A házasság ellenségei: az elköteleződés hiánya!

Lukács 9,57-62 57Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy. 58Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. 59Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat. 60Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát! 61Egy másik is ezt mondta: Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől. 62Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.

Hazánkban immár sokadik alkalommal kerül megrendezésre a házasság hete, keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával. Házasság témájában, tudnivalókban legalább annyi a szakértő, mint a focival kapcsolatosan, mégis a házasságok többsége válással végződik. Az együtt maradók közül pedig sokan testileg és lelkileg belebetegszenek az örökös harcba, a helytelen konfliktuskezelés miatt. Mai nappal kezdődően egész héten „A házasság ellenségei” főcímmel vannak igei magyarázatok az Áhítat című könyvünkben.

Csak az e heti fő témákat kívánom felsorolni: Tehát a házasság ellenségei: az elköteleződés hiánya, önzés, éretlenség, hatástalan konfliktuskezelés és ördögi körök, irreális elvárások, hamis értékek és célok, az intimitás hiánya, legvégül a hűtlenség.

Az imént felolvasott mai igeszakasz kiemelt témája „Az elköteleződés hiánya”. Lukács 9,59 „Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek”. Miért is akart elmenni, mert sokkal fontosabb dolga akadt, mint Jézus azonnali követése. 62Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.

Aki nem tud teljes szívvel elköteleződni és hátratekint, mert fontosak számára a világ értékei, vagyis fél szívvel visszavágyik a világba az nem alkalmas Isten országára! Hú ha, ez de fájdalmas kijelentés!  De van egy örömhírem, az Úr Jézus azért halt meg érted és értem a keresztfán, hogy szívünkben az őt megillető főhelyet elfoglalva, az ő békessége, szeretete maradandóan betöltse egész lényünket és elkötelezett követésére késztessen bennünket.

Milyen valójában az igazi elköteleződés, amely alkalmassá tesz bennünket Isten országára? Ezt két igei példával kívánom megvilágítani. Máté 9,9 „Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert a vámszedő helyen ülni, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az felkelt, és követte őt.” Lévi, aki Máté nevet kapta, az akkori (NAV) adó és vámhivatal felelős beosztású tisztviselője volt. Nem mondta, Uram előbb leszámolok a mai bevétellel, hanem felállt a vámszedő asztaltól, otthagyott csapot, papot és követte őt, erre mondanánk pestiesen, hogy nem semmi.

Egy másik ige, amely nagyon szemléletesen világítja meg az igazi elköteleződést. Máté 13,44-45 (Jézus mondja) „44Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. 45Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. 46Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.”

A „mennyek országa” lényegét jól fogalmazza a Róma 14,17-ben Pál apostol „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben;” Számunkra, mennyei polgárjogot, mennyei állampolgárságot, valójában istenfiúságot, örök életet és üdvösséget jelent.

Pál apostol szinte ujjongva fejezi ki ebbéli örömét, Filippi 3,8 „7Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem Krisztusért. 8Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” Számomra kifejezetten példaértékű az Apostol elköteleződése.

Megfogalmazódhat bennünk az a gondolat, könnyen beszélhet Pál apostol, nem volt neki igényes felesége, nem kellett gyermekeit etetni, ruházni és taníttatni egészen a diplomáig. Van ebben valami, de urunk Jézus Krisztus gondolt ezekre az esetekre is. A hegyi beszédben ezt mondta Máté 6,31-33 „31Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? 32Ilyesmikért a többi nép töri magát; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” Végtelenül hálás vagyok mennyei Atyámnak azért, ha hittel kezébe tesszük, rábízzuk mindennapi életünk vezetését, akkor ígéretéhez híven békességben ráadásul megadja mindazt, amire szükségünk van. Gazdagon megáldja, gyümölcsözővé teszi munkánkat.

Kedves testvérek, ilyen szempontból példakép előttem Jóföldi házaspár, akit jól ismerünk, hat gyermeket neveltek fel és mindegyik kezébe diplomát adtak. Mindez akkor működhet, ha Isten iránt őszinte és a lehetőségekhez mérten teljes az elköteleződésünk.

Teljes értékű kapcsolat, csak egy életre szóló elköteleződéssel valósulhat meg. Ez érvényes Isten és ember viszonyában, valamint a házasság kötelékében élő férfi és nő között is.

Miért van az, hogy mi emberek olyan furcsán működünk? Persze a jelenlévők mindig kivételek! Amikor valaki diák, unja a tanulást, alig várja, hogy eljöjjön az amikor végre munkavállaló lehessen. Amikor végre dolgozhat, akkor meg azt unja. Ha valaki egyedülálló, akkor arról álmodik, hogy házastársat találjon. Ha megházasodik, akkor meg visszasírja azt az időt, amikor még független volt. Ha házasságban él, akkor gyermeket szeretne, ha van gyermekük, akkor talán idegesíti a gyereksírás. Sajnos nagyon gyakori, hogy depressziósak lesznek a kisgyermekükkel évekig otthon lévő anyukák.

Vajon mi az, ami hiányzik az ilyen emberek életéből? Mi az a plusz, ami sikeressé tehetné az életüket? Valószínűleg egyetértünk azzal, hogy tudatos döntésen alapuló elköteleződés Istenünk iránt, és az iránt, amit éppen az ő vezetésével tenni, megélni kell. Jézus Krisztus sikeressé tudja tenni az embert, azon az úton, amelyre küldte, vagy elhívta, mert ott gazdagon megáldja igyekezetét.

Prédikátor 3,1 „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Ebből az Igéből számomra üzenetként az jön át: ha munkába álltál, dolgozz; ha gyermeket vállaltál, neveld; ha megházasodtál, élj a párodnak! Mindent előre mérlegelj és dönts! Ha mindezt elkérted Istentől és megadta, akkor kérd hozzá útmutatását és áldását!

A végtelenül bölcs és hatalmas Isten úgy látta jónak, hogy az ember házasságban éljen. 1Mózes 2,24 azt mondta „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.” Ez az egyetlen házassággal kapcsolatos igevers, amely négyszer ismétlődik meg a Bibliában. (Mt 19,5; Mk 10,7; Ef 5,31).

Racionális emberi értelemmel olyan nehezen megfogható és nehezen érthető ez a fogalom, „és lesznek ketten egy testté”. Ezután nem Én és Te, hanem Mi vagyunk, egyek vagyunk szinte elválaszthatatlanul, mert „amit Isten egybekötött ember szét ne válassza.”

