Egyféle mag, sokféle talaj!

Egyféle mag, sokféle talaj!

Lukács 8,4-15 „4Amikor pedig nagy sokaság gyűlt össze, és városról városra sokan csatlakoztak hozzá, egy példázatot mondott nekik: 5Kiment a magvető vetni. Vetés közben némely mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. 6Némelyik a köves helyre esett, és alighogy kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. 7Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. 8Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott. Amikor ezeket elmondta, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja!  9Megkérdezték tőle a tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. 10Ő ezt mondta: Nektek megadatott, hogy ismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek. 11A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. 12Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. 13Akiknél a köves helyre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elbuknak. 14A tövisek közé esett mag: ezek azok, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést. 15A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.”

Isten csodálatos kegyelméről tanúskodik Jézus Krisztusnak ez a példázatban elmondott tanítása. Minden azon múlik, hogy szívemben mennyire tud növekedni a bőven hulló ige mag. Érzem és tudom, hogy én magam is egy kegyelemre szoruló bűnös vagyok, de Jézus Krisztusban megleltem a kegyelem forrását. Pál apostollal együtt hittel vallom: Filippi 3,13-14 „13Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, ¹⁴de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé …..” Amit az Úr lelke szívemre helyezett az igével kapcsolatosan, azt szeretném szerény eszközeimmel most átadni. Most pedig haladjunk igéről - igére.

Lukács 8,4 „Amikor pedig nagy sokaság gyűlt össze, azok közül is, akik városról városra sokan csatlakoztak hozzá, egy példázatot mondott nekik:” Az Úr Jézus nyílt és őszinte tanításával vonzotta a tömegeket. Tanítványain és az őt követő néhány asszonyon kívül még a környező városokból, falvakból összegyűlt nagy tömegnek mondta el a magvető példázatát, hintette bőven az ige magvakat.

Lukács evangéliumában olvashatjuk a legtöbb példázatot, a hatodik fejezettől kezdődően ez egy új tanítási módszer, amelyet úgy nevezünk, hogy példázatos tanítású műfaj. A teljes Lukács evangéliumának 52 %-át teszi ki az Úr Jézus példázatokban elmondott tanítása. A többi evangéliumban ez az arány kisebb, de jellemző rájuk is ez a műfaj.

De mit is jelent ez a műfaj, hogy példázatok? A görög nyelvben általunk is jól ismert szóval parabolának szokták nevezni a példázatokat. Eredetileg azt jelenti, hogy ez olyan tanítás, amely a megvilágítandó dolgok (igék) megértése érdekében egy hétköznapi eseményt hoz fel, amely nagyban segíti a megértést és a tanítás beépülését értelmünkbe, szívünkbe.

Lukács 8,5 „Kiment a magvető vetni. Vetés közben némely mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak.”

A korabeli izraeli és közel-keleti mezőgazdasági gyakorlat szerint először a magot szórták el és utána következett a szántás. Gyakorlatilag a szántással forgatták bele a vetőmagot a talajba. (Gyermekkori emlékeimben él, ahogyan Édesapám ló vontatta ekével felszántotta gabona vetése előtt a földet, elboronálta, majd következett a magvetés. Egy vászon abroszt, vagy lepedőnek összekötötte a négy sarkát, egyéni teherbírásának megfelelő mennyiségű vetőmagot tett bele és jobb kezével hintette a búzát, rozst, árpát stb. Magvetés után újból következet a ló vontatta boronálás (fogasolás), ezzel a módszerrel került talajba a vetőmag).

Faluhelyeken hogy lerövidítsék az utakat, sokszor a szántóföldeken keresztül is taposnak ösvényeket, ezeket bizony keményre tapossák. Ha oda hullik a mag, előfordulhat, hogy eltapossák, az éles szemű madarak könnyen meglátják és felkapkodják. Ennyi volt a magnak az élete. Ráesett a földre? Igen. Mielőtt következett volna a szántás jöttek a madarak.

Lukács 8,6 „Némelyik a köves helyre esett, és alighogy kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet.”

Köves talajon általában vékony a termőréteg, így épphogy betakarja a magot. Nagyon hamar kihajt, de nem tud mélyre gyökeret ereszteni, jön a nyár a hőség és menthetetlenül kiszárad.

Lukács 8,7 „Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották.”

A tövises talaj, itt megvan a jó termőréteg, csak hát a tövis is megnő, és az jobban tűri a szárazságot, a gabona pedig elsatnyul (Bálint gazda szerint a gyomnövény és tövis az anyaföldnek édes gyermeke, annak mindent megad, amire szüksége van, ezért gondozás nélkül is virul). Sajnos az emberi természetben is így van, a világ ígéretei szebbnek, jobbnak látszanak, nagyon sokszor háttérbe szorítják, elnyomják lelkünkben az ige magvak fejlődését, növekedését.

Lukács 8,8 „Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott. Amikor ezeket elmondta, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja!”

A gazda mindenhová ugyanazt a magot vetette, amelyik a jó földbe esett, az a növekedéshez ideális körülményeket kapott, az maximális termést hozott a gazda örömére és megelégedésére.

Lukács 8,9-10 „9Megkérdezték tőle a tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. 10Ő ezt mondta: Nektek megadatott, hogy ismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek.”

Tanítványai kérésére az Úr Jézus magyarázni kezdi nekik az elhangzott példázat üzenetét. Talán számunkra is megdöbbentő módon először két csoportra választotta az igehallgatókat. Az első csoport a tanítványok, az övéi, akik követik, ők a belül valók, a másik csoport pedig a kívül valók csoportja.

Vajon mit értett az Úr Jézus ez alatt a kettős fogalom alatt? A belső körhöz tartoznak, akik elfogadták őt megváltójuknak. Ezért mondta nekik, „Nektek megadatott, hogy ismerjétek az Isten országának titkait”. Az előbbi énekünk egy sora így hangzott: „Ki kétkedőn boncolja őt, Annak választ nem ád, Da a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.”

A másik kör a kívül valóknak a köre, akik még nem fogadták el az Úr Jézust, annak ellenére, hogy hallgatták a tanítását, ezek voltak az érdeklődők, a közömbösek, és az ellenségei.

Vajon mi úgy hallgatjuk-e az igét, hogy másképpen szeretnénk innen továbbmenni, úgy, hogy az igemag megteremje gyümölcsét. Sokszor nem is gondolunk arra, hogy az üdvösségünk vagy kárhozatunk függ az ige szavára adott válaszunktól. Hallgatod az igét, mélyen érint, felmerül a kérdés, van-e valami, ami akadályoz az elvárt gyümölcstermésben?

