Troász - Megunhatatlan igehirdetés!

 

Kedves testvéreim az Úrban, Pál apostol Galátákhoz írt levelének kezdősoraival köszöntelek benneteket az Úr Jézus nevében: 3Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, 4aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. 5Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

ApCsel 20,7-12 7A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanította őket, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. 8Sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. 9Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig tanított, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. 10Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: Ne zajongjatok, mert a lelke benne van. 11Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. 12A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.

Igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/1HmzrJpCQfn59MD8_A6KpzMvu3BdjE-xq/view?usp=sharing

Az imént felolvasott igeszakasznak „Áhítat” című könyvünkben az a címe: Troász – Megunhatatlan igehirdetés! Ezt valóban szó szerint kell értelmezni, hogy úgy általában megunhatatlan az igehirdetés? Vizsgáljuk meg közelebbről ezt az emberi kijelentést!

Pál apostol munkálkodásának idején kevesek kiváltsága volt, hogy írott igét birtokoljon, nem volt jellemző az a sajtó és médiazuhatag, ami annyira jellemzi korunkat. Az akkori hívő ember lelki szomjúságát, szinte csak az igehirdetés tudta csillapítani. Az igazi lelki közösség tagjai egymást erősítve, tudtak hitben növekedni.

Sajnos tapasztalatunk azt sugallja, hogy a mai generációt egyhuzamban hosszabb ideig nem tudja lekötni, még a legmagasabb minőségű igehirdetés sem. Közelmúltban Rákoscsabai gyülekezetben vendégek voltunk a Hálaadó ünnepségen. Délelőtt szinte zsúfolásig megtelt az imaház. Nagyon igei és őszinte hangvételű volt az igehirdetés. Megtörtént az ebédeltetés, szinte teljes részvétellel, de délutáni Istentiszteleten a padok túlnyomó része üres volt. Nem tisztem minősíteni az esetet, de a mai korunkra leginkább ez jellemző.

Bizonyára van megunhatatlan igehirdetés, amikor azt érzem, személyesen hozzám szól az ÚR üzenete, amikor az lélekben felemel. Olyan igazi örömteli érzés kerít hatalmába, úgy érzem repülni tudnák a boldog hálaérzettől. Az ilyen igehirdetés, mint a mágnes, vonz Jézus Krisztushoz a drága Megváltóhoz úgy, hogy valóságosan szívemben érzem a jelenlétét.

Létezik ilyen? Lehetséges ezt a szó nemes értelmében valóban megélni? Igen! (János 15,4 Jézus mondja) „maradjatok énbennem és én tibennetek”. Ha én egy lépést teszek Jézus felé, akkor ő garantáltan kettőt lép felém. Jézus Krisztus egyik legfőbb vágya, hogy beköltözhessen a szívünkbe, az életünkbe. Csak az a kérdés, van-e ott hely számára?

Az igazsághoz tartozik, hogy nagyon is személyfüggő az, hogy egy – egy igehirdetés számunkra sorsfordító üzenetet tartalmaz, míg más embereknél, jobb esetben is csak a fülükig jut el, unalmasnak tartják, egyáltalán nincs hatással rájuk. Itt most gondolhatunk Jézus Krisztus által elmondott magvető példázatára, amelyben világosan meghatározza, hogy nem az elvetett maggal, esetünkben az igehirdetéssel van baj, hanem a szívünk talajával, mert az elvetett igemag ott útszélre, vagy köves helyre esett, ahol nem tudott meggyökerezni.

Van, amikor az igehirdetés személyesen hozzám, nekem szól és felzaklat, mert rávilágít a bűneimre. Ez első hallásra nagyon kellemetlen tud lenni. Úr Jézus az igei üzenetével akkor érte el célját, ha önvizsgálatra indítja az igehallgatót!

Környezetünkben mindig találunk olyan embert, olyan hívőt is, akihez hasonlítva magunkat, igaz embernek tűnhetünk saját szemünkben. Emlékezzünk Jézus példázatára (Lukács 18,9-14), amikor a farizeus imádkozott „A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.”

Jézus így feddi a farizeusokat, (Máté 23,28) „Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.”

Szeretnénk tudni, vajon engem, mint hívő embert, milyennek lát a szívek és vesék vizsgálója, az igazságosan szerető Istenem? Ha igen, akkor Jóbbal együtt kérjem a mindentudó, mindenható Istentől Jób kérdésével: (Jób 13,23) „Mennyi bűnöm és vétkem van nekem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!” Miért fontos ez számomra?  Nehogy magamat igaznak tartva vétekben éljek, mert a meg nem vallott, meg nem bánt, el nem hagyott bűn nem kerül megbocsátásra. Ha Isten parancsainak megszegését nem tartom bűnnek, akkor továbbra is benne élek!

Jézus Krisztusnak vannak olyan parancsolatai, amelyeket a hívők is olyan gyakran mellőznek a mindennapi életükben. Rendelkezésünkre álló idő korlát miatt, a sok közül most csak egyet kívánok kiemelni.

Hegyi beszédben, amikor imádkozni tanítja tanítványait, így mondja (Máté 6;12,14-15): 12és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 14Mert, ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. 15Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Hegyi beszédet ajánlom újból és újból elolvasása.