Kedves igehallgató Gyülekezet, az elmúlt évben történt, hogy dr. Csókay András agy és idegsebész csapatával, egy műtétsorozattal sziámi ikreket választottak szét. Mennyi szenvedéssel, mennyi sebbel, mennyi fájdalommal járt ez a műtét az összenőtt ikrek számára. Valahogyan így történik, ha azt, amit Isten egybekötött, ember szétválassza. Mennyi lelkileg és testileg sérült családtag marad a küzdőtéren egy válási procedúra után.

Most vizsgáljunk meg egy másik nehezen érthető fogalmat. Jézus Krisztus azt mondta János 10,30 „Én és az Atya egy vagyok”. Bár fizikailag térben és talán időben is külön léteztek, mégis egy voltak. Valahogyan így áll össze bennem a fogalom, hogy férfi és nő az Isten által rendelt házasság kötelékében lesznek egy testté. Így lehetnek együtt, mint Istennek megváltott gyermekei Krisztus testének a tagjai is.

Első hallásra ugyan furcsának tűnik, hogy Jézus Krisztus azt mondta „Én és az Atya egy vagyok”, de azért jöttem, hogy az Atya akaratát cselekedjem (János 6,38). Jézus Krisztus az Atyával egylényegű, mégis önként teljesen alárendeli magát az Atya akaratának.  Isten által jónak látott, egymásnak alá és fölérendeltségi viszonyban lehet csak harmonikus kapcsolat még a látszólag egyenlők között is. Ha egy házasságban nem az Isten által meghatározott rend van, akkor a házasságban élőkre a békesség és harmónia helyett örökös harc és megannyi lelki sérülés és testi betegség jellemző.

Mit is értek az alatt, hogy a házasságban Isten által meghatározott rend van? 1Kor. 11,3 „3De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten.” Jónak látta Isten, hogy látszólag egyenlők között is legyen első, akit a felelősség terhel, magyarul, aki számon kérhető. Katonaságnál, ha két egyenrangú küldetésben van egy gépjárműben, akkor az egyik a sofőr, másik gépjármű parancsnok.

Házasságban hogyan működhet ez az Isten által meghatározott rend? Mind a férjek, mind a feleségek kaptak egy-egy kulcsot a házastársukhoz, mely egyben Isten parancsa is. (Megkérek egy házaspárt, a férj olvassa fel hangosan Efézus 5,33 első felét, feleség pedig a mondat második részét) „De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.”.

Férfiak kulcsa: „Férjek, szeressétek a feleségeiteket!” (Megjegyzem, a szeretet nemcsak érzelem, hanem döntés kérdése).

Feleségek kulcsa a férjükhöz: „Asszonyok, tiszteljétek férjeiteket!”… Általában az első reakció az szokott lenni, de hát a tiszteletet ki kell érdemelni. Kérdezem, Isten kegyelmét, szeretetét mely megjelent Jézus Krisztusban, kiérdemelted? Ha ebből a két kulcskérdésből csak egyik is hiányzik, ott a gyakorlatban csak Isten kegyelme tartja még egybe a házasságot. Ha ez a két kulcskérdés lényege nem valósul meg a házasságban, akkor elsősorban Isten parancsa elleni vétkezésről van szó, másodsorban pedig a vétkező házastárs árt az egész családnak.

Kivétel nélkül minden házasságban vannak konfliktusok. Én személyesen nagyon sokszor letérdelve imádkoztam, Uram nagyon kérlek, tégy alkalmassá, hogy szeretni tudjam feleségemet. Kedves Testvérnők, egy-egy konfliktus után imádkoztatok-e azért, hogy tudjátok tisztelni a férjeteket?

A világteremtő hatalmas és végtelenül bölcs Istenünk úgy látta jónak, hogy az ember, házasságban, családban éljen. Isten által felállított családmodell alapja, egy férfi és egy nő életközössége.  A világban divatos liberális „Gender elmélet” egészen mást tanít.

A házastársi kapcsolat minőségét lényegesen meghatározza a házastársak Istenhez való viszonya, tehát a mindennapokban Jézus Krisztussal való szoros, vagy lazább szeretetközösség. Férj és feleség minél közelebb vannak Krisztushoz, mint életük középpontjához, annál közelebb kerülnek egymáshoz, annál őszintébb egymás iránti elköteleződésük.

Kedves igehallgató Gyülekezet, el tudjuk képzelni, hogy Jézus azt mondta volna az Atyának, akkor is úgy lesz, ahogyan én akarom, nekem ne mondja meg senki, hogyan csináljam… Egy mennyei hatalmasság megtette, a neve fényhozó, vagyis Lucifer. Édenben egy asszony az engedetlenségével szintén ugyanezt tette. Ennek az engedetlenségnek a következményét mi emberek ma is szenvedjük, mert ezzel a bűn bejött a világba.

A házasság egyik nagy ellensége az elköteleződés hiánya. Isten gyermekeinek nem szabad ajtót nyitni ennek az ellenségnek. Ne engedjük, hogy az ellenség betegye lábát a hívő házastársak közé. Isten mindenben a javunkat akarja, de szabad akarattal vagyunk megáldva, mi választunk. Hívjuk segítségül az Úr nevét, mert a hármas kötél nem hamar szakad.

Nem lehet úgy jó házasságban élni, hogy közben visszatekingetünk a házasság előtti időszakra, amikor még viszonylag gondtalanul éltünk. Hány házasságban élő vágja társához, feláldoztam érted életem legszebb éveit. Az ilyen embernek nincsen Istennel békessége, ezért sem önmagával, sem a társával, sem a környezetével nem tud békességben élni. De nem kell ennek így lenni.

Aki nem hajlandó Jézus Krisztus iránti őszinte elköteleződésre, annak jóval kisebb az esélye, hogy házastársa irányában ezt egy életre teljes szívvel megtegye. Nem lehet házasságban élve Jézust úgy követni, hogy közben vágyakozom azt tenni, amit a világ fiai és lányai nyugodtan megtehetnek testükkel és lelkükkel, mert az ember lelkét olyan érzékenyre teremtette Isten, hogy ebbe a kettősségbe beleroppan és szétszakad. Ha így akarja végezni munkáját, vagy szolgálatát, abból semmi áldás nem jön ki.

