Krisztus tökéletes szeretete!

 

János 15,12-17 12Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. 13Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. 14Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. 15Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. 16Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 17Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.

Igehirdetés hangfelvétele

https://drive.google.com/file/d/1G7vzkJyij6bf0J1MBaZfFen_mLRcaaQQ/view?usp=sharing

Mai igehirdetésünk alapjául kiemelt rövid szakaszban (János 15,13-17) lejegyzett tanítás közvetlenül a páskavacsora után hangzott el Jézus Krisztus tanításaként. Nyilvánvaló, hogy a páskavacsora, amit utolsó vacsoraként is ismerhetünk csütörtökön volt. Újszövetségi Bibliánkban János evangéliumának 13-16. részébenben, Jézus Krisztusnak erről mondanivalójában és terjedelmében hatalmas tanításáról olvashatunk. Ez a tanítássorozat, talán fogalmazhatok úgy, hogy a Názáreti Jézus földi küldetésének végén, akkori és későbbi tanítványaihoz intézett búcsúbeszédét tartalmazza. Gondoljunk csak bele ez a tanítás négy egész részben van lejegyezve. Tizenhetedik részben pedig Jézus főpapi imádságára csodálkozhatunk rá, irántuk és irántunk való gazdagon kiáradó szeretetében, és értünk való felelősségében hálás szívvel gyönyörködhetünk.

Tizennyolcadik részben tudósít bennünket Isten Igéje, Jézus Krisztus elfogatásáról. A zsidók a következő újabb napot nem éjféltől számították, hanem mindig napfelkeltétől a következő napfelkeltéig. Mivel a János 18,3 tudósít bennünket arról, hogy Jézus elfogatásához fáklyákkal vonult ki a katonai és templomi szolgákból álló csapat, így az még csütörtök éjszaka történt. Kajafástól a helytartóságra vitték Jézust, akkor már napfelkelte után, péntek kora reggel volt. (János 18,28).

E bevezető után térjünk vissza az alapigénkben leírt történésekhez. A mai napra felolvasott igeszakaszhoz az a kiemelt gondolat van rendelve, „Krisztus tökéletes szeretete!” Ha jól belegondolok, minden igyekezetem ellenére is, soha nem lesz olyan tökéletes a szeretetem, mint ahogyan Jézus Krisztus szereti az övéit. Ő az életét áldozta fel azért, hogy megszabadítson bűneim rabságából. Jézus Krisztus akkor, ott a páskavacsora utáni búcsúbeszédében nem azt mondja tanítványainak, hogy jó lenne, ha a körülményekhez képest szeretnétek egymást, hanem egyértelműen azt mondja „12Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” A parancsra nem az jellemző, hogy ajánlott, hanem kötelező érvényű!

Vegyük úgy, hogy Jézus Krisztus irántunk való szeretete száz százalék. Ő nagyon jól tudja, hogy a legtöbb ember szinte képtelen úgy szeretni, mint ahogyan Jézus szeret bennünket. Mégis azt parancsolja, hogy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett bennünket. Miért? Mert bűneinkért járó jogos büntetést, helyettünk magára vállalta a kínkereszten. Ézsaiás 53,4-6-ban leírtak szerint a mi fájdalmainkat hordozta, az ő sebei által gyógyultunk meg, ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen. Az ÚR őt sújtotta mindannyiunk bűnéért. Mindezért csak azt várja tőlem és tőled, hogy parancsolatát megtartva szeressük egymást.

Kedves Igehallgató gyülekezet, itt az imádság házában kérdezem tőletek, szeretitek az Istent? Isten iránti szeretetem egyedüli mértéke, hogy mennyire szeretem testvéreimet. (1János 4,20-21) „20Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 21Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” Értitek drága testvéreim? Itt megint ugyanaz a parancsilat parancsolat, mert Isten a szeretet!

Felvetődött bennem a kérdés, vajon Jézus Krisztus örül neki, ha eszem ágában sincs a parancsolatát cselekedni, hogy úgy szeressek, ahogyan ő szeretett engem.  Úgy általánosságban a szeretetlenség oka mindig az, ha magamat többre tartom, a vér szerinti, vagy lelki testvéreimnél. Gyakori valóság, hogy akit képtelen vagyok szeretetben elhordozni, annak olyan lelki kincse van, ami belőlem hiányzik. Régi igazság, hogy azt az embert kritizáljuk, ítéljük meg, akiben olyan bűnöket fedezünk fel, amikkel mi is eredménytelenül küszködünk.

(János 15,13) Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Felteszek egy kérdést, ki az köztünk, aki habozás nélkül életét adná vér szerinti, vagy lelki testvéréért, barátjáért?

Amikor Tibor testvéremmel a Gábor Áron Gépgyárban ifjú szakmunkásként dolgoztunk, volt egy iskolatársunk egy évfolyammal alattunk végzett, a Mendén lakó Skultéti László nevű fiatalember. Később, amikor már nem ott dolgoztunk hallottam a szomorú hírt, hogy ez a fiú az élete árán megmentette Húga életét. Mende vasútállomáson vonatra várva, volt egy fiatalokból álló vidám társaság. Annyira lekötötte őket a játékos jókedvükben való bohóckodás, hogy egyik leány a sínek közé került. Ekkor a leány bátyja felismerte a veszélyt, hogy az állomásra érkező vonat vészesen közel van. Semmit sem habozva beugrott a sínek közé, húgát még kitudta tenni a sínek közül, de őt halálra gázolta a vonat. Ez a fiú, a szó szoros értelmében életét adta testvéréért.

Nem értem, amikor testvérek, akik valamikor talán szerették egymást, anyagi érdekek miatt, egy vélt, vagy valós sérelemért szinte egy életen át neheztelnek egymásra. Jézus Krisztus azt mondta: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.” (János 15,14). Hallgassuk meg még egyszer, mi Jézusnak ez a konkrét parancsa: 12Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” Azt hiszem, hogy Jézus Krisztus önzetlen szeretetéhez nem férhet készség.

