Isten mégis szeret! Érted?

János 3,16-21 16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. 18Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. 19Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. 20Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. 21Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.

Ha Isten Igéjének, az evangéliumnak a lényegét egy mondatban össze kéne foglalni, akkor azt legjobban a János 3,16-ban Jézus fejezi ki. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Érted! Érted?

"Úgy szerette Isten e világot” - az eredeti görög szövegből jobban kiderül, mint a magyar fordításból, hogy itt nem befejezett múltról van szó. Nem arról, hogy egyszer valamikor volt egy olyan korszaka ennek a világnak, hogy az Isten szerette! Szerette valamikor, de már nem szereti! Nem ezt fejezi ki az Ige. Itt egy elkezdődött múltról van szó. Egy régen elkezdődött folyamatról, isteni akcióról, egy szeretet-akcióról, ami azóta is tart! Isten most is ugyanúgy szereti a világot, mint akkor, amikor ez a kijelentés Jézus ajkáról elhangzott!

Elgondolkodtam azon, hogy miért is szereti Isten e világot, benne az embert annyira, hogy a legdrágábbat, egyszülött Fiát kereszthalálba adta érte… Talán azért, mert ennyire szeretetre méltó lény az ember? Azt hiszem, tapasztalataink egészen mást súgnak nekünk.

Ha úgy igazából végiggondolom Isten és ember kapcsolatát, csak még jobban csodálom az ember iránti őszinte, igazságos szeretetét. A teremtés hatodik napján Isten jókedvében örömmel megteremtette az első embert a maga képmására, hozzá hasonlóvá. „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott igen jó”. Azonban az Isten képmására teremtett emberpár engedetlenségével súlyos csalódást okozott Teremtőjének. Az irgalmas Isten mégsem vetette el egészen az embert, de az engedetlenség bűnének a következményét mai napig viselnie kell.

Aztán Nóé idejében, megint csalódnia kellett az emberben. 1Mózes 6,5-6 „Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.” De Nóé és családja kegyelmet talált az Úr előtt. Miután újból benépesítette a földet az emberiség, az Úr tett egy újabb kísérletet, kihívott egy embert Úr-Kazdimból, Ábrámot, hogy az ő magvából legyen Istennek kiválasztott népe, akik majd áldássá lesznek ebben a romlott világban. Sajnálatos módon újból és újból csalódnia kellett a nyakas és engedetlen népe miatt.

Lehetne sokáig sorolni Bibliából az eseteket, amikor a szabad akarattal megáldott ember újból és újból csalódást okozott Teremtőjének. Mindezek után még inkább csodálni tudom Istennek, a bűnös, engedetlen ember iránt megnyilvánuló különös, szinte példanélküli szeretetét.

Isten úgy szeret, “hogy az ő egyszülött Fiát adta”! Nem úgy szeret, ahogyan mi szeretnénk látni, megtapasztalni Isten szeretetét! Mi azt szeretnénk, hogy úgy bánjon velünk, mint egy gyenge édesapa az elkényeztetett gyermekével: teljesítse minden kívánságunkat, és őrizzen meg minden bajtól és veszedelemtől. Adjon egészséget, és biztosítsa számunkra a nyugodt, bővelkedő életlehetőséget. Nem így szeret az Isten! Az igazi szeretet az, ami igazsággal párosul. Ő az Egyszülött Fiát adta. Beleadta ebbe a félelmetes világba, ahol ember embernek farkasa!

Így lett számunkra Isten egyszülött Fia, a bűntől való szabadulás egyetlen járható útja. Ap.csel 4,12 „és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk”. Ő azt mondta magáról „Én vagyok az út, az igazság, az élet”. Mert ő maga az igazság, ebből következik, hogy bűnre büntetés kell, hogy következzen, ezért a bűneinkért járó jogos büntetést vállalta magára a kereszten, értem és, érted! Érted? Mindezt azért, hogy őbenne, Jézus Krisztusban örök életünk legyen.

Ez a világ valóban mindent megtesz, hogy egészen kiszorítja Istent az életéből. Nézzünk körül a Nyugat-Európai országokban, iskolákban megszűnt a hitoktatás, a  Gender elmélet-et oktatják, köztéri kereszteket is lebontják. Vajmi keveset törődnek azzal, hogy van Isten, van isteni törvény. Ennek a világnak az egész élete nagy lázadás Isten ellen. Tele van olyan indulatokkal, vágyakkal, törekvésekkel, ezekből törvényszerűen következő bűnökkel, amik mind szöges ellentétben állnak mindazzal, amit az Isten jónak tartva szerethet.

Nem lenne-e természetesebb, ha Isten sorsára hagyná ezt a világot, hadd vesszen bele a saját nyomorúságába? És mégis szereti! Nem érzitek, hogy milyen csoda ez? Valóban olyan csoda, amire csak Isten képes! Szereti ezt a világot! Azt a világot, amelyiket sokszor te is szívesen megváltoztatnál magad körül.

„Mert úgy szerette Isten a világot”. Sajnos, nagyon hozzászoktunk ehhez a mondathoz, pedig nincs érthetetlenebb csoda, mint az, hogy Isten szereti ezt a világot! Úgy sokkal érthetőbb lenne, ha azt mondta volna Jézus, hogy emberek, vegyétek tudomásul: Isten megutálta ezt a világot, haragszik rá, gyűlöletes előtte! Ez teljesen érthető lenne.

Ezt az embervilágot Isten szereti! Isten szeret! Érthetetlen, de szeret! Igen! Jézus mondja: “Úgy szerette Isten a világot...”. Úgy, ahogyan senki más!

