Lukács 9,57-62 57Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy. 58Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. 59Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat. 60Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát! 61Egy másik is ezt mondta: Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől. 62Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.
Hazánkban immár sokadik alkalommal kerül megrendezésre a házasság hete, keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával. Házasság témájában, tudnivalókban legalább annyi a szakértő, mint a focival kapcsolatosan, mégis a házasságok többsége válással végződik. Az együtt maradók közül pedig sokan testileg és lelkileg belebetegszenek az örökös harcba, a helytelen konfliktuskezelés miatt. Mai nappal kezdődően egész héten „A házasság ellenségei” főcímmel vannak igei magyarázatok az Áhítat című könyvünkben.
Csak az e heti fő témákat kívánom felsorolni: Tehát a házasság ellenségei: az elköteleződés hiánya, önzés, éretlenség, hatástalan konfliktuskezelés és ördögi körök, irreális elvárások, hamis értékek és célok, az intimitás hiánya, legvégül a hűtlenség.
Az imént felolvasott mai igeszakasz kiemelt témája „Az elköteleződés hiánya”. Lukács 9,59 „Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek”. Miért is akart elmenni, mert sokkal fontosabb dolga akadt, mint Jézus azonnali követése. 62Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.
Aki nem tud teljes szívvel elköteleződni és hátratekint, mert fontosak számára a világ értékei, vagyis fél szívvel visszavágyik a világba az nem alkalmas Isten országára! Hú ha, ez de fájdalmas kijelentés! De van egy örömhírem, az Úr Jézus azért halt meg érted és értem a keresztfán, hogy szívünkben az őt megillető főhelyet elfoglalva, az ő békessége, szeretete maradandóan betöltse egész lényünket és elkötelezett követésére késztessen bennünket.
Milyen valójában az igazi elköteleződés, amely alkalmassá tesz bennünket Isten országára? Ezt két igei példával kívánom megvilágítani. Máté 9,9 „Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert a vámszedő helyen ülni, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az felkelt, és követte őt.” Lévi, aki Máté nevet kapta, az akkori (NAV) adó és vámhivatal felelős beosztású tisztviselője volt. Nem mondta, Uram előbb leszámolok a mai bevétellel, hanem felállt a vámszedő asztaltól, otthagyott csapot, papot és követte őt, erre mondanánk pestiesen, hogy nem semmi.
Egy másik ige, amely nagyon szemléletesen világítja meg az igazi elköteleződést. Máté 13,44-45 (Jézus mondja) „44Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. 45Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. 46Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.”
A „mennyek országa” lényegét jól fogalmazza a Róma 14,17-ben Pál apostol „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben;” Számunkra, mennyei polgárjogot, mennyei állampolgárságot, valójában istenfiúságot, örök életet és üdvösséget jelent.
Pál apostol szinte ujjongva fejezi ki ebbéli örömét, Filippi 3,8 „7Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. 8Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” Számomra kifejezetten példaértékű az Apostol elköteleződése.
Megfogalmazódhat bennünk az a gondolat, könnyen beszélhet Pál apostol, nem volt neki igényes felesége, nem kellett gyermekeit etetni, ruházni és taníttatni egészen a diplomáig. Van ebben valami, de urunk Jézus Krisztus gondolt ezekre az esetekre is. A hegyi beszédben ezt mondta Máté 6,31-33 „31Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? 32Ilyesmikért a többi nép töri magát; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” Végtelenül hálás vagyok mennyei Atyámnak azért, ha hittel kezébe tesszük, rábízzuk mindennapi életünk vezetését, akkor ígéretéhez híven békességben ráadásul megadja mindazt, amire szükségünk van. Gazdagon megáldja, gyümölcsözővé teszi munkánkat.
Kedves testvérek, ilyen szempontból példakép előttem Jóföldi házaspár, akit jól ismerünk, hat gyermeket neveltek fel és mindegyik kezébe diplomát adtak. Mindez akkor működhet, ha Isten iránt őszinte és a lehetőségekhez mérten teljes az elköteleződésünk.
Teljes értékű kapcsolat, csak egy életre szóló elköteleződéssel valósulhat meg. Ez érvényes Isten és ember viszonyában, valamint a házasság kötelékében élő férfi és nő között is.