Gondolom ti is ismeritek a mondást, „én sem vagyok jobb a Deákné vásznánál”. Tudjátok kedves testvéreim, életem során már többször kudarcot vallottam a Jézus Krisztustól parancsba kapott felebaráti, testvéri szeretet megélésével kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a felbaráti szeretetből nem igazából jeleskedek, a lélek késztetésére át kell adnom nektek Isten igei üzenetét. Isten Igéje olyan, mint a kétélű kard, nem csak az Ige hallgatóját, hanem hirdetőjét is megítéli.

Nagyon nehéz a testvéri szeretetet a gyakorlatban úgy megélni, ahogyan azt drága mesterünk jogosan elvárja tőlünk, nehéz, de nem lehetetlen. Ilyen esetekben a térdeimen kérem az URat segítsen, hogy mégis tudjam szeretni azt a személyt, akit nehéz szeretni, vagy valamiben nem értek vele egyet, és ezért neheztelés van a szívemben.

Mégis miből adódik, hogy testi, vagy lelki testvérem szavain, cselekedetein kiakadok, harag és neheztelés lesz a szívemben. Talán az, ha a nekem nem tetsző hozzáállását, cselekedetét felnagyítom, a magam bűneit pedig elbagatellizálom. Gondoljunk csak bele, egy egyszerű muslinca, nagyító, vagy netalán mikroszkóp alatt milyen szörnyűséges, rémisztő látványt nyújthat. Jézus egyértelmű parancsolatát semmibe véve, ugyanígy felnagyítva látom felebarátaim bűneit, pedig szerető Istenünk kegyelme az ő életére nézve is ugyanúgy érvényes az én véleményemtől függetlenül.

Jézus Krisztus hatalmas, számunkra is követendő példát adott szeretetből és engedelmességből. Ő szó szerinti értelemben is életét adta „barátaiért”. Az, hogy mikor vagyunk barátai Krisztusnak, egyedül a mi hozzáállásunkon múlik. (János 15,14) „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.” Vajon a mindennapi gyakorlatban mit jelentenek nekem és neked drága testvérem az Ő egyértelmű parancsolatai? Erre velem együtt mindenki találja meg magában a választ.

13”Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” Ebből következtetve Jézus Krisztus szeretete tökéletes szeretet. Az Ő golgotai áldozata üdvösséget szerez neked és nekem, ha azt tesszük, amit Ő parancsol nekünk. Valóban azt tesszük, amit Igéjével és Szentlelkével parancsol nekünk, valóban a barátai vagyunk?

Olyan felemelő és megtisztelő számomra is, hogy a „világteremtő és fenntartó” hatalmas Krisztus barátai lehetünk mindannyian, ha parancsolatait megtartjuk. Van egy régi közmondás, „madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni”. Értitek drága testvéreim, az Isten fia, a dicsőséges Krisztus barátai lehetünk, ez egyedül csak rajtunk múlik.  Ha úgy igazából végig gondolom, és a maga valójában felfogom Jézus Krisztus irántam való szeretetéből fakadó áldozatát, arra csak egyetlen értelmes válaszom lehetne, hogy teljes szívemmel törekszem, hűséggel és engedelmességgel cselekedni parancsait.

(János 15,15) „Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.”

Milyen csodálatos és milyen megtisztelő, hogy Jézus a dicsőséges, hatalmas Krisztus nem szolgáinak tart bennünket, hanem a parancsolatait megtartó barátainak, ezért minden információt megad számunkra, hogy életutunk végén a mennyei célt tévedhetetlenül elérjük.

Jézus Krisztus földi életének idejében az volt a gyakorlat és talán ma is hasonló, hogy a tanítványok választották ki, hogy melyik mesternél akarják képezni magukat. Jézus és tanítványai esetében ez a megszokott gyakorlattól teljesen ellentétesen történt. (János 15,16a) „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek,” Vajon drága Mesterünk büszke lehet ránk, mint Jób esetében, és örömet szerez neki életünk gyümölcstermése? Ennél a kérdésnél az jutott eszembe, hogy érdemes lenne, kitűzni a lakásomban egy jól látható helyre ezt a kérdést, hogy emlékeztessen minden nap.

Felettébb érdekes az előbbi igevers második fele is! „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (János 15,16). Drága Mesterünk arra rendelt bennünket, hogy gyümölcsöt teremjünk és gyümölcsünk megmaradjon. Ha olyan gyümölcsöt termünk, ami megmarad, ez annak az eredménye, hogy parancsolatait folyamatosan megtartjuk. Ez a lelkiállapotunk már garancia arra, hogy nem önző vágyaink kielégítését, pénzt, paripát kérünk mennyei Atyánktól, hanem azt, ami az ő dicsőségét szolgálja. Ebben az esetben azt ígéri Jézus Krisztus, „bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”

A mai igehirdetés alapjául kijelölt igeszakasz tömör üzenete: Aki Krisztusban marad, megmarad a szeretetben!

„Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.” (János 15,17)

Jézus Krisztus személyes üzenetével zárom a mai igehirdetést, mely így hangzik: (János 14,15) „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.” Az ő parancsolatait pedig Isten írott Igéjében a Bibliában tévedhetetlenül megtaláljuk! ÁMEN   

Megadatik, mit mondjatok!

 

Márk 13,9-13 9Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, tanúbizonyságul nekik. 10Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. 11Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. 12Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, 13és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül.

Igehirdetés hangfelvétele:

https://drive.google.com/file/d/1Z4uW7Gdy0A0QIrx0q7c1qq6SIzuHp_o1/view?usp=sharing

Márkról, az Istentől ihletett evangélium írójáról annyit tudhatunk, hogy Jeruzsálemben nőtt fel. Érdekes, hogy Jézus elfogatása eseményének leírásában van egy részlet, amely csak Márk evangéliumában van feljegyezve. (Márk 14,50-52) „50Ekkor mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak. 51De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt mezítelen testén; őt is megragadták, 52de ő az ingét otthagyva mezítelenül elmenekült.” Nincs megnevezve, de feltételezik, hogy az ifjú Márk volt az, aki először nem futott el a többi tanítvánnyal együtt, hanem volt bátorsága követni Jézust, egészen addig, amíg őt is megragadták.

Jeruzsálemben az első hívők Márk édesanyja házában találkoztak, és Márk a keresztyének első nemzedékéhez tartozott. Abban a rendkívüli lehetőségben részesült, hogy három újszövetségi apostollal, Pállal, Barnabással, és Péterrel együtt szolgálhatott. Bár Márk nem tartozott az apostolok közé, de ifjúságától kezdve hűséges követője volt Jézus Krisztusnak.

