestől megmutatja hatalmát rajtunk keresztül, mégpedig rendkívüli módon. Lelkünket azért kell megerősítenünk, hogy:

(1) Krisztus lakjon szívünkben;

(2) meggyökerezzünk az Isten és az emberek iránti őszinte szeretetben;

(3) értelmünkkel felfoghassuk és életünkben megtapasztalhassuk Krisztus szeretetét;

(4) eljussunk Isten mindent átfogó teljességére.

Isten jelenlétének úgy kell betöltenie és átitatni életünket a Szentlélek által, hogy az Úr Jézus Krisztus természetét és dicsőségét tükrözzük lényünk legmélyéig.

Kérem a mindenség dicsőséges Urát, vezessen el bennünket minden igazságra, Isten teljességére, hogy mindannyiunk életében Krisztus szeretete által Isten teljessége megélt megtapasztalt valóság legyen, és mindez Isten dicsőségére legyen.   ÁMEN

A Szentlélek kitöltése!

 

ApCsel. 2,1-13 1Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. 5 Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. 6Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 7Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? 8Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: 9 pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, 10Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 11zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. 12Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? 13Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.

Hangfelvétel meghallgatható:

https://drive.google.com/file/d/1Gbazy2NFQAQZMWK-mE4YCmwqLrHmHrFj/view?usp=sharing

Isten Igéjéből a Bibliánkból tudjuk Jézus Krisztus a Golgotán befejezte értünk, üdvösségünkért önként vállalt váltságművét.  Ezt helyettesítő „áldozati bárányként” önként vállalta. Jézus Krisztus kereszthalálánál hiteles szemtanúként jelenlévő legfiatalabb tanítványa, János evagéliumában feljegyezte, az utolsó szava ez volt a kereszten: elvégeztetett. 

Kedves igehallgató gyülekezet, minek az ünnepe a pünkösd? Nem akarlak lexikonokban megfogalmazott információkkal fárasztani benneteket, ilyent már számtalanszor hallottatok. Csak egy tényre emlékeztetlek benneteket, hogy pünkösd a húsvét utáni ötvenedik nap. Hangfelvételen van Édesanyámnak egy szavalata, valahogyan így hangzik: „Pünkösd az az ünnep, amikor az ember lelke megtelik Istennel”. Milyen csodálatosan lényegre törő megfogalmazása Isten és ember kapcsolatának. Nem kell hozzá más, mint nyitott szívvel őszintén ráhagyatkozni Istenre, és hittel vallani, Uram legyen minden, de minden a te akaratod szerint és egyedül a te dicsőségedre.

1”Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.” Ap.Csel 2,1-2.

Pünkösd csodáját újra és újra átélik azok, akik teljes szívvel hisznek Jézus Krisztusban, és átadják magukat a Szentlélek éltető csodájának. Drága testvéreim, félszívvel sántikálni Krisztus Jézus és a világ között egyik legrosszabb döntés a magát hívőnek nevező embertől. Ifjúkoromban, még a megtérésem előtt is, csak azokat a hívő Atyafiakat tudtam tisztelni, azok voltak hitelesek előttem, akik bár néha csetlő botló emberkék voltak, de töretlenül azon voltak, hogy őszintén megéljék Krisztussal való közösségüket.

Sajnos kevés ilyen példaképet ismerhettem. Elgondolkodtam azon kedves igehallgató gyülekezet, miért van az, hogy ezek az általam nagyra tartott és tisztelt hívő testvérek, még csak gyülekezeti elöljárók sem lehettek. Vajon Mózes, Sámuel, és Dániel, ha ma itt élne közöttünk, hány Gyülekezetben lehetnének gyülekezeti elöljárók?

Apostolok cselekedeteiben Lukás a Szentlélektől ihletve olyan szemléletesen fogalmazza meg az akkori pünkösdi eseményeket: „2hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.” ApCsel. 2,2.

