Okos Istentisztelet!

Róma 12, 1-8

 Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. 

A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.

Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelét 58-ban vagy 59-ben Korintusban írta, amikor éppen Jeruzsálembe készült. Ekkor még nem járt Rómában, noha „sok esztendő óta” vágyott arra, hogy lássa az ottani hívőket. Hogy miként kezdődött az evangélium munkája Rómában, arról semmi bizonyosat nem tudunk. Bibliában nem olvashatunk arról, hogy Pál, vagy valamelyik apostol munkája nyomán alakult volna ott gyülekezet, de biztosan Isten bölcsessége rendezte így a dolgokat. A végtelenül bölcs és hatalmas Isten indította az Apostolt, hogy levelében mélyrehatóan ismertesse Rómabeliekkel az evangélium alapigazságait.

A reformáció folyamata 500 éve kezdődött, ennek kapcsán az Áhítat eheti anyagát szerkesztő testvér azt a címet adta a mai napra, hogy „Megreformált gondolkodás szolgálatáért”.

Róma 12,1. „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos Istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”.

A megreformált gondolkodás lényege és eredménye, hogy „okos Istentiszteletként odaszánjuk testünket élő és szent áldozatul Istennek”. Fontos, hogy nemcsak testünket, hanem vele együtt egész lényünket.

Kérdezem, bárki képes erre? (okos és balga szüzek esete) Én úgy vélem, hogy csak az okos ember képes erre! Következő, szinte magától értetődő kérdés pedig az, hogy ki az okos ember, mi az okos ember jellemzője? Általában azt mondják, okos ember az, aki sokat tanult. Ebben a vonatkoztatásban én nem csak az iskolapadban történő tanulásra gondolok, rendkívüli sokat lehet tanulni a Bibliából, aztán ha az ember megtapasztalásai alapján értelmezi az események, történések összefüggéseit, azok törvényszerűségeiből képes tanulni, méghozzá sokat tanulni az okos ember. Van erre egy jó magyar közmondás, mely frappánsan megfogalmazza, hogy mi jellemző az okos emberre? (okos ember más kárán tanul)

Bírák könyvében Izrael népére vonatkozóan hét különböző időszakról olvashatjuk szinte ugyanazt a megállapítást, csak a hetediket olvasom fel: Bírák 13,1 „Izrael fiai ismét azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR, ezért az ÚR a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre”. Bírák ideje alatti időszakban ez volt a hetedik alkalom, hogy Isten engedetlenségük miatt büntette őket, majd további számtalan hasonló esetet jegyeztek fel a krónikások és próféták. Mikor a hosszútűrő Istennél végleg betelt a pohár, Titus római hadvezér (aki később császár), 70-ben ostrom alá vette Jeruzsálemet és a Nagytemplommal együtt azt leromboltatta. Több mint 1800 évre megszűnt a zsidó államiság léte.

A bibliai történések fényében, az idézett eseményekkel kapcsolatosan kérdezem, Izrael fiai okos emberek voltak? Biztosan sok értelmes ember volt közöttük, de NEM voltak okosak! Amikor nyomorúságuk a rabság idején már elviselhetetlen volt, akkor őszinte bűnbánattal az Úrhoz kiáltottak, Ő akkor szabadítót támasztott közöttük és újból szabadok lettek. De a következő generáció általában mindig okosabbnak hiszi magát az elődeiknél, de mégsem tanulnak atyáik hibáiból, azt teszik, amit rossznak lát az ÚR, ezért szinte törvényszerűen következik újból és újból Isten büntetése.

Nem csak Izrael népének életében, hanem a mi életünkben is működik ez a törvényszerűség, ha azt tesszük, amit rossznak lát az ÚR. Érdemes ilyen összefüggésben szemlélni az Ószövetség könyveit, vagy Magyarország történelmét, de gyülekezeteket, vagy egyes emberek életét még saját életünket is, és felettébb érdekes összefüggéseket találunk.

Az okos istentisztelet egyben logikus istentisztelet is. Abból indul ki, ha azt teszem, amit rossznak lát az ÚR és a világtörténelemben ennek mindig büntetés volt a következménye, akkor az Isten igazságossága szerint én sem lehetek ez alól kivétel. Tehát okos és logikus istentisztelet, ha minden erőmmel, tudásommal azon vagyok, hogy azt tegyem, amit jónak lát az ÚR. Ennek megvalósításához a teljes útmutatást megtalálom Isten igéjében. Néha kétség foghat el, amikor nem egyértelmű számomra, hogy mit lát jónak az ÚR. (Rá kell hagyatkozni!)

Zsoltárok 32,8 által ezt üzeni nekünk is Istenünk: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod”. Itt egy érdekes másik fogalom, kérdezem ki a bölcs ember? Aki többet tud, mint amit tanult. De hogyan lehetséges ez? Mit tanít erről a Biblia? Zsoltárok 111,10 „A bölcsesség kezdete az ÚR félelme.  A józan eszűek mind eszerint élnek”. Tehát a Szentlélek teszi azt velünk, hogy többet tudjunk, mint amit tanultunk.

Olvastunk még egy érdekes fogalmat: „szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”. Az áldozatnak ez a formája élő áldozat az ószövetségi véres áldozattal szemben, amelynél megölték az állatot. A mi élőáldozatunk is lehet Isten előtt jó illatú áldozat. Nem csak a lelkünk váltatott meg és lett Isten tulajdona, hanem a testünk is drága áron vásároltatott meg és rá van bízva Istenre, hogy feddhetetlenül őriztessék meg (1Thesz 5,23).

Róma 12,2 „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” 

Az apostol szinte könyörögve kéri, hogy változzunk meg értelmünk megújulásával, mert csak úgy tudjuk megítélni, hogy mi az Isten akarata. Ha valaki nem tudja, vagy szándékosan nem akarja megtudni, hogy mi Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes, az törvényszerűen e világ gonosz fejedelméhez a Sátánhoz igazodik. Aki volt katona az tudja mit jelent jobbra, vagy balra igazodni.

Pál apostol ezzel a személyes odaszentelés további fontos elemét emeli ki, a magunk megőrzését a világ gonosz befolyásától. Magunk megőrzését attól a hatalmas rendszertől, amelyet a Sátán létesített, amely jelenleg is a környezetünk, ahol élnünk kell.

Aki a világhoz igazodik az bűnben él! János 16,9 (Jézus mondja) „A bűn az, hogy nem hisznek bennem”. Jézus Krisztus a mi bűneinkért meghalt a kereszten, aki ezt teljes szívvel elhiszi, és okos döntésével kéri, hogy Ő legyen élete ura, az megbánt bűneitől Isten előtt teljesen szabad lesz.

Urunk arra hívott el bennünket, hogy ebben az istenellenes világban Isten akaratát cselekedjük, ezért nem elég formálisan elszakadni e világtól, szüntelenül meg kell újulnunk értelmünkben, elhatárolódni a gonosz korszellemtől, az olyan emberek befolyásától, akik Istent nem ismerik és lelki sötétségben élnek. Csak így nőhetünk bele Istennek jó, neki tetsző, és tökéletes akaratába.

Mai gonosz korszellemnek nagyon erős a sodrása! Egy lelkipásztor, aki közös ismerősünk, azt mondta: „a lelkipásztoroknak három hatalmas kísértése van, pénz, alkohol és sex”, sokan elbuktak már, hogy e kísértésekkel szemben alulmaradtak. Tudjuk, hogy ez a három kísértésforma mai világunkban minden keresztényre rendkívül veszélyes. A tisztességtelen haszonszerzés, alkoholfüggőség ugyanúgy bűn, mint a paráznaság.

Róma 12,3 „A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.” Jézus követése valamilyen szinten mindig önmegtagadással jár együtt, ezért jobb esetben fel sem merül bennünk, hogy önmagunkat többnek gondoljuk, mint amilyenek valójában vagyunk. Tudjuk, hogy maga Isten adott nekünk képességeink szerinti szolgálatra megbízatást és ezt igyekszünk örömmel Isten dicsőségére végezni. Ez indítja az Apostolt, hogy ebben a levélben először és egyetlen alkalommal beszéljen „Krisztus testéről”. (1Korintus, Efézus, Kolosséi levelekből ismerjük)

Róma 12,4-5 „Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” A felolvasott igerészből logikusan következik, hogy nekünk Isten által kijelölt helyünk van ebben a világban, és mint Krisztus testének tagjai szorosan összetartozunk, sőt egymásnak tagjai vagyunk. Tapasztalatból tudjuk, ha egy testrész megfárad, megbetegszik, nem jól végzi el feladatát, azzal rontja az egész test hatékonyságát. Krisztus testének tagjaként minden megváltott hívő kapott szolgálatra, képességeinek megfelelő lelki ajándékot. Ne ássuk el kapott talentumainkat, hanem kamatoztassuk azt Isten dicsőségére! Amire kaptuk a szolgálat ajándékát, abban buzgólkodjunk.

Mi is a Sátán rabszolgái voltunk, de Krisztus feladva mennyei hatalmát, dicsőségét, életét sem kímélve Jézusként kiváltott, kereszten kifolyt vére árán megvásárolt bennünket, akik elfogadtuk és elfogadjuk felkínált kegyelmét. Ezért joggal várja el tőlünk, hogy értelmünk megújulásával az Ő tökéletes akarata szerinti szolgálatra szánjuk oda magunkat testestől, lelkestől, mint, akik hálából, örömmel végzik feladatukat. 