Mindez a tanítás, amit igehirdetés alapjául Márk 13,9-13 versig felolvastunk, Jézus Krisztus szájából hangzik el, amelyben igyekszik felkészíteni az akkori és későbbi tanítványait arra, hogy az Ő hűséges követéséből nehézségeik támadhatnak, vagyis üldözhetik őket. Legyünk hálásak szerető Istenünknek, hogy hazánkban még szabadon megvallhatjuk az Ő nevét, és bizonyságot tehetünk mindenkinek Isten szeretetéről.

Nem lehet véletlen, hogy Jézus Krisztus ebben a tanításában azzal kezdi beszédét, „Vigyázzatok” (Márk 13,5), majd a 13,9 versben így folytatja tanítását, „Ti pedig vigyázzatok magatokra:” Ha útnak engedjük szeretteinket, gyakran elhangzik a szánkból, vigyázz magadra! De mi, korlátolt emberi képességünkkel és lehetőségeinkkel, hogyan tudnánk igazán vigyázni magunkra, hiszen azt sem tudjuk mi fog történni velünk a következő percekben.

Mégis mi a legjobb, amit a bölcs ember tehet? Ha tisztában vagyok törékeny emberi voltommal, akkor szerető, oltalmazó Istentől kérem és várom az oltalmat magamra és szeretteimre, de ezt teljes hittel és bizalommal kérjem, mert számára nincs lehetetlen. Azt szoktam mondani, ami tőlem telik megteszem (vagyis nem leszek felelőtlen), a többit meg a mennyei Atyámra bízom.

Most nézzük meg a történetünket közvetlenül megelőző eseményeket. Amikor Jézus kifelé ment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: Mester, nézd mekkora kövek és mekkora épületek!

„Jézus ezt mondta neki, látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának” (Márk 13,2). Jézus már előre látta a zsidó nemzet jövőjét, tudta, hogy Istenükkel szembeni engedetlenségük büntetéseként Titusz római hadvezér le fogja rombolni a jeruzsálemi nagytemplomot, és a világ minden tájára szétszórja a zsidó népet 1878 évre. Gondoljatok csak bele, ez majdnem két évezred. Bírák korában a leghosszabban tartó, idegen elnyomásban lévő büntetés 40 év volt. Babiloni fogság pedig már 70 évig tartott, és utána újra kellett építeni a Jeruzsálemi nagytemplomot. De a zsidó nép nem tanult a szerető Isten igazságosságából, hogy az Isten elleni bűn, ha nem történik őszinte visszatérés Isten kegyelmébe, akkor nem maradhat büntetés nélkül. Ez a Bibliában felismerhető törvényszerűség, a nyitott szívű ember előtt érthetően világos lesz.  

Aztán az olajfák hegyén a templommal átellenben Jézus leült tanítványaival és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik?” (Márk 13,4).

Jézus Krisztus nem a beteljesedés időpontját közli velük, hanem az azt megelőző idők jeleit. „Jézus így kezdett beszélni hozzájuk, vigyázzatok, meg ne tévesszen valaki titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – és sokakat megtévesztenek.” (Márk 13,5-6)

Felettébb érdekesnek tartom, hogy Jézus elsősorban a vallásos köntösben jövő megtévesztőktől óvja az övéit, akik sokan jönnek majd az ő nevében. (2Korinthus 11,14-15a) „14Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. 15Nem meglepő, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat”. Ezek sokkal, de sokkal veszélyesebbek, mint a nyílt sisakkal támadó ellenség, mert az ellenségről egyértelműen tudjuk, hogy tőle mit várhatunk.

Jézus nagyon – nagyon fontosnak tartotta, hogy a vele lévő tanítványainak, és Krisztus későbbi követőinek figyelmét felhívja, óvakodjanak azoktól a vezetőktől, akik elferdítik az igazságot és félrevezetik az embereket.

Zsidó vallási vezetők számára, csak a kívül látható forma volt fontos, hogy jó benyomást tegyenek a külső szemlélőre, jól és rendben menjenek a dolgok, a szív belső tartalma mellékes volt számukra. (Máté 23,25-26) Drága testvéreim, magamat is beleértve, legyünk őszinték, merjük kimutatni gyengeségeinket is, mert akkor sokkal szerethetőbbek vagyunk Isten és emberek szemében is. Akik meg csak kifogásokat keresnek rajtunk, találni fognak bőven, úgy mint az Úr Jézusban.

Van egy kérdésem hozzátok: mit gondoltok, a négy evangéliumban (Máté, Márk, Lukács, János) Jézus összesen hány alkalommal hívta fel tanítványai figyelmét az akkori és későbbi vezetőkre, akik az igazságot elferdítve félrevezetik az embereket? Összesen 14 alkalommal! (Mt 7,15; 16,6.11; 24,4.24; Mk 4,24; 8,15; 12,38-40; 13,5; Lk 12,1; 17,23; 20,46; 21,8).

Másutt (1Thessz 5,21; 1Ján 4,1) arra biztat Isten Igéje, hogy vizsgáljuk meg a tanítókat, igehirdetőket és vezetőket a gyülekezetben, hogy bebizonyosodjon, helyes kapcsolatban van-e szívük Istennel, és életük, üzenetük összhangban áll-e a Szentírás elveivel és normáival.

Középkorban Európában a legnagyobb veszteséggel járó konfliktusok keresztény vallásháborúk voltak. Csak egyet említenék meg a sok közül, az úgynevezett harmincéves háborút (1618-1648), melyben becslések szerint 8 – 11 millió volt a katonai és civil áldozatok száma. Mindezt vallási köntösbe csomagolva, Istennek tetsző cselekedetnek tartották.

Az Újszövetségi Bibliából tudjuk, hogy Jézus Krisztust is az övéi, honfitársai, a vallásos zsidó nagytanács vitte koholt vádakkal Pilátus római helytartó elé. Érdekessége az egésznek, hogy Pilátus nem találta őt bűnösnek. Pál apostol is a főpapok ármánykodása miatt került börtönbe és a római császár elé.