Mihez is tudnám hasonlítani, ezt a csodálatos jelenséget? Bár minden hasonlat egy kicsit sántít. 1981-ben tartalékos katonaként egy hónapra behívtak Szolnokra a Szandaszőlősi repülős alakulathoz. Továbbképzés célja az volt, hogy elméleti és gyakorlati képzés részeként üzemanyagos tartálykocsival gyakoroljuk az akkor legkorszerűbb MIG vadászgépek kerozinnal való feltöltését. Kamaz tartálykocsival be kellett tolatni két parkoló vadászgép szárnyai közé. Amikor a kifutópályán ezek a gépek felszállásra elindultak az olyan zúgással, légörvénnyel és lángnyelvekkel járt, hogy a kiszolgáló személyzetnek fülvédőt is kellett használni. Ha meg riadó starttal szállt fel egy gép és véletlenül egy galamb ijedtében beletévedt a légörvénybe, akár ötven méterre elvetette őt.

Valahogyan így tudom elképzelni ott a felházban (hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből), ezt a pünkösdi csodás jelenséget. Azzal a különbséggel, hogy ott a reptéren a zúgást ember generálta, míg Jeruzsálemben pünkösdkor az égből jött a hatalmas szélviharhoz hasonló zúgás, mely a Szentlélek kitöltésének kísérőjelensége volt.

Gondoljunk csak bele mekkora nagy ház lehetett, amelynek felső szintjén mintegy százhúszan együtt ültek Krisztus Jézus ígéretének beteljesedésére váró tanítványok. Méretét tekintve olyan, vagy nagyobb lehetett, mint pl. a rákoscsabai baptista imaház.

Vajon Jézus Krisztus ígéretén kívül mi volt az, ami lehetővé tette, hogy az akkori események úgy alakuljanak, ahogyan most olvashatjuk a pünkösdi igehirdetés alapját képező igékben? Ez nem más, mint a tanítványoknak példaértékű engedelmessége és hűsége Krisztus Jézushoz. Bár szeretett Mesterük a zsidóktól és pogányoktól meggyalázva meghalt a kereszten, harmadnap dicsőségesen feltámadott, negyven napon át megjelent több mint ötszáz embernek, majd a szemük láttára felemeltetett és visszatért a mennybe.

Megtehették volna azt, hogy elkeserednek, mert végleg elment tőlük Jézus és visszatérnek eredeti foglalkozásukhoz. Péter és Jakab elment volna halászni, Máté pedig visszaült volna vámszedő asztalhoz. De őket nem olyan fából faragták, élő hittel belekapaszkodtak Jézus ígéretébe! Gondoljunk csak bele, nekünk egyen – egyenként mit jelentenek Jézus Krisztus csodálatos ígéretei, rá merjük építeni az életünket, jelenünket és főleg a jövőnket? Így hangzott Jézusnak tanítványai felé tett ígérete: „Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” ApCsel 1,4-5.

Mikor Jézus Krisztus a tanítványok szeme láttára felemeltetett felhő takarta el őt. Az olajfák hegyéről a tanítványok Jeruzsálembe mentek, együtt voltak egy szívvel, egy lélekkel. Ezt olvassuk ApCsel 1,14-ben „Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, …! Mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Gondoljunk csak bele nyitott szívvel és lélekkel, mi általában két-három óráig vagyunk együtt, utána mindenki siet az otthonába. Ott a felházban százhúszan egy szívvel, egy lélekkel immár tizedik napja imádkozva együtt voltak és várták Krisztus Jézus ígéretének beteljesedését. Mi milyen áldozatot vagyunk hajlandók vállalni, hogy betöltsön bennünket a megígért (pünkösdi) Szentlélek?

Vajon mi késői tanítványai az Úrnak, mennyire jellemző ránk, hogy legalább az ünnepeken, nemcsak testben, hanem lélekben is együtt, egyek vagyunk, egy szívvel, egy Lélekkel, egy Krisztussal átitatva, általa megigazulva és megszentelve.

3Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (ApCsel 2,3-4) Milyen csodálatos élmény és látvány lehetett százhúsz Szentlélekkel betelt tanítvány kiment az utcára, terekre és bátran hirdette a felséges Isten csodálatos dolgait, Fiában Krisztus Jézusban gazdagon kiáradó mentő szeretetét.

