Megnyílt az ég!

 

Máté 3,13-17 13”Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. 14János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? 15Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki. 16Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke, mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. 17És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”

Hangfelvétel meghallgatható:

https://drive.google.com/file/d/1IajMeeiargwNrjH1zm8nPLPOVwXgwrfy/view?usp=share_link

(Máté 3,13 újból felolvasni.) Jézus a Galileai Názáretben nőtt fel és ott lakott történetünk idejéig Édesanyjával és Testvéreivel. Jordán folyóról tudjuk, hogy Szíria déli részén ered, a Genezáret tavába torkollva azon átfolyik, hosszában szinte végigfolyik Izrael földjén, több kisebb patak vizét gyűjtve végül a Holt tengerbe ömlik.

Bemerítő János Jeruzsálem közelében a folyó túlpartján Betániában lévő folyószakasznál tevékenykedett, melyről a Máté 3,5-6-ban így tudósít bennünket Isten Igéje: ”Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke;  és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.”

Jézusnak Galileából három napig tartó út során közel 120 kilométert kellett gyalogolni, míg elérte azt a folyószakaszt, ahol János keresztelt.  

Január 6. vízkereszt napja. A keresztyén hagyomány szerint január 6-át szokás Jézus bemerítése ünnepének tekinteni. Tudvalévő, hogy ez egy évszázadokkal később a naptárkészítéskor megállapított dátum, ugyanúgy, mint a születésének december 24. dátuma. Nem is fontos igazából, hogy valójában az év melyik napjára estek ezek a nagy horderejű események. Ami fontos, sokkal inkább az: meghalljuk-e magunknak a történések üzenetét, ha igen azok megváltoztathatják-e gondolkodásunkat és életünket?

Jézus bemerítése! Nem véletlen, hogy mind a négy evangélista beszámol Jézus bemerítéséről. Mindegyik kicsit más szemszögből, de a lényege ugyanaz. Máté és Márk szinte ugyanazokkal a szavakkal írja le az üdvtörténet szempontjából igazán nagy horderejű eseményt. Jézus az Isten Fia szolgálata ott és akkor kezdődött, amikor János a Jordán vizében alámerítette és galamb formájában leszállt rá a Szentlélek.

Máté 3,14-15 14”János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? 15Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki.” Jézus teljes mértékben emberré lett, és teljes mértékben Isten volt. Minden szinten azonosulni akart velünk, kivéve a bűnt. Földi létében is példaértékű engedelmes tiszta életet élt.

Jogosan felmerülhet az a kérdés, ha Jézus Isten Fia, aki maga is Isten, akkor miért van szüksége bemerítésre? Annál inkább, mert Jézus Jeruzsálemben a templomszentelési ünnepen kijelenti magáról „Én és az Atya egy vagyunk” (János 10,30). Tehát marad a kérdés, mégis miért volt szüksége bemerítésre?

Jézus bemerítkezésére a következők miatt volt szükség, erre Jézus maga adta meg a választ Jánosnak: „Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk”.  Tehát azért, hogy betöltsön „minden igazságot”. Krisztus a vízkeresztséggel, bemerítéssel máig szóló példával kinyilvánította, hogy Isten céljaira lett elkülönítve, és készen áll rá, hogy eleget tegyen Isten elvárásainak. Földi küldetése során mindent az Atya akaratának alárendelve végzett. Tehát ez a bemerítés lényege és célja.

Máté írásaiból tudjuk (Máté 3,7-8), hogy Farizeusok és szaddaceusok is mentek a Jordánhoz bemerítésre, de ők számításból.  Ha valakinek nincs bűnbánata és a bemerítést nem előzi meg őszinte bűnvallás, akkor bemerítése után ugyanúgy, ugyanott folytatja, ahogyan előtte élt, mert nem született újjá, ezért nem lett Isten céljaira elkülönített. Ebből következik, hogy esze ágában sincs Istennek tetsző „szent” életet élni. Kornya Mihály parasztpróféta vallott így élete utolsó éveiben: „Csak Isten tudja, hogy hány ördögöt merítettem be.”

Drága testvérem én tudom, és te is tudod, amikor valóban újjászülettél, akkor a mi Urunknak Krisztus Jézusnak Istene és Atyja a Krisztusban megáldott minden olyan szellemi áldással, amiről valaha is álmodtál. Ha nem hiszel nekem, akkor vedd elő a Bibliát és lapozd fel Efézus 1,3-nál: Áldott a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket. (Én a Csia fordításból idéztem).

Hogy velem együtt mindezt eddig nem tapasztaltad? Ezzel egyetértek! Újjászületett szellemünkbe mindezt Istenünk belénk plántálta, Ő nem hazudik, ha Isten Igéje mondja, akkor az megcáfolhatatlan igazság. Az elmúlt péntek este értettem ezt meg igazából, ezért mondok egy példát. Mindenkinek van telefonja, tabletje vagy számítógépe. Samsung Galaxy A70 telefonhoz letöltöttem a „Felhasználói kézikönyvet”, mit gondoltok hány oldalas, elárulom 206 oldalas. Mindez a sok lehetőség bele van programozva, egyedül csak rajtam múlik, hogy ebből mennyit tudok, vagy mennyit akarok használni.

Szerető Atyánk a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott bennünket újjászületéskor Krisztus Jézusban. Értitek, az újjászületett szellemi részünkbe mindez bele van programozva, egyedül rajtam és rajtad múlik, hogy mindebből mennyit tudsz, mennyit akarsz használni és kamatoztatni Isten dicsőségére.

Tehát azért is volt szüksége Jézusnak a bemerítésre, hogy azonosuljon a bűnösökkel, jóllehet ő maga soha nem vétkezett, ezért neki nem kellett bűneit megvallva megtérnie, vagy változtatni életvitelén.