Bibliánkban Márk 13,3-20 versekben Jézus tanítványaihoz intézett beszédében, az elkövetkező nagy megpróbáltatás idejére hívja fel a figyelmüket. Először tágabb kitekintésben, majd közvetlenül az őket érő megpróbáltatásokra, üldöztetésükre hívja fel a figyelmüket, hogy mindez ne érje őket váratlanul. Ha sejtem az idők jeleiből, hogy mi fog következni, akkor már nem érhet váratlanul.

Majd a Márk 13,12-13 verstől újból fókuszváltás a Krisztus Jézus visszajövetelét közvetlenül megelőző végidőkre. Jelenések könyvéből tudjuk, hogy az utolsó időkben az antikrisztus és hamis próféta fog működni, egy hamis egyház, világvallás nevében fogják üldözni és gyilkolni az Istenhez hűséges keresztyéneket. Valóban szükség lesz Jézus Krisztus bátorító tanítására, ami a mai igehirdetésnek is központi gondolata, „Megadatik, mit mondjatok!”

De most térjünk vissza az alapigénkhez! Márk 13,9 „Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, tanúbizonyságul nekik.”

Ebben az előbb felolvasott 9. igevers végén van két szó, amelynek óriási üzenete van az akkori és későbbi tanítványok felé, ezért újból olvassuk fel: „Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, tanúbizonyságul nekik.” Ez a két szó: „tanúbizonyságul nekik.”

Ez a sok megpróbáltatás: bíróságra adnak át titeket, zsinagógákban vernek, helytartók és királyok elé állítanak énértem, mindez, mindenkor egy soha vissza nem térő alkalom arra, hogy tanúbizonyságot tegyünk nekik Jézus Krisztusról, Isten fiáról, mint Megváltóról.

Az első ilyen nagy bizonyságtételi alkalom volt, amikor (ApCsel 4,1-21) Pétert és Jánost börtönbe vetik, mert előtte templomba menet Péter meggyógyítja a sántát és utána pedig a templom Salamon csarnokában tanította az ott összegyűlt népet a feltámadott Jézus Krisztusról. Pétert elfogják, de a zsidó nagytanács előtt is bátran bizonyságot tesz a keresztre feszített és feltámadott Krisztus Jézusról.

Következő ilyen hatalmas tanúságtétel István vértanú hatalmas védőbeszéde a zsidó nagytanács előtt. (ApCsel 7,1-53) De mindez úgy hatott a vádlóira, hogy haragra gerjedtek és fogukat csikorgatták ellene. Hosszan lehetne még sorolni Pál apostol bizonyságtételeit is.

Szerető Istenünk, tőlünk mai tanítványaitól is azt várja, hogy bátran tegyünk bizonyságot Istenünknek, fiában Jézus Krisztusban kiáradó szeretetéről, mely kegyelmében nyilvánul meg. Vajon mi, akik még ezt büntetlenül megtehetjük, élünk-e a bizonyságtétel lehetőségével, melyet Jézus Krisztus jogosan elvár tőlünk, mert ő életét adta értünk a kereszten.

Életünk során, hány olyan embernek tettünk bizonyságot, akik távol élnek Istentől? A gyülekezeten kívül hány embernek mondtam el személyesen, hogy mit jelent nekem Jézus Krisztus? Amikor vonaton, orvosi rendelőkben, (betegeknek, orvosoknak), és az utcán keresztyén iratokat osztok, rengeteg visszautasítást kapok, de legalább minden harmadik, negyedik személy örömmel fogadja és megköszöni.

Hazánkban még nincs keresztyén üldözés, legfeljebb az tart vissza bennünket, ha az emberek előtt szégyelljük kimondani, hogy Jézus Krisztus Isten fia a megváltónk.

Jézus Krisztus maga mondta: „Mert, ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk 8,38). Ha valakit szégyellni fog az Úr Jézus, azt valószínűleg nem fogja maga mellé venni visszajövetelekor!

Jézus Krisztus azt mondta tanítványainak (János 15,11b) „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak). Jézus nemcsak diadalmenetről, és csupa áldásról, hanem üldöztetésről is prófétál a tanítványainak. 11”Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.”

Jó hír, hogy nem kell előre azon agyalni, hogy mit hozok fel mentségemre, mert az Úrnak határozott ígérete van arra, hogy akkor a Szentlélek megadja azt. Következő igeversben Jézus újból a jövőbeli, távoli fókuszra vált.

(Márk 13,12-13) „Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, 13és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” Észak Koreában ez már mindennapi valóság, akiről kiderül, hogy keresztyén, ott az egész család internáló táborba kerül. Ezért ott a kamasz gyermekek a szüleiket, vagy szülők a megtért gyermekeiket, testvéreiket jelentik fel, így a feljelentő megússza, nem kerül internáló táborba.

Drága testvéreim, ne a nehézségektől féljünk, amit Krisztus hűséges követőiként el kell viselnünk, hanem legyen szemünk előtt, mintegy hatalmas fényreklám lángbetűkkel az égboltra vetítve, „de aki mindvégig kitart, az üdvözül”. Hát kell ennél több, bátorítóbb üzenet számunkra? ÁMEN

Joó István

A tanítások kovászok!

 

Márk 8,14-21 14De elfelejtettek kenyeret vinni, és csak egyetlen kenyér volt náluk a hajóban. 15Jézus figyelmeztette őket: Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától! 16Ők pedig tanakodni kezdtek egymás között, hogy nincs kenyerük. 17Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek és nem látjátok be? Még mindig keményszívűek vagytok? 18Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, mégsem hallotok? És nem emlékeztek, 19amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Így feleltek: Tizenkettőt. 20És amikor a hét kenyeret megtörtem a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Ezt mondták: Hetet. 21Ő pedig megkérdezte tőlük: Még mindig nem értitek?

Tanítások kovászok hangfelvétel

https://drive.google.com/file/d/1IpccNGucUeintSb88S2B6AMZhD2d0Nyo/view?usp=sharing

Kedves Testvéreim, vajon feltűnt-e nektek, hogy a felolvasott nyolc igeversben a sorok végén nyolc kérdőjel van. Az Úr Jézus nyolc kérdést intézett a tanítványai felé.