Lehet, hogy életedben sok minden megújult, s lehet, hogy talán csak egyetlen dolog van, ami régi. Amiről tudod, hogy nem bibliai, de megpróbálod megmagyarázni. Sőt megpróbálod másokkal is elfogadtatni. Vigyázz, mert, ha erről az egyről nem vagy hajlandó lemondani Jézusért, akkor kívül való vagy.

Az ige fényében gondoljuk végig az életünket, kapcsolatainkat, értékrendünket, megrögzött szokásainkat, esetleg szenvedélyeinket. Aztán figyeljük meg, hogy az Úr mire fog rámutatni e szavakkal: gyermekem erről még le kell mondanod értem, mert kívül valóvá leszel, ha ezt a lépést nem teszed meg.

Lukács 8,11 „A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje.”

A példázat lényege, hogy a magvető az igét hinti. Ezt úgy kell értenünk, ahogyan a magvető a magot hinti, úgy az igehirdető az igét hinti. A magyarázatból egyértelműen következik, hogy a mi szívünk a talaj és arra hullik az igemag.

De most nézzük egy pillanatra Isten szemszögéből. Ő adja a magot, mely mindig ugyanaz. Mindenkinek, mindenhol, mindenkor.  Hallgatjuk az igehirdetést és a kérdés, hogy mi történik ezután? A magvetésnek, az igehirdetésnek végcélja a gyümölcstermés, ami az ige megtartásában és cselekvésében nyilvánul meg!

Most itt a továbbiakban már nem két csoportra osztja hallgatóit Jézus, hanem négy csoportra, mert négyféle talaj típusról beszélt példázatában.

Az első csoport. 12”Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek.”

Ha a szívem talaja megkeményedett, mint a letaposott útfél, akkor a vetett igemag a felszínen marad, azt nagyon gyorsan letakarítja onnan a sátán. Ha például otthon az ige mélyen érintett, de közben megcsörren a telefon, úgy érzem, hogy megtörik az ige varázsa. Vagy ha egy igazi lélekemelő igehirdetés után kimegyünk az imaházból és az úton beszól valaki nekünk, akkor úgy érezzük, mintha nem is az igehirdetésről jöttünk volna, ezzel a sátán elérte a célját. Bőséggel hullott az igemag, lehet, hogy nem lesz belőle semmi. Minden remény megvolt, de hiába.

A második csoport. Lukács 8,13. ”Akiknél a köves helyre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elbuknak.”

„ezek hisznek egy ideig”, de aztán jön a megpróbáltatás. A mi életünkben is előfordulhat, hogy csak vékony termőréteg van a szívünkben. Halljuk az igét a szószékről és azt mondjuk, de jó, hozzám szólt, pont nekem kellett. Ez nem baj, jó lenne, ha így lenne, csak egy hét múlva már nem is emlékezünk rá. „de a megpróbáltatás idején elbuknak, megpróbáltatás egyénenként különböző lehet, betegség, anyagi veszteség, közeli hozzátartozó elvesztése, üldözés stb.

(Szovjetunióban történt az eset. Templomban igehirdetés alatt csapódik a bejárati ajtó, két géppisztolyos katona jött be, félelem és rémület az arcokon, a legrosszabbra számítanak. A vészjósló csendben egyik katona megszólal, aki úgy érzi, nem tartozik ide, az még szabadon eltávozhat. Elsőnek a teljes énekkar futva távozik, majd sokan követik őket. Maradt egy kis csoport, erre megszólal a katona, Lelkész testvér, most, hogy a képmutatóktól megszabadult, folytassa nyugodtan az igehirdetést.) Bárcsak ilyen happy end-del végződnének mind, a világ különböző helyein keresztyén templomokban előforduló véres attrocitások.

Harmadik csoport. Lukács 8,14 ”A tövisek közé esett mag: ezek azok, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést.”

Megint itt van az a „hiába” szó, hiába volt a magvetés, hiába a jó talaj. Megmagyarázom magamnak, hogy annyi mindenben elfogadom az igét, annyi jót teszek, hogy ez az egy-két dolog igazán megférhet bennem. Sajnos ebben az esetben dominál a tövis, ott maradt az életünkben, amit rossznak lát az Úr, de mi ragaszkodunk hozzá, ezért elmarad a gyümölcstermés. A sátánnak teljesen mindegy, hogy milyen a szívek talaja, őt csak egy érdekli, ne üdvözüljenek.

Jézus Krisztus és a bűn együtt egy szívben nem lakozhat. Bűn csak kegyelemből Jézus Krisztus golgotai keresztáldozata árán rendezhető, de ebbe benne van a bűn elhagyása is.

Negyedik csoport. Lukács 8,15 ”A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.” Mert sok mindenről le kell és érdemes lemondani érette. Tudjátok megtapasztaltam, Jézus nélkül lehet élni, de nem érdemes!

És milyen jó, hogy van egy jó talaj is! Azt hiszem az már képmutatás volna, hogy mindig jó talaj a szívünk. De, hogy az Úr azt szeretné az biztos. Életünkben rendkívül fontos, hogy az bizonyos „hiába” szó ne hangozzék el.

Egyvalamiben közös az útfél, a köves, és tövisekkel teljes talaj. Abban, hogy bár sikeres volt a próbálkozás, a magvetés, de a gyümölcstermésig egy sem jutott el. A sátánnak teljesen mindegy, hogy jó a szívünk talaja az igének, csak hát jó a gyommagvaknak is, csak egy dolog fontos neki, hogy gyümölcs ne legyen, és lámpásunkban kevés olaj legyen.

Ha még esetleg kívül való vagy, de közeledsz, legyél belül valóvá. S akik belül vagyunk, engedjük, hogy Isten Szentlelke állandóan gyümölcstermés felé mozdítson bennünket.

Felhasznált forrásanyag: Dr. Almási Tibor „Márk evangéliuma” c. könyvéből

Istentől származik!