Magam részéről az Úr Jézusnak minden szavát, tettét igaznak, követendőnek tartom, és minden erőmmel, készségemmel igyekszem elvárásai szerint élni az életemet. Így is sokszor kudarcot vallok, belegondolni sem merek mi lenne, ha figyelmen kívül hagynám útmutatásait. Nagyon fontos reményünk a kegyelem, ugyan lehet még feszegetni Isten kegyelmének a határait, de nem biztos, hogy jól jövünk ki belőle.

Értitek drága testvéreim, ha valamelyik parancsolat megszegését nem tartom bűnnek, akkor gyakorlatilag továbbra is bűnben élek!

Most térjünk vissza alapigénkhez, olvassuk el újból, hogyan tudósít bennünket a leírt eseményről Lukács az orvos, aki Pál apostol kíséretében maga is jelen volt. „A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanította őket, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. 8Sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. 9Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig tanított, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel.

Ismerve Pál apostolnak a gyülekezetekhez írott leveleit, biztosra veszem, hogy nem lehetett unalmas a hosszúra nyúlt, úrvacsorával egybekötött tanítás. Pál apostolra jellemző volt, hogy igehirdetésének valódi üzenetét az Úrtól kérte és kapta, ezáltal teljesen hiteles forrásból származott annak üzenete. Pál apostolt nem Jézus tanítványai képezték igehirdetővé, hanem maga az ÚR. Neki volt a világ legkiválóbb, tanítója, profeszora, és mentora. Arábiában eltöltött időnek sem hosszúságát, sem tartalmát biztosan nem tudjuk, e tekintetben csak találgatásokra van lehetőségünk. Egy dolgot bizonyosan kijelenthetünk, hogy Pál ettől kezdve önálló, kiforrott teológiai nézeteivel jelenik meg a nyilvánosság előtt.

Így olvastuk: „Pál tanította őket, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította.” Végül pedig egészen virradatig beszélt hozzájuk. Ha egy ennyire hosszúra sikeredett igehirdetésen lennénk, biztosan bele – bele szundítanánk. A hét első napján vasárnap összegyűltek, talán már délelőtt, délután, vagy éppen este, így teljesen érthető, hogy éjfél felé mélyen elaludt az Eutikhosz nevű ifjú.

Valljuk be legalább magunknak, mindnyájan hallgattunk már olyan igehirdetést, amikor nagy küzdelmünkbe került, hogy ébren tudjunk maradni. Ennek azért lehet oka és előzménye is. Lehetünk nagyon fáradtak is. Amikor nyugdíjasként még dolgoztam, huszonnégy órás szolgálatom után, vasárnap reggel haza érkezve, mindig jöttem a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Bizony előfordult, hogy le - lecsukódott a szemem.

Minden lelkipásztornak, igehirdetőnek vannak, lehetnek sikeres, számára kedves igehirdetései. Ha egy – egy szolgálatra meghívják, előfordulhat, hogy erre az alkalomra nem készül fel, hanem elővesz egy régebbit a tarsolyából. Ennek az instant, újra felmelegített módszernek lehetnek hátrányai is. Sokszor hallgattam és hallgatok online adásokban igehirdetéseket. Többször hallottam olyan megfogalmazást mástól, milyen szép igehirdetés volt. Az én lelki látásmódom szerint, az a számomra hasznos igehirdetés, amely Jézus Krisztusban megerősít, ha kell megítél, amely változásra késztet.

Személy szerint, amikor egy – egy szolgálatra készülök, akkor mindig az Úrtól kérem el az üzenetet, mert egyedül Ő tudja pontosan, hogy ki lesz jelen az igehirdetésen, kinek milyen igei üzenetre van szüksége. Ez számomra azt jelenti, hogy minden egyes helyen és időpontban elhangzó igehirdetésnek megvan a maga aktualitása, esetleg konkrét személyes üzenete. De ez csak akkor van, ha az igehirdető teljesen az Úrra hagyatkozva készül fel a szolgálatra.

Pál egy hetet töltött Tróászban, ahová Lukács az „Apostolok cselekedetei” leírója is elkísérte. A hét során történtekből csak a vasárnapi istentisztelet és az azon történt csoda van lejegyezve. Pál hosszúra nyújtotta az alkalmat, a kis szobában elfogyott a levegő, ezért ablakot kellett nyitni, a nyitott ablakon az álomba szenderült ifjú Eutikhosz pedig kiesett.

A történtekért a Szentírás nem hibáztat senkit sem. A baleset lehetőséget adott arra, hogy Isten hatalma és dicsősége még nyilvánvalóbbá legyen. Az aktuális igénk nagyon röviden közli velünk az eseményeket, „az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel.” 10Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: Ne zajongjatok, mert a lelke benne van. 11Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. 12A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.

Érdekes, hogy Illés próféta, ehhez hasonlóan (1Királyok 17,21) háromszor borult rá a sareptai özvegyasszony halott fiára és a lélek pedig visszatért a gyermekbe.

Nem tudom, hogy milyen lesz a jövő a mi gyülekezeteinkben, csak remélem, hogy az ige utáni szomjúság nem veszik el a szívekből.

Hegyi András testvérünk, aki az Áhítatban az alapigénk mai üzenetét lejegyezte, így fogalmazta meg: Az igehirdetőnek a becsületes felkészülés kérdése elől nem szabad kitérnie. Ha az igehirdetés elszámoltathatósága fennáll, ő sincs kiváltságos helyzetben. De az igét befogadó egyszerű hívőnek ugyanúgy elszámoltathatónak kell lennie. ÁMEN

Bérea – hasznos képesség, ha valaki kész utánajárni az igazságnak!