Mit is takar ez a kifejezés megtelni, betelni Szentlélekkel? A „teljetek meg” kifejezéssel fordított jelen idejű, felszólító módú görög ige nem egyszeri eseményként utal Szentlélekkel való betöltekezésre, hanem egyfajta életmódként, amelyet az ismétlődő betöltekezés jellemez. Krisztus követőjének állandó lelki felfrissülésre van szüksége, amihez pedig újra és újra be kell töltekeznie Szentlélekkel. Első lépés miután valaki hitre jutott Krisztusban, be kell merítkeznie Szentlélekbe (ApCsel 1,5: 2,4), majd rendszeresen be kell töltekeznie vele, hogy Istent dicsőíthesse, szolgálhassa és bizonyságot tehessen róla. A keresztyén ember akkor töltekezhet be Szentlélekkel újra és újra, ha Jézus Krisztusba vetett hite is cselekvő és növekvő. Tegyük fel magunknak a kérdést, mennyire van bennünk a vágy, hogy Jézus Krisztusba vetett cselekvő és növekvő hittel újra és újra betöltekezzünk Szentlélekkel?

Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. 6Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. ApCsel 2,5-6

Pünkösd ünnepére a föld minden nemzete között diaszpórában élő kegyes zsidók és prozeliták eljöttek Jeruzsálembe és a maguk nyelvén hallották a Szentlélekkel betelt százhúsz tanítvány bizonyságtételét Isten felséges dolgairól.

Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól, mi akar ez lenni? Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg. ApCsel 2,12.

Ott Jeruzsálemben nem erről volt szó, mert valóban Isten Szentlelkétől betelve, szinte megmámorosodva tettek bizonyságot Isten felséges dolgairól és valóságos csoda történt ott pünkösdkor, de olvassuk a Jeruzsálemi tudósítást leghitelesebb forrásból Isten Igéjéből. ApCsel 2,41 „Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.”

Felmerült bennem a kérdés, napjainkban valós veszély az, hogy gyülekezetbe járó atyafiak bortól (alkoholtól) részegednek meg?

Efezus 5,18 Pál apostol így dorgálja az efezusi gyülekezetet, „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel”. Vajon melyiket könnyebb gyakorolni, megtelni Szentlélekkel, vagy megrészegedni bortól?

Megtérésem utáni időszakban fültanúja voltam egy gyülekezetben egy beszélgetésnek, mikor a gyülekezetvezető és egyik elöljáró beszélgettek X Y testvérről, aki köztudottan részeges volt. Jó lenne, ha száz ilyen tagunk lenne a gyülekezetben, mint ez az X Y testvér? Gyülekezetvezető kis hezitálás után rámondta, jó lenne. Akkor én ledöbbentem, 1 kor 5,18 Pál apostol itt a paráznát, nyerészkedőt, részegest egy kategóriába véve azt írja, ha közöttetek ilyen van, vele egy asztalhoz se üljetek, kevés kovász az egész tésztát meg keleszti. Az apostol itt nem a gyülekezeten kívül lévőkről ítélkezik, hanem azt írja távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül.

Pál apostol a Róma 12,2-ben ezt üzente a gyülekezetnek, és üzeni ma nekünk is: „1Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek kedves áldozatul, 2és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Keresztyénként szilárdan ellene kell állnunk annak a kísértésnek, hogy a világi gondolkodás és viselkedésmintát fogadjuk el és azt másoljuk. A világ a Sátán uralma alatt áll, ellenséges Istennel, emberi bölcsességre és értékrendre épül, elveti Istent, ezért nem fogadhatjuk el.

Drága testvéreim, kérjük a minket mindenkinél jobban szerető és értünk kereszten meghalt és feltámadott Krisztus Jézust, hogy töltse be csordultig lényünket azzal a valódi Szentlélekkel, aki pünkösdkor gazdagon kiáradt a tanítványokra és az őket nyitott szívvel hallgató háromezer emberre. ÁMEN

Nagypénteki üzenet!

 

Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és az egész őrség köré gyűlt. 28Levetkőztették őt, bíborszínű köpenyt adtak rá, 29tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, gúnyolták őt: Üdvözlégy, zsidók királya! 30Azután leköpdösték, majd elvették tőle a nádszálat, és a fejét verték vele 31Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. 32Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet. 33Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, 34epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem akart inni belőle. 35Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; 36azután leültek ott, és őrizték. 37Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 38Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 39Akik elmentek mellette, a fejüket rázva káromolták, 40és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről! 41Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! 43Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok. 44A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták. (Máté 27,27-44.) 