János 3,17 „Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.” Az Úr Jézus szabadítóként, megmentőként jött ebbe a világba, hogy felkínálja a hit általi szabadulás útját, az örök életet, az üdvösséget. Következő visszajövetele viszont nagyon sok ember számára félelmetes lesz, mert Isten hatalmas, dicsőséges Krisztusát, mint ítélőbírót fogják meglátni. Akin nem lesz rajta a „Bárány vérének” a jele, annak ez a találkozás borzalmas ítélet napja lesz.

János 3,18 „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében”. János 3,36-ban bemerítő János így tanítja a sokaságot: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van …” Az üdvözítő hit döntésre kényszerít, az nem hagy érintetlenül. Ha valaki csak tényként hiszi el Jézusról, hogy Isten Fia, de nem fogadja el élete urának megváltójának, azzal elutasítja a felkínált kegyelmet, és önmagát helyezi ítélet alá.

Egy fiatalember, aki életében először volt részeg, a kocsmában verekedés közben embert ölt. Letartóztatták és halálra ítélték. Az egész falu nagyon sajnálta ezt a fiút, hisz addig nagyon rendes életet élt. Egy kérvényt írtak az uralkodóhoz és az egész falu aláírta. Leírták, hogy ez a fiú mindig nagyon rendes volt, soha nem tett semmi rosszat, most történt vele először ilyen. Kérték a királyt, ha lehet, adjon neki kegyelmet. A király, amikor kezébe vette ezt a kérvényt, nagyon meghatódott. Milyen lehet az az ember, aki mellett az egész falu bizonyságot tesz, és annyi ember kér kegyelmet. Azt mondta, kegyelmet adok neki, de én magam fogom elvinni, hadd lássam azt az embert. Abban az országban a bíró fekete talárban járt és ebben az öltözékben ment be az uralkodó az elítélt cellájába.

A fiú felemelte a fejét és ránézett arra, aki bejött, azt gondolta, itt a pap. Persze holnap meghalok, küldik a papot. Az uralkodó azt mondta: Fiatalember, jó hírt hoztam magának. - Köszönöm, nem kell a maguk jó híre, holnap úgyis meghalok - nem érdekel a jó hír. - De fiatalember az életéről van szó, a kegyelmet hoztam. - Nem kell a kegyelmük, tartsák meg maguknak. A király tanácstalanul állt ott, és kérte: legalább hallgasson meg engem. - Senkit nem hallgatok meg, ha azonnal el nem hagyja a cellám, hívom az őrt és kidobatom. A király megrántotta a vállát és elment.

Azonnal utána kíváncsian jött a börtönőr - na, itt volt a király, mit hozott, kegyelmet? – Jaj, nem tudtam - hát a király volt itt? Azonnal adjanak papírt, ceruzát, írni akarok a királynak. És írta: Felség, bocsánat, nem tudtam - kell a kegyelem! Gyorsfutár vitte a levelet. A király egyetlen mozdulattal széttépte. - Ez az ügy nem érdekel tovább.

A következő hajnalon kivégezték a fiút. Ahogy ott állt a bitófa alatt kérte, hagyjanak szólni, az utolsó szó jogán mondani akarok valamit. Aztán belekiáltott a tömegbe: Emberek, nem azért halok meg, mert öltem, én nem a bűneimért halok meg, azért halok meg, mert visszautasítottam a kegyelmet…

Hadd mondjam meg nektek ezen a reggelen, ezen a helyen, senki nem azért fog meghalni, mert vétkezett, hanem azért, mert Isten felajánlotta a kegyelmet és neked nem kellett! Elhangzott a szó, hogy elvégeztetett, Jézus Krisztus semmivé akarja tenni az egész múltadat, eltörölni minden bűnödet ingyen. De ha neked nem kell, több szava nincs.

János 3,19 „Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak”. János 8,24-ben Jézus így folytatja „Azért mondom néktek, hogy meghaltok a bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben”. Sajnos ma sincs másképpen, mint Jézus korában. Az emberek többsége nem fogadja el Isten ajándékát, az egyszülött Fiában felkínált kegyelmét, ezért bűneikben fognak meghalni és osztályrészük az örök kárhozat lesz.

Ezért adta Egyszülött Fiát az Isten, “hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Örök élet: azt is jelenti, hogy amikor minden fény kialszik majd körülötted és benned, Jézus Krisztusban új nappal virrad reád. Olyan, amelyik sohasem hajlik többé estébe! De nemcsak a túlvilágon van örök élet! Jézus személye azt a lehetőséget jelenti számomra és számodra, hogy Őbenne összekapcsolódik a föld és a menny, az ideig való és az örökkévaló.

“Valaki hisz őbenne, el ne vesszen”. Bele ne vesszen az élet sötétségébe, a világ szennyébe, bűnébe. Bele ne vesszen a tömegbe, hogy bábként sodródjon a pokol felé. El ne süllyedjen e világ szennyében, hanem örök élete legyen! Isten Jézusban önmagából adott valamit ennek a világnak, amitől a mi közönséges, mindennapi életünk fölfrissül, kiteljesedik, és áldottá válik. Adja az Úr, hogy kitűnjék cselekedeteinkből, hogy Isten akarata szerint és Isten dicsőségére cselekedtük azokat. ÁMEN.

Felhasznált forrásanyag: Dr. Joó Sándor igehirdetése

Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot!

2 Mózes 20,1-6 Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem.  De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat.

Az előbb felolvasott igeszakasz a tízparancsolat része, mindjárt a második versben bemutatkozik Isten, „Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” Ott a Sínai hegy lábánál a Mózes által vezetett nép számára egyértelműen beazonosítható volt az Úr, aki szinte a szemük láttára eddig soha nem tapasztalt tíz csapással sújtotta az Egyiptomi fáraót és népét.