 

ApCsel 17,10-15 10A testvérek pedig még aznap éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. 11Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. 12Sokan hittek tehát közülük, sőt a tekintélyes görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen. 13De amint megtudták a thesszalonikai zsidók, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odajöttek és ott is fellázították és felizgatták a sokaságot. 14Akkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált, hogy menjen a tengerpartra. Szilász és Timóteus azonban ott maradt. 15Pált pedig elvitték kísérői egészen Athénig, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.

Online és a papír alapú Áhítat című könyvünkben a mai napra kijelölt igeszakasz magyarázatának ezt a címet adták: Bérea – hasznos képesség, ha valaki kész utánajárni az igazságnak! Kedves testvéreim, kérdezem tőletek, ha bizalmasan mondanak nekünk egy elmarasztaló véleményt egy közös ismerősünkről, azt elfogadjuk, tényként kezeljük, vagy készek vagyunk utánajárni az igazságnak? Tehát, hasznos képesség, ha valaki kész utánajárni az igazságnak!

Ismertem egy embert, aki át volt itatva ateizmus és okkultizmus keverékével. Még Isten létezésében is kétségei voltak. Úgy adódott, hogy egy erősen okkult könyvet olvasott, abban utalások voltak a Bibliára. Nyitott szívvel és teljes készséggel olvasni kezdte a Bibliát, hogy úgy igaz-e ahogyan le van írva. Nagyon érdekesnek találta, Isten kegyelméből megnyílt számára a Biblia. Beismerve hitetlen, kegyelemre szoruló bűnös állapotát, imádkozott.

Tudjátok kedves testvéreim, mi a csodálatos ebben? Az, hogy szerető Istenünk nem sértődött meg, mert őszinte, de nyitott szívvel még a létezését is kétségbe vonta, hanem szeretettel lehajolt hozzá, bűnben élő, bűntől megnyomorított kételkedőhőz és megszabadította a Sátán rabságából. Kételkedő kérdésére csodával válaszolt. Másnap reggelre szívében újjászületve ébredt. Így történt, mert kész volt utánajárni az igazságnak.

Amíg sok más megtérő embernél ez a folyamat napokig, hetekig, hónapokig, esetleg évekig is tarthat, neki, mint őszinte, nyitott szívű kételkedőnek, imájára válaszul egy éjszaka alatt megadta ezt kegyelmes Istenünk. Felmerülhet a kérdés, miért pont ő, hiszen nála sokkal jobb emberek is voltak a környezetében. Istenünk nagyon szereti az őszinte embereket, aki nem önigazultan, magát kozmetikázva akar Isten elé járulni, hanem úgy ahogy van, bűnös életének minden szennyével elborítva, mert csak egyedül Isten kegyelmében van és lehet minden reménye. Egyedül Jézus Krisztus tudja Golgotán kifolyt vérével eltörölni bűneinket.

Bibliánkban van egy csodálatos példa erre vonatkozóan, amikor Krisztus Jézus a damaszkuszi úton megszólította és elhívta az igazságra nyitott szívű ifjú Sault. Érdekessége a történetnek, addig Saul őszintén, teljes szívvel azt hitte magáról, hogy a jó oldalon áll, ezért hűségesen kételkedés nélkül teljesítette a főpapok megbízásait.

Egyszerűen fogalmazva, aki teljes készséggel fogadja az igét, annak megnyílik Isten igéje, és a lelki szellemi igazságok kitörölhetetlenül beépülhetnek szívébe.

A jeruzsálemi apostoli gyűlés után pár nappal azt mondta Pál apostol Barnabásnak. „Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk, hogy megy a soruk” (ApCsel 15,36).

Így kezdődött Pál apostol második nagy misszió útja. Végül Pál Szílással indult a hosszú útra. Útjuk során voltak Derbében, Lisztrában, majd Isten látomásban megértette velük, hogy Makedóniába görög földre kell menniük. Görög földön első állomásuk Filippi római település volt, ahol megbotoztatták, majd börtönbe zárták őket. Ismerjük csodás szabadulásuk történetét, amely a börtönőr és családja megtérését eredményezte.

Következő misszió állomásuk Thesszalonika, ahol néhány zsidó és sok görög megtért, azonban három szombat után a zsidók elüldözték őket. Így jutottak Béreába, ahol a zsinagógában nemes lelkű és nyitott szívű zsidókra találtak. Így olvastuk az alapigénkben, ”Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond”. Pál apostolnak őszinte örömet szerzett, hogy a béreaiak teljes készséggel fogadták Isten Igéjét. (Tudnunk kell, akkor az írott Ige alatt az Ószövetséget értették.)

Olyan kívánatos lenne, ha kis hazánk keresztyén gyülekezeteiben az igehirdetést hallgatók teljes készséggel fogadnák az igét, és napról napra kutatnák az Írásokat, hogy igaz-e, amit az igehirdető mond. Jobb esetben az igehirdetésnek igetanulmányozót kell faragni az igehallgatóból. Nagyon - nagyon fontos a ma élő keresztyének számára, hogy Krisztusnak azt az eredeti üzenetét, amit az Újszövetségben az apostolokra hagyott, azt semmilyen későbbi kinyilatkoztatás, bizonyságtétel, vagy prófécia nem írhatja felül, és nem semmisítheti meg.