Még azért is volt szüksége a bemerítésre, hogy közösséget vállaljon a bemerítő János által indított új mozgalommal, mely megtérésre hívja az embereket: ha Isten országához akarnak tartozni, akkor hagyják el a maguk útjait, fogadják el Krisztust, és kövessék Istent.

16Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke, mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. 17És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Máté 3,16-17.

A ma felolvasott alapigéből kiemelt fő gondolat: Megnyílt az ég! A Bibliát olvasó és ismerő emberek tudják, ha megnyílik az ég, akkor mindig valami nagy horderejű esemény, vagyis Isten és ember közötti élő kapcsolat történik.

Lukács evangélista Jézus bemerítési eseményének leírásában megemlít egy érdekes mozzanatot, amelyik a másik három evangéliumban nincs leírva. Így hangzik: „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég,” Lukács 3,21.

Kedves Testvérek! Közületek ki vette észre a kicsinek tűnő, de nagyon lényeges különbséget? Bizony itt van leírva, hogy Jézus bemerítése után imádkozott és utána van csak írva, hogy megnyílt az ég, galambhoz hasonló testi alakban Jézusra leszállt a Szentlélek, és hang hallatszott a mennyből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”

Ha egy eseményről több szemtanú beszámolóját meghallgatjuk, vagy leírását elolvassuk, csak akkor áll össze a teljes kép.

Igen, Jézus most is, mint földi küldetése során oly sokszor, a Jordán folyóban való bemerítése után imádkozott. Sosem felejtem el életem nagy eseményénél, a bemerítésem után én a térdeimen voltam, fölöttem Mónus Dániel és Nagy Sándor lelkipásztorok kezeiket fejemre téve áldáskérő imádságban fohászkodtak a mindenség dicsőséges Urához. Ott, akkor hallva imádságukat, meghatódva közben én is imádkoztam, Úr Jézus, kérlek hallgasd meg értem mondott imádságukat. Hogy miért tettem mindezt? Mert életem legnagyobb horderejű őszinte döntésére került pecsét akkor a bemerítésemmel.

Mennyei Atyánk az őszinte szívből jövő imádságra mindig válaszol és én tudom, hogy az akkori imádságom is meghallgatásra talált.

Jézus Krisztus bemerítése utáni imájára válaszul megnyílt az ég, Szentlélek galamb formájában leszállt rá, és mennyei szózat hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3,17b).

Következő kérdés, ami felmerült bennem, miért kellett Isten Lelkének galamb formájában aláereszkedni és rászállni Jézusra?

Jézus emberi testben sem szűnt meg Istennek lenni. Azonban emberi testben és emberi gyengeségében Jézusnak, mint embernek szüksége volt újból és újból Szentlélekkel való betöltekezésre. Neki is szüksége volt újból és újból a Lélek erejére.

ApCsel 10,37-38 Péter apostol prédikálja Kornéliusz házanépének: „Ti tudjátok, mi történt, Galileától kezdve egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: a názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele.”

Jézus minden tettét – prédikációit, gyógyításait, szenvedését, illetve a bűn és a Sátán feletti győzelmét a Szentlélek erejével vitte véghez. Jóllehet egészen Isten volt, mégis kész volt félretenni, korlátozni jogait és kiváltságát, és egészen emberré lett, hogy úgy boldoguljon, ahogy nekünk kell, vagyis Isten Szentlelkére támaszkodva, az Ő erejével és hatalmával.

Gondoljuk csak végig, mielőtt tanítványait a tizenkettőt kiválasztotta, az egész éjszakát imádkozással töltötte. Ebből azt következtetem, hogy az Istenember a tévedhetetlen döntéshez az Atyától bölcsességet kért, és a Szentlélek megadta számára tanítványai kiválasztásához ezt. A Gecsemáné kertben elfogatása előtt órákig imádkozott, amíg a tanítványai újból és újból szundikáltak. Imádkozott, mert neki is szüksége volt a Szentlélek erejére, hogy helyettünk ki tudja inni Isten haragjának a poharát.

Kedves testvéreim, ha Isten Fiának Jézus Krisztusnak szüksége volt a Szentlélektől való bölcsességre és erőre, akkor nekünk kegyelemre szoruló teremtményeknek még inkább. Ha nem érzitek a Szentlélek jelenlétét, hatalmát életetekben, ha nincs ott bennetek a Lélek gyümölcse, akkor nem is olyan biztos, hogy hozzá tartoztok. Pál apostol felsorolja a Lélek gyümölcsét: Szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség.

János apostol első levelében bíztat bennünket, vizsgáljuk meg magunkat, hogy valóban Krisztustól vagyunk-e? Képesek vagyunk-e, hogy tovább romboljuk az ördög munkáját? ApCsel. 4,31-ben olvassuk, „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.”

Kedves testvérek, aki a gyülekezet falain kívül szégyelli Isten evangéliumát, azt nem töltötte be a Szentlélek, és nem a Szentlélek vezetése alatt éli az életét. Akin az Isten lelke van, ott meg kell mutatkozzon az Isten ereje. Ha imádkozunk, ne csak a Szentlélek jelenlétét kérjük, hanem azt, hogy betöltsön bennünket. Ne feledjük, ha Jézusnak szüksége volt, hogy betöltse a Szentlélek, akkor nekünk még inkább szükségünk van rá.

Megnyílt az ég! Bárcsak megértenénk mindnyájan és mindazok az emberek is, akikért valaha imádkoztunk, akiknek bizonyságot tettünk Jézus Krisztusról. Bárcsak megragadnánk az alkalmat, hogy velük együtt bemenjünk addig, amíg a megnyílt ég nyitva van. Olyan döbbenetes a tíz szűz példázatában olvasható történet, amikor az öt balga szűz zörget az ajtón: „Uram nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket” (Máté 25,11-12).