A jó házasság alapja és garanciája, hogy mind a ketten külön-külön, nagyon-nagyon szeretik Jézust. Ebből a szeretetből táplálkozva, elköteleződve a férj szereti feleségét, a feleség pedig tiszteli férjét. Ámen.

Ti vagytok a föld sója!

Máté 5,13-16 13Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. 14Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. 15Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. 16Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

Hanganyag maghallgatható: 

https://drive.google.com/open?id=1pRrDXCn5AyR4muqqjmEQBqYkIQuy_5gF

A felolvasott igénket Máté evangéliumában a „Hegyi beszéd” elején, közvetlenül a „Boldogmondások” után találjuk. Jézus Krisztusnak ezt a tanítását a „Hegyi beszédet” így egy csokorba gyűjtve egyik más evangéliumban sem találhatjuk meg. Hegyi beszéd egy egyedülállóan időtálló, és örökérvényű erkölcsi tanítás. Hallottam olyan véleményt is, hogy ez az „Újszövetség” tízparancsolata. Véleményem szerint a tízparancsolatnál sokkal több, mert azt egy magasabb szintre emelte Jézus Krisztus. Jézus témái az emberiség erkölcsi tanításával kapcsolatosan olyan régiek, mint maga az ember! De az ő ajkán úgy csiszolódnak mennyei értékké a régi igazságok, ahogyan a szénből gyémánt lesz.

Ha csak a „Hegyi beszéd” állna ma rendelkezésünkre, bőven elég lenne Jézus Krisztus őszinte követésére és üdvösségünkre.

Értelmezve a Hegyi beszédben elhangzó csodálatos tanítást, felmerült bennem a kérdés, kihez is intézte akkor Jézus a szavait? Tanítványaihoz és az ott jelenlévő sokasághoz szólt, akik azért mentek oda, hogy hallják a tanítását. „13Ti vagytok a föld sója.” „14Ti vagytok a világ világossága.” Vizsgáljuk meg ezt a két fogalmat több fokozatban, először úgy, ahogyan szemlélünk pl. egy szemnek tetszetős almát. Kívülről látjuk gömbölyded formáját, pirosan cirmos fényes héját, érezzük illatát. Ha meghámozzuk, látjuk a gyümölcs húsát, érezhetjük annak ízét, zamatát, ha kettévágjuk elénk tárul a gyümölcs magháza is.

„13Ti vagytok a föld sója.” „14Ti vagytok a világ világossága.” Nem azt mondta, hogy lesztek, hanem vagytok. Tehát ez egy helyzet és állapot! Biztosan ott volt a sokaságban a tizenkét kiválasztott tanítvány, köztük Júdás is. Valószínű, hogy lehettek ott köztük sokan azokból is, akiket később a hetvenkét tanítványként említ Lukács 10,1-ben igénk. János 6,60-67-ben olvassuk, Jézus beszédén megbotránkoztak és sokan elhagyták őt. Akkor kérdezte meg Jézus a tizenkettőt (János 6,67), „Hát ti is el akartok menni.” Első olvasatra a Szentírást értelmezve úgy vélem nagyon tág azon emberek kategóriája, (az akkori hallgatóságra gondolok), akit Jézus a mester a föld sójának és a világ világosságának nevez.

„Ti vagytok a föld sója.” Dr. Almási Tibor testvér, aki napjainkban is aktív tanár a Baptista Teológiai Akadémián, azt mondja erről a mondatról; eredeti jelentésében „ez egy metafora (látszólag azonosítás, lényegében viszont összehasonlítás): ti olyanok vagytok az emberiség számára, mint a só. Aki egy kicsit is jártas a kémiában, vagy gyakorló háziasszony, az tudja, a vegytiszta só a nátriumklorid soha nem veszíti el az ízét, ez egyszerűen kifejezve lehetetlenség. Olvastam olyan információt, hogy a Holt-tenger vizéből nyert szennyeződésekkel teli só elveszítheti ízét. A szennyezett kősó is lehet hasonló tulajdonságú.

Jézus elhívott tanítványai magukban hordozzák Jézus Krisztust, ezáltal lesznek alkalmasak a világ ízesítésére, konzerválására. Tehát a tanítvány páratlan érték, só és világosság (Krisztussal!), vagy páratlan értéktelenség (Krisztus nélkül!).

Látásmódomat már kifejtettem nektek testvérek, mert tudom, életemnek valóságos értékét egyedül Jézus Krisztus adja. Úgy érzem, nélküle nulla vagyok, ha milliárdos vagyonnal rendelkeznék is, teljesen ki lennék szolgáltatva e világ fejedelmének, a Sátánnak. De biztosan tudom, ha nulla előtt ott áll az egyes (1) Jézus Krisztus, a drága Megváltó, ő adja igazi értéküket a nulláknak.

Az is előfordulhat, hogy valaki azt hiszi magáról, hogy só és világosság, közben a Sátán csapdájában megkötözötten vergődik. Európában van olyan keresztyén egyház, amelyik a homoszexuális egynemű párokat Isten nevében házasság kötelékében egyesíti.

Valamikor az 1980-as évek elején feleségemmel és akkor kisgyermekeimmel mentünk Szőlősre Trabanttal és félreálltam, mert egy férfi feküdt az út mellett, rajta volt a kerékpárja. Segíteni akartam, gondolva, biztosan rosszul van. Párom mondta, hagyjad, ismerem, ez a részeges hívő és mondta a nevét. Ez az Atyafi biztosan hitte magáról, hogy só és világosság, mert rendszeresen járt istentiszteletekre, de én ott és akkor kívülállóként ezt egyáltalán nem észleltem az életén.

Most vizsgáljuk meg a só szerepét mindennapi életünkben. Ha vasárnapi ebédre vendégeket hívnánk és a vendéglátó háziasszony teljesen kihagyná húslevesből a sót, megfigyelhetnénk az első kanál utáni reakciót. Bármennyi húst, válogatott zöldségeket, egyéb hozzávaló fűszereket főznénk is a levesbe, só nélkül teljesen ízetlen lenne számunkra. A só nemcsak sós ízt ad az ételnek, hanem kihozza minden összetevőnek kellemes ízét, zamatát. Ebben a mai világunkban így tud ízesíteni az a tanítvány, aki kéri és hagyja, hogy Jézus Krisztus legyen az első, a legfőbb, a legnagyobb az életében.