Kedves testvéreim! A béreaiak példája álljon előttünk mindig, amikor igehirdetést, tanítást hallgatunk. Senki tanítását vagy értelmezését ne fogadjuk el automatikusan, bármilyen szimpatikus is az illető, hanem tanulmányozzuk, kutassuk Isten igéjét a Bibliát, hogy azzal összhangban van-e a tanítás.

Érdekes, hogy misszióútjuk során, és ugyanúgy görög földön is első útjuk mindig a zsidók zsinagógájába vezetett. Először a saját véreiknek vitték volna az örömhírt és csak utána mentek az előző misszióútjuk során megalakult keresztyén közösségekhez. Béreaiak kivételével a zsidók szinte minden városból elüldözték a keresztyén missziómunkásokat. Béreából az utánuk jövő thesszalonikai zsidók üldözték el őket

Történetünkkel kapcsolatban felmerült bennem a kérdés: Az emberekben mitől függ, hogy valaki nemeslelkű, vagy az Istenhez hűséges hívőkkel és Jézus Krisztussal szembeni gyűlölködő?

„Éjféli Kiáltás misszió” magyarországi vezetője írta le már több mint egy évtizede: Nincs ellenszenvesebb egy Isten nélkül élő zsidónál, de nincs szeretetre méltóbb Jézus Krisztust őszintén szerető és elfogadó zsidónál. Az ószövetségi Bibliában, Istenünk a kiválasztott népe felé szóló ígéreteiben többször hangsúlyozta, „ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak a te Istenednek szavára, akkor áldást bocsátok rátok”.

Isten felé hűségesen és engedelmesen szolgáló ember a Szentlélek vezetése és befolyása alatt éli az életét, és a jó gyümölcs termése jellemző az életére. A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

Azok az emberek, akik nem akarnak hűséggel szolgálni és engedelmeskedni Krisztus Jézusnak, ők automatikusan a Sátán befolyási övezetében maradnak. Ezeknek az embereknek a Sátán és a démonai a tanácsadójuk és lelki vezetőjük. Emlékezzünk, Bibliánkban hogyan van megírva, amikor Jeruzsálemben a római helytartóság udvarán a megkötözött Jézus Pilátus mellett állt, mit kiáltott a Sátánnak engedelmeskedő tömeg? Gyűlölettől eltorzult arccal azt ordították kórusban, „feszítsd meg, feszítsd meg”!

Engedetlensége folytán még a hívő emberben is érvényesülhet a Sátán befolyása. Ez a befolyásolt életmód miben nyilvánulhat meg?

A Sátán nagyon jól felismeri a hívő emberek gyenge pontjait, és alattomosan ott támad. A régi és a mai modern hadviselésben is az ellenfél gyenge pontjait keresik és ott támadnak. Akik nem fogadják el megváltónak Krisztus Jézust, azokat miért támadná a gonosz, hiszen azok az övéi, oda szabad bejárása van. 

Úgy általában milyen tényezők lehetnek nekünk hívő embereknek is a gyenge pontjaink? Kapunyitó tényező alatt azt értem, amikor a bűn, példánkban a túlzott anyagiasság kaput nyit életünkben a Sátánnak. Sok közül csak egyet - kettőt említek, miért adózzak tisztességesen, hiszen úgyis sokat elvesz az állam. Miért ne károsítsam meg a munkaadómat, hiszen más is ezt teszi.

Másik ilyen kapunyitó tényező lehet a szabadosan értelmezett szexualitás, ide tartozik pornó függőség is. De sok hívő elbukott már a kísértésnek engedve.

Harmadik kapunyitó tényező az alkoholhoz való helytelen viszonyulás. Az alkohol ugyan oldja a feszültséget, de nálam és legtöbb keresztyénnél ugyanezt megteszi az ima.  Tapasztalatunk szerint az alkoholfogyasztók sokszor mondják, hogy jó hatással van az egészségükre. Nekem és a keresztyének túlnyomó többségének gyógyítónk az ÚR.  Alkoholfüggő keresztyének sokan hivatkoznak kánai menyegzőn történtekre és Timóteus esetére.

Röviden egy kis kitérővel nézzünk utána a kánai eseményeknek János 2,9-10. „9Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, 10és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.”

Nézzünk utána az eredeti görög nyelven írt Újszövetségi írásokat hogyan értették a korabeli olvasók. (Biblia magyarázat) „Ókori írók szerint, „jó” (vagy) „a legjobb”) bornak akkoriban a legédesebb bort tartották, amelyet jelentős mennyiségben, szabadon fogyaszthattak, és nem kellett semmilyen ártó hatástól, lerészegedéstől tartaniuk, A silányabb bort és mustot jelentős mennyiségű víz hozzáadásával kapták, ami bevett gyakorlatnak számított. Feltétlenül észre kell vennünk, hogy az itt „finom” és „legjobb” szavakkal fordított görög melléknév (10. vers) nem az „agathosz”, amelynek jelentése „jó”, hanem a „kalosz”, amely azt jelenti „erkölcsileg” kiváló és hasznos”.