A felolvasott Igeszakaszhoz társuló központi üzenet: A tanítások kovászok! A kovász vagy élesztő változást hoz létre a   kenyér, vagy sütemény tésztaalap szerkezetében. A tanítás is ehhez hasonlítható, a tanító személye, érdekeltsége meghatározza a hallgatóban létrejövő változás irányát és minőségét. Magyarul mondva, a tanító befolyása közelebb viszi Jézus Krisztushoz a hallgatót, vagy éppen ellene fordítja. Szerető Istenünknek az az akarata, hogy minden ember megtérjen és örök élete legyen. Sátánnak viszont teljesen ellentétes az érdeke, folyamatosan azon munkálkodik, hogy Istennek hátat fordítsunk, és véletlenül sem éljünk a kegyelem lehetőségével.

Jézus tanítását örömmel hallgatták tanítványai, bár nem egyformán volt hatással rájuk, itt arra az egyre gondolok, aki kilógott a sorból és eladta Jézust harminc ezüstért.

Izrael országa akkor csak egy római provincia volt. A Római birodalom által kinevezett vezetők, féltékenyek voltak Jézusra, mert tanításával nagy hatással volt az egyszerű emberekből álló tömegekre. Ezért az akkori uralkodó réteg ellene szegült Jézus Krisztus tanításának.

Farizeusok tanításukkal sokakat meggyőztek, és rászedték a népet, hogy Jézus halálát követeljék. Tehát beigazolódott az, hogy a tanító(k) személye és érdekeltsége meghatározza a tanítókra hallgatók változásának irányát. Ez napjainkban is így van, leginkább azok befolyásolhatók, akik nem, vagy nem eléggé ismerik Isten Igéjét, a Bibliát.

Jézus Krisztus a tanítványait így figyelmezteti, „óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától”. Ezek hamis tanítását Jézus veszélyesnek tartja népe számára, ezért a félrevezető, megtévesztő tanítást a kovászhoz hasonlítja. De mi is a kovász? Erjedt, megsavanyodott kenyértészta, mely a friss kenyértésztát megerjeszti a benne elszaporodó, erjesztést elősegítő mikroorganizmusokkal.  

Isten Igéje a kovászt a bűnnel azonosítja, ezért mondja, „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!” (Márk 8,15). Kis kovász az egész tésztát megkeleszti, megsavanyítja. Kis bűn is tönkreteszi a törvény és a parancsolatok megszegőit. Farizeusoknak, írástudóknak többek között az a bűnük, hogy emberi hagyományaikat Isten Igéje fölé emelték!

Hamis tanítók az igaznak látszó tanításukba láthatatlan kovászként belekeverik a bűnt. Isten Igéjét felületesen, vagy egyáltalán nem ismerő gyanútlan hallgatót, vagy olvasót a bűn csapdájába vezetik. Az a legveszélyesebb összetétel, ha mondjuk 90 százalék evangélium és 10 százalék tévtanítás.

A bűn és a kovász is először olyan kicsinek, jelentéktelennek tűnik, talán először úgy érezhetjük, ugyan már, ennyi még belefér. Gondoljunk, csak bele, egy kicsi kovász az egész nagy mennyiségű tésztát megkeleszti, és maradandó változást hoz létre annak szerkezetében, ez csak idő kérdése.

A bűn is kezdetben olyan, mint egy pici láthatatlan influenzavírus. Számunkra emberi szemmel teljesen láthatatlan, csak mikroszkóp alatt válik láthatóvá, ilyen mikroszkóp lehet számunkra Isten Igéje, mert láthatóvá teszi számunkra az ártalmatlannak tűnő bűneinket. Farizeusok kovászának és a bűnnek is van egy olyan nem várt hatása, hogy ahol gyenge a lelki immunrendszer, ott mértéktelenül elszaporodik, megsokszorozza önmagát, és akkor már magával sodorja a kis bűnre érzéketlen embert.

Istenünk minden emberi értelmet felülmúló szeretetét az ember, a maga teljes valóságában képtelen felfogni. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, Mennyei Atyánk szeretett fiát a Golgotára küldte, hogy minket bűnös embereket megszabadítson a Sátán rabságából, és kegyelméből hit által újjászületve, Krisztusban mennyei polgárjogot adjon nekünk. Mindezért nem vár mást tőlünk, csak feltétlen bizalmat, hozzá való hűséget és engedelmességet.

A mennybe vezető úton, csak egyetlen hiteles útjelző van, és ez Isten Igéje. Ha valaki Isten gyermekének mondja magát, de szándékosan megtűri életében a bűnt, mondjuk anyagi haszon reményében, az már konkolyként a Sátán megkötözött embere.

14Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, 15hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, 16ha az élet igéjére figyeltek. Filippi 2,14-16

Láttam olyan háborús filmet, ahol az ellenség más irányba elfordította az útjelző táblákat.  Sátán a keskeny útról, hamis útjelzővel a széles útra akarja és tudja terelni a hálátlan, a maga helyzetével elégedetlenkedő hívőket is.

A tanítványok kétségeskedését, aggódását, benne való feltétlen bizalom hiányát Jézus nehezen tolerálja, ezért megkérdi tőlük: „Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek és nem látjátok be? Még mindig keményszívűek vagytok? 18Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, mégsem hallotok? És nem emlékeztek, 19amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Márk 7,17-19

Vannak olyan keresztyén közösségek, amelyek egy-egy kevésbé fontos Igei tanítást kiemelnek és annak teljesítését üdvösség kérdéseként kezelik, miközben két lábbal térdig a bűn csapdájában állnak.

„Béla apu mesélte, hogy egy szombat reggel 24 órás szolgálatból ment haza, és egy ismert keresztyén ének hangzott ki egy épületből, ő bement, leült a hátsó padba. Amikor vége volt az istentiszteletnek, odaült mellé egy atyafi, a szemébe nézve megkérdezte, mondja, hogy áll a szombat nappal? Béla apu azt válaszolta, én hiszem, ha csak ez az egy bűnöm lesz, hogy a nyugalom napját nem szombaton tartom, hanem vasárnap, akkor Isten ezt megbocsátja nekem.”