Miért van az, hogy mi emberek olyan furcsán működünk? Persze a jelenlévők mindig kivételek! Amikor valaki diák, unja a tanulást, alig várja, hogy eljöjjön az amikor végre munkavállaló lehessen. Amikor végre dolgozhat, akkor meg azt unja. Ha valaki egyedülálló, akkor arról álmodik, hogy házastársat találjon. Ha megházasodik, akkor meg visszasírja azt az időt, amikor még független volt. Ha házasságban él, akkor gyermeket szeretne, ha van gyermekük, akkor talán idegesíti a gyereksírás. Sajnos nagyon gyakori, hogy depressziósak lesznek a kisgyermekükkel évekig otthon lévő anyukák.
Vajon mi az, ami hiányzik az ilyen emberek életéből? Mi az a plusz, ami sikeressé tehetné az életüket? Valószínűleg egyetértünk azzal, hogy tudatos döntésen alapuló elköteleződés Istenünk iránt, és az iránt, amit éppen az ő vezetésével tenni, megélni kell. Jézus Krisztus sikeressé tudja tenni az embert, azon az úton, amelyre küldte, vagy elhívta, mert ott gazdagon megáldja igyekezetét.
Prédikátor 3,1 „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Ebből az Igéből számomra üzenetként az jön át: ha munkába álltál, dolgozz; ha gyermeket vállaltál, neveld; ha megházasodtál, élj a párodnak! Mindent előre mérlegelj és dönts! Ha mindezt elkérted Istentől és megadta, akkor kérd hozzá útmutatását és áldását!
A végtelenül bölcs és hatalmas Isten úgy látta jónak, hogy az ember házasságban éljen. 1Mózes 2,24 azt mondta „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.” Ez az egyetlen házassággal kapcsolatos igevers, amely négyszer ismétlődik meg a Bibliában. (Mt 19,5; Mk 10,7; Ef 5,31).
Racionális emberi értelemmel olyan nehezen megfogható és nehezen érthető ez a fogalom, „és lesznek ketten egy testté”. Ezután nem Én és Te, hanem Mi vagyunk, egyek vagyunk szinte elválaszthatatlanul, mert „amit Isten egybekötött ember szét ne válassza.”
Kedves igehallgató Gyülekezet, az elmúlt évben történt, hogy dr. Csókay András agy és idegsebész csapatával, egy műtétsorozattal sziámi ikreket választottak szét. Mennyi szenvedéssel, mennyi sebbel, mennyi fájdalommal járt ez a műtét az összenőtt ikrek számára. Valahogyan így történik, ha azt, amit Isten egybekötött, ember szétválassza. Mennyi lelkileg és testileg sérült családtag marad a küzdőtéren egy válási procedúra után.
Most vizsgáljunk meg egy másik nehezen érthető fogalmat. Jézus Krisztus azt mondta János 10,30 „Én és az Atya egy vagyok”. Bár fizikailag térben és talán időben is külön léteztek, mégis egy voltak. Valahogyan így áll össze bennem a fogalom, hogy férfi és nő az Isten által rendelt házasság kötelékében lesznek egy testté. Így lehetnek együtt, mint Istennek megváltott gyermekei Krisztus testének a tagjai is.
Első hallásra ugyan furcsának tűnik, hogy Jézus Krisztus azt mondta „Én és az Atya egy vagyok”, de azért jöttem, hogy az Atya akaratát cselekedjem (János 6,38). Jézus Krisztus az Atyával egylényegű, mégis önként teljesen alárendeli magát az Atya akaratának. Isten által jónak látott, egymásnak alá és fölérendeltségi viszonyban lehet csak harmonikus kapcsolat még a látszólag egyenlők között is. Ha egy házasságban nem az Isten által meghatározott rend van, akkor a házasságban élőkre a békesség és harmónia helyett örökös harc és megannyi lelki sérülés és testi betegség jellemző.
Mit is értek az alatt, hogy a házasságban Isten által meghatározott rend van? 1Kor. 11,3 „3De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten.” Jónak látta Isten, hogy látszólag egyenlők között is legyen első, akit a felelősség terhel, magyarul, aki számon kérhető. Katonaságnál, ha két egyenrangú küldetésben van egy gépjárműben, akkor az egyik a sofőr, másik gépjármű parancsnok.