„És amikor megittasodtak!” Most nézzünk utána, valójában mit javasolt Pál apostol Timóteusnak (1Timóteus 5,23) „23Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.”

Timóteusnak valószínűleg az efezusi vízben megtalálható alkáli (bizonyos ásványi só) só miatt adódott gondja a gyomrával. Pál azt javasolta ezért neki, fogyasszon egy kevés bort víz mellé, hogy közömbösítse a káros hatást. Az ókori görög orvosi feljegyzések szerint gyakran nem alkoholos bort javallottak gyomorbántalmakra, hanem édes bort, minthogy az jó a gyomornak és az édes bortól nem lesz nehéz az ember feje. Aki azonban Pál Timóteusnak adott tanácsát idézve próbálja igazolni az alkoholtartalmú borok puszta élvezeti cikként történő fogyasztását, az elferdíti az igevers üzenetét.

Alkoholtartalmú ital az emberi pszihén kaput nyit, és lazítja, tágítja az erkölcsi normákat.

László Gábor testvér fogalmazta meg egyszer azt a három kísértési formát, amelyikben már sok lelkipásztor is elbukott. Pénz, szex, és alkohol.

Azt a hívő embert, aki ilyen kísértéseknek enged, elhagyja a Szentlélek, mert a szándékos bűn és a Szentlélek egy emberben együtt nem lehet, ha az ilyen ember bűneiből megtér, akkor Isten kegyelméből újból Szentlélekkel betelt hívő ember lehet.

Tehát a nemeslelkűség Istenhez hűségesen ragaszkodók jellemzője, míg a keresztyének elleni gyűlölet akarva, akaratlanul a Sátán szolgálatában állókból árad. 

Pál apostol örömmel fejtegette Isten igéjét, mert azt teljes készséggel fogadták és kutatták a béreaiak és sokan hittek közülük. A Sátán befolyási övezetében élő thesszalonikai zsidók az apostol után mentek Béreába és fellázították, felizgatták a sokaságot, ezért a gyilkos indulatú zsidók elől tovább kellett mennie saját biztonsága érdekében. Látszólag nyert a Sátán, de Béreáben ott maradt egy kis Krisztushívő gyülekezet.

Imádkozzunk, kérjük, hogy a jóra való készség, nemeslelkűség legyen szívünkben, és Krisztus Jézussal való kapcsolatunkat pedig a hozzá való hűség, az engedelmesség jellemezze. Szívünkben ott legyen kitörölhetetlenül a vágy, hogy „teljes készséggel fogadjuk az igét, és napról napra kutassuk az Írásokat”.  

ÁMEN

Én vagyok a szőlőtő és ti a szőlővesszők!

 

János 15,1-8 1Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 2Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 3Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. 4Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 5Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 6Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. 7Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. 8Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.

2025.08.31. Igehirdetés hangfelvétele.

https://drive.google.com/file/d/14NDaN6CBjiCVTNHopypr8d1s3qdY_IoN/view?usp=sharing

Számunkra, akik sokat olvassuk, vagy hallgatjuk Isten Igéjét, nem szokatlan az, hogy Jézus úgynevezett szóképekben tanítja követőit. Ebben a szóképben Jézus önmagát „az igazi szőlőtőnek” nevezi, a követőit pedig szőlővesszőknek, amelyek csak akkor teremnek gyümölcsöt, ha a szőlőtőkén maradnak. Röviden fogalmazva a lelki gyümölcstermés azt jelenti, hogy Istenhez méltó jellem fejlődik ki bennünk.

Úr Jézus az előbb felolvasott Igeszakaszt kimondottan a tanítványaihoz intézte, nem a farizeusoknak, nem a szaddaceusoknak, nem az ellenségeinek, hanem a hívőknek mondta. A tanítványait tanítva ezt mondja nekik: János 15,1 Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Számomra felettébb érdekes, ahogyan Jézus Krisztus minősíti magát, „Én vagyok az igazi”, ez azt is jelenti, az eredeti, minden mástól különb, minden más csak hamisítvány „és az én Atyám a szőlősgazda”. Szőlősgazda, a Mennyei Atya garantálja Jézus a szőlőtő eredetiségét, mert az ő szava maga a minőségi bizonyítvány amikor ezt mondja „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!” Máté 17,5

János evangéliumának az előző fejezetében János 14,30 olvashatunk arról, Jézus tudva, hogy földi küldetésének a végéhez közeledik, ezért kezdi már felkészíteni tanítványit erre a nehéz időszakra, ezt mondja nekik: „30Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma”. Kérdezem, ki tudja, hogy ki az itt említett világ fejedelme?

Pál apostol így próbálja óvni a Korinthusi gyülekezetet a nagy megtévesztőtől, 2Korinthus 11,14 „14Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. 15Nem meglepő tehát, hogy szolgái az igazság szolgáinak adják ki magukat; de végük cselekedeteikhez méltó lesz.”

Így az Ige fényében érthetjük csak meg igazán, miért hangsúlyozza Jézus a tanítványainak, hogy Én vagyok az igazi szőlőtő!

János 15,2 „Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.” Ha úgy általában belegondolunk, minden embernek van valamilyen gyümölcstermése. Adakozik, szereti azokat, akik őt szeretik, minden vasárnap elmegy a templomba, imaházba, jól akarja érezni magát, ezért énekkel, zenével dicsőíti Istent, ha valamire szüksége van, vagy beteg, imádkozik Istenhez, és még hosszan sorolhatnám a test cselekedeteiből fakadó gyümölcsöket.