Lukács 3,23-28 23Jézus ekkor mintegy harminc esztendős volt, és úgy gondolták róla, hogy József fia, ez pedig Élié; 24ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannájé, ez Józsefé, 25ez Mattatiásé, ez Ámósé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié, 26ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé; 27ez Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nérié, 28ez Melkié, ez Addié, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré; 29ez Jézusé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié, 30ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljákimé; 31ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé, 32ez Isaié, ez Óbédé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné, 33ez Ammínádábé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszróné, ez Fáreszé, ez Júdáé; 34ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhóré, 35ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé, 36ez Kénáné, ez Arpaksádé, ez Sémé, ez Nóéé, ez Lámeké; 37ez Metusélahé, ez Hénóké, ez Járedé, ez Mahalalélé, ez Kénáné, 38ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené.

(Nem a legjobb ez a fordítás, hogy „fia”, mert a nemzetségtáblázatokban pl. a Máté evangéliumában több generáció is kimaradt, ebben az esetben a helyes fordítás az, hogy „származik”. Dédszülőnek az unoka nem fia, hanem tőle származik.)

Ritkán olvassuk végig Jézus Krisztus nemzetségtáblázatát, ebben a témában soha nem hallottam istentiszteleti szolgálatot, még az Interneten sem találtam. Bibliában is csak két helyen található Jézus nemzetségi táblázata, ráadásul ez a kettő sem egyezik.

Mi a nemzetségi táblázat? A nemzetségi táblázat olyan neveket tartalmazó lista, amely egy vagy több személy őseit, vagy utódait sorolja fel, az Ószövetségi könyvekben több ilyen található.

Máté evangéliumának első részében Ábrahámtól Jézusig van Jézus nemzetségtáblázata, háromszor 14 nemzedék felsorolásával, és a felsorolás nem tartalmaz minden generációt. Máté négy női nevet is szerepeltet Jézus nemzetség táblázatában.

Lukács evangéliumában pedig Jézustól Ádámig 76+1 nemzedék van felsorolva. Jézus nemzetségtáblázatát olvasva meg kell látni a lényeget, azt ami ránk tartozik, amivel érdemes és hasznos foglalkozni.

A felolvasott felsorolás így fejeződik be: ez Ádámé; ez pedig az Istené. Tehát az ember Istentől származik! 1 Mózes 1,27,31 „Megteremtette az Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket”. „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott igen jó”.

Isten amit teremtett az igen jó, minden ami tőle származik tökéletes. Mégis ez a tökéletesnek teremtett, de szabad akarattal felruházott ember az engedetlenség bűnében tökéletlen lett, elhomályosította istenképűségét, mert azt tette, amit rossznak lát az ÚR.

Jakab 1,16-17.-ben így figyelmeztet bennünket „Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.”

Azt olvastuk, hogy „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá”. Tehát, minden ami jó, ami tökéletes az Istentől származik.

Berögzült rossz szokásaink, esetleg megkötözöttségeink vajon kitől származnak? (testi kívánságainkat ki gerjeszti). Amit rossznak lát az Úr, az biztosan nem tőle van!

Van ami önmagában nem tűnik rossznak, de megkötöz, elvonja az időt, gondolatainkat, céljainkat attól, aki életét áldozta értünk. Vajon ez a megkötözöttség Istennel való együttműködésnek a jellemzője? Nem!

Kedves barátaim, biztosan volt olyan pozitív megtapasztalásotok, amikor egy szülői értekezleten megdicsérték a gyermekeiteket, iskolában vagy munkahelyen kitüntetésben részesültek. Vagy gyermeketek csak egyszerűen, önzetlenül jót tett valakivel. Milyen felemelő érzés, amikor egy szülő büszke lehet gyermekére. (Bibliai példa, amikor mennyei Atya büszke volt gyermekeire: Jób, Dávid)

Lehet, hogy átéltél már olyant, amikor gyermeked viselkedése miatt szégyenkezned kellett? Mi akik újjászülettünk, a világmindenség örökkévaló, teremtő Istenét úgy szólítjuk meg, hogy Atyánk. Vajon az ő orcáját hányszor borította el szégyenpír, vagy harag gyermekei viselkedése, netalán viselkedésünk miatt.

Mi keresztények ebben a földi létben szeretnénk úgy élni, azt tenni, amit jónak lát az Úr. Azonban ebbéli igyekezetünkben sokszor kudarcot vallunk. Ha törekvéseink ellenére is sorozatosak a kudarcaink, miben keressük sikertelenségünk okát?

János 3,3 „Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” Majd tovább folytatva Jézus azt mondja Nikodémusnak a zsidó főpapnak János 3,7 „Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.”  Ezt még Nikodémus is nehezen tudta megérteni.

Ha bűnös életed felett teljhatalmat adsz Jézus Krisztusnak, akkor betölti lényével a benned lévő Isten alakú űrt. Újjászületés azt jelenti, hogy valami új lesz benned, bennem, ami eddig nem volt. Az ember hármas egységből áll: test, lélek, szellem. Lelkünk, egyéniségünk tisztasága azon múlik, hogy arra újjászületett szellemünk, vagy testünk vágyai, kívánságai vannnak nagyobb hatással. Most egy egyszerű példát mondok, képzeljük el, hogy középen van a lelkünk, amely az egyéniségünk, amellyel kifelé megnyilvánulunk. Jobb oldalán van az Istentől származó újjászületett szellemünk, bal oldalán pedig testünk a maga hiúságával, bűnös vágyaival.  Nos, mind a kettő befolyással akar lenni lelkünkre, annak a hatása lesz meghatározóbb, amelyiknek tudatos döntésünkkel teret engedünk. Istentől származó újjászületett szellemünk háttérbe szorításával automatikusan a test vágyai, kívánságai uralják le lelkünket. Ha újjászülettünk, akkor lakozást vesz bennünk a Szentszellem. Ha szellemünk antennája Istenre van állítva és Jézus Krisztusra hangolva, akkor a Szentlélek elvégzi bennünk a finomhangolást és meghalljuk a halk szelíd hangot, mellyel szól hozzánk.

Ha mindez megtörtént, és engedelmeskedünk vezetésének, akkor bennünk, életünkben domináns, meghatározó lesz Isten vezetése és akarata. Nem külső elvárásokhoz kell igazodnunk, hanem szívünkben lesz az a bizonyos Krisztustól plántált belső értékrend, vagyis működő lelkiismeretem jelzi az attól való eltérést.