Nagypénteki igehirdetés hangfelvétele

https://drive.google.com/file/d/1nUCNWXL4VWSVRu0h-YKoIIO7FfFZGyM7/view?usp=sharing

Kedves igehallgató gyülekezet, Máté evangéliumából a mai „nagypénteki” igehirdetés alapjául kijelölt igeszakasszal kapcsolatos kérdésem van felétek, az előbb felolvasott, elhangzott valós történet milyen gondolatokat, érzéseket váltott ki belőletek? Kérem, egyenként hangosan válaszoljatok? ……………. Erre majd később visszatérünk!

A nagypénteki események sodrában ott tartunk, hogy hogy Pilátus római helytartó nem talált semmi halálra méltó bűnt az igaztalan vádak alapján elé hurcolt Jézus kihallgatása során. Azt mondta az őrjöngő zsidó tömegnek, mosom kezeimet, „ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!” Az egész nép így kiáltott: „szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!”  Mit tett erre Pilátus: „Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék.” (Máté 27,24c-26)

Az igehirdetés alapjául felolvasott Igeszakasszal kapcsolatosan idézek három mondatot az Áhítat című könyvünkből: „Jézus életének utolsó órái tele vannak igazságtalansággal, szenvedéssel és megaláztatással. A kereszt tövénél lévők a fejüket csóválva káromolják őt. Istennel és a Messiással kapcsolatos elvárásaikba nem fér bele, hogy a Messiás a keresztfán végezze, aki Isten Fiának mondja magát, ne tudjon és ne akarjon leszállni a keresztről. A baj elsősorban nem a kétkedés, az elbizonytalanodás, hanem a hitetlenség.”

A „Nagypénteki” történésekről közülünk már mindenki oly sok információval rendelkezik, mind a négy evangélium részletesen leírja a történéseket. Több megfilmesített változatát is láttuk. Én most kivételesen nem a közvetlen eseményekről kívánok elmélkedni, arról következtetéseket levonni és megosztani veletek, hanem az események hátterében lévő ok okozati összefüggésekről, és annak máig szóló üzenetéről.

A történetből az világosan kiderül, hogy ott és akkor az eseményekben résztvevő izraeli főpapokat, írástudókat, milyen gondolatok és érzések vezették.  Azon csodálkozom, hogy a zsidó főpapok, akik a két fő vallási irányzat, farizeusok és szaddaceusok köréből kerültek ki, annak ellenére, hogy ismerték, vagy ismerniük kellett volna a Messiásra vonatkozó, elsősorban Ézsaiási próféciákat, mégis ennyire elvakította őket a gyűlölet és saját önigazságuk.

Az a vallásos ember, aki a Sátán totális befolyásában, a Sátán által megkötözötten éli az életét, gonoszabb tud lenni egy teljesen istentagadó embernél, mert nem nyíltan teszi bosszúálló, ártó munkálkodását, hanem vallási köntösbe burkolva, mintha Istennek tetsző dolgot cselekedne. Gondoljunk csak bele, Isten szent Fia elleni halálos ítélet alapjául istenkáromlás volt a vád, mert Isten fiának nevezte magát.

Ha korlátozott emberi értelmünkkel igyekszünk megérteni Krisztus Jézus golgotai áldozatát, akkor számunkra a maga valójában szinte felfoghatatlan.

”Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3,16

Gondoljuk csak végig, Isten a legdrágábbat, a legértékesebbet, számára a legkedvesebbet adta halálba áldozati ajándékul, hogy önzetlenül magára vállalja bűneinkért járó jogos büntetést, és vissza ajándékozza a bűn által eltorzított istenképűségünket. Hogy megértsük Isten irántunk való szeretetét, kérdezem, ki az közülünk, aki egy magasabb cél érdekében áldozati ajándékul a halálba adná szeretett gyermekét. Döbbent csend, erre a kérdésre a természetes reakció.