Közelmúltban olvastam egy idős nyugdíjas lelkipásztor visszaemlékezését. Még Kádár János által fémjelzett rendszerben a rendőrség beidézte őt. Megpróbálták beszervezni, de ő erre nem volt hajlandó. Volt egy időszak, amikor a lelkészi hivatásától is eltiltották. Elmondta, hogy abban az időszakban, Rákosi és Kádár rendszerben, szinte minden gyülekezetben volt egy vagy két besúgó, aki rendszeresen tájékoztatta a gyülekezet ügyeiről a hatóságokat. Azt hiszem ez egyenlő a feljelentéssel, eladta a hívő társait 30 ezüstért. Magukat hívőknek tettető besúgók nem a szőlőtőkén, vagyis nem Jézus Krisztusban teremték kétes értékű gyümölcseiket.

De figyeljük meg milyen érdekes, ahogy Jézus mondja; „Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi;” Értitek drága testvéreim, a neki tetsző gyümölcsöt egyedül csak őbenne tudjuk megteremni. Minden Krisztus nélkül termett valami, a mennyi Atya szemében értéktelen és azt lemetszi. Megfigyeltem, az újszövetségi Bibliában, minden valódi áldást hozó ígéret csak Krisztusban van! Például, hogy csak egyet említsek: Efézus 1,3 „Áldott a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket …”.

János evangéliumában Jézusnak hét „Én vagyok” kezdetű kijelentése van. Most értettem meg a maga valójában (János 14,6) kijelentését a mai igehirdetés alapigéjének összefüggésében: „Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”

Vajon milyen gyümölcstermésre gondolt Jézus Krisztus, amikor tanítványainak azt mondta: „és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja”? Igei összefüggésben, ha megvan bennünk az Istenhez való feltétlen hűség, engedelmesség, akkor szinte automatikusan megtermi a hívő ember a Lélek gyümölcsét. Ismeritek! Ebben a hónapban augusztus 9-én fejeztük be a kilenc hétig tartó Igehirdetés sorozatot a Lélek gyümölcséről. „22A lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, 23szelídség, önmegtartóztatás.” Kedves testvéreim, nem árulok el titkot, nekem is célom a gyümölcstermő élet! Pál apostollal együtt kijelentem. „Filippi 3,12 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus.”

Minden más gyümölcs idegen a szőlősgazdának és a nem termő szőlővesszőt lemetszi. A gyümölcstelen vessző (akár termett korábban, akár nem) azokat jelképezi, akikből hiányzik a kitartó hitből és Krisztus iránti szeretetből fakadó lelki élet.

Van egy törvényszerűség, a szőlővessző csak akkor teremhet gyümölcsöt, ha a szőlőtőkén marad. Ebből világosan következik, csak Krisztusban teremhetünk Istennek tetsző gyümölcsöt. Ha az Atya lemetszi a nemtermő szőlővesszőt, akkor elszakadnak tőle, vagyis nem maradnak Krisztusban és Krisztus sem őbennük.

Drága testvéreim, a szőlővesszők mi vagyunk, tisztában kell lennünk azzal, csak a Krisztusban termett gyümölcsnek van Isten szemében értéke. Aki pedig Krisztus Jézusban terem gyümölcsöt, azt Mennyei Atyánk, mint szőlősgazda megtisztítja, hogy még több értékes gyümölcsöt teremjen.

János 15,3 „3Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.” Ezt az Igeverset nem értettem a maga valójában, ezért ennek utánanéztem. Találtam egy utalást Efézus 5,25-27a: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az Ige által megtisztítva megszentelje; így állítja maga elé az egyházat”. Isten drága Igéje újjászül bennünket élő reménységre, megtisztít minden bűnünktől Krisztusban, majd döntésünkre pecsét a bemerítés.

János 15,4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Emberi értelemmel alig felfogható, hogy a golgotai hős, a világteremtő és hatalmas Krisztus azt mondja, neked, nekem: „4Maradjatok énbennem, és én tibennetek.” Micsoda megtisztelő státusz királyi gyermeknek lenni, de azt világosan tudnunk kell, hogy a nemesség ettől kezdve kötelez bennünket. Ha engedelmeskedünk Krisztus parancsainak, azzal kifejezzük mennyire szeretjük őt. Ha nem engedelmeskedünk parancsainak, abból világosan tudja, hogy nem szeretjük őt, legfeljebb valami érdekből teszünk úgy, mintha követnénk!

Olyan egyértelműen kijelenti Jézus Krisztus: Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Ne legyenek illúzióink, mert Jézus itt világosan azt mondta, "úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem".

János 15,5 „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”

Szőlőtő és a szőlővessző igazi szimbiózisban élnek, mindkettő együtt egy kölcsönös egységet alkot a gyümölcstermés érdekében. A szőlővessző értéktelen valami a szőlőtőke nélkül, a szőlőtőke kell ahhoz, hogy így együtt tudjanak gyümölcsöt teremni.

Ha jól belegondolok ez emlékeztet engem a teremtéstörténetben leírt nagyívű eseményre. 1Mózes 2,24 „24Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.” Nézzük meg mit takar ez a keresztyén körökben sokat idézett igevers.