Az igazi keresztény olyan mások számára, mint egy világítótorony a tengerparton. Sötétben is irányt mutat az eltévedteknek, vagy azoknak, akik bajba jutottak és Jézus Krisztusban biztonságos kikötőbe vezeti őket. Igazi világosságot önzetlen szeretetünkkel, jótetteinkkel ébreszthetünk másokban. A kívülállókat nem annyira a felhalmozott vallási és hitbéli ismereteink érdeklik, hanem a tetteink, amelyek lehetnek jók, azaz Istenhez vezetnek, vagy rosszak, eltávolítanak Istentől. Arra rendeltettünk, hogy ízesítsünk, tartósítsunk és megóvjuk a lelkeket a romlástól ebben a megromlott, elfajult világban.

Tehát az igazi só ízesít és tartósít! Mindannyian fel tudnánk sorolni több fajta sót? …. Mondjunk pár só fajtát! Igen! Van még trisó és keserűsó is? Trisó nevében benne van ugyan a só, de egyáltalán nem alkalmas ízesítésre tartósításra, sőt ráadásul lúg is van benne, ami maróanyag, valójában mérgező is számunkra. Talán mi is ilyenek leszünk, ha lelkünkben kaput nyitunk a világ szennyének. (Trisóról van egy történetem!)

„Gyermekkoromban Szőkepusztán laktunk, talán tíz-tizenkét éves lehettem, amikor szüleink Húgommal Marcaliba a közeli városba mentek és a megszokottnál később jöttek haza. Öcsémmel, Attilával éhesek voltunk és jött egy ötletünk, főzzünk paprikás krumplit. Sejtésem szerint Édesanyám a sublót tetején barna papírzacskóban tartotta a sót. Ágaskodva, egyik ilyen zacskóba belenyúltam és megsóztam a készülő ételt, később megkóstolva még tettem bele. Elkészült, kitálaltam a gőzölgő eledelt, falatozni kezdtünk, de még mindig nem volt íze, ezért megint nyúltam a zacskóba, sóztam mindkettőnk ételét, de még mindig ízetlen maradt. Ez már sok volt! Leemeltem a zacskót és olvastam, trisó! Megijedtünk és rövid úton egymást biztatva igyekeztünk megszabadulni a már megevett ételtől.”

Kedves igehallgató gyülekezet, kérdezem: mikor tud a valódi só ízesíteni? Ha a sótartóban marad? Nem, amikor belekerül az ételbe és feloldódik, akkor tud ízesíteni és tartósítani. A lámpás mikor tud világítani? Ha van benne olaj és meggyújtják, akkor a benne lévő olaj égve, fényt árasztva világít, és a végén az olaj teljesen elfogy, röviden kifejezve, égve elfogy. Só és lámpásban az olaj önmagát adja, önmagát áldozza, hogy ízesítsen és világítson.

A tanítvány, aki Jézus szavaival élve „a föld sója”, „a világ világossága”, önmagát nem kímélve ebben a szellemileg sötét világban ízesít és világít, akkor átlényegül Isten oltárán, Istennek tetsző gyümölcsterméssé, Istennek kedves áldozattá.

Valószínűleg Júdás is hallgatta Jézustól ezeket az Igéket, de ő a sótartóban maradt, egészen jól érezte ott magát három éven keresztül, hiszen ott az övéi között volt, a többi só vette körül. Amíg a többiek feloldódva ízesítettek, ő a sótartóban maradt. Milyen jól elvagyunk itt a gyülekezetben, milyen jól érezzük magunkat a lélekemelő Istentiszteleteken, milyen jól elvagyunk a többi só között.

Ha Jézus Krisztus dicsőségét visszatükrözve ízesítünk, és világítunk, akkor a világban a körülöttünk élőknek ezt érezni, látnia kell, úgy ahogyan a hegyen épült várost minden irányból akarva és akaratlanul látni lehet. 

Jézus azt mondta tanítványainak; 14”Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.” Egy későbbi időpontban (János 8,12) Jézus önmagáról azt állítja; „Én vagyok a világ világossága”. Most akkor ez hogyan is van? Egyszer azt mondja Jézus, „Ti vagytok a világ világossága”, más időpontban meg önmagáról mondja „Én vagyok a világ világossága”. Igei értelemben a tanítványok és Jézus világossága nem azonosságot jelent, ezt nagyon jól szemlélteti János apostol, amikor evangéliumában bemerítő Jánost mutatja be.

János 1,6-8 „6Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. 7Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, de bizonyságot kellett tennie a világosságról.”

Jézus azt mondja bemerítő Jánosról (Máté 11,11) „Bizony, mondom nektek: az asszonytól születettek között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál”. Ennek ellenére az írás azt mondja nem ő volt a világosság. Ez az Ige nagyon jól megvilágítja, hogy az ember nem önálló fényforrás. Embernek feladata, bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, az Ő dicsőségét, valódi világosságát kell visszatükrözni, ahogyan a nap fényét a hold visszatükrözi. Jézus Krisztushoz a világ világosságához hasonlítva magunkat, legfeljebb pislogó kis mécsesek lehetünk.

Ha Jézus Krisztus dicsőségét visszatükrözve ízesítünk, és világítunk, akkor a világban a körülöttünk élőknek érezni, látnia kell, mint, ahogyan a hegyen épült várost minden irányból látni lehet. Ha egy új iskolába, munkahelyre, vagy kórházba kerül egy Krisztust követő hívő, akkor már szinte az első nap kiderül róla, hogy ő Isten gyermeke. Egy férfi elmondta lelkipásztorának; a munkahelyemen nyolc év után derült ki, hogy egyik munkatársam is hívő, akivel a kezdetektől együtt dolgoztunk. Lelkipásztor röviden summázta a véleményét, térdeljetek le az Úr elé, mindkettőtöknek őszinte bűnbánatra és megtérésre van szükségetek.

Máté 5,15 „15Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban.” Szinte nevetséges a jézusi kép ― de elkeserítően szomorú is, ugyanis valóban sokan vannak, akik nagy büszkén vallják magukat keresztyénnek, de csak véka alatti mécsesek, mert az emberek felé egyáltalán nem világítanak! Miért elégszünk meg véka alatti lámpással?

De Jézus azt mondja: Máté 5,16 „16Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Eddig arról szólt a tanítás, hogy a hívő embernek megakadályozhatatlanul világítani kell. Ebben az igeversben viszont Jézus a világításunk módját, mikéntjét hangsúlyozza. „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”.