Az Úr, aki hatalmas kézzel kivezette őket az Egyiptomi rabságból. Az Úr, aki minden fizikai törvényszerűséget mellőzve kettéválasztotta a Vörös tengert, hogy száraz lábbal kelhessen át medrében Izrael népe, majd az üldöző Egyiptomi hadseregre engedte a kettéválasztott hatalmas víztömeget. Az üldözők mind egy szálig odavesztek.

Egyiptom földjén szinte rabszolgaként nyomorgatták Izrael népét, emlékezzünk rá, hogy a Fáraó rendelete értelmében minden megszületett fiúgyermeket meg kellett ölni, isteni csoda, hogy Mózes is megmenekült. Milyen hatalmas változás történt a nép életében, a most bemutatkozó Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, szinte a tenyerén hordja őket. Tegnap rabszolga, ma Isten szemefénye. Zakariás 2,12b-ben maga a felséges Isten tesz erről bizonyságot: ”Bizony, aki titeket bánt, az a szemem fényét bántja”.

A Biblia Istenének részéről, ehhez hasonló hatalmas áldozatot csak az Újszövetségi időkben tapasztalhattak meg az emberek, amikor egyszülött fia Jézus Krisztus az életét adta a kereszten. Miért? Azért, hogy bűneink nyomorúságos rabságából szabadulásunk lehessen. Abból a rabságból való szabadulásra kínálja fel az egyetlen menekülési lehetőséget, melynek egyenes következménye az örök halál az örök kárhozat lenne.

A bűn rabságából való egyetlen menekülési lehetőség pedig az, ha elfogadod, hogy Jézus Krisztus legyen életed teljhatalmú és egyedüli dicsőséges ura. Mi is ennek a szabadulásnak az igazi lényege? A sátán nyomorult rabszolgájának, aki szellemileg halott állapotban van, bűneinek jogos büntetése az örök kárhozat lenne, de felragyog számára Krisztus az élő Isten fia. Ettől kezdve, már csak rajtam, rajtad múlik, hogy Jézus Krisztus kereszten kifolyt drága vére eltörölje minden bűnödet és akkor Isten gyermeke, Jézus Krisztus örököstársa leszel.

Izrael népe megszabadult az egyiptomi rabságból, mi is megszabadultunk bűneink nyomorúságos rabságából, mit kér ezért cserébe az Úr a világmindenség örökkévaló, hatalmas és dicsőséges ura? 2Mózses 20,3-5a (felolvasni). Tehát kérésének központi gondolata, „Ne legyen más Istened rajtam kívül.” Ha elolvassuk ezt a mondatot a Bibliánkból, egyből feltűnik, hogy felszólító módban, felkiáltó jellel van írva. Isten nem akar osztozni rajtunk senkivel és semmivel. Ezért mondja, ne csinálj magadnak faragott képet, ne legyenek semmiféle újkori bálványaid, ami életedben Isten helyét elfoglalja.

Kudarcba fog fulladni minden más igyekezeted, mellyel a szívedben lévő Isten alakú űrt, rajta kívül bármivel próbálod betölteni. Hiába az irigylésre méltó világi pozíció, hiába a legjobb autó, hiába legszebb ház, hiába a milliárdos bankszámla, hiába a világkörüli hajóút, Krisztus Jézus nélkül mégis üresnek fogod érezni az életed. Minden, amivel életedben nagy igyekezettel Isten hiányát próbálod betölteni, Isten és közted fog állni, mint egy óriási szakadék. Ezt az áthidalhatatlannak tűnő szakadékot, mely Isten és közted áll, egyedül a kereszt tudja áthidalni. Egyedül a golgotai kereszt vezet el életed megváltásához. Jézus Krisztus az egyedüli út az örök élethez, az üdvösségedhez! Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság, az élet”.

Tehát ne csinálj magadnak semmiféle bálványt, ne imádd, és ne tiszteld azokat. Beszélgetések során sokszor elhangzott, Jézus nem mondja azt, hogy a hívő nem lehet gazdag, hiszen Isten áldásának velejárója lehet, nem csak a lelki, hanem az anyagi jólét is. Ez így igaz, most elmondok egy történetet, mely egy őszinte hitű keresztényről szól, akire gazdagon kiáradt Isten áldása.

1920-as években Írországból egy fiatalember hajóra szállt, hogy Amerikában próbáljon szerencsét. Szüleitől otthon megtanulta a szappanfőzés mesterségét. A hosszú hajóúton volt ideje elmélkedni, térdeire ereszkedve ígéretet tett Istennek, Uram ha megáldod életemet, vállalkozásomat, minden jövedelmemből tizedet adok neked. Az új hazájában elkezdett szappant főzni és árusítani, fogadalmához híven minden tizedik centet, majd dollárt missziós célok támogatására fordított. Ezt a fiatalembert úgy hívták, hogy Colgate, az Úr nagyon megáldotta minden vállalkozását. Élete utolsó évtizedeiben már a tizedből élt és a többi jövedelmét fordította misszióra. Üzleti útjai során magán repülőgéppel és helikopterrel közlekedett . 

2Mózes 20,5 „Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!” Ézsaiás 42,8-ban azt mondja az Úr „nem adom dicsőségemet másnak”. Féltőn szerető, mit is rejt e fogalom? Előbb olvastuk, hogy Isten hatalmas kézzel kihozta Izrael népét Egyiptom földjéről. Negyven évig égből hulló mannával táplálta őket, ruha és saru negyven évig nem szakadt le róluk. Utána beviszi őket az Úr a tejjel és mézzel folyó Kánaán földjére, hét népet, melyek nagyobbak és erősebbek náluk, a hatalmukba adja. Mi ez, ha nem Isten szeretetének hatalmas bizonyítéka? Mindezek után közülük némelyek a környező népek bálványisteneihez vonzódnak. Hát nem a hálátlanság tetőfoka ez, hűtlenség Istenük, szabadítójuk iránt.