„SOLI DEO GLORIA”

Az Egyház erkölcsi tanítása és a távoli öröklődés.

Telegónia, (hullámgenetika)

Érdekes és egyben igen elgondolkoztató összeállítást mellékelünk, mely „Telegonia” címen az öröklődés egy általánosságban ismeretlen, mégis tudományosan igazolható vonalára hívja fel a figyelmet. Külön érdekessége ennek az összeállításnak, hogy ez az Egyház erkölcsi tanításának genetikai igazolását adja. Első olvasásra hihetetlennek tűnik, mert viszonylag új, általánosságban nem ismert tudományos megfigyelésekre alapozódik. Azonban az a tény, hogy a 19. század elejétől ez a „telegonia” már az állattenyésztésben jól ismert jelenség, az inkább megerősíteni látszik azt, hogy a „hullámgenetikát” az ember esetében is igen komolyan kellene vennünk. Az erkölcsi nevelés mellett gyermekeinkkel a keresztény etikának ezt a tudományos alátámasztást is meg kell ismertetnünk.

Telegonia (hullámgenetika)

A fiatalok szexuális nevelése folyamán nem térnek ki egy fontos, az öröklődést nagyban befolyásoló jelenségre, a telegoniára. Megjegyzem, hogy telegoniával foglalkozó magyar nyelvű irodalmat csak elvétve találni. (Az internetes Google kereső 3550 találatából csak 6 a magyar nyelvű, és a hat közül 5 lexikonokban található szócikk.)

A telegonia („tele” – távoli, messzi, „goneia” – születés, keletkezés) azt jelenti, hogy, az utód örökölheti a nőstény előző szexuális partnerei tulajdonságait is. Az utód tulajdonságaira legerősebben hat az anyja első szexuális partnere. Elsősorban ő alapozza meg az utód tulajdonságait és nem az utód fizikai apja. Ha figyelembe vesszük, hogy az első szexuális kapcsolat gyakran a szórakozás utáni alkoholos vagy narkós állapotban történik, akkor sejthetjük, hogy milyen lesz az utód „minősége”. Ha egy józan életű és egészséges fiatal családban beteges gyerek születik, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy ez egy régi vidám buli visszhangja.

Kell-e tudni erről a jelenségről a fiataloknak?

Természetesen! Ugyanúgy, mint ahogy a dohányzók is tisztában vannak a dohányzás káros hatásával, a fiataloknak is ismerniük kell a telegonia hatását.  A telegoniára, mint jelenségre, először Angliában figyeltek fel több mint 150 évvel ezelőtt. A lótenyésztők elhatározták, hogy a lovak fizikai tulajdonságainak javítása céljából a lovakat zebrákkal keresztezik. A kísérletet többször is megismételték, de fogamzás nem történt. Ma már tudjuk, hogy miért, de akkor még nem ismerték a kromoszómák inkompatibilitásának elvét. Később, amikor már ezek a kísérletek szinte feledésbe mentek, néhány, a kísérletben részvevő kanca csíkos utódot hozott világra a hímlovaktól. A tudományos világ meg volt döbbenve. Ezt a jelenséget telegoniának kezdték nevezni. Akkor még nem ismerték a telegonia mechanizmusát. (Megjegyezzük, hogy még ma sincs egyértelműen elfogadott magyarázata.) A tapasztalt állattenyésztők azonban nem csodálkoztak ezen, mivel ismerték a telegonia gyakorlati hatását. Ők már régóta, a telegonia (megfigyeléseken alapuló) hatásait figyelembe véve igyekeztek megóvni az állataik fajtisztaságát. Az ebtenyésztők már régóta tudják, hogy ha egy fajtiszta szukának legalább egy kapcsolata volt nem fajtiszta kannal, akkor később ez a szuka már nem hoz világra fajtiszta utódokat. A fajtiszta kutyáknál nagyon szigorú a szelekció. A tenyésztők több nemzedékre visszamenőleg vezetik a törzskönyveket, ezért itt jól megfigyelhető a telegonia mechanizmusa. Hasonlóan jól dokumentált a galambtenyésztés is. A XIX. században Flint, Felix Le-Dantek és más tudósok különböző állatokkal kísérleteztek és megerősítették ezt a fenomént. Le-Dantek ezt az „Individuum, evolúció, örökölhetőség és neodarwinisták” című könyvének „Telegonia, avagy az első hím hatása” fejezetében írta le.

A XIX. század második felében a tudósokat az kezdte érdekelni, hogy érvényes-e a telegonia az emberekre is. Intenzív fiziológiai, antropológiai és statisztikai kutatások kezdődtek. Még kísérleteket is hajtottak végre. A tudomány válasza erre a kérdésre az lett, hogy „a telegonia az embereknél is megfigyelhető”. A XX. század 60-as éveiben a tudósok már azt is tudták, hogy az embereknél a telegonia hatása erőteljesebben mutatkozik meg, mint az állatoknál. Ezt azzal magyarázzák, hogy az embereknél egy fogamzásra sokkal több szexuális kapcsolat jut, mint az állatoknál.

A XX. század 90-es éveiben egy új tudományos irányzat jelent meg, a hullámgenetika, amelynek alapján a telegónia megmagyarázható. A hullámgenetikát P.P.Garjaev fejlesztette ki, és az elméletét a „Волновая генетика ( Hullámgenetika)” című könyvében írta le. (P.P. Garjaev a biológiai tudományok doktora, az Orosz Tudomá- nyos Akadémia Fizikai és Műszaki Problémák Intézetének munkatársa.) Több éven át a DNS molekulákat tanulmányozta a lézer spektroszkópiai módszer alkalmazásával. A lézer fotonok, miután átjutottak a DNS oldaton, „leírják”, rögzítik az információt a molekulákról. Az információ számítógépes feldolgozása után az spektrumok formában jelenik meg a monitoron. 1985-ben Garjaev egyszer a műszerből kivette a DNS molekulákkal tele kémcsövet és figyelmetlenségből egy üres kémcsövet tett a műszerbe. Észrevéve a tévedést, ki akarta cserélni az üres kémcsövet, amikor meglátta, hogy olyan spektrumjelek jelentek meg a monitoron, amelyek a DNS spektrumára hasonlítottak (igaz alacsonyabb intenzitásúak). Úgy tűnt, mintha a lézersugár áthaladt volna valamilyen láthatatlan struktúrán, amely a DNS molekulákról tartalmazott információt. Így fedeztek fel egy szenzációs effektust – a DNS eltávolítása után a műszerben megmarad a DNS nyoma, egy „fantom-DNS”. Ez a DNS nyom még sokáig megfigyelhető. Garjaev további kutatásai egy új tudományos irányzathoz vezettek, amelyet hullámgenetikának neveznek. Garjaev kísérletei azt is sejtetik, hogy a kromoszómában tárolt információ nem elegendő egy élő szervezett kialakulásához és fejlődéséhez. A DNS, mint egy antenna, állandóan kell, hogy kapjon ,,külső” információt, hullámalakú parancsokat, amelyeknek ismeretlen a forrása. Ugyanúgy a DNS is képes kibocsátani hullámalakú információt.

A hullámgenetika megmagyarázza a telegonia mechanizmusát (igaz csak hipotetikusan), mivel egy szexuális kapcsolatnál figyelembe veszi a hullám jellegű kölcsönhatásokat is. Furcsa helyzet alakult ki: a telegoniáról főleg az állattenyésztők tudnak, de az emberek nagy része előtt gyakorlatilag máig ismeretlen. A telegoniát egy rizikó faktornak kell tekinteni, mivel nem mindegy, hogy egy nőnek kik voltak a házasság előtti partnerei mielőtt a férjétől világra hozná a gyermekét. Ezt már a XIX. század végén felismerte a tudomány.

Igaz, később a „szexuális forradalom” korszakában a médiából eltűnt a telegonia említése. Ellenkezőleg, a média nagy része azt sugalmazza, hogy a modern embernek legfontosabb a szabad szex, és aki másképp gondolkodik, például elfogadja a keresztény etikát, az maradi és nem érti az élet örömeit. A hiperszexualitás a nyugati civilizáció elválaszthatatlan tulajdonsága lett, amit erőteljesen serkent a reklám, a film, a divat, a zene és bizonyos játékok. Jelenleg a pornó és szexipar a nyugati gazdaság jól jövedelmező ágává vált. Úgy tűnik, hogy a szexuális szabadság ideológusai ki akarják törölni az emberek tudatából a szégyent, mint fogalmat, ami az első lépés ahhoz, hogy embert állati szintre süllyesszen.

Garjaev akadémikus: „Egy nő első (férfi) szexuális partnere a nő genetikai kódjában hagyja a hullám „autográfját”, mintha aláírná magát a nő genomjában. És ez a férfira vonatkozóan is igaz. Ez a hullámprogram később kifejti hatását az embrió testére és lelkére. Jelképesen úgy fogalmazhatunk, hogy a jövendőbeli apa öröklődési anyaga „téglácskákra” lesz bontva, s azok egy olyan „építkezésen” kerülnek felhasználásra, amelyen az „épület” tervrajzát az első férfi partner készítette. Ez a verzió a tudomány mai állása szerint csupán hipotézis, de eléggé valósághűen magyarázza a telegonia paradoxont”. Minél több kapcsolata volt egy anyának a gyermeke születése előtt, annál erősebben szennyeződik a kromoszómája. Eredményként a gyerek, aki a „testi” apjától örökli a kromoszóma készletének felét, a „telegoniai apjaitól” örökölheti a mezőszintű szervezési struktúrát. Mivel a „telegoniai apák” mezőszintű genetikai információi ellentmondhatnak egymásnak, a gyerek fizikai és szellemi „felépítésére” alkalmazott információs modulok ellentétes parancsokat hordozhatnak. Ez, például, a szervek aszimmetriájában nyilvánulhat meg. Az egyik leggyakoribb aszimmetria a scoliosis (a gerinc oldalirányú görbülete).