Velünk nem szabadna előfordulni, hogy becstelen viselkedésünkkel megbotránkoztassunk embereket és ezért miattunk káromolják a mennyei Atyánkat.

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok”. A fény küldetése nem az, hogy elvakítson, elkápráztasson, vagy akárcsak önmagára vonja a nézők figyelmét, hanem a megvilágításra érdemes tárgyat, személyt emelje ki. A mi életünk, bizonyságtételünk drága megváltónkat, Jézus Krisztust és mennyei Atyánkat helyezze méltó megvilágításba, hogy jó cselekedeteinket látva őt dicsőítsék az emberek. Olyan ez, mint, amikor egy jól nevelt gyermek viselkedéséért a szülőt dicsérik; ez igen, helyesen nevelte, jó példát adott számára, ezért most büszke lehet gyermekére.

Őszinte szívvel vágyom arra, hogy benneteket és legutoljára engem, mint érdemtelent, Istennek Jézus Krisztus drága vérén megváltott gyermekeit mennyei Atyánk úgy jellemezzen, mint ahogyan Jóbot jellemezte: (Jób 1,8) „Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat.” Segítsen az ÚR, hogy mindannyiunk életében úgy legyen! ÁMEN.  

Sorsfordító üzenet számodra!

A kaliforniai aranyláz idején egy fiatal házaspárt is elkapott az aranyszerzés szenvedélye. Eladták a farmjukat és értékeiket, majd nyugatra indultak aranyat keresni. Sorozatos kudarcok után teljesen csődbe mentek, majd Európába költöztek. Sok évvel később visszatértek Amerikába és elhatározták, hogy felkeresik régi farmjukat. Ám mikor odaértek látták, hogy az körbe van kerítve és fegyveres őrök védik. Kiderült, hogy régi farmjuk helyén Amerika második legnagyobb aranylelőhelye található – jelenleg állami tulajdonban van.

Isten már elhelyezte körülötted a szükséges forrásokat és a megfelelő embereket, csak te még nem látod! Az életed legnagyobb ajándékai még felfedezésre várnak, mert pillanatnyilag mag formájában vannak jelen. Mit jelent számodra a Biblia, Isten igéje? Csak arra vár, hogy te is felismerd. Amit nem ismerünk fel, azt nem értékeljük; és amit értékelünk, azt nem becsüljük; és amit nem becsülünk, azt végül elveszítjük.

Kérdezem, elejétől végéig, kiolvastad már a Bibliát, a teremtés történettől a Jelenések könyvéig? Ha nem, sokat veszítettél, talán mindent! Én már valamivel több, mint két éve elhatároztam, addig nem kapcsolom be a tévét, számítógépet, amíg legalább két fejezetet el nem olvasok a Bibliából. Azóta már negyedszer olvasom azt, a világon legnagyobb bestsellert, amely legtöbb nyelvre van lefordítva és legtöbb példányszámban lett kinyomtatva és eladva. Megnyílt számomra Isten igéjének összefüggése annak törvényszerűsége.

Nincs Bibliád? De van számítógéped, okos telefonod! Keresd az online Bibliát!

„A teljes írás Istentől ihletett, hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az isten embere minden jó cselekedetre.” 2 Timóteus 3,16-17

Azt gondolja magában a bolond!

Azt gondolja magában a bolond,  hogy nincs Isten!  Romlottak és utálatosak tetteik,  senki sem tesz jót.  Az ÚR letekint a mennyből  az emberekre, hogy lássa,  van-e köztük értelmes,  aki keresi az Istent. Mindnyájan elfordultak tőle,  egyaránt megromlottak.  Senki sem tesz jót,  egyetlen ember sem. Zsoltárok14,1-3

Eljön a felhőben!

Lukács 21,25-37 25És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. 26Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek. 27És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. 28Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. 29Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind! 30Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. 31Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. 32Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. 33Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.  34Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35mint valami csapda, mert rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.  37Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott töltötte az éjszakákat.

Adventi időszakban vagyunk. A felolvasott Igében az örökkévaló, dicsőséges Krisztus üzenete szól hozzánk, Jézus prófétál az „Emberfia”eljöveteléről. Az emberiség történelmében egy biztosan bekövetkező, eget, földet megrázó hatalmas esemény lesz, amely váratlanul és felkészületlenül éri az emberiség nagy részét. Mi Őt várjuk, valóságosan a várakozási időszakban élünk, nemcsak közvetlen karácsony előtti hetekben.

Olvasva Lukács evangéliuma 21. fejezetét, a „Nagy megpróbáltatás idejéről” és „Jeruzsálem pusztulásáról”, majd az „Emberfia eljöveteléről”, olyan érzésünk támad, mintha az időben egymástól is távoli események - úgy egybemosódnának, bár tudjuk, hogy időben különálló események lesznek, de a próféciáknál ez jellemző, hogy nem a pontos kronológiai sorrendet és időpontokat jelzik. Olyan ez, mint amikor a távoli hegyvonulatokat szemléljük, a köztük lévő távolságokat, völgyeket nem tudjuk pontosan érzékelni.

Jézus Krisztus eljövetelének, elragadtatásnak az időpontját már többen, többször megjelölték konkrét időpontként, de mindig csalódniuk kellett. Ezekre a spekulánsokra jellemző, hogy elfogadják a Bibliát, de gyakran többet akarnak beleolvasni, mint amit az tartalmaz. (Utána néztem, eddig már 49 be nem teljesült jóslat volt a világ végéről.)

A próféciáknak nagyon fontos szerepe van a Bibliában, tanulmányozásukat nem szabad elhanyagolnunk, mert akkor a Biblia szövegének több mint 25%-át hanyagolnánk el. A Bibliában több mint ezer prófécia található, melyeknek közel fele időarányosan már beteljesedett. Mivel a próféciák úgy keletkeznek, hogy próféták akkor megkapják a jövőbe látás, a jövő ismeretének a képességét, ezért Istentől származó próféciák mind maradéktalanul beteljesednek. Hamis próféták és az ő próféciáik egészen más kategória, az a hazugságra és megtévesztésre épül.

Jézus azt mondja: Máté 24,23-24 „23Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek el! 24Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is.” Kedves testvérek, akinek mindennapi lelki eledele a Szentírás, az isten Igéje, azt nem hiszem, hogy könnyen és tartósan félre lehet vezetni, meg lehetne téveszteni hamis tanításokkal. Olvassuk hagyjuk a Bibliát önmagáért beszélni!