Ha újjászülettem, akkor vágyom tiszta lenni, vágyom Jézus Krisztusra hasonlítani, akkor hálás vagyok a szabadításért és Őt akarom szolgálni. Az, hogy valaki valóban újjászületett, azt jelzi a bűnhöz való viszonya. Ha újjászülettem, akkor iszonyodom a bűntől. Az élő lelkiismeret a fokmérője bűnhöz való viszonyomnak. A lelkiismeret lehet olyan érzékeny, mint egy patikamérleg, amely egy porszemet négy tizedes jegy pontossággal mér, de lehet olyan, mint egy hídmázsa, amelyre rááll a teherautó rakományával és a mutató a több tonna súlytól alig mozdul ki.

A Biblia tanítása szerint, ha elfogadjuk Jézus Krisztus értünk hozott golgotai áldozatát, akkor Jézus vére megtisztít bennünket minden bűntől. Ez így igaz, de nem jön automatikusan. Ezt megelőzi egy hittel hozott döntés, egy elhatározás, őszinte bűnbánat, bűnrendezés és utána jön a megtisztulás. (Mózes harmadik könyve 5,20-26, ez az ószövetségi bűnrendezés menete, de ma az áldozati állat vére helyett Jézus kereszten kifolyt vére szerez engesztelést)

Az elmúlt két hétben emberek milliói kívántak egymásnak boldog karácsonyt és boldog újévet. Ebből világosan következik, hogy az emberek nagyon - nagyon vágynak a boldogságra. A boldogsággal kapcsolatosan felmerül egy logikus kérdés, amit sokan kevernek. Kérdés a következő, jól akarod érezni magad, vagy boldog akarsz lenni? Mert a kettő nem mindig ugyanaz!

Máté 5,1-12. ismerős az igehely? Igen, Jézus hegyi beszédében a boldogmondások. „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak”. Aki sír az ritkán érzi jól magát, de boldog, ha élő reménysége van Jézus Krisztusban, aki megvigasztalja.

Aki alkoholtól megmámorosodik, jól érzi magát? Átmenetileg igen, de nem boldogítja.

Aki házasságtörést követ el, jól érzi magát? Átmenetileg igen, de nem boldog. Ami a házasságon kívül bűn, az a házasság keretein belül lehet áldás és boldogság.

Munkahelyemen volt egy automata, amiből kávét, teát, capuccinót, forró csokit és ehhez hasonlókat lehetett venni. Bedobtam a pénzt, megnyomtam a gombot és egészen mást kaptam, mint amit vártam, később rájöttem elvétettem a kiválasztó gombot.

A bűn, egyik meghatározás szerint céltévesztés. Ha az ember döntéseiben célt téveszt, enged testi vágyainak, ami szemnek, szájnak ingere, hírnevet, dicsőséget szerez, az jól érzi magát? Átmenetileg igen, de nem boldog ember.

Testvéreim, látott már itt közülünk valaki boldog depressziós embert? Depressziós emberre általában nem a boldogság jellemző. Boldog ember is lehet depressziós, ha leveszi tekintetét Krisztusról és a körülményekre tekint, akkor kétségbe eshet. (ki tud erre példát mondani: Péter és Illés) Péter csak süllyedt, nem lett depressziós, de Illés igen, mert a körülményekre nézett, kétségbe esett és meg akart halni.

Máté 5,6 „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra” Ha az igazság útján járunk, megleljük a boldogság igazi forrását. Jézus Krisztus a drága megváltó azt mondta „én vagyok az út, az igazság és az élet”. Az út, amelyen, ha járunk az igazságban maradunk és örök élet a jutalmunk. Isten igéje maga az igazság, mert annak forrása maga Isten. Ugyanígy a hazugság mögött is egy létező személy áll.

De sok embernek szilárd meggyőződése, hogy ő képviseli véleményével az igazságot. Egyedüli valódi igazság számunkra az Úr Jézus Krisztus, egyedül ő a hiteles idegenvezetőnk földi vándorutunkon (a keskeny úton), hogy megújult szívvel azt cselekedjük, amit jónak lát az Úr.

Legyünk nagyon hálásak Urunknak, hogy minden, ami számunkra igazán jó és hasznos, az mind Istentől származik. (Egyszerűbben így fogalmaznám, mindaz, ami igazán a javunkat szolgálja, az Istentől származik) ÁMEN
(Elhangzott 2018. január 7-én a Sülysápi Baptista gyülekezetben)

Gondolatmorzsák a teremtésről az "ember" felelősségéről és feladatáról!

1Mózes 1,26-31 „26Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. 27Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. 28Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! 29Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! 30Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. 31És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap”.

Olvasva a bibliai teremtéstörténetet, meg kell állapítani, hogy sok mindent sejtet, azonban konkrétumokról keveset mond a mai kor emberének. Gondoljuk csak végig, amikor a Szentírók a Bibliát lejegyezték, az akkori kor emberének nem a teremtés mikéntje volt a fontos, hanem annak teológiai mondanivalója.

A teremtéstörténet olyan időszakról vall, amelyet emberi tapasztalat nem támaszthat alá. 

Valójában a teremtéstörténet nem természettudományos írás, hanem a világ isteni eredetéről tanúskodik. Ebben az értelmezésben viszont üdvtörténet szempontjából kell megközelíteni, és értelmezni. A fő hangsúly így fogalmazható meg: Minden, ami csak van, a létezését Istennek köszönheti.

Olyan sokatmondó a felolvasott 1 Mózes 1,26 „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik”. Ebben az igeversben három nagyon fontos közlés van.

Az első az, hogy Isten többes számban beszél, „alkossunk embert”. Ebből logikusan következik, hogy a teremtés aktív résztvevői: Atya, Fiú és Szentlélek. 

János 1,3 a testté lett Igéről, Jézus Krisztusról így tudósít, „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött”. Tehát, Krisztus is aktív részvevője a teremtésnek!

A másik ilyen fontos közlés, hogy: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá”. Hogy jobban megértjük, mit is jelent képmásnak lenni, megkérdezem, kedves olvasó, kinek a képmása van a húszezer forintos bankjegyen? Úgy van, a képmás hasonlít Deák Ferencre, de közel sem azonos vele.

Az embert Isten teremtette saját képére és hasonlatosságára, jónak és igaznak (1Móz. 1,26-27, 5,1, Préd. 7,29). Megvan-e bennünk ma is az „istenképűség”? Pál apostol a (Róma. 8,29-ben) célként állítja elénk. Ha a magam esetét veszem alapul, szeretnék és vágyom hasonlítani Krisztus ábrázatához. „Csak vákuum”-ként van jelen Isten a természetes emberben. Az „Isten alakú vákuum” Krisztus által szüntethető meg, ő töltheti be csupán. Amit az Édenben a bűnbeesés követeztében elveszített az ember, azt egyedül csak Krisztusban tudja visszakapni. El lehet érni az istenképűséget, de csak Krisztus által”. A keresztyén embernek kitűzendő, elérendő célnak kellene lenni a hasonlóvá válás, de ez csak Krisztussal szeretetközösségben és feltétel nélküli engedelmességgel érhető el.