A XX. század végére a tudósok megértették, hogy a fogamzáshoz szükséges információ csak egy része tárolódik a kromoszómákban, a maradék információ mezőszerű struktúrákban tárolódik. Ezt több nyugat-európai országban genetikai módszerekkel vizsgálták. Érdekes kísérleteket végeztek Franciaországban. A férjek beleegyezésével három családban donorok által megtermékenyítették a feleségeket. A megszületett gyerekek a férjekre jobban hasonlítottak, mint a donorokra. Ebben az esetben a férjek „autográfjai” erősebbeknek bizonyultak, ami összhangban van a telegoniával. Ivan Klimov így ír le egy telegoniával kapcsolatos esetet: „Amerikában nem olyan ritka eset, amikor fehér szülök családjában fekete gyerek születik. De a Robert és Doroty Laster-ék esete nem azért került az újságok első oldalára, mert családjukban fekete gyerek született, hanem azért, mert a feleség és a férj egyidejűleg beperelte egymást. A férj a felesége hűtlensége miatt el akart válni. A feleség pedig a férjétől jelentős anyagi kárpótlást követelt, mivel állítása szerint ő nem csalta meg a férjét. Az orvos szakértők a nőnek adtak igazat, mivel a telegonia hatására ilyen esetek előfordulhatnak. Doroty eskü alatt elmondta, hogy a házassága előtt volt egy néger szeretője, de miután férjhez ment, hű volt a férjéhez. Végül a házaspár kibékült”.

A Szovjetunióban a 20. század 60-as éveiben kezdtek foglalkozni a telegoniával. 1958-ban a Világifjúsági Találkozót Moszkvában tartották. Senki sem csodálkozott, amikor kilenc hónap múlva több moszkvai lánynak fekete gyereke született. De már az furcsa volt, amikor pár év múlva néhány moszkvai fiatal családban fekete gyerekek születtek. Kiderült, hogy a VIT idején ezek az anyák még nem voltak férjnél és az első szexuális kapcsolatuk „afrikai vendéggel” történt, és a néhány év múlva a fehér férjtől született gyerek fekete lett.

A rendszerváltozás után Oroszországban teret kapott a szexuális szabadság, a nők 98%-ának már házassága előtt is volt szexuális kapcsolata. Minden 1000 született gyerekből 174-nek van valamilyen genetikai betegsége. Ilyen nagyarányú megbetegedést nem lehet csupán környezetszennyeződéssel és szociális tényezőkkel magyarázni. Sok fiatal feleség „ajándékozza meg” férjét házasságelőtti kapcsolatai láthatatlan gyümölcseivel – narkós, homoszexuális, pszichiátriai kezelésre szoruló, szellemileg fejletlen utódokkal. Az elemzők megjegyzik, hogy szexuálisan legaktívabbak azok a felelőtlen egyének, akik nem rendelkeznek komoly életcélokkal, és előnyben részesítik a szüntelen mulatozásokat, orgiákat, a munkát, tanulást, a sportot viszont igyekeznek mellőzni.

A telegonia „bünteti” azokat, akik figyelem kívül hagyják az öröklődés törvényeit. Ha egy nő életében az első férfi szellemi vagy fizikai „paraméterei” nem voltak kifogástalanok, akkor nem számíthat ideális utódokra, bármilyenek is legyenek a férje „paraméterei”. Sok példa támasztja alá a hanyatló utódok kapcsolatát a társadalom erkölcstelenségével. Ez az egyik oka annak, hogy a született gyerekeknél korán jelennek meg olyan tünetek, mint az elmezavar, idegzavar, fejletlenség, vagy Down-kór. A mai statisztikai adatok szerint csak minden negyedik gyerek születik egészségesen.

Több híres családban a telegonia hatása feltételezhetően megfigyelhető. Például, Nagy Katalin orosz cárnő, aki szexuálisan rendkívül aktív volt, gyengeelméjű gyereket szült. A történelem azt a törvényszerűséget igazolja, hogy azok a népek, amelyeknél elterjedt az erkölcstelenség, fokozatosan legyengültek, elveszítették függetlenségüket, majd csendben eltűntek a történelem „porondjáról”. Ezeknél a népeknél nem születhettek zseniális egyének, így szürke tehetségtelen tömeggé váltak. Ez történik lassan, fokozatosan, nemzedékről nemzedékre. Egy ilyen nép hanyatlása a következő séma szerint történik: Tömeges prostitúció –> szexuális eltévelyedések –> pszichiátriai rendellenességek –> képtelenség nemzeni egészséges gyerekeket.

Egy nép testi, szellemi egészsége visszaállításának az egyik fontos tényezője a nemzet magas erkölcsi mércéjének visszaállítása. Ezért érthető, hogy miért áll ki a vallás az erkölcsösség szükségszerűsége mellett. Kelet-Európában és Oroszországban sokan könnyen elfogadták példaképként a „civilizált” Nyugatot. Mint ismeretes, a szexuális szabadság terén USA az élenjárók között van. Ez várható is, hiszen ott, ahol az embert már gyerekkorától körülveszi az erkölcstelenség kultusza, nem is lehet mást várni. Az eredmény sajnálatos. A fiatal nemzedék intellektuális fejlődése távolról sem megfelelő, kreativitásuk alacsony. A lakosságnak majdnem a fele nem képes megírni egy levelet. 40 millió amerikai felnőtt nem képes megszámolni mennyi pénzt költött vásárlásra a szupermarketben, megérteni azt a szöveget, amelyet egy egyszerű nyomtatvány tartalmaz. Ezzel kapcsolatosan megjelent egy – szemantikai analfabétaságnak nevezett – új fogalom, ami azt jelenti, hogy valaki a szöveget képes elolvasni, de a tartalmát már nem érti meg. Kinsey, híres amerikai orvos szerint „körülbelül 37 millió amerikai pszichiátriai kezelésre szorul. A kórházi ágyak több mint a felét lelki betegségekben szenvedők foglalják el. A többi beteg az utcákon szaladgál”. A narkósok számát az USA-ban 55 millióra becsülik. Az USA kénytelen a „szürke állományt” külföldről (Európából, Oroszországból, Indiából, Kínából) pótolni, mivel nem képes magát tanárokkal, tudósokkal, szakemberekkel ellátni.

Wilkinson egy érdekes összehasonlítást végzett. Azt elemezte, hogy milyen jellegzetes problémák voltak az amerikai iskolákban az 1940-es és az 1990-es években.

1940-ben a következő problémák voltak a leggyakoribbak:

– beszélgetés az órákon

– rágógumizás

– zaj, futkározás a folyosókon

– nem megfelelő öltözködés

– szemetelés.

A 90-es évek amerikai iskolájának problémái:

– alkohol és narkó fogyasztása

– nemi erőszak, másfajta erőszak

– állapotosság

– öngyilkosság, lopás.

Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy néha mi is hallhatunk olyat, miszerint a szülők nehezen tudnak dönteni, vajon melyik iskolába írassák be gyermeküket; a kérdés az, melyik iskolában narkóznak kevesebben. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt az volt az alapvető kérdés, hogy melyik iskolában „erősebb” a matematika vagy az angol nyelv oktatása.

Egy másik tanulmány összehasonlítja két – Amerikába bevándorolt – család tagjainak a „minőségét”. Adatok a C. Lombrozo (1836 –1909, olasz pszichiáter) a „Zsenialitás és megtébolyodás” című könyvéből: az egyik bevándorló – M. Dnuks, ateista, alkoholista egyén volt. Adatok vannak 560 utódjáról.

Közülük:

– 300 gyerek korán meghalt

– 150 bűnöző

– 17 gyilkos

– 100 alkoholista

– 90 prostituált

– 280 komoly betegségben (vakság, idiotizmus, tuberkulózis) szenvedtek. Ez a család több mint 1 250 000 dollárba került az államnak.

A másik bevándorló – Jonatan Edwars puritán prédikátor, amelynek 1394 utódja ismert.

Azok között:

 – 65 professzor

– 1 állami kincstári igazgató

– 3 szenátor

– 3 kormányzó

– 295-en egyetemet, főiskolát végeztek

– 30 bíró

– 100 jogász

– 2 dékán

– 56 orvos

– 75 tiszt

– 100 ismert misszionárius

– 80 hivatalnok – írók, tanárok is voltak. 

C. Lombrozo sok ember genealógiáját tanulmányozta és kimutatta, hogy a szülők pozitív jellemzői (különösen intellektuális tulajdonságai) sokkal kisebb mértékben öröklődnek, mint a negatívak. Sőt, a negatív tulajdonságok, beleértve a betegségeket is, erőteljesebb formákban öröklődnek. C. Lombrozo azt írja, hogy két évszázad alatt sok híres család teljesen eltűnt. Így 487 berni burzsoá családból csak 168 maradt meg.