Most nézzünk egy mai fogalmat, mit is jelent az, hogy féltőn szerető valaki? Vegyünk egy mai, korunkban nagyon gyakran előforduló történetet. Két fiatal, egy fiú és egy leány megismerkednek, mint a mesében, szerelem az első látásra. Számomra öröm látni ilyen felhőtlenül boldog fiatalokat, ilyenkor többször előjött bennem ünneprontó gondolat, mennyi megpróbáltatás jön még az életükbe, vajon mindezt átvészeli-e a szerelmük.

Aztán legtöbbször menetrendszerűen jön eljegyzés, házasság. Az életükben ünnepek után jönnek a hétköznapok a maguk megpróbáltatásaival. Megtapasztalják, hogy a házasságnak nemcsak örömei, hanem kötelezettségei is vannak. Ott van életükben a tehetetlenség érzése, amikor aggódva gyermekük betegágya fölé hajolnak.

Az ifjú férjnek a megélhetésükhöz szükséges javakat elő kell teremteni, dolgozni kell menni. Feleség a kisgyermekkel otthon marad, egyedül érzi magát, úgy érzi erősen beszűkült az élettere, ennél többre vágyik. Sajnos legtöbb ember mindig éppen abban az életszakaszban elégedetlen a helyzetével, amiben éppen van. Pedig Isten igéje szerint „mindennek rendelt ideje van az ég alatt”. Mindig azt kellene teljes szívvel csinálni, ami éppen az aktuális feladatunk.

Aztán ilyenkor jön a képbe a kísértő. Tulajdonképpen többet érdemelsz, önmegvalósításhoz jogod van. Van egy közmondás „a szomszéd kertje mindig zöldebb”. A kísértő mindig kívánatosabbnak tudja láttatni a külső kapcsolatokat. Sok esetben, vagy az ifjú férj, vagy a feleség sajnos külső parázna kapcsolatba bonyolódik.

Mit is jelent ma az, hogy féltőn szerető valaki? Azt mondja a megcsalt házastárs, én minden tőlem telhetőt igyekeztem megtenni érted, én ma is nagyon - nagyon szeretlek. Döntened kell, vagy visszatérsz hozzám, és én megbocsátok, mert szenvedélyesen szeretlek, a továbbiakban pedig soha többé nem leszel hozzám hűtlen. Ha nem akkor elválok tőled, mert nem tudok rajtad mással osztozni, képtelen vagyok rá. Sajnos a válási statisztikák szerint a házasok többsége nem képes az Úr törvénye szerint élni és dönteni. A féltőn szerető, de igazságos Isten hányszor, de hányszor figyelmeztette Izrael népét prófétái által, hűtlen nemzedék, térjetek vissza hozzám. Sajnos nagyon sokszor hiába, pedig az Ő hűségéhez soha nem férhet kétség.

Az Ószövetségi igéket tanulmányozva egy törvényszerűség, (mely végigvonul a Biblián) világossá vált előttem. Ha úgy éltek, azt tették, amit jónak lát az Úr, akkor mindig áldás kísérte az életüket. Ha viszont azt tették, amit rossznak lát az Úr, akkor engedetlenségük következményeként, mindig keserves időszak következett életükben.

Ha valaki bálványaihoz vonzódik és ragaszkodik, a féltőn szerető, de igazságos Isten kénytelen elengedni a szabad akarattal rendelkező embert, aki így önként sétál a sátán csapdájába, rabságába. Viszont Isten igéje az a csalhatatlan útjelző életünkben, amely tévedhetetlenül Jézus Krisztushoz vezet minket, ha őszinte szívvel vágyunk a jelenlétében élni!

Adja az Úr, hogy legyen világos látásunk jelenünkkel, jövőnkkel és a Bibliában leírt Igék üzenetével kapcsolatban. ÁMEN

Élni szeretnék!

Lars Petersen éppen fáradtan tért haza egy munkával teli nap után, amikor szomszédja, egy keménykötésű tengerész kopogtatott az ajtaján, és lépett be. Nem telt el sok idő, és ők ketten élénk beszélgetésbe merültek. – Tudod  Lars – mondta a szomszéd -, minden, amit erre válaszolhatok, az, hogy te keresztyén vagy, én pedig meggyőződéses ateista. Nem hiszek sem az ISTENBEN, sem a mennyben, sem a pokolban. Számomra mindez nem létezik.

-         Akkor lenne hozzád egy kérésem – felelte Lars.

-         És mi lenne az? – kérdezte kíváncsian a szomszéd.

-         Nos, ígérd meg nekem, hogy három este egymás után, lefekvés előtt elmondod ezt: „Öröklét! Öröklét! Vele találkoznom kell! A mennyben nem hiszek, a poklot tagadom. ISTENT nem fogadom el. Hová megyek!

Rendben van! – felelte a szomszéd nevetve. – Nem fog nehezemre esni, hogy felmondjak egy ilyen versikét.

Nem sokkal ezután elbúcsúzott Larstól és hazasietett. De még mielőtt ezen az estén nyugovóra tért volna – a lámpát már eloltotta -, elismételte, ahogyan megígérte, ezeket a szavakat: „Öröklét! Öröklét! Vele találkoznom kell! A mennyben nem hiszek, a poklot tagadom. ISTENT nem fogadom el. Hová megyek?”

Másnap este úgy érezte – maga sem tudta miért -, hogy égve kell hagyni a lámpát, amíg elmondja azokat a szavakat lefekvés előtt. Furcsán érezte magát. Sajátos gondolatok kergették egymást fejében.