A felolvasott Máté 3,15 alapigénkben azt olvastuk, hogy megnyílt az ég, még ezen kívül is olvashatunk több hasonló eseményről a Bibliában.  A keresztyén emberek számára Jézus Krisztus földre születése hatalmas esemény volt, amikor megnyílt a menny, angyalok sokasága kísérte el Isten Fiát (János 1,1-2). Bibliában több esetben olvashatunk a megnyílt égről. A három tanítvány számára ilyen megdöbbentő csoda volt a megdicsőülés hegyén történt esemény és az Atya szózata. István apostol a zsidó nagytanács előtt közölte vádlóival ApCel 7,56 „Íme látom az eget megnyílva és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll”.

Isten ígérete szerint a közeljövőben meg fogy nyílni az ég, de az olyan hatalmas természetfeletti esemény lesz, hogy azt kivételesen minden ember meglátja, amikor Krisztus Jézus nagy hatalommal és dicsőséggel visszatér.

Istenünk felénk irányuló csodálatos, minden emberi értelmet felülmúló szeretete és kegyelme lett nyilvánvalóvá Jézus Krisztus földre jövetelében. Mert Isten nem akarja a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy minden ember megtérjen és éljen. Ma még tart a kegyelmi idő, még nyitva a menny minden megtérő bűnös ember előtt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket.

Jézus így válaszolt Nikodémusnak a zsidó főpapnak: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg Isten országát” (János 3,3). Tudjuk, ha Jézus Krisztus tanításában úgy kezdte mondatát, „bizony, bizony, mondom néked”, akkor ez azt jelentette, hogy halmozottan nyomatékosította az üzenetét, akkor az megmásíthatatlan örök igazság.

Ha bűnbánó szívvel elfogadtad Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét, ha Szentlélek által újjászülettél, akkor megélt valóság számodra is a Zsoltárok 23,6-ban Dávid király bizonyságtétele „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján”. Tudjátok kedves testvérek mit jelent ez, „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján?” Velem van, mellettem van, körülvesz Isten „jósága és kegyelme”, mint amikor napfényes időben az árnyékunk elválaszthatatlan tőlünk. „Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” Zsoltárok 34,9.  ÁMEN

Az Úr követe elküldésének ígérete!

 

Malakiás 3,1-5 1Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek URa. 2De ki tudja majd elviselni eljövetelének napját, és ki állhatna meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. 3Ahogyan nekiül az ötvös, hogy megtisztítsa az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az ÚRnak. 4És olyan kedves lesz az ÚRnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajdani években. 5Eljövök majd, és ítéletet tartok fölöttetek. Hamarosan vádat emelek a varázslók, a házasságtörők és a hamisan esküt tevők ellen; azok ellen, akik sanyargatják a napszámost, az özvegyet és az árvát, akik elnyomják a jövevényt, mert nem félnek engem! – mondja a Seregek Ura.

Malakiás 3,1-5 Igehirdetés Hangfelvétel

https://drive.google.com/file/d/1WSGdNJQbjCsTluUIcOOdEEJcj5jDQ79b/view?usp=share_link

Ma advent harmadik vasárnapja van, már meggyújtottuk a harmadik gyertyát is. Várakozás időszakában vagyunk, de a többséggel ellentétben nem a hatalmas Krisztus kisded Jézusként való földre születésének emlékünnepét a karácsonyt várjuk, hanem Krisztus Jézus dicsőséges második visszajövetelét. Felolvasott igerészben az Úr követe, az „Újszövetség követe” elküldésének ígérete hangzott el.

Malakiás könyve az Ószövetségi Bibliában és időrendben is az utolsó, utána négyszáz évig nem hangzott élő prófétai üzenet a zsidó nép felé. Isten kegyelméből Malakiás próféta könyve akkor íródott, amikor a babiloni fogságból hazatért zsidók ismét nagy nehézségekkel küszködtek a társadalom szinte minden szegmensében, ráadásul a lelki életük is hanyatlásnak indult.

Részben ugyanazok a bajok kerültek előtérbe, mint másfél évszázaddal korábban, amikor a babiloniak meghódították és fogságba hurcolták őket. Alig tértek még haza, máris éppoly hűtlenek lettek, mint Atyáik egész történelmük során a múltban. A nép elvesztette Istenbe vetett hitét és bizalmát. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a babiloni fogságból való szabadulás és a helyreállás csodálatos kegyelme a következő nemzedékre már nem volt építő hatással.

Malakiás nevének jelentése: „az Úr hírnöke”, akit az Úr küldött az újból istentelenül, és nemtörődöm módon élő zsidó néphez. A Jeruzsálemi nagytemplom már jó száz éve újjáépült, ismét áldoztak és ünnepeltek. Nehémiás könyvéből tudhatjuk, amikor egy - egy időre visszatért Perzsiába, távollétében szinte mindig elvadult a nép, nem győzte őket dorgálni és helyreállítani. Talán ennek egyenes következménye, hogy nem tért vissza templomába az Úr dicsősége. Papok és a nép között alig akadt olyan, aki komolyan vette volna az Úr törvényét.

Ilyen társadalmi és vallási körülmények között hangzott Malakiás prófétai üzenete Isten szeretetéről, a kilátásba helyezett fenyítéséről és a Messiás eljöveteléről.

Isten üzen azoknak, akik akkor és ma is kételkednek ígéreteiben. Malakiás biztosította őket, hogy eljön, akire várnak – a Messiás, ám előtte követet küld az Úr, aki utat készít neki. Ez a prófécia bemerítő János, Jézus előfutára eljövetelével teljesedett be.

Egyedülállóan érdekes műfaj a Bibliában Malakiás egész könyve. A szerző egyszerűen és közvetlenül enged bepillantást kérdés és felelet formájában elhangzó Isten és a nép közötti párbeszédbe. Összesen 23 ilyen kérdés-felelet hangzik el ilyen párbeszéd formában.