Több példa mutatható arra is, hogy az erkölcstelenség hatására nem teljes értékű utódok születnek. Ezért biztosra vehető, hogy egy nép egészségének visszaállításához vezető út egyik feltétele – az erkölcsi normák visszaállítása. Ha egy állam nem képes megoldani ezt a problémát, akkor nem számíthat arra, hogy társadalmának sikerül kijutnia a globális krízisből. A „nagypolitika” is figyelembe veszi az ellenséges nemzet szellemi gyengülésének lehetőségét, mint stratégiájának fontos elemét. 1945-ben, még a második világháború befejezése ellőt, Allen W. Dulles ismert amerikai politikus (aki a 1953–1961 években a CIA igazgatója volt), fellépett az USA kongresszusában és a „hidegháború” elveiről beszélt. Többek között azt mondta: „Miután véget ér a háború, mindent, amivel rendelkezünk, arra kell használnunk, hogy tévútra vezessük, bolonddá tegyük az orosz népet. Amikor Oroszországban megkezdődik a káosz, a szellemi értékeiket csendesen becseréljük hamis értékekre, és rákényszerítjük őket, hogy higgyenek ezekben az értékekben. Ha ezt elérjük, akkor szinte biztos, hogy lépésről lépésre lejátszódik a legengedetlenebb nép tragédiája, az öntudatának végleges és visszaállíthatatlan elvesztése. Az irodalom, a színház, a filmek mind a legalacsonyabb emberi érzelmeket fogják ábrázolni és dicsőíteni. Olyan alkotókat fogunk támogatni, akik az emberek tudatába betáplálják a szex kultuszát, az erőszakot, a szadizmust, az árulást, szóval minden fajta erkölcstelenséget”. Tehát a Szovjetunió elleni tervekben A. Dulles nagyon fontosnak tartotta a szovjet társadalom szellemi, erkölcsi állapotának megrendítését. E gondolatokat A. Dulles bővebben „Az USA háború-utáni doktrínája a Szovjetunió ellen” című könyvében részletezte. Néhány idézet a könyvből, amelyek illusztrálják az irányelveket: – „Mi képesek vagyunk megváltoztatni az emberek tudatát. Káoszt teremtünk az agyukban, majd hamis irányba vezetjük az emberek értékrendjét” – „Az ember tudatába bevéssük a szex kultuszát, az erőszakot, a szadizmust, az árulási hajlamot, és mindenféle erkölcstelenséget” – „Nevetségessé kell tenni a becsületességet. Ügyesen, csendesen támogatni fogjuk a szemtelenséget, a hazugságot, az alkoholizmust, a kábítószer fogyasztást, az árulást, az egymástól való állati félelmet, a gyűlöletet” – „Kiírtjuk a nép szellemi gyökereit, és megsemmisítjük az erkölcs alapjait”. „ … és ezt gyerek- és ifjúkortól kell kezdeni. Az ifjúságból cinikus kozmopolitákat fogunk faragni.” A szerző valóban egyértelműen megfogalmazta, hogy milyen irányban kell kezdeni a Szovjetunió lerombolását.

Kiegészítés S. Csecsanicsev (Szent-Pétervár) írja : „Artur Minnhreim, a Svéd Molekuláris Biológiai Intézet igazgatója kijelentette, hogy az Intézet munkatársai összehasonlították ugyanazon embereknek különböző életperiódusaiban vizsgált DNS-eit. Kiderült, hogy a nő DNS-e szülés után megváltozik. A további kutatások azt mutatták, hogy a nő DNS-ébe a gyerek apjának génjei kerültek. Ha egy nő nem lett terhes, petesejtjébe még akkor is beépülnek előző partnereinek DNS láncai, s azok később az utódhoz kerülnek az igazi apa génjeivel együtt”. Egy moszkvai orvos véleménye: ”A klinikai megfigyelések azt mutatják, hogy ha egy nő első szexuális kapcsolata alkoholistával, narkóssal, vagy pszichikailag beteg férfivel történt, még akkor is, ha nem lett tőle terhes, a később született gyerekei akkor hasonló rendellenességeket jelző hajlammal jöttek világra. A mai merkantilis világban a fiataloknak tudniuk kell, hogy a „szüzesség” nagy genetikai érték. Ezért, ha egy lánynak a barátnők azt mondják, hogy „szűznek maradni nem divat, mert ez a maradiságnak a jele”, akkor azt ők irigységből mondják, és végeredményben sok évre el akarják rontani a barátnő jövőjét. De ha az „eset” már megtörtént, nem kell elkeseredni. Ha a lány nem folytatja ezt az életmódot, a telegonia hatása nála évente 20–30%-kal csökkenhet”.

Barabas V. (az orvostudományok doktora, professzor) a „Жизнь вечная” újságnak adott interjújából, „Az elődjeink ösztönösen betartották a genetika elemi szabályát: a nő első szexuális kapcsolatának nagy hatása van az immunrendszerére és a szervezetbe olyan hormonok és erősen ható fermentumok kerülnek, amelyek megváltoztatják az öröklődés mechanizmusát. A szüzesség és a hűség – a családi boldogságnak, a nép genetikai egészségének az alapja…”. Az Oroszországban kikiáltott „szexuális forradalomnak” az a tragikus jellemzője, hogy az emberek gondolatait, érzelmeit, akaratait primitív, állati szintre süllyesztik. A tudósok azt írják, hogy a genetikai degradálódás erkölcsi degradálódással jár együtt. Csökken a lakosság munkaaktivitása, nő az öngyilkosságok, bűncselekmények száma, több és több antiszociális egyén található a társadalomban. A genetikának az a megállapítása, hogy a debilis személy erkölcsileg degradált és mást nem is lehet elvárni tőle, igaz. De a legtöbb tudós nem meri (meggyőződése mellett sem meri) kijelenteni, hogy: az erkölcsi degradálódás maga után vonja a genetikai degradálódást.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy amikor az őseink elvárták a menyasszonytól a szüzességet, az nem középkori előítélet volt. A keresztény egyház is kezdettől fogva egyértelműen int bennünket: „Ne paráználkodj!” Az intelem betartása garancia arra, hogy megmaradjon a nép genetikai állománya, hogy a genetikai betegségektől megóvja a népet, és hogy ne következzen be a nemzet degradálódása. A vallás üldözésével, az úgynevezett „szabad szerelem” – és különösen a jelenlegi „szexuális forradalom”– kikiáltása után, elkezdődött az orosz nép genetikai degradálódása. A spanyol „Komba” folyóiratból: „A nyugatról jött szexuális forradalom Oroszországban hipertrófiás formákban nyilvánul meg, … ott lemondanak bármilyen erkölcsi megszorításokról és kritériumokról. Ez az ottani tömeges kicsapongás annál inkább meglepő, hogy egy olyan országban történik, ahol hetven évig jelen volt a kommunista puritánizmus, ahol évszázadokon át is jellemző volt az erkölcsi tisztaság, ill. önmegtartózkodás”. Az orosz család jelenleg kegyetlen krízisbe került. A szex terén Oroszország már a Szodoma és Gomora korszakára hasonlít. Minden negyedik gyerek házasságon kívül születik. Sok anya kijelenti, hogy nem is tudja ki a gyermeke apja. Eredményként minden tízedik gyerek torzszülött. Elég megemlíteni, hogy Moszkvában és Szent-Péterváron csak 3,5-5% gyereknek nincs a normáltól fizikai vagy pszichiátriai eltérése. Valaki megkérdezheti, hogy miért ezt hozzuk összefüggésbe az erkölcs romlásával, hiszen léteznek más tényezők is – szociális, ökológiai, stb. De más tényezők, az alkoholizmus kivételével, nem járnak ilyen ijesztő genetikai következménnyel. Ami a „részeg” fogamzást illeti, gyakorlatilag a házasságon kívüli kapcsolatokra jellemző.

Még egy figyelemre méltó tény. A legnagyobb születési arány, a legalacsonyabb gyerekhalálozás, és ahol gyakorlatilag nincsenek örökletes betegségek – ez Kalmükföld, Karacsaj, Cserkesz, Kabard köztársaságok (ezek Oroszország elmaradott régiói). Ezekben a régiókban a népi hagyomány, a vallási elvek révén gyakorlatilag nincsenek házasság előtti és kívüli kapcsolatok. Mi legyen a teendő? Habozás nélkül visszatérni az orosz nép erkölcsi hagyományaihoz. Minden fiatal férfi tudtára kell adni, hogy a házassága egy erkölcsileg alacsony szintű lánnyal veszélyt jelent a születendő gyerekei számára. Egy ilyen nőtől ne várjon száz százalékosan egészséges gyereket. A médiának ezt kellene hangsúlyoznia, és nem azt, hogy „a nő csak egy szabad nőstény”, ha tényleg érdekli a médiát az ország jövője.

Különös jelentősége lehet a nép erkölcsi megmentésében az Egyháznak. Köztudott az emberiség szomorú tapasztalata: a térképekről is régen eltűntek azok az államok, amelyekben elterjedt az erkölcstelenség. Azok a népek, amelyek határtalan szexuális szabadságot gyakoroltak, nagyobb és nagyobb mértékben szaporították az oligafréneket, a gyengeelméjűséget. A következmény: hanyatlásnak indultak és eltűntek. Nincsenek már a Földön a samnisok, az etruszkok. Nincs a valamikor hatalmas Római Birodalom, amely a tömeges orgiákban agonizált. A Krisztus utáni időszakban 15 római császárból 13 homoszexuális volt. Hol vannak már a valamikor olyan híres népek, mint hettiták, aztékok és mások? Az emlékük csak az illetlen jeleneteket ábrázoló falfestményekben maradt meg. Nincs–e itt az ideje nekünk is okulni a történelemből? Mert már a szakadék szélén állunk!