Csaknem összeszorította torkát egy félelmetes érzés. Végül azonban összeszedte magát, és halkan belefogott: „Öröklét! Öröklét! Vele találkoznom kell! A mennyben nem hiszek …” – Hírtelen elakadt. Nem volt képes kimondani: „ISTENT nem fogadom el.” Egy szent, igazságos ISTEN közelségét érezte, aki kegyelmével és szeretetével kezdett fényt gyújtani lelkének éjszakájában. Hosszabb szünet után ezt suttogta: „Hová megyek?”

Lelkiismerete megadta a választ: „ A pokolba mégy” – hallotta belülről. Nagyon nyugtalanul feküdt le, az álom azonban messze elkerülte. Szíve mélyéből vágyott a másnap reggel után, mert remélte, hogy akkor majd nyugodtabb lesz. Eljött az új nap, de neki nem hozott nyugalmat; ellenkezőleg, félelme óráról órára növekedett. Szívesen átsietett volna Larshoz, hogy elpanaszolja neki a baját; de büszkesége visszatartotta.

A lelkében növekvő félelem a következő éjszaka érte el a csúcspontját. Nem volt képes az ágyban maradni. Nyugtalanul járkált fel-alá a szobában. Amint reggel lett, átsietett Larshoz, még mielőtt az munkába indult volna. Néhány szóval elmondta neki, hogy teljesítette kérését, és szinte kétségbe esett. Azután nagyon izgatottan megkérdezte: - Lars, mit csináljak, mit tudsz te tenni értem?

Semmit – felelte Lars nyugodtan. – Semmit.

Akkor mit kell tennem nekem? – kérdezte a szomszéd nagyon nyugtalanul.

Semmit – hangzott a válasz, amit Lars ezúttal is adott -, egyáltalán semmit.

Micsoda?  Semmit? Annak ellenére, hogy majdnem a legnagyobb félelem lett úrrá rajtam, közel vagyok a kétségbeeséshez.

Nem, semmit – ismételte Lars gyengéd, de határozott hangon, és nyugodtan állt a szomszédja előtt, aki csodálkozva nézett rá. De ekkor kitört belőle a szó: - Képes vagy borzalmas félelmem láttán is ilyen nyugodtan állni előttem, és azt mondani nekem, hogy semmit sem tudsz tenni értem? Te, aki keresztény vagy, én pedig elveszett bűnös, aki a pokol felé tart. Itt tudsz állni ilyen nyugodtan, azzal a gondolattal, hogy felelős vagy kétségbeesett állapotomért, mert te vittél bele ebbe a nyomorúságba, és még azt tudod mondani: „nem tehetek érted semmit”?

Igen - felelte Lars barátságosan ugyanazon a nyugodt hangon, mint előtte. – Én valóban nem tudok tenni érted semmit; ugyanolyan tehetetlen vagyok és egészen ráutalva ISTEN kegyelmére. Nem tehetsz semmit te sem, és nem tehetek semmit én sem – egyáltalán semmit.

De – folytatta Lars, miközben a szeme ragyogott, és ujjával felfelé mutatott -, tudok neked beszélni valakiről, aki egyedül képes megmenteni, és ez a valaki JÉZUS KRISZTUS, ISTEN FIA. Ő azért jött ebbe a világba, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Meghalt a kereszten bűneinkért, és magára vette azt a büntetést, amelyet mi érdemeltünk meg. Ő már mindent megtett azért, hogy megmeneküljünk; most már rajtunk múlik, hogy ezt elfogadjuk. Aki az ÚR JÉZUSHOZ jön, és neki őszinte imádságban bevallja a bűneit, az megmenekül.

Ebben a pillanatban ISTEN fénye bevilágított a szomszéd szegény, sötét szívébe, aki eddig büszkén utasította vissza a Bibliát és ISTENT. Nagyon jól emlékezett mindazokra a szavakra, amelyet Lars, korábbi beszélgetések során már elmondott neki. Most azonban megismerte azt a valakit, aki helyette, az ő bűneiért is meghalt. Habozás nélkül megkérte Larsot, hogy imádkozzék vele, hogy az Úr Jézus bocsássa meg neki minden bűnét, és mentse meg őt. Abban az órában nyugtalan szíve békességre lelt ISTENnel, és az ateistából JÉZUS KRISZTUS meggyőződéses követője lett.

Vajon sokan közülünk nem ugyanilyen közömbösen és vaktában élnek-e legalább is, ami az előttünk való örökkévalóságot illeti? Egyik a másikat szajkózva mondja: „Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!” Egészében véve mindig ugyanannak a dallamnak a mintájára megy minden: „Élvezzétek az életet …”, a pénzt, jó ételt és italt – és minden egyébben is élvezni azt, amit az élet nyújt.

ISTEN? Semmi közünk hozzá! Bűn? Mi az, hogy bűn? Élvezni akarom az életet. Halál? No igen, mindenkinek meg kell halnia. El kell ismernünk, hogy a „holnap meghalunk” egy kissé nyugtalanítóan hangzik, úgy, mint a lélekharangok. Azért jól tesszük, ha ezt a „holnapot” a messze távolban képzeljük el. Addig eltelik még egy „fél örökkévalóság”, ezzel vigasztaljuk magunkat. – És úgy egyesek belevetik magukat a munkába, mások fokról fokra lépnek fölfelé a siker létráján, vagy egyik élvezetből a másikba tántorognak, míg – igen, míg eljön a hirtelen kijózanodás, és egy tompa hang ezt parancsolja: Végállomás, tessék kiszállni! – A vonat áll. Vége a dalnak, egyszerre csak csönd lesz. Rettenetesen nagy csönd! És azután? – Azután jön az elszámolás, a visszavonhatatlan döntés nagy napja; és jön a hosszú, aggasztó örökkévalóság!