Malakiás könyvének olvasása során kiderül, hogy Izrael engedetlen népe egyszerűen kétségbe vonja Isten szeretetét. Mire is alapozzák ezt az állításukat? A nép csalódott, mert a korábbi próféták által megjövendölt dicsőséges események elmaradtak, nem tért vissza templomába az Úr, nem tűntek el az ellenségeik, a nemzetek nem tisztelték, nem becsülték Isten népét. Valahogy azt remélték, hogy mindez azonnal bekövetkezik. Mivel sokkal tovább kellett erre várniuk, mint amire számítottak, lelkileg nemtörődömmé váltak, ismét istentelenül éltek.

Talán úgy vélték, hogy a két szép szemükért kell, hogy szeresse őket Isten. Abban reménykedtek, hogy elég az, ha a kiválasztott néphez tartoznak. Talán ma is sokan úgy hiszik, hogy bizonyos előjogokkal jár, ha elfogadják Jézus Krisztust életük Urának, Megváltójának. Épp ellenkezőleg, Isten megváltott gyermekeinek példaképpé kell válni a világ fiai előtt. A világ fiai nagyon jól tudják, hogy nekünk, hogyan kell élnünk az életünket.

Már az ószövetségi zsidó nép felé a Sínai hegynél a szövetségkötés alkalmával elhangzott Isten részéről az első csodálatos ígéret, melyet később kicsit más-más formában többször megismételt: „Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyet ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged az Úr”. Ugyanehhez a feltételhez szabja az Úr az egészséget, és a gyógyulástól kezdve az anyagi áldásokig szinte mindent, amire vágyott a kiválasztott nép. (2Mózes 15,26; 5Mózes 11,13; 5Mózes 15,26).

Mindezek ószövetségi ígéretek mondhatják azok, akiket érzékenyen érintenek az ÚR parancsolatai. Akik így gondolkodnak, azokat ki kell ábrándítanom, Jézus Krisztus az Újszövetségben elhangzott „Hegyi beszédében” (Máté 5,1-7,29) még magasabbra teszi a lécet.

Ha öszefüggéseiben olvassuk, és szemléljük a Bibliából, (mint a leghitelesebb forrásból) Izrael népének történelmét, világosan kiderül, hogy mindig a nép részéről történt meg a szövetség feltételeinek felrúgása, és sohasem Isten részéről. Aki ismeri a szövetség, a szerződés fogalmát, az tudja, ha az egyik szerződő fél nem tartja magát a szerződésben megfogalmazott megállapodáshoz, akkor a másik félre sem kötelező a megállapodás betartása. Ennek ellenére az Úr nem egyből fordít hátat a hűtlen népnek, újból és újból prófétákat, követeket küld, de legtöbbször hiába. Jeremiás próféta így fogalmazza meg: „Mert szeret az Isten, azért nincs még végünk” Jeremiás siralmai 3,22-23.

„Térjetek meg hozzám és én is hozzátok térek” üzeni Malakiástól az Úr. „Átok sújt benneteket, mert be akartok csapni engem.” Akkori és a mai ember mentalitásában, Istenhez való viszonyulásában nagyon hasonlít egymásra, bár a bűneik választják el őket Isten áldásától, mégis azt mondják, az Úr nem igazságos és panaszkodnak.

 „38Nem a Felséges szavától függ a rossz is, meg a jó is? 39Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett?” Jeremiás siralmai 3,38-39.

Mindig, minden korban, a szerető Isten szövetségét lábbal taposók nevezték és nevezik őt igazságtalannak. A hűséggel engedelmeskedők, pedig áldják, magasztalják, és dicsőítik az igazságos ÚR szent nevét.

Malakiás kijelentette: Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek URa. 2De ki tudja majd elviselni eljövetelének napját, és ki állhatna meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. 3Ahogyan nekiül az ötvös, hogy megtisztítsa az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Malakiás 3,1b-2

Az engedetlen papság és a hűtlen nép számára félelmetes lesz az Úr napja. Az engedetlen népet csak a szenvedésben a nyomorúság kohójában tudja megtisztítani Isten. Az ötvös tüze kohóban olvasztva tisztítja az ezüstöt. „Egyszer megkérdeztek egy ötvöst, honnan tudja meddig kell hevíteni az ezüstöt? Azt mondta a mester, amikor meglátom magamat benne, akkorra kiég belőle minden salak, minden szennyeződés és fényes lesz a felülete.” Mert az Úr eljövetelének napja olyan lesz, mint az ötvösök tüze, üzeni Malakiástól Istenünk a Seregek Ura.

Malakiás próféta hűen tolmácsolta Isten üzenetét a zsidó népnek, de a megtérésre hívó üzenet kemény, érzéketlen szívekre talált, pedig nyomorúságukból való egyetlen menekülési útvonal a Seregek Urához való hűség és engedelmesség.

Az elmúlt hetekben itt idéztem István, az első vértanú jeruzsálemi védőbeszédéből. Ap.Csel. 7,42-ben beszél István az ősatyáik hűtlenségéről, amikor Mózes negyven napig Isten társaságában volt a Sínai hegyen, hogy átvegye a kőtáblákra írt „Tízparancsolatot”. Mivel sokáig volt távol, ezért Áront kényszerítették, hogy aranyborjút készítsen nekik, hogy az legyen az Istenük. Ez aztán hálátlanság a javából, a gondviselő, szabadító Istenük annyi csodát, tett velük, értük a szemük láttára, amit átéltek, megtapasztaltak és ez nem jelentett nekik szinte semmit.  Az első nehézséget észlelve lázadozni kezdtek és hűtlen szívükkel visszakívánkoztak a bűn Egyiptomába, a bálványistenek hazájába. István pedig így summázza a tanulságot: ApCsel 7,42 „Isten pedig elfordult tőlük, és kiszolgáltatta őket arra, hogy imádják az ég csillagseregét, amint megvan írva a próféták könyvében”. Azon a napon a Sínai hegy lábánál mintegy háromezer ember halt meg vétkei miatt.