Sztolbov, «Петербургские новости», 1995, №31: „A második világháború derekán a németek a megszállt Szovjetunió területéről sok százezer fiatalt vittek ki kényszermunkára Németországba. Egy német orvos, aki vizsgálta a fiatalok egészségi állapotát, megállapította, hogy a lányok 90% még szűz. Ezt az információt annyira fontosnak tartotta, hogy értesítette az ország vezetőségét. Az orvosnak az volt a véleménye, hogy nehéz legyőzni egy olyan népet, amelynek az erkölcse magas szinten van”. Berszenjeva T.A. (Берсенева Т. А.): „Генетические последствия неупорядоченных половых отношений на последующие поколения” („A rendezetlen szexuális kapcsolatok genetikai hatása a következő nemzedékekre”) „…ha egy népben elterjednek a szexuális eltévelyedések, amelyek társadalmilag is támogatást kapnak, akkor ez a nép az elfajulás útjára lépett. A szexuális eltévelyedések állandó ismétlődése, szokássá válása lelkileg eltorzítja az embert. Ez kihat úgy a szellemi és pszichés, mint a fizikai szférákra. A negatív szokások genetikai szinten rögződnek és nemzedékről nemzedékre átadódnak. Ha ezt a láncot nem szakítják meg az életmód lényeges megváltoztatásával, akkor az a nép elfajulásra van ítélve.” A modern tudományos kutatások alátámasztják őseink erkölcsi törvényeit, amelyeknek alapja a keresztény etika volt. A fiataloknak lehetőséget kell adni arra, hogy megismerjék e kutatások eredményeit, hogy helyesen tudják megalkotni reproduktív magatartásuknak modelljét”.

Stella Maris Alapítvány Tengernek Csillaga c. folyóirat melléklete Budapest, 2010. www.tengernekcsillaga.hu

„SOLI DEO GLORIA”

Szőkepusztai Baráti Kör elérhetősége, weblapja.

http://szokepusztaibaratikor.hupont.hu/

„SOLI DEO GLORIA”

Összedőlő csapda!

Márk 12,13-17 „13Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy egy kérdéssel csalják tőrbe. 14Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Fizessük-e, vagy ne fizessük? 15Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam. 16Azok pedig hoztak egyet, és ő megkérdezte: Kié ez a kép és ez a felirat? Ők pedig így feleltek: A császáré. 17Jézus ezt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené. És igen elcsodálkoztak rajta.”

Mai igénk központi témája az adózás kérdése körül forog. Jézus korabeli zsidókat is nagyon megosztotta az adózás jogosságának kérdése. Korunk embere is örömmel fogadná, ha az adózás, mint fogalom hiányozna a szótárunkból. Adó az állami bevétel nélkülözhetetlen alapja, hiszen egy ország szuverenitásának megőrzése szempontjából fontos, hogy legyen hadsereg, államapparátus, legyenek rendfenntartó, igazságszolgáltató szervezetek, nem is beszélve kórházak, oktatási intézmények és a közlekedési struktúra üzemeltetése, fenntartása, ezeknek finanszírozási forrása miatt.

Egy hónapja az igehirdetés alapigéje Márk 8,11-21 volt. Akkor beszéltünk arról, hogy Jézustól a szemük láttára megtörtént csodák ellenére újból és újból mennyei jelet kértek a farizeusok, írástudók és szaddaceusok. Feltűnő volt, hogy farizeusok és szaddaceusok együtt mennek Jézushoz, pedig teológiai nézeteikben alapvető ellentétek voltak közöttük. Részükről ez egy érdekszövetség volt, mely Jézus krisztus ellen irányult. Hogy miben egyek, az kérésükből kitűnik: Jelet kértek: kimondatlanul is azt akarják, hogy Jézus olyan jellel igazolja messiási küldetését, amely független a hittől, és nem igényel személyes döntést az embertől.

A ma felolvasott Igéből is kitűnik, hogy a teljesen ellentétes érdekű farizeusok és a heródespártiak léptek politikai érdekszövetségre Jézus ellen. Vajon nem ez jellemző korunkban a politikára, egyházakra, gyülekezetekre, hogy pillanatnyi személyes érdekeik mentén, sokszor nem biblikus módon érdekszövetségeket kötünk még az „igaz” ügy ellen is. Elgondolkoztam, hogy milyen egyéni érdekek mentén dönthetett úgy egy protestáns egyház vezetősége, hogy az egyneműek házasságára „Isten áldását” kívánja adni. Vannak emberek, akik még az ördöggel is szövetséget kötnek, ha érdekeik úgy kívánja.

Megtörtént, hogy egyszer küldöttként jelen voltam egyházunkban „egyházelnök” választáson és bevallom őszintén ott tapasztaltak miatt nagyon megbotránkoztam. Egyházunk elnökének az előre megszabott mandátumának ideje lejárt, ezért új választáson dőlt el, hogy őt újraválasztják, vagy más egyházelnököt választanak.

Egy ilyen választás, akkor tisztességes, ha a küldöttek a Szentlélektől vezettetve egyéb befolyástól mentesen adják le szavazatukat. Közvetlen a titkos szavazás előtt egyik befolyásos lelkipásztor szót kért és a jelenlévőket arra biztatta, hogy úgy szavazzanak, ahogyan azt előre megbeszélték. Az előző elnök minimális szavazatkülönbséggel vesztett. Utána ez a személyes érdekei mentén befolyásoló lelkipásztor képmutató módon bocsánatot kért, hogy befolyásolta a választást. (Olyan ez, mint amikor valaki számításból úgy vétkezik, hogy előre bekalkulálja a bocsánatkérést, a megbánást.) Jézust, aki a szívek és vesék vizsgálója, nem lehet, nem tudták a farizeusok sem képmutatásukkal félrevezetni. Történetünkben ott volt egy egyéni érdekek mentén befolyásolt választási eredmény, amelyet a bocsánatkérés nem tudott meg nem történtté tenni.

Térjünk vissza a farizeusokhoz és heródespártiak küldötteihez, akik érdekszövetségükkel Jézusnak olyan csapdát igyekeztek állítani, amelyet szerintük képtelen lesz elkerülni.

Márk 12,13-14 „13Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy egy kérdéssel csalják tőrbe. 14Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?” Tehát, a csapdát rejtő kérdés az: „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?”

A felvetett kérdésben benne rejlik a csapda, az Úr Jézus akár igennel, akár nemmel felel, mindenképpen ellentétbe kerül valamelyik csoporttal.

Ha igennel felel, akkor az úgynevezett vallási csapdába kerül. A farizeusok egy mérsékeltebb álláspontot képviseltek. Kényszerűségből fizettek adót a császárnak, de nem jó szívvel tették, mert vallási meggyőződésükkel az adófizetés nem volt összeegyeztethető. Szerintük, csak Istennek kell adót fizetni. Tehát, ha Jézus igennel felel, akkor a farizeusok által hallgatólagosan támogatott zelóták nagyon határozottan azt fogják mondani, Jézus az övéivel szegült szembe, tehát szembeszegül Izraellal és Istennel.

Ha nemmel felel Jézus, akkor politikai csapdába kerül. Heródespártiak jelenthetik fel, mint Róma ellen lázadást szítót, aki az adófizetés ellen biztatott.

Nézzük meg milyen adó fizetéséről is volt itt szó? Mert korunkban is van többféle adó, amit fizetnünk kell. (Áfa, szja, ingatlan adó, gépjármű adó, stb.)

Tudnunk kell, hogy a római birodalom a megszállt provinciákon aránylag nagy szabadságjogokat hagyott, de az adókat kíméletlenül behajtották

A kérdés középpontjában az ún. fejadó állt. A félreértés elkerülése végett ez nem az általános adó, vagyis illetékadó, vámadó stb. volt. A fejadó beszolgáltatása a legyőzött népek kötelessége volt, mellyel szuverenitásuk elvesztését és megaláztatásuk, szolgai státuszuk tényét is dokumentálták. A törököknek is hasonló adópolitikájuk volt Magyarország 150 éves megszállása idején.

Heródes korában különösen elmérgesedtek az adóviszonyok. Ne feledjük, azt a tényt, hogy Izrael engedetlen népének leigázása a Seregek Urának jóváhagyásával történt. Amikor a kiválasztott nép elfordult Istenétől, akkor Izrael történelmében mindig szinte törvényszerűen Isten büntetéseként elnyomóik kezébe kerültek. A Bibliában tanulmányozva Izrael népének történelmét, csak a Bírák könyvében hét különböző esetről és időpontról olvashatjuk „Izrael fiai ismét ezt tették, amit rossznak lát az Úr.” Ezért „elnyomóik” kezébe adta őket az Úr 7-10-18, vagy 40 esztendőre.

Jézus Krisztus születése előtt, halála és feltámadása után is bűnös engedetlen voltuk beismerése nélkül önjelölt messiások több felkelést, lázadást robbantottak ki az elnyomó hatalom ellen, amelyek mind bukással végződtek. A legutolsó Jeruzsálem lerombolásával és a választott nép szétszóratásával De a Bibliát ismerő ember tudja, ha megbánták bűneiket, téves útjaikról visszatértek atyáik Istenéhez, akkor mindig támasztott közöttük szabadítót.