Úr Jézus tanítványainak azt mondta: „Ha valaki a legkisebb parancsolatok közül egyet megront és úgy tanítja az embereket, azt a mennyek királyságában a legkisebbnek fogják nevezni” (Csia Máté 5,19). Hallottam hívő embertől, „mindegy nekem, csak valahogy becsusszanjak a mennyországba”. Értelmezzük csak ezt az Igét! Ezt a legkisebb parancsolatok közül csak egynek a megrontóira és annak téves tanítására értette az ÚR Jézus.

De tegyük most egy kicsit reflektorfénybe a „tízparancsolatot”, amelyet viszont fontossága miatt, a mindenható, és igazságosan szerető Isten maga írta kőtáblára.

Most az Ige fényében vizsgáljuk meg, a „Tízparancsolat” érvényességét, megtartásának fontosságát az „Újszövetségi” keresztyének számára. Az eredeti héber nyelven írott Igében ismereteim szerint „tíz törvénynek” van nevezve! Biblia fordítók valamilyen okból „Tíz parancsolatnak” fordították. Szerintem más a jogi következménye egy parancsolat, és egy törvény megszegésének.

ÚR Jézus a „Hegyi beszédében” azt mondta: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat” (Máté 5,17).

Érdemes tisztázni mielőtt tovább mennénk, hogy az Úr Jézus mit értett a Törvény fogalma alatt? Az Ósz.-i Biblia első öt könyvét, tehát Mózes által lejegyzett Igét értjük a törvény szó alatt. Keresztyéneknek nem az áldozati és egyéb szertartásokat, hanem az Ószövetség etikai és morális értékeit kell betartani.  (Újból felolvasni Mt 5,17)

Majd pár sorral utána Jézus Krisztus így folytatja tanítását a Máté 5,20. versben: „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.”

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”. Máté 7,21

Gondoljuk csak végig logikusan, a hamis tanítás ingoványos talaján állók, amennyiben Isten Igéjének fényében nem ismerik fel, hogy igazságuk nem múlja felül a hamis tanítók igazságát, akkor maga az Úr Jézus mondja nekik, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába, vagyis örökre elvesztek.

Gondoljátok, hogy Isten szemében kedves az, ha valaki a „tízparancsolat”-ból kilencet megtart és mondjuk paráználkodik? Tudjuk, ezt szinte minden hívő elítéli embertársában. Ha valaki nem szenteli meg a nyugalom napját (4. parancsolat, mely Isten és ember viszonyára érvényes), azt sokan a keresztyének közül nem is tartják bűnnek.

Még Szőkepusztán történt, én még kisgyermek voltam ahhoz, hogy ekekapáláskor vezessem a lovat a kukoricasorok között. Egy júniusi vasárnap reggel volt. Édesapám elment a közeli bögrecsárdába, ahol bort mértek. Onnan hazajött, és így szólt Anyukámhoz ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, Maris, készülj megyünk mókolni. De Pista, ma vasárnap van. Apukám egy cifrát káromkodott, indult, hogy a lovat felszerszámozza.

Emlékszem, mintha tegnap történt volna. Anyukám halkan felsóhajtott, Uram, tégy valami csodát. Apukám kivezette a lovat, fogva az istrángon lévő hámfát, hogy ráakassza az ekekapán lévő vaskampóra. Amúgy szelíd paci, rövid nyerítés kíséretében hátra rúgott. Édesapám több méterrel hátraesett, eltorzult arccal kezét az oldalára szorította. Több oldalbordája eltört, utána szidta Anyukámat, biztosan imádkoztál, hogy rúgjon meg a ló. Elmaradt a vasárnapi ekekapázás.

A nyugalomnap megtartása az Ószövetségben egyértelműen az Istenhez tartozás jele volt. Értitek kedves testvéreim, az Istenhez tartozás jele volt! Hogy mindezt mennyire komolyan gondolta az Úr, nézzük meg a 2Mózes 35,1-2 Isten parancsát: „Azután összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik: Ezek azok az igék, amelyekről azt parancsolta az ÚR, hogy meg kell tennetek: 2Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napot tartsátok szentnek, az ÚRnak szentelt nyugalom nagy napja legyen az. Meg kell halnia mindenkinek, aki munkát végez ezen a napon”!  Ahogy én személy szerint értelmezem, a nyugalomnap megszegésével kapcsolatos ítélet hasonló fajsúlyú, mint a paráználkodás büntetési tétele.

Aztán van, aki a törvény előírását úgy szegi meg, hogy hűtlen kezelés, vagy adócsalás vétkébe esik, mert nem bízik annyira Istenben, hogy Ő a becsületes munkát is meg tudja áldani. Nagyon sokan, még keresztyének sem tartják bűnnek, azt mondják csak ügyeskedem. Hallottam olyan véleményt is, hogy az állam úgyis sokat elvesz tőlünk. De gondoljunk csak bele az adócsalás, a hűtlen kezelés is a tízparancsolat „ne lopj” kétszavas tiltásának semmibe vétele, amely napjainkban a polgári törvénykönyv szerint is bűn. Súlyosabb esetben börtönbüntetés is járhat érte.

Farizeusok megkérdezték Jézust, „Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem”? Azt felelte nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené (Máté 22,21).

Úr Jézus őszinte szeretetéből fakadóan szánakozik az éhező hallgatóin (Márk 8,2), és úgy általában a megtévedt embereken szánakozik, akkor is, ha az övéi éheznek, nélkülöznek, betegek, és üldözik őket. De ugyanúgy szánakozik az önként, vagy tudatlanul a kárhozat felé sodródó önigazult embereken is, és magához szeretné gyűjteni őket. A názáreti Jézus küldetésének egyetlen célja volt, felkínált kegyelmével az örök kárhozattól megmenteni a bűnös embereket.

Az Úr Jézus Jeruzsálembe menet megállt a város felett és szánakozva ezt mondta: Máté 23,37 „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megöli a prófétákat, és megkövezi azokat, akik hozzá küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!”

Biztosan láttatok már kotlóst kis csibékkel, ha megjelenik közelükben egy ragadozó, akkor a kotlós veszélyt jelző hangjára a kis csibék a kotlós alá rejtőznek, mert ott biztonságban érzik magukat. Sátán rafinált támadása, megtévesztő hazugsága elől, Urunk hívó szavára, miért nem menekülünk mindig az Ő oltalmába?