A harmadik nagyon fontos közlés, amint bevezetőben jeleztem a felolvasott 1 Mózes 1,26 versében „uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik”.

Az ember feladata és felelőssége ebben az igerészben hangsúlyozottan előtérbe kerül. Igei nézőpontból értelmezve uralkodni ezen az Isten által teremtett gyönyörű földgolyón azt jelenti, felelősséget érezve feladatom, hogy megőrizzem olyannak, amilyennek Isten teremtette. Az űrhajósok áradozva elmondták, hogy a világűrből, talán fogalmazhatok úgy is, hogy egy kicsit Isten nézőpontjából nézve olyan a földgolyónk, mint fekete bársonyon egy gyönyörű színes gyöngy. Csodálatos alkotás, igazi mestermű a kék bolygónk, hiszen földünk kétharmadát óceánok borítják.

1Mózes 2,15 „Fogta tehát az ÚRisten az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.” De legtöbb embert az édeni bűneset óta csak a saját önző érdeke vezérli, számára az uralom azt jelenti, minél többet birtokolni a körülötte lévő javakból. 

És mindannyian megtapasztalhatjuk, mivé tette az ember a világ nagy részén Istennek ezt a csodálatos alkotását, amit művelni és őrizni kellene. Az ember uralmának eredménye hatalmas méretű szinte már visszafordíthatatlan környezetszennyezés, rengeteg kipusztult, és veszélyeztetett állat és növényfaj. 

A Sátán fejedelemségi övezetében élő ember ma sokkal inkább hajlamos a környezetének kizsákmányolására, mint őrzésére és művelésére.

1 Mózes 1,28 „Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet …”.

Az ember, páros lény, férfivá és nővé lett teremtve, csak így volt képes benépesíteni a földet. Európában és az úgynevezett jóléti államokban egyre fogy a népesség. Az ember egyéni önző jóléte érdekében egyre kevesebb gyermeket (utódot) vállal. Megtapasztalásom, hogy ahol több gyermeket nevelnek egy családban, ott a gyermekekben nagyobb a szeretet és hála a szülők és testvéreik iránt.

Az ember a küldetését betölteni csak úgy képes; ha teremtőjével állandó szoros kapcsolatban van, harmóniában az őt körülvevő világgal együttműködő szeretetközösségben embertársaival végzi feladatait.

Isten, amikor elhatározta az ember teremtését, akkor egy tökéletes embert tervezett és alkotott az Ő képmására, ahogy írja a biblia, „hozzánk hasonlóvá”. Az, hogy ez így is történt, bizonyítékot magában a bibliában találjuk.

A teremtés napjaiban az első naptól az ötödikig bezárólag, amikor a dicsőséges teremtő Isten a nap végén végigtekint alkotásán, azt így összegzi, „És látta Isten, hogy ez jó”.

Olyan ez, mint amikor otthon, a munkahelyen, vagy az iskolában alkotunk valami nagyszerű dolgot, amikor az kész van, elégedetten hátradőlünk, és azt mondjuk, hogy ez jó. Tehát a teremtésben, mind az öt nap végén Isten elégedetten, úgy summázta alkotásainak lényegét, hogy ez jó.

Nem tudom, feltűnt-e a bibliát olvasó barátaimnak, hogy az ember teremtésének napján, a hatodik nap végén, amikor Isten végignézett alkotásán, nem azt mondta, hogy ez jó, hanem azt, hogy (1 Mózes 1,31) igen jó. Tehát Isten az emberben, valami nagyszerűt, különlegeset, egyedülállóan értékeset alkotott. Kimondhatjuk nyugodtan: az ember úgy, ahogy van Isten megfejthetetlen csodája, ily tökéleteset csak Ő képes alkotni. Teremtmények közül egyedül az ember képes kapcsolatban élni Istennel.

Kedves Barátaim, ebből számomra az következik, hogy minden emberben a teremtő Isten egyedülállóan csodálatos alkotását kell tisztelnem. Akkor is, ha éppen részegen fekszik az út szélén, mert lehet, hogy éppen ő Isten kincstárának eltévedt, besározódott gyöngyszeme. Tudom, annak, aki ezt világmindenséget legyen szavával alkotta, van hatalma arra, hogy az ilyen embert fölemelje, Jézus Krisztus kereszten kifolyt drága vére elég arra, hogy megtisztítja minden bűntől, minden szennytől.

Megtapasztaltam saját életemben, hogy milyen nehéz előítéleteink saját magunk emelte korlátai mögül kitörnünk, életemnek ezen a területén már többször meg kellett szégyenülnöm.

1 Mózes 1,29-30 „Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt.”

Az igeversből úgy tűnik, mintha az embert vegetáriánusnak teremtette volna Isten (eledelül minden maghozó növényt, gyümölcsöt). Mert, ha az állatok is zöld növény ettek, akkor nem voltak ragadozó, húsevő állatok sem. 

Azonban az édeni bűneset után Isten megátkozta a földet (nem az embert, 1 Mózes 1,17) és akkor a teremtett világban valami mélyreható változás következett be, vége lett az édeni állapotnak.

Mindez addig fog tartani, amíg a második Ádám, Krisztus Jézus hatalommal és dicsőségben vissza fog jönni és helyreállítja az „édeni állapotot” a földön. Erről tanúskodik a Biblia Ézsaiás 11, 6-9-ben „6Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. 7A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. 8A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét. 9Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az ÚR ismerete, ahogyan a tengert víz borítja.”

Tehát újból összegezve: Isten bölcsességgel és hatalommal ruházta fel az embert, hogy uralkodjon a föld minden teremtményén, hogy bölcsen kormányozza a teremtettséget. Sajnos mára már ezt a megbízást kevésbé tartja érvényesnek, hiszen az ember egyre jobban pusztítja a reá bízott földünket, sodródunk az ökológiai katasztrófa felé.

Az ember a küldetését betölteni csak úgy képes; ha teremtőjével állandó szoros kapcsolatban van, harmóniában az őt körülvevő világgal (természettel), embertáraival együttműködő szeretetközösségben, végzi Istentől kapott feladatait.