De térjünk vissza Jézus ellen állított csapda összedőléséhez. Fondorlatos módon először dicsérni kezdik „Mester tudjuk, hogy igaz vagy ….”. Hízelgő szavaikba tőrt rejtenek.

Jézus azonban az Isten fia, átlátta és leleplezte szándékukat. Márk 12,15 „Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam”. Meglepő, hogy a leleplezés után Jézus mégis komolyan veszi a kérdést (mivel tudja, hogy sok becsületes zsidónak ez valóban lelkiismereti kérdés!), ma is a becsületes hívőknek lelkiismereti kérdés, hogy csalás nélkül adózzanak. 

Jézus igazi nem várt meglepetéssel szolgál nekik. Hozzatok egy adópénzt, vagyis dénárt, ezen az éppen uralkodó Tibériusz császár képe és (Tiberius Caesar divi Augusti filius Augustus) neve volt. Rómaiaknak járó adót, csak dénárban lehetett fizetni.

De miért is kérte tőlük az egy dénárt? Mert a farizeusok, akik tagadták az adófizetés jogosságát, használták a pénzérmét. Ezzel a császár hatalmi jelvényét gyakorlatilag elfogadták, mind magán-, mind templomi használatra. Aki pedig ezt a politikai jelvényt használta, az elvesztette a jogát, hogy vallási, lelkiismereti kérdésekre hivatkozzon az adófizetésnél.

Ezért mondta nekik Jézus: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené”. Ez azonban a magyar fordításban nem egészen érthető, illetőleg nincs benne a lényeg, ami Jézus ajkán ott volt. Jézus ugyanis nem azt mondta, hogy adjátok meg, hanem azt, hogy adjátok vissza. Az apodote görög szó ugyanis visszaadást jelent, nem egyszerűen odaadást. Adóssággal kapcsolatos kifejezés ez, mely egy ügylet befejezésére, maradéktalan lerendezésére utal. Ha nálatok van, és nem a tiétek, közben pedig nem ismeritek el a jogosságát, akkor adjátok vissza annak, akitől jött. Ha viszont éltek vele, akkor a császár követelése jogos. A császár csak azt követeli vissza, ami az övé. A visszaszolgáltatása ezért számotokra nem egyszerűen lehetőség, hanem kötelesség.

A Bibliát értelmezve valójában itt a földön minden a teremtő Istené az Úré, amit neki adunk, azt lényegében hálából visszaadjuk. 1 Korinthos 10,26 „mert az Úré a föld és annak teljessége.” Zsoltárok 50,10-12 „Hiszen enyém az erdő minden vadja,  és ezernyi hegynek minden állata. Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is. Ha éhezném, nem szólnék neked,  mert enyém a világ és ami betölti.” Bibliai értelmezésem szerint a parkolóban álló kocsi, melynek forgalmi engedélyébe a nevem van beírva, nem az enyém, csak sáfárságra kaptam Istentől. Ha enyém lenne, akkor földi halálom után magammal vihetném, de itt kell hagynom, csupasz kézzel kell átmennem egy másik, Jézus Krisztus kijelentésén alapuló hitem szerint dicsőséges létformába.

Jézus válasza teológiailag (de politikailag) is tökéletes. Azt vallja, hogy az adózásban nem ütközik össze Isten és a császár érdeke. Mindkettőt egyszerre fontosnak lehet tartani és teljesíteni is lehet.

1980-tól két évig mellékfoglalkozásként iparengedélyt váltottam ki jövedelem kiegészítés céljából, abban az időszakban munkahelyemen teljes munkaidőben helytálltam, esti tanulmányaimat is folytattam, a megmaradó szabadidőmben űztem az ipart. Azonban, olyan magas szintű adót szabtak ki rám, mintha kétszer annyi jövedelmem lenne. Fellebbeztem, elutasították, rövid úton visszaadtam az iparengedélyt. Mivel kialakult egy kuncsaftköröm, elismerték a munkámat, ezért vissza, visszahívtak dolgozni. Azonban a törvényeink szerinti adózás lelkiismereti kérdéssé vált megtérésem után. Sorra kellet visszamondanom a hozzám ragaszkodó kuncsaftokat, mert az iparengedélyt előző rossz tapasztalataim miatt még egyszer kiváltani nem akartam, az adózás kérdése miatt viszont így nem dolgozhattam. Ha nem tudtam kitérni egy-egy kérés elől, akkor azt ingyen végeztem el a munkát, legfeljebb a gépkocsim tényleges üzemanyag költségét fogadtam el. Ha az adózás kérdésében bizonytalan voltam, akkor feltettem magamnak a kérdést, „Jézus vajon hogyan tenné? Kérdésemre mindig tökéletes és helyes választ kaptam, feleletül! Becsületes kereszténynek nem lehet megoldhatatlan kérdés, hogy hogyan adózzak. Márk 12,17 „Jézus ezt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.”

Forrásanyag: Dr. Almási Mihály „Márk evangéliuma” című könyve, Biblia, Internet.

„SOLI DEO GLORIA”

A győzelmes élet!

 
Charles G. Trumbull "A Győzelmes élet" Evangéliumi Kiadó Ganzenstesse 13 D-7000 Stuttgart 80 gondozásában megjelent című füzetének szövege. (Megjelenés éve nincs feltüntetve) 

Csak egyetlen győzelmes élet létezik; mégpedig Jézus Krisztus élete. Ilyen élete mindenkinek lehet; ezt az életet bárki megélheti.

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy mindenki olyan lehet, mint Jézus Krisztus; én ennél sokkal jobbra gondoltam. Nem is azt akarom ezzel mondani, hogy Jézus Krisztus mindig segíteni fog; mert ennél is jobbra gondoltam. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az ember erőt kaphat Jézus Krisztustól; én az erőnél sokkal-sokkal jobbra gondoltam. Azt sem akarom mondani, hogy Jézus Krisztus pusztán csak a bűneitől szabadítja meg az embert és megvédi attól, hogy újra bűnbe essen; még ennél a győzelemnél is sokkal többre gondoltam.

Feltétlenül el kell mondanom egy személyes élményemet, ami nemrégen történt velem, hogy meg tudjam magyarázni, mire is gondolok. Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha kimondom, hogy mindenki másnál jobban ismerem a kudarcokat, a Jézus Krisztussal szembeni árulást és nevének gyalázatát, a mennyei látással szembeni engedetlenséget, a tudatos vétket, mint amit mások életében láttam és amit Jézus Krisztus nálam is látott. Még nem is olyan régen itt meg is kellett volna állnom és azt kellett volna mondanom, hogy csak azt remélem, hogy az Úr egyszer kivezet ebből az állapotból és valami jobbat ad. Ha valaki megkérdezte volna, hogyan képzelem az egészet, azt kellett volna mondanom, hogy nem tudom. De hála Isten türelmének, végtelen szeretetének és irgalmának, nem kell itt megállnom, hanem tovább léphetek és nemcsak saját kudarcom és csalódásom szégyenletes történetéről számolhatok be.

Világosan tudtam, hogy mi hiányzik az életemből, mielőtt megtörtént volna Jézus Krisztussal az a találkozás, amit el szeretnék nektek mondani. Három fontos dolognak kellett megváltoznia.

Keresztyén életem első hiányossága, hogy Istennel való tudatos közösségemben nagyon sok volt a hullámhegy és hullámvölgy. Hol a hegycsúcsokat, hol a mélységeket jártam. Csak egy nagyhatású, ébresztő igehirdetést, egy átadott életű, győzelmes keresztyén életet élő vezető felrázó beszédét kellett hallanom; egy Szent Szellemmel teljes író könyvének kellett figyelmeztetnie, vagy nekem kellett valamilyen nehéz keresztyén szolgálatot végeznem, amire imádságban kellett felkészülnöm, máris magával ragadott; egy időre „jól voltam”, Istent nagyon közel éreztem magamhoz, hívő életem, pedig tartalmas lett. Sohasem tartott azonban sokáig. Hol a kísértéssel szembeni egyetlen kudarc miatt, hol meg azért múltak el a legnagyszerűbb időszakok is, mert fokozatosan lejtőre kerültem, és újra valahol lent találtam magam. Pedig a keresztyénnek életveszélyes hely bármelyik alacsonyabb szint. Ezt az ördög újra és újra be is bizonyította nekem.

Úgy gondoltam, hogy én is élhetnék folyamatosan az Istennel való szoros közösség magasabb szintjén, ahogyan másoknál láttam, de nem tudtam megvalósítani. Ezek az emberek természetesen kivételek voltak; az általam ismert keresztyének között mindenképpen kisebbséget képviselték. Csakhogy én is ehhez a kisebbséghez akartam tartozni. Miért ne tartoznánk bele mindnyájan, hogy ez lehessen a többség?

Keresztyén életem második nagy hibája az volt, amit szintén világosan láttam, hogy nem tudtam ellenállni a rám törő bűnnek. Bizonyos területen nem vívtam győzedelmes harcot. Ha azonban Jézus Krisztus nem jelent egyet a győzelemmel, mire jó a keresztyén hitem és bizonyságtételem? Nem a tökéletességet kerestem. Hittem, hogy Isten bizonyos területeken a bizonytalanság és ritka győzelmek helyett, amelyet átütő erejű és megalázó vereségek szakítottak meg, képessé tud tenni állandó győzelemre, sőt mindig is meg tudja adni a győzelmes életet. Imádkoztam szabadulásért, méghozzá nagyon komolyan; a szabadítás mégsem jött el.