Lukács 21,25-26 „25És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. 26Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek.” Valami hatalmas, szinte kozmikus szintű katasztrófát, jelenséget sejtet ez a prófécia „mert az egek tartóoszlopai megrendülnek.” Olyan furcsa és nem várt, félelmet keltő jelek lesznek a napban, holdban, csillagokban és itt a földön is, hogy az emberek megdermednek annak sejtésétől, ami az egész földre, az egész emberiségre vár.

Lukács 21,27 „És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.” Azt, hogy Jézus Krisztusnak nagy hatalommal és dicsőséggel való megjelenése milyen reakciókat vált ki az emberekből csak sejthetem. Egy konkrét tényből következtetni tudok, amikor János apostol meglátja Őt, így írja le: Jelenések 1,17 „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott”. Belegondoltam, hogy János apostol, nem azt a Jézust látta meg, akinek szeretett tanítványa volt három esztendőn keresztül, hanem minden emberi elképzelést felülmúlóan hatalmas, dicsőséges Krisztust. Ennek az ismeretnek birtokában, nekem Jézus Krisztussal való kapcsolatomban, még inkább alázatra és helyes önértékelésre van szükségem.

Aki részletesen tanulmányozta már a Jelenések könyvét az előtt nem titok, hogy a jövőben mi vár az emberiségre, ezek az események a Krisztus Jézus második eljövetele előtt már megkezdődnek. Írások szerint az „Emberfia” a dicsőséges hatalmas Krisztus megjelenik a felhőben (nem a felhőkön), aki az övéit magával viszi és beteljesedik megváltásuk. Lesz, aki kétségbe esik, szinte megdermed a félelemtől, lesz akinek álmai beteljesedése valósul meg azzal, hogy attól kezdve örökké Krisztussal, az ő oltalmában marad.

Most röviden, csak dióhéjban vegyük át, azokat az eseményeket, amik az emberiségre várnak itt a földön. Jelenések könyve ötödik részében tudósít arról a jövőbeli eseményről, amikor a trónuson ülő Bárány átveszi a hétpecsétes könyvet. Krisztus a Bárány egyesével töri fel a hét pecsétet, amikor minden pecsét feltörésekor egy nem várt hatalmas esemény történik.

Rendelkezésemre álló korlátozott idő miatt, csak egyet, a hatodik pecsét feltörését említem meg. Jelenések 6,12-17 „12És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete gyászlepel, a hold pedig egészen olyan lett, mint a vér, 13és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; 14az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. 15A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek sziklái között, 16és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, 17mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és akkor ki állhat meg?” Figyeljük csak meg, itt is, mint Biblia többi részében a klasszikus keleti képes beszéd nyelvén van fogalmazva: „13és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza.” Mai nyugati tudományosan hangzó fogalmazás így kommentálná az eseményt: Óriási méretű meteorraj (mint hullócsillag) érte el a föld légkörét, becsapódásukat eddig soha nem látott hatalmas pusztítás követte.

Jelenések könyvében a 8. résztől leírt következő rettenetes esemény lesz a hét trombitaszó, melyek egyesével mindegyik iszonyatosan hatalmas csapás lesz a földre és az emberiségre.

Következő hatalmas eseménysorozatról a Jelenések 16. része tudósít. Az Isten haragja hét poharának a kiöntése egyesével, melyet olvasva is borzalom tölti el az embert, gondoljunk csak bele, milyen lesz átélni azoknak, akik nem voltak méltók arra, hogy az „Emberfia” magával vigye őket.

Az emberiségnek már ma is rendelkezésére áll az a technikai eszköz, amellyel a leghitelesebb forrásból információt nyerhetnek földünk jövőjéről, amikor borzalmas jelek lesznek a napban, a holdban és csillagokban, amikor az egek tartóoszlopai megrendülnek. Ez az eszköz az okos telefon, elfér egy kis zsebben, amelyen ma is bárki bármikor olvashatja a jelenések könyvét írott és hangzó formában. Akkor majd azt olvasva az emberek megdermednek félelmükben. Valószínűsítem, hogy ma is, de akkorra biztosan sokkal több okos telefon lesz az emberek birtokában, mint Biblia.

De könyörgöm, miért kell erre az időpontra várni, amikor egy mai döntéssel át lehet adni a Golgotai hősnek, Jézus Krisztusnak az életedet. Ha ez megtörténik, akkor békésen várod megváltásod napját, felemeled a fejed és magabiztosan felegyenesedsz.

Az, hogy Jézus Krisztus visszajön hatalommal és dicsőséggel, nem kétséges. Viszont a másik fontos kérdés, hogy ez mikor lesz. Talán első hallásra furcsának találhatjuk, hogy Jézus azt mondja: Máté 24,36-37 „Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Ember fia eljövetele is”. Legvalószínűbbnek az a magyarázat tűnik, hogy a mennyből földre érkezett Jézus (itt–tartózkodásának idejére) „megüresítette magát, emberekhez hasonlóvá lett”, ezért mondta akkor, hogy csak az Atya tudja. Feltámadása után biztosan újból a teljes mennyei tudás birtokosa lett.

Van még a felolvasott Igében egy könnyen félreérthető részlet. Lukács 21,32 32Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. Sokat vitatott kérdés ez, mikor fog Jézus eljönni. Bizony nem könnyű eldönteni, hogy a „mindez” Jeruzsálem pusztulására, vagy Jézus Krisztus második eljövetelére vonatkoznak-e, mivel ez a két esemény összefonódik ebben a fejezetben. A görög „genea” szónak az Újtestamentumban két jelentése van: náció (nemzet) és generáció (nemzedék). Ebből adódóan kétféle magyarázat létezik.

Első magyarázat. Jézus Jeruzsálem pusztulásáról beszél és kijelenti, hogy az ő kortársai még megérik ezt az eseményt. A 70-es években bekövetkezett nemzeti katasztrófát Jézus kortársai valóban megérhették. De, van itt egy bökkenő, a közvetlen szövegkörnyezet határozottan Jézus második visszajöveteléről szól (Márk 13,26 és 30).