Ezt feleled: Nem hiszek a pokolban. – de legkésőbb egy másodperccel a halálod után meg fogod változtatni a véleményedet! Milyen borzalmas lesz, ha akkor felismered, hogy megmenekülhettél volna, de nem akartad! Így fogsz kiáltani: „Bár csak megtértem volna a bűneimből JÉZUShoz!” De újra és meg újra ugyanazt a választ hallod: Elvesztél! – Elvesztél! – Örökre túl késő! – Túl késő! – Túl késő!

Minden szívverésünk egy lépéssel közelebb visz az örökkévalósághoz! Minden óra, amelyet továbbra is JÉZUS nélkül, megváltás nélkül élsz egy lépéssel közelebb visz az örök ítélet rettenetes helyéhez!

Élni akarok! – válaszolod -, és nem engedem, hogy az életörömömet elrontsa a halál gondolata. – Egy pillanat! Összetéveszted a nyomorúságos vegetálást a beteljesedett élettel, amely valóban érdemes arra, hogy éljünk.

Vajon miért hessegetjük el egyáltalán a halál gondolatát, és miért nem akarjuk elfogadni, hogy van menny és van pokol? Persze az, aki azt kívánja, hogy a halállal minden véget érjen, annak megvannak erre a jó okai. Rossz lelkiismeretnek elég oka van arra, hogy elrejtőzzék az élő ISTEN elől, és azt kívánja, hogy a halállal érjen minden véget. Mivel az ember szeret továbbra is a bűnben élni, nem szabad a halál után örökkévalóságnak, további életnek lennie, a pokol pedig vallási fanatikusok találmánya kell, hogy legyen.

Bizony a bűn megszédíti, elködösíti a fejet, elsötétíti az értelmet az ember szívét egyre jobban hálójába vonja. – Tudod-e, hogy halt meg Nietzsche, aki tagadta ISTENT, őrültként halt meg? Volteire borzalmas véget ért, átkozta saját magát. Lenin elborult elmével halt meg. Te is így akarod itt hagyni ezt a világot, borzalmakkal és rettenetesen, és az ördögökkel és az ő démonaival és minden elkárhozottal együtt akarsz szenvedni az örök tűz tavában? Közvetlenül a halálod után, még mielőtt a koporsódat a földbe eresztenék, megérzed a pokol lángjának rettenetes kínjait. A legünnepélyesebb temetés sem adhat enyhülést pokolbeli kínjaidra. Ott már minden megbánás túl késő!

Mindegyikünk itt rendezi el, hogy hol tölti el az örökkévalóságot. Itt nincs semlegesség, nincs „is-is”, hanem csak „vagy-vagy”!

Amiért életed során fáradságosan megdolgoztál, és amit felépítettél, amiért odaadtad az erődet és az idődet, azt egyszer mind itt hagyod. Csak egyet viszel át magaddal a halál küszöbén az örökkévalóságba: meg nem bocsátott bűneidet és vétkeidet! – Igen minden meg nem bocsátott hazugság és képmutatás, minden meg nem bocsátott erkölcstelenség és paráznaság, házasságtörés, lopás, kiengesztelhetetlenség; minden gyilkosság, egy terhesség megszakítása is; az okkultizmus, varázslás vagy spiritizmus minden bűne egyszer ellened fog tanúskodni, és az örök kárhozatra ítél téged.

Nem Isten az, aki a kárhozatodat akarja, hanem Te ítéled el magad erre az örök kínra és fájdalomra, ha továbbra is bűnben élsz! Ő nem a poklot, hanem a mennyet szánta neked. De engedi, hogy Te válassz a pokol és a menny között! A menny el van készítve a számodra, hogy örökre megmenekülhess. ISTEN nem akarja, hogy elvessz. Ő egyáltalán nem akarja, hogy jövőd a pokol legyen. ISTEN azt akarja, hogy engedd magad megmenteni. Te önkéntes, szívbéli döntéseden múlik, JÉZUS mellett, vagy JÉZUS ellen. Az a kérdés, hogy meg akarsz-e menekülni?

Ha igen, akkor imádkozz mindjárt most őszinte szívvel: „ÚR JÉZUS, úgy jövök hozzád, ahogy vagyok. Sajnálom, hogy eddig nélküled éltem, a bűnben, és nem kerestelek téged. Bocsásd meg, kérlek minden bűnömet. Átadom neked az egész életemet. Legyél mától kezdve Te az életem URA. Köszönöm, ÚR JÉZUS, hogy Te kiontott véreddel megváltottál és megszabadítottál a bűn és az ördög szolgaságából. Csak a tied akarok lenni. ÁMEN.”

Egyféle mag, sokféle talaj!

Egyféle mag, sokféle talaj!

Lukács 8,4-15 „4Amikor pedig nagy sokaság gyűlt össze, és városról városra sokan csatlakoztak hozzá, egy példázatot mondott nekik: 5Kiment a magvető vetni. Vetés közben némely mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. 6Némelyik a köves helyre esett, és alighogy kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. 7Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. 8Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott. Amikor ezeket elmondta, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja!  9Megkérdezték tőle a tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. 10Ő ezt mondta: Nektek megadatott, hogy ismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek. 11A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. 12Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. 13Akiknél a köves helyre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elbuknak. 14A tövisek közé esett mag: ezek azok, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést. 15A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.”

Isten csodálatos kegyelméről tanúskodik Jézus Krisztusnak ez a példázatban elmondott tanítása. Minden azon múlik, hogy szívemben mennyire tud növekedni a bőven hulló ige mag. Érzem és tudom, hogy én magam is egy kegyelemre szoruló bűnös vagyok, de Jézus Krisztusban megleltem a kegyelem forrását. Pál apostollal együtt hittel vallom: Filippi 3,13-14 „13Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, ¹⁴de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé …..” Amit az Úr lelke szívemre helyezett az igével kapcsolatosan, azt szeretném szerény eszközeimmel most átadni. Most pedig haladjunk igéről - igére.