Életem harmadik egyértelmű hiányossága a Szent Szellem átütő meggyőző erejének hiánya volt, Aki csodálatos változást hozhat mások életében. Mindig nagyon sok szolgálatom volt, tulajdonképpen már 15 éves korom óta. Mindent szabályszerűen végeztem – ebben nem volt hiba. Erre bárki képes. Személyes szolgálatot is végeztem – tulajdonképpen a legnehezebb szolgálatot; négyszemközt beszélgettem emberekkel, hogy adják át életüket a Megváltónak! Csak gyümölcsöt nem láttam sohasem! Nagyritkán természetesen láttam valamit, amiből később gyümölcs is lehet, de nem sokat. Nem láttam olyan életeket, amelyeket Jézus Krisztus vehetett a kezébe (birtokba), amelyek teljesen megváltoztak, nem láttam olyan embereket, akik Krisztusért kezdtek égni a munkám nyomán. Ezt meggyőződésem szerint látnom kellett volna. Mások láthatták munkájuk eredményét, én miért nem láthattam? A régi mondással biztattam magam (amelyet az ördög oly gyakran felhasznál), hogy nem kell látnom az eredményt; hogy az Úrra kell bíznom, ha egyszer a magam részét megtettem. De ez nem elégített ki, és időnként nagyon elszomorodtam keresztyén szolgálatom eredménytelensége miatt.

Körülbelül egy éve hallottam különböző forrásokból, hogy olyan emberek, akikre felnéztem, mert Isten annyira megáldotta szolgálatukat, úgy látják Jézus Krisztust, ahogyan én sohasem láttam, úgy látják, ami felülmúlja mindazt, amit én Jézus krisztusról tudtam, nagyobb, mélyebb látás volt. Először még a gondolatára is felháborodtam. Hogyan ismerheti bárki is jobban Jézus Krisztust, mint én? (Egyszerűen csak le akarom leplezni előttetek bűntől megnyomorított gondolkodásom és szívem vakságát és önteltségét.) Hittem Jézus Krisztusban, imádtam benne Isten Fiát, aki egyenlő Istennel. Befogadtam, Megváltóm húsz éve. Hiszem, hogy egyedül benne van örök életem, törekszem Őt szolgálni, neki adtam az egész életemet. Az Ő segítségét és vezetését kérem állandóan, hiszem, hogy egyedül benne van reménységem. Jézus Krisztus ügyéért harcolok, amikor a The Sunday School Times-ban istenségéről közlök cikksorozatot, amelyben a világ legnagyobb bibliatudósai tesznek bizonyságot arról, hogy Jézus Krisztus a Biblia szerint miért Isten. Ennyi mindent tettem; hogyan lehet valakinek több vagy nagyobb ismerete Jézus Krisztusról, mint nekem? Azzal tisztában voltam, hogy sokkal jobban kell szolgálnom, mint eddig tettem; de azt nem akartam elismerni, hogy jobban meg kell ismernem.

Mégis állandóan hallottam a híreket, ráadásul olyan helyekről, amelyekre oda kellett figyelnem. Egy nagyhatású igehirdetőtől az Efézus 4,12-13-ról hallottam egy prédikációt: „A Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, arra a nagykorúságra , amelyben elérjük Krisztus teljességét”; és miközben hallgattam, megdöbbentem  a csodálkozástól. Nem tudtam követni. Ilyen mélységekig én sohasem jutottam el. Jézus Krisztusról beszélt, Jézus Krisztust állította elém, de el kellett ismernem, hogy egy számomra eddig teljesen ismeretlen Jézus Krisztust. Azon az estén nem voltam képes megmondani, hogy igaza van-e vagy nincs; de ha igaza van, akkor én tévedtem.

Később ugyanennek az igehirdetőnek egy másik beszédét is olvastam, amelynek címe „Hogyan látta Pál az Úr Jézus Krisztust”. Miközben olvastam, ugyanaz a kényelmetlen érzésem támadt, hogy az igehirdető és Pál olyan Krisztusról beszél, akit én nem ismerek. Lehet, hogy igazuk van? Ha igen, hogyan juthatnák el ugyanarra az ismeretre?

Egyszer egy másik hívő testvérrel ismerkedtem meg, akinek lelkigondozói munkáját az Úr gazdagon megáldotta. Megtudtam tőle, hogy keresztyén életében azt tartja legnagyobb dolognak, hogy állandóan az Úr Jézus jelenlétének tudatában él. Elmondta, hogy semmi sem ad neki annyi biztonságot, mint az a tudat, hogy Jézus Krisztus állandóan ott van mellette; és ez valóság, független az érzéseitől, független bukásaitól és független attól a véleménytől, hogy az Úr Jézusnak hogyan kellene jelét adni jelenlétének. Azt is elmondta, hogy gondolatai állandóan Jézus Krisztus körül forognak. Amikor gondolatai szabadok más dolgoktól, rögtön Jézus Krisztus felé fordulnak; ha egyedül van akár az utcán, akár máshol, hangosan beszélget Jézus Krisztussal, annyira magától értetődően és természetesen, mint a barátaival. Ennyire valóságos volt neki az Úr Jézus jelenléte.

Néhány hónappal később Edinburgban voltam, ahol a világmissziós konferencián vettem részt. Ott fedeztem fel, hogy az egyik olyan igehirdető fog férfiakhoz szólni vasárnap délután a keresztyén élet erőforrásairól, akinek az írásai olyan nagy segítségemre voltak. Kíváncsian mentem meghallgatni. Azt vártam, hogy egy sor gyakorlati dolgot sorol fel, amelyek megerősítik a keresztyén életünket; tudtam, hogy szükségem van rá. Bevezető szavai azonban ráébresztettek tévedésemre, szívem pedig új örömmel telt meg. Körülbelül a következőket mondta:

Barátaim, a keresztyén élet erőforrása Jézus Krisztus.

Ez volt minden. De ez elég is volt. Még nem fogtam fel; de ezek az emberek ezt próbálták előttem megvilágítani. Később, amikor személyes problémáimról és nehézségeimről beszéltem az igehirdetővel, komolyan és egyszerűen így szólt: Trumbull testvér Jézus Krisztus sokkal többet tudna értünk tenni, ha hitben sokkal bátrabban lépnénk előre.

Mielőtt elutaztam Angliából, még egyszer szembe kellett néznem egy gondolattal, amit egyszerűen képtelen voltam felfogni, szembenézni egy olyan Krisztussal, akit még nem ismertem. Egy igehirdetést hallgattam, amelyet egy barátom tartott egy júniusi vasárnap este londoni gyülekezetében. A Filippi 1,21-ről beszélt: „Mert nekem az élet Krisztus.” A téma ugyanaz volt – azt az életet tárta elénk, ami maga Krisztus, Krisztus az egész élet és az egyedüli élet. Semmit sem értettem mindabból, amit elmondott, de homályosan felfogtam, hogy semmi sem az enyém abból, amiről az igehirdető beszél. Újra el akartam olvasni az igehirdetést, amikor elbúcsúztam, magammal vittem a kéziratot.

Augusztus közepe táján nagy belső válságba kerültem. Egy ifjúsági missziói konferencián vettem részt, és olyan egyhetes munka várt rám, amiről tudtam, hogy semmiképpen nem vagyok rá alkalmas. A megelőző néhány hét nem hullámhegyet, hanem hullámvölgyet jelentett, mindazzal a vereségtudattal, kudarccal és bukással, ami az ilyen időszakokkal együtt jár.

Az első este egy misszionárius beszélt az élet vizéről. Elmondta, hogy Jézus Krisztus szándéka és célja az, hogy minden követője az élő, áradó víz forrása legyen mások számára, de nemcsak időszakonként, nem megszakításokkal, hanem állandóan és akadálytalanul áradjon ez a folyam. Hiszen Jézus Krisztus megígérte – mondta – és azt az igét idézte, hogy: „Aki hisz énbennem, élő víznek folyamai áradnak annak belsejéből.” Elmondta, hogy egyeseknek milyen kevés van ebből a vízből, hiszen kis vödörrel és csak időnként merítenek belőle, mint Indiában az öntözőcsatornák vízkerekei, amelyek állandóan nyikorognak és csikorognak; míg mások életében állandóan életadóan, bőségesen árad, és senki sem tudja megállítani. Beszélt egy keleten élő apró, idős bennszülött asszonyról, akinek csodálatos bizonyságtevő szolgálata mindnyájunkat megszégyenített, akik hallgattuk. Pedig ez az asszony csak egy éve ismerte Jézus Krisztust.

Másnap vasárnap reggel egyedül voltam a szobámban, és imádkoztam. Arra kértem Istent, hogy mutasson kivezető utat.  Ha Jézus Krisztust meg lehet ismerni úgy, ahogyan én nem ismerem, de ismernem kellett volna, akkor engem is ajándékozzon meg vele. Hiszen ez volt a titkuk azoknak az embereknek, akiket láttam és hallgattam, és ez az ismeret minden eddiginél többet ért, de bennem nem volt meg. Nálam volt a hallott igehirdetés: „Nekem az élet Krisztus”. Felálltam a térdeimről és elővettem a kéziratot. Utána újra imádkoztam. Isten pedig türelmében, megbocsátó szeretetében megajándékozott azzal, amit kértem. Új Krisztust kaptam tőle, teljesen új Krisztust értettem és ismertem meg, aki most már az enyém volt.

Mi változott meg? Nehéz szavakkal kifejezni, mégis annyira új, annyira kézzelfogható és csodálatos és csodákat tesz életemben és mások életében is.