Házasságban hogyan működhet ez az Isten által meghatározott rend? Mind a férjek, mind a feleségek kaptak egy-egy kulcsot a házastársukhoz, mely egyben Isten parancsa is. (Megkérek egy házaspárt, a férj olvassa fel hangosan Efézus 5,33 első felét, feleség pedig a mondat második részét) „De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.”.
Férfiak kulcsa: „Férjek, szeressétek a feleségeiteket!” (Megjegyzem, a szeretet nemcsak érzelem, hanem döntés kérdése).
Feleségek kulcsa a férjükhöz: „Asszonyok, tiszteljétek férjeiteket!”… Általában az első reakció az szokott lenni, de hát a tiszteletet ki kell érdemelni. Kérdezem, Isten kegyelmét, szeretetét mely megjelent Jézus Krisztusban, kiérdemelted? Ha ebből a két kulcskérdésből csak egyik is hiányzik, ott a gyakorlatban csak Isten kegyelme tartja még egybe a házasságot. Ha ez a két kulcskérdés lényege nem valósul meg a házasságban, akkor elsősorban Isten parancsa elleni vétkezésről van szó, másodsorban pedig a vétkező házastárs árt az egész családnak.
Kivétel nélkül minden házasságban vannak konfliktusok. Én személyesen nagyon sokszor letérdelve imádkoztam, Uram nagyon kérlek, tégy alkalmassá, hogy szeretni tudjam feleségemet. Kedves Testvérnők, egy-egy konfliktus után imádkoztatok-e azért, hogy tudjátok tisztelni a férjeteket?
A világteremtő hatalmas és végtelenül bölcs Istenünk úgy látta jónak, hogy az ember, házasságban, családban éljen. Isten által felállított családmodell alapja, egy férfi és egy nő életközössége. A világban divatos liberális „Gender elmélet” egészen mást tanít.
A házastársi kapcsolat minőségét lényegesen meghatározza a házastársak Istenhez való viszonya, tehát a mindennapokban Jézus Krisztussal való szoros, vagy lazább szeretetközösség. Férj és feleség minél közelebb vannak Krisztushoz, mint életük középpontjához, annál közelebb kerülnek egymáshoz, annál őszintébb egymás iránti elköteleződésük.
Kedves igehallgató Gyülekezet, el tudjuk képzelni, hogy Jézus azt mondta volna az Atyának, akkor is úgy lesz, ahogyan én akarom, nekem ne mondja meg senki, hogyan csináljam… Egy mennyei hatalmasság megtette, a neve fényhozó, vagyis Lucifer. Édenben egy asszony az engedetlenségével szintén ugyanezt tette. Ennek az engedetlenségnek a következményét mi emberek ma is szenvedjük, mert ezzel a bűn bejött a világba.
A házasság egyik nagy ellensége az elköteleződés hiánya. Isten gyermekeinek nem szabad ajtót nyitni ennek az ellenségnek. Ne engedjük, hogy az ellenség betegye lábát a hívő házastársak közé. Isten mindenben a javunkat akarja, de szabad akarattal vagyunk megáldva, mi választunk. Hívjuk segítségül az Úr nevét, mert a hármas kötél nem hamar szakad.
Nem lehet úgy jó házasságban élni, hogy közben visszatekingetünk a házasság előtti időszakra, amikor még viszonylag gondtalanul éltünk. Hány házasságban élő vágja társához, feláldoztam érted életem legszebb éveit. Az ilyen embernek nincsen Istennel békessége, ezért sem önmagával, sem a társával, sem a környezetével nem tud békességben élni. De nem kell ennek így lenni.
Aki nem hajlandó Jézus Krisztus iránti őszinte elköteleződésre, annak jóval kisebb az esélye, hogy házastársa irányában ezt egy életre teljes szívvel megtegye. Nem lehet házasságban élve Jézust úgy követni, hogy közben vágyakozom azt tenni, amit a világ fiai és lányai nyugodtan megtehetnek testükkel és lelkükkel, mert az ember lelkét olyan érzékenyre teremtette Isten, hogy ebbe a kettősségbe beleroppan és szétszakad. Ha így akarja végezni munkáját, vagy szolgálatát, abból semmi áldás nem jön ki.
A jó házasság alapja és garanciája, hogy mind a ketten külön-külön, nagyon-nagyon szeretik Jézust. Ebből a szeretetből táplálkozva, elköteleződve a férj szereti feleségét, a feleség pedig tiszteli férjét. Ámen.