„SOLI DEO GLORIA”

A feltámadás tanúi!

1 Kor 15,1-8 1Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. 2Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 3Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, 4eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint. 5és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. 7Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 8Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.

Advent első vasárnapja a mai nap. Advent, várakozás, de mi nem csak a karácsonyt várjuk, mint sokan ebben az adventi időszakban, hanem Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelét. Hogy ez mikor lesz, azt nem tudhatjuk, de Pál apostol leveleiben több utalás van rá, hogy már az ő idejükben is várták. Mindig készen kell lennünk, mert nem tudhatjuk mely napon, mely órában jelenik meg az Úr Jézus az égen angyalseregei élén dicsőségben.

1 Kor 15,1 „Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok.”  Fontos az apostolnak, hogy a szenzációsnak ható újdonságok helyett az eredetire, az igazi evangéliumra emlékeztesse a korinthusi gyülekezetet: emlékezetükbe idézi azt, amit kezdettől is hallottak, amit három éve már tanított nekik. Mert ezen az evangéliumon kívül nincs más üdvösségre vezető hiteles tanítás!

Pál apostol hitvallását is híven kifejezi Ap.csel 4,12 amikor Péter apostol a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztusról ezt mondja a Jeruzsálemi nagytanács előtt: „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.”

A keresztyénség történetében időnként újra és újra vannak divatos tanítások, amik az újdonság erejével hatnak, de a valóság az, hogy a krisztuskövető keresztyéneket ezek sohasem sodorják magukkal, mert ők kizárólag a régihez az eredetihez ragaszkodnak! Ez a réginek tűnő, de örökké friss és aktuális tanítás a teljes BIBLIA, a kanonizált Ószövetség és az Újszövetség.

Ma is fellelhető olyan törekvés, amikor a reformon azt értik, hogy mindenfélét megújítunk, új szabályokat hozunk; szétverjük a régit, akár működött, akár nem. Ez azonban nem lehet reform már csak nyelvi okokból sem! Ez csak deform ― elformálódás, félreformálódás, az eredetitől való elhajlás! A re-form mindig visszaformálódást jelent, azaz a régihez az igazihoz való visszatérést.

Luther ezért volt a szó igazi értelmében reformátor: nem hitújító volt, nem új vallást gyártott, még csak nem is új tanításrészlettel gazdagította a régit. Ő egyszerűen Isten igéjéből felismerte, hogy az akkori egyház mérhetetlen módon letért az Istennek tetsző helyes útról és eltért a biblikus tanítástól, ezért visszatéríteni igyekezett a kisiklott egyházat.

Kora emberének valóban újdonság volt, amit Luther mondott, de csak azért, mert annyira eltávolodtak már a helyes hagyománytól, hogy nem is tudták, mi az igaz keresztyénség, mi az igaz egyházi tanítás, mi az igaz kegyesség, mi az igaz teológia. Csak azokat lehet tartósan megtéveszteni, akik nem olvassák rendszeresen a Bibliát.

Ezért most hajtsuk oda fülünket Pál apostolhoz: Így mondja, eszetekbe juttatom azt az evangéliumot, amit eredetileg is hallottatok! Ezáltal van egyedül üdvösségetek, feltéve, hogy nem hajoltok el tőle!

Ez a jó lehetőségekkel rendelkező, de rendkívüli veszélyek között élő Korinthusi gyülekezet sorsfordulóhoz érkezett. Vagy elfogadják az apostol által leírt jobbítási lehetőségeket, vagy el fognak veszni az akkor éppen divatos tévtanítások erdejében.

Eltelt három év a gyülekezet megalakulása óta, ennyi idő alatt bizonyosan sokat felejtettek az apostol tanításából. Ezért írja „eszetekbe juttatom testvéreim az evangéliumot, amit hirdettem nektek, amit be is fogadtatok”.

Gondoljunk csak bele, az evangéliumok akkor még nem voltak megírva, nem állt rendelkezésükre az Újszövetség, mint nekünk. Akkor csak az Ószövetség könyvei voltak írásba foglalva, az is korlátozott példányban és nem egységes gyűjteményben. Azt is tudnunk kell, hogy nagyon kevesen voltak abban az időben, akik írni – olvasni tudtak. Az írástudók nem biztos, hogy értették a héber illetve a héber-arám nyelvet, amelyen írták az ószövetségi bibliát alkotó tekercseket.  Tehát hallották Pál apostoltól az örömhírt, elfogadták Jézus Krisztust, bűnbánatra jutottak és megtértek.

Az elmúlt kétezer év történelmében, keresztyén gyülekezetekben is sokszor megtörtént, hogy Jézus Krisztus személyének kiemelkedő fontossága elhalványult. Időnként olyan módon, hogy más, szentnek nevezett személyek léptek a helyébe. Esetleg más közbenjáró lépett elő, akihez oda lehet fordulni Jézus Krisztus helyett, elhalványítva ezzel kiemelkedő, pótolhatatlan helyzetét és dicsőségét. 1Tim 2,5 „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,” 

A feltámadás kérdése az Ószövetségben ritkán homályosan jelentkezett. Abban a korban ezért sokan nem is hitték, sőt tagadták Krisztus Jézus feltámadását. 1 Kor 15,17-20 „7Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. 18Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. 19Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.  20Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” Krisztus kereszthalála és feltámadása az egyetlen alapja a keresztyén hitnek ― minden más legfeljebb ennek következménye lehet. Krisztus feltámadása pedig a sarokpontja mindennek.

Most olvassuk fel Pál apostol csodálatos hitvallását, 1Kor 2,1-2 „Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.”

Nemcsak a megfeszített Krisztusról prédikál, hanem újra és újra szól a feltámadott Megváltóról is. Jézus Krisztus megfeszíttetése és feltámadása ugyanis Isten üdvtervében szorosan összekapcsolódó, és elválaszthatatlan fogalmak.

Amiképpen az Úr Jézus halála érettünk történt, ugyanúgy a feltámadás is, nem önmagáért, hanem érettünk is végbemenő örökérvényű esemény volt. Pál másutt (Róm 4,25) így foglalja össze a keresztyénség lényegét: „Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért és feltámasztatott a mi megigazulásunkra.”

 A ma felolvasott igében Krisztus Jézus feltámadásának hiteles tanúit írja le az apostol, ezeket az eseményeket, mint vitathatatlan történelmi tényeket tárja elénk. Az is vitathatatlan tény, hogy testben támadt fel.