Testvéreim, ne hagyjuk magunkat hamis tanítóktól megtéveszteni. Vannak számunkra olyan sorsdöntő kérdések, amelyekben nem ajánlatos tévednünk. Ilyen sorsöntő kérdés, örök üdvösség Isten népe között, vagy örök kárhozat a Sátán végeláthatatlan regimentjeiben. Pokolban és a menyországban is csak önkéntesek lesznek, nincs harmadik választási lehetőség. Vagy Jézussal, vagy a Sátánnal! Aki elutasítja Jézus Krisztust, az a Sátán rabszolgája marad.

Szerető Istenünk, mint újjászületett gyermekeit, megáldott bennünket Krisztusban a mennyeiekben található minden lelki, (szellemi) áldással. Ezek között az áldások között van a szellemek megítélésének, megkülönböztetésének ajándéka is. Ez a „minden lelki, szellemi áldás” olyan, mint, amikor a bankszámlánkra utalnak egymillió forintot, de ha azt továbbra is ott hagyjuk, akkor az nem válik a hasznunkra.

Kedves Igehallgató gyülekezet, befejezésül az Áhítatban a mai Igéhez rendelt magyarázat záró soraiból idézek: „Kedves testvérem! Ma reggel emlékezz, hogy mennyi jóval áldott meg az Úr, mennyi igével táplálta halhatatlan lelkedet! Mai világunk tele van hamis és veszélyes tanításokkal, mi azonban csak az Úrra figyeljünk!” ÁMEN

Gyógyulás hit által!

 

Márk 5,25-34 „25Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, 26sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett; 27amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, 28mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok. 29És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult bajából. 30Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat? 31Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem? 32Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt. 33Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. 34Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”

Kedves igehallgató gyülekezet! A mai igehirdetésünk alapjául felolvasott (Márk 5,25-34) igeszakasz központi üzenete: Gyógyulás hit által!

Hogy milyen ehhez a személyes hozzáállásom? Elmondom nektek: „Filippi 3,13-14” „13Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, 14de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

Emlékezünk a Bibliában megírt esetre, amikor a tanítványok nem tudták kiűzni a holdkóros fiúból az ördögöt. Jézus így dorgálta őket: Máté 17,17 „Ó hitetlen és elfajult nemzedék”, majd a 20. versben így feddi őket: „kishitűségetek miatt”. És még mit mond nekik erről Jézus? …. Ez a fajta nem távozik el csak imádságra és böjtre. (Ezzel csak az a baj, hogy megjegyzésként oda van írva a lap alján, ez a vers a „legrégebbi kéziratokban nem található”, tehát akkor marad a hit és imádság).

25”Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, 26sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett”.

Manapság is nagyon sok beteg ugyanezt elmondhatná saját állapotáról, mert vannak betegségek, amelyekre élete végéig drága gyógyszereket kell szedni, de soha nem gyógyul ki belőle, mert úgy általában a gyógyszer csak elnyomja a tüneteket.

Alapigénk 26. versében azt olvastuk „sok orvostól sokat szenvedett”. Családunkba került egy gyógyszerész, és beszélgetésünk során elmondta, van olyan beteg, aki 25 féle gyógyszert szed. Ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy testi, lelki rendellenességekkel foglalkozó különböző szakorvosok külön, külön mind írnak fel gyógyszereket, lehetséges, hogy ezek nagy része a gyógyszer mellékhatások miatt vált szükségessé.

Azt mondják, hogy korunkban nagyon fejlett az orvostudomány. Bizonyos területeken hatalmas eredményeket értek el, például a védőoltásokkal, életmentő, helyreállító műtétekkel, a penicillin alkalmazásával stb. életeket tudtak és tudnak menteni. Ennek ellenére még bőven vannak olyan betegségek, ahol az orvostudomány csődöt mond. Bizonyos betegségeknél csak a betegek szenvedését tudják meghosszabbítani.

Erről az asszonyról keveset tudhatunk, annak ellenére, hogy János evangéliuma kivételével mindhárom evangélium szinte ugyanazokkal a szavakkal tudósít róla. Nem tudhatjuk az asszony nevét, sem a nemzetiségét, sem a korát, csak a „vérfolyásos asszony” néven van nevezve, aki tizenkét éve szenved a betegségétől, de mindent megtesz a gyógyulásáért.

Gondoljunk csak bele, ez az asszony nem adta fel, lehetőségei szerint mindent megtett azért, hogy meggyógyuljon és újra egészséges legyen. De milyen lehetőségei voltak akkoriban a beteg embereknek? Kuruzslók, orvosok és három évig Jézus Krisztus.

„26sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett” (Márk 5,26); Ez a szegény asszony szinte teljesen reménytelen helyzetbe került, mindenét az orvosokra költötte, akiktől az ígéreteken kívül csak szenvedést kapott, semmit sem javult, sőt súlyosbodott az állapota. Ekkor jött életébe egy reménysugár, valamelyik ismerősétől hallott egy csodatévő rabbiról, aki már sok reménytelen helyzetben élő beteget meggyógyított, azt is rebesgetik, hogy ő Jézus az eljövendő Messiás.

„27amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, 28mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok. 29És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult bajából”. (Márk 5,27-29)

Ez a történet teljesen egyedülálló Jézus gyógyító csodáinak leírásaiban, mert Jézus tudtán, akaratán kívül, csupán a gyógyulni vágyó asszony hite mozgósította Jézusból kiáradó csodás gyógyító erőt.

Márk 6,56-ban is olvashatunk még arról, hogy Jézus ruhájának szegélyét érintők mind meggyógyultak. De figyeljük csak, hogyan történt ez. „Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy azok legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meggyógyultak.” Ezekben az esetekben Jézus tudtával, beleegyező akaratával, de az emberek hitével történtek a csodás gyógyulások. A hit csodálatos megnyilvánulása, ha csak megérintem, meggyógyulok!