Isten az első és legfontosabb földi intézményként rendelte el a házasságot és a családi egységet. Házasságra vonatkozó terve egy férfit és egy nőt foglal magában, akik „egy testté” válnak – egyesülnek testileg és lelkileg. Hűséges szerelmük gyümölcse a gyermekáldás. Ez az utasítás kizárja a házasságtörést, a többnejűséget, a homoszexualitást, az erkölcstelen életmódot és a Biblia tanításával ellentétes válást.

János 15,6 „Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik.” Úgy érzem, egy szőlővesszőnek sem célja, hogy tűzre vessék, csak egyszerűen nehezére esik a gyümölcstermő engedelmesség. Az ÚR soha nem tanított olyat, hogy ha valaki egyszer üdvözül, akkor mindig megmarad az üdvösség állapotában.

Mennyei Atya a szőlősgazda ítéli meg, hogy ki az, akinek Krisztusban gyümölcstermő az élete, ki az, akit le kell metszeni a szőlőtőkéről, Jézus Krisztusról. „Máté 7,21 „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Luk 6,46: 13,26-27)

Ebből következik, hogy saját érdekünkben keresnünk kell az írásokban, hogy velünk kapcsolatban mi a mennyei Atyánk akarata, elvárása.

János 15,7-ben van Jézus Krisztustól egy csodálatos, de feltételekhez kötött ígéret, mely így hangzik! „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.”

Nem élhetünk lelkileg termékeny imaéletet, ha nem ismerjük, és nem tettük magunkévá, életünk zsinórmértékévé Jézus Krisztus tanításait, vagy mert nem hiszünk bennük. Hallottam már olyan kifogásokat keresztyénektől, nem kell azt szó szerint venni, mert a Biblia tanítása az akkori embereknek szólt, ma már egészen más világot élünk. Ezeket a kifogásokat biztosan nem a Szentlélek sugallja, hanem valami olyan lélek, akinek semmi köze nincs Istenhez.

Az annyira vágyott igazi békességet és vele szerető Istenünk gazdag áldását, csak engedelmesen Krisztusban maradva, vele szoros gyümölcstermő közösségben élhetjük meg Istenünk dicsőségére. Egyes egyedül csak Krisztus Jézusban tud igazán gyümölcstermővé kiteljesedni az életünk!

ÁMEN

2025-08-10. Szőkepusztai találkozó, köszöntő és Igehirdetés!

 

Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, örökkévaló dicsőséges Istenünk! Hódolat, hálaadás, magasztalás, minden mi szép, mi nemes, mi dicséretre méltó, szálljon Uram trónusod elé, szívünkből lelkünkből és elménkből. Hálásak vagyunk, hogy a mai napon, itt és most testvéri, baráti körben együtt lehetünk, köszönjük, hogy az idevezető úton oltalmaztál bennünket.

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus a te nagy nevedet hívjuk most segítségül, vezess ma bennünket, hogy szívből őszintén tudjunk örülni neked és ritkán látott testvéreinknek, barátainknak. Kérünk Urunk áldd meg együttlétünket, és add meg nekünk, hogy szeretet, békesség töltse be szívünket, lelkünket, de úgy, hogy mindez a te akaratod szerint és a te dicsőségedre legyen. ÁMEN  

Sok - sok szeretettel köszöntelek benneteket, akik közelről és távolról érkeztetek a több évtizedes hagyománnyal rendelkező „Szőkepusztai” találkozóra. Öröm és szerető Istenünk iránt érzett hála tölti be a szívemet, lelkemet, hogy ebben a vadregényes környezetben újból együtt lehetek veletek. Együtt emlékezhetünk az idő távlatában megszépült eseményekre!

Ez a régi, közel száz éve épített imaház, mai nevén „Zarándok kápolna”, most újból élettel telik meg. Újból Istent dicsőítő zene és ének hangja csendül fel itt az ódon épület falai között. Ha a falakban lévő téglák beszélni tudnának, akkor ujjongva mondanák egymásnak, látod, Isten kegyelmes hozzánk, hogy nem kerültünk szemétdombra, nem építettek belőlünk alantas célokat szolgáló építményt, hanem jelenlétünk még mindig Isten dicsőségét szolgálja.

E rövid kis bevezető után hadd köszöntsem körünkben Horváth Gábor polgármester urat, aki jelenlétével megtisztelt bennünket. Kérlek Polgármester úr szólj pár szót a „Találkozó” résztvevőihez! …….

Most pedig hadd köszöntsem a számunkra „különleges” státuszban körünkben lévő Kovács Árpád testvérünket, aki Isten kegyelméből ennek a nagy múltú „Imaháznak”, mai nevén Zarándok kápolnának és hozzá tartozó ingatlannak az új tulajdonosa.

Mielőtt szót adnánk Kovács Árpi barátunknak, felolvasom Dr. Almási Mihály testvérünk levelét. Felolvasás! ……

Most pedig kedves Árpi, kérünk tájékoztass bennünket további terveidről, az „Imaház épülettel” a „Szőkepusztai Baráti Kör” további működésével kapcsolatban! ………

Igehirdetés!

János 14,27„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!”