Korinthusi gyülekezet tagjai a feltámadás tényében jócskán elbizonytalanodtak és ezt akarta Pál apostol Korinthusiaknak írt levelében helyretenni. Több, úgynevezett misztériumvallás próbálta megnyerni az embereket. A gnosztikusok abban az időben azt tanították, hogy Jézus Krisztus feltámadása csak egy szellemi esemény volt, nem testben támadt fel. Tanításuk szerint a megtért embereknél, bemerítés során a lélek feltámad, és azonnal mennybe megy. Ezt követően az ember testben itt marad, az Istentől nyert lélek és a feltámadásba vetett reménység nélkül. Ebből következik, hogy megtérése után testben bármilyen becstelenséget tehetne, mert a lelke már visszavonhatatlanul Istennél van, teste meg itt marad. Ez egy igazi ördögi tanítás! Ezektől a tévtanításoktól nagyon sok jóhiszemű korinthusi testvér is elbizonytalanodott.

Pál apostol számára fontos, hogy a korinthusiak emlékezzenek, az általa hirdetett örömhírre, mint a legtisztább forrásból származó evangéliumra. Ezzel kapcsolatosan a Galátákhoz írt levelében ez a véleménye: Galáta1,6-9 „6Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; 7pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. 8De ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amit mi hirdettünk, átkozott legyen! 9Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!”

Pál apostol levelében ezért idézi a hiteles szemtanúkat, elsősorban a tanítványokat, az ötszáz testvért, majd legutoljára írja saját megtapasztalását, Jézussal való találkozását, melyet átélt a damaszkuszba vezető úton. Tehát hitünknek három szükséges alapja van: a szemtanúk, az Írás, és Isten közvetlen munkája személyes életünkben.

Lukács 24. fejezetében olvashatjuk, amikor az emmausi tanítványok visszatértek Jeruzsálembe és elbeszélték a többi tizenegy tanítványnak, mi történt velük, hogy találkoztak a feltámadt Úr Jézussal. Amikor beszélgettek hirtelen a semmiből előbukkanva maga Jézus állt meg közöttük, megrettentek, és félelmükben azt hitték valami szellemet látnak.

Lukács 24,38-43 „38Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? 39Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. 40És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit és a lábait. 41Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok? 42Ők pedig adtak neki egy darab sült halat. 43Elvette és szemük láttára megette.”  Hinni kellett a szemüknek, mert szellemtestben nem lehet halat enni!

Majd így szólt hozzájuk: Lukács 24,44-48 „44Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. 45Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, 46és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, 47és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. 48Ti vagytok erre a tanúk.”

Pál apostol szerint Jézus Krisztus feltámadására első bizonyíték a tanúk sokasága. Második bizonyíték, hogy minden az előre megjövendölt írások, próféciák szerint teljesedett be.

Testvéreim, Pál apostol levelével eszünkbe juttatja ma is ezt az evangéliumot, amely közvetíti számunkra Jézus Krisztusban az üdvösséget. Ragyogjon életünkben az evangélium fénye, és világítsa be minden gondolatunkat, szavunkat és tettünket. Így leszünk Urunk feltámadásának hiteles mai bizonyságtevői. 

„SOLI DEO GLORIA”

Okos Istentisztelet!

Róma 12, 1-8

 Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. 

A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.

Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelét 58-ban vagy 59-ben Korintusban írta, amikor éppen Jeruzsálembe készült. Ekkor még nem járt Rómában, noha „sok esztendő óta” vágyott arra, hogy lássa az ottani hívőket. Hogy miként kezdődött az evangélium munkája Rómában, arról semmi bizonyosat nem tudunk. Bibliában nem olvashatunk arról, hogy Pál, vagy valamelyik apostol munkája nyomán alakult volna ott gyülekezet, de biztosan Isten bölcsessége rendezte így a dolgokat. A végtelenül bölcs és hatalmas Isten indította az Apostolt, hogy levelében mélyrehatóan ismertesse Rómabeliekkel az evangélium alapigazságait.

A reformáció folyamata 500 éve kezdődött, ennek kapcsán az Áhítat eheti anyagát szerkesztő testvér azt a címet adta a mai napra, hogy „Megreformált gondolkodás szolgálatáért”.

Róma 12,1. „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos Istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”.

A megreformált gondolkodás lényege és eredménye, hogy „okos Istentiszteletként odaszánjuk testünket élő és szent áldozatul Istennek”. Fontos, hogy nemcsak testünket, hanem vele együtt egész lényünket.

Kérdezem, bárki képes erre? (okos és balga szüzek esete) Én úgy vélem, hogy csak az okos ember képes erre! Következő, szinte magától értetődő kérdés pedig az, hogy ki az okos ember, mi az okos ember jellemzője? Általában azt mondják, okos ember az, aki sokat tanult. Ebben a vonatkoztatásban én nem csak az iskolapadban történő tanulásra gondolok, rendkívüli sokat lehet tanulni a Bibliából, aztán ha az ember megtapasztalásai alapján értelmezi az események, történések összefüggéseit, azok törvényszerűségeiből képes tanulni, méghozzá sokat tanulni az okos ember. Van erre egy jó magyar közmondás, mely frappánsan megfogalmazza, hogy mi jellemző az okos emberre? (okos ember más kárán tanul)

Bírák könyvében Izrael népére vonatkozóan hét különböző időszakról olvashatjuk szinte ugyanazt a megállapítást, csak a hetediket olvasom fel: Bírák 13,1 „Izrael fiai ismét azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR, ezért az ÚR a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre”. Bírák ideje alatti időszakban ez volt a hetedik alkalom, hogy Isten engedetlenségük miatt büntette őket, majd további számtalan hasonló esetet jegyeztek fel a krónikások és próféták. Mikor a hosszútűrő Istennél végleg betelt a pohár, Titus római hadvezér (aki később császár), 70-ben ostrom alá vette Jeruzsálemet és a Nagytemplommal együtt azt leromboltatta. Több mint 1800 évre megszűnt a zsidó államiság léte.