Először is életemben először értettem meg, hogy sok olyan újszövetségi kifejezés, mint Krisztus tibennetek, és ti Krisztusban, és a túláradó élet Krisztusban szó szerint értendő, valóságos, csodálatos tény, nem puszta hasonlat. Most élettel telt meg a János 15. része, az Efézus 3,14-21 és a Galáta 2,20 vagy a Filippi 1,21 is.

Megpróbálom megmagyarázni, mi történt: mindig tudtam, hogy Jézus Krisztus a Megváltóm; de úgy tekintettem rá, mint távoli megváltóra, aki valahol rajtam kívül végezte megváltó munkáját; aki kész odajönni hozzám és mellém állni, mindenben segíteni, amiben szükségem van rá, erőt és üdvösséget ad. Most azonban végre többet tudtam ennél. Végre megértettem, hogy Jézus Krisztus valóságosan és szó szerint bennem él; sőt Övé lett az életem, eggyé tette önmagával, testemet, értelmemet és szellememet, miközben megmaradt a saját személyiségem, szabad akaratom és teljes erkölcsi felelősségem. Ez jobb annál, mintha az embernek segítsége vagy távoli megváltója van; most Jézus Krisztus, Isten Fia az életem. Ez egyben azt is jelentette, hogy soha többé nem kell külön kérnem a segítségét; egyszerűen csak azt kell kérnem tőle, hogy végezze a munkáját, tegye meg akaratát bennem, velem és rajtam keresztül. Testem, értelmem, akaratom és szellemem is az övé és nem pusztán csak az övé, hanem szó szerint része; csak azt kérte, hogy ismerjem el, hogy „Megfeszíttettem Krisztussal, élek, de többé nem én, hanem Krisztus él bennem”. Jézus Krisztus önmagát tette életemmé, nemcsak jelképesen, hanem szó szerint. Ez valóságos tény, olyan valóság, mint ahogy azt az íróasztalt fából készítették, amelyen most a kezem nyugszik. Hiszen „testetek krisztus tagja” és „Krisztus teste vagytok”.

Csoda-e, hogy Pál ujjongó örömmel és elragadtatással és elragadtatással tudta mondani, hogy „nekem az élet Krisztus”? Nem azt mondta, ahogyan én tévedésből gondoltam, hogy „nekem az élet az, hogy Krisztushoz hasonlítsak”, sem „nekem az élet az, hogy Krisztus segít”, sem pedig, hogy „nekem az élet az, ha Krisztust szolgálhatom.” Nem, mindezen túltett azzal a bátor, nagyszerű és titokzatos kijelentéssel, hogy „nekem az élet Krisztus.” Eddig soha nem értettem ezt a verset. Hála annak, hogy Krisztus most megajándékozott önmagával, kezdtem bepillantani ennek az igének a csodálatos jelentésébe.

Ezért tudom, hogy van győzelmes élet; hogy ez a Jézus Krisztus élete; és a mi életünk is ilyen lehet, csak kérnünk kell tőle. Ha teljesen, feltétel nélkül átadjuk magunkat neki, az akaratunkat az Ő akaratának, hogy Ő legyen Urunk és Megváltónk, és beengedjük az életünkbe, elfoglalhatja, eláraszthat, betölthet önmagával „Isten minden teljességéig.”

Mi lett a következménye? Felismerésem vajon csak elméletben értette meg velem jobban Jézus Krisztus lényét, jobban érdekelt, vagy nagyobb békességet adott? Ha csak ennyit jelentett volna, ma nem sokat mondhatnék nektek. Nem, teljesen újjá lett, alapjaiban megváltozott életet jelentett kívül – belül. Tudjátok, ha valaki Krisztusban van, akkor az új teremtés lett.

Ne gondoljátok, hogy hibás, túlzó elméletet hirdetek, hogyha valaki élete teljességeként befogadja Krisztust, soha többet nem követ el bűnt. Ha Krisztus az életünk, még mindig megmarad a szabad akaratunk. Ezzel a szabad akarattal pedig szembeszegülhetünk Krisztussal. Az én életem is ismeri az ellenszegülés bűnét azóta a felismerés óta is, amiről beszélek. De azóta tudom, hogy, hogy a bukás után az újrakezdés természetfölötti, csodálatos, azonnali és teljes lehet. Megtanultam, hogy mióta Krisztusra bíztam az életemet, nem kell harcolnom a bűn ellen, hanem teljesen szabad vagyok hatalmától, sőt még a bűn vágyától is. Megtanultam, hogy ez a szabadság több mindennél és töretlenül megmarad, csak egyszerűen el kell ismernem, hogy Jézus Krisztus megtisztít és uralkodik bennem.

Az Úr csodálatosan megoldotta ezt a három problémát vagy bajt, amiről a bevezetőben beszéltem.

Azóta olyan közösségem van Istennel, amely teljesen más és végtelenül jobb mindennél, amit annak előtte ismertem.

Mióta Jézus Krisztustól kértem és kaptam szabadságot, teljesen újfajta győzelmet ismertem meg, olyan győzelmet, amely a szabadság győzelme a ránk támadó bűn fölött, a régi bűnök fölött, amelyek fojtogattak és tönkretettek.

Végül pedig a szolgálatban tapasztalt áldások a menny olyan örömével ajándékoztak meg, amiről nem is hittem, hogy a földön ilyesmi is lehetséges. Hat legjobb barátom, legtöbbjük érett keresztyén, szintén tapasztalta, hogy Jézus Krisztus teljesen újjátette az életét, mert ugyanúgy rábízták az életüket az Úrra és befogadták Isten teljességét. Ketten közülük, egy édesanya és a fia, egy 25 éves fiatal üzletember. Egy másik egy nagy Philadelphiai cég vezérigazgatója. Bár évek óta áldott életű, aktív Keresztyén volt, most engedte, hogy Jézus Krisztus munkálkodjon rajta keresztül sok kollégája és képviselője életében az egész országban. Egy hetvenen felüli ősz hajú férfi békességet talált az életben, és olyan örömöt az imádkozásban, amiről már rég régen lemondott, hiszen elérhetetlennek tartotta. Az élet tele van azoknak a csodáknak a bizonyítékaival, hogy Jézus Krisztus mit tud és akar tenni mások életében egy olyan emberen keresztül, aki átadja a kulcsot, hogy az Úr lakhasson benne teljesen.

Jézus Krisztus nemcsak segíteni akar; az életünk akar lenni. Nem akarja, hogy érte munkálkodjunk. Rajtunk keresztül akar munkálkodni, ahogy kézbe vesszük a ceruzát, hogy írjunk vele, sőt mintha egyik ujja lennénk a kezén.

Ha életünk nemcsak Jézus Krisztusé, hanem maga Krisztus, akkor győzelmes élet lesz; mert az Úr nem szenved vereséget. A győzelmes élet pedig gyümölcstermő élet, szolgáló élet. Hiszen életünknek mindenképpen csak kis és teljesen negatív részét kell legyőznünk; ha Jézus Krisztus az életünk, természetünkben és szolgálatunkban is gyümölcsöt kell teremnünk. „Önmagát meg nem tagadhatja”, és „nem azért jött, hogy Őt szolgálják, hanem, hogy Ő szolgáljon másoknak.” Szolgálatunk teljesen más lesz, ha engedjük, hogy Jézus Krisztus rajtunk keresztül szolgáljon másokat és ebben a munkában felhasználhasson. Ez a gyümölcstermés és szolgálat állandó és folyamatos szolgálat, csak hit által lehetséges. Cselekedeteink az Ő bennünk levő életének a következményei; nem a feltétele, vagy a titka, vagy az oka.

Két feltétele van annak, hogy így fogadhassuk be Jézus Krisztust, mint az élet teljességét, természetesen ezután, ha befogadtuk a Megváltót, aki kiontott vérével megszabadított bűnünktől és annak következményeitől, hiszen helyettesünk és bűneink hordozója volt.

Első, ha teljesen és feltétel nélkül átadjuk életünket Jézus krisztusnak, Urunknak mindenben, amik vagyunk és amink van, és kimondjuk Isten előtt, hogy készek vagyunk vállalni teljes akaratát egész életünkben, kerül, amibe kerül.

Második, ha elhisszük, hogy teljesen megszabadított a bűn törvényétől (Róma 8,2), nem majd egyszer, hanem már megtette. Minden a második lépéstől függ, a döntéstől hitben. A hit minden érzés vagy bizonyíték nélkül is bízik Istenben. Hiszen Isten Igéje szavahihetőbb, jobb és hatalmasabb minden bizonyítéknál. Ha kell vak, hideg hittel ki kell mondanunk: Tudom, hogy az Úr Jézus betölti minden szükségemet (még a hitem hiányosságait is), mert kegyelme elég nekem.

Ne felejtsd el, hogy Jézus Krisztus nagyobb minden áldásánál, több minden tőle kapott hatalomnál, győzelemnél vagy szolgálatnál. Jézus Krisztus adja az erőt, de Jézus Krisztus több az erőnél. Isten benne adja nekünk a legtöbbet, Jézus Krisztus a legjobbat akarja adni, önmagát, ha teljesen lemondunk önmagunkról és átadjuk magunkat neki, többé már nem mi élünk, hanem Jézus Krisztus él bennünk. Kész vagy-e így befogadni?

EVANGÉLIUMI KIADÓ

"SOLI DEO GLORIA"