Biztosan voltatok már olyan helyzetben egy közösségen belül, az lehetett munkahelyi, vagy bármilyen más közösség, amikor egy ember idegesen kifakadva reagált egy olyan körülményre, ami másokat csöppet sem zavart. Kérdezem, miben különbözött ez az ember a többiektől? …. Így van, nem volt békessége. Van még egy kérdésem, jelentkezzen az, aki egyáltalán nem is vágyik arra, hogy békesség legyen a szívében és gondolataiban. ….. Örömmel tölt el, hogy egy kéz sem lendült a magasba.

A mai kiszámíthatatlan, rohanó világunkban, mintha felértékelődött volna az emberekben a maradandó békesség utáni vágy. Így olvastuk: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek!” Értitek kedves barátaim, valódi mélységében ezt az ígéretet, emberi értelemmel a maga teljességében szinte felfogni sem lehet. Filippi 4,7-ben ezt írja Pál apostol: „és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban”

Ez a csodálatos ígéret, „Békességet hagyok nektek”, Jézus szájából hangzott el, amikor mennybemenetele előtt tanítványaitól búcsúzott. Számunkra igazán jó hír, hogy nekünk, mai tanítványoknak is szól ez a nagyon szimpatikus üzenet. Hogy miért is állítom ezt ilyen bizonyossággal? János 17,20 Jézus főpapi imádságában így könyörgött az Atyjához: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem.”

Mi mindannyian kedvezményezettjei lehetünk ennek az első hallásra is kívánatos ígéretnek. Ennek csupán egyetlen feltétele van, így fogalmazta meg Krisztus Jézus: „akik hisznek énbennem”. Hinni nem csak azt jelenti, elhiszem Jézus létezését, ezt az ördögök is elhiszik. Jézus szerint, hinni azt jelenti, hogy őszinte bűnbánattal és bizalommal jövök hozzá, kérem őt legyen életem Ura és Megváltója, aztán hűséggel követem őt.

Most vizsgáljuk meg úgy általában milyen az emberek békessége? Ha elvárásaink szerint alakulnak a körülmények, ha az életünkben úgy igazából minden a helyén van, akkor szinte mindannyiunk szívében békesség honol. Ez a békesség ne tévesszen meg bennünket, mert ez csak a felszínen lévő békesség. Ifjúkoromban még voltak szakszervezeti beutalóval kéthetes családi nyaralások. Egy ilyen alkalommal, amikor az utolsó nap csomagolni kezdtünk, megfogalmazódott bennem, de jó volna, ha ez mindig így maradna, mert nyugalom, kényelem és minden megvolt ott, amire éppen szükségünk volt, hogy jól érezzük magunkat.

Ám az igazi békesség nem akkor mutatkozik meg, amikor minden rendben van, hanem amikor semmi sincs rendben, de mégis teljes nyugalom honol a szívünkben. Ez már igazi, nem felszínes, hanem úgynevezett mélységi békesség. Van egy énekünk, melynek szövege találóan fogalmazza meg ezt az állapotot, így hangzik: „Ha Isten békéje lakja a szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem”.

Gondviselő Istenünk azt soha nem ígérte, hogy a hívő embereket nem érik veszteségek, tragédiák, de azt igen, hogy átvezeti őket minden nehézségen. Itt Szőkepusztán élő nagyszüleink életét értelmezve, bizonyos, hogy Isten kegyelméből a nagy sorscsapásokat is el tudták viselni. Gondoljatok csak bele, Nagyszüleim, Lehoczki család 1930-ban torokgyík járvány miatt egy héten belül, három gyermekét temette el, egy felnőtt gyermekük pedig a Dón kanyarból soha nem jött haza. Ennek ellenére Istenhez való hűségük és abból fakadó békességük megmaradt. Én személy szerint édesanyámnak négy testvérét még ismerhettem, közülük csak egy nem fogadta el Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét.

Általában az őszinte szívű hívőkre jellemző, hogy ha nyugalmuk nincs is, de békességük van. Mondok erre egy példát, (ApCsel 16,23-26) Pál apostolt és Szílászt Filippiben a hatóság elfogatta, sok ütést mérve rájuk megbotoztatta, börtönbe záratta, mert megtérésre hívták az embereket.

A biztonságos belső börtönbe vitték őket, lábukat pedig kalodába zárták. Az biztos, hogy ebben a helyzetben nyugalmuk nem volt. Erre ők mit tettek? Panaszkodtak? Nem! Éjszaka közepén imádkoztak és hangos énekkel magasztalták az Istent, és a többi fogoly pedig hallgatta őket. Erre csak az képes, akinek szívét Istentől kapott békesség töltötte be.

Visszaemlékezve ma is csodálattal tölt el, Lehoczki nagymamám, akinek legcsúnyább szava, amit hallottam tőle, ez volt „a csuda vigye el”. Átélték a 2. világháború borzalmait, mindenükből kiforgatva elvették birtokukat, nyugalmuk nem volt, de Jézus Krisztus ígérete szerinti békességük az megmaradt. Soha – de soha ne feledjük, mit ígért Jézus Krisztus „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek,”

Van még egy csodálatos ígéret Isten gyermekei számára, Róma 8,28. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál,”

Ezt a kis rövid igehirdetést azzal kívánom zárni, hogy Jézus Krisztus ígérete itt és most mindannyiunknak szól, csak őszinte hittel el kell fogadnunk. ÁMEN.

Találkozón készült képek

https://photos.app.goo.gl/SU2pU1Vc8GhDTJiU8

Joó István