István szavai olyan bibliai alapelvre mutatnak rá, melyet Isten népének történelme újra és újra igazolt. Ha valaki makacsul elutasítja Istent, azt ő végül többszöri eredménytelen figyelmeztetése után kiszolgáltatja a gonosz erőknek, a Sátán és saját erkölcstelen vágyai befolyásának (Róma 1,24.28).

Isten ugyanis a közvélekedéssel ellentétben – nem tanúsít mindörökké korlátlan szeretetet és megbocsátást az ember iránt, ha közeledése nem talál viszonzásra. Azoknak bocsát meg, azokhoz fordul szeretettel, akik megnyitják szívüket, belátják bűneiket, irgalmat kérnek tőle, akik átadják az életüket Krisztusnak, és őszinte engedelmességgel követik őt. Ám, ha valaki megkeményíti szívét, ellenáll Isten Szentlelkének, valamint visszautasítja a kegyelem és az üdvösség drága ajándékát, arra Isten haragja és ítélete vár. (Róma 2,4-6.8)

„5Eljövök majd, és ítéletet tartok fölöttetek. Hamarosan vádat emelek a varázslók, a házasságtörők és a hamisan esküt tevők ellen; azok ellen, akik sanyargatják a napszámost, az özvegyet és az árvát, akik elnyomják a jövevényt, mert nem félnek engem! – mondja a Seregek Ura.” Malakiás 3,5.

Várjuk az Úr visszajövetlét, de felmerül egy nagyon fontos kérdés, hogyan kerülhetjük el azt, hogy a dicsőséges Messiás jogosan vádat emeljen ellenünk?

Három szóban tudom meghatározni: bűnbánat, hála és engedelmesség! Az ÚrJézus megszabadított bennünket a Sátán rabságából, magára vállalva elszenvedte bűneinkért járó jogos büntetést. Mindezért legyen ott szívünkben az őszinte hála és a hálánkból fakadó önzetlen engedelmesség. ÁMEN.

Most pedig imádkozzunk: kérjük az Urat, hogy adja a bölcsesség és józanság Lelkét, hogy kitartóan és éberen tudjunk várakozni.

Igehirdetésre készült a család!

 

ApCsel 10,17-33 17Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, íme, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, 18és bekiáltva megkérdezték, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak. 19Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: Íme, három férfi keres téged: 20kelj fel hát, menj le, és eredj el velük! Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket! 21Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt? 22Azok így feleltek: Kornéliusz százados, ez az igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt a kijelentést kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz. 23Ekkor Péter behívta, és vendégül látta őket. Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. 24A következő napon megérkeztek Cézáreába, Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket. 25Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, és a lábához borulva hódolt előtte. 26Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: Állj fel, én magam is csak ember vagyok! 27Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. 28Ekkor így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatba kerülni, vagy hozzá bemenni. Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. 29Ezért is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem? 30Kornéliusz így felelt: Három nappal ezelőtt körülbelül ebben az időben, délután három órakor imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában; 31és azt mondta: Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságod, és megemlékezett alamizsnáidról. 32Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is neveznek. Ő Simon tímár házában szállt meg a tengerparton. 33Ezért nyomban elküldtem hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.

Hangfelvétel

https://drive.google.com/file/d/1BRZIPG-FHtXc9qk1ssWPqRwRijuVOzT0/view?usp=share_link

Kedves igehallgató gyülekezet! Áhítat című könyvünkben a ma felolvasott igével kapcsolatosan kiemelt gondolat: Igehirdetésre készült a család!

Mielőtt kitérnénk az aktuális igerész üzenetének értelmezésére, tekintsünk egy kicsit a történések előtti eseményekre. ApCsel 9,31 „Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.” Isten kegyelméből volt egy aránylag békés időszak, amikor nem volt komolyabb keresztyénüldözés. Az egyház ezt az ajándékba kapott időszakot a „gyülekezet” építésére használta fel, tehát bölcsen kihasználták az alkalmas időt.

Nézzük csak meg mi jellemezte az akkori gyülekezeteket: „az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott”, és eközben épült. Kis hazánkban mintha fordítva történt volna, a kommunista uralom alatt, a gyülekezetek elnyomása idején a baptista közösségünk épült és gyarapodott, ritkább esetben csökkent létszámában. Rendszerváltás után, amikor a gyülekezetek életében igazi békés időszak következett, közösségünk létszámban és környezetére való hatásában sorvadásnak indult.

Vajon miért alakult nálunk éppen fordítva? Hogyan olvastuk az ősegyház életében jellemző történéseket: „békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.” Úgy tudnám újból megfogalmazni: tehát bölcsen kihasználták az alkalmas időt.

Kis hazánkban a hívők egy része ehelyett saját vagyonuk, jólétük gyarapítására használták az alkalmas időt. Mindezt úgy, hogy időt, pénzt, energiát nem kímélve tették, mert ez volt legfontosabb cél az életükben. Pedig Isten igéje azt tanítja nekünk: Máté 6,33 (Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.)

A világi embereknek ilyen hozzáállása a vagyonszerzéshez természetes, talán még érthető is, mert a szocializmus első időszaka nem sok lehetőséget adott a vagyoni gyarapodásra. Félreértés ne essék, nem a keresztyén ember vagyonosodásával van baj, azt arra is lehet használni, hogy többet tudjon adakozni. Azzal van baj, ha közben érdektelenség miatt a gyülekezet (melyet Krisztus testének is nevez a szentírás) közösségében leépül, elsorvad.

Akiknek az ÚR akaratának teljesítése helyett, vagyonuk mindenáron való gyarapítása volt a legfontosabb, haláluk napján rá fognak jönni, hogy mindazt, ami életük célját, értelmét jelentette, nem tudják magukkal vinni. Emlékeztek rá milyen sokszor énekeltük, „Mint a szép csillagok” című ének reflénjét „Egy megmarad meg mit Jézusért tettél”.