A bibliai történések fényében, az idézett eseményekkel kapcsolatosan kérdezem, Izrael fiai okos emberek voltak? Biztosan sok értelmes ember volt közöttük, de NEM voltak okosak! Amikor nyomorúságuk a rabság idején már elviselhetetlen volt, akkor őszinte bűnbánattal az Úrhoz kiáltottak, Ő akkor szabadítót támasztott közöttük és újból szabadok lettek. De a következő generáció általában mindig okosabbnak hiszi magát az elődeiknél, de mégsem tanulnak atyáik hibáiból, azt teszik, amit rossznak lát az ÚR, ezért szinte törvényszerűen következik újból és újból Isten büntetése.

Nem csak Izrael népének életében, hanem a mi életünkben is működik ez a törvényszerűség, ha azt tesszük, amit rossznak lát az ÚR. Érdemes ilyen összefüggésben szemlélni az Ószövetség könyveit, vagy Magyarország történelmét, de gyülekezeteket, vagy egyes emberek életét még saját életünket is, és felettébb érdekes összefüggéseket találunk.

Az okos istentisztelet egyben logikus istentisztelet is. Abból indul ki, ha azt teszem, amit rossznak lát az ÚR és a világtörténelemben ennek mindig büntetés volt a következménye, akkor az Isten igazságossága szerint én sem lehetek ez alól kivétel. Tehát okos és logikus istentisztelet, ha minden erőmmel, tudásommal azon vagyok, hogy azt tegyem, amit jónak lát az ÚR. Ennek megvalósításához a teljes útmutatást megtalálom Isten igéjében. Néha kétség foghat el, amikor nem egyértelmű számomra, hogy mit lát jónak az ÚR. (Rá kell hagyatkozni!)

Zsoltárok 32,8 által ezt üzeni nekünk is Istenünk: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod”. Itt egy érdekes másik fogalom, kérdezem ki a bölcs ember? Aki többet tud, mint amit tanult. De hogyan lehetséges ez? Mit tanít erről a Biblia? Zsoltárok 111,10 „A bölcsesség kezdete az ÚR félelme.  A józan eszűek mind eszerint élnek”. Tehát a Szentlélek teszi azt velünk, hogy többet tudjunk, mint amit tanultunk.

Olvastunk még egy érdekes fogalmat: „szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”. Az áldozatnak ez a formája élő áldozat az ószövetségi véres áldozattal szemben, amelynél megölték az állatot. A mi élőáldozatunk is lehet Isten előtt jó illatú áldozat. Nem csak a lelkünk váltatott meg és lett Isten tulajdona, hanem a testünk is drága áron vásároltatott meg és rá van bízva Istenre, hogy feddhetetlenül őriztessék meg (1Thesz 5,23).

Róma 12,2 „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” 

Az apostol szinte könyörögve kéri, hogy változzunk meg értelmünk megújulásával, mert csak úgy tudjuk megítélni, hogy mi az Isten akarata. Ha valaki nem tudja, vagy szándékosan nem akarja megtudni, hogy mi Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes, az törvényszerűen e világ gonosz fejedelméhez a Sátánhoz igazodik. Aki volt katona az tudja mit jelent jobbra, vagy balra igazodni.

Pál apostol ezzel a személyes odaszentelés további fontos elemét emeli ki, a magunk megőrzését a világ gonosz befolyásától. Magunk megőrzését attól a hatalmas rendszertől, amelyet a Sátán létesített, amely jelenleg is a környezetünk, ahol élnünk kell.

Aki a világhoz igazodik az bűnben él! János 16,9 (Jézus mondja) „A bűn az, hogy nem hisznek bennem”. Jézus Krisztus a mi bűneinkért meghalt a kereszten, aki ezt teljes szívvel elhiszi, és okos döntésével kéri, hogy Ő legyen élete ura, az megbánt bűneitől Isten előtt teljesen szabad lesz.

Urunk arra hívott el bennünket, hogy ebben az istenellenes világban Isten akaratát cselekedjük, ezért nem elég formálisan elszakadni e világtól, szüntelenül meg kell újulnunk értelmünkben, elhatárolódni a gonosz korszellemtől, az olyan emberek befolyásától, akik Istent nem ismerik és lelki sötétségben élnek. Csak így nőhetünk bele Istennek jó, neki tetsző, és tökéletes akaratába.

Mai gonosz korszellemnek nagyon erős a sodrása! Egy lelkipásztor, aki közös ismerősünk, azt mondta: „a lelkipásztoroknak három hatalmas kísértése van, pénz, alkohol és sex”, sokan elbuktak már, hogy e kísértésekkel szemben alulmaradtak. Tudjuk, hogy ez a három kísértésforma mai világunkban minden keresztényre rendkívül veszélyes. A tisztességtelen haszonszerzés, alkoholfüggőség ugyanúgy bűn, mint a paráznaság.

Róma 12,3 „A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.” Jézus követése valamilyen szinten mindig önmegtagadással jár együtt, ezért jobb esetben fel sem merül bennünk, hogy önmagunkat többnek gondoljuk, mint amilyenek valójában vagyunk. Tudjuk, hogy maga Isten adott nekünk képességeink szerinti szolgálatra megbízatást és ezt igyekszünk örömmel Isten dicsőségére végezni. Ez indítja az Apostolt, hogy ebben a levélben először és egyetlen alkalommal beszéljen „Krisztus testéről”. (1Korintus, Efézus, Kolosséi levelekből ismerjük)

Róma 12,4-5 „Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” A felolvasott igerészből logikusan következik, hogy nekünk Isten által kijelölt helyünk van ebben a világban, és mint Krisztus testének tagjai szorosan összetartozunk, sőt egymásnak tagjai vagyunk. Tapasztalatból tudjuk, ha egy testrész megfárad, megbetegszik, nem jól végzi el feladatát, azzal rontja az egész test hatékonyságát. Krisztus testének tagjaként minden megváltott hívő kapott szolgálatra, képességeinek megfelelő lelki ajándékot. Ne ássuk el kapott talentumainkat, hanem kamatoztassuk azt Isten dicsőségére! Amire kaptuk a szolgálat ajándékát, abban buzgólkodjunk.

Mi is a Sátán rabszolgái voltunk, de Krisztus feladva mennyei hatalmát, dicsőségét, életét sem kímélve Jézusként kiváltott, kereszten kifolyt vére árán megvásárolt bennünket, akik elfogadtuk és elfogadjuk felkínált kegyelmét. Ezért joggal várja el tőlünk, hogy értelmünk megújulásával az Ő tökéletes akarata szerinti szolgálatra szánjuk oda magunkat testestől, lelkestől, mint, akik hálából, örömmel végzik feladatukat. 

„SOLI DEO GLORIA”