Bevezetőben kérdeztem, kiből milyen érzelmeket váltott ki a felolvasott igeszakasz Jézus Krisztus megaláztatásáról és haláláról. Énbennem a „Nagypénteki” eseményekből elsősorban Jézus Krisztus felénk áradó mérhetetlen szeretetének szinte felfoghatatlan nagysága, és emberi szavakban szinte kifejezhetetlen hála érzése fogalmazódik meg. Én, a gyarló, bűnös, és nyomorult ember teljesen érdemtelen vagyok rá, hogy Isten fia, a szent, az igaz ilyen mérhetetlenül sokat szenvedjen értem és helyettem.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta”, (Hová adta az Atya egyszülött Fiát? Keresztfára áldozati ajándékul). János 3,16 mondatának első része Isten szinte határtalan mentő szeretetét fejezi ki a világ emberei felé. Kedves testvéreim, úgy érzem ezt a szeretetet nekünk lehetetlen felülmúlni, egyes-egyedül engedelmességgel és Jézus Krisztushoz való feltétlen hűséggel tudjuk őszinte hálánkat kifejezni. Uram, ne az én akaratom, hanem Te akaratod legyen meg!

A mondat második fele, pedig az, amit az embernek kell(ene) hozzáadni Isten szeretetére válaszul, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Tehát az ember egyetlen helyes válasza erre, hogy feltétel nélkül higgyen Isten fiában és hálából elkötelezze magát, még pedig saját jól felfogott érdekében, hogy … el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Mit tettek a főpapok és Izrael népének vezetői, akiknek ismernie kellett a várva várt Messiás eljöveteléről szóló próféciákat? A sok jel és Krisztus Jézus hatalmas csodái ellenére őt hatalomféltésből hitetlenül elvetették és mindenáron meg akarták ölni.

Külső szemlélő számára, akit elkápráztatnak csupán a formaságok, bármily elkötelezettnek is tűnt Isten népe – hiszen imádkoztak az Úrhoz, imádták és dicsőítették őt a jeruzsálemi nagytemplomban, amire büszkén azt hangoztatták, az ÚR háza, szívük azonban nem volt egészen az övé. Ez ékes példa arra, hogy a maga útját járó rendszeresen templomba járó, imádkozó, adakozó, magát hívőnek tartó ember is lehet kárhozat felé sodródó lelkileg halott bűnös. Izraeli vezetők, főpapok farizeusok és szaddaceusok rendre megtartották az Atyák hagyományai szerinti ünnepeiket, hazug véresáldozatokkal próbálták kiengesztelni az Urat, de neki nem telt abban kedve.

Ézsaiás 1,13-14 azt mondta az ÚR, nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést, ünnepeiteket gyűlölöm én. Isten, aki a szívek és vesék vizsgálója, őt nem lehet megtéveszteni látványos farizeusi megnyilvánulásokkal.

Úgy éltek mintha Isten csak egy választható lehetőségként adta volna közvetlen kinyilatkoztatását és parancsolatait, melyekre tetszésük szerint felelhettek igennel vagy nemmel következmények nélkül. Számtalan vallási szertartást és hagyományt nagy buzgalommal gyakoroltak, mindenből precízen beadták a tizedet, nagy buzgalommal imádkoztak, hangszerek és dicsőítő zsoltárok éneklésének hangjától zengett a jeruzsálemi Nagytemplom épülete, ami hamis biztonságérzettel töltötte el őket, miközben lényegében azt tették, amit ők maguk jónak láttak.

Sajnos napjainkban is sok gyülekezetet fenyeget a kiüresedés, vagyis a lelki tartalom elvesztésének veszélye: csak ajkukkal dicsérik és tisztelik Istent, valójában csak jól akarják érezni magukat, de nem szeretik őt, mert nem akarnak elvárásai szerint élni. Amint véget ér az istentisztelet, máris tovább hajszolják önző élvezeteiket, ami végül lelki vaksághoz és önámításhoz vezet.

Drága barátaim, nem kell ennek így lenni, Krisztus Jézus azért vállalta a „nagypénteki” megaláztatást, iszonyú kínszenvedést bűneinkért, hogy elfogadjuk értünk hozott golgotai áldozatát. Azt akarja, hogy Őt tegyük életünkben mindenek elé és fölé az első helyre, és akkor beteljesedik életünkben a szerető Isten vágya, „hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Bátran tedd őt Krisztus Jézust életedben az első helyre, és akkor meglátod, minden más a helyére kerül.