Második magyarázat. Ha viszont a második eljövetelére gondol Jézus, akkor nehézség támad, hogy az ő kortársai nem érték meg az eseményt. Tehát vagy Jézus tévedett (ami lehetetlen), vagy nem generációt mondott, hanem nációt, ami nemzetet jelent. Ebből egyenesen következik, bár sok megpróbáltatáson kell átmennie a választott népnek, a maradékot Isten mégis megtartja. Mi már tudjuk, hogy Isten választott népe Izrael földjén újból nép és történelmi „nemzet” lett. Tehát ez a nemzet meg fogja tapasztalni Jézus Krisztus az „Emberfia” hatalommal és dicsőséggel való eljövetelét.

Lukács 21,33 „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” Korunkban tapasztalhatjuk, hogy igazságnak mondott megállapítások devalválódnak, kiderül róluk, jobbik esetben, csak részigazság, vagy egyes emberek, csoportok a maguk nézőpontját kiáltották ki igazságnak. Ezzel ellentétben Jézus Krisztus kijelentése abszolút, vagyis vitathatatlanul örök igazság. Hiszen ő maga mondja magáról János 14,6 „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”. Tehát ebből egyenesen következik, hogy nincs más, az Atyához vezető út és igazság, csak egyedül Krisztus Jézus.

Számunkra, akik várva várjuk e napot, egy idő nélküli végtelenbe nyúló vágyott öröklét kezdetét jelenti majd, amikor örömmel megállhatunk az Emberfia előtt, aki eljön értünk a felhőben. Lukács 21,34-36 „34Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35mint valami csapda, mert rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.” ÁMEN

Joó István

Isten igazsága a testté lett ige!

János 1,9-18 9Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. 10A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: 11a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. 12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. 15János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 16Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. 17Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el. 18Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Igehirdetés hanganyaga: https://drive.google.com/open?id=12JOSh2lh_YX-p_h2h6el1U4p96pvixY2

Jézus az emberi testbe született Krisztus kijelentette magáról (János 14,6) „én vagyok az út, az igazság és az élet”. A törvény Mózes által adatott, de a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg világunkban. Ő az abszolút igazság, az Ő igazsága vitathatatlan, felüláll mindenen. Isten igazságán kívül minden más igazság relatív, vagyis csak nézőpont kérdése.

János evangéliumának első fejezetéből olvastuk fel a mai istentiszteletünk alapigéjét. Mindig csodálattal töltött el, János evangéliumának első fejezete, abból is különösen az első tizennyolc verse. Az elbukott ember a világtörténelemben létező legnagyobb ajándékot kapta Isten Fiában. Csodálom azt a minden emberi értelmet felülhaladó önfeláldozást, amit Istennek egyszülött Fia, a világteremtő hatalmas Krisztus véghezvitt. Isten szeretete minden elképzelésünket felülmúlóan kiábrázolódott Jézus Krisztusban.  Harminchárom évre felfüggesztette dicsőséges krisztusi voltát és korlátolt emberi létformát választotta, hogy Isten világmegváltási üdvtervének részeként vállalt küldetését beteljesítse. Mindezt tette azért, hogy nekem, bűneinek rabságában vergődő, megkötözött, halált érdemlő embernek szabadulást és örök életet adjon.

Ha nézzük és összehasonlítjuk az Újszövetségi írásokban lévő négy evangéliumot, mindegyik a Megváltó földi életével foglalkozik, de mégis mindegyik teljesen más nézőpontból mutatja be őt.

Máté Dávid Fiaként, Izrael trónja Örököseként, a zsidók Királyaként mutatja be Jézus Krisztust.

Márknál Krisztust Jahve szolgájaként, Isten tökéletes, engedelmes munkásaként látjuk.

Lukács inkább a Megváltó emberi mivoltával foglalkozik, és tökéletes emberként mutatja őt, az Emberfiát.

A negyedik evangélium úgy láttatja őt, mint a Földre jött mennyei Megváltót, Isten örökkévaló Fiát, Aki testté lett és lakozott az emberek között.

János evangéliumának kiemelt témája a Megváltó istensége. Krisztus isteni mivolta ebben a könyvben olyan teljességgel van bemutatva nekünk, mint sehol máshol. Ebben a negyedik evangéliumban az Úr Jézus Istenfiúsága a kiemelkedő, ebben van megmutatva, hogy akit angyalok hirdettek a betlehemi pásztoroknak, aki 33 évig a Földön járt, akit megfeszítettek a Golgotán, de harmadnap győztesen előjött a sírból, majd negyven nap múlva eltávozott ezekről a színhelyekről, nem más, mint a Dicsőség örökkévaló Ura Krisztus Jézus.

Jn1:1-3 „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett és nélküle semmi sem lett, a mi létrejött”. Mennyire különbözik ez a többi evangélium nyitóverseitől! János azzal nyit, hogy Krisztust azonnal nem az Emberfiának, nem is Dávid fiának, hanem Isten Fiának mutatja be. János visszavisz minket a kezdethez, és megmutatja, hogy az Úr Jézusnak nem volt kezdete. János túllép a teremtésen és megmutatja, hogy maga a Megváltó volt a Teremtő. Ezekben a versekben minden mondat méltó a leggondosabb figyelmünkre és arra, hogy imádkozva kérjük Urunkat, nyissa meg számunkra Igéje valódi üzenetét.

Mivel igehirdetésünk alapjául a János 1,9-18 versig van kijelölve, vizsgáljuk azokat az Igéket, amennyire a rendelkezésünkre álló idő engedi.

(Jn1:9) „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.” Krisztus az élő Ige „az igazi világosság”, mely megvilágosít minden embert, és az Ige fényében megláthatjuk magunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk. Amint olvassuk (2Kor 11:14) „maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.”, de ezt csak a becsapás kedvéért teszi. Krisztus azonban a világban lévő minden hamis világossággal szemben az igazi világosság. Az igazi világosság úgy különbözik a hamis világosságtól, mint a nap világossága a hold világosságától. Mint tudjuk a hold fénye a nap világosságának csak gyatra tükröződése.

(Történet): Gyermekkoromban Édesapámmal egy nyári éjszakán az erdőben jártunk és a sötétben egy helyen rengeteg apró világító fénypontot láttam. Meglepődve kérdeztem, ez micsoda. Édesapám elmagyarázta, hogy ezek bizony szentjános bogarak. Erről az eseményről gondolkodva, felmerült bennem a kérdés, hogy ebben a lelki sötétségben élő világunkban tudunk-e életünkkel ilyen világító fények, fénypontok lenni, amelyet akarva, akaratlanul észrevesznek az emberek.    