Péter apostol rendíthetetlenül járta a megalakult új gyülekezeteket, Liddában egy nyolc éve ágyban fekvő beteget gyógyított meg Jézus Krisztus nevében. Lidda és Sáron lakói mind látták őt és megtértek az Úrhoz. Péter Jézus Krisztus nevében a halott Dorkászt (Tábitát) feltámasztotta. „Elterjedt ennek a híre és egész Joppéban és sokan hittek az Úrban.”

Ilyen előzmények után hozza össze az ÚR Péter apostolt a „pogány” Kornéliusszal, az úgynevezett „itáliai csapat” századosával, valamint házanépével, rokonságával és legjobb barátaival.

Kedves igehallgató gyülekezet, jövő héten, ha az Úr éltet bennünket új egyházi év kezdődik. Tehát újra advent következik. Várakozás, eljövetel, az Eljövendő várása. A te életedben is kedves testvérem? És a családodéban? A ma felolvasott igénk egy olyan családról tudósít, melynek tagjai a családfő vezetésével szintén várakozásban éltek.

Mire is vártak? Arra, amit Péter apostolon keresztül üzenni fog nekik az Úr. Bátran kijelenthetem, számukra minden várakozásukon felül be is teljesedtek az események. Az istenfélő Kornéliusz a családfő, annyira biztos volt ebben, hogy a vele egy házban lakókon kívül még a rokonait és a legjobb barátait is meghívta Péter apostollal való találkozásra. Milyen hatalmas hite volt ennek a „római” századosnak. Ezt mondta Kornéliusz ApCsel 10,33 „Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr”.

Kornéliusz nagy reményeket fűzött az „angyali üzenetben” közölt események beteljesedéséhez. Miért? Mert, amit várt azt életbevágóan fontosnak tartotta. Maga és családja számára áldásként fogadta, ezért másoknak is akart juttatni belőle. Ezt a gondolatot ismételjük meg még egyszer: Mert, amit várt, azt életbevágóan fontosnak tartotta. Maga és családja számára áldásként fogadta, ezért másoknak is akart juttatni belőle.

Vajon mi, akik 20 – 30 – 40 éve elfogadtuk Jézus Krisztust életünk urának, megváltójának, fontosnak tartjuk, hogy Jézus Krisztusban áldásként kapott örök életet, üdvösséget kívánatossá tegyük mások számára is? Fontosnak tartjuk, hogy megosszuk az „örömhírt? Barátom, ismerősöm, szomszédom, gyermekem, Jézus Krisztus annyira szeret téged, hogy magára vette, elviselte bűneidért járó jogos büntetést és meghalt érted a keresztfán. Mindezt tette azért, hogy neked Krisztusban örök életed üdvösséged legyen. A felkínált kegyelmet csak el kell fogadnod!

Kedves Testvéreim az Úrban, felmerült bennem egy kérdés. Ha egy családtagod, vagy barátod olyan ballépést akarna elkövetni, amelynek büntetési tétele mondjuk húsz év fegyház. Biztos vagyok abban, hogy téged borzalommal töltene el a gondolata is, és tudom, minden tőled telhetőt megtennél, hogy lebeszéld arról a lépésről. Húsz év szigorított fegyházban és ráadásul még a szégyen is.

Nézzük egy kicsit más szemszögből ezt a feltételezett esetet. Húsz év szinte semmi, ahhoz képest, amikor Jézus a pokol tüzét úgy jellemzi, hogy olthatatlan tűz, mint szenvedés helye. (Mt 7,23; Jn 5,29; Mt 11,23; Lk 16,23; Mk 9,43-44; Jelenések 20,10.15) Aki a kárhozat helyére kerül, összehasonlíthatatlanul többet veszít, mint egy börtönbüntetésre ítélt személy. Vajon szeretteink, barátaink megmentése a pokol tüzétől a kárhozattól, sokkal, de sokkal fontosabb ügy nekünk, mint a példának hozott börtönbüntetéstől való megóvás?

Most térjünk vissza Cézáriába Kornéliusz házába, hiszen az események ott csodálatos fordulatot vettek. ApCsel 10,44-48 „Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentlelket, mint mi? És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében.”

Számomra Kornéliusz százados egy irigylésre méltó ember, hiszen ezután örömmel mondhatta: „de én és a házam népe az Urat szolgáljuk!” A Bibliában kinek a szájából hangzott el ez a vallomás? Józsué 24,15.

Képzeljük csak el mi történt volna, ha Kornéliusz felesége, akinek nevét nem említi a Biblia, a sarkára állt volna és azt mondja, én római patrícius lánya vagyok, ide az én házamba ilyen jött – ment népséget pedig nem hozol! Hála Istennek akkor még hatásában ismeretlenek voltak az úgynevezett feminista mozgalmak a maga erkölcsrontó és családtorzító hatásaival. Az Ószövetségben Eszter könyvében olvashatunk egy kísérletet Vásti királyné részéről, de a férje Ahasvérus király rövid úton rendezte a helyzetet, ezért lehetett új királyné Eszter személyében.

Manapság nagyon sok családban, ahol a feleség nem adja meg a férjnek, mint családfőnek Istentől rendelt formában a tiszteletet (talán azért, mert otthonról ezt a családmintát hozta), a gyermekek előtt többször tiszteletlenül beszól a családfőnek, szinte törvényszerűen ott a felnövekvő gyermekek sem fogják tisztelni az édesapát, mint családfőt.

A történésekből látható, hogy Kornéliusz századosnak abszolút tekintélye volt a családban és a környezetében. Azt a beszédet, üzenetet, amit Péterre bízott az Úr, Kornéliusz nagyon kívánatosnak tartotta és annak áldásaiból részesülni akart. De nemcsak maga akart az áldásfolyamból részesülni, hanem ott volt szívében az olthatatlan vágy, hogy megossza házanépével és barátaival. Kornéliusznak önzetlen cselekedete legyen követendő példa számunkra, osszuk meg a csodálatos örömhírt mindenkivel, aki egy kicsit is fontos számunkra.