Velem együtt mi, akik esetleg különböző betegségekkel terhelten éljük az életünket, hajlamosak vagyunk kishitűen azt gondolni és mondani, hogy jó, de mindez Jézus személyes jelenlétében, és a gyógyulni vágyóknak valami hatalmas hite által történt. Ezek a szűklátókörű, évtizedek óta beidegződött gondolatok engem is szinte gúzsbakötnek, de mindent megteszek, hogy megszabaduljak tőle.

A Szentírásból tudjuk, hogy Jézus Krisztus feltámadása után még negyven napig egy-egy alkalomra a tanítványaival volt. Búcsúbeszédében kiadta nekik az egyértelmű missziós parancsot. Bátorításul azt is mondta nekik, „megtartva mindazt, amit én parancsoltam nektek, és íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28,20), aztán felment a mennybe. (Galáta 2,20. János 15,1-5) Ígérete szerint Jézus bennünk van, és testünk a Szentlélek temploma!

Tehát az egyik akadályt abban látjuk, hogy Jézus már személyesen nincs jelen. A másik akadály is bennünk van, amikor azt gondolom és mondom, én nem kaptam olyan nagy hitet.

Kedves testvéreim, barátaim, lenne egy kérdésem hozzátok, ki az, aki úgy érzi, hogy van legalább egy mustármagnyi hite? ……. Ez nagyon szuper!!!!!

„5Az apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket! 6Az Úr ezt válaszolta: Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek.” (Lukács 17,5-6)

Tehát a másik akadály is bennem van, amikor azt gondolom, én nem kaptam olyan nagy hitet.

Mindez a kifogásunk hatalmas tévedésből és ismerethiányból fakad! Vágyunk arra, hogy ugyanolyan mértékű hitünk legyen, mint Péter apostolnak? Drága testvéreim, a Bibliát olvasva, értelmezve van egy jó hírem. Olvassuk fel együtt 2Péter 1,1 versét: „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által”. Péter apostol Jézus Krisztus igazságosságát is hangsúlyozza, mert nem úgy adja a hitet, hogy egyeseknek nagy hitet ad, a másoknak pedig kicsi hitet.

Most felolvasom ugyanezt a Csia fordításból 2Péter 1,1 „Simon Péter, a Krisztus Jézus rabszolgája és apostola írja e levelet azoknak, akik Istenünknek és a megmentő Krisztus Jézusnak igazságosságába vetett ugyanolyan értékű hitet nyertek el.” Dicsőség ezért Istennek!

Tehát Igénkből világosságában kiderül, hogy ugyanolyan értékű hitet kaptunk, ezt ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az üzemi konyhán sorban álltunk az ebédért és volt egy aránylag nagy szedőkanál és azzal mindenki egy merőkanálnyi ugyanolyan mértékű levest kapott.

Akik valóban újjászülettek, azok „ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által” írja Péter apostol. (2Péter 1,1)

Ti is tudjátok, hogy bennünket is, hitelődeink hite és Istenhez való hűségük alapján hívőknek neveznek. Ha teljes szívemmel bízom szerető Istenben, ha feltétel nélkül rá merem bízni az életem, akkor azt is elhiszem, hogy a teljes Biblia, Mózes első könyvétől, a Jelenések könyve 22. fejezetével bezárólag Isten Igéje, annak igazságához nem férhet készség.

Amely ígéreteket Jézus Krisztus tett az akkori és későbbi tanítványainak, az is örök igazság, csak a benne való őszinte bizalmunk hiánya és hitetlenségünk akadályozza annak kiteljesedését. Ez rám is ugyanúgy vonatkozik! ”Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz” (János 14,12). Kedves testvéreim, ha valaki valójában újjászületett, az új teremtés, Igénk tanítása szerint ugyanolyan mértékű hitet kapott, mint Péter apostol. Isten által kiosztott lelki ajándékok, úgynevezett talentumok már különbözőek lehetnek, a kapott hit mértéke ugyanolyan.

Kedves testvéreim, imáink gyakran arról szólnak, hogy Isten tegyen valamit, pedig élnünk kell azzal a sok jóval, ami már bennünk van, amivel mennyei Atyánk megáldott bennünket az ő szeretett fiában Krisztus Jézusban. Isten kegyelméből megnyílt előttem az Efezus 1,3 Ige és én ezt elhiszem: (Csia) „Áldott a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket, …..”. Hiszitek ezt?

Bennem is az utóbbi időben kezd összeállni mind világosabban, hogy biblikus értelemben van gyógyulás hit által. Gondolatainknak és kimondott szavainknak sokkal nagyobb hatalma van fölöttünk, mint gondolnánk, mind pozitív, mind negatív vonatkozásban.

20Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. 21Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. (Példabeszédek 18,20-21) Gondoljunk csak bele, ha az orvos azt mondja, maximum fél éve van még hátra. Ha Isten gyógyító hatalmáról, az ő Igéje alapján élő hittel nem vagyunk meggyőződve, akkor minden gondolatunk akörül forog, amit az orvos mondott, és így testünk a gondolataink és kimondott szavaink csapdájába esik.

Leányunknak egy jósnő azt mondta, hogy úgy fog járni, mint az anyósa. Attól fogva nem tudott szabadulni ettől a gondolattól, és szavai, gondolatai, testében betegséget teremtettek. Egyedüli vigaszom az volt gyászunkban, hogy betegsége legutolsó szakaszában elfogadta Istennek Jézus Krisztusban felkínált kegyelmét.

Hitből való gyógyulásunkban lehet kivétel, ilyenek a megengedett próbák, ennek általában gyógyulás a vége. A másik, amikor kiszabott életutunk a végéhez ér! Kérjük Urunkat, hogy jelentse ki ezt számunkra. Jöjjünk bizalommal Urunkhoz és mondjuk neki, „szólj Uram, mert hallja a te szolgád”, akkor békességgel feltudunk készülni a vele való találkozásra.

Ha testben, lélekben gyógyulást szeretnénk, nem kell mást tennünk, mint hűséggel szoros kapcsolatban maradni Krisztussal. Tőle kérjük szükségleteink betöltését, és bízzunk benne, ígéretei legyenek útjelzők életünkben, mert hittel tudjuk, hogy mindig, mindenben a javunkat akarja, még akkor is, ha letöbbször ez nem egyezik vágyainkkal és kívánságainkkal. ÁMEN