A megigazuláshoz és megszentelődéshez vezető úton Jakab, Péter, János apostol leveleinek csodálatos igei üzenetei vannak útjelzőként melyet, ha követünk bizton a mennyei honba vezetnek bennünket.

Ha a kereszt botrányán keresztül munkálkodó Istent megértjük és benne hiszünk, akkor felismerhetjük mindazt, ahogyan ő képes életünk minden történésén keresztül munkálkodni. Sose adjuk fel ezt! Nem a kétkedés a baj, hanem a hitetlenség. Lehet, sőt jönni kell a kereszthez, de őszinte hittel.

ÁMEN!

Bölcselkedéssel Krisztus nélkül?

 

Pál apostol óva int minden olyan filozófiától, vallástól, amely az ember Istentől és a Bibliában adott kinyilatkoztatástól történő függetlenedését hangsúlyozza. A biblikus keresztyénségre ma a szekuláris humanizmus jelenti az egyik legnagyobb filozófiai fenyegetést. A humanizmus eszmerendszere az ember legjobbnak vélt értékein, jellemvonásain és magatartásformáin, nem pedig valamiféle természetfeletti tekintélyen alapszik (ettől szekuláris, vagyis világi). Ez a filozófia (eszme, világnézet, vélekedés, értékrend, életmód) határozza meg a legtöbb világi oktatási és kormányzati rendszert, illetve általában véve a társadalmat. Mondhatni ez a bevett vallás, sőt a világ legtöbb hírközlő és szórakoztató médiuma is ezt a nézőpontot képviseli.

Mit tanít a humanizmus filozófiája? Az emberiség, a világegyetem és minden létező csupán anyagból és energiából áll, melynek jelenlegi formáját természetes fizikai erők, és személytelen véletlenek alakították ki.

Ez embert nem személyes Isten teremtette, hanem véletlenszerű folyamatok hozták létre – ez az evolúció, amely azt állítja, hogy minden faj korábbi, kevésbé komplex létformákból jött létre a genetikai anyag véletlenszerű módosulása által.

Elutasítja a személyes, mindenható és végtelen Istenbe vetett hitet, és tagadja, hogy a Biblia Isten által ihletett, embernek szóló kinyilatkoztatás.

Azt állítja, hogy minden tudás az emberi felfedezések eredménye, hogy az emberi gondolkodás határozza meg a társadalom etikáját – vagyis erkölcsi alapelveit, értékeit és normáit, tehát az ember a legmagasabb tekintély.

Arra törekszik, hogy oktatási, gazdaságpolitikai, szervezési eszközökkel, az erőforrásokat újraosztva, a modern pszichológia és az emberi bölcsesség segítségével módosítsa vagy tovább fejlessze az emberi viselkedést.

Azt tanítja, hogy nincs abszolút (vagyis minden helyzetben, időben, emberre igaz és érvényes) erkölcsi mérce, hanem minden relatív (vagyis az ember meggyőződésétől és körülményeitől függ). A viselkedést ahhoz méri, mi teszi boldoggá teszi az embert, mi szerez neki örömöt, mi szolgálja látszólag a társadalom javát, a vezetők által felállított céloknak megfelelően. Ezért elveti a biblikus értékeket és erkölcsöt, a jó és a rossz, az igaz és a hamis normáit.

Az önkiteljesítést, elégedettséget és élvezetet tekinti az élet legfőbb céljának.

Azt állítja, hogy az embernek hit nélkül, Istentől függetlenül is meg kell birkóznia a halállal és az élet nehézségeivel.

A humanizmus filozófiáját a Sátán indította útjára, így ebben is az ő hazugsága tükröződik: az ember hasonlóvá válhat Istenhez (1Mózes 3,5). A Biblia így ír a humanistákról: „Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett.” (Róma 1,25)

Minden keresztyén vezetőnek, pásztornak és szülőnek meg kell tennie, ami tőle telik, hogy megvédje fiait, leányait és minden rábízottat a humanizmus tanaitól. Ennek érdekében le kell leplezniük a humanizmus tévedéseit, és Isten szerint való megvetést kell nevelniük a gyermekeikbe ezzel a pusztító befolyással szemben. Ugyanakkor egyértelműen meg kell tanítaniuk nekik Isten Bibliában kijelentett igazságát.

TŰZBIBLIA