Ezékiel 33,11 „Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen.” A szerető Istenünk a maga részéről mindent megtesz azért, hogy örök életünk legyen Isten országában, de a választás lehetősége a miénk, egyedül mi dönthetünk ebben a kérdésben. Válaszd hát az életet!

Imádkozzunk, magasztaljuk az Urat, hogy az ő beszéde ma is élő és ható, és Szentlelke ma is egyéni életeket és családokat változtat meg. ÁMEN.

Gyülekezetterjedés igeterjesztéssel!

Apostolok cselekedetei 8,1-5 1 Saul pedig egyetértett István megölésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén. 2Kegyes férfiak azonban eltemették Istvánt, és nagyon megsiratták. 3Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket. 4Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét. 5Fülöp pedig lement Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust.

Mai felolvasott igével kapcsolatosan megfogalmazott, kiemelt gondolat: Gyülekezetterjedés igeterjesztéssel! Egy hete a balatonszárszói gyülekezeti hétvége központi jelmondata volt: „Építkezzünk együtt”. Tehát gyülekezetépítés, növekedés, megújulás volt a téma Jézus Krisztus nagy misszióparancsa fényében.

Gyülekezetépítés csapatmunka! Egy embernek nem megy, legfeljebb erőlködik. Hasonló, mint a házépítés. Mindannyiunknak más - más tálentuma van. Ugyanúgy mint, ahogyan egyik testvér villanyszerelő, nem biztos, hogy ért a kőműves, vagy az ácsmunkához.

Ezen a héten az Áhítatban napi tanulmányozásra kijelölt igék alapján a „gyülekezet” terjedésének módjával fogunk foglalkozni, azzal, ahogyan Jeruzsálemen kívüli új területekre, és más országokba is eljut az evangélium. Ez azon a jézusi ígéreten alapul, amelyik így szól: Ap.Csel. 1,8 „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”

A Bibliából az események sorozatát, a történéseket ismerjük, amennyire egy átlagos Bibliát olvasó ember megismerheti. A ma felolvasott igéjéből megismerhető történet hátterét, az események felszín alatti mozgatórugóit is érdemes figyelembe venni. Ha ezt megteszem akkor jobban felismerhetem az egész Bibliában leírt felismerhető, nagyon is működő törvényszerűségeket.

Pál apostol ezt nagyon jól látta és érzékelte, hiszen a Szentlélek személyében kiváló tanítója volt. Az Efezus 6,12-ben ezt írja, „Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”

Minden gonoszságnak, csalárdságnak fejedelme a Sátán, aki azon a bizonyos jeruzsálemi húsvét előtti történésekben a saját győzelmét tervezte, hiszen számára minden esemény arra engedett következtetni, hogy a zsidók által várva várt, a próféciákban megjövendölt Messiás a kínkereszten fogja végezni és ezzel meghiúsítja Isten nagyszabású világmegváltó üdvtervét.

E világ fejedelmének azonban törvényszerűen csalódnia kellett, mert Jézus Krisztus fényes győzelmet aratott a Golgotán, lényegesen korlátozva lett a Sátán és csatlósainak hatalma. Azt azonban tudnunk kell, hogy számunkra még így is nagyon ravasz és veszélyes ellenség, egyedül Isten írott igéjével, igéjében rejlő erejével, hatalmával, győzedelmeskedhetünk eredményesen a kísértő felett.

Bibliából, Isten igéjéből jól ismerjük Jézus Krisztus megkísértésének történetét. Amikor negyven napi böjt után Jézus megéhezett, odament hozzá a kísértő és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré” (Máté 4,3). Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

Értitek kedves Testvéreim, milyen hatékony példát és önvédelmi fegyvert adott nekünk, követőinek Jézus Krisztus. Az Isten szájából származó igével mindig győzedelmeskedhetünk a kísértő felett, persze ahhoz előbb a saját vágyaink, testi, lelki kívánságaink felett kell győzedelmeskednünk, mert a ravasz kísértő annak mentén akar csapdába csalni bennünket. Ha valaki testvérnek mondja is magát, de újból és újból elbukik a kísértésekben, akkor egy idő után nyugton fogja hagyni a kísértő, mert a póráza már rajta van és azzal vezetni tudja.

Jézust először a test kívánsága mentén kísértette meg, majd a csodával megszerezhető hírnév volt a kísértés tárgya, végül a gazdagság és hatalomvágy volt a kísértés lényege. De Jézus mindhárom alkalommal Isten szájából származó igével győzte le a kísértőt.

Közöttünk van-e közöttünk valaki, aki legalább négy napig a vízen kívül mást nem fogyasztott? Gondoljunk, csak bele, nem negyven napig, hanem csak négy napig vízen kívül mást nem fogyasztanánk, gondolom iszonyúan éhesek lennénk, és akkor a kísértő felkínálná kedvenc ételünket, vagy süteményünket. Hogyan reagálnánk erre? Elég, ha magunknak megadjuk a választ! Így talán jobban megérthetjük Jézus Krisztus negyven napi böjtöt követő győzelmét a kísértő fölött.

A kísértőnek ma is egyetlen célja van, Jézus Krisztusnak drága vérén megváltott gyermekeit kísértéseinek során magához láncolja. Az embernek saját akarata, ereje, bölcsessége Jézus Krisztus hatalma nélkül szinte semmit sem ér e világ fejedelme elleni harcban. Kedves testvérek, tudnunk kell, hogy büntetlenül nem lehet engedni a gonosz által gerjesztett lelki és testi kívánságaink, vágyaink csábításának.