Lukács 8,4 „Amikor pedig nagy sokaság gyűlt össze, azok közül is, akik városról városra sokan csatlakoztak hozzá, egy példázatot mondott nekik:” Az Úr Jézus nyílt és őszinte tanításával vonzotta a tömegeket. Tanítványain és az őt követő néhány asszonyon kívül még a környező városokból, falvakból összegyűlt nagy tömegnek mondta el a magvető példázatát, hintette bőven az ige magvakat.

Lukács evangéliumában olvashatjuk a legtöbb példázatot, a hatodik fejezettől kezdődően ez egy új tanítási módszer, amelyet úgy nevezünk, hogy példázatos tanítású műfaj. A teljes Lukács evangéliumának 52 %-át teszi ki az Úr Jézus példázatokban elmondott tanítása. A többi evangéliumban ez az arány kisebb, de jellemző rájuk is ez a műfaj.

De mit is jelent ez a műfaj, hogy példázatok? A görög nyelvben általunk is jól ismert szóval parabolának szokták nevezni a példázatokat. Eredetileg azt jelenti, hogy ez olyan tanítás, amely a megvilágítandó dolgok (igék) megértése érdekében egy hétköznapi eseményt hoz fel, amely nagyban segíti a megértést és a tanítás beépülését értelmünkbe, szívünkbe.

Lukács 8,5 „Kiment a magvető vetni. Vetés közben némely mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak.”

A korabeli izraeli és közel-keleti mezőgazdasági gyakorlat szerint először a magot szórták el és utána következett a szántás. Gyakorlatilag a szántással forgatták bele a vetőmagot a talajba. (Gyermekkori emlékeimben él, ahogyan Édesapám ló vontatta ekével felszántotta gabona vetése előtt a földet, elboronálta, majd következett a magvetés. Egy vászon abroszt, vagy lepedőnek összekötötte a négy sarkát, egyéni teherbírásának megfelelő mennyiségű vetőmagot tett bele és jobb kezével hintette a búzát, rozst, árpát stb. Magvetés után újból következet a ló vontatta boronálás (fogasolás), ezzel a módszerrel került talajba a vetőmag).

Faluhelyeken hogy lerövidítsék az utakat, sokszor a szántóföldeken keresztül is taposnak ösvényeket, ezeket bizony keményre tapossák. Ha oda hullik a mag, előfordulhat, hogy eltapossák, az éles szemű madarak könnyen meglátják és felkapkodják. Ennyi volt a magnak az élete. Ráesett a földre? Igen. Mielőtt következett volna a szántás jöttek a madarak.

Lukács 8,6 „Némelyik a köves helyre esett, és alighogy kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet.”

Köves talajon általában vékony a termőréteg, így épphogy betakarja a magot. Nagyon hamar kihajt, de nem tud mélyre gyökeret ereszteni, jön a nyár a hőség és menthetetlenül kiszárad.

Lukács 8,7 „Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották.”

A tövises talaj, itt megvan a jó termőréteg, csak hát a tövis is megnő, és az jobban tűri a szárazságot, a gabona pedig elsatnyul (Bálint gazda szerint a gyomnövény és tövis az anyaföldnek édes gyermeke, annak mindent megad, amire szüksége van, ezért gondozás nélkül is virul). Sajnos az emberi természetben is így van, a világ ígéretei szebbnek, jobbnak látszanak, nagyon sokszor háttérbe szorítják, elnyomják lelkünkben az ige magvak fejlődését, növekedését.

Lukács 8,8 „Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott. Amikor ezeket elmondta, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja!”

A gazda mindenhová ugyanazt a magot vetette, amelyik a jó földbe esett, az a növekedéshez ideális körülményeket kapott, az maximális termést hozott a gazda örömére és megelégedésére.

Lukács 8,9-10 „9Megkérdezték tőle a tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. 10Ő ezt mondta: Nektek megadatott, hogy ismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek.”

Tanítványai kérésére az Úr Jézus magyarázni kezdi nekik az elhangzott példázat üzenetét. Talán számunkra is megdöbbentő módon először két csoportra választotta az igehallgatókat. Az első csoport a tanítványok, az övéi, akik követik, ők a belül valók, a másik csoport pedig a kívül valók csoportja.

Vajon mit értett az Úr Jézus ez alatt a kettős fogalom alatt? A belső körhöz tartoznak, akik elfogadták őt megváltójuknak. Ezért mondta nekik, „Nektek megadatott, hogy ismerjétek az Isten országának titkait”. Az előbbi énekünk egy sora így hangzott: „Ki kétkedőn boncolja őt, Annak választ nem ád, Da a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.”

A másik kör a kívül valóknak a köre, akik még nem fogadták el az Úr Jézust, annak ellenére, hogy hallgatták a tanítását, ezek voltak az érdeklődők, a közömbösek, és az ellenségei.

Vajon mi úgy hallgatjuk-e az igét, hogy másképpen szeretnénk innen továbbmenni, úgy, hogy az igemag megteremje gyümölcsét. Sokszor nem is gondolunk arra, hogy az üdvösségünk vagy kárhozatunk függ az ige szavára adott válaszunktól. Hallgatod az igét, mélyen érint, felmerül a kérdés, van-e valami, ami akadályoz az elvárt gyümölcstermésben?