Jézus azt mondta magáról a farizeusoknak (János 8,12) „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”. Mégis miből tudhatjuk meg, vajon igazi világosságban járunk-e, mert önmagunkkal szemben könnyen elfogultak lehetünk. Erre is megadja az egyértelmű választ (1János 2,9-11) „9Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. 10Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne semmi megbotránkoztató; 11aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.”

Van, aki a szíve kincseiből jót hoz elő, van, aki egészen mást. 2. Történet: Személyesen nekem mesélte egy már éltes bemerített hölgy a történetét. A lényege röviden az, hogy a lakhelyüktől távolabbi helyen látogatóban voltak egy rokonuknál. Ma is gyülekezetbe járó hívő atyafi hazainduláskor felajánlotta a hölgynek, hogy szívesen hazaviszi autójával, hiszen az útba esik. A hölgy kifogást keresett, hogy neki még más helyre is kell menni. Hogyan mentem volna vele, biztosan ki akart velem kezdeni!) Én helyén kezeltem a dolgot, tudom, mindenkiből az jön ki, ami benne van. Az, hogy másról mit gondolunk, mit feltételezünk, az a szívünkben lakó szeretetről, vagy annak hiányáról tanúskodik. Vigyázz drága testvérem, a Te gondolataid, a Te felelősséged.

(Jn1:10) „A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt”. Ebben az egy rövid mondatban milyen hatalmas mennyiségű lényeges információ van belesűrítve. „A világban volt”, ez a szentháromság második személyére, Krisztus megtestesülésére, és arra a harminchárom évre utal, amíg az emberek között lakozott. Ezután, van csak megírva róla, hogy „és a világ általa lett”. Ez felnagyítja, kiemeli az Ő isteni dicsőségét, aki megtestesült és emberi létformát vett fel. Ebben a rövid mondatban ezután kijelenti a következő tragédiát: „de a világ nem ismerte meg őt”. Hogyan történhetett meg, hogy a világ nem ismerte meg Őt, akit a próféciák évszázadokkal előbb bejelentettek, aki tanításaiban kijelentette magát és annyi, de annyi csodát tett, amire közönséges ember képtelen. Ennyire vakok voltak az akkori és a mai emberek nagy része? Vakok voltak, mert e világ fejedelme elvakította őket.

(Jn1:11) „a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.” Jézus abba a világba jött, amit ő teremtett. Ószövetségi írásokban van feljegyezve, hogy Isten kijelenti „elsőszülöttem Izrael”. 1Kor. 10,4-ben így írja Isten Igéje „és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt.” Tehát Egyiptomból való kivonulástól kezdve a negyven éves a pusztai vándorlás idején Krisztus velük ment, felhő és tűzoszlop formájában Izrael táborában volt.  Ráadásul testi vonatkozásában is Izrael fiaként született.

A világot a tudatlanság vádolja, de Izraelt leginkább a hitetlenség. Igen! Ahelyett, hogy üdvözölték volna a mennyei Látogatót, elkergették az ajtajuk elől, sőt hamis vádakkal Istenkáromlásért megfeszítették, mert a magasságos Isten fiának nevezte magát. Ki feltételezte volna, hogy a nép, melynek ősei oly sóvárogva vártak a Messiás megjelenésére hosszú korszakokon át, elveti majd Őt, mikor végre megérkezik közéjük?

János 1,12 „12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében” Mert kegyelemből van üdvösség hit által, Isten ajándéka ez nem a mi érdemünk (Ef. 2,8).  Aki befogadja, úgy fogadja el Krisztust, mint az örökkévaló szerető Isten nekünk kínált ajándékát. Akik befogadják, nem számít, hogy zsidók, vagy pogányok, gazdagok, vagy szegények, írástudatlanok, vagy tanultak, a személyes megváltójukként fogadják be Krisztust, abban a csodálatos kiváltságban lesz részük, hogy „Isten gyermekeivé” lesznek.

Isten gyermekének lenni egy rangot, kiváltságot jelent, egy különleges státuszt. „Krisztusban, Őbenne”, az Efézusi levél első fejezete tizenkétszer utal ezzel a kifejezéssel a megváltottak kegyelmi állapotára. A földi kegyelmi állapot olyan jogok birtoklását jelenti, melyek következtében mássá lesz az élet.

3. történet Egy alkalommal egy gazdag amerikai igazgató barátjának a rendelkezésére bocsátotta Jaguárját egy meghatározott időre. Ugyanis ez a barátja nagy megszorultságban volt és a régi autója is használhatatlanná vált már olyannyira, hogy bontóba kellett adnia, azonban munkájához elengedhetetlenül szüksége volt valamilyen közlekedési eszközre. Ekkor adta oda Jaguárját úgy, hogy ráadásul minden ezzel járó kiadást is fedezett, ami a kocsihasználattal együtt járt. Ez a jószívű ember gyakorlatilag jogokat ajándékozott a barátjának. Az autó tulajdonjoga az övé maradt, de átadta a használati jogot. Ebből következett, hogy a barátja az autó minden áldását élvezhette abban a nehéz időszakban.) Ugyanez történt Krisztus és a megváltottak között. Jogot kaptunk arra, hogy ami Krisztussal történt, ami Őbenne megvalósult, azt a magunkénak tudhassuk.

Jn1,12-13 „12Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, 13akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” Tehát akik hittel befogadják Jézus Krisztust, azok Istentől újjászületnek. Mit is jelent igei értelemben újjászületni. Amikor Nikodémus a farizeusok vezető embere egy éjszaka beszélt Jézussal, megkérdezte, „hogyan születhetik az ember, amikor vén”? Jézus így felelt (János 3,5) „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és lélektől, nem mehet be az Isten országába”.

Az ember hármas egységből áll, test, lélek és szellem. Szellemünkben születünk újjá Istentől. Ha kitárjuk szívünket, hogy Jézus Krisztust befogadjuk, Ő örömmel megteszi, de vajon van-e számára szívünkben elég hely. Ami Jézus előtt kitöltötte szívünket, a világ szeretete, szenvedélyek, szellemi megkötözöttségek és még sorolhatnám, azokat kitessékeltük-e életünkből, hogy a drága „Bárány”, Jézus vére teljesen megtisztítson bennünket és a bennünk lévő Isten alakú űrt teljesen ő töltse ki. Ha ezt megváltónktól kapott vággyal megtettük, akkor a Szentlélek lakozást vesz bennünk és Isten kegyelméből elvezet bennünket minden igazságra. ÁMEN.