Ott Jeruzsálemben e világ fejedelme totális támadásba lendült a gyülekezet ellen. István diakónust a felbujtott, lefizetett becstelen hamis tanúk által megvádolták, „Hallottuk, amikor káromolta Mózest és az Istent” (ApCsel 6,11). Nem ismerős ez a vád valahonnan? Jézus Krisztust is Istenkáromlás vádjával ítélték kereszthalálra, mert azt mondta magáról, hogy Isten Fia.

István vértanú halála nem csillapította a „gonosz” vérszomját. Így olvastuk az alapigénkben: „Saul pedig egyetértett István megölésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén.”

Az akkori Jeruzsálemi vallási vezetők által megtévesztett és befolyásolt Saul egy nagyon precízen és elkötelezetten buzgó farizeus volt, aki egészen a damaszkuszi úti eseményekig azt hitte, hogy Istennek tetsző cselekedeteket hajt végre Krisztus Jézus híveinek üldözésével és halálba küldésével. Egy velejéig romlott, becstelen ember az első szóra nem követte volna Krisztus Jézust azonnal és ráadásul hűségesen mindhalálig.

Történelmünk során, de sokszor megismétlődtek az akkori jeruzsálemi események, de sokszor üldözték, és napjainkban a világ különböző tájain üldözik és megölik Krisztus Jézus elkötelezett hűséges követőit.

A kísértő azt tervezte, hogy István diakónus halálra kövezésével és a keresztények üldözésével megfélemlíti és szétszórja a pünkösd után létrejött nagylétszámú jeruzsálemi „gyülekezetet”. A gonosz terve egyáltalán nem jött be, hiszen ezzel egy új szintre emelkedett a Krisztus nevével fémjelzett missziós munka. Igen munka, mert fáradozni, akár életveszélyben is aktívan tevékenykedni kell benne. Azzal különbözik a mindennapi megélhetésünkért végzett munkától, hogy ezt Krisztus Jézus nagy missziósparancsának értelmében a Szentlélek vezetésével, Isten dicsőségére kell végezni, nem a magunk hasznára.

Azt olvastuk ApCsel 8,1-ben, hogy István vértanú halála után célzott, kegyetlen, nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területére. Az üldözésben férfiakat, nőket vetettek börtönbe és vertek meg, sokakat kivégeztek. Isten úgy rendelte, hogy ezzel a nehéz időszakkal kezdődjön az egyház nagyszabású missziós munkája és eljuttassák az evangélium üzenetét minden néphez, nemzethez, mely a mai napig tart.

A kegyetlen üldözés elől szinte a szélrózsa minden irányába szétrebbentek a tanítványok, ennek közvetlen oka: „ApCsel 8,3 Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket”. Azt olvastuk szétszóródtak Júdea és Samária területén. Fülöp pedig lement Samária városába és ott hirdette nekik Krisztust, Isten pedig hatalmas csodákkal erősítette meg az igét.

Gondoljunk csak bele a helyzet fonákságába, előtte a zsidók többsége lenézte a Samáriai népet, ugyanúgy, mint egyesek kis hazánkban a roma nemzetiségű embereket. De az ÚR nem tesz különbséget különböző nemzetiségű emberek között. Tehát a zsidók, hacsak tehették, nagy ívben elkerülték Samáriát. Róluk tudnunk kell, hogy a Babiloni fogságba hurcolt zsidók helyett idegeneket telepítettek Izrael területére. Úgy – ahogy felvették a zsidó hitet, de megtartották a pogány bálványisteneiket is.

Isten igéjének terjesztésével Samáriában sokan megtértek, befogadták Isten igéjét, hittek Jézusban, meggyógyultak, megszabadultak a gonosz lelkektől és bemerítkeztek. Valamivel később megérkezett Péter és János apostol, imádkoztak, hogy a Samáriai keresztények is kapják meg a Szentlélek ajándékát.

Isten igéje terjedésének nem lehet akadálya az országok közötti határ, nemzeteket, etnikumokat megkülönböztető kulturális és egyéb háttér, ezek, csak a mi előítéleteinkben léteznek. Az ige terjedésének, az aktív missziósmunkának, csak mi lehetünk az akadálya kényelemszeretetünkkel, engedetlenségünkkel. Kényelemszerető gyülekezetben a missziós lelkületű testvér, hamar a perifériára szorul, és lelkes igyekezetében egyedül marad.  Gondoljunk csak bele, ha mi nem megyünk Isten a „kövekből is fog fiakat támasztani”, de nekünk ez nem válik javunkra. Isten minden népet szeret, Jézus Krisztus mindenkiért vállalta a kereszthalált.

A gyülekezeti korban, (amiben mi is vagyunk) a legfontosabb feladat a missziómunka, hogy az emberek újjászülethessenek, és Isten gyermekeivé váljanak, örök életük, üdvösségük legyen. Aztán pedig segíteni kell az újonnan megtérőket, hogy növekedjenek a hitben Krisztus Gyülekezetének tagjaiként.

A tanítványok számára a kellemetlen üldözés olyan „haszonnal járt”, hogy kirebbentette őket a megszokott közegükből, és enélkül nehezen indultak volna el Samáriába.

Kedves testvérek az ige terjesztésével ne várjunk, nehogy ilyen kényszerhelyzet indítson bennünket is. Családjainkban, rokonságunkban, lakóhelyünk környékén olyan sokan várnak egy-egy kedves szóra, bátorító igei üzenetre. Ne legyen minden más fontosabb Isten igéjének terjedésénél, hiszen eddigi missziós tevékenységünk eredményét szemlélve, úgy érzem, ha rajtunk múlna, velünk teljesen elfogyna a krisztushívő gyülekezetünk.

Kedves testvérem, nekünk és környezetünkben élő szomjazó lelkeknek Isten igéjére van szükségük. Imádkozz ma azért, hogy az ige általunk is terjedjen és táplálja a gyülekezetedet és téged. Köszönjük meg az Úrnak, hogy nem vonta meg Igéjét ma sem, és szabadon hirdethetjük!