Lehet, hogy életedben sok minden megújult, s lehet, hogy talán csak egyetlen dolog van, ami régi. Amiről tudod, hogy nem bibliai, de megpróbálod megmagyarázni. Sőt megpróbálod másokkal is elfogadtatni. Vigyázz, mert, ha erről az egyről nem vagy hajlandó lemondani Jézusért, akkor kívül való vagy.

Az ige fényében gondoljuk végig az életünket, kapcsolatainkat, értékrendünket, megrögzött szokásainkat, esetleg szenvedélyeinket. Aztán figyeljük meg, hogy az Úr mire fog rámutatni e szavakkal: gyermekem erről még le kell mondanod értem, mert kívül valóvá leszel, ha ezt a lépést nem teszed meg.

Lukács 8,11 „A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje.”

A példázat lényege, hogy a magvető az igét hinti. Ezt úgy kell értenünk, ahogyan a magvető a magot hinti, úgy az igehirdető az igét hinti. A magyarázatból egyértelműen következik, hogy a mi szívünk a talaj és arra hullik az igemag.

De most nézzük egy pillanatra Isten szemszögéből. Ő adja a magot, mely mindig ugyanaz. Mindenkinek, mindenhol, mindenkor.  Hallgatjuk az igehirdetést és a kérdés, hogy mi történik ezután? A magvetésnek, az igehirdetésnek végcélja a gyümölcstermés, ami az ige megtartásában és cselekvésében nyilvánul meg!

Most itt a továbbiakban már nem két csoportra osztja hallgatóit Jézus, hanem négy csoportra, mert négyféle talaj típusról beszélt példázatában.

Az első csoport. 12”Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek.”

Ha a szívem talaja megkeményedett, mint a letaposott útfél, akkor a vetett igemag a felszínen marad, azt nagyon gyorsan letakarítja onnan a sátán. Ha például otthon az ige mélyen érintett, de közben megcsörren a telefon, úgy érzem, hogy megtörik az ige varázsa. Vagy ha egy igazi lélekemelő igehirdetés után kimegyünk az imaházból és az úton beszól valaki nekünk, akkor úgy érezzük, mintha nem is az igehirdetésről jöttünk volna, ezzel a sátán elérte a célját. Bőséggel hullott az igemag, lehet, hogy nem lesz belőle semmi. Minden remény megvolt, de hiába.

A második csoport. Lukács 8,13. ”Akiknél a köves helyre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elbuknak.”

„ezek hisznek egy ideig”, de aztán jön a megpróbáltatás. A mi életünkben is előfordulhat, hogy csak vékony termőréteg van a szívünkben. Halljuk az igét a szószékről és azt mondjuk, de jó, hozzám szólt, pont nekem kellett. Ez nem baj, jó lenne, ha így lenne, csak egy hét múlva már nem is emlékezünk rá. „de a megpróbáltatás idején elbuknak, megpróbáltatás egyénenként különböző lehet, betegség, anyagi veszteség, közeli hozzátartozó elvesztése, üldözés stb.

(Szovjetunióban történt az eset. Templomban igehirdetés alatt csapódik a bejárati ajtó, két géppisztolyos katona jött be, félelem és rémület az arcokon, a legrosszabbra számítanak. A vészjósló csendben egyik katona megszólal, aki úgy érzi, nem tartozik ide, az még szabadon eltávozhat. Elsőnek a teljes énekkar futva távozik, majd sokan követik őket. Maradt egy kis csoport, erre megszólal a katona, Lelkész testvér, most, hogy a képmutatóktól megszabadult, folytassa nyugodtan az igehirdetést.) Bárcsak ilyen happy end-del végződnének mind, a világ különböző helyein keresztyén templomokban előforduló véres attrocitások.

Harmadik csoport. Lukács 8,14 ”A tövisek közé esett mag: ezek azok, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést.”

Megint itt van az a „hiába” szó, hiába volt a magvetés, hiába a jó talaj. Megmagyarázom magamnak, hogy annyi mindenben elfogadom az igét, annyi jót teszek, hogy ez az egy-két dolog igazán megférhet bennem. Sajnos ebben az esetben dominál a tövis, ott maradt az életünkben, amit rossznak lát az Úr, de mi ragaszkodunk hozzá, ezért elmarad a gyümölcstermés. A sátánnak teljesen mindegy, hogy milyen a szívek talaja, őt csak egy érdekli, ne üdvözüljenek.

Jézus Krisztus és a bűn együtt egy szívben nem lakozhat. Bűn csak kegyelemből Jézus Krisztus golgotai keresztáldozata árán rendezhető, de ebbe benne van a bűn elhagyása is.

Negyedik csoport. Lukács 8,15 ”A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.” Mert sok mindenről le kell és érdemes lemondani érette. Tudjátok megtapasztaltam, Jézus nélkül lehet élni, de nem érdemes!

És milyen jó, hogy van egy jó talaj is! Azt hiszem az már képmutatás volna, hogy mindig jó talaj a szívünk. De, hogy az Úr azt szeretné az biztos. Életünkben rendkívül fontos, hogy az bizonyos „hiába” szó ne hangozzék el.

Egyvalamiben közös az útfél, a köves, és tövisekkel teljes talaj. Abban, hogy bár sikeres volt a próbálkozás, a magvetés, de a gyümölcstermésig egy sem jutott el. A sátánnak teljesen mindegy, hogy jó a szívünk talaja az igének, csak hát jó a gyommagvaknak is, csak egy dolog fontos neki, hogy gyümölcs ne legyen, és lámpásunkban kevés olaj legyen.

Ha még esetleg kívül való vagy, de közeledsz, legyél belül valóvá. S akik belül vagyunk, engedjük, hogy Isten Szentlelke állandóan gyümölcstermés felé mozdítson bennünket.

Felhasznált forrásanyag: Dr. Almási Tibor „Márk evangéliuma” c. könyvéből